Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
KERÉK IMRE: Március, hej, március február tönkjébe vágott vasszekerce március hej március új füvek hadrendje karámból szabadult csikók toporognak fagyot-űző énekek zászlói lobognak milliónyi apró fotocella lüktet forradásos ágbogon a rügyek kisütnek Petőfi és március 15-e a kunszentmiklósi hagyományban 1848. március 15-én Kunszent- miklóson szinte egy lélekkel állt a forradalom mellé mindenki. Ezen a napon ki volt világítva az egész Kunszentmiklós, teljességgel a költő tiszteletére. Minden ablakiban két szál gyertya égett, négy abban a házban, ahol a családi árenda volt (a mai vas- és műszaki bolt helyén); középen Petőfi arcképével. A Pesti Hírlap március 21-én közölte a kunszent- miklósiak tudósítását erről az eseményről: „Kunsz. Miklósról írják: A pesti események városunkban is mondhatatlan lelkesedést idéztek elő. A nép bel rendezése iránti buzgalmát a honunk átalakulás iránti hő részvételét tanúsítandó, a városháza előtt kitűzött nemzeti lobogó körül gyülekezett; ott a 12 pont ünnepélyesen felolvastatván és értelmeztetvén, egyértelműiig roppant lelkesedéssel fogadtatott. Küldöttség ment a várost tanácshoz, fölszólítandó azon 12 pont elfogadására. A tanács -prömmgl, hódolt a fölszólt fásnálc, s a 24 testvér községeket is körlevéllel megkereső hasonló szellemben közremunkálni:’ A küldöttség tagjai ifjú Horváth János, Hacker Rudolf és Virág Pál voltak. Erre az eseményre március 18-án került sor. Ezen a napon a tanácsházán éppen Tóth István főbíró vezetésével ülést tartottak, és ott jegyzőkönyvileg rögzítették a küldöttség kérését. A kunszentmiklósi tanácsi jegyzőköny 68. ipontja így fogalmazza meg a határozatot: „Örömmel kezet fog jelen tanács, minden a hon javára célzó intézkedések közre munkálásában a küldöttséggel, és midőn a Magyar Nemzet 12 pontokban foglalt kívánata a Kor szükségéhez van idomítva, és a hon boldogsági csírája rejlik benne — a petitiot kész szívvel fogadja el a jelen Tanács és elhatározza, hogy a 24 testvérközségek, s azoknak tanácsai azonnal körlevéllel hasonló szellemben! közre munkálás végett kerestessenek meg." Az említett körlevél „Szabad Kunszentmiklós város Közönsége és Tanácsa nevében” 1848. március 21-i keltezéssel valóban elkészült, és azt a többi 24 testvér- községnek is megküldték. A kun- szentmiklósiak felhívása mindenekelőtt a pesti helytartótanács által elfogadott 12 pontot sorolta fel elsősorban; mind ezek olly eszmék, mellyek nélkül egy haza nagy, dicső és szabad nem lehet, s nélkülük a honpolgár gépnél is alig egyéb — és mégis nélkülözte Őket a Nemzet a mai napig. Tehát változásokra van szükség, és a továbbiakban az új lehetőségekről így nyilatkozik a körlevél: ,Minket Jász kunokul, eddig csak a helytartósági hideg lánc kötött, s tartott össze —, s bár később a jog érdek, s annak kivívása szorosabbra fűzé is azt, — de erőnket tsak kis hazánknak szen- telők — magasabb Országos Czél nem dagasztá keblünket — úgy érzők ezt, mint mostohánkat —, s ettől viszont 'úgy nézeténk. — De é korszak lejárt! Nints többé a hazának mostoha fial Mindnyájan egy nagy család tagjai vagyunk, — polgárok* hona már ez, nem uraké és szolgáké. — Bontakozzunk ki tehát mi is a proviciális érdekből, s egyesüljünk a köz haza emelésére." — Az aláiTás: „Attyokfiai és polgártársai" Kunszentmiklósról tehát az egész Jászkunságba kiáradó mozgalomról értesülünk e körlevél kapcsán. Örömmel és büszkeséggel mondhatjuk a mai kor emberének, hogy ezt a várost illeti az érdem, s hogy a márciusi eszmék és vívmányok lelkes terjesztésére a hármas kerületben elsőként vállalkozott. Nyilván a Pesti Hírlapon keresztül értesült a költő az itt történt eseményekről, és barátja Bankós Károly révén olvashatta a felhívást is. El tudom képzelni azt a különös örömöt, amit ő érezhetett, hogy a Kiskunságban, szülőföldjén, a polgári átalakulás eszméje ennyire tért hódított, és az egész kiváltságos kerületben a . szabadság — egyenlőség — testvériség eszméit ilyen határozottan éppen a szentmiklósiak fogalmazták meg és hirdették szent meggyőződéssel „Polgárok hona már ez, nem uraké és szolgáké.” * 62 Petőfi szelleme azonban tovább élt a Kiskunságban. Amikor később Kossuth, elindult híres to- borzókörútjára, hogy a szabadság- harc kibontott zászlaja alá szólítsa a népet, itt is megmozdultak a város fiataljai és öregjei. Szent- királyi Móric biztos felhívására kereken 300 lovas-nemzetőr indult innen a verbászi sáncok alá. Szeptember 21-én elsőnek Csörgő Gábor állt be és még ezen a napon 62 kiskun jelentkezett önként. Arról is van tudomásunk, amikor a hazaáruló gróf Zichy Ödönt Fehér vármegye adminisztrátorát Görgey rögtönítélő hadbírósága halálra ítélte, az ítéletet egy szentmiklósi önkéntes, Végh Ferenc hajtotta végre szeptember 30-án fél 9 órakor a Csepel szigetén. 1849-ben Haynau parancsára Végh Ferencet Pesten fel. akasztották megtorlásként Virágh Gedeon hadnagyot Prágában érte a szabadságharc híre a Nádor huszároknál Az iskola- igazgató Szőnyi Virágh Mihály dédunokája egész századával Kossuth hívó szavára hazatért szőkébb hazájába a Kiskunságba. A harcok során kitűnt Vitézségével és az alezredesi rangot is elnyerte. 1850. március 14-én 16 évi várfogságra Ítélték, amiből Aradon 9 évet letöltött, majd azután kegyelmet nyervén visszatérhetett szülőföldjére. Petőfi kortese: Kelemen Mór, aki a kunszentmiklósi református algimnázium igazgatójának volta fia, önkéntes nemzetőrként harcolt, amikor Jellasics az országunkra tört. Nemzetőr őrmester, amikor a jászkun nemzetőrséggel a délvidéki táborba vonul. Több ütközetben részt vesz, egy alkalommal a lábát is átlövik. Felgyó. gyulása után hadnagyként Görgey vezérkari irodájába kerül és itt éri a világosi fegyverletéteL 1850- ben haditörvényszék elé állítják, és lázítás címén hat hónapra elítélik. A Kossuth-nóta (Kossuth Lajos azt izente...) szövegének szerzőségével vádolták. Azt azonban, hogy ő a szövegíró bizonyítani lazóta sem sikerült. Úgy gondoljuk, hogy a sokféle variációban terjedő dal egyik változatát ő ír. háttá, mert halálakor a korabeli napilapok, mint a Kossuth-nóta szerzőjét búcsúztatták és a még élő kortársak közül senki sem jelentette be ellenvéleményét. Petőfi és a szabadságharc emléke pedig tovább él az apák- fiaik és unokáik lelkében és 100 évvel később 1948. március 15-én a főtéren az utódok előtt, az újjászületés hajnalán leleplezték a költő mellszobrát. Talapzatán a „Búcsú Kunsaentmiklóstól” c. verséből egy idézet hirdeti; úgy kell őrizni Petőfit, ahogy ő a szívébe Véste ennek a városnak az emlékét. Galambos Sándor Elindul egy fiatalember Elindul egy fiatalember a harmincas évek gazdasági válságtól gyötört Magyarországán, egy tiszántúli kis faluból, az édesapjától tanult fényképész mesterség alaptudományával a tarsolyában, hogy munkát keressen. Budapest már akkor is a lehetőségek városa, s akit a sors egy kis szerencsével és égy „úri szakmával” áldott meg, nagyobb darab kenyeret talál itt, mint az elszegényedett alföldi falvakban. A tizennyolc éves Bérei Lászlónak hamarosan sikerül elhelyezkednie Brun Huber fényképészetében. Tanul, s feladatokat kap, melyek bizony nem mindig szórakozta- tóak. Protokollfotókat kell készítenie a kormány magas rangú tisztségviselőiről. Lencsevégre kapja a kor tudós mérnökeit is, Bláthy Ottót, Asbóth Oszkárt és másokat. 1932-ben megszerzi az iparjogosítványt, és műtermet bérel Isaszegen. Az üzlet azonban nem bizonyul jövedelmezőnek. A parasztemberek, de a városi kisemberek is csak nagyon indokolt esetben, fontosnak vélt családi esemény alkalmával fényképesz- kednek ebben az időben. Újabb munkahely után néz Pestlőrincen. Ez alkalommal Budapest egyik legpatinásabbnak és legponto- sabbnák hirdetett fotóműhelyében kap állást. Nyolc esztendeig dolgozik itt feleségével, aki nem csupán élete társa, de mint szakmabeli, az elkövetkező évtizedekben a munkában is partnere. Ekkor — a harmincas évek végén — ismerkedik meg a ma Amerikában élő Püski Sándorral, a Magyar Elet Könyvkiadó igazgatójával, <3 adja ki 1947-ig a népi írók műveinek többségét. A könyvekhez mellékelt „irodalmi levelezőlapok”, azaz írói portréfotók elkészítésével a fiatal Béreit bízza meg. Egy derűs történet... Ödön hangulatú, szép lakásban él ma Baján a hetvenkét éves Bérei László. Helykináló mozdulatáról, nyugodt mosolyáról az jut eszembe, vajon annak idején is így csinálta? Ugyanezzel a derűvel szelídítette az objektív elé valamikor nagy portréalanyait? Vajon milyen volt a kapcsolata velük? — A népi írók többségét én már korábbról ismertem a Kossuth Lajos utcai Honszeretet klubból — kezdi a visszaemlékezést. — Ez efféle irodalmi, zenei klub volt, ahová én is eljárogat- tam. Így Püski megbízásából készített portrék egyikén sem látszik EGY FÉNYKÉPÉSZ VISSZAEMLÉKEZÉSEI Kivételei izerencse adatott > bajai Bérel Lászlónak. Elmondhatja magáréi azt, amit ma kevesen Magyarországon. Mint a Magyar Elet Könyvkiadó megbízott fotósa. közvetlen kOzelrfil Ismerhette a kor lrónagyjalt, Mórtczot, veres Pétert, Erdei Ferencet és másokat. Ugyanakkor részese volt az egyik magyar antifasiszta megmozdulásnak, az lM3-as híres balatonszárszól Írótalálkozónak .,, Fotódokumentumok nagy magyar írókról % Móricz Zsigmond. • Veres Péter. 9 Szabó Dezső. semmiféle feszültség, vagy merevség. Ezek az írók nem idegenként ültek előttem. Talán egyedül Szabó Dezső volt a kivétel... Itt ravaszkásan elmosolyodik, talán a régi sztori emléke mulattatja még ma is: — Szabó Dezsőről azt hallottam, hogy igen rapszódikus ember, nem hagyja magát egyköny- nyen lefotózni. Megbízásom volt, mennem kellett. Csöngettem. Bokáig érő fürdőköpenyben, kefefri- zurásan nyitott ajtót, szúrósan nézett rám. Mester! — mondtam neki — olvastam az Elsodort falut. Rendkívüli írás. csodálatos a környezetrajz és a jellemábrázolás. Ezután tértem nagy óvatosan a lényegre, a fotózásra. Erre roppant mérges lett. Közölte velem, hogy a Püski egy kókler, ő egyedülálló, nem tartozik semmiféle írócsoporthoz, és utálja, ha fotózzák. Ezzel becsukta az orrom előtt az ajtót. Hanem azért kifogtam egyszer rajta! Egy könyvünnepen. a sátor alá bújva, a hónom alatt kattintottam el a régi jó Rol- leiflexemet. Állítom, ma is ez a legélőbb Szabó Dezső-portrék egyike. Szárszó, 1943. — Püski, az írókonferencia egyik szervezője 1943 augusztusában szólt nekem, hogy fotózni kellene Szárszón. Szívesen mentem, tudtam, hogy nagyrészt olyan emberekkel találkozom ott, akiket már régóta ismerek, vagy akik földijeim, mint Sinka István. Mindemellett akkor én már tudtam, hogy ez nem csupán írókonferencia, hanem egy nagy, antifasiszta népfrontgyűlés lesz. — Sejtette-e kortársairól, a konferencián részt vevő írókról, hogy közülük sokan elismert, nagy alkotók lesznek? — Igen. Veres Péterről, Szabó Pálról, Sinkáról, Németh Lászlóról. Persze ebben talán az is befolyásolt, hogy őket egy kicsit jobban ismertem a többieknél, s mint emberek, rendkívül szimpatikusak voltak számomra. — Hogyan emlékszik az akkori írótábor hangulatára? — Lelkes és bizakodó volt. Éjszakába nyúló vitákkal ám egymás véleményének tiszteletben tartásával ott mégiscsak mindenki egyet akart; békét és új demokratikus Magyarországot. Ereztük, hogy hamarosan nagy társadalmi változásnak kell bekövetkeznie. Sokan már akkor tudni vélték, hogy a háború után baloldali kormány lesz nálunk... — Kik voltak ott a táborban, milyen társadalmi rétegek képviselői? — A legkülönbözőbb foglalkozású, s világnézetű emberek. Mérnök, tanár, újságíró, lelkész, állatorvos, ifjúmunkás, parasztpolitikus és szociáldemokrata, kommunista és baloldali radikális író. Láttam én ott professzort és nép- zenekutatót is. Ott volt például Szent-Györgyi Albert és László Gyula. Bállá’ Péter és a fiatal Kálmán Lajos. Az esti tábortüzek mellett Kodály és Bartók szellemében agitáltak a magyar népzene mellett... n □ □ Fotós krónikásunk élete a háború, a hadifogság, majd a fel- szabadulás utáni években sem zajlik zökkenőmentesen. Bérciné az agyonbombázott Budapestről Bajára költözik, és egymaga vezeti a fotóműhelyt férje hazatértéig. A virágzásnak induló üzletet 1954-ben államosítják. Hívják a pécsi fényképész szövetkezet vezetőjének, lakást azonban nem adnak. így tehát marad Baján. Bérei László ma nyugdíjas. Az elmúlt két évtizedben tizennégy 'helyen állították ki az országban szinte egyedülálló népiírók-soro- zatát. A legközelebbi kiállítás színhelye a kecskeméti Katona József Múzeum lesz. Posváncz Etelka • Esti beszélgetés az irótáborban. A képen balról a második Darvas József, a középen álló Kodolányi János, mellette jobbról Szabó Pál. (Straszer András reprodukciói) Mácsai István rajzai ■ ácsai István 1922-ben született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél növendéke volt. Basal és külföldi múzeumokban több munkája látható. Két ízben töntették ki Munkácsy- díjjal. Világosan komponált, kiérlelt színvonalú képei a reális valóság látszata mögött lírai és szimbolikus mondanivalót hordoznak. Festményeit a gondos szerkesztés, a neoklass- sziclsta ízű dekoratív hangvételű, erőteljes színvilág jellemzi. Itt közreadott rajzait a H-. érteit biztos tudású grafikuserények jellemzik.
