Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-17 / 64. szám
1981. március 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Kongresszusi krónika Pillanatképek t Örömet szerzett a Bács-Kiskun megyei küldötteknek a Petőfi Né. pe — róluk is szóló — vasárnapi száma. • A szomszédban. Kunszentmár- tonban születtem — mondja Szabó Gyula színművész a kiskunsá. giaknak. • Megyei vezetők Losonczi Pál, Németh Károly és Varga Imre társaságában. 9 Farkas Bertalan a küldöttek körében. (Tóth Sándor képriportja) Dr. Dobos László felszólalása A népfrontkongresszüs első napjának eseményeiről készített és vasárnapi lapszámunkban megjelent tudósításban említettük, hogy a beszámolót követő vitában felszólalt dr. Dobos László, a Hazafias Népfront Bács- Kiskun megyei Bizottságának elnöke. Hozzászólását az alábbiakban közöljük: Társadalmunk szocialista, humanista vonásaiból szinte szükségképpen következik, hogy a figyelem egyre fokozottabb mértékben irányul az időskorúak helyzetére. Mindannyian tapasztalhatjuk azt, hogy egyre nagyobb azoknak az idős embereknek a száma, akiknek hozzátartozói földrajzilag távol kerültek tőlük, s ez okból, vagy más körülmények folytán nem tudják, vagy éppenséggel nem is akarják a magukra maradt szülők, vagy nagyszülők gondozását megoldani, segíteni. Különösen elszomorító a tanyákban egyedül, vagy kettesben maradt és a megszokott környezetükhöz szinte görcsösen ragaszkodó öregek sorsa, akik botra támaszkodva botorkálva próbálják eligazítani maguk körül a legszükségesebbeket, s akikre napokon, vagy heteken keresztül nem nyitja rá senki az ajtót. Ezeknek az elmagányosodot- tan, támasz nélkül élő embereknek a szomorú sorsát mutatta be három évvel ezelőtt Lakatos Vincének a Bács-Kiskun megyei tanyavilágban forgatott dokumentumfilmje. Alig volt még társadalmi akció, amely oly gyorsasággal bontakozott ki megyénkben, majd országosan is, mint a film vetítését követően a Társadalom az idősekért mozgalom. Bács-Kiskun megyében a megyei népfrontbizottság a Vörös- kereszt megyei . szervezetével együttesen vállalta az akció szervezését, koordinálását és to- vábbéltetését. Az eredmény nem maradt el. A közvetlen pénzbeni felajánlások és társadalmimun- ka-vállalások több mint húszmillió forintot kitevő összegének felhasználásával Kiskunhalason már felépült egy ötvenszemélyes szociális otthon. Közvetlen befejezés előtt áll a lajosmizsei szociális otthon 60 hellyel való bővítése, és megkezdődtek a kis- kunmgjsai szociális otthon 50 hellyel való bővítésének munkálatai is. Jelentős mértékben szélesedett az öregek napköziott- hon-hálózata, újszerű intézményként hétközi otthon létesült. A közszellem pozitív formálódásának eredményeként pedig a népfront, a vöröskeresztes aktívák és diákok több száz fős serege — önkéntes szociális gondozóként — nyújt segítséget nap mint nap az önmagukat ellátni nem képes öregek részére. Felszólalásának további részében a gyárak, üzemek, vállalatok, szövetkezetek kollektíváinak munkafelajánlásairól beszélt, egyebek között megemlítve a GELKA dolgozóinak a népfront- kongresszus tiszteletére indított akcióját, amely szerint egy kommunista műszakot tartottak, s a mintegy félmillió forint értékű bevételből televíziókat, rádiókat és más elektromos gépeket vásárolnak, s azokat a népfront és a Vöröskereszt helyi szerveinek segítségével a szociális otthonok lakóinak juttatják el. A továbbiakban a megyei népfrontbizottság elnöke arról beszélt, hogy a • népfrontmozgalomnak csakúgy mint eddig, a jövőben is nagyon sokat kell tennie annak érdekében, hogy a nyugdíjasok megtalálják a társadalomban az életnek olyan lehetőségeit, amelyek legmegfelelőbben biztosítják részükre a közösségi munkában való további részvételt, a szórakozás megfelelő formáit. Elismeréssel kell szólni azokról a népfrontbizottságokról, amelyek szorgalmazzák, szervezik a nyugdíjasok klubjait, baráti köreit, a jó értelemben vett tartalmas társasági élet lehetőségeit. Felszólalásának végén dr. Dobos László felvetette: vajon elégedettek lehetünk-e az 'elért vívmányokkal? Ügy érzem, hogy az egyértelműen igenlő válasz még aligha mondható ki. Hiszen ott vannak előttünk a szomorú példák, a szülőkről megfeledkező gyermekek, a nem kevés szülőtartási per, amikor a jog kényszerítő erejével kell a jól kereső gyermeket rábírni legemberibb kötelességének teljesítésére. Tiszteletreméltó eredményeink mellett is kérem a kongresszust, hogy fordítson a meghozandó állásfoglalásban e kérdésekre megkülönböztetett figyelmet, s tegye mozgalmi munkánk egyik átfogó feladatává az időskorúakkal való törődést, a róluk való gondoskodást. Ezzel egyik legszebb, legemberibb célunkat teljesítjük — fejezte be felszólalását a megyei népfrontbizottság elnöke. Noteszlapok A magyar társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Mun-, káspárt tartotta itt, ebben a teremben néhány nap híján egy esztendeje a XII. kongresszusát — emlékeztetett az eseményre Kádár János elvtárs a népfrontkongresszus első napján, amit ő maga is végighallgatott, figyelt aktív résztvevőként szombaton reggeltől este hét óráig. S ezzel a mondattal szinte megadta a távlatot is a tanácskozáshoz. Lázár György- gyel együtt két hete még az SZKP kongresszusán lehettek jelen, ahol bizonyára a hatalmas erőfeszítések, a világ békéje érdekében kinyilvánított kezdeményező lépések ragadták meg figyelmüket. Itt, úgy láttam, hogy az igazi magyar sajátosságokat, helyi és mégis országos örömöket és gondokat talpraesett nyíltsággal előadó küldöttek szavai keltettek együttérzést vagy mosolyt, feszült figyelmet és türelmes várakozást — ha a szöveg hosszúra sikerült — az elnöki asztalnál ülők arcán is, szinte leolvashatóan. A tanácskozás második napján Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai vettek .részt a kongresszus munkájában, mintegy súlyt és tekintélyt adva a Hazafias Népfront országos tanácskozásának. * * * Nagy érdeklődés kísérte természetesen a jelenlevő sok más közéleti személyiség, művész, író, tudós részvételét is. Mondani sem kell talán, hogy sokan közrefogták Farkas Bertalant, mások — gyermekük, unokájuk számára — autogramot kértek Gobbi Hildától, Szabó Gyula színművésztől, Juhász Ferenctől és másoktól, akik nem fanyalogtak, tudták, hogy az ország legtávolabbi csücskéből is. ideérkezett küldöttek és otthoni ismerőseik számára is az ilyen apróságok elmesélése adja majd a nagy élményekhez való kötődést a hazatérés után. Mint ahogy az újságokból is elolvasható magvas politikai állásfoglalások mellett még sokáig emlegetik majd az igazán sokszínű kongresszus résztvevői a hangulatot, derűt, mosolyt, sőt nevetést ajándékozó felszólalások egy-egy mondatát. Közülük — Bács megyei elfogultsággal — hadd emlegessem dr. Dobos László, a megyei bíróság nyugalmazott elnöke, a népfront megyei elnöke felszólalását, aki Lakatos Vince Naplemente című filmjét idézve az öregekkel való törődésről beszélt. A leírt, s most közre is adott szöveg sajnos nem tudja visszaadni a hangsúlyokat, az érzelmek feltolulását jelző hanghordozást, ami mélyen megragadta a jelenlevőket. Őszinte volt ez a beszéd, és mélyről fakadó, tettre buzdító, bár lenne foganatja továbbra is mindenfelé az országban! * * * Juhász Ferenc költőtől jegyezhettem fél ezeket a mondatokat: A Föld szeme az ember, ember nélkül nincs költészet, s költészet nélkül nem élhet az ember. A költészet célja, hogy szép hitet adjon az életre... Hiszem, hogy van ^gy emberi állandó: nevezzem reménynek?... Ez a nép csak a jót érdemlő, de a jót tudni kell akarni... Sokan kezdték úgy a felszólalásukat. hogy először vannak ilyen nagy fórum előtt, különben is nehéz nekik megszólalni, hát még a gyönyörűen fogalmazott költői mondatok után. Talán nekik is könnyítést adott, hogy Juhász Ferenc és a színművész Bánffy György is bevallotta szorongását, amikor ,,politikusként” kellett szólniuk az országot képviselő emberek előtt. így aztán nem csoda, hogy Kádár elvtárs is elmosolyodott, amikor Rácz Sándor tsz-tag így kezdte: — Nem vagyok öreg népfrontos! Hát nem is, mert fiatalember még, de okosan szólott örömeikről gondjaikról. * * * Felkapták azt a szót, amit a párt első titkára hasonlatszerűen mondott a népfrontról, ami — hozzátette: bizonyos értelemben — harmadvirágzását éli. Vagyis történelme során megújult mindig, s most is új feladatok küszöbén képes új lendülettel, új módon látni munkához'. Reméljük, nem koptatjuk el ezt a szót, mondatot, ami ott, azon a helyen olyan szépen és biztatóan hangzott. Az egyházi 'személytől kezdve az édesanyákig, a gyárigazgatótól a tanárig mindenki sokat beszélt a család szerepéről, megtartó, nevelő erejéről, az erkölcsi tényezők hatásáról, fontosságáról, kérve az írókat, művészeket, a sajtó, a televízió vezetőit, munkatársait: szép és jó példákat állítsanak a nézők, az olvasók elé, ne a kiábrándítóan rosszat. Az aggódás érződött és a felelősségre hívás — a jövőt képviselő ifjú nemzedékért. * * * Bizony sajnáltam, hogy a KISZ KB titkára, aki a fiatalok nevében is szólt a kongresszuson, a csinos és vonzó külsejű Köpf Lászlóné, olyan „vészesen” komoly szöveget mondott, minden * fiatalosság nélkül.^ Megfigyeltem, amikor elfoglalta helyét az elnökségben, mindjárt mosolygott. Biztosan neki sem volt könnyű beszélni annyi rászegeződő pillantás tüzében. Sziebert Ferenc tsz-brigádvezető, egy baranyai kisközség, Somberek képviselője viszont rutinos szónokként beszélt, némi néme- tes akcentussal, lévén nemzetiségi községből való. Derűt keltett, amikor kijelentette okos érvként: — Nyelvtudásunk tehát népgazdasági célokat .is szolgál! — Utalt ugyanis arra. hogy a külkereskedőkkel milyen jól tudnak tárgyalni. De ennél is nagyobb tetszést aratott ez a mondása: — Ha már hidat alkotunk, mi nemzetiségiek, tudnunk kell milyen talajban állnak a híd pillérei. S igen sok példával bizonyította, mit tesznek a biztonságos és kultúrájában is gazdag életért. * * * Összeszámláltam: harminchétén szólaltak fel a másfél nap alatt, s mint az elnök bejelentette a végén, még hatvanhatan kértek szót, amire még vagy két nap elment volna. Így hát írásban adták be mondandójukat számosán köztük Szemők József is, amit azért sajnáltunk csak, rpert valódi Bács megyei dolgokat feszegetett, szőlőről, gyümölcsről. Talán érdemes lesz még közreadni az újság- bem, a leírt szöveget. Nagyon gazdag, tartalmas' program után, egy parlamenti fogadás emlékét is megőrizve indultak haza vasárnap délután a küldöttek az ország minden részébe. Az élmények még sokáig elkísérik őket, s lesz mit mondani, mesélni az otthoniaknak. S lesz miről, tennivalókról, feladatokról okosan és céltudatosan beszélni a kisebb közösségekben, a hasznot hajtó országos tanácskozás, a népfront hetedik kongresszusa végeztével. F, Tóth Pál MEGYEI DIÁKNAP Hétszáz fiatal a színpadon 9 Sikert aratott a kalocsai Sárközi Brigitta Bartók- játéka (I. István Gimnázium). >r Szombat délelőtt a Megyei Művelődési Központban dr. Adorján Mihály, a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottságának titkára nyitotta meg a megyei diáknap kulturális bemutatóit. Megnyitó beszédében egyebek között szólt a diáknap 1963-ig visszanyúló hagyományáról és a művészetnek az em- oer személyiségformálásában betöltött szerepéről. A délelőtt tizenegy órakor kezdődő bemutatókon csaknem hétszáz középfokú oktatási intézményben tanuló diák lépett színpadra valamely amatőr művészeti ág műve- lőjeként. A produkciókat több szakmai zsűri értékelte. Érdemes néhányat leírni megállapításaikból: — A szólóének és szólóhangszer kategóriáról például elmondható, hogy az itt bemutatkozók az elmúlt évekhez képest zeneileg és technikailag is sokat fejlődtek. Kevés volt viszont a vonós szólóhangszer-produkció. A megyeszékhelyről egyetlenegy sem jelentkezett. Az énekkarok bemutatkozása megegyezett a korábbi évek tapasztalataival. A népi ének és népi hangszer kategóriában azonban bizonyos visszaesés volt. A korábban oly sok jó citerást küldő szakmunkásképzőkből most alig jelentkezett megfelelő színvonalon játszó diák. A Bajai Türr István Szakmunkásképző Intézet zenekara és tánccsoportja jóvoltából szinte egész délután zengett a földszinti előcsarnok a magyar, a délszláv éS a német muzsikától'. A bajai táncosok jó hangulatban spontán táncházra csábították a többieket. A legjobb produkciókból ízelítőt adó gálaműsor előtt dr. Major Imre, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese adta át a diáknapi minősítést tartalmazó okleveleket. Arany minősítéssel és a székesfehérvári országos diáknapokon való részvétellel • jutalmazták a következőket: Az énekkarok kategóriájában a Jánoshalmi Radnóti Gimnázium, a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium, a Kecskeméti Kodály Zoltán Gimnázium kamarakórusát, valamint a Kecskeméti Egészségügyi Szakiskola leánykarát. A szólóének, szólóhangszer kategóriában Barcsa Enikő és Danóczi Anikó kettősét (Kecskemét, Egészségügyi Szakiskola), Iványi Nóra és Miklós Illés Ágnes produkcióját (Szilády Áron Gimnázium), Ócsay Henriett és Virág Ildikó négykezesét (Katona József Gimnázium), Gerhát Lászlót zongorajátékáért (Kodály Zoltán Gimnázium) és a kamaracsoportok közül az említett kecskeméti ének-zenei intézmény zongora-ütős négyesét. Az irodalmi színpad kategóriában a kalocsai Dózsa György Mezőgazdasági Szakközépiskola irodalmi színpadát, és a kecskeméti 623-as Szakmunkásképző Intézet színjátszó csoportját. A népi ének, népi hangszer, és néptánc kategóriában a kalocsai I. István Gimnázium népdalkörét és néptánccsoportját, valamint Nagy Ibolyát, a kecskeméti Katona József Gimnázium diákját. A vers- és prózamondók közül Rajeczki Gabriellát és Kiss Zsuzsannát a Bányai Júlia Gimnáziumból, Fazekas Andreát a Katona József Gimnáziumból, valamint Pulya Katalint, a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetből. P. E. 9 Színpadon a Bányai Júlia Gimnázium leánykara. 9 A bajai Tiirr István Szakmunkásképző Intézet leányai délszláv] láncokat mutatnak be. 9 A kecskeméti Kodály Zoltán Gimnázium énekkettöse: Borbély Ildikó és Kiss Erika. Zongorán kísér Gulyás Lajos. (Méhesi Éva felvételei) í