Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-14 / 38. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évi. 38. szám Ára: 1,40 Ft 1981. február 14. szombat KGST-ülés A KGST gépipari együttmű­ködési állandó bizottsága ötna­pos ülést tartott Prágában. A pénteken befejeződött ta­nácskozáson a KGST-tagállamok — közöttük Magyarország, vala­mint Jugoszlávia — küldöttsége vett részt. A bizottság meghallgatta azt a beszámolót, amelyet elnöke, Josef Simon csehszlovák miniszter­elnök-helyettes tartott a KGST VB 97. és 98. ülésének határoza­tai alapján a bizottságra háruló feladatokról, s jóváhagyta az ezek megvalósításához szükséges in­tézkedéseket. A résztvevők megtárgyalták a gépipari együttműködés utóbbi öt évének eredményeit és tapasz­talatait. Elfogadták a KGST-or­szágok gépipari gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködésének, valamint a bizottság kiemelt feladatainak 1981—85-re szóló irányelveit. A testület jóváhagyta a ce­mentgyártó berendezések terme­lési szakosítására és kooperáció­jára kidolgozott megállapodás­tervezetet, továbbá, az egészség- ügyi technikai berendezésekről szóló hasonló megállapodás ki­egészítő jegyzőkönyvét. Kádár János fogadta Franz Muhrit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székhazában fogadta Franz Muhrit, Auszt­ria Kommunista Pártjának elnökét és Erwin Scharfot, a politikai bizottság tagját, a központi bizottság titkárát. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen áttekintették a nem­zetközi helyzetet, to. vábbá a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom néhány időszerű kérdését. Űj feladatok előtt a fogyasztási szövetkezetek Mintegy kétszázharmincezer ta­got tömörítenék a megyében mű­ködő áfészek, a takarék-, valamint a lakásszövetkezetek. Méltán ál­lítható tehát, hogy együttesen, de külön-külön is nagy erőt képvi­selnek, a megye legnagyobb moz­galmát jelentik. A mai áfészek többségének 35 évvel ezelőtti meg­alakulására visszatekintve, azt is hozzátehetjük: a három és fél év­tized alatt óriási utat tett meg a szövetkezeti mozgalom. Maradjunk azonban napjaink­nál, amikor a számvetéssel együtt a feladatok, a tennivalók megha­tározása van soron. Az általános fogyasztási szövetkezetek sajátos önkormányzati rendszerében egy­mást követik a tagértekezletek, a munkahelyi tanácskozások, a köz­gyűlések és küldöttgyűlések, az önelszámoló egységekként műkö­dő szakcsoportoknál pedig a tag­gyűlések. Februárban, márciusban több mint 800 gyűlés keretében találkoznak a tagsággal a szövet­kezetek, hogy a múlt évi munka számbavételével együtt áttekint­sék, elemezzék az V. ötéves terv teljesítését, s hogy a célokról is szót értsenek. Minthogy összegezetten már rendelkezésre áll, vajon mit tar­talmaz a mérleg, milyen ered­ményt könyvelhetnek el a megye áfészei? t— erről szereztünk érte­süléseket a MESZOV-nél. Megtudtuk, hogy a legfontosabb célokat megvalósították, sikeres évet zárnak a megye áfészei. Alap­vető cikkekből kiegyensúlyozott, kielégítő ellátást nyújtott a szövet­kezeti kereskedelem. A tavalyi ár­bevétele — ideértve az Alföld Ke­reskedelmi Vállalatét is — meg­haladta a 10 milliárd forintot. Eb­ből 7 milliárd forinttal részelt a kiskereskedelem áruforgalma. A vendéglátás árbevétele megközelí­tette az egymilliárd forintot, s fej­lődést jelez, hogy ebből mintegy 200 milliót tett ki az ételforgalom. Egyébként napjainkban a megye összes kereskedelmi forgalmából 50 százalékos a szövetkezeti keres­kedelem részesedése. Nem lebecsülendő eredmény a háztáji és kisegítő gazdaságokból felvásárolt 1,2 milliárd forint érté­kű áru, amelynek a felét a több mint száz szövetkezeti szakcsoport adta. A lakosság kereskedelmi ellátá­sának feltételeit javította jelentő­sen a múlt évi hálózatfejlesztés, hiszen több mint 12 ezer négyzet- méter alapterülettel gyarapodott a szövetkezeti üzlethálózat. Olyan új egységek „léptek be” a lakos­ság szolgálatába, mint például a bajai áruház, a kiskőrösi iparcikk- áruház, a soltvadkerti ABC, Kecs­keméten két ABC üzletház vagy éppen a tabdi kis ABC-üzlet. Az előirányzottnál jobb, megkö­zelíti a 300 millió forintot az áfé­szek gazdálkodási nyeresége. Eb­ből a nyereségből több mint 30 millió az az érdekeltségi alap, amelyet a szövetkezeti tagok vesz­nek majd kézhez vásárlási, illet­ve értékesítési visszatérítésként. Ugyancsak jelentős az az összeg, amely a tagság szociális, kulturá­lis és sportigényei kielégítésére szolgál. A megye 22 takarékszövetkeze­tének tavalyi tevékenységéről szól­va : annak eredményességét jól ér­zékelteti a 14,9 százalékkal meg­növekedett betétállomány, amely az év végén meghaladta az 1,9 milliárd forintot. Ez 24 százalékát jelenti a megye összes takarékbe­tét-állományának. Nem lebecsü­lendő a 242 millió forint kölcsön sem, amelyet — nemi kismérték­ben a háztáji és kisegítő gazdál­kodás elősegítésére — tavaly nyúj­tottak tagjainknak a takarékszö­vetkezetek. Ez utóbbiakban egyéb­ként már januárban megkezdő­dött a számvetés, méghozzá a tag­ság nagyszámú és aktív részvéte­lével. Korántsem a teljesség igényével, a megyében működő 49 lakásszö­vetkezetről annyit, hogy tagsága meghaladja a tízezret. A lakásszö­vetkezeti összefogás eredménye­ként tavaly csaknem 300 új ott­hont vehettek birtokba a tagok. A bevezetőül említett, a több mint kétszázezer tag érdekeltségé­vel folyó megbeszéléssorozat az előretekintésben is eltér a meg­szokottól. Hiszen nemcsak az idei, hanem az ötévi törekvések meg­vitatása van soron. S hogy milyen főbb célok vezetik a szövetkezete­ket? Mindenekelőtt az általános jelleg további erősítését, főleg a lakbsság fogyasztási igényeinek ki­elégítésében — például az élelmi­szerfeldolgozó tevékenység fejlesz­tése — tűzik maguk elé. Hasonló­képpen a kereskedelemben jobbí­tani, szélesíteni kívánják a lakos­sági szolgáltatást. Igen fontos az a szándék, amellyel a hiánycikkek körének szűkítését célozzák meg, nem utolsósorban a testvérszövet­kezetek közötti szorosabb együtt­működés útján. A szövetkezeti mozgalom jelle­géből adódóan a szóbanforgó ta­nácskozások jó alkalmat jelente­nek a községpolitikai törekvések, feladatok megbeszélésére is. S az az erő, amelyet a szövetkezetek képviselnek} bizonyára megmutat­kozik majd az idei, s a következő öt év fejlesztési terveinek megva­lósításában. P. I. Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken bulgáriai hivata­los, baráti látogatásának második, s egyben befejező napján délelőtt a szófiai számítástechnikai gyár­ba és intézetbe látogatott. Az elektronika és ezen belül a szá­mítástechnikai ipar, akárcsak ha­zánkban, Bulgáriában is áz egyik legdinamikusabban fejlődő iparág. Ennek egyik legkorszerűbb bázi­sa a szófiai gyár. Az üzemből évente több mint 120 millió leva értékű termék ke­rül ki, köztük számítógépek köz­ponti egységei, mágneses adattá­roló vezérlő egységei. A gyár és termékei fontos helyet foglalnak el a KGST-országok egységes szá­mítástechnikai rendszerében: a gyártmányok 85—90 százalékát exportálják a szocialista országok­ba. Az üzem tervei között szere­pel egyebek között elektronikus telefonközpontok kifejlesztése és gyártása is. Vaszil Hubcsev elektronikai és elektrotechnikai miniszter a ma­gyar—bolgár elektrotechnikai együttműködés néhány eredmé­nyéről és főként további konk­rét terveiről adott rövid tájé­koztatást. Elmondotta: a bolgár számítástechnikai ipar termékei jó piacra találnak Magyarorszá­gon. Az 1022-es számítógépek al­kalmazásáról kedvező vélemé­nyeket kapnak a magyar felhasz­nálóktól, s most nagyobb telje­sítményű berendezések exportját is tervezik. A Minisztertanács elnökének bulgáriai látogatása változatlanul a bolgár sajtó érdeklődésének kö­zéppontjában áll. A péntek reg­geli szófiai lapok elsőoldalas, fény­képekkel illusztrált részletes tu­dósításokban számoltak be a lá­togatás első napjának eseményei­ről. A Rabotnicseszko Delo, a BKP KB lapja „Testvéri, gyümöl­csöző együttműködés” címmel tá­jékoztatott Lázár György megér­kezéséről, a Dimitrov-mauzóleum megkoszorúzásáról, a hivatalos tárgyalásokról és a bolgár kor­mányfő által a magyar miniszter- elnök tiszteletére adott vacsoráról. Az Otecsesztven Front, a haza­fias front lapja „A bolgár—ma­gyar barátság felfelé ívelő fejlő­dése” címmel számolt be a történ­tekről. A Trud, a bolgár szakszer­vezetek lapja „Elvrokonság és együttműködés a testvérnépek, között” címmel ismertette a láto­gatás első napjának eseményeit. Valamennyi központi lap teljes terjedelemben közölte a vacsorán elhangzott miniszterelnöki pohár­köszöntőket. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke pénteken délben a szófiai Bojana reziden­cián fogadta Lázár Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökét. A szívélyes, elvtársi légkörű talál­kozón részt vett Sztanko Todorov, a BKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja; a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke. Ott volt Sebestyén Jenő, a Ma­gyar Népköztársaság szófiai és Boncso Mitev, a Bolgár Népköz- társaság budapesti nagykövete. A kora délutáni órákban Lázár György és Sztanko Todorov záró­megbeszélést tartottak. Ezt kö­vetően emlékeztetőt írtak alá a két ország gazdasági és műszaki­tudományos együttműködésének időszerű feladatairól. Ez egyebek között megállapítja, hogy az áru­csere-forgalom mintegy 30 szá­zalékát a szakosítási és együtt­működési szerződések alapján ké­szülő gyártmányok adják. Je­lenleg újabb termelési együtt­működési javaslatokat dolgoznak ki, főként a gépgyártásban, a vegyiparban, az elektronikai és az elektrotechnikai iparban. Az emlékeztető szerint szüksé­ges, hogy — az 1985 utáni idő­szakra is — olyan szakosítási és kooperációs javaslatok készülje­nek, amelyek az eddigieknél na­gyobb mértékben járulnak hoz­zá a két ország gazdasági prob­lémáinak megoldásához. A mi­niszterelnökök fontosnak tart­ják, hogy erősödjék a gazdasági együttműködés harmadik piaco­kon. Lázár György, kétnapos hivata­los baráti látogatásának befejez­tével pénteken délután hazaindult Bulgáriából. A szófiai központi pályaudvaron a magyar kormány­főt és kíséretét Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke búcsúztatta. Ott voltak a búcsúztatásnál Todor Bozsinov, a minisztertanács elnö­kének első helyettese, valamint Andrej Lukanov és Kiril Zarev miniszterelnök-helyettesek is. A magyar kormányfő bulgáriai látogatásáról közleményt hoznak nyilvánosságra. (MTI) Az energiatakarékos közvilágításért Ülést tartott a MEDOSZ Központi Vezetősége Az elmúlt évről elmaradt me­zőgazdasági munkákat is az idei tavaszon kell elvégezni, a mező- gazdasági nagyüzemek ezért ké­sedelem nélkül megkezdték az előkészületeket — mondotta Soós Gábor mezőgazdasági és élelme­zésügyi államtitkár a MEDOSZ Központi Vezetőségének pénteki ülésén, amelyen az időszerű fel­adatokról, továbbá a VI. ötéves terv ágazati előirányzatairól tár­gyaltak. Az 1981. évi tavaszi mezőgaz­dasági munkák nehéznek Ígér­keznek. Hozzájuk jön még az el­múlt évről elmaradt mélyszántás. Az őszi kedvezőtlen időjárás miatt sok helyen elmaradt a ta­lajerő pótlása is, a műtrágyázást és a szervestrágyázást a követke­ző hetekben meg kell gyorsítani. Az előirányzottnál valamivel ki­sebb területre vetették el ősszel a kalászos gabonát, mintegy 50 ezer hektár hiányzik a terv tel­jesítéséhez. A gazdaságok a kö­vetkező hetekben a kijelölt te­rületekre tavaszi árpát és zabot vethetnek, de sokfelé tervezik azt is, hogy kukoricával pótolják a lemaradást. Az államtitkár rámutatott, hogy a cukor világpiaci ára emelkedő­ben van, és erre a mezőgazda- sági nagyüzemeknek is figyelem­mel kell lenniük. A zöldségtermő terület növe­lését nem tervezik, ellenben szer­kezeti változtatásokra kerül sor. Néhány kevésbé kelendő növényt visszaszorítanak a piacokon na­gyobb érdeklődést kiváltó zöld­ségfajok javára. A burgonya ter­mőterületét növelni akarják. Az állattenyésztésben a helyes arányok kialakultak, viszont a következő években ügyelni kell arra, hogy a háztáji termelők mérséklődő tejkínálatát a nagy­üzemek termelése pótolja. Az ülésen figyelmeztettek ar­ra: a szakszervezeti testületek­nek az eddigieknél többet kell tenniök a termelést jobban ösz­tönző és a minőségi munkát to­vábbi előnyben részesítő bérezési formák kialakításáért. Kifejtet­ték, hogy a háztáji termelés ér­dekében javítani kell a kisterme­lők gép. és alkatrészellátását, e nélkül ugyanis -a lehetőségeknek csak egy részét hasznosíthatják. (MTI) Bács-Kiskun megyében tavaly 698 ezer megawattóra elektromos energiát használtak fel a ház­tartási és a közületi fogyasztók. A felhasználók száma nőtt, a vil- lamosenergia-fogyasztás viszont csökkent 1979-hez viszonyítva. A megye elektromos energiá­val való ellátásáról a Dél-ma­gyarországi Áramszolgáltató Vál­lalat három üzemigazgatósága útján gondoskodik. Bács-Kiskun északi részének, nagyjából a Harta—Izsák—Solt. vonal fölötti területnek a nagy­kőrösi üzemigazgatóság a gaz­dája. A VI. ötéves terv során három fontos feladatot kell az igazga­tóságnak elvégezni — tájékozta­tott Monostori József igazgató. Az első: továbbra is megbízha­tóan szolgáltatni kell a villamos energiát. Ez azonban szorosan összefügg a második feladattal, vagyis a régi hálózat karbantar­tásával és az új kiépítésével. Megnőtt a fogyasztók száma, a hálózatok többnyire túlterheltek, s a megengedett plusz-mínusz 7,5 százaléknál nagyobb a feszültség­eltérés. Természetesen elsősor­ban az a baj, hogy lefelé. Ennek következményeként újabb bekö­tések már nem, vagy csak na­gyon kis számban létesíthetők, s kialakulnak úgynevezett zárolt körzetek. Ezeken a helyeken, Kecskemét külterületein (Ren­dőrfalu, Vacsihegy), Kunszent- miklóson stb. vagy a hálózatot kell kicserélni nagyobb kereszt­metszetűre, vagy újabb transz­formátor beépítésé válik szüksé­gessé. Az idén az említett két településen kívül Solton és Fü- löpszálláson kerül sor hálózat­rekonstrukcióra. A DÉMÁSZ saját beruházásban, új, az eddiginél nagyobb teljesít­ményű transzformátorállomást épít Városföld határában, a Test­vériség III. gázvezetékhez. Ugyan­csak saját fejlesztése az áram- szolgáltatónak, a kecskeméti Szé­chenyi város ban hatvanmillió fo­rintos költséggel várhatóan ez év végére megépülő 120/10 kilovol­tos transzformátor-alállomás, amely a város biztonságos ener­giaellátását szolgálja, és lehetővé teszi a további hálózatbővítést. További feladatot jelentenek még a megyeszékhelyen a Halasi úti felüljáróval kapcsolatos mun­kák, valamint a lakótelepek vil­lamos energiával való ellátásának biztosítása. A városi tanács megbízásából elkészítik a két kórházépület kö­zött az Akadémia körút közvilá­gítását, s már dolgoznák az Izsá­ki út külső szakaszán is. Itt olyan korszerű lámpákat helve mek el, melyeknek két darab 125 wattos izzójából az egyiket este tízkor automatikusan ki lehet kapcsol­ni. Ezzel a módszerrel a közvi­lágítás költsége mintegy húsz százalékkal csökkenthető. Kecskeméten, a DÉMÁSZ-nak van egy speciális tevékenysége: a hőszolgáltatás. Az áramszolgál­tató vállalat kezelésében lévő Szultán utcai erőműből kapják a hőenergiát a szomszédos üzemek, és innen látják el a fűtéshez szükséges meleg vízzel a szomszé­dos lakótelepet. Az erőművet bő­vítik és fejlesztik, új kazánt épí­tenek be, s kialakítanak egy úgy­nevezett vízelőkészítő berende­zést is. V. T. A közelmúltban egy megyei tanácskozáson hangzott el az a felszólalás, amely a nyugdí­jas pedagógusokkal való na­gyobb törődést sürgette; azt, hogy a szakszervezeti és az állami szervek jobb együttmű­ködéssel enyhíthetnék a nyug­díjas nevelők sorsát. A fel­szólaló mindvégig inkább csak általánosságban szólt erről a kérdésről, s legfőbb hangsú­lyaként csupán azt jegyezhet­tem fel magamnak, hogy Bács- Kiskun megye mintegy ezer­kétszáz nyugdíjas pedagógusa nevében mondja el vélemé­nyét. Sokáig törtem a fejem: va­jon miféle sorsok azok, melye­ken olyannyira sürgősen eny­híteni kellene. Búvárkodtam az ezzel kapcsolatos hivatalos dokumentumokban, régebbi és mai pedagógussorsokra pró­báltam visszaemlékezni, s vé­gül kikerekedett előttem vala­miféle kép a nyugdíjas peda­gógusok helyzetéről, azokról a ■vélt vagy valóságos gondokról, melyekre az említett felszólaló utalt. Rá kellett döbbennem, hogy nemcsak a pedagógus- társadalom nyugdíjasainak a gondjai ezek. Országosan megnövekedett ugyanis a nyugdíjasok száma, természetesen a pedagógus nyugdíjasoké is. Íme egy adat: Bács-Kiskunban 1959-ben két­százhatvanöt nyugdíjas neve­lő tagja volt a pedagógus­szakszervezetnek; , ma ez a szám ezerkétszáz körüli. Ter­mészetesen nagy többségük igényli a társadalmi törődést, ■ azt, hogy kapjanak lehetőséget a közösségi együttélésre, hogy az illetékes szervek programo­kat kínáljanak nekik, hogy — amennyiben igénylik — foly­tathassák a pedagógiai gyakor­latot is. Hiszen nagy élet- és szakmai tapasztalattal rendel­kező idős pedagógusaink leg­többje ötvenöt-hatvan . éves kora után is igen aktív. Né­hány éve elhunyt tanár isme­rősöm hetvenéves volt, ami­kor kedélyesen, s némi büsz­keséggel közölte velem, hogy ő bizony még mindig tanít, óraadóként, a dolgozók álta­lános iskolájában, s hogy emel­lett, mint korábban, népi ül­nök is. E példát csupán azért emlí­tettem, mert tudom, hogy pe­dagógusaink többsége idős ko­rában is megtalálja a számára kellemes és hasznos időtöltés lehetőségét. Vannak olyanok, akik helytörténészkednek, má­sok közművelődési intézmé­nyekben, vagy éppen TIT- szervezetekben tevékenyked­nek előadóként. A nyugdíjas pedagógusok helyzete, életvi­tele persze nem mindenütt egy­forma. Azokon a helyeken jobb, ahol kulturális igényeik kielégítéséért sokat tesznek a pedagógusok szakszervezeté­nek nyugdíjas tagozatai. E té­ren az utóbbi években példás munkát végeztek egyebek kö­zött Kiskunfélegyházán, Kecs­keméten és Kiskőrösön, s a nagyközségek közül Lajosmi- zsén és Kunszentmiklóson, hogy csak néhány példát em­lítsünk. Ezeken a helyeken a nyugdíjas tagozatok — jól együttműködve a közművelő­dési szervekkel és intézmé­nyekkel — terv szerint és rendszeresen szerveztek tag­jaik számára tudományos elő­adásokat, igényes szórakozta­tó műsorokat, országjáró ki­rándulásokat. S talán ez az egyik olyan terület, ahol előbbre lehetne — előbbre kell — lépni. Bi- zonyára nem mindenütt hasz­nálják még ki kellően a klu­bokban rejlő lehetőségeket. Pedig a jól előkészített, meg­szervezett klubp rogramok a legalkalmasabbak arra, hogy idős pedagógusaink, akik több évtizedes munka után léptek \ le a katedráról, továbbra i» élő kapcsolatban maradjanak tele­püléseik társadalmával, egy­mással, s az értelmiség más rétegeivel. Megbecsülésük sok egyéb for­mában is megnyilvánul, így például a rendszeres szociális juttatásokban. A segélyezési rendszerben például az ala­csony nyugdíjjal rendelkező pedagógusok is azoknak a so­rába tartoznak, akiket a leg­indokoltabb ilyen támogatás­ban részesítenek: az alacsony jövedelmű, a sokgyermekes, a gyermeküket egyedül nevelő, aktív pedagógusok sorába. Az üdülési jegyek elosztása azt tette lehetővé, hogy a nyug­díjasok a korábbiaknál gyak­rabban üdülhetnek. A tanítási időre szóló beuta­lók túlnyomó többségét ugyan­is nyugdíjasok használják fel. Megbecsülésük fejeződik ki to­vábbá abban is, hoav számon tartják a pályán, eltöltött évei­ket, évtizedeiket, s ünnepélye­sen kapják kézhez a disz-dip­lomákat. öt év alatt. 1975 és 1979 között — csak Bács-Kis- kunban kétszázan vettek át arany-, gyémánt- és vasdiplo­mát. R. M.

Next

/
Thumbnails
Contents