Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
4 • PETŐFI NfiPE • 1981. február 15. vesszőfonás mesterei ALKOTÓ VITA UTÁN Nyugat-Európába, sőt Amerika több országába is eljutnak a Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet nemesített fűzvesszőből font kosarai, ugyanis szinte a teljes termékmennyiséget tőkés exportra szállítják. A nagyközségben és a szövetkezet vezsenyi, valamint tiszaugi telepén kétszáznál többen űzik a kosárfonás mesterségét. Képriportunk az alpári, központi üzemben készült. • Az előzőleg megfőzött nemesffizet gép pel hántolják. • A kaspadon hagyományos „magyar gara- boj”. • A „púpos" kosarak nagyon keresettek. • Az előszáritóban a Nap energiáját hasznosítják. 9 Az asszonyok az egyik új modellt fonják, amelyből az idén 3500 darabot szállítanak egy svájci vevőnek. (Tóth Sándor felvételei) EGY LÁTOGATÓ LEVELÉBŐL A füstös uszoda „Az ország városai között sok mindenben magas színvonalat képviselő „hírős város” méltán lehet büszke a szép sportuszodára. Annál elszomorítóbb, hogy a vízfelület fölött gomolygó dohányfüstben voltam kénytelen leúszni a kiszabott métereimet — betérve ide, átutazóban. Megdöbbentő számomra, hogy az emberi együttélés bizonyos területein kénytelen vagyok „tudomásul venni’’ a dohányosok arcátlan — és jellemükre is rámutató — terrorját a nemdohányzókkal szemben, de egy sportuszodában és számomra ez mégis új, és tiltakozom ellene. A tiltó felirat ellenére ugyanis a lelátón 8—10-en dohányoztak egyszerre hamutartók (!) mellett (mit keresnek ezek ott?!!). A fürdömes- tér egykedvűen tudomásul vette a füstölést, anélkül, hogy bármit is tett volna ellene — jóllehet a tényeket jeleztem neki. A mellettem levő úszópályákon £—10 éves gyerekek edzettek, nagy. számban és dohányfüstben. Egyértelműen javaslóim, hogy a dohányzást egyáltalán ne engedélyezzék az .uszodában, kivéve a* előcsarnokot, vagy a mosdókban az erre kijelölt helyet, persze megfelelő légcserével. A tiltó rén- dekezésnek pedig szerezzenek érvényt I” Somkúti Sándor Veszprém, Felszabadulás út 87/B A füstös uszodával annak ide• jen lapunkban már foglalkoztunk. Ügy látszik, hiába. Pedig a helyzet az uszoda levegőjének szennyezésével, az úszáshoz szükséges oxigénfelvevő képesség rontásával úgy áll, mintha a Kodály Intézet udvarán — két hangverseny közt — az „Akácos út"-ból zenélnének. Egyszóval, nem illő. Sőt! Kifejezetten káros. Közös tervezés a sikeres végrehajtás érdekében (II.) Eldöntendő fejlesztések — ilyen címszó alá kívánkoznak a Bács-Kiskun megye fejlesztésének VI. ötéves tervéről folytatott csaknem kéthónapos vitasorozatban elhangzott, további gondolatok. Elsősorban a megye gazdasági szerkezetét jól ismerő szakemberek kifogásolták, hogy a fejlesztési elgondolások között nem szerepel új állami nagyberuházás. A kertészeti ágazatok és a tartósítóipar, de az egész mezőgazdaság és élelmiszeripar összhangját segítené elő a Kecskemétre tervezett hűtőház megépítése. Erről eddig nem született felsőszintű döntés. A megye gazdasági szerkezete sajátos módon változik tovább: sok új, korszerű termék és részegység előállítását olyan gazdálkodó szervezetek vállalják, amelyek alaptevékenysége távol esik az új profiltól. Ipari és agrár- szakemberek szerint az alaptevékenységen kívüli termelés — bármilyen okból kezdik is el egy adott szövetkezetnél — a végleges megyei tervben nagyobb figyelmet érdemel. Akár az alaptevékenység alacsony eltartóképessége (mint például a kedvezőtlen termőhelyi adottságú mezőgazdasági üzemekben), akár az új termék iránt megnyilvánuló sürgető szükséglet váltja ki az ilyen elhatározást, a vállalkozókedvet, kockázatvállalást támogatni kell. Helyesnek találták azt a javaslatot, hogy megyénk üzemei egymással is bátrabban működjenek együtt. A központi szervek egyébként ugyancsak a tervezőmunka részeként foglalkoznak ezzel a témával, hangsúlyozva: itt nem lehet általános sémát meghatározni, dönteni a helyi viszonyok ismeretében kell. Az összefogás erejével A kulturális, egészségügyi és kommunális ellátás javítása, az ezt szolgáló létesítmények építése és fenntartása a tanácsok feladata. A tanácsok — helyesen — már a tervezés időszakában együttműködnek a helyi vállalatokkal, szövetkezetekkel. Ezek a partnerek pénzt, térítésmentes gépi munkát, dolgozóik társadalmi munkát ajánlanak fel a közös célok elérése érdekében. Sok ilyen együttműködésről esett szó a társadalmi vitákon, főleg olyanokról, amelyekkel valóban a település legfeszítőbb gondját lehet enyhíteni. Rendkívül fontos az együttműködés helyes céljának megválasztása, hiszen az életkörülmények javítására társadalmi úton összegyűjtött összegek a községekben legalább olyan jelentősek, mint a tanács fejlesztési eszközei. A lakásellátás javítása központi téma volt a vita során. A városi lakáshiány ismeretében nehéz elfogadni az eddiginél kevesebb lakásépítést, de már a tervben meg kell határozni a magánlakás-építés célravezető egyéni és szervezett módjait. Az építőanyag-ellátás bizonytalanságait sokan emlegették, a családi házak kivitelezéséhez a kis közösségek összefogásában látják a legnagyobb erőt. Arról, hogy a házgyári panelek mennyire alkalmasak egyedi és csoportos családi házak építésére, mindenki maga akar meggyőződni, ha az első ilyen lakások elkészülnek. A városokban magasra szökött telekárak is foglalkoztatják mindazokat, akik a terv megvalósíthatóságát vizsgálják. A tervezett több mint tízezer családi ház — megannyi „beruházási döntés" a lakosság részéről a következő öt évben. Mivel a fejlesztés forrásai korlátozottak, okkal felvetődik a kérdés: hogyan befolyásolják a termelő munkát, az életkörülményeket, a megye előrehaladását az ötéves tervidőszak elején még eldöntetlen beruházások? A vita során is elhangzott példákkal válaszolhatunk: minden korábbinál nagyobb gondot kell fordítani a meglévő üzemek, gépek, köz- intézmények karbantartására, felújítására, hogy ily módon is pótoljuk azokat a fejlesztéseket, amelyekre nem nyílott lehetőség. Tervszámításaink szerint új közművelődési létesítmények nem épülhetnek a megyében. Ez azonban semmiképpen nem jelentheti a közművelődési tevékenység háttérbe szorítását. Ellenkezőleg! Az igényes kultúrát terjesztő könyvtári, múzeumi hálózat és a művelődési központok már eddig is igazolták, hogy az adott feltételek hozzáértő munkával alkalmassá tehetők a korszerű szórakozásra, ismeretterjesztésre. A tudományos és társadalmi testületek tagjai helyeselték azt a megyei tanács által kitűzött célt is, hogy a városokban és falvakban egyaránt a létesítmények többcélú hasznosításával még jobban össze kell hangolni az oktatást a közművelődéssel. Kérdések és válaszok A vitákon számtalan további kérdést kaptak a megyei tanács képviselői. Az egyikre például a tervezési módszer magyarázataként el kellett mondani, hogy az állami lakásépítést meghatározó központi számítások az anyagi erők korlátái miatt csak a jelenleg meglévő szükségleteket vehették figyelembe, az öt év alatt keletkező új lakásigényeket nem. A lakáshiány megszüntetése tehát öt évnél több időt kíván. Régóta, emlegetett, jelentősnek, sőt látványosnak ígérkező új beruházások felől is érdeklődtek. Íme csak néhány a rövid válaszok közül: a Dunát a Tiszával összekötő hajózható csatorna építése biztosan nem kezdődik meg. A Duna menti térség komplex ipari fejlesztéséről egyenlőre nincs döntés. Az MS jelű autópálya építése remélhetőleg eléri a megyét. A szőlő- és gyümölcstelepités ötéves tervének részleteiről is jó alkalmuk volt a résztvevőknek egymást tájékoztatni és közösen cáfolni azokat a nézeteket, amelyek szerint a homoki kertészeti kultúra jövője kér véssé biztató. Kérdeztek a megyei tanács szakemberei is. A legnagyobb visszhangot egy, ezután eldöntendő megyei fejlesztési kérdés váltotta ki: új megyei könyvtárt, vagy új szakorvosi rendelőintézetet lenne-e helyesebb építeni Kecskeméten? A megyei tanács fejlesztési alapja lehetővé tenné mindkettő elkezdését 1983— 1984-ben és befejezését 1987—1988-ban. Észszerűnek azonban az erőknek egyikre való összpontosítása látszik — hangzott a válas.z, amelynek elemzéséből az is kitűnt, hogy mindkét cél igen fontos, de a rendelőintézetet csaknem mindenki fontosabbnak, s időben előbbrevalónak tartotta. A folytatás: kemény, kitartó munka A terv készítői nézetet cseréltek tsz-elnö- kökkel és KISZ-titkárokkal, munkásokkal és műszaki tervezőkkel, általában sokak véleményét képviselő emberekkel. A társadalmi vitasorozaton kívüli rendezvények, fórumok, pártnapok témája sem sokban különbözik mostanában a fentiektől. Az érdeklődés és a felelősségérzet szinte általános. A tanácsi és vállalati tervek készítésében majd a végrehajtásban kell hogy folytatódjék az a lelkes munka, amely fejlődést, további felemelkedést hoz megyénk lakosságának. A társadalmi vita megszervezéséért elismerés illeti a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, a MTESZ, a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei vezetőtestületeit, a termelőszövetkezetek területi szövetségeit, a bizottsági üléseken véleményt nyilvánító érdeklődőket, szakértőket. A közösen kialakított célok együttes, kemény, kitartó munkára ösztönöznek. Szakolczai Pál a megyei tanács tervosztályvezetője AZ ÖTÉVES TERV TELJESÍTÉSÉRŐL,A MEGYE ÚTHÁLÓZATÁRÓL Legfontosabb a felújítás és a karbantartás A megye állami úthálózatának fejlesztésében az elmúlt években jelentős eredmények születtek. A forgalom azonban tíz év alatt kétszeresére növekedett, amely további feszültségeket idézett elő. Megyénk a tízezer lakosra jutó személygépkocsi-állomány vonatkozásában az országban a második helyet foglalja el. Az állami úthálózat — állapította meg nemrégiben a megyei párt végrehajtó bizottsága — csak részben felel meg a megnövekedett követelményeknek, ugyanis egyre nagyobb a nemzetközi forgalom, gyors ütemű a mezőgazdasági gépjárműállomány fejlődése és közlekedés szempontjából sajátos a megye településszerkezete és földrajzi elhelyezkedése. A forgalomnövekedéshez viszonyítva, az úthálózat szélességben és teherbírásban elmarad az országos átlagtól. Mindezekhez kapcsolódik az a beszélgetés, amelyet Pogány Károllyal, a KPM Közúti Igazgatóság igazgatójával folytattunk. — Hogyan teljesítették az V. ötéves tervet7 — Az V. ötéves terv célkitűzései között a legfontosabb feladat a nagy forgalmú utak burkolatának megerősítése és az alsóbbrendű utak szélesítése volt. Az 1 milliárd 704 millió forintos pénzügyi fedezet nagyobb lehetőségeket biztosított a feladatok végrehajtásához, mint az előző tervidőszakban. A IV. ötéves terv végén korszerű hengerelt aszfalt- burkolattal a megyében 195 kilométer út volt ellátva és ezek átlagszélessége 5,2 méter volt. A V. ötéves terv végére a korszerű burkolatú út 540 kilométeren valósult meg, amelynek az átlag- szélessége a .tervezettnek megfelelően 5,7 méterre növekedett. Az útkorszerűsítési és burkolatmegerősítési munkák a főúthálózat mintegy 50 százalékán a terv szerint és magas műszaki színvonalon készültek el. A korszerűsítések főként városi községi Átkelési szakaszokon történtek. Szeretném megemlíteni, Kecskemét, Baja, Kiskunhalas, Kiskőrös, Tiszakécske, Dunavecse helységeket, A korszerűsítésekre jellemző volt, hogy azok sokkal költségesebben készültek el, az árnövekedések, a magasabb műszaki igények, a közműrekonstrukció és a városrendezési feladatok egyidejű megoldása miatt. A bekötő- és összekötő útépítési program során jelentős túlteljesítést értünk el. A tervezett 11 kilométer helyett 28 kilométer épült meg. —/ Mi a legnagyobb gondja az útépítéssel kapcsolatosan, amely nehezítette a múlt tervidőszakot7 — A fejlődés ellenére is igen nagy nehézséget okoz, hogy a forgalom dinamikus növekedéséből eredő feszítő igényeket nem tudtuk kielégíteni. Egyre nagyobb teher nehezedik az E5-ös számú főútvonalra, amely állandósult csúcsforgalmi állapotot teremt, amelyet súlyosbít — a nagyméretű tranzitforgalom mellett — az útvonalat naponta igénybe vevő 300—350 sódert szállító tehergépkocsi, valamint az észak—dél és a dél-kelet irányban áramló belföldi forgalom. A növekvő forgalomsűrűség, a közlekedésbiztonság megteremtése, a balesetek számának csökkentése mindinkább felveti az M5-ös számú autópálya mielőbbi megépítésének szükségességét. Nagyságrendben kisebb, de hasonló feszültség keletkezett a kamion- forgalom átirányítása miatt, az 52-es számú úton is. Itt mondanám el, hogy a közlekedés biztonságát szolgáló közút—vasút szintbeli kereszteződéseknél az elmúlt tervidőszakban tizenhatot láttunk el fényjelző berendezéssel; 31- millió forintos költséggel. Ezzel elértük, hogy a megye valamennyi állami útjának tervezett szintbeli kereszteződése korszerű biztosító berendezéssel lett ellátva. — Az igazgatóság az úgynevezett házilagos fenntartási feladatait hop van oldotta meg?. — A tervidőszak elején 81 millió forint értékű géppel rendelkeztünk, amely az elmúlt év végére 110 millió forint értékűre növekedett. A gépesítés biztosíték volt arra, hogy az 538 millió forint értékű házilagos munkát azonos létszámmal oldjuk meg. Nagy figyelmet és jelentős anyagi eszközöket fordítottunk ' a keskeny útpályák szélesítésére — ez öt év alatt egymillió négyzetmétert tett ki — a kiszélesített burkolatok megerősítésére, a gyenge pályaszerkezetű maka- dámbürkolatú utak kátyúzására, az utak állagának megóvására, a hó és síkosság elleni védekezésre és útesztétikai feladatok végrehajtására. Az elmúlt években új technológiák kerültek sikeres bevezetésre, mint például a cementstabilizálás, aszfaltkeverékgyártás, amelyeknél a helyi és másodlagos anyagok felhasználása volt a fő cél. Ezeknek az anyagoknak a hasznosítása az előző ötéves tervhez viszonyítva 2,5-szeresére növekedett. Ezzel jelentős szállítási költséget sikerült megtakarítani. Korszerű fényvisszaverő KRESZ- és útirányjelző táblák elhelyezése, burkolatjelek felfestése, az úttartozékok korszerűsítése folyamatosan és elsősorban a főutakon valósult meg. — Hogyan segítették a feladatok ellátását az igazgatóság pártós társadalmi szervezetei? — Pártszervezetünk évente rendszeresen vezetőségi ülésen és taggyűlésen számoltatta be a gazdasági vezetőket feladataik el- látásáról, a párthatározatok végrehajtásáról. A pártalapszervezet tagsága példamutatóan vette ki részét a feladatok megvalósításából. Mozgósító, szervező erejével jelentős hatáíst gyakorolt környezetére. A szakszervezet támogatta a politikai és' gazdasági feladatok végrehajtását, . irányításával jól működtek az üzemi demokrácia különböző fórumai. Dolgozóink többsége részt vett a ' szocialista brigádmozgalomban, s harmincnyolc brigádban négy- száztizenheten tevékeny részesei a gazdasági feladatok megoldásának. Az újítómozgalom is fellendült, s a tervidőszak során benyújtott 230 újítási javaslatból 134-et vezettünk be, amelynek gazdasági eredménye meghaladta a 6 millió 700 ezer forintot. Dolgozóink átlagjövedelme az öt év alatt 28 százalékkal emelkedett, s lakásépítésre 2,5 millió forintos támogatást adtunk. — Melyek lesznek az 1981! év főbb feladataif — Az 1981. évi útkorszerűsítési és fenntartási feladatokra ugyanannyi pénz áll rendelkezésre, mint az 1980. évben. A 355 millió forintot elsősorban a kiemelt munkaként kezelt a kecskeméti felüljáróra, a főutak burkolatának további megerősítésére és a burkolatok szélesítésére fordítjuk. E fontosabb feladatoknál a keretnek mintegy 60 százalékát használjuk fel. Az 1980. évben megkezdett munkák közül befejezzük a kecskeméti vízmű csomópont átépítését, a kecskémét—tiszakécske—szolnoki új út, Solton a kerékpárutat és Hercegszántón a Ferenc csatorna-híd építését. A burkolatmegerősítési munkát terveink szerint tovább folytatjuk az 54. és 55. számú főutakon. Házilagos munkaként szélesítjük a ladánvbenei úton a még kimaradt 3 méter szélességű 12 kilométeres szakaszt és így a megyében ez az út végig 6 méter széles lesz. Ezenkívül kiszélesítjük még a kelebia—bajai utat az 53. számú úttól Csikériáig, az Izsák—kiskunfélegyházi utat Izsák és Or- govány között és a csengőd— tabdi utat is. — Terveink szerint az üzembehelyezésre kerülő második C—25- ös aszfaltkeverőgép tovább javítja a fenntartási aszfaltkeverék- gyártás mennyiségét, előreláthatólag 50 százalékkal. Ez a fenntartási munka magasabb színvonalú és tartósabb kivitelű megoldást eeredményez. Tovább folytatjuk a nagyméretű útirányjelző táblák elhelyezését az alsóbbrendű utákon. A burkolatjelfestésben tervezzük elérni, hogy minden műszakilag ' megfelelő 6 méteres, vagy ennél szélesebb út tengelyvonallal legyen ellátva. Az 1980. évben elkezdett emulziós kísérleteket továbbfejlesztjük. A helyi anyagok felhasználását az utak szélesítésének alapozásánál az 1980. évi 30-ról, terveink szerint, 60 százalékra kívánjuk növelni. Gémes Gábor \
