Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. február 10. Nem mindegy, mikor SOK SZŐ esik mostanában ar­ról, hogy azok a vállalatok fej­lődnek erőteljesebben, amelyek jól értékesíthető, gazdaságos ki­vitelre képesek, vagy amelyek gaz­daságos importkiváltó — helyet­tesítő — tevékenység bővítésével- hazai igények jobb minőségű ki­elégítésével tudják kiterjeszteni működésüket Logikus tehát, hogy a szabályozó rendszer következe­tes alkalmazása során várható na­gyobb eltérések keletkeznek a vállalatok közötti jövedelemben. Ez összhangban van a népgazda­sági célkitűzésekkel. Ogy igazsá­gos, hogy a hatékonyan gazdálko­dó vállalatok részesüljenek na­gyobb ösztönzésben, s ezáltal emelkedjen az ott dolgozók jöve­delmi szintje is. Miként azt Princz László SZMT-titkár is hangsúlyoz­ta, a testület legutóbbi ülésén, az ilyen jellegű törekvéseket a szak- szervezeteknek is kötelessége tá­mogatni. Mert nézzük csak — habár a lényegre sűrítve — mit is várunk a vállalatoktól?! A termelés ha­tékonyságának, gazdaságosságá­nak, versenyképességének növe­lését, — mondjuk bevezetőként. Aztán így folytatjuk: a termelés hatékonysága növelésének legfon­tosabb feltétele a termelés és gyártmányszerkezet korszerűsí­tésének meggyorsítása, a gazda­ságtalan termelés visszaszorítása, a termelés technológiái folyama­tainak korszerűsítése, a termelés fajlagos ráfordításainak csökken­tése. A termelés színvonalának növelése érdekében javítani kell a tervezési, szervezési és vezetési tevékenységet. Csupa egymással szorosan ösz- szefüggő feladat, amelyek súlyá­ból alaposan kijut a különböző irányító, vezető poszton dolgozók­nak, s a munkapadoknál fárado­zásnak egyaránt. Hogy nem egy­formán, az más kérdés. Most ab­ból a szemszögből vizsgálódunk, hogy a gazdasági feladatok meg­valósításában méginkább megnö­vekedett az emberi tényezők sze­repe. Gépet, technikát megelőző­en embereké a döntő szerep. ANYAGI, ERKÖLCSI megbe­csülésükre tehát a megnövekedett és minőségileg is összetettebb fel­adatokból következően — az ed- digénél is nagyobb figyelmet kell fordítani. Az új és bonyolultabb követelmények az anyagi ösz­tönzés hatékonyabbá téte­lét is sürgetik. A szakszerve­zeteknek őrködniök1 kell afölött, hogy a bérek, keresetek, s ezek minden eleme — alapbérek, pré­miumok, jutalmak, részesedés stb. — szorosabban kapcsolódja­nak a teljesítményekhez. Az SZMT úgy foglalt állást, hogy indokolt a bérek, keresetek teljesítmény szerinti fokozottabb differenciálása. A teljesítmények szerinti bérezést szolgálja a vál­lalati és intézményi alapbérrerid- szerek 1981. évtől érvényes mó­dosítása, illetve bértételeinek nö­velése. A szakszervezetek köz­reműködésével hosszabb távú, a dolgozókkal előzetesen megvita­tott bérpolitika kidolgozására ke­rüljön sor. Erre az új, öt évre szóló kollektív szerződések meg­alkotásával is mód nyílik; tudva­levő, hogy azokat ez év június 30-ig meg kell kötni. TERMÉSZETESEN az ösztönzés szempontjainak addig Is van ér­vényesülési „terük”. Például a bérfejlesztés keresztülvitelénél. Mert nem mindegy, hogy az bú­kor történik. Kovács Pál az SZMT osztályvezetője tette szóvá a tanács ülésén, hogy az 1980. évre tervezett bérfejlesztés jelentős ré­szét túlzott óvatosságból sok helyen az esztendő utolsó két hó­napjában hajtották végre, amikor a főkönyvi kivonat mutatta, hogy milyen gazdasági eredmény vár­ható. Ügy vélekedett, hogy a bér- fejlesztést az év elején, február­ban el lehetne végezni, mert ék­korra a mérleg már elkészül. Ha nem év elején használják fel jaz e célra szolgáló keretet, nem I is „tudhat" az ösztönzőleg hatni laz emberek munkakedvére. A dolgo­zók oldaláról meg átérezhetjük, hogy számukra kivált nem kö­zömbös, miikor kapják meg a fej­lesztett bért, hiszen a munkabér nemcsak az ösztönzés, hanem a megélhetés eszköze is. Azt is aláhúzta Kovács Pál, mennyire fontos, hogy a vállala­tok a rendelkezésre álló bértöme­get a megfelelő teljesítményköve­telmények figyelembevételével osszák fel. Szólt az alapbér és' a mozgóbér felihasználása körüli vi­tákról, hogy milyen legyen ezek aránya. Megállapította: a jól fel­használt alapbér lehet annyira ösztönző, mint a legjobban alkal­mazott mozgóbér. Egyáltalán ' ■— mind a munka minőségére, mind annak intenzitása nagyon |jó hatással van, ha a bért idejébén, eldöntött elvek alapján, célirányos módszerekkel használják fel. Módosítva az ősi latin közmon­dást: kétszer ad, aki idejében 4d. Tóth István Biztató eredmények, gondos tervek a megye legnagyobb mezőgazdasági Elkészült a megye leg- •• fi nagyobb mezőgazdasági 11 T~W ATtl Á1^ AM nagyüzeme — a Bajai Mezőgazdasági Kombinát — fél évtizedes munkájának értékelése. Nincs mód arra, hogy egy írás keretén belül részletesen foglalkozzunk a mintegy 16 ezer hektáron gazdálkodó kombinát munkájával, amelynek dolgozói létszáma kétezer-hétszáz körül van. Csak néhány ténnyel, villanásszerűen tudjuk bemutatni a nagy­üzemet. Vámos Ferenc vezérigazgató, aki egy esztendeje került erre a posztra, elmondja, hogy néhány ágazatban nem érték el azokat az eredményeket, amit terveztek, másutt viszont az előirányzatokat túlteljesítették. Jellemző volt az V. ötéves terv időszakára az ész­szerű termelés és takarékosság, a technológia további finomítása, a tudomány eredményeinek gyors bevezetése. Az üzemi termelési érték öt év alatt csaknem 63 szá­zalékkal nőtt, és forintban szá­mítva elérte az 1 milliárd 330 milliót. Az eszközérték több mint 40 százalékkal haladja meg az előző ötéves tervét. Az élő­munkát helyettesítő beruházások, a korszerűsítés révén a munka- vállalók átlagos létszáma a terv­hez viszonyítva mintegy félezer­rel csökkent, az egy személyre jutó termelési érték valamivel több a tervezettnél, meghaladja a 400 ezer forintot. Korszerűbb technológia — kisebb létszám — A vetésszerkezetet úgy ala­kítottuk ki, hogy az állatállomány abrak- és tömegtakarmány-igé- nyeit kielégítsük. További fel­adatunk, hogy a hibridkukorica- vetőmag üzemünk teljesítőképes­ségének megfelelően növeljük a szaporítóanyag-előállítást, vala­mint a csaknem 19 ezer tonna tápértékesítés alapanyagának megtermelése. összességében a növényter­mesztésünk nem teljesítette elő­irányzatát. A lemaradás kisebb mértékben elemi kárból szárma­zik, ezenkívül számos egyéb ok játszott közre. A másik ágazatunk a kertészet, szintén sokat szenvedett az idő­járástól. Az 1976-os évet meg­előző jégverést követően rendbe kellett hozni szőlőültetvényün­ket. Folytattuk a korszerűsítést, fokozatosan növeltük a magas­művelésre átalakított területe­két. Javítottuk a tápanyag-ellá­tást, az állattenyésztő telep mel­léktermékeként felhasználtuk ön­tözésre a trágyalevet, amellett a vízzel való öntözést is megkezd­tük. A gyümölcsültetvények közül az almás az egész tervidőszakban kiemelkedő termésátlagot pro­dukált. Az előirányzottal szem­ben jóval több, 24,6 tonna hektá­ronkénti eredményt értünk el. A termelés korszerűsítésére számos intézkedést hoztunk. A legdinamikusabban fejlődő ágazat A vezérigazgató elmondja: az összesítőből megállapítható, hogy az elmúlt fél évtizedben az állat- tenyésztési főágazaton belül a szarvasmarha-tenyésztésben ta­pasztalható dinamikus fejlődés. — Ebben az időszakban a bácsbokodi és a bácsborsódi te­henészeti telepet felújítottuk, a régi, elavult fejőgépeket moder­nebbre cseréltük ki, a tömegta­karmányozást Mobil rendszerű kiosztógépek végzik és az alom eltávolítását ugyancsak gépesí­tettük. Mindezek eredménye­ként egy személy kétszer annyi tehenet tud fejni, gondozni, mint az előző időszakban. 1979-ben be­fejeztük a magyar-tarka állo­mány keresztezését, a holstein- friz fajtával. Az ötéves terv idő­szakában szarvasmarha-állomá­nyunk gümőkór- és brucella- mentesítését befejeztük. Miután jó teljesítőképességű és egészséges állományunk van, le­hetővé vált, hogy több tenyész­állatot értékesítsünk az állami gazdaságoknak és a termelőszö­vetkezeteknek, s ez az ágazat eredményességét is növelte. A sertéságazat nem teljesítette a tervét. 1978-tól végeztük a te­lep rekonstrukcióját, amely mint­egy 35 millió forintba került. A munkák befejeződtek és ez elő­segítette, hogy javuljanak a te­nyésztési mutatók. A tartási kö­rülmények jobbak, a technológiai módosítások eredményeképpen az egy kocára jutó húskibocsátás tovább növelhető. A sertéstelep felújításának idő­szakában nagymértékben nőtt a háztájiba kihélyezett malacok száma. Számottevő beruházások Jelentős beruházások valósul­tak meg a kombinátban az utób­bi öt évben. Néhány korszerűsí­tésre már az előbbiekben utaU tunk. Számottevő az állattenyész­tésen kívül a borászati techno­lógia ‘fejlesztése. A borászatban többek között 50 ezero hektoliter befogadóképességű “ tárolótér épült, így most csaknem 120 ezer hektolitert tudnak elhelyezni. Felépült a palackozóüzem, a gön­gyölegtelep. Készül az előírások­nak megfelelő szociális épület és tervezik a környezétvédelmi elő­írásoknak megfelelő szennyvíz­elvezető telepet. Tovább lehetne sorolni a be­ruházásokat, de egy jelentős szá­mot még érdemes megemlíteni. Az elmúlt öt évben majdnem 157 millió forintot fordítottak mező- gazdasági gépek vásárlására. — A bajai üzem által kezde­ményezett kukoricatermesztési rendszer, a BKR sokat fejlődött, erről már többször esett szó a Pe­tőfi Népe hasábjain — jegyzi meg a vezérigazgató, végezetül hozzá­teszi: — A VI. ötéves tervidőszakban továbbra is törekednünk kell az üzemanyaggal történő ésszerű takarékosságra, általában szem előtt kell tartani, hogy minél kevesebb ráfordítással növeljük a hozamokat. Az új középtávú terv megala­pozásánál körültekintően ellen­őrizzük, hogy a feldolgozókapa­citáshoz biztosított-e a szüksé­ges termelési háttér és annak versenyképes szinten tartása. Szervezettebbé tesszük a vezetést, számos kooperációs kapcsolatot alakítunk, ki é$ nagyobb gondot fordítunk a továbbképzésre. K. S. TÖBBET ÉSSZEL, MINT — ENERGIÁVAL (I.) Érdek vagy kényszer? Túl sok kalóriát — helye* sebben kilowattot — fo­gyasztunk. Nemcsak magán­emberként, hanem gazdái­Csillapodó étvágy kodó, termelő, közlekedő, fogyasztó, szórakozó közösség­ként is: végül is a költségvetés, közkiadásaink kárára. Átla­gosan 40—80 százalékkal fogyaszt több energiát az ország, mint a nyugat-európaiak, s 20—40 százalékkal többet, mint a környező szocialista országok. Ez a rendkívül gyorsan emelkedő energiakitermelési költségek, illetve világpiaci be­szerzési árak mellett csökkenti a magyar ipar és mezőgaz­daság versenyképességét, másrészt nehezíti a társadalmi köz­kiadásokra fordítható alapok gyarapítását. Ideje a „kalóriák" egészsége­sebb fogyasztási szerkezetét álta­lánossá tenni, hazánkban is ki­alakítva az energiafogyasztás ész­szerű szerkezetét és jelentősen csökkentve a felhasználás meny- nyiségét. A 70-es években a gaz­daság fejlődésével párhuzamosan növekedett a termelés tüzelő­anyag- és villamosenergia-fo- gyasztása. 1975—78 között évente átlagosan 5,3 százalékkal nőtt a népgazdaság energiaigénye, csak­nem 2 százalékkal gyorsabban, mint a megelőző öt évben. 1978- ban egy százalék nemzeti jöve­delem megtermelése már az ener­giafogyasztás ugyancsak egyszá­zalékos növekedésével járt együtt. Ezen belül a villamos- energia-fogyasztás emelkedése meghaladta ezt az ütemet. Az ország természeti adottságai olyanok, hogy már sem a kőolaj-, sem a földgáztermelés — a je­lenlegi ismereteink szerint — előírta az egész népgazdaság energiagazdálkodását ésszerűsítő program kidolgozását és végre­hajtását. Az első intézkedések ha­tására máris jelentősen csökkept az energiafelhasználás növekedé­si üteme: az 1975—78-as 5,3 szá­zalékos növekedési ütem az el­múlt két évben fél százalékra csökkent. A VI. ötéves terv azzal szá­mol, hogy az energiafogyasztás emelkedése öt év alatt nem hja- ladja meg a tíz százalékot. Ily módon a nemzeti jövedelem egy­százalékos növekedéséhez csupán 0,6—0,7 százalékos energiafel­használási növekedés párosul; a e tekintetben megütjük a fejlett ipari országok szintjét. A terv nemcsak az energiafel­használás csökkenését írja elő, hanem azzal is számol, hogy elő­nyösen változik meg a fogyasztás gi programjai sorába is beleillik: új, energiatakarékos műszaki, termelési, fogyasztási, közleke­dési kultúrát honosít meg a nép­gazdaságban. A program állami és vállalati feladatokat egyaránt tartalmaz. A népgazdasági tervben kiemelt fejlesztési célokra 15 milliárd fo­rintot fordít a költségvetés. Eb­ből kell megvalósítani a gazdál­kodás fejlesztését, amelynek ke­retében újabb 100—120 ezer la­kást kapcsolnak be a földgázel­látásba. Ebből épül meg egy új földgáztüzelésű erőmű. Egyedi­leg kiemelt fejlesztési cél újabb 280 kilométer hosszúságú villa­mos vasútvonal megépítése, to­vábbá a rendelkezésre álló villa­mos teljesítmény jobb kihaszná­lása egy korszerűbb országos el­osztótechnika, az úgynevezett hangfrekvenciás vezérléstechni­ka alkalmazásával. Épül egy új, évi egymillió tonna kapacitású krakküzem, a benzinimport nö­vekedési ütemének mérséklése érdekében, folytatódik az „eocén­program”, a bicskei erőmű épí­tése. A vállalati energiagazdálkodás ésszerűsítésére 15 milliárd forint jut az államkasszából. Ennek egy része állami támogatás, a többi .vállalati saját forrás és kedvez­ményes hitel. A hitelekért az energiatakarékosságot szolgáló beruházási tervekkel lehet pá­lyázni. Az állam nemcsak azokat nem bővíthető. A széntermelés növeléséhez azonban sok pénz kellene, s e befektetések csak hosszú idő múltán térülnének meg. Tehát, ha a termelés bőví­tése továbbra is egyenes arány­ban hajtja felfelé az energiafo­gyasztást, akkor ez az importot növeli. A hazai termékek export­jának egyszerű mennyiségi nö­velésével azonban a drága és gyorsan dráguló energiaimportot képtelen ellensúlyozni. Az MSZMP Politikai Bizottsá­ga 1978 decemberében az új táv­lati energiapolitika irányelveiben szerkezete. Az energiamérlegben például a szénhidrogének aránya csökken; az energiaszükséglet nö­vekedését csaknem teljes egészé­ben a paksi atomerőmű, illetve a villamosenergia-import fedezi majd. A tervezett energiamegtakari- tás átszámítva 1,5—1,7 millió ton­na kőolajat, illetve ennek a dol­lárban számolt értékét teszi ki. A jelenlegi világpiaci árak mel­lett félmilliárd dollárt. Ez olyan horderejű gazdasági, gazdálkodá­si elképzelés, amely az utóbbi 39—35 év legjelentősebb gazda: á­a beruházásokat támogatja, ame­lyek abszolút megtakarítást ered­ményeznek, hanem azokat is, amelyek az import helyettesítését vagy a drágább tüzelőanyagról az olcsóbbra való átállást teszik lehetővé. Ilyen esetekben a be­ruházási költség 100 százalékát is állami kölcsönből fedezheti a vállalat. Tartalékokban különösen a kohászat, az építőanyag-ipar és a mezőgazdaság bővelkedik. Csak ki kell használni őket. G. F. (Következik: Szalma és kukoricaszár) Az inga primitív szerkezet: felfüggesztett cérnaszálon a kis súlyocska — ha meglökik — hosszú ideig leng. Az ingá­zók élik így életüket az otthon és a munkahely között. A cérnaszál a szükségszerűség és az érdek. Mert az ingázást senki nem jókedvéből választja életformájául. Legfeljebb beletörődik, hogy számára az utazással megtoldódik a mun­kaidő, kevesebb ideje jut a családra, pihenésre, kikapcsoló­dásra. Életét menetrendek határozzák meg, állandó készen­létben, feszültségben örökös versenyt fut félóra nyeresé­gekért. Naponta 3 kilométert gyalogol a busz megálló­helyéig. Kovács József. Ha megérkezik a gazdaság kü­lönjárata, már csak 18 kilo­métert kell megtennie a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kunfehértói borkősav-üzeméig. Bizonyos „alapképzettsége” van a gyalogláshoz, hiszen nyolc évig kézbesítő volt. — De sok Petőfi Népét szét- hordtam! — sóhajt föl. Ebben a mély lélegzetben sok minden ben­ne foglaltatik. — Életem legszebb ideje volt! — emlékezik vissza, s nehogy el­merüljön a régi időkben, rögtön -hozzáteszi: a nyári napokat szá­mítva ! Azután jött a „ládásítás”, Ko­vács József pedig munka után né­zett. Négy éve dolgozik itt az üzemben, jelenleg gépkezelő. — Nem bánta meg a munka­helyváltást? — Hát az órabér az nem ma­gas, de a kiegészítéssel megvan átszámítás, a négyezernek min- dig van föle. — Az egészség? — A biciklizés, motorozás meg­tette a magáét, ki van kopva a gerincem. Kétszer voltam kórház­ban. De már nem sok időm van, harminckét hónap a hátralék a nyugdíjig. — A család? — .Három lányom, mint a Csi- csónénak. A legidősebb és a leg­kisebb Pesten él, a középső Szom­bathelyen. A két idősebb férjnél van, s már unokám is három ... — Hazajárnak? — A pestiek kéthetente. Szom­bathelyről már nehezebb ... ösz- szetartó család a miénk. Legutóbb a disznótorba mindenki megérke­zett. Azért is hizlaltunk hármat: kettő a gyerekeké, egy a miénk. Van két tehenünk meg egy bi­kaborjú, azokkal a feleségem baj­lódik. A háztájiban szőlő van, igaz, öregebbek a tőkék, mint én, de a fejadagot megtermi. Az őszi­barackfákat viszont már én tele­pítettem. Ha a szövetkezet úgy veszi át, hogy érdemes oda adni, nem buszozunk a terméssel. Ta­valy azonban piacra vittük, Mis­kére, meg Kalocsára. — Megéri a három műszakot is vállalva a bejárás? — Megszokja az ember. Én azon a kéleshalmi tanyán nőttem föl, nem szívesen hagynám oda. Itt a biztos kereset, a háztájiban meg annyit vállalunk, amennyi erőnkből telik. Nem is gondoltam arra, hogy másként is lehetne. A tmk-sok foglalták el a mai napra Ja- nicsek Tibor- né birodalmát. A finomító ke­zelőnője ilyen­kor sem tét­lenkedik, nem az a fajta asz- szony, aki öl­hetett' kézzel ábrándozik. — Jánoshalmiak vagyunk. Azért mondom többesben, mert a férjem is itt dolgozik. Jobban mqndva, én jöttem utána öt évvel ezelőtt. Dolgoztam én a lakóhelye­men is, mielőtt gyes-re mentém a kisebik lányommal. Azután osz- tottunk-szoroztunk, s vállaltam a bejárást, meg a három műszakot. Persze ezt csak úgy -lehetett, hogy a nagyobbik lányomék ve­lünk laknak, így a kicsit rájuk bízhattam. Nekem megéri a bejárás. Az éjszakai és -délutáni pótlékkal együtt négyezer körül keresek. S a pénzre meg nagy szükség van, most fejeztük be az építkezést. Három szoba, padlástér-beépítés­sel : számomra. a legszebb a vi­lágon ... Szeretem a munkám. Hogy mi­lyen lesz a párlat, az rajtunk, ke­zelőkön is múlik. És elmondha­tom, hogy jó a kollektíva. A bri­gádunk most az aranykoszorús címért küzd, s reményeink van­nak, hogy sikerül. Párttag vagyok, 1964 óta. ' Ez szintén a felelősségteljes munká­ra ösztönöz. A ' kollektív szerző­dés módosításához a mi brigá­dunk tagságának a véleményét is kikérték. Mondtam: csak olyant javasoljunk, ami teljesíthető. Pél­dául a veszélyességi pótlék beve­zetését, hiszen üzemünk A kate­góriás, azaz fokozottan tűz- és robbanásveszélyes. Elnézem a toronymagas beren­dezéseket, a kígyózó csővezetéke­ket. S köztük a halk szavú, törér keny asszonyt, aki irányítója, uralkodója ennek a „boszorkány- konyhának”. Janicsekné számára büszkeség, hogy nemcsak elérik a 96—96,5 százalékos szeszfokot, hanem tartják is ezt a kiváló mi­nőséget. Zokszót cáak -akkor hallani tő­le, amikor a szabad időről kérde­zem. — Az aztán kevés van. A tévé­hez szinte nem is jutok. Kará­csonyra sok könyvet kaptam, azo­kat is kézbe kellene venni. Néha szakítok időt a kézimunkázásra. A családban a házimunkát közö­sen végezzük, mindenkire jut fel­adat. Csak így lehet elfogadha­tóan egyeztetni a kettőt, a mun­kába járást, meg a családot... Érdemes ingázni, vagy muszáj? A választ a körülmények döntik el. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság például jól szervezett mun­kásjárataival megkönnyíti a dol­gozók napi utazását. A jobb -kere­set, a biztos munkahely is a be­járás mellett voksoltat, akárcsak a sikerélményt nyújtó munka. Legfeljebb azon érdemes elgon­dolkodni, hogy az ingázóknak mit jelent a „három nyolcas”, melyből csupán az egyik, a mun­kaidő nyolc órája a biztos. A szó­rakozás, a pihenés megcsonkított óráit ők áldozzák föl azért, hogy dolgozhassanak. . .. ■ Nagy Mária É

Next

/
Thumbnails
Contents