Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-07 / 32. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 5 í ^' V*v LqSOIICZÍ Pál és Lázár György fogadta a török külügyminisztert Pénteken az Országházban Lá­zár György, a Minisztertanács el­nöke szívélyes légikörű találkozón fogadta liter Türkment, a Török Köztársaság külügyminiszterét, aki kollégájának, Púja Frigyes­nek a meghívására hivatalos lá­togatáson tartózkodik Magyaror­szágon. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak a Parlament­ben szívélyes légkörű találkozón fogadta a török diplomácia veze­tőjét. A parlamenti találkozón részt vett Púja Frigyes külügyminisz­ter. liter TUrkmen látogatást tett a Külkereskedelmi Minisztéri­umiban, ahol Veress Péterrel, a tárca vezetőjével a magyar—tö­rök kereskedelmi kapcsolatok és a gazdasági együttműködés fej­lesztésének kérdéseit tekintették át. XXXVI. évf. 32. szám Ára: 1,40 Ft 1981. február 7. szombat KÉSZÜLŐDÉS A KISZ X. KONGRESSZUSÁRA Megkezdődtek a taggyűlések, vita a kongresszusi levélről Szerte az országban több mint 870 ezer ifjúkommunista látott hozzá az ifjúsági szövetség legmagasabb fórumának, a KISZ közelgő, X. kongresszusának tartalmas előkészítésé­hez. A májusban összeülő kongresszus előkészületeiről Nyit- rai István, a KISZ KB titkára tájékoztatta az MTI munka­társát. A mozgalmi munka természetes ritmusát követve' január közepén megkezdődtek a dolgozó fiatalok alapszervezeti taggyűlései. Febru­ár közepétől „csatlakoznak” a kö­zépiskolások, a főiskolások és az egyetemisták, s március 15-ig ösz- szesen több mint 30 000 alapszer­vezeti közösség, ezen belül is minden egyes KISZ-tag személy­re szólóan ad számot arról, ho­gyan állt helyt a munkában, a tanulásban, a közösségi életben. Újjáválasztják a vezetőségeket, megtervezik az idei közösségi feladatokat, küldötteket választa­nak -a felsőbb szintű tanácskozá­sokra és érdemi, alkotó eszmecse­rét folytatnak a KISZ KB kong­resszusi leveléről. Már most bizonyosak lehetünk abban, hogy a KISZ különböző szintű szervezeteinek tavaszi ta­nácskozássorozatát a fiatalok va­lamennyi rétegének, a felnőtt tár­sadalomnak élénk figyelme kísé­ri majd. Pártunk XII. kongresszusán is kifejezésre jutott, hogy a társa­dalom életében növekszik az if­júság és a KISZ szerepe. A bi­zalomnak, a megnövekedett vá­rakozásnak csak úgy tudunk ele­get tenni, ha a jövőben pártunk ifjúsági szervezetének munkáját is-folyamatosan a változó körül­ményekhez igazítjuk. Mit írha­tunk az eredmények oldalára, s hogyan lehetne a, párt ifjúsági szervezetét még vonzóbbá ten­ni, tömegbefolyását erősíteni, hogy minden fiatalnak értelmes fel­adatot, közösségi élményt, haté­konyabb érdekképviseletet és vé­delmet nyújtó szervezetté fejlőd­jék — e nagy kérdésekre várunk konkrét javaslatokat az alapszer­vezeti taggyűlések résztvevőitől. Hiszen a. KISZ KB kongresszusi levele nem más, mint alkotó gon­dolkodásra, véleményilvánításra ösztönző vitairat. Ezúttal szándékosan nem irány­elveket, illetve a kongresszus majdani dokumentumtervezetét terjesztettük a tagság elé: az ed­dig megtartott alapszervezeti tag­gyűléseken kialakult felelősségtel­jes, mélyreható párbeszédek már­is igazolták várakozásunkat. A mozgalmi munkáról, pezsgő, ér­demi, országos véleménycsere kez­dődött el. A mostani viták rész­vevői például máris egyértelmű­en letették voksukat amellett, hogy mozgalmi eszközökkel is se­gíteni kell a napjainkban nélkü­lözhetetlen munkaerő-átcsoporto­sítást, a vele járó szakmai to­vábbképzést, átképzést, ezzel együtt az ifjúság alkotó képessé­gének kibontakoztatását. — A kongresszusi levél, amely nyilvánosságot, demokratikus fó­rumot teremt a mozgalmi munka legfontosabb kérdéseinek meg­vitatásához, s tapasztalatokat, vé­leményeket „gyűjt” a kongresz- szus mondanivalójához — nem csupán a KISZ-tagokhoz szól. A társadalom fő kérdéséről, a fiata­lok helyzetéről, életkörülményei­ről, az előttünk álló legfontosabb feladatokról országos párbeszéd­re szeretnénk ösztönözni a KISZ- en kívüli fiatalokat is. Nemrég Borsodban örömmel láttuk, hogy a megyei KISZ-'bizottság, úgyne­vezett rétegtalálkozót szervezett a helyi pedagógusfiatalok, ifjú­kommunisták és KISZ-en kívüliek együttes részvételével. Szinte vé­get érni nem akaró párbeszéd ke­rekedett a kongresszusi vitairat alapján az értelmiségi fiatalok, valamint a mezőgazdaságban te­vékenykedő ifjú borsodiak mis­kolci összejövetelein is. — A taggyűléseken megválasz­tott küldöttek, tarsolyukban a közösség véleményével, javaslatai­val, március 15—április 5. között munkahelyi, tanintézeti és közös­ségi küldöttgyűléseken vitatják meg a RISZ-bizottság beszámolóit az előző küldöttgyűlés óta végzett munkájáról. „Magasabb” szinten folytatódik a kongresszusi levél fölötti vita, s e küldöttgyűlések feladata lesz az április 19-ig zaj­ló városi, járási fővárosi kerületi és ilyen jogú küldöttgyűlésekre a fiatalok képviselőinek megválasz­tása. Az előkészületek negyedik lépcsője április 19—május 3-a kö­zött, a megyei és megyei jogú, illet­ve a budapesti küldöttgyűlések megtartása lesz. Az ifjúság képvise­lői e fórumokon már a kongresszusi levél vitájának tapasztalatait ösz- szegezik, rangsorolják a javasla­tok, észrevételek sokaságát. A megyei, illetve a budapesti kül­döttgyűléseken választják meg az ifjúsági szövetség legmagasabb fórumának mintegy 900 küldöttét — mondotta befejezésül Nyitrai István. (MTI) Élelmiszeripari gyáravatás Baján ÜNNEPÉLYES IGAZGATÓTANÁCS-ÜLÉS A BÁCSHŰS-NÁL Több mint egy évtizede hirdették meg az országos húsprogramot. Hatására Bács-Kiskun megyében is gyors ütemben fejlődött az állattartás. 1970 és 1979 kö­zött 510 ezerről 988 ezerre emelkedett a sertésállomány, a vágásra értékesített álla­tok száma pedig 200 ezerről csaknem egymillióra. A hús- feldolgozó ipar azonban nem tudta követni ezt a folya­matot. Évente több százezer vágóállatot szállítottak a megyéből távoli üzemekbe. A legjelentősebb állattartó körzetben, a bajai járásban, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok az állami húsiparral összefogva évek­kel ezelőtt éppen ezért ala­kították meg egy vágóhíd és első gazdasági társulását. 1975-ben helyezték el a Bács­kai Húsipari Közös Vállalat üze­mének alapkövét Baján. A múlt év tavaszán kezdődött a próbavá­gás, 1980 második felében pedig a folyamatos termelés. Pénteken délelőtt a BÁC9HŰS-nál tartott ünnepélyes igazgatótanács-ülésen pedig megtörtént Baja legújabb élelmiszeripari gyárának átadása. Az alapító gazdaságok, vállala­tok képviseletében dr. Szilágyi Sándor, az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt vezérigazgatója, a közös vállalat igazgatótanácsának elnöke köszöntötte a megjelente­ket, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, dr. Romány Pált, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság el­ső titkárát, dr. Matos László me­gyei tanácselnök-helyettest, az alapító gazdaságok és a tervező, kivitelező vállalatok képviselőit, Dr. Horváth István, a BÁCSHŰS igazgatója ismertette ezután a vállalat megalapítása óta eltelt időszak eseményeit, a gyár pró­baüzemétől kezdve elért termelési eredményeket. A 700 millió forin­tot megközelítő beruházás megva­lósult. Az állami húsipar 1979-ben átlagosan 116 kilométer távolság­# Váncsa Jenő átadja a Kiváló munkáért kitüntetést Hrottkó János­nak, a BÁCSÉP szocialista ' brigádvezetőjének. feldolgozó építésére az ország ra szállította a vágósertéseket az országban. A BÁCSHŰS működé­si körzetében megvásárolt 200 ezer sertés szállítási távolsága 23 kilométerre csökkent. A beruházáshoz szükséges ösz- szegnek felét a közös vállalatot alapító gazdaságok, valamint az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt és a húsipari hizlaló vállalat te­remtették elő. A tervezést az AG- ROBER és az Élelmiszeripari Tervező Iroda végezte. A kivite­lezésben a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat a Monori MEZŐGÉP, a Tatabányai Szén­bányák Vállalat mint generálki­vitelezők számos alvállalkozóval együtt dolgoztak. Igen jelentős segítséget nyújtottak a munkában az alapító 19 termelőszövetkezet építőbrigádjai, az ÁHT pápai, szegedi, budapesti és kiskunfél­egyházi vállalatai. A BÁCSHŰS jelenlegi hétszáznyolcvan dolgo­zója közül több mint százan az építkezésben is részt vettek, hogy minél előbb befejeződjék a ki­vitelező munka. — A múlt év szeptember vé­gén fejeződött be a gyár próba­üzeme — mondotta dr. Horváth István igazgató —, s december 31-ig 126 ezer sertést vágott és dolgozott fel. Teljesítette a közös vállalat a vágóállat-felvásárlási tervét is, 1980-ban 202 ezer ser­tést vett át az érdekelt gazdasá­goktól. Már a próbaüzem alatt átvettük az állami húsipartól Baja és a járás, valamint a kiskunha­lasi járás bácskai' felének húsellá­tását. Rendszeresen szállítottunk ezenkívül termékeket Budapestre, decemberben már Kecskemétre, s 1981. február elsejétől kezdve Kalocsára és a járásba. A múlt év végéig 150 tonna, az USA- szabványnak megfelelő minőségű sonkát gyártottunk, s szállítot­tunk belföldre. Négymillió 966 ezer dollár értékű hasított ser­tést, darabolt húsárut s egyéb ter­méket exportáltunk, s július óta a kishatárforgalom keretében Ju­goszláviába is küldtünk húsárut — mondotta az igazgató. Ismertette a vállalat 1981. évi tervét is, amely Szerint ez évben 295 ezer sertést vásárolt fel a gazdaságoktól, s 1,4 milliárd fo­rintos árbevételt irányzott elő. A próbaüzem óta kellő gyakorla­tot szereztek a gyár dolgozói, s a korábbinál nagyobb feladat tel- jésítésére is képesek. Már fél­ezernél többen dolgoznak olyan brigádokban, amelyek a szocia­lista cím megszerzését tűzték cé­lul maguk elé. • Dr. Romány Pál aláírja az új üzem átvételi okmányát. (Straszer András felvételei) Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter méltatta ezután a közös vállalat érdemeit a korszerű üzem megteremtésé­ben. Baja életében sem közömbös az új élelmiszeripari gyár, amely­nek egy év alatt kialakult a dol­gozó kollektívája, s amely kellő gyakorlatot szerzett arra, hogy jó minőségű termékeket állítson elő hazai fogyasztásra és export­ra. A miniszter ezután Kiváló munkáért kitüntetést nyújtott át Mihált Istvánnak, Horváth Jó­zsefnek a BÁCSHŰS, Elek Sán­dornak, a Monori MEZŐGÉP, Hrottkó Jánosnak, a BÁCSÉP dolgozójának, majd átadta az üze­met rendeltetésének. Váncsa Jenő a délutáni órákban pártnapot tartott a Bácskai Hús­ipari Közös Vállalatnál, s bajai tartózkodása alatt találkozott a mezőgazdasági kombinát vezetői­vel. Tárgyalást folytatott a kom­binát VI. ötéves tervre vonatkozó elképzeléseikről. K. A. NEMCSAK ÉLETREVALÓ — PÓTOLHATATLAN IS! A tanya villamosítás eredményei Bács-Kiskun megyében ötezer-hetvenhét tanyába vezet­ték be a villanyt, s teremtették meg ezáltal a huszadik század végén már természetes komfort lehetőségét Bács-Kiskun megyé­ben — így összegezhető a villa­mosítás eddigi eredménye. Nem telt még el annyi idő, hogy ne emlékezhetnénk a' kez­detekre; a hatvanas években i megfogant, s csak a gazdasági re­form után csendesült óhajra: a tanya, mert útjában áll a nagy­üzemnek, szűnjék meg, a külterü­let néptelenedjék el. Az először az ÉS-ben lezajlott „A tanya: élet­revaló!” című s tartalmú vita nemcsak indulatokat kavart, érve­ket szolgáltatott, de a maga mód­ján előkészítette a talajt az ob­jektív vizsgálódás számára. Ta­nulmánytervek készültek, tudo- i mányos igénnyel mérték fel a tanya közhasznát, egyelőre pótol­hatatlan gazdasági szerepét, s mindezeket figyelembe véve: az emberhez méltó élet feltételei megteremtésének lehetőségét. Ahogy egy alkalommal dr, Gaj- dócsi István, a megyei tanács eL nőké fogalmazott: ha a tanyai ember nem altar bejönni a falu­ba, akkor egy dolgunk van: ki kell vinnünk a tanyájára az inf­rastruktúrát, ami ebben az eset? ben a villanyt jelenti. A tanulmánytervek végül terv- koncepcióvá váltak, irányelveket fogalmaztak meg. Egyebek közt világossá tették, hogy a magyar­országi tanyák villamosítása el­sősorban társadalompolitikai kér­dés, ezért nem a befektetett ösz- szegek és a gazdasági termelési eiedmények összevetésére, hanem célszerű műszaki megoldásokra kell törekedni, továbbá árrá, hogy a villamosítás is segítse elő az egészséges településszerkezet ki­alakulását. A tanyavillamosítás anyagilag lemérhető legnagyobb előnye a következő évek terme­léskiesésének elhárításában je­lentkezik, az életkörülmények ug­rásszerű javulását és a munka- körülmények nagymértékű köny- nyítését lehetővé téve, fékezve az elnéptelenedést, és ezzel a roha­mos termeléskiesést. 1970-ben Bács-Kiskunban 160 ezren éltek tanyán — a szám az 1960-as adatnak alig háromnegye­de. Jellemző, hogy a porták 87 százaléka, vályogból készült, s 76,5 százaléka egyszobás volt. A leg­nagyobb arányban a nagyon rit­ka és a ritka szórványtanya jel­lemezte a laksűrűséget, ami a „nagyon ritka” kategóriában is mindössze 6—12 tanyát jelentett négyzetkilométerenként. Ezt kel­lett összehangolni a tervkoncep­ció igen liberális feltételével: ott érdemes, villamosítani, ahol egy kilométer vezetékre legalább 8— 10 tanya jut. A munka elkezdődött, igen je­lentős állami támogatással — — 1974—75-ben összesen 20 mil­lió forintot bocsátott a megye rendelkezésére a Nehézipari Mi­nisztérium. Ez a segítség a nyolc év statisztikájából is kitűnik. 73- ban 329, 1974-ben már 1232, 1975- ben 1040 tanyához jutott el az áram. A következő években egyre csökkent ez a szám: 1976-ban 754, tavaly pedig 237 tanya ka­pott villanyt. Nyolc esztendő alatt 110 millió 777 ezer forintos beruházással — ebből 39 millió az állami támogatás — 131 kilo­méter középfeszültségű, 1013 kilométer kisfeszültségű hálózat épült, és 187 transzformátort sze­reltek fel. Ez 5704 tanya villa­mosítását tette volna lehetővé, ám csak 5077-en éltek az alka­lommal, s kötötték be házukat a hálózatba. Ez ugyanis nem olcsó mulatság, noha a költségek vala­melyest csökkentek az elmúlt években. 1974-ben. 40 ezer 300. tavaly pedig 29 ezer 100 forintba került egy porta villamosítása, azaz a hálózat kiépítése. Ehhez azonban újabb költségek társul­nak: pénzbe' kerül magának a háznak a villamosítása: a villany­óra, a falvésés, a huzalozás és természetesen a készülékek is hozzászámítandók. Mindent — az ásott kút helyetti fúrt kutat, a vízszívó motort, darálót, mosógé­pet, televíziót, bojlert és a töb­bit — beleszámítva 60—100 ezer forintba kerül a komfortosítás. S bár megtérülő kiadás — az öntö­zött földön a korábbinál három­szor nagyobb a termés — igen nagy erőpróba elé állítja a ta­nyaiakat. A jövő útja a villamosítás foly­tatása, hiszen a távlati terv az összes tartósan fennmaradó ta­nya komfortosítását tűzi ki célul. Ez azonban egyre drágább, hisz mostanra már csak a nagy költ­séget igénylő, egymástól messzi fekvő tanyák árammal való ellá­tása maradt. 1981-ben így is cso­da történt: egyetlen villamosítási pályázatot sem kellett elutasítani a megyei tanács illetékeseinek. Mint azt Csapó László főelőadótól megtudtuk, 472 tanya kap az idén villanyt összesen 16 millió' 109 ezer forintos beruházással. A költségek változók, 17 800 forint­tól 40 600-ig terjednek. Hogy mit jelent egészen konk­rétan a villamosítás, arra alán a csólyospálosi a legjobb példa. A kiskunhalasi járásban fekvő kis­község bízvást nevezhető Bács- Kiskun legtanyásabb falujának, hiszen a 2250 lakosból alig Kétszá­zan élnek a belterületen. A fej­lődés számottevő. Nem utolsósor­ban Németh József tanácselnök erőfeszítései nyomán, az 550 la­kott tanya közül 450-ben már ott a villany, s a vele együtt járó kényelmesebb élet lehetősége, fel­tétele. Végül is: hány tanyát lehet még villamosítani? A szakembe­rek szerint az ezredfordulóra 200 ezerre csökken a külterületi né­pesség létsAma az országban, Bács-Kiskunban pedig a jelenlegi 40 helyett csak 30 ezer tanya lesz. Az áramot — lehetőség sze­rint — mindenhová el kell ve­zetni', ezt kívánja nemcsak az egyéni (a tanyai ember), hanem a társadalmi (az ország) igénye is. A tanya ma még, és hosszú ideig a jövőben is nemcsak életrevaló, de — pótolhatatlan is. B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents