Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

1981. március 22. • PETŐFI NÉPE • 3 A KAPU 18 ÓRÁIG NYITVA Meddig piac a piac? „Haladjon a korral, süssön Váncza-sütőporral!” Sok évtizede úton-útfélen hirdették a kereskede­lemben. Aki nem akarta, az is megtanulta. Amint az sem merült feledésbe teljesen, évszázadok óta milyen megszokott rendje volt a kecskeméti piaco­lásnak. Nyári éjszaka, viharlámpákkal indultak út. nak á gazdák a kajszibarackos lovas kocsikkal, hogy éjfél után nem sokkal a főtéren legyenek. Aki haj­nali 3-ra érkezett oda, akár ki is önthette a barack­ját a keramitra. Nem kellett, vagy csak fitymálgat. tdk. Az éjszakai adás-vétel azt is jelentette, hogy dél­előtt 10 órára már mindenki szedte a sátorfáját. Változnak az idők, s változnak a fogyasztói szokások is. A keres­kedelemben is haladni kell a kor­ral, ami nem mindig könnyű. Nem keveset hadakoztak például a tanács vezetői azért, hogy Kecs­kemét hét vendéglátó üzletében vasárnaponként árusítsanak te­jet, kenyeret és péksüteményt. Kínálat nélkül nem megy A „Járt utat a járatlanért el ne hagyd !”-óvatoskodás, szeren­csére, kezd kikopni a kereskede­lemből. Kecskemét legnagyobb vásárlóközpontjában, a piaccsar­nokban, ahol évente közel 200 millió forintért adnak-vesznek napi fogyasztási terméket, ezek­ben a hetekben kísérleteznek. Továbbfejlesztik a piaci keres­kedelmet. A tanácsi vezetők a csarnoki boltokat fenntartó — és ellátó — vállalatok vezetőivel megállapodtak egy új nyitvatar­tási rendben. — Nyújtott nyitvatartási vezet­tek be? — kérdezem Faragó Fe­rencet, a piackezelőség vezetőjét. — Szó sincs róla — feleli. — A megállapodás azt tartalmazza, hogy március 1-től három hóna­ljon át felváltva hétköznap dél­utánonként is legyen nyitva egy írús-, egj^ élelmiszer-, egy zöld- Ség-gyümölcs- és egy vágottba- romfi-bolt, s a vasárnapi ellátás­ban . is kölcsönösen — kielégítő módon — vegyenek részt. — Mit szóltak ehhez a fenn­tartók? — Nem tapsoltak!. Ügy vélték: évszázados szokásokat — mint amilyen az egykori hajnali (ko­rai) piacolás is volt — kár meg­bolygatni. — Ennyire reménytelen a dél­utáni árusítás? — Huszonhét üzlet van a pia­con. Aki délután, erre jövet sor­ban csak a lehúzott redőnyöket látja, eszébe sem jut, hogy dél­után, munka után itt vásárolni is lehet(-ne). Tovább megy. Né­zetem szerint viszont kereslet csak ott van, ahol kínálat Is van. Én bízom a délutáni árusításban. „Újra egész nap nyitva leszünk” A piackezelőség vezetője így látja. Nem így Horváth Imre, a BEK 1177-es számú élelmiszer-üzleté­nek vezetője: — Péntek déltől (14 óra van) két doboz Fecskét és két üveg sört árultam. Mit csináljak? Áll­jak ki az utcára és csalogassam be a vevőket? — Kezdetben mennyi volt a bevételük? — Tizenegyezer forint naponta. — Es most? —<■ Harmincezer, ha jó napunk van. Az a kérdés, hogy a jó napot mi módon lehet tartóssá tenni. Holló Istvánná, a Helvéciái Állami Gazdaság zöldségboltjá­nak helyettes vezetője szerint: — Jó áruval. Friss kínálattal. Árulunk fejes salátát, új vetésű petrezselyemzöldjét, uborkát és zöldpaprikát is. — A múlt szom­baton, délután, igaz, még csak keveset árultam: háromnegyed 4-ig 270 forintot — teszi hozzá —, de szerdán újra egész nap nyitva leszünk. Most még délelőtt 11 órára „meghal” a piac, de ez nem szegi a kedvét a vállalkozó szellemű boltosoknak/ Friss paradicsom kellene A ZÖLDÉRT 1-es számú üzle­ténél Marton Mária vezető azt mondja: — A délelőtti forgalmunk álta­lában 10—12 ezer forint. A dél­utáni gyengébb,'mivel sokan még nem tudnak az új nyitvatartási rendről. Nálunk a választékot ja­vítaná, ha már árusíthatnánk friss paradicsomot. De még nem kaptunk ideit. A délutáni piacot, bár lassan, kezdik megismerni az emberek. Horváth József né délelőtti mű­szakja végeztével készül haza­felé, Helvéciára. Mielőtt a busz­hoz indulna, itt vásárol a család­nak vacsorára valót a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ 53-as vágottba- romfi-boltjában. — Nálunk a hét második felé­ben jól megy az üzlet. Harminc­öt karton terméket is eladunk egy nap. Egy jó szombat — 30 ezer forint. Ez a véleménye Lukács Anna vezetőhelyettesnek, akinek a tár­sai — Fluktusz Károlyné és Horváth Mária — szintén a rend­szeres kereskedés hívei. Ennyi jól gépesített, hűtőpultos boltot, mint amennyi a piaccsar­nokiban van, helyes, ha mind na­gyobb mértékben az ellátás szol­gálatába állítanak. A piackezelő- ségen azt tervezik, hogy olcsó árukkal: sertéskörömmel, csir­keszárnnyal és -lábbal, aprólékkal, s nem utolsósorban teret engedve a Szeged környéki primőrtermesz­tőknek — a lehetőségekkel élve — kedvet ébresztenek az egész­napos vásárlásra. Várják a kertbarátokat Kecskemét „Nagyvásártelepén” jó áruval másokat is szívesen lát­nánk, mert a 60—80 éves gyü­mölcs- és zöldségkereskedők standjait leszámítva, a délutáni órákban a magánárusok aszta­lainál bizony csak elvétve talá­lunk eladót. Az úrréti Kiss Ist- vánnénál és társainál délelőttön­ként hiába van szép gyökér és sárgarépa, a délutáni vevő abból már nem válogathat. A ZÖLD­ÉRT-esek és a kofák mellett — bár ezek áruira sincs panasz — mint konkurrensek, Kiss István- néék ilyenkor már nincsenek je­len. Odahaza kertjüket művelik és ellátják az aprójószágot. Kérdés: a kecskeméti, vagy a hetényegyházi kertbarátkör tag­jainak, akiket a város tanácsa há­rom éve vár e helyre (részükre cégtáblát is hajlandó csináltatni), nem érné meg délutánonként a piac csendjét felverni? A kapu — a lehetőség — 18 óráig nyitva. Kohl Antal 0 Ha van jó áru, friss kínálat, az üzletsor mellől délután sem tági. tanak a vevők. (Pásztor Zoltán felvételei) Tartalmas élet KCTES ÉRTÉKŰ előkelő he­lyezéseink, vezető helyeink az al­koholfogyasztásban, dohányzás­ban, a válások számában, a test­súlyfölöslegben, a szív- és érrend­szeri megbetegedésekben, az in­farktusok gyakoriságában mind ar­ra vallanak, hogy életmódunkat még nem tudtuk az ember, az egyén számára is előnyösen kiala­kítani. Egy riportban nemrég arról ol­vastam, hogy a megszólaltatott személy szinté látástól vakulásig dolgozik. Nem azért, mert túlsá­gosan rá lenne utalva, hanem csupán amiatt, hogy vállalkozó kedvét kiélje, s mivel gyakran rá­fizet ezekre, mindig van miért újrakezdenie. Közben meg kell szerezni azokat a javakat, ame­lyek manapság a „normális” élet­hez hozzátartoznak: ház, autó, esetleg nyaraló, a gyerekeknek is természetesen. A riporter elfelejtette vagy nem akarta megkérdezni, így aztán az olvasó sem tudhatta meg, hogy böngészett-e mostanában az ille­tő egy-egy könyvet, volt-e szín­házban, moziban, kirándulásra vitte-e a családját, jutott-e ideje a gyermekeivel való törődésre, egyáltalán a pénzszerző vállalko­zásain kívül érdekli-e valami az életben. Azt bizonyára szintén fe­leslegei lett volna megkérdezni, hogy valamiféle közéleti, társadal­mi tevékenységet vállalt-e mos­tanában az egyéni hajszába bele­feledkezett ember. AZ ÉLETMÓD vizsgálata ma­napság divatos téma, szociológu­sok, pszichológusok, a társadal­mi jelenségek, mozgások iránt ér­deklődő tudós személyek és má­sok is feszegetik: hogyan élünk, s életvitelünk mennyire felei meg a szocialista embertípusról kiala­kított elképzeléseknek. Mostaná­ban azért is megsokasodjak majd ezek a' kérdések, mivel hazánk­ban egészen közel került az ötna­pos munkahét bevezetésének lehe­tősége és a gyakorlati megvalósí­tás előkészítése, kimunkálása. Kul­turális szakemberek, a népműve­lés irányítói és mások — a nép­frontkongresszuson egyházi sze­mély — is felvetették: vajón mi­hez kezdünk majd a nagyobb sza­bad idővel? Az emberek többsége megtalálja-e a célszerű arányo­kat és a megfelelő kereteket sza­bad idejének hasznosítására? SOKAN LESZNEK bizonyára, akik még több munkát vállalnak, hogy mielőbb együtt legyen a családi ház, az autó, vagy a gyer­mek kiházasításának a költsége. Szemrehányás nem érheti őket, hiszen az ország érdeke is azt kí­vánja, hogy még több hízó és ba­romfi legyen a háztájiban, épül­jenek a családi házak, növeked­jen a lakosság anyagiakban Is ki­fejeződő életszínvonala. A kérdés csak az, hogy mindezek megszer­zése, elérése' után és ezzel egyidő- ben gyarapszik-e majd tudásban, szellemiekben, emberi értékeiben is az állampolgárok sokasága. Vagy beéri a korszerű életvitel modern teohnikai eszközeivel, an­nak rangot adó luxusváltozatai­nak csereberéjével, a magamuto­gató életmód költségeivel. Egyál­talán, kialakul-e benne az igény valami többre, nemesebbre, érté­kesebbre, önmaga művelésére, lá­tókörének tágítására, gyermekei­nek jellemes, társadalmi érzék­kel is rendelkező közösségi ember­ré formálására. Aki az éhhez .vezető utat csak a kulturális rendezvények szá­mának gyarapításában látja, biz­tosan téved. De az is bizonyos, hogy a kiművelt emberfők, a mű­velődési igények nem születnek maguktól, ösztönző ráhatás, a szük­séges alkalmak: értékes előadá­sok, tartalmas szórakozási lehető­ségek, elfogadható klubok, műve­lődési otthonok, az együttlétet ki­alakító lakótelepi ifjúsági szobák, mozgási terek és eszközök, s ki­váló szervezd egyéniségek „újra­termelése” nélkül. A tervekben is nagyobb hangsúlyt kell kapnia a pénzek okos elosztását segítő tár­sadalmi javaslatoknak és tettre mozgósító kezdeményezéseknek, a támogató összefogás biztosítékai­nak. TŰRÁK, KIRÁNDULÁSOK szervezéséhez, háztömb körüli, kör­zeti, lakótelepek és helységek kö_ zötti barátságos sportmérkőzések, kulturális megmozdulások, vetél­kedők tartásához ugyan nem min­dig pénz kell, csupán lelkes elin­dító és összetartó erő. Mégis ez elsősorban az irányító szemlélet változásait igényli. A túlzott tár­gyiasult számszerűség, az értéke­ket csak betonrétegekben és négy­zetméterben kifejező gondolko­dásmód helyett valami teljesen újszerű értékmérőt kell alkalmaz­ni a vezetők, a tanácsi és társa­dalmi szervek munkájában. Ha volna mérője a lakosság közérze­tének és kedvező hangulatának, akkor tálán mégis a lakóhelyek otthonosságán, a tartalmas élet mikrokörzetekben is létrehozott lehetőségein lehetne mérni eze­ket. Mivel az emberek is itt tud­ják leginkább „ellenőrizni” egy­mást. Itt születnek a jó példák és az elítélendő cselekedetek, itt ala­kul ki — reméljük kialakul — a szocialista erkölcs és korszerű magatartás normája. Itt kell rá­szólni a fatördelőkre, a szemete- lőkre, s itt lehet ásót, kapát fog-, .ni a parkok felújítására, játszó­terek építésére. Itt lehet segíteni a nehézjárású öregeknek és tanács­talan fiataloknak, vagyis kitapos­ni a kapcsolatokhoz vezető utat. S a tartalmasabb élethez is hozzá­segíteni a tétova keresőket, bot­ladozókat. NYILVÁN oly módon, hogy ki­ki belássa, saját környezetében is érezze, nem a még nagyobb por­ta, még márkásabb autó, még egészségtelenebb hajszás életmód jelenti az igazi boldogulást és az elérhető boldogságot. • A tisztes családi élet, egy-egy jó könyv, a baráti együttlét kellemes órái, a frissítő kikapcsolódás azért is fon­tos á számunkra, mert a valóban építő munka erőforrásai mind­ezek. És szívesen mondanám an­nak a bizonyos riportalanynak is, hogy az élete megrövidítése árán semmilyen értéknek nem lehet rangja, becsülete. F. Tóth Pál Gaál Gábor Kecskeméten A vasra veretés történetéhez n Nagy Endre is hatásosan érzékeltette a tanácskormány kulturális és gazdasági * elképzeléseit, gondolatainak részletes idézése helyett azonban elégedjünk meg an­nak rögzítésével, hogy két következtetés már most nyilvánvaló. Az egyik az, hogy Kunfi Zsigmond 1919. március 28-án biztosan nem fordult meg Kecskeméten, a másik pedig az, hogy helyette két munkatársa jelent meg a nagygyűlésen. Közjülük az egyik Gaál Gábor volt, aki viszont — a szakirodalommal ellen­tétben — nem a kevésbé lényeges kulturális kérdésekről beszélt, hanem azt fejtegette: milyen politikát akar az új rendszer, mi tör­ténhet a régi rendszer képviselőivel, ha nem húzzák meg magukat. Mindezt azért fontos megjegyezni, mert e tények ismeretében ért­hető igazán, hogy öt évvel később, amikor Gaál Gábor hazatért a bécsi emigrációból, miért tartóztatják le és hozzák Budapestről a kecskeméti fogházba. Táviratilag A teljesség kedvéért áll­jon itt még egy idézet, az Abony című lap 1919. április 6-i számából. A két újságoldalnyi terjedelemben megjelenő helyi orgánum hetente egyszer látott napvilágot, felelős szerkesztője és kiadója Temesközy Gerzsan volt, a Tanítóink Kecskeméten című vezércikk szerzője ismeretlen, de joggal feltételezhető róla, hogy maga is pedagógus, aki hallotta Gaál Gáborék előadását. Íme, az érdekes szöveg, híven őrizve a korabeli írásmódot, még azt a hibát is, hogy a műkedvelő új- ságíró.Kunfi Zsigmond nevét pon­tatlanul szedette: „Nagy oka van annak, ha a. tanítók tömegesen felkerekedve valamelyik városba gyűlésezni mennek, főként a szorgos tanidőben. , Ügy volt, hogy múlt hó 28-ának lucskos- pocskos sötét éjszakáján — a cikkíró itt téved, március 27-ről 28-ára virradó éjszakáról van szó, Z. L. — felkerekedtek, s át- rándultak a cifraházas alföldi metropolisba: Kecskemétre, aho­va Kunffi közoktatásügyi népbiz­tos táviratilag rendelte be őket, hogy a proletár forradalom min­deneket kiegyenlítő, a világot át­alakító roppant problémáját: a kommunizmus kérdését tanulmá­nyozzák. Ebben volt módjuk bő­ven. A városi színházban tartott tudományos alapú, hatalmas ke­retekben mozgó előadásokból rendkívül gazdag tárgyismeretet merítettek tanítóink (számszerint 500-an) és a jelenvolt 3000 főből álló minden rendű közönség. A történelmi nevezetességű előadá­sokat az ifjúsági .dalkar által hévvel-tűzzel elénekelt Marseilles vezette be. Megnyitó beszédet a miniszter helyettese, Nagy Endre kitűnő írónk mondott. Utána Gaál Gábor kiváló szociológus az ed­digi forradalmak rugóit ismer­tette, kimutatta a mostani pro­letár forradalomnak az egész em­beriség felszabadításáért, javáért a mérlegre nehézkedő óriási faj­súlyát. ‘Ezzel párhuzamban a kommunizmust ismertette, poli­tikai nézőpontból, nagy tudással. Alapos tárgyismerettel s magá­val ragadó szónoki hévvel tartott feledhetetlen előadást Nagy End­re a kommunizmusról közoktatási és gazdasági megvilágításban. A szónok meggyőző érvei többször .tapsorkánt váltottak ki. A két és fél óráig tartó előadás végeztével Nagy Endre a népbiztos nevében lelkűkre kötötte tanítóinknak a kommunizmusnak propagálását úgy az iskolában, mint társadal­mi érintkezéseik alkalmával. Ta­nítóink, akik a közoktatás meg­újhodását és sorsuk javulását várják a proletár forradalomtól, bizonyára buzgó apostolai lesznek a kommunizmus terjesztésének. Valóban itt az ideje, hogy taní­tóink sorsa minden tekintetben jobbra forduljon, mert ők eddig nem is proletárok, hanem, Kun­ffi szerint, a nemzet helotái (rab­szolgái) valának.” Perdöntő S ha az eddigiekhez még hoz­závesszük azt a jegyzőkönyvet, amelyet 1949. március 28-án Fü- zessy Rózsa készített a kecske­méti színházban hallottak alapján — a perdöntő dokumentumot Ramsics Ignác történész találta meg a kecskeméti levéltárban, a polgármesteri iratok között —, akkor összehasonlító alapon is re­konstruálható a nevezetes Gaál Gábor-előadás. (A jegyzőkönyv közlésétől eltekintek, mert hoz­záférhető a Dokumentumok az 1918—19-es forradalmak Duna— Tisza közi történetéhez című, a Bács-Kiskun megyei Levéltár ki- adványai-sorozat 1976-os keltezé­sű kötetében, másrészt pedig a ■ legfontosabb részt Halász Ferenc már publikálta a Petőfi Népe említett számában.)- .A rögtönözve elmondott, de nagyon is mérvadó politikai ál­lásfoglalást három vármegyébe vitték haza a Kecskemétre távira­tilag berendelt pedagógusok, akik egyébként a proletárdiktatúra legkövetkezetesebb hívei voltak, különösen vidéken. A tüzetesebb lapelemzésből könnyűszerrel ki­deríthető volna, hogy Gaál Gá­bor, a budapesti előadó gondola­tai miként örökültek át a helyi lapok vezércikkeibe és a Tanács- köztársaság Bács, Csongrád meg Szolnok megyei gyakorlatába. Mindezek alapján nincs abban semmi meglepő, hogy a horthysta büntetőszervezet a húszas évek közepén csakugyan vádat ad ki a kecskeméti népszónok ellen, a Népszava 1919. április 1-i számá­ban megjelent tudósítás alapján. Menekülés A kecskeméti fogoly ezt írja 1925. november 6-án atyai ba­rátjának, Hatvány Lajosnak (a levél a Gaál Gábor-terelek cí­mű, 1976-ban, a bukaresti Kri- terion kiadó gondozásában meg­jelent kötetben látott napvilágot): „Október 28-án letartóztattak. A többit, mint értesültem — nagy­jából tudja. A héten, szerdán du. öt óra körül kieresztettek. Azt hiszem, csak részletek és fájdal­mak volnának még, amik eddigi értesüléseit kiegészíthetnék. Ta­lán ilyenek, hogy. egyet említsek, hogy Pestről, a Markó utcából fényes nappal vasra verve — Gaál Gábor kiemelése, Z. L. — kísértek Kecskemétre, hogy Kecs­keméten aznap hetipiac volt, s hogy fajtám igen közvetlen és tömeges érdeklődéssel - kísérte köztük mégis feltűnő pápaszemes, megvasalt földi valóm ... Most péntek délelőtt van, Nagy Vin­cével — tudniillik a budapesti védőügyvédjével, Z. L. — még nem volt módomban beszélni, ma délután találkozom vele, s így csak a kecskeméti helyettes ügy­véd információiból tudok jogi tudatlanságom mellett óvatosan következtetni. Ez a kecskeméti úr, dr. Nagy László, fiatal, na­gyon agilis, érzésem szerint azon­ban túl optimista úr, ki úgy látja, hogy a tárgyaláson bár elítélnek, azonban ezt nem kell túlságosan komolyan venni, miután a felleb­bezések folytán az ügyet lehet halasztani stb. Mondom, ez a kecskeméti felfogás..., ám ha Nagy Vincéé is ilyen, akkor leg­jobb érzésem szerint a legrövi­debb időn belül igénybe venném még meglévő útlevelem ...” Igénybe vette, az akkor már Romániáiban lévő Kolozsvárra menekült. Bekapcsolódott a Korunk szer­kesztésébe, európai színvonalú folyóirattá fejlesztette. S bár 1925-ös letartóztatásának törté­nete már más fejezetbe kívánko­zik, annyit azonban érdemes elő­re bocsátani, hogy az 1919-es kecskeméti epizódnak nemcsak külföldre menekülése szempont­jából volt (meghatározó) jelentő­sége. Hanem azért is, mert Gaál Gábor 1919. március 28-án ismer­te meg Tóth Lászlót, a közmű­velődési ügyek kecskeméti nép- .biztosát, a híres nyomdászt és Németh László Tanújának nem kevésbé ismert kiadóját. A nyom­daigazgató-kiadó közvetített ké­sőbb, a húszas évek legvégén és a harmincas években a kolozs­vári szerkesztő és a Kecskeméten élő marxista ügyvéd, Molnár Erik között. És Molnár Erik így válhatott — különböző álneveken — a Korunk egyik legmarkán­sabb tanulmányszerzőjévé, így keveredhetett vitába ideológia­történeti jelentőségű polémiába Tóth László másik, akkoriban ép­pen Kecskeméten letelepedni óhajtó barátjával, Németh Lász­lóval. Ez azonban már megint újabb történet, talán akad ku­tató, kecskeméti helytörténész is, aki ezeket a korántsem jelenték­telen forrásokat feltárja. Zöldi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents