Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

1981. március 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Kongresszusi krónika Pillanatképek t Örömet szerzett a Bács-Kiskun megyei küldötteknek a Petőfi Né. pe — róluk is szóló — vasárnapi száma. • A szomszédban. Kunszentmár- tonban születtem — mondja Sza­bó Gyula színművész a kiskunsá. giaknak. • Megyei vezetők Losonczi Pál, Németh Károly és Varga Imre társaságában. 9 Farkas Bertalan a küldöttek körében. (Tóth Sándor képriportja) Dr. Dobos László felszólalása A népfrontkongresszüs első napjának eseményeiről készített és vasárnapi lapszámunkban megjelent tudósításban említet­tük, hogy a beszámolót követő vitában felszólalt dr. Dobos Lász­ló, a Hazafias Népfront Bács- Kiskun megyei Bizottságának el­nöke. Hozzászólását az alábbiak­ban közöljük: Társadalmunk szocialista, hu­manista vonásaiból szinte szük­ségképpen következik, hogy a fi­gyelem egyre fokozottabb mér­tékben irányul az időskorúak helyzetére. Mindannyian tapasztalhatjuk azt, hogy egyre nagyobb azoknak az idős embereknek a száma, akiknek hozzátartozói földrajzi­lag távol kerültek tőlük, s ez ok­ból, vagy más körülmények foly­tán nem tudják, vagy éppenség­gel nem is akarják a magukra maradt szülők, vagy nagyszülők gondozását megoldani, segíteni. Különösen elszomorító a ta­nyákban egyedül, vagy kettesben maradt és a megszokott környe­zetükhöz szinte görcsösen ra­gaszkodó öregek sorsa, akik bot­ra támaszkodva botorkálva pró­bálják eligazítani maguk körül a legszükségesebbeket, s akikre napokon, vagy heteken keresztül nem nyitja rá senki az ajtót. Ezeknek az elmagányosodot- tan, támasz nélkül élő emberek­nek a szomorú sorsát mutatta be három évvel ezelőtt Lakatos Vincének a Bács-Kiskun megyei tanyavilágban forgatott doku­mentumfilmje. Alig volt még társadalmi akció, amely oly gyorsasággal bontakozott ki me­gyénkben, majd országosan is, mint a film vetítését követően a Társadalom az idősekért mozga­lom. Bács-Kiskun megyében a me­gyei népfrontbizottság a Vörös- kereszt megyei . szervezetével együttesen vállalta az akció szervezését, koordinálását és to- vábbéltetését. Az eredmény nem maradt el. A közvetlen pénzbeni felajánlások és társadalmimun- ka-vállalások több mint húsz­millió forintot kitevő összegének felhasználásával Kiskunhalason már felépült egy ötvenszemélyes szociális otthon. Közvetlen befe­jezés előtt áll a lajosmizsei szo­ciális otthon 60 hellyel való bő­vítése, és megkezdődtek a kis- kunmgjsai szociális otthon 50 hellyel való bővítésének munká­latai is. Jelentős mértékben szé­lesedett az öregek napköziott- hon-hálózata, újszerű intéz­ményként hétközi otthon léte­sült. A közszellem pozitív formáló­dásának eredményeként pedig a népfront, a vöröskeresztes aktí­vák és diákok több száz fős sere­ge — önkéntes szociális gondozó­ként — nyújt segítséget nap mint nap az önmagukat ellátni nem képes öregek részére. Felszólalásának további részé­ben a gyárak, üzemek, vállala­tok, szövetkezetek kollektíváinak munkafelajánlásairól beszélt, egyebek között megemlítve a GELKA dolgozóinak a népfront- kongresszus tiszteletére indított akcióját, amely szerint egy kom­munista műszakot tartottak, s a mintegy félmillió forint értékű bevételből televíziókat, rádiókat és más elektromos gépeket vásá­rolnak, s azokat a népfront és a Vöröskereszt helyi szerveinek se­gítségével a szociális otthonok la­kóinak juttatják el. A továbbiakban a megyei nép­frontbizottság elnöke arról be­szélt, hogy a • népfrontmozgalom­nak csakúgy mint eddig, a jövő­ben is nagyon sokat kell tennie annak érdekében, hogy a nyugdí­jasok megtalálják a társadalom­ban az életnek olyan lehetősége­it, amelyek legmegfelelőbben biztosítják részükre a közösségi munkában való további részvé­telt, a szórakozás megfelelő for­máit. Elismeréssel kell szólni azokról a népfrontbizottságokról, amelyek szorgalmazzák, szerve­zik a nyugdíjasok klubjait, bará­ti köreit, a jó értelemben vett tartalmas társasági élet lehetősé­geit. Felszólalásának végén dr. Do­bos László felvetette: vajon elé­gedettek lehetünk-e az 'elért vív­mányokkal? Ügy érzem, hogy az egyértelműen igenlő válasz még aligha mondható ki. Hiszen ott vannak előttünk a szomorú pél­dák, a szülőkről megfeledkező gyermekek, a nem kevés szülő­tartási per, amikor a jog kény­szerítő erejével kell a jól kereső gyermeket rábírni legemberibb kötelességének teljesítésére. Tiszteletreméltó eredményeink mellett is kérem a kongresszust, hogy fordítson a meghozandó ál­lásfoglalásban e kérdésekre meg­különböztetett figyelmet, s te­gye mozgalmi munkánk egyik át­fogó feladatává az időskorúakkal való törődést, a róluk való gon­doskodást. Ezzel egyik legszebb, legemberibb célunkat teljesítjük — fejezte be felszólalását a me­gyei népfrontbizottság elnöke. Noteszlapok A magyar társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Mun-, káspárt tartotta itt, ebben a te­remben néhány nap híján egy esz­tendeje a XII. kongresszusát — emlékeztetett az eseményre Ká­dár János elvtárs a népfrontkong­resszus első napján, amit ő maga is végighallgatott, figyelt aktív résztvevőként szombaton reggel­től este hét óráig. S ezzel a mon­dattal szinte megadta a távlatot is a tanácskozáshoz. Lázár György- gyel együtt két hete még az SZKP kongresszusán lehettek jelen, ahol bizonyára a hatalmas erőfeszíté­sek, a világ békéje érdekében ki­nyilvánított kezdeményező lépé­sek ragadták meg figyelmüket. Itt, úgy láttam, hogy az igazi ma­gyar sajátosságokat, helyi és még­is országos örömöket és gondokat talpraesett nyíltsággal előadó kül­döttek szavai keltettek együttér­zést vagy mosolyt, feszült figyel­met és türelmes várakozást — ha a szöveg hosszúra sikerült — az elnöki asztalnál ülők arcán is, szin­te leolvashatóan. A tanácskozás második napján Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Károly, a Központi Bizottság tit­kára, a Politikai Bizottság tagjai vettek .részt a kongresszus mun­kájában, mintegy súlyt és tekin­télyt adva a Hazafias Népfront országos tanácskozásának. * * * Nagy érdeklődés kísérte termé­szetesen a jelenlevő sok más köz­életi személyiség, művész, író, tu­dós részvételét is. Mondani sem kell talán, hogy sokan közrefogták Farkas Bertalant, mások — gyer­mekük, unokájuk számára — au­togramot kértek Gobbi Hildától, Szabó Gyula színművésztől, Ju­hász Ferenctől és másoktól, akik nem fanyalogtak, tudták, hogy az ország legtávolabbi csücské­ből is. ideérkezett küldöttek és otthoni ismerőseik számára is az ilyen apróságok elmesélése adja majd a nagy élményekhez való kötődést a hazatérés után. Mint ahogy az újságokból is elolvasha­tó magvas politikai állásfoglalá­sok mellett még sokáig emlegetik majd az igazán sokszínű kong­resszus résztvevői a hangulatot, derűt, mosolyt, sőt nevetést aján­dékozó felszólalások egy-egy mon­datát. Közülük — Bács megyei elfo­gultsággal — hadd emlegessem dr. Dobos László, a megyei bíróság nyugalmazott elnöke, a népfront megyei elnöke felszólalását, aki Lakatos Vince Naplemente című filmjét idézve az öregekkel való törődésről beszélt. A leírt, s most közre is adott szöveg sajnos nem tudja visszaadni a hangsúlyokat, az érzelmek feltolulását jelző hanghordozást, ami mélyen meg­ragadta a jelenlevőket. Őszinte volt ez a beszéd, és mélyről fa­kadó, tettre buzdító, bár lenne foganatja továbbra is mindenfelé az országban! * * * Juhász Ferenc költőtől jegyez­hettem fél ezeket a mondatokat: A Föld szeme az ember, ember nélkül nincs költészet, s költészet nélkül nem élhet az ember. A köl­tészet célja, hogy szép hitet ad­jon az életre... Hiszem, hogy van ^gy emberi állandó: nevez­zem reménynek?... Ez a nép csak a jót érdemlő, de a jót tud­ni kell akarni... Sokan kezdték úgy a felszólalá­sukat. hogy először vannak ilyen nagy fórum előtt, különben is ne­héz nekik megszólalni, hát még a gyönyörűen fogalmazott köl­tői mondatok után. Talán nekik is könnyítést adott, hogy Juhász Ferenc és a színművész Bánffy György is bevallotta szorongását, amikor ,,politikusként” kellett szólniuk az országot képviselő em­berek előtt. így aztán nem csoda, hogy Kádár elvtárs is elmosolyo­dott, amikor Rácz Sándor tsz-tag így kezdte: — Nem vagyok öreg népfrontos! Hát nem is, mert fiatalember még, de okosan szólott örömeikről gondjaikról. * * * Felkapták azt a szót, amit a párt első titkára hasonlatszerűen mondott a népfrontról, ami — hozzátette: bizonyos értelemben — harmadvirágzását éli. Vagyis történelme során megújult min­dig, s most is új feladatok küszö­bén képes új lendülettel, új mó­don látni munkához'. Reméljük, nem koptatjuk el ezt a szót, mon­datot, ami ott, azon a helyen olyan szépen és biztatóan hang­zott. Az egyházi 'személytől kezdve az édesanyákig, a gyárigazgatótól a tanárig mindenki sokat beszélt a család szerepéről, megtartó, ne­velő erejéről, az erkölcsi ténye­zők hatásáról, fontosságáról, kér­ve az írókat, művészeket, a sajtó, a televízió vezetőit, munkatársa­it: szép és jó példákat állítsanak a nézők, az olvasók elé, ne a kiáb­rándítóan rosszat. Az aggódás ér­ződött és a felelősségre hívás — a jövőt képviselő ifjú nemzedé­kért. * * * Bizony sajnáltam, hogy a KISZ KB titkára, aki a fiatalok nevé­ben is szólt a kongresszuson, a csinos és vonzó külsejű Köpf Lászlóné, olyan „vészesen” ko­moly szöveget mondott, minden * fiatalosság nélkül.^ Megfigyeltem, amikor elfoglalta helyét az elnök­ségben, mindjárt mosolygott. Biz­tosan neki sem volt könnyű be­szélni annyi rászegeződő pillan­tás tüzében. Sziebert Ferenc tsz-brigádveze­tő, egy baranyai kisközség, Som­berek képviselője viszont rutinos szónokként beszélt, némi néme- tes akcentussal, lévén nemzetisé­gi községből való. Derűt keltett, amikor kijelentette okos érvként: — Nyelvtudásunk tehát népgaz­dasági célokat .is szolgál! — Utalt ugyanis arra. hogy a külkereske­dőkkel milyen jól tudnak tárgyal­ni. De ennél is nagyobb tetszést aratott ez a mondása: — Ha már hidat alkotunk, mi nemzetiségiek, tudnunk kell milyen talajban áll­nak a híd pillérei. S igen sok pél­dával bizonyította, mit tesznek a biztonságos és kultúrájában is gazdag életért. * * * Összeszámláltam: harminchétén szólaltak fel a másfél nap alatt, s mint az elnök bejelentette a vé­gén, még hatvanhatan kértek szót, amire még vagy két nap elment volna. Így hát írásban adták be mondandójukat számosán köztük Szemők József is, amit azért saj­náltunk csak, rpert valódi Bács megyei dolgokat feszegetett, sző­lőről, gyümölcsről. Talán érde­mes lesz még közreadni az újság- bem, a leírt szöveget. Nagyon gazdag, tartalmas' prog­ram után, egy parlamenti foga­dás emlékét is megőrizve indul­tak haza vasárnap délután a kül­döttek az ország minden részébe. Az élmények még sokáig elkísé­rik őket, s lesz mit mondani, me­sélni az otthoniaknak. S lesz mi­ről, tennivalókról, feladatokról okosan és céltudatosan beszélni a kisebb közösségekben, a hasz­not hajtó országos tanácskozás, a népfront hetedik kongresszusa végeztével. F, Tóth Pál MEGYEI DIÁKNAP Hétszáz fiatal a színpadon 9 Sikert aratott a kalocsai Sárközi Brigitta Bartók- játéka (I. István Gimnázium). >r Szombat dél­előtt a Me­gyei Művelő­dési Központ­ban dr. Ador­ján Mihály, a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottságának titkára nyitotta meg a megyei diáknap kultu­rális bemuta­tóit. Megnyitó beszédében egyebek kö­zött szólt a di­áknap 1963-ig visszanyúló hagyományá­ról és a művé­szetnek az em- oer személyi­ségformálásá­ban betöltött szerepéről. A délelőtt tizenegy óra­kor kezdődő bemutatókon csaknem hét­száz középfo­kú oktatási in­tézményben ta­nuló diák lépett színpadra vala­mely amatőr művészeti ág műve- lőjeként. A produkciókat több szakmai zsűri értékelte. Érde­mes néhányat leírni megállapítá­saikból: — A szólóének és szólóhangszer kategóriáról például elmondha­tó, hogy az itt bemutatkozók az elmúlt évekhez képest zeneileg és technikailag is sokat fejlőd­tek. Kevés volt viszont a vonós szólóhangszer-produkció. A me­gyeszékhelyről egyetlenegy sem jelentkezett. Az énekkarok bemu­tatkozása megegyezett a korábbi évek tapasztalataival. A népi ének és népi hangszer kategóriában azonban bizonyos visszaesés volt. A korábban oly sok jó citerást küldő szakmunkásképzőkből most alig jelentkezett megfelelő szín­vonalon játszó diák. A Bajai Türr István Szakmun­kásképző Intézet zenekara és tánc­csoportja jóvoltából szinte egész délután zengett a földszinti elő­csarnok a magyar, a délszláv éS a német muzsikától'. A bajai tán­cosok jó hangulatban spontán táncházra csábították a többieket. A legjobb produkciókból ízelí­tőt adó gálaműsor előtt dr. Major Imre, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács elnökhelyettese adta át a diáknapi minősítést tartalmazó okleveleket. Arany minősítéssel és a székesfehérvári országos di­áknapokon való részvétellel • ju­talmazták a következőket: Az énekkarok kategóriájában a Jánoshalmi Radnóti Gimná­zium, a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium, a Kecskeméti Kodály Zoltán Gimnázium kama­rakórusát, valamint a Kecskemé­ti Egészségügyi Szakiskola le­ánykarát. A szólóének, szólóhang­szer kategóriában Barcsa Enikő és Danóczi Anikó kettősét (Kecs­kemét, Egészségügyi Szakiskola), Iványi Nóra és Miklós Illés Ág­nes produkcióját (Szilády Áron Gimnázium), Ócsay Henriett és Virág Ildikó négykezesét (Kato­na József Gimnázium), Gerhát Lászlót zongorajátékáért (Ko­dály Zoltán Gimnázium) és a kamaracsoportok közül az emlí­tett kecskeméti ének-zenei intéz­mény zongora-ütős négyesét. Az irodalmi színpad kategóriában a kalocsai Dózsa György Mezőgaz­dasági Szakközépiskola irodalmi színpadát, és a kecskeméti 623-as Szakmunkásképző Intézet szín­játszó csoportját. A népi ének, népi hangszer, és néptánc kategó­riában a kalocsai I. István Gim­názium népdalkörét és néptánc­csoportját, valamint Nagy Ibo­lyát, a kecskeméti Katona József Gimnázium diákját. A vers- és prózamondók közül Rajeczki Gab­riellát és Kiss Zsuzsannát a Bá­nyai Júlia Gimnáziumból, Faze­kas Andreát a Katona József Gimnáziumból, valamint Pulya Katalint, a kiskunfélegyházi Me­zőgazdasági Szakmunkásképző Intézetből. P. E. 9 Színpadon a Bányai Júlia Gimnázium leánykara. 9 A bajai Tiirr István Szakmunkásképző Intézet leányai délszláv] láncokat mutatnak be. 9 A kecskeméti Kodály Zoltán Gimnázium énekkettöse: Borbély Ildikó és Kiss Erika. Zongorán kísér Gulyás Lajos. (Méhesi Éva fel­vételei) í

Next

/
Thumbnails
Contents