Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám

1981. február 21. • PETŐFI NÉPE • 3 MONDJA MEG ŐSZINTÉN . . . Érdemes-e újítani? Nyughatatlan, örökmozgó, folyton valami jó értelemben vett változtatáson spekuláló munkásembereket faggattunk a héten: hogyan látják, az adott gazdasági keretek között ma­napság lehet-e, érdemes-e bátran újítani. A válaszokból nyilvánvalóan nem kerekedhet ki teljes kép az egyre széle­sebb körben népszerűvé váló újítómozgalomról, viszont ka­punk néhány megszívlelendő, jóllehet a bennfentesek számára kevésbé meglepő jelzést annak árnyoldaláról. Az első nyi- latkozó: Bóta László szer- »Ijf 'S számkészítő, Budapesti Rá- * .J) Hl Gyár kecske- méti üzeméből: kisebb nagyobb már — legutóbb első díjat nyertünk munkatár­saimmal, a vállalat Alkotó Ifjú­ság pályázatán —, és az a meglá­tásom, hogy a népgazdaság, az üzem és az egyén szempontjából egyaránt érdemes, szükséges. Én műanyagos vagyok, és ha figye­lembe vesszük, hogy a magnók 80—90 százaléka ma már műanyag, hát rettentő sok a téma... Ogy vélem: az újítások elbírá­lásával nálunk is gyakran együtt járó fölöslegesen hosszadalmas procedúra sokaknak kedvét szegi. Ha valakinek, mondjuk, támad egy ötlete és papírra veti, először itt helyben, a közvetlen szakmai vezetők véleményezik. Ez általá­ban gyorsan megy. Utána Pestre küldik, a központ újítási bizott­ságához és ettől kezdve követhe­tetlen, kiszámíthatatlan az útja. Előfordul, hogy annyira megnyú­lik ez a bizonyos „átfutás”, hogy a hatvannapos kötelező határ­időt sem tudják betartani. Aztán. Van úgy, hogy föllebbez- ni kell, az megint egy külön kál­vária. Mert ha én kitalálok és lejegyzek valamit, az az itteni személyes tapasztalataimon, gya­korlati megfigyeléseimen alap­szik. Akik meg a végleges döntést hozzák, nem látják ugyanezt a munkafolyamatot, mert ott Pes­ten már ez nincs kéznél, külön- külön, minden javaslat megvizs­gálására pedig nem utaznak ide. Tehát nem értik meg pontosan a lényeget, és jobbik esetben továb­bi rajzokat, számításokat, indok­lást kérnek. Máskor viszont kere­ken elutasítják a beadványt. Nekem is van egy ilyen ké­nyesebb ügyem. Másodmagammal immár ötödik éve állunk alku­ban a központi bíráló bizottság­gal. Vezetőink maximálisan tá­mogatják, elismerik, „odafönt" viszont műszaki problémákra hi­vatkozva elzárkóztak ettől. £s nemrég észrevettük, hogy az új mechanika dokumentációjában kis módosítással ugyanazt írják elő, amit mi jóval korábban kigondol­tunk. (Bizonyos rézcsapoknak mű­anyaggal való helyettesítéséről van szó.) Nem maradt más hátra, reklamáltunk. Hogy mi sül majd ki belőle, fogalmam sincs. Szóval, szerintem, ez az erős függési viszony jelenti a legko­molyabb hátrányt és nehézséget. Régi kívánságunk: a kecskeméti gyárnak bizonyos értékhatárig le­gyen jogköre elbírálni az éssze­rűsítések, újítások helyességét, hasznosságát. Ehhez megfeleld felkészültségű, felelősen értékel­ni tudó műszaki gárdával ren­delkezünk. A mi szakmánkban különösen fontos, hogy a dolgozó állandóan azon törje a fejét, mi­ként tudná könnyebbé, gyorsab­bá, termelékenyebbé tenni a ma­ga számára is a munkát. A jelen­legi rendszer nemigen erre. ösztönöz Fenyvesi Mi­hály művezető, Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyárának la­katos—he­gesztő üzeme: — Bonyolult kérdés, röviden nem is lehet összefoglalni, és hát kelle­metlen helyzetbe sem akarok ke­rülni a főnökséggel szemben. Gya­korlatilag két részre, kalkulált és eszmei díjazásúakra oszlanak ná­lunk az újítások. Hogy őszinte le­gyek, volt három—négy éve egy úgynevezett kalkulált ötletem, amiért háromezer forintot vet­tem fel, de nem észleltem, hogy csökkentették volna a normaórát. Hát most már nem jelentkeznék ilyesmivel, mert egész biztosan lejjebb vennék a normaidőt. Jó, tudom, minőségjavulást meg ter­melékenységnövekedést eredmé­nyezne, de az emberek ferde szemmel néznének rám és magam­mal is kiszúrnék, mert nekem kell elszámolni őket, arról nem is be­szélve, hogy ha mi itt fokoznánk az iramot, nem tudnának bennün­ket folyamatosan kiszolgálni. Így is akadozik néha az anyagel­látás ... Nem is foglalkoznak mostaná­ban a dolgainkkal, ha nincs nor­maóra-megtakarítás. Itt ez a lé­nyeg. A kisebb, eszmei díjazású próbálkozásokat sem a főmérnö­künk, sem a pesti főnökök nem szeretik, mert a bérfejlesztés ter­hére mennek. Meghatároznak rá­juk egy bizonyos keretet és ha túlságosan belelendülnénk, azon­nal „leszólnak” a központból: áll­jon meg a menet, fogy a pénz. Kérem szépen, olyan remek gondolataik vannak itt például a villanyszerelőknek is, de nem dobják be a köztudatba, mert egyszerűen nincsenek érdekeltté téve. Valóságosan úgy néz ki, hogy jobban jár az illető, ha csak ott, a munkapadjánál, saját maga számára könnyíti, egyszerűsíti a feladatot, és így kényelmesebben tesz eleget a követelményeknek. Tehát nem sarkallja semmi, mi­nek törje magát. Sőt, ha kitere­geti a „titkait”, azutáín még töb­bet kell teljesítenie, amit nem kö­vet béremelés, az újítási pénz pe­dig megközelítőleg sem ellensú­lyoz. Bonyolítja a helyzetet, hogy in- nén még nem ment „föl” a köz­pontba újítás vagy találmány, aminek a költségkalkulációját el­fogadták volna. Háromezer fo­rintig a helyi főmérnök az egy­személyi elbíráló, az annál jel- lentősébbeket — részletes indok­lással — Pestre küldik, ahol az­tán kezdődik a kukacoskodás. Amikor a tervezet véleményezés­re eljut egy olyan osztályra, amely a feltételek megteremtésében ké­sőbb érdekelt lenne, mindjárt megfeneklik az ügy, ezernyi aka­dályba ütközik az elfogadás. Ha meg minden fórumon jóváhagy­ták és a technológus ennek meg­felelően más eljárást, más szer­számot ír ki, hát hónapok telnek el, míg át lehet állni. Szóval bor­zasztó körülményes és a melós előtt legtöbbször érthetetlen, ér­telmetlen ez az egész... Sipos Zoltán művezető, ME­ZŐGÉP Vál­lalat kiskun- majsai drótfo­natgyártó üze­me: , — Nézze, én azt veszem észre, hogy — bármennyire nagy szükség is van rájuk — általában ellaposod­nak az újítások. Tehát: valakinek van egy jó ötlete, a vállalat ve­zetői el is ismerik, esetleg hono­rálják is, aztán nem törődnek ve­le. Amikor meg kéne valósítani, belép egy hanyagság, amit úgy is nevezhetünk, hogy érdektelen­ség. Ellenszenvvel találkozik, leg­többször a műszakiak részéről és elakad a kivitelezés; úgyhogy örüljön az újító, ha nem kezde­nek el még külön is „szórakozni” vele. Valamikor tmk-művezetőként bizony szinte lehetetlen volt el­fogadtatnom egy-egy ésszerűsíté­si javaslatot. Sok esetben olyan személyek zsűriztek, akik a szó­ban forgó munkafolyamatot tö­kéletesen nem is ismerték. Vagyis a hangulatuk szerint értékeltek és helyezkedtek többnyire negatív álláspontra. Ezért aztán inkább engedély nélkül bevezettük az újí­tást, mivel nyilvánvaló volt, hogy csak hasznunkra válhat. Nekem az az alapelvem, hogy a munkahelyi középszintű vezetők érdekeltségét kell növelni. Vagy­is: a fizetésük és a jövedelmük nagymértékben attól is függjön, mennyire gazdaságos a rájuk bi- zott termelés. És akkor kényte­lenek lesznek elővenni az eszüket, nyüzsögni. Ne nyújtsa be sehová az újítását, ne reszkírozzon, egy­ből alkalmazza és bizonyítsa be, hogy érdemes, hogy jó célt szol­gál. És aztán értékelje ezt a vezetés, de erkölcsileg is. Ide tar­tozik — és ezt a főnökök hibá­jául rovom fel —, hogy sokszor munkaköri kötelességnek tekintik, ha egy ilyen középkáder nekidu- rálja magát és újít nyakra-főre. Visszatérve az előbbi gondolat­ra, el kellene érni, hogy ne csak pénzt kapjon az illető, hanem emeljék is ki őt a kollektíva előtt. Száz forintoit két perc alatt el lehet költeni, de a dicsérő szó ambíciót ad és tekintélyt a mun­katársak szemében. Es ez min' dennél többet ér. Mert sokszor nem az anyagiakért újít a dolgo­zó, egyszerűen büszke akar lenni arra, amit a köz gyarapodására sikerült szépen kifundálnia. Ha az anyagiakat nézzük, ná­lunk érdemes csinálni, mert a ki­sebb javaslatokat is elég jól meg­fizetik. Emellett azonban egy kis propagandára is szükség volna, már ami az újító személyét illeti. Inkább úgy mondom: másfajta szemlélet kellene. Ne arra figyel­jünk örökké, hogy kinek milyen kocsira telik, hanem, hogy mit és mennyit tett már és tesz a vál­lalatért. Lejegyezte: Kutas! Ferenc (A szerk. megjegyzése: A Miniszter- tanács csütörtöki ülésén tárgyalta az Iparjogvédelem helyzetéről szóló jelen­tést Is, és egyebek között megállapítot­ta: „••• tovább keli fejleszteni azokat a gazdasági ösztönzőket, amelyek meg­gyorsítják a találmányok, újítások és más műszaki-szellemi eredmények ki- fejlesztését, hasznosítását és elterjesz­tését.**) TÉL A CSALÁNOSI PARKERDŐBEN OTTHON FÉLIG MAGÁNERŐBŐL • Sorház utca — panelből. (Ko­vács Ferenc rajza) Sorházak kecskeméti panelből Amikor a házgyárakat Magyarországon létrehozták, a cél egyértelmű volt: meg­szüntetni a mennyiségi lakáshiányt, gyorsan, sok új otthont építeni. Akik a tömeges la­kásépítésre a házgyárakat találták legalkal­masabbaknak, nem csalatkoztak. A Kecske­méti Házgyár például az elmúlt esztendők­ben évente átlagosan 2500 lakást készített, szerelt össze. Ezt a mennyiséget más techno­lógiával nagyon nehéz lett volna produkálni. A házgyárakkal rendelkező építő vállala­tok most mégis új, a korábbitól eltérő do­loggal próbálkoznak. Erről az újról kérdez­tük Kalocsa Istvánt és Kovács Ferencet a BÁCSÉP két fejlesztőmérnökét. Szükség és lehetőség — Egyre-másra érkeznek a hí­rek, hogy a házgyárak családi há­zat, sorházat építenek panelből. Debrecenben, Szegeden már lát­ni is ezekből néhányat, tavaly rö­vid idő alatt elkészültek az árvíz­sújtotta területeken az új, ugyan­csak nagyelemes családi házak. Igaz, ott ez, mondhatni, létszük­séglet volt. Vajon a házgyárak­nak a paneles sorházépités ma kényszerűség, vagy csak lehető­ség? Kalocsa István: — Is-is. Amíg a házgyári elemekből lakótelepet lehet csinálni, addig az építővál- lalatnak nyilvánvalóan az éri meg. De ha a piac beszűkül, az igények megváltoznak, akkor újí­tani kell. Például magas ház he­lyett sorházat építeni. A lehető­ség egyébként mindig is benne volt a technológiában. A jelenlegi sablonkészletünket is felhasznál­hatjuk, de hamarosan nagyobb fesztávolságú, 5,4 méteres eleme­ket is gyártani fogunk. Persze azt tudni kell, hogy nekünk sokasod­ni fog a munkánk; a rendeléstől függően, de mindenképp gyakrab­ban kell majd változtatni a pa­neleket. Ezt azonban muszáj vál­lalnunk. — Mit tud, milyen lesz a BÁCS­ÉP által tervezett ház? Kovács Ferenc: — kezdjük az­zal, hogy szabadon álló házat pa­nelből építeni nem szabad. Lehet, de nem érdemes, mert elvész mindaz az előny, amit a nagy elem és a gyors szerelés jelent. Szinte csak a hátrányok marad­nak meg, például az, hogy erős daru kell az építkezéshez. Sorhá­zat viszont célszerű panelból csi­nálni. Ugyanis rövid idő alatt el­készül, 4—5 hónap a kezdéstől számítva, és már lehet is beköl­tözni. Mi Kecskeméten két típust dolgoztunk ki, az 5,4 méteres és a 4,2 méteres elemszélességre ala­pozva. Hetven négyzetméteres — ennél kisebbet kétszintesben épí­teni már nem szabad — és 90 négyzetméteres lakásokat alakí­tottunk ki. Ez utóbbiban van pél­dául egy 27 négyzetméter alap­Fakó színekbe öltözött a csalá- nosi parkerdő. Jégtakaró alatt pi­hen a vízivilág. A tópart repedé­seibe bújva téli álmát alussza a máskor oly hangos békasereg. A frissen hullott havat lefújta a februári szél a szánkózódomb­ról. A játszótéri favárat pedig még nem rohamozzák a zsivaj- gó gyerekek. Csöndes az erdei tisztás. A desz­kabódé közelében néhány össze­tört palack árulkodik csupán ar- róf, hogy pár hónapja még szom­területű nappali, ami a legké­nyesebb igényeket is kielégíti. A házak egyébként összkomforto­sak, az alaptípusnál a földszin­ten található a nappali, a konyha és az étkező (együtt vagy külön — ízlés szerint), és a mosdó, az emeleten helyezkednek el a há­ló- és dolgozószobák, valamint a fürdő. Valamennyi ház nyeregtetős, de az építési előírásokat, vagy a megrendelő kívánságát mesz- szemenően figyelembe lehet ven­ni : épülhet alápincézve, lehet két­szintes, vagy tetőtérbeépítéses, esetleg a kettő kombinációja is. Más párkánymagasság a kert és más az utca felől. Alkalmazhat­juk a szénaledobó ablakformát, vagy a tetősík hajlásszögét vál­toztatjuk meg. Lehet a tetőabla­kokat sorolni, de egyenként is el­képzelhető. A falak színezésével jól illeszkedhet az épület a kör­nyezetéhez. A garázsokat — ha szükségesek — a telek szélén kü­lön egységben helyezzük el. Ez több szempontból is gazdaságos. Kiknek is épül? júságukat csillapítani kívánók ez­rei álltak ott sorba sörre, kólára várva. Egy-két mihaszna kezének nyo­ma látszik a tóba hajított szeme­tesládán, a fából faragott játék­mozdonyon, vasúti kocsin, bille­nő hintán. Lesz mit helyreállíta­niuk az erdészet dolgozóinak, ha beköszönt végre a tavasz. Már jöhetne! (Méhest Éva felvétele) — Bár a 70 négyzetméter sem kevés, — főként ha a mai S3 négy­zetméteres átlaggal hasonlítjuk össze —, de megjegyzendő, hogy másutt, mások jóval nagyabbak­kal is próbálkoztak. K. L: — Hogyne. Szegeden, Debrecenben, Győrben is 110, ga­rázzsal, barkácsmühellyel együtt pedig 140 négyzetméteres házakat terveztek eleinte, sőt meg is épí­tettek néhányat. S bár a fajla­gos költség nem volt magas, a kész épület ára mégis jóval fö­lözte az egymillió forintot. Mi eleve az elfogadható pénzösszeg­ből indultunk ki. Úgy számol­tunk: 800, legfeljebb 900 ezer fo­rintba kerülhet a ház; de ebben aztán már a telektől a kerítésig minden benne van. — Tegyük föl,'hogy „csak" 800 ezer. Ki tudja ezt ma megfizetni? K. I.: — Ez a típus, be kell lát­ni, nem a kezdők lakásépítési for­mája. De szerintem a fiatalok­nak először nem is 90 négyzet- méteres lakásra van szükségük, hanem egyáltalán lakásra. Aztán, 6—10| év múltán — amikor már nagyobbacskák a gyerekek, sike­rül esetleg egy kis pénzt is össze­spórolni — a meglevő lakás, a pénz és a hitel együttesen elég lehet arra, hogy ilyen sorházépi- tésbe belevágjanak. — Eddig még nem ejtettünk szót a magánerőről. Pedig sor­házaknál ennek mozgósítása na­gyon is indokolt. Minden bizony­nyal volna lehetőség arra, hogy ezeknél a panelházaknál aki akar- ja és tudja, az a saját, vagy a barátok, rokonok munkáját ki­használja. Ezzel a 800 ezer forint is lényegesen csökkenthető. K. F.: — Mi is gondoltunk er­re. Éppen ezért a BÁCSÉP há­rom építési formát dolgozott ki. Egyik a kulcsrakész változat. Az OTP — vagy más szerv — meg­rendeli a házakat, mi elkészítjük, a lakók beköltöznek. A takarék- pénztárnak ez a legkedvezőbb, vi­szont ebben valóban nincs benne a magánerő. De ilyenre is van igény. Másik variáció a szerkezetkész épület. A vállalat összeállítja a házat, helyére rakja a tetőt, be­építi a gépészeti vezetékek csat­lakozóit, s utána a tulajdonos be­lül már maga dolgozik, vagy dol­goztat és felhasználhatja a sa­ját munkáját. Ez neki is jó, mert spórol, meg á BÁCSÉP-nek is, mivel nekünk éppen a szakipari és a befejező munkák jelentik a szűk keresztmetszetet. Van még egy lehetőség — a ket­tő között. Ogy neveztük el, hogy bővíthető, fejleszthető típus. En­nél a formánál a BÁCSÉP ösz- szerakja a szerkezetet — ezt a te­vékenységet egyébként sem vé­gezhetné el más —, s a földszin­tet készre megcsinálja. Itt meg­található a konyha, étkező, für­dő és a nappali. A tulajdonos be­költözhet, van-egy 52 négyzetmé­teres lakása, s a tetőteret pedig pénztárcája, egyéb lehetőségei függvényében idővel berendezi. Ez a megoldás sokaknak tetszik. Természetesen ebben is benne van, lehet kinek-kinek a magán­ereje. Hogyan lehet olcsóbban ? — Számoljunk egy kicsit. Mi mennyibe kerül, s főképpen ho­gyan lehet lefaragni a költségek­ből. K. I.: — Számoljunk. Bár az új hitelfeltételeket még nem ismer­jük, s az is igaz, hogy a mi kal­kulációnk még a régi, 1980 janu­ári árakon készült. Vegyük a na­gyobb, a 90 négyzetméteres lakást. A szerkezetkész állapot 283 ezer forint, a kulcsrakész 590 ezer. Az alapozás átlagosan további 50 ezerbe kerül. A telekár — 130— 160 négyzetméteres portánál — 100 ezer forint. A szerkezetileg , kész épületen még mintegy 200 ezer forint értékű munkát kell elvégezni. Saját erővel ennek 30 százaléka megtakarítható. Per­sze itt az idő is fontos tényező. A bővíthető típust se hagyjuk ki. Hozzávetőlegesen 610 ezer fo­rintba kerülne az 52 négyzetmé­teres földszint, de afölött már ott a kis munkával berendezhető emelet. Ha a telket ingyen, vagy na­gyon olcsón adják, s a munkahely is támogatja az építtetőt, akkor ez az összeg csökkenthető, s már '■ egy fiatalnak sem lesz elérhetet­len. — Talán, ha mondjuk a bővít­hető típusra rögtön az elején meg­adják a teljes hitelkeretet. Mert van a 320 ezer forint, plusz 60 ezer szociálpolitikai kedvezmény, plusz 10 százalék vagyis 61 ezer forint munkahelyi kölcsön és in­gyen telek, s ekkor már csak 70 ezer forintot kellene valahogyan összeszedni. Az sem lenne elkép­zelhetetlen, hogy ezeket a sorhá­zakat is bevegyék az ajánlott ter­vek katalógusába. Arra ugyanis újabb 10 százalék, vagyis bővít­hető típusnál maradva 32 ezer fo­rint hitel adható. K. I.: — Nagyon új még ez a dolog, nincs kiforrva. Nem ala­kult ki a szervezeti forma sem. Az építkezéshez olyan társulás kell, amely jogi személy, tehát a vállalat szerződést köthet vele, s az OTP is elfogadja. Erre a fel­adatra a lakásszövetkezet látszik legalkalmasabbnak. Arról nem is szólva, hogy szövetkezeti építés­nél a kamat egy százalék, míg az OTP-s házaknál kettő. K. F.: — Mi mindenesetre fel­készültünk. Ogy tervezzük, hogy még az idén felépítünk 16 lakást a kecskeméti Hunyadi városban. Ez lesz a kísérlet, a minta, és egy­ben előkészítése a tervezett va- csihegyi nagyobb szabású építke­zésnek. Ogy számoltuk, hogy a BÁCSÉP évi 150—200 ilyen la­kást tud építeni. Persze ez Iáiét több is, az igényektől, megren­delésektől függően. Váczi Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents