Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. március 15. A FAJTA ÉS A TECHNOLÓGIA KÖLCSÖNHATÁSA A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Eredmények és tennivalók a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben A Kecskeméti. Zöldségtermesztési Kutató intézet az MSZMP Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelvei alapján fokozatosan vált a korábbi tájintézetből a zöldségter­mesztéshez kapcsolódó hazai kutatások központjává. Az V. ötéves terv időszakában több új feladat került a hatásköré­be. Szervezeti egységekkel — Újmajor, Makó — gyarapo­dott. Ezek kutatási feladataikkal teljesebbé tették tevékeny­ségét. Az intézet dolgozóinak törekvéseit és teljesítményét a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetése és a MEDOSZ efnöksége az elmúlt tervidőszakban kétszer Kiváló Intézet és kétszer elismerő oklevél adományozásával ju­Segítség, gyilkos! talmazta. Az utóbbi tél évtized munkájá­ról és a további feladatokról ér­deklődtünk dr. Balázs Sándor főigazgatótól. — Az eddigi eredményekre ala­pozva kívánjuk folytatni tevéi kenységünket. A kutatás sikerei­nek gyors elterjesztése érdeké­ben — a jól bevált gyakorlatnak megfelelően — az év elején tu­dományos tanácskozásokat tar­tunk. Ezek jelenleg is folynak. Napirendjükön szerepel a VI. öt­éves terv időszakára készített el­képzeléseknek megfelelően az idei feladatok megvitatása, az ágazat jelenlegi 'helyzetének értékelése. A rendezvényeken jelen vannak a témák megoldásában együttmű­ködő kutatóhelyek, termelési rend­szerek, társulások, állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek szak­emberei, a felvásárlás, a forgal­mazás és a feldolgozó ipar, vala­mint a külkereskedelem képvi­selői is. Ebben a hónapban intézeti ta­nácsülésre, ezt követően terme­lési tanácskozásra is sor kerül, ahol beszámolunk az elmúlt év ku­tatási és gazdálkodási tevékeny­ségéről. összefoglalva az elmúlt fél év. tized tudományos munkáját — a teljesség igénye nélkül — a kö­vetkezőket tudom mondani. Szappanos Sámuelnéval, a du- naegyházi tanács vb-titkárával, és a tanácselnökkel sétálunk a holtág mentén. . — Hogy is van ez? Holt? Nem. ÍMég csak tetszhalott. De kimond­ták máir rá a halálos ítéletet is. A pánton gubbasztó felborított csónakokra ülünk, beszélgetünk. — Ez a mi kincsünk, a víz és környéke — mondja a tanácstit­kár. — De már nemcsak néhány községé. Zárt kerteket parcelláz­tunk hobbiknak, föntebb néhány száz méterre. — Bök az érdeklődő? — Kétszáz telket mértünk a domboldalon. A Dunai Vasmű segített, több dolgozójuk is bérelt ötvenéves tartós használatra te­rületet. A többit nagyobbrészt a környékbeliek bérlik. Horgászok is. A Dunaiföldvári Horgászegye­sület tanyája a solti híd mellett ivan. Jó horgászvíz ez, évente több száz kis pontyot telepítenek ide. rTervünk, hogy parkerdőt létesí­tünk, mintegy fél kilométer hpsz- szan a község alatt.'Esőbeállókat, szalonnasütőket, padokat aka­runk elhelyezni. A strandot is jobban kialakítjuk. Szóval kultu­Fontosnak tartom a genetikai kutatásokat, amelyek a gazdasági szempontból hasznos tulajdonsá­gok — koraiság, termőképesség, betegségekkel szembeni ellenálló­ság — vizsgálatában nyújtottak nélkülözhetetlen alapot a neme­sítés! célok megvalósításához. A tervidőszak alatt összesen 48 új, a friss fogyasztás, az ipari fel­dolgozás növekvő igényeinek meg­felelő, a betegségekkel szemben ellenálló, különböző érési idejű, nagy termőképességű zöldségfaj­ta kapott állami elismerést. Je­lenleg ötven fajtajelöltünk vizs­gálata folyik, amelyek közül né­hány elisimerése ebben a tervidő­szakban várható. A legfontosabb zöldségfélék ter­mesztés-technológiáját továbbfej­lesztették, amiről a következőket mondja a főigazgató: — Többek között kidolgoztuk az étkezési- és fűszerpaprika, a paradicsom, a hagyma talajerő­pótlásának rendszerét, illetve kor­szerűsítettük azt, különös tekin­tettel a folyamatos növénytáplá­lási eljárásokra. Hasonlóképpen előrehaladtunk a vegyszeres gyomirtás, a növényvédelem, a hajtatás és a hibridmag-termesz. tés technológiájában. ökonómiai vizsgálataink alap­ján ismertté váltak a legfonto­ráltabb, kellemesebb környezetet szeretnénk. Társadalmi munka, a saját erőnk és az állami támo­gatás, valamint a Dunai Vasmű segítsége jelenti az alapot. Azon­ban két gondunk van. Nincs sa­ját kezelésünkben még a terület, ezért nem kezdhetünk a parker­dő létesítéséhez. A másik: lehan­goló a Közép-Duna völgyi Víz­ügyi Igazgatóság levele, amely­ből kitűnik, hogy néhány évtized múltán eliszaposodik a strand, feltöltődik a holtág. Elpusztul az, amit itt lát. Ugyanis a holtág fel­ső részén kőgát lezárja a viz út­ját, tehát nincs vizesére. Nagyobb áradáskor bezúdul a folyó, s ak­kor lerakja az iszapot, törmelé­ket. Öntöznek is ebből a holtágból. Ezek szerint négyezer hektárra kiépített öntözőrendszer vízellá­tása is kérdéses lesz? A vb-titkár gondjaival, aggodalmával felke­restem Hrehrns Györgyöt, a Kö- zép-Dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság osztályvezetőjét. A vízmenti erdő kezelési jogá­sabb zöldségféléknél a termelés eredményességét befolyásoló té­nyezők. A fajtafenntartó nemesítést fontos feladatként kezeljük. Je­lenleg intézetünk állomásain csaknem 250 zöldségféle találha­tó. Ügy tűnik, hogy ez a fajta sok. Véleményem szerint így igaz, mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a zöldségfélék felhasználása — friss fogyasztás, konzervipar céljaira, mélyhűtésre vagy exportra — rendkívül, sok­irányú, tehát számos igényt kell kielégíteni. Hozzá szükséges tenni, hogy a gyakorlatban még ennél is több fajta van. Az import aránya meg­ítélésem szerint az indokoltnál magasabb. — Miért van ez így? — Erre röviden nehéz lenne kimerítő választ adni. Remélhe­tőleg a kényszerítő gazdasági kö­rülmények segítik az egységesebb fajtaállomány kialakítását. Konk­rétan arra gondolok, hogy csök­kenteni lehetne a külföldről be­hozott zöldségfélék számát. Hang­súlyozom, nem vagyunk ellene a jó külföldi fajta importálásának, különösen azoknál a zöldségfé­léknél, amelyek kisebb területen terjedtek el a termesztésben, je­lentőségük nem számottevő. Ilye­nek például a levélzöldségek. Az intézet a kutatómunka mel­lett kiegészítő termelési tevékeny­séget is folytat. Erről így informál dr. Balázs Sándor: — Kecskeméten és a kutatóál­lomásokon rendelkezésre álló te­rületeken a saját nemesítése és honosított fajtákból magas bioló­giai értékig vetőmagot állítunk elő. Többek között a hazai paradi­csomtermesztésben szükséges ve­tőmag 90 százalékát. Azonkívül étkezési- és fűszerpaprikából, hagymábóL uborkából, zöldborsó­ból, dinnyefélékből, gyökérzöld­ségekből is jelentős a saját előállí­tású, valamint a termeltetett sza­porítóanyag aránya. val kapcsolatban a következőket mondotta: — A MÉM és az Országos Víz­ügyi Hivatal 1979-ben megvizs­gálta, hogy melyek a vízgazdál­kodási célú erdők, és melyek nem azok. Igazgatóságunk javaslata szerint a solti erdőrésznek nincs vízgazdálkodási jelentősége, ezért átadható az erdőgazdaságnak. A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság át is venné, és a duna- egyházi részt a községnek park­erdő létesítésére átadná. Még nem született döntés arról, hogy a javaslatunk elfogadható-e. Erre azonban rövidesen sor kerül. Egyébként a parkerdő-létesítés vízügyi szempontból Is megfele­lő, ugyanis az erdőgazdaságoknak átadandó vízmenti területen rit­ka ítérállású erdőt kell kialakí­tani. — Es mi lesz a holtág sorsa? — Vízgazdálkodási érdeket nem képvisel egy víztápláló mű léte­sítése. Folyamszabályozási érdek­ből sem kívánatos. — Tehát egy vagy két ember­öltő után tönkremegy, zsombékos, Ma már elmondhatjuk, hogy olyan termelési szerkezetét sike­rült fokozatosan kialakítani, amelynek eredményeként öt év alatt az intézet nyereségét meg­háromszoroztuk. Így vált lehető­vé, hogy a MÉM által nyújtott tá. mogatáson felül, saját erőből 23 millió forintot fordítottunk beru­házásokra. A fejlesztési alapból megvalósított építkezések, gépvá­sárlások egyaránt segítették a ku. tatás feltételeinek javítását és a kiegészítő termelési tevékenység színvonalának növelését. Intézetünkben tizenhat szocia­lista brigád dolgozik, amelyek az elmúlt évben is nagymértékben hozzájárultak a gazdasági munka javításához, a kutatás hatékony­ságának növeléséhez. Törődnek a dolgozók munka- és egészségvédelmével, a munka­helyi körülmények javításával. A tervidőszakra tervezett 3 millió forinttal szemben 12 milliót köl­töttek erre a célra. A főigazgató a továbbiakban el­mondja : — Az eddig végzett, kutatások elsősorban az új fajták előállítá­sában hoztak sikereket és bátran állíthatjuk, hogy — minimális im­port mellett — a legfontosabb zöldségfélékből a hazai igénye­ket a fajtáink kielégítik. A jövő­ben a nemesítés és a fajtafenntar­tás mellett nagyobb gondot for­dítunk az agrotechnikai fejlesz­tésekre. Egyre nyilvánvalóbbá vá­lik, hogy a fajta és a hozzá tar­tozó technológia együttesen je­lenti a kutatás végtermékét. Az eredmények gyakorlatban ■történő gyors átültetése érdeké­ben szaktanácsadással is foglal­kozunk. Kutatóink több mint há­romszáz üzemben adnak segítsé­get a termesztéshez. Részben tudomány sikereinek mielőbbi elterjesztését mozdítja elő az elmúlt évben alakult Zöld­ségtermesztési Társaság, amelyet a mi intézetünk kezdeményezett. K. S. bozótos vidék lesz-e ma még szép solti Duna-ág és vidéke? — Szerintem a mellékág életét legtovább a jelenlegi mód fenn­tartásával lehet elérni. Szóval bele kell törődni a ha- lálraíítéltetésbe ? Ezzel a kérdéssel kerestem föl dr. Kernács Jánost, a Dunai Vasmű jogászát. — A vasműnek érdeke, hogy az iitt dolgozók jó, kellemes, üdülés­re alkalmas környezetben töltsék el a szabad idejüket. Ezért is se­gítettünk a dunaegyháziaknak például a terület felmérésében, kiparcellázásában oly módon is, hogy országgyűlési képviselőnk közbenjárásával javaslatunkra módosítottak egy jogszabályt, ami­nek eredménye, hogy felére, vagyis kétszáz négyszögölre csök­kentették a tartós használatba adható legkisebb földterületet. Nyolcvanhét dolgozónk bérelt földet a solti holtág mellett. Sze­retik e vidéket, megelégedettek. A jövőben is segítünk a községi tanácsnak: kohósalakot adunk a vízpart és a zárt kertek közötti rút megépítéséhez. A solti mellék­ág jövője elszomorító. Szerintem mindenkinek érdekének kell hogy legyen a kiránduló-, üdülőhelyek fenntartása. Össztársadalmi fel­adat, sőt kötelesség is az embe­rekért. Ha szükséges, ezért áldo­zatokat kell hozni és vállalni. ­Ezzel egyetértek. Szakmai vi­tákba nem akarok bocsátkozni a vízügyi szakemberekkel, mégis remélem, hogy véleményük mó­dosul. És szakmai tárházukból elő tudnak hozni olyan javasla­tot, amely az érdekeket egyesítő megoldáshoz vezet. Csabai István A múlt év április harmadikén, nem sokkal éjfél után, negyed kettő körül Kecskeméten, a Har­gita utca 5. szám alatti lakásban Király Istvánné rémületében ki­nyitotta az utcára néző ablakot, és elkezdett kiabálni: „Segítség, gyilkos!...” De segítség nem ér­kezett, hiszen aludtak az embe­rek, s az asszonynak már nem volt több ideje arra, hogy meg­ismételje a segélykiáltást. Pedig a segítségre nagy szüksége lett volna. Volt férje, Király István — aki akkor már a Máriahegy 175. szám alatt lakott albérletben — ezen az éjszakán megtámadta volt feleségét és fiát, azzal a szándékkal, hogy mindkettőjük­kel végez, utána pedig öngyilkos lesz ... Hogyan és miért jutott erre az elhatározásra a negyven- három éves ember? Király István, aki vízvezeték­szerelő volt, nem tartozott a mun­káért lelkesedő emberek közé. Reggel mindig későbben kezdett dolgozni, délután pedig ő volt az első, aki letette a szerszámot. Munkatársaival ezért sem volt a legjobb viszonyban. Végül is 1979. december 2-án megszüntet­ték a munkaviszonyát. Ezután — letartóztatásáig — egy kisiparos neve alatt alkalmi vízvezeték­szerelői munkát végzett. Ekkor azonban már megjárta a börtö­nöket, összesen nyolc alkalommal volt büntetve. Először sikkasztás, majd csalás, ifjúság elleni bűn­tett, tartási kötelezettség elmu­lasztása, hivatalos személy meg­sértése és súlyos tesiti sértés miatt került börtönbe. Idült alkoholista. Csoda-e, ha felesége, akivel 1959-ben kötött házasságot, meg­sokallta a .börtönöket, az örökös italozást, a verekedéseket, a fe­nyegetést, a durvaságot. Megver­te a gyerekeit is. A két fiú azon­ban megnőtt, és amikor az 1960- ban született Zoltán erősebb lett az apjánál, szembe szállt vele, és előfordult, hogy a fiú visszaütött. Az apa ezért haragudott a fiára, de feltűnően gorombán bánt 91 éves anyósával is, akit még a ha­lála napján is lökdösötit és lekö­pött. A pohár betelt, és az asz- szony döntött: elválik ettől az embertől. A bíróság felbontotta a házasságot, és kötelezte a volt férjet a lakás elhagyására. Az ás^zőny'‘ZolÍáiT nevű' fiával '& Har­gita utca, 5. szám alatti lakásban lakott, a fiatalabb fiú feliig1 Kíí- kunféíegyházán, diákotthonban kapott elhelyezést. Király István ezt követően több levelet írt volt feleségének, s ar­ra kérte, állítsák vissza az élet- közösséget. Az asszony azonban erre nem volt hajlandó. A továb­bi levelek már fenyegették az asszonyt és a fiát. A volt férj az­zal rémisztgette őket, hogy meg­öli mindkettőjüket. Az is előfor­dult, hogy Király megvárta fele­ségét, amikor az a munkából ha­zafelé tartott, de az asszony nem akart vele szóba állni. Április 1- én délután is erre kérte volt fe­leségét az ittas Király, de mert az — érthetően — újra elutasí­totta, megfenyegette, hogy nem éri meg a húsvétat, ha nem bé- kül ki vele. Ezt azonban — már­mint a hasonló fenyegetést — Király Istvánná már sokszor hal­lotta az elmúlt húsz év alatt, és nem vette komolyan. Égy húsvéti „üdvözlő” lapot is küldött Király feleségének és fiá­nak, amelyben megírta, hogy nem viccel, cselekedni fog. Min­den úgy történik, ahogyan koráb­ban mondta. Április 2-án délután hat óra körül Király István megivott két korsó sört, majd moziba ment. Magáival Vitt egy kést és egy for­rasztópákát. Ezekkel felszerelve nézte végig a filmet, s így ment az előadás után egy borozóba is, ahonnan kilenc óra körül távo­zott. Gyalog ment a Széchenyi- ' város felé, a Hargita utcába. A kertes ház kapuját a nála lévő kulccsal kinyitotta, a kutya is­merte, ezért nem ugatott. Az udvaron magához vette a kerti vízcsap elzáró kulcsát — egy hat­van centiméter hosszú vasdara- Ibot — és mert a lakás ajtaja be volt zárva, elvette az udvaron lévő kétágú létrát, és azzal a kamra felső ablakához mászott. Itt csak egy szúnyogháló volt, azt kitépte, kinyitotta az ablakot, és bejutott az éléskamrába. Innen a A Karl-Marx-Stadt megyei Netzschkau Gépgyár termékei az űrkutatástól a mezőgazdaságig számos népgazdasági területen jól szolgálják az embert, nemcsak az NDK-ban, de a világ tucatnyi más országában is. Az itt készülő környezetszimulá­torokat a szovjet tudósok és tech­nikusok az űrkutatásban haszno­sítják. Ezelc az eszközök szokat­lan repülési feltételek, szélsősé­ges hőmérsékleti és nyomásviszo­konyhába, majd a hálószobába ment, ahol volt felesége és Zol­tán nevű fia aludt. Ekkor már elmúlt éjfél, április 3-án egy óra körül lehetett az Idő. Az utcáról beszűrődő fényben felismerte a rekamién fekvő Zol­tán fiát, odament és a magával vitt késsel, nagy erővel mellbe szúrta a fiút. A szúrásra feléb­redt Király Zoltán, felismerte az apját és elkiáltotta magát, hogy „anyu, itt van, megszúrt...” Az apa tovább próbálkozott a szú­rásokkal, de a fiatalember gyor­san felült, védekezett, kiugrott az ágyból és szembe került az ap­jával, aki az elzáró kulccsal és a késsel támadt saját fiára. A fiú — aki cselgáncsozni tanult — so­rozatosan kivédte a támadásokat, és sikerült fellökni az' elvetemült apát, aki ráesett arra az ágyra, ahol volt felesége feküdt. De az asszony már korábban, fia kiál­tására felébredt, és felgyújtotta a villanyt. Látta fia és volt férje dulakodását, kinyitotta az abla­kot, és segítségért 'kiabált. Közben a fiúnak sikerült a konyhába menekülnie, s ekkor Király az asszonyra akart tá­madni. De a megrémült anya kiugrott az ablakon és elmene­kült a lakásból. Az ittas, tom­boló Király István a fiát keres­te, s ez a keresés azzal járt, hegy kiverte az ajtóüveget. A fiú vi­szont, aki az ajtó mögött volt, meglökte az ajtóval az apját, s visszament a konyhába (kimen- ' ni nem tudott, mert a konyha ki járati ajtaja zárva volt), de az apa utolérte, és az elzáró vassal ütötte. A legtöbb ütést azonban kivédte a fiú, akinek Végül is az anyja által kinyitott ablakon si­került elmenekülnie a lakásból. Az utcán megtalálta félholtra .rémült anyját, és ketten elindul­tak a közeli honvédkórházba. Ott Király Zoltánt azonnal meg­műtötték, mert a szúrás megsér­tette a tüdőt, vérgyülem kelet­kezett. A műtét nélkül á fiú va­lószínűleg meghalt volna. Az asszonynak az ijedtségen kívüí más baja nem esett. A kórházból értesítették a rendőrséget. Király István — miután ma­gára maradt a lakásban — haza­ment az albérleti "szobájába, ön­gyilkossági gondolatok foglalkoz- ■fikltólc. Búcsú levelét' írt.' A ren­dőrség április 4-én éjjel hatolt be az albérleti lakásba, a Mária­hegy 175. számú házba, s ott ta­lálta Király Istvánt, aki körül­belül két deci sósavat ivott meg. Azonnal kórházba vitték, ahol megfelelő ellátásban részesült, nem halt meg. A kihallgatás so­rán azt állította, hogy a fia tái madta meg őt, aki békülési szán­dékkal ment hozzájuk. Arra a kérdésre, hogy a fiát ki szúrta meg, nem tudott válaszolni. En­nek az állításnak az ellenkező­jét nem volt nehéz bizonyítani. Erősen vitatható ugyanis annak a békülési szándéka, aki késsel, vasakkal felszerelve, éjfél után .titokban 'bemászik valakinek a 'lakására, ahol egyetlen szót sem szólt, a villanyt sem gyújtotta fel, hanem azonnal fiára és fe­leségére támadt. Ezt a tervét már korábban levelekben is kö­zölte volt feleségével, sőt meg is indokolta, hogy kit miért fog megölni, és megállapította a sor­rendet is, sőt búcsúleveleiben — amelyeket még a tett elkövetése előtt vetett papírra —fia és fe­lesége megöléséről úgy beszél, mintha az már megtörtént vol­na ... A megyei bíróság Király Ist­vánt előre kitervelt módon, aljas indokból, több emberen elköve­tett emberölés bűntettének kí­sérlete miatt, mint visszaesőt (1978 áprilisában súlyos testi sér­tés miatt már jogerősen elítélték) tizenhárom évi, fegyházban le­töltendő szabadságvesztésre ítél­te, további nyolc esztendőre el­tiltotta a közügyektől. Az ítéle­tet a Legfelsőbb Bíróság jóvá­hagyta, s így az jogerős. Említet­tük, hogy Király István idült al­koholista. Elvonó kezelésre azon­ban nem lehetett kötelezni, mert a cselekmény elkövetése után — a sósav miatt — gyomorműtétet hajtottak rajta végre. G. S. nyok laboratóriumi előállítására alkalmasak, s ezért fontos vizs1- gálatok végezhetők el velük. Bolgár, csehszlovák, indiai, ira­ki, lengyel, magyar, norvég, ro­mán, svéd, szovjet ipari üzemek, laboratóriumok, kutatóintézetek számára szintén szállítanak ha­sonló berendezéseket úgynevezett klímakamrákat. kA KGST-országok között ez az NDK-beli gépgyár az egyetlen szi­mulátorgyártó üzem. KELLEMES, ÜDÜLÉSRE ALKALMAS KÖRNYEZET Egy holtág ébresztése Sajnos, kimaradt a természetvédelmi terü­letek listájáról — véletlenül, vagy másért — a solti holt Duna-ág és környéke. Szinte ősi állapotban megőrződött. A Dunát a holtág­tól hosszú sziget rekeszti el. A csendes vizű Duna-ágban apró szigetek csücsülnek. Nyá­ron a homokos partszakasz, a sekély víz a gyerekek és felnőttek fürdőhelye. A duna- egyháziak, valamint a környéken lakók egyetlen strandja- A szigetek között húzódik a horgászok birodalma. E télutói napokban is megkapóan szép e vidék. • Fák a parton. Űrkutatási berendezések gyártója

Next

/
Thumbnails
Contents