Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

1981. február 10./ • PETŐFI NÉPE • 5 T f 1 , 1 r* 1 J 1 AZ INTÉZMÉNYES Igények, tervek, feladatok Az elmúlt években az óvodai ellátás, az általános iskolai és a középfokú iskolai továbbtanu­lás egyre nagyobb arányát érin­tette a felnövekvő nemzedékek­nek. Ma már mondhatni, általá­nos társadalmi igény, hogy min­den gyereket felvegyenek az óvo­dába, hogy elvégezze az általános iskolát, s hogy középfokú intéz­ményben tanuljon tovább. A szó igazi értelmében közüggyé vált az óvodai felvétel, a beiskolázás, a továbbtanulás. Nagyon is érthető tehát a Bács- Kiskun megyei oktatási intézmé­nyek fejlődése, s a következő öt­évi törekvések iránti érdeklődés. Több mint kétezer új óvodai hely A teljes körű foglalkoztatás mellett szükségszerű követelmény a gyerekek óvodai ellátása. Az általános iskola tantervi célkitű­zése pedig egyre inkább feltétele­zi a gyerekek iskolaelőkészitő ‘ nevelését. Az utóbbi tízévi fej­lődés jól tükrözi az e téren bekö­vetkezett változást. Míg 1970-ben az óvodáskorúaknak csupán 56, 1980-ban már 82 százaléka ré­szesült óvodai ellátásban. Ezt a jelentős fejlődést a nagyarányú társadalmi összefogás segítette elő. Ennek köszönhető, hogy a IV. és az V. ötéves eredeti terv- előirányzatot csaknem kétszere­sen túlteljesítve, több mint 10 ezer új óvodai hellyel gyarapo­dott a megye. , Az óvodai ellátottság imént említett fejlődésének köszönhető­en a községekben és néhány vá­rosban megszűnt a gyermekelhe­lyezési gond. A teljes körű intéz­ményi ellátottság megvalósításá­hoz azonban 1985-ig további 2100 új óvodai hely létesítése szüksé­ges. Az igények alapján ennek mintegy a felét Kecskeméten kell megépíteni. Ily módon elérhető, hogy a tervidőszak végéig a me­gye valamennyi településén min­den 3—6 éves korú gyermek óvo­dai ellátásban részesüljön. Az általános iskolai oktatás mind teljesebbé válása, a nyol­cadik osztályt elvégzők arányá­nak emelkedése az oktatásügy legfontosabb feladatává tette a 6—14 éves korúak iskoláztatását. A művelődéspolitikai követelmé­nyek, s a demográfiai körülmé­nyek együttesen a VI. Ötéves terv kiemelt feladatává léptették elő az általános iskolai nevelés fel­tételeinek javítását. Ez a folya­matban levő tantervi reformmal egyidejűleg az iskolai oktatás tar­talmi megújulását, s az ehhez szükséges tárgyi feltételek meg­teremtését jelenti/ Kiemelt feladat: a nevelés feltételeinek javítása Az új tantervek — az esély- egyenlőség megteremtéséhez ■— a differenciált oktatás bővítését, a tanévvesztés csökkentését; s a továbbtanuláshoz szükséges ala­pok megadását egyszerre követe­lik meg az iskolák pedagógusai­tól. Az eredmények biztatóak, hiszen a tíz évvel ezelőtti 76 szá­zalékkal szemben napjainkban a tanulók 94 százaléka fejezi be a nyolcadik osztályt. A lehetséges további javítás azonban egyre korszerűbb peda­gógiai tevékenységet és iskolai feltételeket igényel. Ezért is te­kintjük kiemelt feladatnak az ál­talános iskolai tanteremépítési program gyorsítását.. Bács-Kis- kun megye e tekintetben eddig is szép példáját adta a széles kö­rű összefogásnak. A tanácsi és a társadalmi erők együttes latbave- tésének köszönhető az elmúlt öt évben megépült 301 tanterem, a tanyai iskolák felső tagozatainak körzetesítése, a négy új tanyai kollégium — Bócsán, Kiskunha­lason, Lajosmizsén és Tiszakécs- kén — létrehozása, az iskolák vi­lágításának korszerűsítése. Mind­ezekkel jelentősen csökkent a megye településrendszeréből adó­dó korábbi hátránya, javultak az iskoláztatás feltételei. Az előrelépés újabb tantermek megépítésével lehetséges; 1985- ig további 299 általános iskolai tanterem létrehozását diktálja a szükség. Többségüket a városok­ban és néhány nagyközségben kell megvalósítani. Kecskeméten például 77, Kiskunfélegyházán 40, Kiskőrösön 24, Baján 20 tante­rem megépítésével számolunk. így válik lehetővé, hogy hatezerrel több általános iskolai tanuló ok­tatásáról és napközis ellátásáról gondoskodjunk. A beiskolázás, s a tankötelezettségi törvény telje­sítésének javítása mellett, cél a váltakozó — délelőtti-délutáni — tanítás csökkentése is. Ez utóbbi teljes megszüntetésére, sajnos, egyelőre nincs lehetőség. Főleg a napközi otthoni ellátás javítása érdekében különböző szükség­megoldásokat — nem oktatási célra épült helyiségek használat­ba vétele — is igénybe kell ven­nünk. Kecskeméten, Baján és Kiskő­rösön jelentős iskolai konyhaka­pacitás bővítésével számolunk. A három városban együttesen több mint 6 ezer adagos konyha­bővítés az előirányzat. Emellett az üzemi, vendéglátóipari, s a szövetkezeti közétkeztetés szabad konyhakapacitásának felmérésé­ről és igénybevételéről sem mond­hatunk le a diákétkeztetés javí­tása céljából. A szakmai képzés érdekében örvendetes, hogy a nyolcadik osztályt végző tanulók 90—95 százaléka ma már középfokú to­vábbtanulásra jelentkezik. Ez új és mind nagyobb feladatok elé állítja a megye gimnáziumait, szakközépiskoláit és szakmunkás- képző intézeteit. A középfokú oktatási intézmé­nyek közül a tervidőszakban fő­ként a szakmai képzést nyújtók feltételeit szükséges javítani. A szakmunkásképző középiskolák­ban befejeződik a profilváltozás; új iskola épül Kecskeméten az egészségügyi. Kiskunhalason a kereskedelmi szakmunkásképzés céljára, Baján, Kalocsán és Kis­kőrösön új tantermek építése ré­vén javulnak a szakmunkáskép­zés feltételei. A korszerű igények valameny- nyi szakmunkásképző intézetben megkövetelik a gépi és műszer- ellátottság tervszerű és minőségi javítását. E célból nélkülözhetet­len az iskolákat fenntartó taná­csok, s a szakmunkásképzésben érdekelt üzemek, gazdaságok kö­zötti jól összehangolt, együttes fejlesztési tevékenység. Az előbbiekben felvázolt is­kolafejlesztési célkitűzések össz­hangban vannak a megye demog­ráfiai és iskolahálózati feltételei­vel. A tervek megvalósításával lé­nyegesen javulnak az érdekelt városok és községek iskoláztatá­si feltételei, csökkennek az ellá­tásbeli különbségek. A több mint kétezer új óvodai hely, a 299 általános iskolai, 26 középiskolai tanterem megépíté­se, az új tornatermek, a meglevő iskolák és óvodák korszerűsítése, bővítése tervszerű és fegyelme­zett munkát követel meg minden építőtől és építtetőtől. Hiszen az oktatási intézmények csakis így tudnak megfelelni a velük szem­ben támasztott, egyre növekvő társadalmi igényeknek. Megújuló erővel E munkában az1 iskola, a taná­csok eddig sem maradtak maguk­ra. Meg-megújuló erővel, rend­kívül értékes társadalmi segítsé­get kaptak az üzemektől, szövet­kezetektől, a szocialista brigá­doktól, társadalmi szervezetek­től, s a szülői munkaközösségek­től. Erre a támogatásra bízvást számítani lehet a jövőben is, hi­szen mindannyiunk érdeke a jövő nemzedékeiről való társadalmi gondoskodás feltételeinek megte­remtése. A segítőkész támogatás — bár mindenütt kell és meg is kapják az intézmények — első­sorban ott sürgető, ahol új intéz­ményeket építenek. A dolgos ke­zek ezeken a helyeken a gyor­sabb munkát, szebb és használha­tóbb iskola, óvoda átadását jelen­tik. Azokon a településeken, ahol most vagy a jövőben ilyen fel­adat előtt állnak, elsősorban sa­ját gyermekeik tanulási feltéte­leinek javulását segítik elő azok, akik lakótelepük, községük okta­tási intézményeinek építésében, korszerűbbé tételében közremű­ködnek. Napjainkban például a keceli nevelési központ, a kiskőrösi, ba­jai és kiskunfélegyházi új álta­lános iskolák birtokbavételét várják örömmel az ott élő gyer­mekek, szülők. A helyi tanácsok ezután dönte­nek a saját VI. ötéves tervjavas­latuk jóváhagyásáról. A tervja­vaslatokban a megannyi célkitű­zés között jelentős helyet foglal­nak el az oktatási intézményi el­látást javító feladatok. A terv- előkészítő- tevékenységben szinte mindenütt megnyilvánult a fon­tos cél mély megértése. Erre építve, s a tudatos törekvést elő­segítve készült el a megyei fej­lesztési tervjavaslat. Ennek tel­jesítésével tovább javul, korsze­rűsödik Bács-Kiskun megye ok­tatási ellátási színvonala. Bodor Jenő a megyei tanács vb művelődési osztályvezetője NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (VII.) Helyreállítás és tőkekisajátítás A KELET-EURÓPAI országok­nak, akár a győztesekhez tartoz­tak, akár a vesztesek közé szá­mítottak, a háború végén hihetet­lenül nagy gazdasági nehézségek­kel kellett megküzdeniük. A ná­cik a legyőzött, megszállt vagy szövetséges országokat gazdasági­lag súlyosan kizsákmányolták, mindent kisajtoltak belőlük, amit lehetett. A háború, a felszabadító hadműveletek emberéletben s anyagiakban hatalmas károkat okoztak. A legsúlyosabb háborús veszteségek Jugoszláviában, Len­gyelországban és Magyarorszá­gon keletkeztek, a pusztulás ezen országokban a lakosság 7, 11 és 22 százalékát, a nemzeti vagyon 20—40 százalékát érintette. Az ipari üzemek ezrei hevertek ro­mokban, megrongálódtak az út- és vasútvonalak, megszakadt a telefon- és táviró-összeköttetés; középületek, lakóházak tízezrei égtek ki, vagy dőltek össze. Az ipari és mezőgazdasági termelés a háború előtti állapotokhoz ké­pest jelentősen visszaesett; az or­szágok közötti, ill. az országokon belüli gazdasági kapcsolatok meg­lazultak, sőt sok esetben meg is szűntek; élelmiszer- és nyers­anyaghiány lépett fel. Jugoszlá­viában, Bulgáriában, Magyarór- szágon a Németországba történő ellenszolgáltatás nélküli szállítá­sok miatt a pénz romlása már a háború alatt megkezdődött, s a háború után — az ugrásszerűen megnőtt pénz-, ül. tőkeszükséglet következtében — hatalmas lendü­letet vett. Különösen Magyaror­szágon és Romániában szabadult el az infláció. Magyarország és Románia terheit emellett a jóvá­tétel fizetése is növelte, amely 1945-ben mindkét ország nemzeti jövedelmének 14—17 százalékát vitte el. (Később ez az arány 5—7 százalékra csökkent.). A súlyos gazdasági helyzet a társadalmi-gazdasági erők' kon­centrálását követelte meg, amely nemcsak az állami beavatkozás kiterjesztésével járt együtt, ha­nem a nagytőke gazdasági hatal­mának fokozatos korlátozásához, majd később teljes felszámolásá­hoz is vezetett. A termelőeszkö­zök köztulajdonba vételében ter­me szetesen nemcsak a gazdasági szükségszerűség játszott közre, hanem á politikai akarat .is, a munkáspártok azon törekvése, hogy áttörve a magántulajdon korlátáit, a burzsoáziát megfosz- sza politikai uralma gazdasági alapjától, a gyáraktól, üzemektől, bankoktól és kereskedelmi cégek­től. ALBÁNIÁBAN, Csehszlovákiá­ban, Jugoszláviában és Lengyel- országban a tőkekisajátítás első lépése 1944—45-ben az ellenséges — német vagy olasz kézben levő, ill. a kollaboráns vagyonok — kártalanítás nélküli elkobzása, vagy (pl. Csehszlovákiában) ál­lami kezelésbe vétele volt. Ezt követte 1945—46-ban az ipar, s a gazdaság egyéb ágazatainak radikális államosítása. (Bankok­nak, biztosító társaságoknak.) Az intézkedések következtében ezek­ben az országokban az iparban az állami szektor aránya 60—85 szá­zalékra emelkedett. BULGÁRIÁBAN, Romániában és Magyarországon, a belső poli­tikai erőviszonyok, s nemzetközi státusuk rendezetlensége miatt a felszabadulás utáni első években nem került sor ilyen széles körű és radikális államosításokra. Ezen országokban a tőkekisajátítás las­sabban és szakaszosan ment vég­be. Romániában az első jelentő­sebb államosítás 1946 december végén történt a Nemzeti Bank nacionalizálásával. Bulgáriában a Nagy Nemzetgyűlés csak 1947 de­cemberében fogadta el a magán­kézben levő iparvállalatok, bá­nyák és a bankok államosításá­ról szóló törvényjavaslatot, amely az állami szektor addigi 6 száza­lékos részesedését nyomban 85 százalékra emelte. A fokozatosság a tőkekisajátítás terén a „legsza­bályosabban” Magyarországon ér­vényesült 1946—1947 folyamán. A tőkés magántulajdon s a ka­pitalista termelési viszonyok tel­jes felszámolására az iparban és a kereskedelemben 1947—48-ban a politikai hatalomátvétellel pár­huzamosan, vagy azt követően került sor. A szocialista szektor uralomra jutása a negyvenes évek végén megteremtette a szo­cialista iparosítás feltételeit. AZ ÁLLAMOSÍTÁSOKAT meg­előzően a kelet-európai országok többségében jelentős változások zajlottak le a mezőgazdaságban s a földbirtokviszonyok terén is. A födreformokat az egyes országok társadalmi és gazdasági struktú­rájától, a birtokmegosztástól, az agrárszegénység nagyságától, s a baloldali pártok politikai meg­fontolásaitól függően, különböző mértékben, ütemben és módsze­rekkel hajtották végre. A legra­dikálisabb és legkiterjedtebb volt a földreform Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyaror­szágon. Az első. menetben a né­met fasiszták, a/háborús bűnösök, volksbundistáík földjeit, bizonyos alacsony határon felül az úri bir­tokokat és magasabb plafont megállapítva a gazdagparaszti földtulajdont kobozták el. Az át­alakulás Lengyelországban még 1944-ben, Magyarországon 1945- ben és Csehszlovákiában három szakaszban 1945 és 1948 között zajlott le.­A balkáni országokban — Al­bániában, Jugoszláviában, Bul­gáriában és Romániában a föld­reformok méreteiket, radikaliz­musukat tekintve kisebbek és mérsékeltebbek voltak. E régió­ban történeti okoknál fogva nem alakult ki a nagybirtok, s a föld zöme már az első világháború után paraszti kézbe jutott. A, földreformok gazdasági és politikai jelentősége abban állt, hogy végérvényesen felszámolták Kelet-Európábán a nagybirtok- rendszert, s gyökeresen átalakí­tották, demokratizálták a föld­birtokviszonyokat. A földbirtokos osztályok, az arisztokrácia és a dzsentri elvesztették anyagi alap­jukat, s mint osztályok megszűn­tek létezni'; a népi baloldal ősi ellenségei kerültek így a történe­lem süllyesztőjébe. A földreform eredményeként (Bulgáriát • nem számítva, ahol végképp jelenték­telen az agrárreform, a megmű­velhető terület 2 százalékát érin­tette) a parasztság társadalmi struktúrájában figyelemre méltó eltolódások következtek be; . a gazdag parasztság — a falusi burzsoázia — súlya, gazdasági ereje csökkent; nagymértékben apadt az agrárszegénység és a szegényparasztság létszáma. Ab­szolút számát, parasztságon belüli részarányát tekintve viszont meg­nőtt a kis- és középparasztok száma, sőt megalapozottan mond­ható, hogy Kelet-Európa-szerte a középparaszt vált a „falu közpon­ti figurájává”. Az átrétegeződés politikai hatása kettős volt. A pa­rasztság körében nemcsak a munkáspártok befolyása növeke­dett, hanem — az előzőeknél na­gyobb mértékben — a paraszt­pártoké. A földreform — ponto­sabban az általa uralkodóvá vált kisüzemi gazdálkodás — azon­ban a gazdasági feladato­kat, mindenekelőtt a lakosság élelmiszer-ellátásának biztosí­tását nem oldotta meg. A gazdasági szükség is megkívánta a kollektivizálást, amelyre az első lépések néhány országban, mint pl. Albániában, Bulgáriában és Jugoszláviában már 1948 előtt megtörténtek. Az újjáépítéshez és helyreáüí- táshoz az infláció megállításához, s az egyéb súlyos gazdasági ne­hézségek leküzdéséhez tervszerű­ségre, az anyagi erőforrások, a munkaerő, s a termelési eszközök tudatos elosztására, felhasználá­sára volt szükség. 1947-ben szin­te valamennyi kelet-európai or­szágban, elkészültek az újjáépítési tervek. (Csehszlovákiában és Bul­gáriában kétéves, Lengyelorszá­gon és Magyarországon három­éves, Romániában egyéves, míg Jugoszláviában már ötéves tervet állítottak össze.) E tervek nagy­jából hasonló elveken alapultak: a helyreállítás mielőbbi befejezé­sét, a háború előtti termelési szint elérését tűzték ki célul; in­kább az iparra, mint a mezőgaz­daságra helyezték a hangsúlyt; a beruházásokra szánt összegeket termelési javak előállítására kon­centrálták. Csehszlovákiát kivéve nem a termelékenység fokozásá­val, hanem új munkaerő mun­kába állításával kívánták az ipari termelés emelkedését biztosítani. A TERVSZERŰSÉG, a haté­kony állami beavatkozás, s a munkásság lelkesedése, szorgalma hamarosan meghozta az eredmé­nyét. 1948 végére — Romániát kivéve — a kelet-európai orszá­gok ipari termelése elérte a há­ború előtti szintet. A nemzeti jö­vedelem azonban már lassabban emelkedett. Az újjáépítési perió­dusban a kelet-európai gazdasá­gokban már jelenkeztek azok a tendenciák (a mezőgazdaság hát­térbe szorítása, a nehézipar foko­zottabb fejlesztése, a könnyűipar lemaradása), amelyek túlhajtása később súlyos torzulásokhoz veze- • tett. Vida István • Királyfi? Koldusfi? Két gyerek a palotában! Varga Katalin és Mátray Márta. A KOLDUS ÉS KIRÁLYFI KECSKEMÉTEN Gyerekeknek a legjobbat! • A koldustanya előkelői. Dick, Pókláb Ka­pitány, Fekete Bess, azaz Flórián Antal, Ko­vács Zsolt és Monyók Ildikó. 0 Yokel, a paraszt és a Vádlott nő, bíróik előtt. Juhász Tibor, Jablonkay Mária, a trón mellett Lord Hertford (Kovács Zsolt) és St. John (Flórián Antal). (Méhesi Éva felvételei) Ügy készültek a Koldus és királyfi bemutatójára a kecs­keméti színészek, mint az évad egyik legfontosabb elő­adására. Az egyes szerepekre — tud­tommal — az általa légmegfelelőbbnek tartott művészeket választhatta Sándor János rendező, vi­szonylag elegendő próbaidőt kaptak. Gyarmathy Ágnes illúziókeltő díszlete­ket és jelmezeket tervezett. Gondosan készült a zenekar Kerny Kálmán irá­nyításával. Odafigyeltek az ifjúsági bemutatóra, mint a felnőtt bér­leti előadásokra! Egyik-másik szerep­lő kimondottan druk­kolt a premier előtt. Jaj, nehogy azt gon­dolja valaki: — a gyerekeknek így is jó alapon — össze­csaptuk az egészet. Komolyan vesszük Tom és a királyfi történetét. így igaz! Annyira komolyan vették, hogy Mark Twain Kárpáthy Gyula át­dolgozásában némi­leg elszürkített tör­ténetből elillant a játék öröme. Feled­ték : a gyerekeknek ugyanúgy kell ját­szani, mint a felnőt­teknek, csak másként. (Kodály úgy mondta: jobban.) Vagyis fel­szabadultan, inten­zívebben, nagyobb hittel, bátran szá­molva a fiúk, lányok határtalan beleér­ző képességével, szá­guldó fantáziájával. Csak az előadás legjobb pillanatai­ban éreztem azt, amit jobb ifjúsági koncerteken: nem fér az ember szivébe ennyi gyönyörűség. Csak a leg­jobb pillanatokban érezték a gye­rekek, hogy nem is tudom mit adnának az igazságért. A rutinos „megoldások”, a sablonok szür­keségében, a ritmuszavarokban elhalványultak Kormos István dalszövegeinek, egyik-másik szí­nész játékának üde színei. Félreértés ne essék: nem a túl­zott gesztikulálást, a külsőségek túlhajszolását, a jellemek túlraj- zolását hiányolom: azt a jóked­vű, azt a naivul őszinte játékot,, amit Varga Katalintól, a Koldus- fiútól láthattunk. Fenntartás nél­kül vállalta Tom korát, érzelem­világát. Ebben a korban még vi- szolygunk a mindent kimagyará­zó közönytől, még rácsodálkozunk a csodálatos életre. Az igazság lovagjaként volt jobb. Derűs lé­nyétől fölfénylett a máskor mes­terkélt, hidegszürke udvar. Mát­ray Márta határozott vonásokkal érzékeltette, hogy más világban él, mint kis barátja. Királyfi- mivoltának kifejezése közben szinte megfeledkezünk arról, hogy 6 is gyerek. így is elfogadható, így is hiteles: felfogás kérdése. Most is tetszett a férfias Kovács Zsolt. Monyók Ildikó, mint Feke­te Bess a jól éneklő kevesek kö­zé tartozott. Ez pedig egy zenés játékban nem csekélység. Juhász Tibor is kamatoztatta énekes­színészi tapasztalatait. Flórián Antal a Lopd el, vidd el Dick megformálásával szerzett élve­zetes perceket a színházat roska- dásig megtöltő közönségnek. A zenekar mindent megtett Daróci Bárdos Tamás muzsikájá­nak hatásos tolmácsolásáért. Nem miattuk feszengtünk olykor kíno­san a nézőtéren. A musical mű­faja valamennyi közreműködőtől gondozott énektudást követelne. A Koldus és királyfi várhatóan sok ezer gyereket, ifjút vonz a színházba. Ezért örültünk bemu­tatásának, noha a gügyögés, a selypítés mellőzésével még nem teremtődik igazi ifjúsági előadás. Mondják, ez ritka, mint a fehér holló. Csodálható? Évi egy be­mutatón kikísérletezhetetlen, hogy miként is kellene a gyerekeknek — a jövő nézőinek — játszani. A legjobb szándékú alkalmi ki­rándulás is csak olyan közepes színvonalú előadást eredményez­het, mint a mostani kecskeméti bemutató. Hivatkoztunk már ar­ra: a gyereknek csak a legjobb való. Heltai Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents