Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-06 / 31. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1081. február 6. „LEGYEN VALÓBAN A MÁSODIK OTTHONUK” • A tágas var n rouzem. A FÉKON űj kalocsai gyárában Az utolsó simítások még hátra­vannak az új gyáron, de január 4-e óta imár itt dolgoznak a ka­locsai FÉKON-os lányok és asz- szonyok. Földúlt udvar közepén áll az épület, de benn tisztaság, fény, meleg és tágasság fogadja a belépőket. — Két és fél nap alatt települ­tünk át ide — újságolja a szak- szervezeti bizottság titkára, Sebők Anna. — Látnia kellett volna a hurcolkodó, rendezkedő, takarító asszonyok lelkesedését. Németh Tibor igazgató és Ka­tus Istvánné, a pártalapszervezet titkára, akik szintén társaságunk­ban vannak, elégedettek az ide- költözés gyorsaságával, és az új üzembeli termelés eddigi ütemé­vel. Gyárnéző utunkon a ■ nyers­anyag-, illetve a készáruraktár az első állomás. Az NSZK-beli Zimmermann cégnek készített gyönyörű blúzok fogason füg­gesztve — nem összehajtogatva —, nylonzsákba bújtatva várják a kamiont. * Ma munkásgyűlést tartottak az új gyárban. Eljött Katz Ervin, a FÉKON Ruházati Vállalat vezér- igazgatója is. — Legyenek jó gazdái a gyár­nak, s legyen valóban a máso­dik otthonuk — kérte a kollek­tívától. Az első számú vezető elmondta, hogy az új üzem 80—81 millió fo­nalba került. Sokat korszerűsö­dött a cég az V. ötéves tervben. Csak gépekre 100 milliót költöt­tek. Nagy értékű beruházásaikhoz hitelt vettek föl az exportáruala­pok bővítését segítő központi ke­retből. Ebből épült a kalocsai gyár is. A hitelt vissza kell fi- zeínij s a banknak ígért mérték­ben kell növelni a tőkés exportot, a külgazdasági egyensúly javítása érdekében. Egyébként a FÉKON nagykol­lektívája 3' százalékkal túltelje­sítette az V. ötéves tervi árbevé­teli előirányzatát, a nyereségük 15—20 százalékkal kevesebb lett a vártnál, a szabályozók módosí­tása miatt. A jó munka révén a bél eket 37—40 százalékkal emel­hették. (Kalocsán ebben az idő­• Sebök Istvánné, a Zrínyi Ilo­na brigád vezetője a munkás- gyűlésen a vasalást nehezítő problémát vetett föl. szakban a FÉKON-üzemben nőt­tek leggyorsabban a keresetek.) Nőtt a tőkés export, a magasabb szakmai igényű áruk aránya. — A XII. pártkongresszus - ha­tározata értelmében az idén fel kell készülnünk az ötnapos mun­kahét bevezetésére — hangzottak a vezérigazgató ígéretes szavai. — A bevezetés időpontja önökön múlik, azon, hogy ezt a termelés csökkenése nélkül meg tudjuk-e csinálni. Jól ki kell használnunk a munkaidőt. Az új' munkaszer­vezéssel a kalocsai gyártól, ame­lyet sajnos, nem tudtunk a terve­zett időben üzembe helyezni, az idén 15 százalékos termelékeny­ségnövelést várunk. A vezérigazgató arról is tájé­koztatta a munkásgyulés részt­vevőit, hogy a FÉKON-terimékek jól értékesíthetők, az idén jelen­tékenyen emelni tudták az ex­portáraikat. A jó piaci pozíciókat hibátlan minőséggel és a szállí­tási. határidők betartásával őrizze a kalocsai közösség is. * — Ez a gyártás-előkészítő rész­legünk, itt készítjük el az új ter­mékek első darabjait — mutatja be a gyár újabb részét Katus Ist­vánné. — Mellette a Szabászat ta­lálható. — Hogy tetszik az új munka­hely? — kérdezzük Németh Ist- vánnétól, aki gallérok bélelését ragasztja, a helyükre ponthegesz- IŐ géppel. — Nagyon — hangzik a tömör, mosollyal kísért válasz. Ez a felelet mindenfelé. Nem csoda, ha örülnek a dolgozók a korszerű szociális létesítmények­kel fölépített gyárnak, hiszen a régi üzemük ósdi, zsúfolt volt. * A munkásgyűlésen Németh Ti­bor igazgató összefoglalta a gyár tavalyi eredményeit. A nyereség kétszerese lett a tervezettnek, az első osztályú termékek aránya 96 százalék. * — Fejlődtünk, de igazán elé­gedettek nem lehetünk — sűrí­tette össze véleményét. S meg is indokolta azt, többek között a szalagokon belül, javításra visz- \ szavetett munkadarabok jelentős számával. — Bízom benne, hogy pontos, fegyelmezett munkával megold­juk a jövőben a vállalattól ka­pott nagyobb feladatokat is — mondta az igazgató —, s elősegít­jük a gyárépítés költségeinek gyors megtérülését. * Az üzemépület emeletén tágas varrodában helyezkednek el a szalagok, már az új, termelékeny- seget javító szervezés szerint. A dolgozókat állandó és változó mű­veleti csoportokba osztották be. Az utóbbiakba azokat, akik ha­mar képesek áttérni az újabb fa­zonok készítésére. A többiek az állandóbb jellegű műveleteket végzik. Ebben a szervezésben mindenki maximálisan kifejtheti képességeit, amire a teljesítmény­bérezés is ösztönzi. — Ez itt „étkezősziget" — állít­ja meg csoportunkat Németh Ti­bor igazgató. — A régi üzemben • Az idősebb generációt képviseli Németh Istvánné, aki a szabásza­ton gallérbéléseket ragaszt be. 0 Damaskó Éva szakmunkásje- lölt, az ügyes tanulók egyike. a gép széléről reggeliztek az asz- szonyok. Most hűtőszekrénybe te­hetik az ennivalót, és itt az aszta­loknál étkezhetnek. Az ebédet a másik épületben a melegítőkony­hás étkezdében fogyasztják el. Ott lesz az orvosi rendelő és a boltbüfé is. Élénk volt a munkásgyűlés. A felszólaló lányok és asszonyok ígéretet tettek a jó munkára az új gyárban. De fölvetettek prob­lémákat is. Szembekerült egyéni és közérdek — látszólag. Kulcsár Józsefné, a Kállai Éva brigád ve­zetője sok okos gondolat közt azt is szóba hozta, hogy azokat a be- tanulókat, akiknek,a fölvételét az oktató nem javasolja, ne alkal­mazzák gyárban, mert a szak­ma iránti érzéketlenség csak kárt okoz a kis közösségnek, és a nép­gazdaságnak is. Ez az érvelés jól hangzott, de van egy másik igazság is, amelyet Kormos Miklós, a városi pártbi­zottság jelenvolt gazdaságpoliti­kai munkatársa fejtett ki: — Aki ma fiatal, abból öt év alatt olyan gyakorlattal rendelke­ző munkás lehet, mint aki ma száz. százalékot teljesít. Legyűrik türelmesek! Ne sajnáljunk egy kis áldozatot sem a fiatalokért! Hi­szen''munkásközösség volnánk! A szalagbeli felnőtt dolgozók te­kintsék gyereküknek a fiatalokat, s ne sajnálják, ha egy forinttal kevesebbet keresnek az ő tapasz­talatlanságuk miatt. Jó munkássá kell nevelni őket. Persze,- aki varrni nem tud jól megtanulni, annak máshol kell helyet keresni a gyárban. Horváth Józsefné anyagbevizs­gáló, s mások azt kérték, hogy a külföldi partnerrel hamarabb szállíttassák ide az anyagokat, hogy idegeskedés nélkül lehessen ellenőrizni a minőségüket, s le­gyen idő a kiszabásra. Az ideges­kedés a szabványra várakozó var­rónőknél kedvezőtlenül hat a mi­nőségre. , ' ' '• A befejező részlegen át a tan­műhelybe jutunk, ahol Rézmann- né Kühner Anna oktatja a lányo­kat a konfekciókészítésre. Jelen­leg 109 tanulója van a gyárnak. Számukat szívesen növelnék — hallottuk Tamás László személy­zetistől mert a iétszárhot' a fiatalok nevelésével akarják gya­rapítani. Az ifjú szakmunkásjelöltekre Számítanak a bizonyításban: a népgazdaság pénzét jó helyre fektették be a kalocsai FÉKON- gyárba. A. Tóth Sándor 0 Az „étkezőszigeten" Sebők Anna szb-titkár, Németh Tibor igaz­gató, és Katus Istvánné párttitkár. PÁRTALAPSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL Meg kell kezdeni a fiatalítást Egy évre választották meg Borbély Lajosnét, a Kecske­méti Konzervgyár III. pártalapszervezetének titkárává. Már azelőtt is tagja volt a pártvezetőségnek. A hatvanöt tagú pártalapszervezet 70 százaléka nő, s öt pártcsoportban tevé­kenykednek, a konzervüzemben, a szárítóban, a laborató­riumban, a készáruraktárban és a szállítási osztályon. A nők aránya a pártvezetőségben is megmutatkozik, ugyanis a ve­zetőség hét tagja közül csupán egy a férfi. Ez így van rend­jén, hiszen a konzervgyár dolgozóinak több mint kétharma­da nő. — A pártalapszervezet átlag- életkora 40 év — mondta Borbély Lajosné —, s bár nem beszélünk elöregedésről, mégis fontosnak tartjuk a fiatalítást. Sajnos, az utóbbi években kevés fiatalt vet­tünk fel a párt tagjai sorába, így az életkor egyre magasabb lett. Oda kell figyelnünk erre a jelen­ségre, hiszen az. üzemünk dolgo­zóinak 30 százaléka 30 év alatti, Mint minden pártalapszervezet, ők is tervet 'készítettek a párt­tag-utánpótlásra. Hat fiatalt sze­meltek ki, akik közül öten KISZ- tagok. A hatodik éppen hogy csak kinőtt a KISZ-korosztályból, de korábban maga is részt vett a szervezeti munkában. — Bátran támaszkodhatunk a RlSZ-fiatalokra, mert jól dol­goznak, tanulnak, aktívak a moz­galmi munkában. A pártcsopor­tok, amelyek ajánlják, javasolják a fiatalok felvételét, ismerik, őket, figyelik emberi magatartásukat, munkamoráljukat. Miután az adott gazdasági egységnek a párt­csoportok a gazdái, az ő segítsé­gük nélkül képtelenek lennénk a pártalapszervezet megújítására. A párttagfelvételi tervet az alapszer vezetyezetős égé, a párt- csoportbizalmíakkal kibővített vezetőségi ülésen beszélik meg, döntenek közösen. A pártcsopor­tok ennél a pártalapszervezetnél nagyon kritikusak, s nemegyszer döntenek úgy egy-egy párttagfel­vétel esetében, hogy várjon még az illető, dolgozzon tovább, bizo­nyítson. Ez a pártcsoportok fele­lősségét is mutatja, anjielynek tagjai egy-egy értekezlet kereté­bei1! vitatják meg; ki érdemli meg a bizalmat. — Már korábban, még amikor vezetőségi tag voltam, észrevet­tem: senki sem jelentkezik önál­lóan, hogy tagja szeretne lenni a pártnak. Véleményem szerint az emberek ezt szerénységből teszik, ám van olyan érzésem is: elvár­ják, szóljanak nekik, gondoljanak rájuk. Amikor szóvá tesszük, a megkérdezettek zöme kijelenti, gondoltam rá, de nem szóltam, hátha elutasítanak ... Visszatér­ve a KISZ-alapszervezet ajánlá­sára, elmondhatom, hogy ma már a fiatalok sokat változtak ebből a szempontból. Az akcióprogra­mok összeállításánál a párttaggá nevelést, ajánlást állítják a kö­zéppontba. Nem rejtik véka alá a véleményüket, s akit ajánlanak, annak is megmondják a magukét, azt, min, hol kell változtatni. A párttaggá neveléshez a KISZ- szervezeten kívül a pártcsoport is ad feladatokat a fiataloknak, de ezenkívül megragadnak minden lehetőséget, hogy beszélgessenek velük, rriegismerjék politikai el­kötelezettségüket, emberi maga­tartásukat. Azt már mástól tudtuk meg, hogy éppen ez a pártalapszerve­zet kezdeményezte, hogy töltsék fel a műszakok létszámát, amely azzal az eredménnyel járt: mind­három műszakban működik a ter­melő vonal. A III. pártalapszer­vezet kommunistái egyébként az elsők, ha többletmunkáról, vasár­napi műszakról van szó, s ezzel magukkal ragadják a többi dol­gozót is. A pártalapszervezet leg­fontosabb tennivalója — mint ez Borbély Lajosné szavaiból is ki­tűnt — töretlenül folytatni ezt a példamutató munkát, ám ehhez kellenek a fiatalok, azok, akik átveszik az idősebbektől a „sta­fétabotot”. Gémes Gábor HÁZUNK TÁJA Amit a metszésről tudni kell A tél január végén és február első heté­ben .kiengedett fagyos szorításából. Csalóka tavasz ébresztgeti a Bács-Kiskun megyei kiskerteket. Néhol már felvetette fejecské­jét a hóvirág. Az amúgy március elejére várt a barkafeslés is megkezdődött a Tisza menti füzesekben. Mindez és a napközbeni csaknem tízfokos hőmérséklet, bátorítást ad a gyümölcsfa-tulajdonosoknak, hogy megkezdjék a metszést. Érdemes néhány gondolatot hozzáfűzni ehhez a termőfelület- és terményszabályozó munkához. Gyakran látni „öntevékeny” munka utáni hatalmas lombot, vagy túlterhelt gyümölcsfákat, me­lyek a következő évben hihetetlen „zöld gyarapodással” válaszolnak a könyörtelen beavatkozásra. 0 Mínusz 5 Celsius-fok feletti hőmérsékletnél mát hozzákezdhetünk a metszéshez. Nemcsak a gyakorlat,- ha­nem a tudo­mányos kuta­tás is bizonyí­totta, hogy ilyenkor tél­utón legin­kább az almás termésűeket metszhetjük. Elvben kétfé­le módszert különböztet­hetünk meg. Az első, ami­kor adott a fa alakja és ezt az úgynevezett termőfelüle­tet tartjuk kordában úgy, hogy megfele­lő legyen a fa-, lomb-, ter­mésarány. A másik, amikor magunk ala­kítjuk ki a suhángból vagy a koronás oltványból a megfele­lő formát. A kertekben leginkább a sudaras, kombinált koronák terjedtek el, amelyek termőfelü­letének nevelése három vagy négy oldalvezérvesszőből és egy fővezérvesszőből indult ki. Emel­lett megtaláljuk az úgynevezett orsófákat is a megyei almás kis­kertekben. Egyre többen kísérle­teznek azonban gyümölcsnövé­nyekkel, amelyek jobb termőhely­kihasználást, így nagyobb termést biztosítanak egységnyi területen, ami a, kistermelőnek elsőrendű érdeke. A SUDARAS ÉS KOMBINÁLT KORONA METSZÉSE. Tételez­zük fel, hogy a negyedik-ötödik évnél járunk, amikor az almafánk már hat-hét méter magas, és ki­alakult a vázrendszer. A suda­ras formánál még megvan a fő­vezér, “a felfelé törő ág, a kombi­nált koronaformánál viszont ezt már eltávolítottuk, így a napsü­tés akadálytalanul juthat a fa belsejébe. Ebben az esetben cé­lunk, a koronaritkítás mellett a további magasságnövekedés visz- szafogása. Ennek érdekében az el­ső ágcsoport vázágaiból előtörő vesszőket yagy tőből eltávolítjuk, vagy metszetlenül hagyjuk, így alig növekedve termést hoznak. A felfelé törekvés következménye­ként legerősebben a vesszők csúcsrügyei hajtanak ki. Az al­sóbb helyzetű oldalrügyekből rö- videbb hajtások keletkeznek, a vessző alaprészein található rü­gyek alvó állapotban maradnak, ami egyes ágak felkopaszodásá­hoz vezet. Mindezt tudva, látha­tunk hozzá a többszörösen elága­zó ágvégződések ritkításához, -hogy ne zárják el a korona bel­ső részét a napfény elől. Első­sorban a ritkító metszéssel a ko­rona külső részeit kell gyéríteni. Ezzel az almafa-termőfelületet, kívülről befelé mélységi irány­ban növeljük. Célszerű fűrésszel eltávolítani azokat az ág- és gallyrészeket, amelyek túl közel állnak egymáshoz, vagy kereszte­zik egymást. A vázágak alsó részein elhe­lyezkedő „fattyúvesszőket” kirit­kíthatjuk. Elsősorban a vízszin­tes helyzetet megközelítő, gyen­gén növekvő vesszőket hagyjuk meg abból a célból, hogy a váz­ágak alsó részén újabb fiatalabb termőfelületet alakítsunk ki. A SZABOLCSI, NAGY SÄN- DOR-FÉLE METSZÉST elsősor­ban a jonatán fajtáknál alkal­mazhatjuk. Ez egyfajta liszthar- matvédettséget biztosít a fák­nak. A termőkorú fákat évről évre rendszeresen kell metszeni, a vázágakat és a térkitöltő el­ágazások vezérvesszőit a növe­kedési erélynek megfelelően rö­vidítve. Ezzel a metszéssel a rö­vid dárdák és a sima termőnyár­sak (termőrészek) kivételével lé­nyegében az összes vesszőt visz- szametsszük. Így a lisztharmattal fertőzött vesszőcsúcsokat eltávo­lítjuk és ez elősegíti a gombabe­tegség elleni védekezést. A VÉKONYVESSZÖS MET­SZÉSI MÓDSZER lényege, hogy a többszörösen elágazó, 1 legyen­gült, vékony vesszőket a korona­ritkító metszés során eltávolít­juk. A 6 milliméternél véko­nyabb vesszők minősülnek kivá- gandónak, a 12 milliméter vagy ennél vastagabbak pedig érté­kesnek. Ezzel a módszerrel az el- sűrűsödést akadályozhatjuk meg. Mivel a szomorúfűzszerűen le­lógó, felkopaszodott, legyengült vesszőkön, termőrészeken nem fejlődnek ki életképes termőrü­gyek. AZ ORSOFAK METSZÉSEKOR a lényeg, hogy,a korona- és ter- mőrészritkító munkák során szel­lős, laza koronát alakítsunk ki. Ezt csak rendszeres, de nem erős ritkító metszéssel érhetjük el, mivel ezek a koronaformák álta­lában gyenge növekedésű alanyt, illetve fajtát igényelnek, ered­ményesen alkalmazhatjuk az úgynevezett Pillar-metszést, amelynek lényege, hogy a korán termőre forduló koronaformának a hajtásnövekedés, a termőrész- képződés és a minőségi termésho­zás egyensúlya miatt szüksége van rendszeres ifjító metszésre. A két-három éves termőrészeken, termőgallyakon legfejlettebbek a termőrészek, a termőrügyek és a legszebbek a gyümölcsök. A Pillar-metszéssel éppen ezért a karcsúorsó-koronábari csak 3 éves korig hagyjuk meg a gallya­kat. A negyedik éves részeket tőd­ből el kell távolítani, és helyettük I éves vesszőket neveljünk — le­váltásukra — tprrnőgallyakká. Ez a módszer, bár munkaigényes, de a rendszeres és kiváló minősé­gű nagy térméshozamokban meg­térül az időráfordítás. Ezenkívül előnye, hogy nagyon egyszerű és szinte sablonosán végezhető. A GYÜMÖLCSNÖVÉNYEK METSZÉSEKOR legfontosabb,1 hogy már jól kialakított ágrend­szerünk legyen. A Haag-sövény- nél szem előtt kell tartani azt, hogy a sövényfal mindkét irány­ban 50—70 centiméternél széle­sebb ne legyen. A termőfelületét halbordás-rendszerűen metsszük. Az idősebb fáknál alkalmazzuk a könyököltető metszési elvet, ami­kor egy megfelelő szögállású vesszőre váltjuk ki a nagyon szé­lesre törő, növő gallyakat. A Hungaria-sövény hazai ég­hajlathoz, alkalmazkodott ter­mesztési módszer, amelynél a rit­kító metszésre különösen nagy gondot kell fordítani. Cz. P.

Next

/
Thumbnails
Contents