Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-13 / 37. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. február 13. Takarékos energiagazdálkodás kis és nagy lépésekkel A VI. ötéves terv energiagazdálkodási programja 1,2—1,5 millió tonna kőolajjal egyenértékű energiahordozó megtakarítását irányozta elő 1985-re. Eszerint csak egyfajta „energiával” nem kell, és nem is szabad takarékoskodni: azzal a szellemi befektetéssel és társadalmi összefogással, amely minden ésszerű lehetőséget megragad a pazarlás megszüntetésére, a drága és nehezen beszerezhető energiahordozók fel- használásának csökkentésére. A program tehát nemcsak azokkal a központi és vállalati erőforrásokkal számol, amelyek fejlesztési beruházásokkal — viszonylag nagy léptekkel segítik az energiatakarékosságot, hanem a találékonyságnak, az ösztönzésnek, a gondosságnak és a munka- szervezés javításának viszonylag kis lépéseivel, amelyeknek tömeges elterjedése szintúgy jelentősen gyorsítja az előrehaladást. Az Ipari Minisztérium vállalatainál például csupán szervezési intézkedésekkel 40—50 ezer tonna kőolajnak megfelelő energiahordozó megtakarítását tervezik. A Borsodi Vegyi Kombinátban az energiagazdálkodást fejlesztették azzal a szervezési intézkedéssel, amely szerint a műanyagkészítéshez szükséges klór gyártását a leggazdaságosabban dolgozó elektrolízis-üzemben koncentrálták. Így most már egy tonna klórt a korábbi 3400 helyett 3100 kilovattóra elektromos energiával állítanak elő. Ez az átlagosan 300 kilowattóra megtakarítás az idén mintegy 9 millió forint értékű hasznot hoz a vállalatnak. Az Üvegipari Művek gyáraiban sok apró lépéssel folytatják a nagy energiafogyasztó kemencék és berendezések korszerűsítésének, a hulladék-energia hasznosításának már korábban megkezdett programjait, s az idén ösz- szesen 12 ezer tonna kőolajjal egyenértékű energia megtakarítását irányozták elő. Egyebek között a Salgótarjáni Síküveggyár Zagyva III. kemencéjét az átépítéssel korszerűsítik, s így mintegy 30 százalékkal mérsékelik a tüzelőanyag, a szénhidrogén fel- használását. A Papíripari Vállalat — amely a könnyűipar legnagyobb energia- felhasználója — mindenekelőtt az úgynevezett hulladékhő újrahasznosításának kiterjesztését vette programjába. Így a papírgyártó gépek szárító szakaszainál távozó forró, párás levegőnek mintegy 50 százalékát nyerik meg újra a termelés számára. A. Péti Nitrogénművek idei energiagazdálkodási tervei szerint nagy teret szentelnek a hulladékok hasznosításának. Így a furfu- rolüzemben keletkező, úgynevezett korpát — farostot tartalmazó hulladékot — fűtőanyagként tüzelik el a kazánokban, s értékes energiahordozókat kiváltva szolgálják a gyár gőzellátását. Ezzel fedezik az idei energiatakarékossági előirányzatnak csaknem egynegyedét. A dolgozók újítása alapján készített kiegészítő berendezésekkel pedig ismételten hasznosítják a fáradt gőzt a termelésben. Az idén tervezett megtakarítások értéke megközelíti a 100 imillió forintot. Ehhez hozzájárul az a részletes szervezési program is, amely szerint az ország villamosenergia-csúcsfo- gyasztásának idején szüneteltetik a legtöbb energiát használó gépek, őrlőmalmok üzemeltetését. Az országos program szerint a vaskohászatban a tervidőszak utolsó évében 240 ezer tonna kokszot kell megtakarítani. Ennek teljesítéséhez jelentősen hozzájárul az Ózdi Kohászati Üzemekben három szakaszban megvalósuló energia-racionalizálási beruházás. ' Eszerint kohógáztisztító berendezést és két nagy teljesítményű léghevítőt építenek. Ezekkel a berendezésekkel a négy nagyolvasztóba 150 Celsius-fok- kal nagyobb hőmérsékletűre fel- forrósított gázkeveréket lehet be- fúvatni, amely évente majd mintegy 35 ezer tonna koksz megtakarítását eredményezi. (MTI) XO.'Míw’íw.vW’vj történetét, technikájának fejlődését mutatja be. Loggiás udvar, előterében a múzeumalapító Faller Jenő szobrával. A leghelyesebb a nézelődést az első emeleten kezdeni. Itt, az „előszobában”, a bányászat jelentőségét méltató dokumentumok kapnak majd helyet. Most idős Szabó István Kossuth-dijas szobrász faszobrai vannak kiállítva: a neves művész személyes emlékei alapján faragott meg alakokat és jeleneteket a régi bányászéletből: a szobrokat a Nógrád megyei múzeum kölcsönözte. Az első emeleten a kibányászott érceket láthatjuk, majd régi és új gépek makettjei, modelljei szemléltetik a bányászati technika fejlődését. A földszinten „A bányászat a képzőművészetben” című kiállítást rendezték be. Számos érdekesség mellett Feszty Árpád 1885- ben készült Bányászszerencsétlenség című olajképére érdemes külön felfigyelni, és a Meniére műhelyéből kikerült Kőbányász című szoborra. A városi tanács a múzeum rendelkezésére bocsátotta a fertőrá- kosi kőfejtő mintegy ezer négyzetméteres föld alatti terét, amelyben fokozatosan berendezik a magyar bányagépek skanzenjét. Tudományos munka Az országban több helyen működik kisebb-nagyobb bányászati múzeum, helytörténeti gyűjtemény, ezek kutató és gyűjtő munkájának összehangolása is a soproni múzeum feladata. Nemrég határozat született arról is, hogy központi kutatóhellyé fejlesztik a soproni intézményt. Máris a világ sok hasonló múzeumával van kapcsolatuk: magyar dokumentumokat tárnak fel külföldi levéltárakban, könyvtárakban, és hazai adatokkal segítik a környező és távolabbi országok kutatóinak munkáját. Gárdonyi Béla Bányagépek - barokk palotában Sopron nevezetes műemléki belvárosa a közelmúltban új látnivalóval gazdagodott. Néhány lépésnyire a Stornó-háztól, a Kecske-templomtól, a Templom utca 2. szám alatti egykori Esterházy-palotában újra megnyílt a Központi Bányászati Múzeum. A magyarországi szénbányászat bölcsőjénél Újjáépült a régi ház Sopronnak két fontos kapcsolata van a bányászattal. Itt, a közeli Brennberg völgyében ringott a magyar szénbányászat bölcsője: 1753-ban nyitották meg a Felvidék első iparszerűen termelő szénbányáját. Másrészt a város 1919 után negyven évig adott otthont a bányászati felsőoktatásnak: a Selmecbányái akadémia települt ide, és innen került Miskolcra. Annak idején a közlekedés és a mezőgazdaság a millennium ünnepségeire összegyűjtött anyagot központi múzeumba helyezte el, a bányászat azonban elmulasztotta ezt a lehetőséget. A két világháború közt sem sokat tettek ennek pótlására, a felszabadulás után pedig sokáig az újjáépítés és nem a-régi emlékek gyűjtése, megőrzése volt a feladat. Űttörő jelentősége volt ezért dr. Faller Jenőnek, a soproni egyetem docensének, aki 1952-ben a Bányászati Lapokban cikket írt a műszaki emlékek védelméről, és javasolta, hogy Sopronban gyűjtsék össze ezeket. 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottsága döntött a Központi Bányászati Múzeum létesítéséről. A soproni Városi Tanács a Nehézipari Minisztériumnak adta a volt Esterházy-palotát, amelyet múzeumként 1957-ben nyitottak meg. A mintegy 420 négyzetméteres kiállítási területen modelleket, maketteket, térképeket mutattak be. Tizenhárom évi nyitvatartási után — mivel az épület állaga megromlott és a gyűjtött anyag is kinőtte a raktárakat — becsukták a múzeumot: a helyreállításra, bővítésre a soproni belváros átfogó műemléki rekonstrukciójának keretében nyílt lehetőség. A terveket és a kivitelezést az Országos Műemléki Felügyelőség, a költségeket a magyarországi bányászati vállalatok állták. Az épület alapjait az 1400-as években rakták le, most az 1700- as esztendőknek megfelelő állapotban állították helyre. A palota, amely hátsó falaival és kertjével a régi soproni várbástyának támaszkodik, az Esterházyak városi háza volt, és két ze-. netörténeti nevezetessége is van. Az 1790 körül épült és a most helyreállított kerti pavilonban minden jel szerint Haydn is játszott, az 1600-as évek elején itt lakott Rauch András zeneszerző, neves soproni orgonista. A rekonstrukció előtt az első A Bányászszobor Meniére műhelyéből. • Hangulatos múzeumudvar. emelet néhány értékes traktusa a szomszédos épülethez tartozott, most ez is a múzeumot gazdagítja. Feltárták a korábban betemetett pincerészt. Ezekkel és a tetőtér-beépítésekkel együtt a hasznosítható terület 1500 négyzetméterre nőtt. Ennek mintegy felét kiállítás foglalja el, a többit könyvtár, iroda, restaurátorműhely és fotólabor, olvasóterem, kutató- és vendégszobák. Skanzen Fertőrákoson A Központi Bányászati Múzeum a magyarországi érc-, szén-, olaj-, földgáz- és vízbányászat A kockázat vállalása ^ NEM TUDOM más hogyan volt vele, engem fölbosszantott A HÉT múlt vasárnapi táppénzriportja, hogy tudniillik hétfőn és csütörtökön tetőzik a táppénzre kívánkozók száma, mert, ugyebár, a me- lós ott lóg, ahol tud. Nemkülönben feldühített az egyébként rokonszenvesen megújhodott tévéhetilap első számában sugárzott, hasonló hangvételű jelentés is, amely kimondatlanul, azt sugallta, hogy baj van a munkafegyelemmel, azaz: a munkással. Tévedés ne essék, nem vitatom, hogy hét elején és végén több a táppénzes az átlagosnál, tudom, hogy a munkafegyelem nem példás. A megközelítést, a bemutatást érzem rosszul megválasztottnak, ami bár első látásra formai, tulajdonképpen mégis tartalmi kérdés. Alkalmas ugyanis látszatkeltésre; (lám-lám, ezek a munkások), ami egyúttal hangulatkeltés is, és ez az igazán veszélyes, minthogy (szó se róla, igen látványosan, már-már meggyőzően) nem a lényeget, hanem a felszínt ábrázolja, s ami ennél is nagyobb baj: annak is csak kis szeletét. NÉZZÜK CSAK, melyik az egyszerűbb? Ráérősen sétálgatva felfigyelni arra, hogy Immán második napja lézengenek az építkezésen, s dühösen kijelenteni: na ugye, ezek az építők. Vagy pedig: utánajárni, hogy kinek a hanyagsága miatt nem érkezett meg a szükséges anyag... Egyszerűbb (olykor hatásosabb is) elverni a port az építőn, mint felkeresni az „illetékest”, aki netán választékos fogalmazással beszél mellé, „objektív akadályokra”, „magasabb szempontokra” hivatkozva köntörfalaz, elzárkózik a kamera nyilvánosságától, és mossa magáról a felelősséget. Nos a valós gondok nem hiteles — mert csak az egyik felet megkérdező — bemutatása bosszant, és nem csak A HÉT riportja közben, általában is. NEVEZHETNÉM akár a kockázatvállalás hiányának is, s példák tucatjait idézhetném. Ugyebár, ha alkoholizmusról van szó, füstös kocsmákat, pufaj- kás, borostás férfiakat látunk a képernyőn (s hozunk fel érvül baráti beszélgetés közben), nyakken- dős részeget soha. Közfelháborodásunkban mélységesen elítéljük azt, aki három csavarral megrövidíti a közvagyont, de előre felmentjük, s cinkosan ösz- szemosolygunk azzal, aki negyedosztályúvá visszaminősített elsőosztályú építőanyagot, húsz-harminc forintos minőségi bort tud „szerezni”, noha ez utóbbi bűne — mert felelőssége is! — nagyobb. Hallottunk riportot a rádióban a munkaidő alatt közérbe szaladgáló irodistáról, de nem láttunkhallottunk jelentést a bölcsődék, iskolák, óvodák elé kanyarodó állami rendszámú autókról, amelyek közpénzen fuvarozzák valakik gyermekeit. Nagyon könnyű az orra alá dugni a mikrofont a táppénzre váró kőművesnek. De mi volna, ha egyszer a hivatalokban, intézményekben, gyárakban szokásos hétfői bemelegítést, a véget nem' érő „munkamegbeszéléseket”, szócséplő, felesleges értekezleteket mutatná a kamera, s a henyélő ács mellett a kávéfőzéssel bíbelődő Micikét kapnák mikrofonvégre, vagy az ajtók mögött Népsportot böngészőket. Azaz: ideje lenne a szemléletváltoztatásnak, ami tulajdonképpen csak aránymódosítást jelent.: a köz- bírálat céltáblái ne csak az alsó, de a közép-, sőt „felsőbb” szintek legyenek. „Ha nem noszogatják, hajlamos az ember lazsálni, különösen, hogy tökmindegy, többet és jobban, vagy kevesebbet és rosz- szabbul csinálok-e meg. Szerintem ezt ma még a vállalatok többségénél nem ismerték föl, vagy ha igen, nem mernek változtatni, noha az utóbbi időben másról sincs szó a tévében, a rádióban, az újságban, ezt mondják a párthatározatok is. És ezért szerintem felelősek ám a vezetők, mert nem szervezik meg jól a munkát” — nyilatkozta, éppen a Petőfi Népében, Szívós János kecskeméti köszörűs, akit a fényoptikai köszörű mellett ketten sem győznek helyettesíteni. — Nekem ne mondja senki — folytatta —, hogy a melós csak lazsál. Ha van értelme, ha annyival vastagabb a boríték, amennyivel többet dolgozott, és főleg: ha hagyják dolgozni, hát dolgozik, annyit, amennyit csak bír...” EZEKRŐL A DOLGOKRÓL már nemigen lehet könnyedén csevegve beszélni, a feladat — a közíté- lét alakításának feladata — nem a rész, hanem az egész bemutatását követeli, annak teljes valóságában. Mégis, ha nehezebb is, ez a hiteles, csakis így teljesedhet ki a szocialista demokrácia, ami — meglehetősen pongyolán fogalmazva — azért szocialista, mert mindenkinek: beosztottnak és vezetőnek egyaránt demokrácia. Márpedig miféle demokrácia az, amelyben csak az egyik fél felelősségét hangsúlyozzák? TÁRGYILAGOSNAK lenni, vállalni a kockázatot: tényleg nem könnyű. Nem vállalni viszoqt — hazugság, minthogy valami elhallgatása tulajdonképpen nem más. mint a valóság meghamisítása. Ami pedig egyike a legsúlyosabb bűnöknek. Ballal József HAZUNK TAJA Ezer tonna vágógalamb kisüzemekből . Az ócsai Wörös Október Terme- ■ lőszövetkezet 1975-től foglalkozik a kisárutérmelés szervezésével. ■ A termelőszövetkezet sajátos környezeti adottsága' miatt Budapest közelsége — a hagyományos árutermelés lehetőségei korlátozottak. A termelőszövetkezetben dolgozó közel hétezer tag legtöbbjének — mivel nagy részük Budapesten, a peremkerületekben él — háztáji földje, nagyállattartására alkalmas istállója nincs. Üj módot kellett keresni tehát a háztáji, kisegítő gazdaságok termelésének integrálására. 1957. január 1-vel alakult meg a kisállattenyésztési szakcsoport, mely az alakulás évében háromszáz taggal működött, ez a taglétszám az elmúlt év végén meghaladta a kétezernyolcszáz főt. A szakcsoport működése, tevékenysége, szolgáltatásai a tagok megelégedését elnyerte, bizonyítja ezt az a hatalmas 'fejlődés, melyet működésének 5 éve alatt a szakcsoport elért. Az 1975. évi 35 millió forintos árbevételt négy esztendő alatt 130 millió forintra növelte. Olyan árut termelnek a szakcsoport tagjai, mely a népgazdaság részére igen jelentős export árualapot jelent. A kisáru- termelésben meglévő lehetőségek kihasználásával a tartalékok feltárásával a liba után az egyik legjobb kisállat exportcikket, a galambot, a galambhústermelést szervezetten a nagyüzemi integráció megvalósításával fokozza a Vörös Október Termelőszövetkezet. A galambtartás Iránt jelentkező nagyarányú igény kielégítése a galambhústermelés növelésének megalapozása érdekében a termelőszövetkezet programtervet indított. Az Ócsán épült tenyésztele- pen 10 ezer nagyszülőpár galamb termel és 40 ezer növendék tenyészállat egyszeri elhelyezésére van lehetőség. Két fajta kerül telepítésre: az amerikai származású nagy testű autosex texán, melyet a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola te- nyésztelepéről szállítottak Ocsá- ra, valamint a gazdasági king fajta, mely olasz importból származik. Az autosex texánnak igen nagy előnye, hogy az ivar a szín alapján megkülönböztethető, páronként 12—14 fióka felnevelésére nagyobb állományok átlagában is képes és a felnevelt fiókák 30 napos kori vágósúlya 50—55 deka- - gramm közötti. A gazdasági king nem autosex fajta, de a zárt tartást nagyóbb tömegben is jól tűrő, fiókákat nagyon jól nevelő nagyobb vágósúlyú növendéket nyújtó galamb. A páronként felnevelt fiókák száma itt is eléri a 12—14-et, a fiókák 30 napos kori vágósúlya 60—65 dekagramm. 11 tA szövetkezetből kisüzemekbe a két' fajta ellenivarát helyezik kíHáfutermelésbe;- Így kihasználják a fajtakeresztezés nyújtotta kedvezőbb lehetőségeket. Ebben az esetben az F—1, a végtermék minden esetben vágásra kerül. A kistenyésztők körében igen nagy a galambtartási kedv, az utóbbi években nagyon sokan kezdtek ezzel foglalkozni. A galambot sűrűbben lakott városi környezetben is lehet tartani, a környezetet nem szennyezi, a padlásterek szinte korlátlan lehetőségeket kínálnak galambféröhe- lyek kialakítására. A padlástériben' megfelelő szigeteléssel, átalakítással kialakított környezetben rácspadló, önetető, önitató, köny- nyen kezelhető fészkek beépítésével a galambtartás nem igényel túl nagy munkaráfordítást. A galambtartás lehetővé teszi a szabad idő hasznos, jövedelmező kihasználását, általa nagyon értékes, jól exportálható áru kerülhet piacra. A padlásterek mellett az egyéb melléképületek aránylag olcsóbb, egyszerűbb átalakítással rendezhetők be galambtartásra. Az egyéb baromfifajoktól eltérően a galamb hőigénye nem olyan nagy, 12—15 Cel- sius-fok mellett télen is megfelelő környezeti viszonyok alakíthatók ki a tenyésztéshez. A termelőszövetkezet a galambprogramot 1977-ben kezdte meg, a tenyészállatot ekkor még kiste- nyésztőknél állították, elő. Olyan tenyésztőkkel kötöttek szerződést; akik ellenőrzött körülmények között jó minőségű árutermelésre alkalmas fajták — elsősorban texán és king galambok — szaporítását vállalták. Az elmúlt 3 év tapasztalata a program megalapozottságát igazolta. Ezt mutatja az is, hogy az év végéig 50 ezer tenyészállatot helyeztek ki kedvező szerződéses feltételek mellett kistenyésztők- höz. Jelentős már az a galambhús- mennyiség is, amely e szerződés révén többlet áruként termelődött. Tavalv 96 tonna vágógalambot vásárolt fel a szövetkezet partnereitől. • A kistermelői galambhústermelés mintegy 250 millió forint nagyüzemi beruházás megtakarítását is eredménye*" Tervek szerint 1981-től évente 35 —40 ezer szülőpár galambot adnak ki a kistenyésztőkhöz és a négyéves tartásidőt figyelembe véve 1985-től mintegy 150 ezer pár termelésére számítanak folyamatosan. így az előállításra kerülő vágógalamb mennyisége ezen időtől mintegy 700 tonna vágógalamb lesz. A program megvalósítása a termelőszövetkezet szakcsoporti kereteit már meghaladja. A kapcsolatokat ezért tovább fogják bővíteni a már kialakult szervezeti kereteken túlmenően a SZÖVOSZ, a MESZOV-ök és az áfész-ek segítségével távolabbi területeken is. Több termelőszövetkezet érdeklődött már az ágazat felől. Elsősorban olyan férőhelyek galambbal történő hasznosítását tervezik, amely egyéb baromfi tartására már nem alkalmas. (Magtárpadlás, kisméretű baromfiólak, csirketartásra már korszerűtlen padlásterek stb.) A kistenyésztők a tenyészga- lambok tartására négyéves szerződést kötnek, melynek keretében galambpáronként a 4 év alatt 20 kilogramm galambhúst adnak át a tsz-nek. A vágógalamb átvé-.. tele a szakcsoport felvásárlóhelyein vagy a partner áfész-ek felvásárlótelepein történik. Ugyanezeken a telephelyeken szerezhetik be a takarmányt is a galambtartók. Az első osztályú — legalább 50 dekagramm súlyú vágó* galamb felvásárlási ára a saját telephelyeken és az áfész-felvásár- lóhelyeken kilogrammonként 94 forint körüli. A másodosztályú 40 —50 dekagramm közötti vágógalamb felvásárlási ára 84, míg az öreg tenyészselejt hústípusú galambok felvásárlási ára kilogrammonként 55 forint. Az öregga- lamb-átvétel is folyamatos saját tevékenységi körükön belül, ezzel a tenyésztők régi jogos gondját sikerült megoldani. . A vágógalamb-termelés országos kiszélesítése, összefogása, és szervezetté tétele céljából megalakult a Columbia Gazdasági Társulás. A társaság gesztora .az ócsai Vörös Október Tsz. Tagjai: Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola, a társaság tudományos irányítója, Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Tangazdasága, a Delta Isz,. a Zalaegerszegi Baromfifeldolgozó és -Értékesítő Közqs Vállalat, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje, és a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat. A társulás célja elősegíteni, hogy az együttműködés keretében a tenyésztést, a _ nevelést és az árutermelést korszerű körülmények között a legújabb techniká alkalmazásával végezzék. Erre azért van szükség, hogy a kistermelők igényeinek, illetve az exportkövetelményeknek megfelelő mennyiséget, minőséget állítsák elő. így lehetővé válik, hogy a kistenvésztői galambtartás megfelelő jövedelmet nyújtson és mód nyíljon a fejlesztésre is., A galambhústermelés jelentőségét hosszú időre meghatározza az a növekvő nyugati kereslet, amely az exporteladási árakban is megnyilvánul. Az ez évben várható mintegy ezer tonna vágógalamb-mennyiségnek 2—3- szorosa is árcsökkenés nélkül jól eladható a nyugati és a közel-keleti piacokon. D. M.
