Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1981. február 13. ANDREJ GROMIKO LEVELE AZ USA KÜLÜGYMINISZTERÉHEZ A Szovjetunió minden kérdésben támogatja a véleménycserét események sorokban ÜJ-DELHI Az el nem 'kötelezettek kül­ügyminiszteri értekezletén a résztvevők az utolsó erőfeszíté­seket teszik annak érdekében, hogy megóvják a mozgalom laza egységét. Az éjszakába nyúló ülé­sezések után sem kerültek végle­ges formába a záróokmányok. Waldheim szerdán tárgyalt mirtd az afgán, mind a pakisztáni kül­ügyminiszterrel. Képünkön: Wald­heim a tanácskozáson. (MTI) BERLIN Eredményes közös gyakorlatot hajtottak végre csütörtökön a Né­met Demokratikus Köztársaság déli részén az NDK nemzeti nép­hadserege és a németországi szov­jet hadseregcsoport egységei. A gyakorlatot, amelyen NDK tar­talékosok is részt vettek, meg­tekintette Heinz Hoffmann had­seregtábornok, az NSZEP KB Po­litikai Bizottságának tagja, az NDK nemzetvédelmi minisztere, és Mihail Zajcev hadseregtábor­nok, a Németországban állomá­sozó szovjet hadseregcsoport fő- parancsnoka. (MTI), DEWSBURY Tizenhárom gyilkossággal és hét ■gyilkossági kísérlettel vádol­ják Peter Sutcliffe teherautó­sofőrt, a „yorkshire-i hasfel- metszőt” — jelentette be csü­törtökön áz ügyész. Emlékezetes, hogy a teherautó-sofőrt január 2-án, egy rutinellenőrzés alkal­mával vette őrizetbe és azonosí­totta a rendőrség. (AP) AJACCIO Harminchét pokolgép robbant egyetlen éjszaka — szerdáról csü­törtökre virradóra — a korzikai Ajaccióban. Személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelen­tős. Rendőri források szerint bi­zonyos, hogy a tettesek korzikai szakadárok. BONN Csütörtökön Bonnban befeje­ződtek a nyugatnémet—jugoszláv kormányfői .tárgyalások. Vesze- lin Gyuranovics és Helmut Schmidt egyetértett abban, hogy az európai államok legfontosabb feladata a béke biztosítása, a hel­sinki ajánlások érvényesítése. WASHINGTON A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége szerdán a követ­kező sajtóközleményt tette közzé: Minthogy az amerikai fél nyil­vánosságra hozta Alexander Haignek, az Egyesült Államok külügyminiszterének Andrej Gro- mikóhoz, a Szovjetunió külügy- jniniszteréhez intézett 1981. ja­nuár 24-i levelét, a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége köz­zétette Andrej Gromiko Alexan­der Haighez intézett, január 28-i válaszlevelét. A levél így hang­zik: ..Figyelmesen tanulmányoztam az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége révén hozzám el­juttatott, január 24-én kelt leve­lét, és érzem az abban kifejezés­re juttatott óhajt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok fejlesztésének érde­kében történő munkálkodásra. Ez megfelel a mi szándékaink­nak is. A szovjet—amerikai kapcsola­tokban valóban nem kevés kér­dés van és köztük olyanok, ame­lyek elsődleges figyelmet érde­melnek és olyanok, amelyekben véleménycserére lenne szükség. Sajnálatos, hogy ezek a kérdé­sek az ön leveléből megítélve, még nem kerültek az új kor­mányzat látóterébe. Ami az ön levelében érintett néhány konkrét kérdést illeti, a következőket szeretném közölni: Közvetlenül az incidens után, amelynek során túszul ejtették az Egyesült Államok teheráni nagy- követségének munkatársait, a Szovjetunió . világosan és egyér­telműen állást foglalt az ilyen jellegű cselekmények ellen, vala­mint a diplomáciai sérthetetlen­ség tiszteletben tartásáról szóló bécsi konvenció szigorú betartá­sa, és ennek megfelelően a túszok haladéktalan szabadon bocsátá­sa mellett Ezen álláspontunkhoz ragaszkodtunk ennek a kérdés­nek az ENSZ Biztonsági Taná­csában 1979. végén történt meg­vitatásakor és azt követően is. Az Egyesült Államok kormánya előtt jól ismert az is, hogy éppen ezen álláspontból kiindulva köz­vetlenül ,is az iráni vezetőkhöz fordultunk. Erről azonban most nem történt említés. Sem az Ön levelében, sem a kormányzat képviselőinek SALVADOR A washingtoni külügyminisz­térium szerdán hatálytalanította az egyébként zavartalanul áram­ló salvadori segélynyújtás fo­lyósításának utolsó, formális fel­tételét. Mint ismeretes, december ele­jén Salvadorban a junta bizton­sági szolgálata tagjainak részvé­telével meggyilkoltak négy ame­rikai apácát. Carter volt ameri­kai elnök erre bejelentette, hogy megszünteti a gazdasági és kato­nai segélynyújtást Salvadornak. A látszólag kemény reagálásról azonban néhány nap múlva ki­derült, hogy merőben formális intézkedés. Gyakorlati feloldá­sához elegendő volt — Washing­ton jóváhagyásával — a salvado­ri junta átalakítása, és ennek nyomán december 17-től ismét megindult a 20 millió dolláros nyilvánosság előtt tett nyilatko­zataiban egyetlen jó szó sem hangzott el a Szovjetunió címére ezen álláspontjával kapcsolat­ban. Ehelyett egyértelműen ten­denciózus értékelések hangzanak el arról, hogy a szovjet tömeg­tájékoztatási eszközök mit közöl­tek az amerikai diplomaták ki­szabadításáról, s mindezt úgy teszik, hogy a közvélemény előtt elferdítik a szovjet kormánynak ‘az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy miért történik mind­ez, és vajon meggondolják-e azt, hogy nekünk miként kell értel­mezni a hasonló torzítási kísér­leteket. Most pedig Lengyelországról. Mindenekelőtt teljes határozott­sággal le kell szögeznem, hogy ennek a szuverén szocialista or­szágnak a belügyei nem képez­hetik vita tárgyát harmadik or­szágok között, és így a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kö­zött sem. Ha pedig szó esik azok­ról a kísérletekről, amelyekkel kívülről akarnak befolyást gya­korolni Lengyelország belső hely­zetére, akkor meg kell állapíta­ni, hogy ilyen kísérletek valóban vannak, mégpedig éppen az Egye­sült Államok és a többi nyugati hatalom részéről. Ezzel kapcso­latban elegendő emlékeztetni az „Amerika hangja” és az Egyesült Államok kormányzatának ellen­őrzése alatt álló többi, Lengyel- ország felé sugárzó rádióállomás provokatív, uszító adásaira. Ezek a rádióadások, amelyek önma­gukban is nyílt beavatkozást je­lentenek Lengyelország belügyei- be, emellett világosan azt a célt követik, hogy a lengyel lakosság körében barátságtalan érzelmeket szítsanak a Szovjetunió irányá­ban. A tények pedig arról is ta­núskodnak, hogy a nyugati ha­talmaknak a lengyel ügyekbe való beavatkozása nem korlátozódik az egyes rádióadásokra. Megint csak felvetődik a kér­dés: milyen célt szolgálnak az amerikai félnek azon próbálko-- zásai, hogy „a lengyel témát” be­vonja a szovjet—amerikai pár­beszédbe, s ennek kapcsán nem he­lyénvaló „figyelmeztetéseket” in­téz a Szovjetunióhoz. Ami Lengyelországot illeti, a magunk részéről, a Varsói Szer­amerikai gazdasági segély folyó­sítása Salvadornak. A salvadori baloldal januári offenzívájának megindítását kö­vetően Washington nemcsak a korábban beígért 5 millió dollá­ros katonai segélynyújtást újí­totta fel, hanem további 5 millió dolláros gyorssegélyt biztosított a juntának, sőt a hazafiak elleni hadviseléshez 5 harci helikoptert adott „kölcsön” a juntának. Szerdán a washingtoni kül­ügyminisztérium bejelentette, hogy megszüntetik a segélynyúj­tás utolsó — merőben formális — akadályát, azaz Carternek azt az intézkedését, hogy a segély- nyújtás teljes folyósítására csak akkor kerülhet sor, ha már „ha­ladás mutatkozik a négy ameri­kai meggyilkolásának kivizsgálá­sában”. ződés tagállamai vezetőinek de­cemberi moszkvai találkozóján elfogadott közös nyilatkozat téte­leiből indulunk ki, amelyek — feltételezhetően — önök előtt is ismertek. Ebben a dokumentum­ban fogalmazták meg a Varsói Szerződés tagállamainak, köztük a Lengyel Népköztársaságnak az álláspontját, amelynek vezetői szintén részt vettek a tanácsko­záson. Mivel ön sem kerülte el leve­lében, külügyminiszter úr az af­gán kérdést, szeretném röviden kifejteni a magunk álláspontját is pzzel kapcsolatban. Ennek lé­nyege, hogy meg kell szüntetni a fegyveres behatolásokat az Af­gán Demokratikus Köztársaság területére és minden egyéb be­avatkozást ennek az országnak a belügyeibe, és szilárd biztosíté­kokat kell nyújtani arra nézve, hogy ezek nem ismétlődnek meg. Ezzel elhárulnának azok az okok, amelyek szükségessé tették, hogy az Afgán Demokratikus Köztár­saság kormányának kérésére, az érvényben lévő nemzetközi jogi normákkal összhangban, korlá­tozott létszámú szovjet katonai kontingens tartózkodjék Afga­nisztánban. Az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezésének konkrét módozatait a demokratikus Afga­nisztán kormányának tavaly má­jus 14-i nyilatkozata ismertette. Több alkalommal, így a közel­múltban is késznek mutatkozott arra, hogy hozzákezdjen az Afga­nisztán és Pakisztán, valamint az Afganisztán és Irán közötti egyezmény kidolgozásához. Az Egyesült Államok a maga részé­ről kétségtelenül elősegíthette volna a politikai rendezést, ha hozzájárult volna afganisztáni- pakisztáni párbeszéd megkezdé­séhez, s nem annak megakadá­lyozására törekedne, ahogy azt jelenleg is teszi. Végezetül szeretném mégegy- szer megerősíteni: készek va­gyunk a véleménycserére a prob­lémák széles körében. Remélem, hogy későbbiek során vélemény- cserénkben döntő helyet foglal­nak majd el azok a kérdések, amelyek megoldásától függ első­sorban egyrészt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kap­csolatok, másrészt a nemzetközi helyzet jövőbeni alakulása. (MTI) Baráti találkozó Baráti találkozót rendezett csütörtökön dr. Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete ab­ból az alkalomból, hogy Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaságnak alapításától kezdve elnöke más elfoglaltsága miatt távozik ebből a tisztéből, s helyére a társaság Eilipp Jermast, a Szovjetunió Filmművészeti Állami Bizottsá­gának elnökét választotta meg. A nagykövet tolmácsolta Fe­doszejev akadémikusnak az MSZMP Központi Bizottsága és a "Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság meleg hangú üdvözletét, kö­szönetét azért a jelentős, a két nép barátságát, együttműködését nagy mértékben elősegítő tevé­kenységért, amelyet a társaság élén kifejtett. Fokozódik az amerikai beavatkozás NYUGAT-BERLIN A „szigetváros” gondjai s • Nyugat-Berlin új főpolgármestere, Hans Jochen Vogel. Nyugat-Berlin elhelyezkedése egyedülálló. Az egykori német fővárosnak ez a fele az NDK földrajzi közepén fekszik. A há­rom nyugati — az amerikai, az angol és a francia, gyakorlatilag még mindig megszálló — hata­lom, valamint a városi vezetőség és az NSZK hibájából mégis el­szigetelten él közvetlen környeze­tétől. S szinte minden szál az NSZK-hoz kapcsolja. Egy évti­zeddel ezelőtt a Szovjetunió, az USA, Franciaország és Anglia megállapodást kötött. Elfogadták, hogy Nyugat-Berlin több — gaz­dasági, jogi és más — vonatko­zásban összekapcsolódhat az NSZK-val, de nem része annak. Ennek ellenére Bonn jószerivel az NSZK tizenegyedik tartomá­nyaként kezeli a várost. Ez a szo­ros kapcsolat adja Nyugat-Berlin mostani problémáinak hátterét. Nyugat-Berlint a helyi parla­ment által választott szenátus kormányozza, élén a főpolgár­mesterrel. A pártösszetétel erő­sen hasonlít a bonnihoz. A parla­mentben három irányzat képvi­selteti magát, a Keresztényde­mokrata Unió, a Német Szociál­demokrata Párt és a Szabadde­mokrata Párt. A legutóbbi válasz­táson a kereszténypártiak kapták a legtöbb szavazatot, de a másik kettő együtt erősebbnek bizo­nyult, s folytatta a közös kor­mányzást. Nemrég azonban a fő­polgármesternek és néhány sze­nátornak le kellett mondania. Bukásuknak több oka volt. Sok bajt okoztak és okoznák a más nagyvárosokban sem ismeretlen gondok: a lakásspekuláció, vala­mint a Nyugaton egyre több fe­szültséget teremtő vendégmun­kás-probléma. Vannak azonban nyugat-berlini sajátosságok is. A város gazdasági életét az NSZK hathatósan támogatja, adókedvez­ményekkel és más előnyökkel csábította a vállalatokat. Ä poli­tikusokba vetett bizalmat azon­ban megingatták a szenátorokat is érintő gyakori pénzügyi botrá­nyok. Most is ilyesfajta bonyo­dalom következtében kellett tá­voznia a főpolgármesternek —, bár személy szerint nem kevere­dett bele az ügybe. Nyugat-Berlinben tehát „kor­mányválság” tört ki, s ez Bonn­ban is nehézséget jelentett. A közbizalom megingása miatt ugyanis a szociáldemokraták és a velük szövetkezett kis liberáli­sok helyzete 'meginoghat, elveszít­hetik a hatalmat, s esetleg át kell adniok helyüket a jobboldalnak. Tekintve viszont, hogy Bonnban is‘ a szociáldemokrata—.szabadde­mokrata koalíció kormányoz, a nyugat-berlini pártkettős esetleges fölbomlása hatással lehet a bon­ni együttrnűködésre. Ezért küld­ték azonnal rendcsinálóként a vá­rosba Willy Brandtot, majd a bu­kott főpolgármester helyére az NSZK eddigi igazságügy-minisz­terét, Hans Jocheri Vogelt. Az előrehozott választást május 10-re tűzték ki. A kampány vol­taképpen már meg is kezdődött. A választásig a szociáldemokra­ták igyekeznek rendezni soraikat, hogy el ne veszítsék a háború befejezése óta szilárdan tartott fellegvárukat. Tatár Imre LEGFONTOSABB FELADAT A TÁRSADALOM NYUGALMÁNAK HELYREÁLLÍTÁSA Jaruzelski beszéde a lengyel parlamentben VARSÓ Wojciech Jaruzelski hadsereg­tábornok, a Lengyel Népköztár­saság új miniszterelnöke csütör­tökön a parlamentben értékelte az ország jelenlegi helyzetét, és tömören összefoglalta az általa vezetett kormány alapvető szán­dékait. Kifejtette, hogy a sztrájkbi­zottságokkal kötött nyár végi megállapodások óta nagymérték­ben megélénkült a társadalom élete, reménytkeltő változások történtek. Mindazonáltal a várt és elvárt stabilizáció nem követ­kezett be, „nehezen tör magának utat a problémák tárgyalásos, párbeszéd útján való rendezése”. „Mind a kormány, mind a szak- szervezetek csak most tanulják annak a művészetét, miként kell tárgyalni, a partner igazát meg­érteni” — mondotta. Aj elmúlt időszak jellemzéséül a kormányfő az alábbiakat han­goztatta: „A szocializmussal szem­ben ellenséges erők a társadalmi rendet és a szövetségi kapcsola­tokat támadják. Az államra sú­lyos veszély leselkedik. Gazdasági káosz és testvérháború fenyeget. Az ilyen szavakat nem könnyen mondja ki az ember — de tuda­tában vagyunk e szavak súlyá­nak, és annak, milyen keserűen hangzanak”. Ennélfogva — folytatta Jaru­zelski — a kormány két dolog mellett kötelezi el magát. Egy­részt, hogy tevékenysége a meg- -újhódást és a szocialista demok­ráciát fogja szolgálni, hogy küz­deni fog minden, a múltban ta­pasztalt torzulás ellen. Másrészt viszont „ugyanilyen határozott­sággal jelentem ki: a kormány­nak alkotmányos kötelessége, hogy a társadalmi értékeket meg­védelmezze. A néphatalomnak kellő ereje van ahhoz, hogy út­ját állja azoknak az embereknek és folyamatoknak, akik és ame­lyek vissza akarják forgatni a tör­ténelem kerekét, ellenforradalmat akarnak”. Az időszerű tennivalók közül a miniszterelnök az élet normalizá­lását, a társadalom nyugalmának helyreállítását jelölte meg az el­ső helyen. Ebből kiindulva felhíT vással fordult a szakszervezetek­hez, valamennyi dolgozóhoz, hogy tartózkodjanak mindenfajta sztrájktól „Most három munkáshónapot kérek, kilencven nyugalmas na­pot. Ezt az időt arra fogjuk fel­használni, hogy rendezzük gazda­ságunk legelemibb ügyeit... (eb­ben a három hónapban) együtte­sen megvizsgáljuk és időszerű­sít j ük a me'gkötött társadalmi szerződéseket, kijelöljük a vál­lalt kötelességek teljesítésének a reális lehetőségekhez igazodó sor­rendjét és ütemtervét.” Jaruzelski közölte, hogy a szak- szervezetekkel folytatandó együtt­működés hatékonyságának és rendszerességének emelése végett a kormány egy miniszterelnök- helyettes vezetésével állami bi­zottságot hív életre. A kormányfő a továbbiakban tízpontos osomagtervet terjesztett elő. Ez olyan alapvető problé­mákkal foglalkozik, mint a lakos­ság elemi fogyasztási cikkekkel, így élelmiszerekkel való ellátása, a kiskereskedelmi árak ellenőrzé­sének fokozása, az egészségügyi ellátás legégetőbb problémáinak megoldása, a lakásépítési terv teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtése. A terv szerint a . kormány nagy figyelmet fordít a bérek és jövedelmek alakításá­ban a szocialista törvényesség alapelveinek betartására, a mező- v gazdaságban mutatkozó negatív tendenciák fékezésére. Ugyancsak a figyelem középpontjában áll a népgazdaság anyagi-műszaki esz­közökkel való ellátása, a beruhá­zások ésszerűsítése, továbbá az exportfeladatok teljesítése, és a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítését szolgáló import rész­arányának növelése. Mint Jaruzelski elmondta, a megjelölt célok végrehajtásában „a kormány, mint mindig, aktív támogatásra talál a LEMP és a 'vele szövetséges pártok részéről”. Kijelentette, „arra számítunk, hegy minden szakszervezet, min­den társadalmi és ifjúsági szerve­zet, hivők és nem hivők egyaránt támogatni fogják a kormány te­vékenységét. A szocializmus életbevágó szük­séglete, s egyben az újabb társa­dalmi megrázkódtatások elkerü­lésének garanciája: a szocialista demokrácia erősítése. A kormány mindent meg fog tenni az önkor­mányzati szervek,f. így a tanácsok tevékenységének fejlesztésére. Kü­lönösen nagy figyelmet fordít a munkás-önkormányzati, a szövet­kezeti önirányító szervezetekre. „Azt a meggyőződésünket fe­jezzük ki, hogy a kormány lépé­sei megértéssel és támogatással találkoznak az egyház és a ke­resztény társadalmi mozgalom ré­széről” — mondotta Jaruzelski, majd hozzátette: a lengyel püs­pöki kar magatartása alapot ad ennek feltételezésére. Ugyancsak as együttműködési szellem irár­nyába mutat az a munka, ame­lyet a kormány és a püspöki kar képviselőiből álló vegyesbizottság végez. Ezt a vonalat folytatni és gazdagítani kívánjuk” — hangsú­lyozta. A népi Lengyelország külpoli­tikája változatlan. A lengyel nép életbevágó érdekeit a szocialista közösséghez való tartozás garan­tálja, s a kormány nemcsak óv­ni, hanem fejleszteni is kívánja a mindenoldalú együttműködést a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal. „Lengyelország a Varsói Szerződés politikai és vé­delmi szövetségi .rendszerének to­vábbra is megbízható tagja ma­rad” — jelentette ki a miniszter- elnök. Jaruzelski az elmondottak szel­lemében történő együttműködés­re, annak munkával történő alá­támasztására hívta fel Lengyel- ország valamennyi hazafias érzel­mű állampolgárát. Beszédének befejező részében személyi változtatásokat terjesz­tett a szejqi elé, két miniszterel­nök-helyettesi és öt miniszteri poszton. A kormány nevében in­dítványozta, hogy Andrzej Jedy- nak eddigi nehézipari és mező- gazdasági gépipari minisztert, va­lamint Mieczyslaw Rakowskit, a LEMP Központi Bizottságának tagját, a Polityka c. hetilap fő- szerkesztőjét miniszterelnök-he­lyettessé nevezzék ki. A lengyel parlament Jaruzelski beszéde után vitával folytatta munkáját. (MTI) Gyújtogató okozta a Las Vegas-i szállodatüzet Gyújtogató okozta a Las Ve­gas-i Hilton Szállóban kedden este kitört óriási tüzet, amely a 30 emeletes épület- 8. szintjétől egészen a 29. szintig terjedt, megölt nyolc embert, 242-öt pe­dig megsebesített — jelentették be hivatalosan Las Vegasbarr. Gyújtogatás és nyolc ember meg­gyilkolásának vádjával letartóz­tatták a 23 éves Philip Bruce Cline-t, a szálloda alkalmazott-^ ját, aki egyébként maga jelen­tette elsőként a tüzet. Előzőleg a Hilton Hotel Cor­poration 100 ezer dollárt ajánlott fel annak, aki kézre keríti a gyúj- togatót. A szállóban tízmillió dol­láros kár keletkezett, de a bizto­sítási összeg bőven fedezi a költ­ségeket. Egy hét múlva a szálló ismét megnyílik a vendégek előtt. Ezerkilencszáz szobát a 2783- ból nem érintett a tűz, amely kedden este rövid időközökben összesen négy helyen kezdődött. A gyújtogató elsőként a nyolca­dik emeletet lobbantotta lángra. Elvágta a külön kis helyiségben tárolt beépített tűzoltó fecskendő­ket és köréjük éghető anyagokat halmozott fel. A lángok ezután a szálloda külső falán és a liftak­nákban gyorsan terjedtek felfelé. ,A jelentések szerint hét ember az égő műanyag füstjétől szenvedett halálos mérgezést. A nyolcadik .ember halálra zúzta magát, mi­után félelmében egy felső szint­• Helikopter ellenőrzi, * hogy kell-e még segítséget nyújtani a harmincemeletes Hiltón Szálló­ban. (Telefotó — MTI) ről az utcára vetette magát. A halottak — egy brazil kivételével — amerikaiak. A kórházba szál­lított vendégek többsége is füst­mérgezésben szenved. Egyelőre nem ismeretes, hogy Philip Bruce Cline-t mi késztet­te ' a gyújtogatásra. Rendőrségi források betegségről, elmebajról beszélnek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents