Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

Ml

D VELŐI

)ÉSf* IRODALOM • ]

Ml

Bartók Béla és Kecskemét

A Szent-Gály Gyula kezdeményezésére 1894- ben alapított városi zeneiskola növendékei — mint ezt a törvényhatósági bizottság 1910. augusztus 30-1 ülésén megállapították — „csak az alsó fokú zenei kiképzést veszik igénybe”. A helyi énekkarok sem léptek .túl a Liedertafel - stílus lapos érzelgősségén. A hetven esztendeje alakított első kecskeméti vegyeskar is megszűnt rövid botladozás után. A népies-nemzeti (kurucos) irányzat hívei mit se tudtak kezdeni a modem gondolkodású polgármester támogatásából adódó lehetőségekkel.

Elképzelhető összefüggés Bartók Béla és Chován Kálmán zene- akadémiai tanárok 1906. május 4-i szemléje és Mihályfalusi Bodon Pál idekerülése között. A Szent-Gály szerkesztésében kiadott 1907/8-as évkönyv óvatos tudósításából is kiérezhető, hogy elégedetlenül távoztak a minisztérium megbízásából vizsgálódó vendégek. Javaslataikat feltehetően kifejtették — a kért államsegély elbírálásához szükséges — jelentésükben. A Koessler-növendék M. Bodon Pált már a főiskoláról ismerhette a nála három esztendővel korosabb zeneszerző; később együtt járták Erdély falvait.

Az 1910. február elsején Szent- Gály utódjaként kinevezett M. Bodon alaposan fölpezsdítette az itteni állóvizet. Gyorsan megtalálta az utat az akkoriban a szocialista Hajnal Józsefet, Horváth Ambrust foglalkoztató Kecskeméti Lapokhoz, amely 1911. áp0* g) l^ásárhelvi holtán; l^argyasi SlaV

b) Keringi Gvörgv: Szita szila pántok Slöadfa : az tatásat női kar«

10. Dabussy: a) Ca fill« au* eh«»»u* da lln, (G lanhajú leány)

b) Ce Vont dans la plataa. (Ssálzugás a rátán)

. Banka* .111 ári a zeng. köz. II. oszt.

11. Bartók - a> őst a szakaitoknál.

b) 3Uadvatánc. Benadok Ctnna zeng. köz. II. oszt.

12. Kodály: a) ősik a városban.

b) Szakoly nóta. Hasító őmil zong. köz. II. oszt.

13. Kodály: a) Uillö.

b) “Fúrót aszik a cigány, őlőadja: az intézői női kara.

) Tanára: Gzőndör űtimr Cl többi zongoraszakoo tanuló tanára: c*ásá< helyi Zoltánná; a ltegodiiszakes tanntaká: Í?ásárltclyí Zoltán.

• Részlet az 1929 márciusi hangverseny műsorlapjáról.

• Az 1936-os híres koncert előzetese a Kecskeméti^ Lapokból (lent) és meghívója (jobbra).

27 Bódék kócos tódul ICusUctnélcél vitótyUédUé uliáco.

tt-én les« ax „Éneklő AUÜia"portót^ünacpc nulla Elma és 12 alföldi énekkar köxremdködéeével.

M HM turnt i’ í*. rítt * dmm* S in.rfm.nam

fi KECSKEMÉTI VÁROSI OUÍROI

m. Hartsuutiemm

Iliül »tu ti uiiMfczn m

vásinutn zauia

r Orlando di ÍJtsso:

, aj Badik: b) BaHők—Ortzágh

HAJNAL tRMfclfli

ELSŐ RAPSZÓDIA MAGTAR NÉPDALOK

MOLNÁR ANNA (székely htBtét) trtltll hematst«

(i'Hyfcar|

SUITE

MEDVETÁNC

ESTE A SZÉKELYEKNÉL

ALLEGRO BARBARO

MAGYAR NÉPDALOK ereéell besgalaté Bénáméra A butfotá 4> rimáé May Dd

(vegyeafcar) KRKVTZKRSONATA

rilis 6-i számának első oldalán frissen és nagyon lelkesen méltatta a zeneélet forradalmasítására vállalkozó Űj Magyar Zene- Egyesületet.

Az álhazafias, úri bandás tár-, társadalmi közegben gyanakodva kezelték Bartókot és Kodályt a fővárosban. , M. Bodont Kecskeméten., A bátor hangú, a korszerül művészétért is harcoló munkás-'1 lap keményen leckéztette a politikai, zenei maradiságot, a hazafiassággal takaródzó tehetetlenséget, kiállt a Bartók-koncertért munkálkodó jeles zenepedagógus mellett.

„Sikerült megnyerni”

A kecskeméti dalárda 1913. évi február első napján tartandó Kurucz-estélyen való közreműködésre az egyesület elnökségének sikerült megnyerni a kecskeméti zeneiskola, a budapesti m. kir. országos zeneakadémia, a budapesti Népopera és a budapesti M. Kir. Opera egy-egy országos nevű művésztagját, s így városunk közönségének ismét része lesz egy olyan művész(i)es hangversenyben, mely a vidéknek ritkán jut osztályrészül.

(Kecskeméti Lapok, 1912. december 25.)

Kurucz-estély

A ma szombaton este fél 9 órakor a Casinó összes termeiben megtartandó Kurucz-estély iránt városszerte mutatkozó érdeklődés oly nagy, hogy látogatottság tekintetében fölülmúlja az eddigi összes ilyen összejöveteleket. A hangversenyen közreműködnek Bartók Béla, a budapesti M. Kir. Zeneakadémia tanára, a világhírű zeneiró és zongoraművész, Basil ides Mária, a budapesti Népopera brilliáns hangú énekmúvésznóje, Moss- hammer Roman, a budapesti M. Kir. Opera hírneves hárfamüvé- sze, akik ma délután fél 5 órakor érkeznek Budapestről.(...)

(Kecskeméti Lapok, 1913. február 1.)

„A zeneirodalomnak egészen új irányzatát mutatta be”

.. .Az a hatalmas előkelő közönség, amely szintiltig megtöl- té a hangversenytermet, \fénye- sen dokumentálta azt a ragaszkodást, amellyel városunk a Kecskeméti Dalárda ténykedései s a művészet iránt viseltetik.- ... Bartók Béla, a budapesti M, Kir. Zeneakadémia tanára a zeneirodalomnak egészen új irányzatát mutatta be. Gyermekeknek című, rövid lélegzetű táncdarabokból álló sorozata, a Román tánc, Medvetánc, Este a

székelyeknél. Két burleszk, Tíz bagatell. Allegro Barbaro alkották versenyszámait. Egyszerű közvetlenség, lendületes hév váltakozva jutottak kifejezésre a nagy mester keze alatt. ... A közönség, amelyet kellemesen lepett m$g az új zenei irányzat úttörő darabjainak - -megválasztása, ~njem maradt adós elismerése nyi'óá’ríításá'vál.1

... a hangversenyt követő mulatságban Zsákai Laci pattogó, tüzes csárdása, andalító kerimgői mellett a hópihés, februári reggel még ott találta az ifjúságot...

(Kecskeméti Napló, 1913. február 4.)

„Jó ismerősünkké tette ... Kacsoh Pongrácz”

... Az est legfőbb érdekességei mégis a hét új bemutatkozó: Bartók Béla, a budapesti Zeneakadémia tanára, a kiváló zeneszerző, és Basilvdes Má/ria, a Népopera énekmúvésznóje voltak. Mindkettő persze ismerős és rokonérző közönségre találtak, ha először is mutatkoztak be.

Bartók Bélát nagyon jó ismerősünkké tette már előzőleg Kacsoh Pongrácz. A közönségben bizonyára nagyon sókan vannak, akiknek még eleven emlékezetükben volt az a lelkes interpretáció, amellyel annak idején Kacsoh Bartók zeneköltői művészetét itt magyarázta.

... A mi gyermekeinknek, akik fülüket, kezüket már ezen gyakorolják a zeneiskolában már nem lesz ez a muzsika ilyen újszerű. Költői szépségekben csodálatos gazdagságot tárt fel az Este a székelyeknél: mély érzés, magyar érzés csendült ki belőle, olyan őserővel, amilyet a legritkábban találni zeneköltőnél, s mely Bartókot a legnagyobb zeneköltők közé emeli.

' (Kecskeméti Lapok, 1913. február 4.)

A fájdalmas szellemi visszaesést, a megcsontosodó konzervativizmus tolakodó uralgását a Bartók második kecskeméti koncertjét megelőző aggodalom is érzékelteti. Hívei mindent megtettek értő fogadtatásáért, az érdeklődés felkeltéséért. Harmadik — 1929-es — hangversenyére százan, százhúszon váltottak jegyet.

„Az európai zene újrateremtő je”

A városi zeneiskola negyedik hangversenyestjén Bartók Bélát, a magyar európai zene újjáterem- tőjét látjuk vendégül városunk falai között. Bartók Béla művészi pályafutása igazi magyar művészsors. Hivatása; szinte forradalmi útjelzője legyen a kimerültség válságába jutott európai zenének. Magyar szívvel, székely energiával idehaza kezdi meg a

nagy reformot, hogy Beethoven nevével márkázott XIX. század középső tizedét uraló Wagner igézete alól szabadulni nem tudó századvégi zeneművészetnek új utakat mutat.

...Az újító zeneművész a zongoraművészt hagyja elsősorban érvényesülni. Programja klasszikusoktól saját legmodernebb magáig szinte az egész zenetörténetet felöleli... A kecskeméti publikum bizonyára a szerző saját ■ darabjait várja a legnagyobb kíváncsisággal.

(Kecskeméti Közlöny, 1927. január 26.)

„Meleg bizalmat ébreszt”

A bársony függöny egyik sarka félrebillen, és alig venni észre, annyira fenséges szerénységgel jelenik még a pódiumon az ősz mester vékony, frakkos alakja. A fehér hajkorona alatt fiatalos arc, s a fiatalos arcból még fiatalabb szemek tüze sugárzik. Teremtő zseni szuggesztiv nézése ez a sugárzás. Meleg bizalmat ébreszt úgy, hogy a terem egy pillanat alatt megtelik szimpátiával.

Kezdődik a műsor klasszikus része... második fele a moderneké. Debussy Prelude-je és Sa- rabande-ja hidalják át a modem harmóniákkal Beethoven és a ma, részben meg már a holnapot jelentő Bartók-zene közti távolságot. . .

... A végén nem lehetett tudni, a szerzőnek, vagy az előadónak szól-e a ráadásul újabb Bartók- zenét kérő ellenállhatatlan taps. [Joós Ferenc]

(Kecskeméti Közlöny, 1927. január 28.)

„Rajongó lelkesedéssel ünnepelte a közönség”

,A szezon legkiemelkedőbb eseménye Bartók Béla hangversenye volt. B. Marcello, D. Scarlatti, A. Bernardino, Beethoven, Liszt, Bartók, Kodály műveiből dMő műsora ismét tanúságtétele volt annak a gyönyörű stilusérzéknek, mely Bartókon kívül oly kevés előadóművész sajátja. Márpedig a magasztos műsor vidéken — hol minden zenei mozzanatnak közönségnevelő hatásúnak kell lennie — hatványozott mértékben fontos. Bartók fantasztikus régiókban járó előadóművésze tét rajongó lelkesedéssel ünnepelte a közönség." (Vásárhelyi Zoltán)

(Zenészed Lapok, 1929 április)

„A tisztultabb holnapért”

Az a hitem, hogy a magyar muzsikát az emberiség lírájává felemelő Bartók Béla művészetét Ady Endre költészetével való párhuzam révén mérhetjük föl legtöbb tanulsággal. Küzdelmes életük, gyötörtetésük, az érvényesülésért vívott csatájuk, a lázas jelennel való teljes egybeforrott- ságban fogant és a tisztultabb holnapért reptető prófétai ihletű alkotásaik száz és száz ponton való találkozásából e cikk keretében — beható tanulmány helyett — felállítom a párhuzamot, amit minden Ady-értő és Bartók- hivő lelki berendezettsége szerint építhet tovább. (Tóth László.)

(Kecskeméti 'Lapok, 1929. március 31.)

Bartók Béla és Zathureczky Ede a Városi Dalárda hangversenyén

Kecskemét nemcsak a gazdasági élet, hanem a művészet szempontjából is rálépett a ,Jiirös"- ség útjára. Erre kell gondolnunk, amikor hétfőn este az Üjkollé- gium dísztermében felsorakozni láttuk a magyar zenei élet kitűnőségeit. ... a bemutatóhoz méltó lelkes hangulat uralkodott a nézőtéren.

Failoni Sergio, az opera olasz karnagya, a Városi Dalárda teljesítményéről a következőket mondta: Első klassztsú a kecskeméti zenekultúra. Nálunk Olaszországban vidéki városban ez elképzelhetetlen, csak Rómában és Milánóban találni hasonlót. Bartók fantasztikusan nehéz müveinek remek előadásához csak gratulálni lehet.

(Kecskeméti Közlöny, 1936. má* jus 13.)

Vásárhelyi Bartókról

Egyre intenzivebben érzi Kelet- Európa parasztnépeinek népvándorlásszerű összetartozását, élükön az ázsiai eredetű magyarsággal.

Ezért mind több és több nemzet népi művészetét kutatja át. Ez azt eredményezni, hogy egyéni művészete számára az alapelemek mérhetetlen bőségét halmozza fel, és az általa átfogott szellemi birodalmat végtelenre tágítja.

Ez a tény magában véve is Bartókot avatja korunk legnagyobb távlati forradalmi művészévé.

(Kecskeméti Lapok, 1938. május 22.)

•

Bartók zenéjének költészete egyaránt emberfeletti erővel hatott a társadalomnak ama vékony rétegére, amely tisztultabb holnapért reszketett... éreztük benne az eljövendő új időket, műveinek meleg színeiben szabad életünk reménységét Is.

(Kiskunság, 1955. III.)

összeállította: Heltai Nándor ■

„Csak

tiszta

forrásból”

(SiSkely népdal. Bartók Cantata Profanájának bevezető motívuma.)

Volt egy öreg apó.

Volt náci, volt néki Kilenc szép szál fia.

Nem nevelte őket Semmi mesterségre,

Csak erdőket járni,

Csak vadat vadászni.

És addlg-addig Vadászgattak, addig: Szarvassá változtak Ott a nagy erdőben.

És az ő szarvuk Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe:

A karcsú testük Gúnyában nem járhat,

Csak járhat az lombok közt; A lábuk nem lép Tűzhely hamujába.

Csak a puha avarba;

A szájuk többé Nem iszik pohárból,

Csak tiszta forrásból

Apám emlékét szolgálom

Beszélgetés ifj. Bartók Bélával

6 Bartók 1938-ban.

A magyar zenei élet kiemelkedő egyéniségének Bartók Béla születésének 100. évfordulóját ünnepeljük március 25-én. Bartók Béla, a zeneszerző, zongoraművész, tanár és tudós, korunk kevés nagy muzsikusainak egyike volt. Művészetének, emberségének nagyságát kortársak, művészek, barátok elmondták, leírták. A Bartók-breviá- rium sorai között Paul Sacher így emlékezik ’ visz- sza Bartók Bélára: ,.Aki Bartókkal találkozott, gondolva müvei ritka ősere jé- • re, meglepődött vékony, törékeny alkatán. Külső, megjelenésében finom idegzetű tudóst mutatott. Ez a fanatikus akarattal és könyörtelen szigorúsággal áthatott, forró szívvel cselekvő ember megközelíthetetlen- nek látszott, és tartózkodóan udvarias volt. Lénye fényt és udvariasságot árasztott. Szemeiben fensé- |_ ges tűz világított. Kutató tekintetének sugarában semmi sem állta meg a helyét, ami nem igaz és nem tiszta”.

Annyi mindent olvashattunk már Bartók Béla munkásságáról, személyes varázsáról. Amikor ifjú ‘ Bartók Bélával találkozhattam, apa és fiú kapcsolatáról sze-. rettém volna megtudni nétiány gondolatot.

— Egészen apró korából mire emlékszik vissza édesapjával eltöltött szabad órái kapcsán?

— Ha édesapám kicsit elszakadt a munkától, gyakran foglalkozott velem. Sokat magyarázott. Nagyon szeretett sétálni, vagy kirándulni, ilyenkor bepótoltuk azokat a hallgatag órákat, amiket apám a család többi tagjától elzárkózva munkával töltött. Kirándulások alkalmával sokat tudtunk beszélgetni. Iskolás koromban, amikor már írtam-ol- vastam, tudtam, olyan könyveket kaptam apámtól, ami nemeseik szórakoztatott, de tanultam is belőle. Cooper műveit egymás után. olvashattam el, s édesapám irányítása mellett ezeknek a helyszínét térképen közösen megkerestük. Apám nagy rovar- és növénygyűjtő volt. Boldogan segítettem a gyűjtésben neki. De természetesen játszottunk is. Apám egy-két külföldi útjáról olyan játékot honosított meg családunkban, amilyet azóta se láttam. Tollaslabdához hasonló kellékeket hozott haza egyik alkalommal, amit édesanyámmal közösen is szívesen játszottunk.

— Paul Sacher szavait idézve „könyörtelen szigorúsággal áthatott” ember volt az apja, ha munkájáról volt szó. Mint apa szintén?

Nem, egyáltalán nem volt az. Nem zaklatta az embert, hanem föltételezte, hogy fia kötelesség- tudó, aki- elvégzi leckéjét. Mindig megkérdezte, hogy mit tanulok, mert ő maga is érdeklődött minden iránt. Legtöbbször tanulmányaim során nem hallott újdonságot, hiszen akkor évtizedeken keresztül ugyanazt tanulta mindenki. Nem változtak any- nyit a tankönyvek, mint manapság. Akkor műegyetemre jártam, édesapámat a tőle távol eső műszaki tudományok is érdekelték.

— Milyen volt egy családi ünnep önöknél?

— különleges volt számunkra a karácsony. Édesapám népdalgyűjtő korszaka éppen az én gyermekkorom idejére esett. Tudvalevő. apám a Zenekadémián tanított, s csak az iskolai szüne. tekben tudott elutazni népdal- gyűjtő körútra. Így karácsonykor, ha az időjárás és apám egészsége engedte, elutazott Anyám fenyőágakból fát készített számunkra, s így kettesben töltöttük a szeretet ünnepét. De ahogy visszaem- lékszem, volt olyan csodálatos karácsonyunk, amikor közösen elkísérhettük apámat kőrútjára, s ilyenkor feledhetetlen élményekben volt részem.

— Ha jól tudom, ön élete nagy részében ugyanúgy, mint édesapja, tanított. Most nyugdíjas éveiben szinte több munkája van, mint aktív korában.

— Valóban az utóbbi években — mivel rengeteg adat áll rendelkezésemre, apámmal kapcsolatban, sok embernek lehetek segítségére. Szinte minden percemmel apám emlékét szolgálom. Az évforduló megünneplésében sok meghívásnak teszek eleget. Ugyanakkor közel tíz éve a magyarországi. Unitárius Egyház főgondnoka vagyok. Így ma is sokat dolgozom, mert érzem feladatom nagyságát^

Bodor fin

• Népdalgyűjtó úton 1908-ban.