Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-20 / 67. szám

1981. március 20. • PETŐFI NÉPE • 3 MOZGÓ FELVÁSÁRLÁS, ÁRVERÉS Szövetkezetek a lakosságért A fogyasztási szövetkezetek — melyek mintegy fele-fele arányban osztoznak az állami, tanácsi vállalatokkal a megye kereskedelmi és vendéglátó forgalmának lebonyolításában; ezen belül a községek lakosságát majdnem teljesen, a tanya­si körzeteket kizárólag ők látják el közszükségleti cikkekkel — az elmúlt öt esztendőben jelentős fejlődést mutathattak fel. Bolthálózatuk 25 ezer, a vendéglátó helyek 2300 négy­zetméter alapterületű üzlethelyiséggel bővült. Az új egysé­gek létesítésére 500 millió, a felújításokra 50 millió forintot fordítottak. Ez idő alatt 16 felvásárlótelepet hoztak létre, s az ipari tevékenység fejlesztésében közel 40 millió forintot fektettek be. A fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusára készülnek a megyebeli áfészek is. Az V. ötéves tervidőszak lezárása után ^számba veszik a szövetkezeti mozgalom eredményeit, s lajstromozzák a lakosság jobb ellátását szolgáló feladatokat, mint ahogy ezt nemrégiben megtették a megye párt- és ál­lami, a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV vezetői is. A MAGYAR NYELV HETEN A szavak kincse GYÖNYÖRŰ kincsünk a szó. Mérhetetlenül gazdagok vagyunk, miénk minden, aminek ne­vet adott az ember, minden, ami volt, amit elő­deink kínnal és örömmel kiszakítottak maguk­nak a végtelen világból, amit megismertek, amit feltételeztek, amire ráhibáztak, minden-minden, amit a közlés kölcsönös szükséglete velük elne­veztetett ... most bennünk torlódik, agysejtje­inkben halmozódik, s néha úgy érezzük, hogy mindez itt van a nyelvünk hegyén. De a szavak kincse akkor kincs igazán, ha a másik emberhez utat talál. Elsorvad ez a kincs, ha fösvényként zárjuk magunkba, és értéktelen lesz, ha fecsegünk. Örökségünk nemcsak az em­beri nyelv, a magyar beszéd, a szó; örökségünk a szavak rendje is. Es a szavak rendje fegyelem­re int. Mert ahogy nem lehet költő, aki ezt a fe­gyelmet — nemzeti létünk lényegi részét — bék­lyónak érzi, aki nem vállalja önként/ hogy ké­pes legyen másokat gazdagítani, éppen úgy nem lehet teljes értékű ember, aki a szavakat kellő rend nélkül fecsérli. SOKFÉLE RENDJE van a szavaknak; igaz­gyöngyökként fűzhetjük szabatos mondatokba, készíthetünk belőle tompafényű láncot, amely­ben egy-egy szó ékkőként ragyoghat, lehet e rend nehéz veretű fegyver, vagy bármi más drága szerszám, ami értéket teremt; lehet ívfény, ami lángra gyújt, lehet villám, ami porba Sújt, lehet ringató fuvallat, csatába hívó kürtszó, kilencágú korbács, hímzett palást, diadalív, szerpentinút egy hegyre és tovább; hasonlíthat a fecske röp­tére és megreszkettetheti a szíveket. Eszünkbe jut-e ez, amikor megszólalunk? Megfordul-e fejünkben, hogy a beszéd ... fe­lelősség. Hányszor vagyunk úgy, mi emberek, hogy ép­pen a kimondott szavak, a saját szavaink emel­nek falat közénk. Hányszor merül el a legszebb szándék is a szavak ködébe, hányszor reked ez a szándék a mondatpanelek rettentő börtönébe; hányszor issza fel itatósként a szakmai vagy a mozgalmi zsargon! Es a legszörnyűbb, hogy általában akkor bás­tyázzuk körül magunkat szavakkal, amikor ma­gunkból kellene megmutatni valamit, amikor volna mit mondanunk, és fontos lenne, hogy mi­nél többet figyeljenek ránk. Pedig tudjuk jól, hogy csakis a gondolkodtató, vagy az érzelmet fakasztó szónak van ereje, a többi mind — bár­minő szabatos rendibe is álljon — untat, kábít, álmosít. Es azt is tudjuk, hogy mások szavainak bennünk mikor van foganatja. Akkor, ha a be­szélőt nem maga a beszéd, hanem a közlés vá­gya hatja át, ha gondolatot akar megértetni, ha önnön bűvkörébe kívánja vonni hallgatóját, ha nem fél, nem szégyell és nem lusta temérdek kincséből válogatni. MINDEZT TUDJUK, mégis, ha ránk kerül a sor, ha nekünk kell vagy kellene másokban gon­dolatokat, érzelmeket keltenünk, félünk, szé­gyenkezünk. vagy lusták vagyunk magunkat megmutatni, ezért is kérünk szót oly ritkán egy-egy fórumon, s ha szót kérünk mégis, ezért ismételjük a már sokszor »hallott, magunk által is unt szófüzéreket, csak mondjuk, mondjuk a „magunkét” (ami tulajdonképpen nem a miénk), és másokban keressük a hibát, ha nem figyelnek ránk, vagy — rosszabb esetben — észre sem vesszük, hogy szavunk közönybe hull. Márpedig ha ezen változtatni nem vagyunk hajlandók, vagy nem leszünk képesek, szavaink kincse meg­fakul, rendjük végtelen gazdagsága lassan el­sorvad bennünk, és előbb-utóbb üresek, kongók leszünk, mint a hordó, amelyből a bor már ki­folyt, s nem másokban, bennünk fog kiapadni a gondolat, az érzelem. A. G. I lyet is lehet. Sőt, felkiáltójellel a vé­gén: Ilyet is lehet! Fotós kollégám, körülnézve a helyszínen és hallván az ese­mények kedvező alakulását, nem is állja meg szó nélkül. — Ha valamit, akkor ezt a munkát, ezt a vállalkozást kell népszerűsíteni széles körben — mondja, s dolgoztatja is szépen a fotó- apparátját. EGY ÉRDEKES VÁLLALKOZÁS T avasz a Tél utcában! 1 ­• Dolgoznak a Tél utcában. Elől: Balogh Pál. Az alapellátás fontossága A szövetkezeti kereskedelemnek — tekintettel arra a tényre, hogy a falvak és tanyák lakosságának legfőbb ellátója — ezt a feladat­kört kell tovább tökéletesíteni. Az alapellátás minőségének javítása az életszínvonal-politika része. Noha új látványos beruházások megvalósulása nem várható, a régi üzletek korszerűsítésével, a korszerű árusítási módszerek be­vezetésével, a technikai felszerelt­ség javításával lehet javítani a kereskedelem színvonalát. Vendéglátás A tervidőszak utolsó két eszten­dejében a vendéglátás - forgalma mérsékelten fejlődött. Ugyanak­kor erőteljesen nőtt — 1975-höz hasonlítva megháromszorozódott — az előfizetéses ételforgalom. Az áíész-éttermek által eladoft elő­fizetéses ételadagok száma tavaly már meghaladta a három és fél milliót. Melegkonyhás üzletek lé­tesültek kisebb településeken pél­dául Törökfáin, Dunaegyházán, Miskén. Ezt a törekvést folytatva megvalósíthatónak tűnik az a ko­rábban elhatározott program, mely szerint 1983 végére a megye valaínennyi helységében lesz me­legétel-készítésre, illetve kiszolgá­lásra alkalmas vendéglátó üzlet. Keresni kell viszont a lehetőséget — együttműködések révén is — hogy a meglévő konyhák teljesí­tőképességét tökéletesen 'kihasz­nálják. Hiszen a falvak lakóinak megváltozott életmódja, a nők je­lentős részvétele a termelő mun­kában mindenféleképpen megkí­vánja, hogy segítséget kapjanak a második műszak terheinek csök­kentéséhez. Fejlődő ipar Az áfészek ipari termelése és egyéb kiegészítő tevékenysége az elmúlt öt esztendőben dinamiku­san fejlődött, különösen az élel­miszeriipari ágazatban. Nagyság­rendje, valamint az ellátásban be­töltött szerepe szerint is a sertés­vágást és a húsfeldolgozást kell első helyen megemlíteni. A saját vágóhidak és a korszerűsített há­rom húsfeldolgozó működésének is köszönhető, hogy az áfészek körzeteiben hosszú idő óta lénye­gében zavartalan az ellátás. A központi árualapból az értékesí­tett tőkehús 20 százaléka szárma­zik csupán, a többit az áfészek A repülőutazáshoz is lassan-las- san hozzászokunk, de azért akad­nak szép számmal, akik csak a földről láttak utasszállítót. Mi ta­gadás, az ilyen kis szorongással ülnek a gépbe, különösen ha olyan távoli az útióéi, mint a március 10-én Bajáról induló, IBUSZ-cso- portnak. A legfélénkebbek is megfeled­keztek szorongásukról, amikor ki­tekintettek a ragyogó napsütés­ben pompázó tájra. Tízszer annyi „aggodalmat” is vállaltak volna —j így érezték — amikor a tavaszi virágzásba borult grúz fővárosba érkeztek. Tbiliszi mindig gyö­nyörű, tavasszal egyszerűen el­mondhatatlan szépségű, így tart­ják. Mindezt Odor István és Kosz- talitné Sztiipanov Anna idegenve­zetőktől tudjuk. Telefonon tájé­koztatták szerkesztőségünket ar­ról, hogy az első Bács-Kiskun me­gyei „ibarátságrepülő” igen elége­dett utasokat hozott haza. saját termelésükből fedezik. A feldolgozó üzemek tavaly már kö­zei 500 tonna töltelékárut és egyéb húskészítményt állítottak elő. Az UNIVER tubusos készítmé­nyeit országszerte ismerik. A Kis­kunhalasi ÁFÉSZ savanyítójának kiváló termékeit szívesen vásá­rolják, a soltvadkerti szövetkezeti sütöde jó minőségű kenyerének is híre van. A Kiskunfélegyházi ÁFÉSZ a libafeldolgozásban ját­szik kiemelt szerepet kiül- és 'bel­földi megrendelések teljesítésével. A választékot bővítő termékei miatt a kiskunhalasi sapkaüzem, a bajai falfestőhenger-készítő, a fajszi lakatos és zománcozó, va­lamint a hartai betonáru üzem érdemel említést. Szervezett, át­gondolt fejlesztéssel, a meglévő épületek hasznosításával a szövet­kezeti ipar tavalyi termelésének megduplázását lehet célul kitűz­ni. A már épülő, mintegy 70 mil­lió forintos költséggel megvaló­suló félegyházi baromfivágó java­részt a környékbeli libanevelés exportlehetőségét aknázza majd ki. De Dunavecsén, Mélykúton, Bácsalmáson, Kiskőrösön egy­aránt kínálkozik alkalom az ipari tevékenység további fejlesztésére. Lakásszövetkezetek BácsHKiskunban múlt év végén hét garázs-, és 44 lakásszövetkezet működött, melyek egy része nem csupán a fenntartással, de építési tevékenységgel is foglalkozott. A lakásszövetkezeti tagok száma meghaladja a 11 ezret. 1975-től 80-ig 3085-tel nőtt a lakásállomá­nyuk, összesen 6445 lakás tartozik hozzájuk. A házilagos formában a tagok öntevékeny munkájára is alapozott építkezések tehermente­sítik a szervezett építőipart. Nagy gondot jelent azonban az építőanyag-hiány, valamint me­gyeszékhelyen az átlagot lényege­sen meghaladó telekár. A szövet­kezeti lakásépítés kereteiben a következő tervidőszakban mintegy 1600 új otthon létrehozásával le­het számolni. A lakásszövetkeze­teknek 1985-re megközelítőleg 9 ezer Lakás fenntartásáról kell gondoskodniok. Takarékszövetkezetek A megyében működő takarék- szövetkezetek betétállománya öt év alatt megkétszereződött és meg­közelítette a kétmilliárd forintot. Az erőteljes fejlődést példázza, hogy működési területük öt tele­Hosszan sorolták, kinek mi tet­szett. Sokan a Tbilisziből Jereván­ba vezető útra szavaztak. Autóbu­szokkal, festői tájakon kirándult 137 megyénkbéli az ősi városba. Ecsmiadzi; kitörölhetetlen élmény. Meg az évezredes ázsia kultúra sok-sok gyönyörűsége! A Száván tó partján egy motelben elfogyasz­tott ebéd különös ízei mindörök­re megmaradnak aS emlékezetben, akárcsak a hegyi tó különös szín- változásai. Es a lépten-nyomon fe­léjük áradó szeretet, szívélyesség! Es a búcsúvacsora hömpölygő jó­kedve! Es minden-minden. A hetedik napon fejeződött be a gazdag program, tértek haza Magyarországra. A kezdő utazók és a tapasztaltabbak egyaránt úgy vélik, hogy ritkán adódik le­hetőség ilyen tartalmas kirándu­lásra. A második csoportt vasárnap ér­kezik vissza a megyébe. H. N. püléssel, üzlethálózatuk hat egy­séggel, taglétszámunk 24 ezer új szövetkezővel gyarapodott. A fo­lyósított kölcsönök legfőképpen a kisárutenmelés fejlesztéséhez nyúj­tottak segítséget: 1980-ban közel 8 ezer esetben adtak támogatást termelési célra. Bekapcsolódtak a felvásárolt termékek ellenérté­kének kifizetésébe is Űj feladatok előtt A ZÖLDÉRT, a megyei zöldség-, gyümölcskereskedelmi szövetke­zeti vállalat a forgatóimba került burgonya 90, a zöldségfélék 30—40 a gyümölcsök 50 százalékát jut­tatta el a fogyasztókhoz. E tevé­kenységéhez üzlethálózattal ren­delkezik. Ám a változó élet új faj­ta kereskedelmi módszerek beve­zetését sürgeti a ZÖLDÉRT üzlet­politikájában. Feltétlenül meg kell valósítani a feldolgozott zöld­ségfélék előállítását, melynek el­engedhetetlen feltétele a hűtőházi és a feldolgozói kapacitás bővíté­se. Ugyanakkor a zöldség-gyü­mölcs kereskedelemnek el kell jutnia oda, hogy csak tisztított (földszennyezés nélküli) áruk ke­rüljenek az üzletekbe. Több érv szól a tisztított zöldségfélék áru­sítása mellett. Nemcsak az, hogy bekerülhetnek az ABC-áruházak- ba, így a vevők a tőkehústól a krumpliig mindent egy helyen tudnak beszerezni, hanem az is, hogy a vállalat célszerűbben gaz­dálkodhatna üzlethelyiségeivel. Nem mellékes az sem, hogy a tisz­tításból származó hulladék, amely javarészt szemétté válik jelenleg, használható lenne takarmányo­zásra. A tisztított, konyhakész árukra a közétkeztetési konyhák­nak pedig olyan szükségük van, mint a „falat kenyérre”. Az el­képzelések valóra váltásához a vállalatnak a SZÖVOSZ támoga­tást is kilátásba helyezett. A kisárutermelés segítése A fogyasztási szövetkezetek, a takarékszövetkezetek és a ZÖLD­ÉRT is lehetőségeik szerint segí­tik a kisárutermelést. Az üzletek elsősorban a szükséges eszközök, vegyszerek, tápok biztosításával, az áfészek ' a szakcsoportok mű­ködtetésével, a felvásárlás szer­vezettebbé tételével léphetnek elő­re a társadalmilag fontos terme­lési ágazat fejlesztésében. Az el­múlt öt esztendőben a szövetkeze­ti felvásárlás erőteljesen fejlő­dött: baromfiból 19 500 hízott ser­tésből 46 800, nyúlból 4400, méz­ből 6900 tonna volt — hogy csak néhányat említsünk — az átvett és értékesített mennyiség. A kistermelők által megtermelt áruknak jó piacot kell teremteni. Ezért is tervezik, hagy a Nyugat- Európában bevált árveréses mód­szert kísérleti jelleggel Kecskemé­ten kipróbálják. Mintegy szolgál­tatásként — a mozgóboltokhoz ha­sonlóan — megszervezik a hobbi- kertek körzetében a mozgó fel­vásárlást. A szövetkezeti mozgalom ered­ményes öt esztendőt zárt Bács- Kiskun megyében. Az eredmények, tapasztalatok összegzése után a VI. ötéves terv időszakában a vál­tozó körülményekhez rugalma­san alkalmazkodva készül sokré­tű feladatának végrehajtására. Eh­hez a munkához bizakodást ad­hat, hogy a megyék közötti rang­sorolásban a megyei fogyasztási szövetkezetek eddig is élenjárnak. Nagy Mária Felhívás! Felhívjuk az érdekeltek fi­gyelmét, hogy a Kiskun­félegyháza Alsó- és Felső, temetőkben 1956. december 31. napja előtt váltott sírhelyek használata (25 év) a 10/1970. (ív. 17.) EüM együttes rendelet 22. § (1) bekezdése szerint lejár. Amennyiben a lejárt sírhe­lyek megváltását 1981. december 31-ig nem rendezik, úgy a sírhe­lyeket megszüntetjük. Az el nem szállított sírem. léket a fenti rendelet 328/4. bek. értelmében tulajdonba vesszük. Kiskunfélegyháza, városi Tanács Költségvetési Üzem Temetkezési Részlege Kiskunfélegyháza, Jókai u. 1. 336 Hogy mit is propagálunk ? A Tél utca, a kecskeméti Má- Tiaváros egyik, nem is túl hosz- saú utcája, most föl van dúlva. Nem romboló — éppen ellenke­zőleg — építő szándékkal ástak dolgos kezek, erős, ügyes gépek árkot jó mélyen. a földbe. Szennyvízcsatorna és gázvezeték kerül ide, s jut el ily módon az utca házaiba — hozzásegítvén a bennük lakókat az eddiginél na­gyobb komforthoz, s nyugodtan mondhatni, korszerűbb életfor­mához. Önte vékenység, kezdeményezés Persze nem ingyen. Megfizet érte mindenki. Pénzzel és mun­kával. A lakóterület, a 12-es számú körzet, tanácstagja Bozsó Ferenc iskolaigazgató 1963 óta választott tisztségviselő. — Ez a Máriaváros — mutat körbe. — A helybelieknek nem is kell erről sokat magyarázni. Kecskemét egyik nagyon lassan ébredő, fejlődő kerülete. Néhány hónapja azonban tör­tént valami. A Tél utca és a Far­kas Sándor utca lakói elhatároz­ták, hogy lépnek egyet előre. S ha már lépnek, nagyot lépnek. Egy füst alatt bevezetik a gázt, kiépítik a szennyvízcsatornát. ■A szervezés tavaly augusztus­ban kezdődött. A kezdeményezők egyike Lédeczi Ervin volt. —1 összejöttünk egy páran, s megbeszéltük, hogy megcsináljuk a még hiányzó közműveket — mondja, s közben szorgalmasan ássa az árkot. — Végigjártuk a lakókat, s láttuk, hogy van ér­deklődést, így elkészíttettük a ter­vet. Ezek után már többé-kevés- bé pontos összegeket is tudtunk mondani, így mindenki jól meg­gondolhatta, hogy vállalja-e a munkát, vagy sem. Vállalták A Tél utca 14. szám alól a szi­kár, kérges tenyerű nyugdíjas, Balogh Pál is, aki Budapesten a Hídépítő Vállalatnál éjjeliőrös- ködik. Minden másnap jár föl, a közbeeső időben pedig a lapátot markolja. — Nem is engem győztek meg, hanem a nejemet. De most már én sem bánom. Kényelmes lesz, gázzal fűtünk. Egyébként most tíz órakor érkeztem Pestről, és rögtön kijöttem dolgozni. Mert itt, az utcában mindenki hozzájá­rul az építkezéséhez. Pénzzel is, meg munkával is. A megfogalmazás ebben a for­mában azonban nem teljesen pontos. A lakosság nem „csak” hozzájárul, hanem az összes költ­séget saját maga viseli. Gerber Ferenc, a társulás elnöke, a kör­zeti népfrontbizottság elnökségi tagja sorolja is a tételeket: — A két utcában az összes be­ruházás 1,1 millió forintba ke­rül. Ebből 880 ezer az OTP-hi- tel, 120 ezret készpénzben, zseb­ből fizetünk, a többi társadalmi munka. Másként megközelítve: mind a negyvenöt lakó felvette a 19—20 ezer forint OTP-kölcsönt, s ennek fejében havi 300—400 fo­rintot törleszt majd öt éven át. Persze, ez csak utólag és csak elmondva ilyen egyszerű. A szer­vezés elején akadt bonyodalom is bőven, ami már-már veszélyez­tette az ígéretesen induló akciót. Például: nem volt a közösség jo­gi személy. Hitelt pedig csak az vehet fel, kivitelező csak azzal köthet szerződést. Erre megalakították az első kecskeméti közműépítő szövetke­zetét. Némi időveszteség — terv- egyeztetés, engedélyezés, hitelfel­vétel stb. — után végül minden összeállt, s a BÁCSÉP pedig vál­lalta, hogy elvégzi a munkát. Rekordidő alatt Március 5-én bontották fel az utat, s rögtön dolgozni kezdett a BACSÉP mélyépítő részlege is. — Csák dicsérni lehet a Káikai- brigádot — magyarázza Gerber Ferenc. — Bár többször esett az eső, s térdig jártak a vízben, in­kább lapátolták, a sarat csak azért, hogy megkíméljenek min­ket a vákuumos szivattyúzás százezrekre rúgó költségétől. Per­sze, a lakókra sem lehet panasz. Nem is hittem volna, hogy egész szombaton és vasárnap mindenki egy emberként dolgozik majd. De így történt. A munkának van is látszatja. A szennyvízcsatorna már kész, az udvarokban is kibetonozták az aknákat. Ugyancsak a helyére ke­rült a gáz gerincvezetéke, s most csinálják a házakhoz a leágazá­sokat. Ha az időjárás engedi, hét végére ez is meglesz, s jöhet a nyomáspróba. Alig több mint két hét alatt elkészült tehát a Tél utcában a 140 méternyi szennyvízcsatorna, és a 485 méter hosszú gázvezeték itteni szakasza. — És hogyan? — teszi fel a kérdést Bozsó Ferenc,- s rögtön válaszol is rá. — Ügy, hogy a la­kók mindent magukra vállaltak. A városnak nem kerül egy fil­lérjébe sem. ötven ilyen vállal­kozás kellene! Ezzel jócskán bő- vithetnénk a tanács — amúgy szűkös — hálózatfejlesztési lehe­tőségeit. — Több ilyet lehetne csinálni — helyesel Doró András, aki a széchenyivárosi fűtőmű szocia­lista brigádjának tagjaként mint vendég, társadalmi munkás lapá-. tolja az összetapadt földet. Lehetne és kellene. Ha a la­kosság igényli és összefog, egész biztosan nincs akadály. Jó példa viszont igen. Mert a Tél utcaiak idén már gázzal fútenek, s nem szippantó­kocsival szállítják el a szennyvi­zet. Váczi Tamás 9 „Itt tartunk" — mondja Gerber Ferenc (balról) Bozsó Ferencnek. (Tóth Sándor felvételei) BAJAIAK „BARÁTSÁG-ÚTJUKRÓL” Tbiliszi virágdíszben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents