Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
< • PETŐFI NÉPÉ • 1 OSI. január U. Ösztönzőbb díjazást a termelőszövetkezetekben Az utóbbi hónapok során különösen sok szó esik az anyagi ösztönzésről, a teljesítményen alapuló differenciált bérezésről, amely az egész népgazdaságot — igy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket is érinti. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozók munkadijazását a jelenlegi szabályozó rendszer — a tsz-ek számára a rövidített „19-es"-ként közismert rendelet — határozza meg. Ez 1977 óta biztosítja, hogy az azonos munkát végző téesz-dol- gozók keresete azonos legyen, keresetük mértékét azonos feltételek alapján állapítsák meg. A dolgozó keresete ezen túlmenően az általa végzett munka teljesítményétől, eredményétől függ. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek jelenlegi munkadíj-sza- bályozó rendszere tehát nemcsak az azonos munkáért azonos munkadíjszabást biztosítja a tsz-ben dolgozók számára, hanem előírja és lehetővé teszi a differenciálást is. A népgazdaság minden területén alkalmazott munkabesorolási lehetőség a nem fizikai dolgozók esetében azonos munkakörben 10(10—2000 Ft-os különbséget tesz lehetővé. A fizikai dolgozók esetében az órabéreket lehet differenciálni, mégpedig azonos munkakörben négytől tíz forint erejéig. Pártunk XII. kongresszusának határozata kiemelte a munkateljesítmény alapján való differenciálást, annak követelményét, hogy a kereseteknek a reális teljesítményekhez kell igazodni. Sok szövetkezeti vezető a keresetek differenciálását valami külső intézkedéshez, új munkadij-sza- bályozás megjelenéséhez kötötte vagy feltételezte. A népgazdaság egészére érvényes jelenlegi szabályozás — így a termelőszövetkezetekben dolgozókra vonatkozó is — az alsó s felső határokat megszabó bérbesorolások alapján nemcsak lehetővé teszi, hanem meg is követeli a dolgozók díjazásának differenciálását. Ezt pedig a tsz vezetőinek kell elvégeznie, úgy hogy az azonos munkát végző nem fizikai dolgozókat képzettségük, képességük, munkájuk eredményessége alapján értékelve díjazzák — természetesen az adott kategória lehetőségein belül. A fizikai dolgozók esetében pedig a valós teljesítmények alapján határozzák meg az emberek munkadiját. Ebből adódhat, hogy aki nem éri el a 100 százalékos teljesítményt, az kevesebbet, aki többet, jobbat teljesít, az többet kereshet. Az, hogy ez a követelmény nem valósult meg úgy, ahogy erre a jogszabály lehetőséget adott, nem azt jelenti, hogy új jogszabályt kell kitalálni. Arra kell törekedni, hogy a meglevő jogszabály alapján — a kongresszuson megfogalmazottak szellemében — minden vezető az ösztönző, az eredményesebb munkán alapuló munkadíjazást valósítsa meg. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkadi- jazása rendszeréről ^zóló jogszabály „korszerűsítése” tehát — a fentiekkel Összhangban maradva — azt a célt szolgálja, hogy a szövetkezeti vezetők az egyenlősdi helyett a gazdaság anyagi erejétől függő, ösztönző munkadíjazás rendszerét alakítsák ki. B. K. TÖBB ÉVES ELŐKÉSZÍTÉS EREDMÉNYE A Meggy Bacchus A Kiskunhalast Állami Gazdaság kunfehértói kerületi központjának szomszédságában található a bor kosa v üzem, ahol évente több mint 40 ezer tonna — majdnem értéktelen — törkölyt dolgoznak fel úgy. hogy az alapanyag sokszorosát érd végtermékként hagyja el az üzem kapuját. Négy hatalmas prizmában tárolják ezt az úgynevezett mellék. terméket, hogy aztán szeszt, borkösavat. illetve fehérjepótló erőtakarmány-koncentrátumot nyerjenek belőle. • Lenn: a hatalmas hordók árnyékában kis helyet foglal el a „házi patika". Több tucatnyi különböző iz- és aromaanyag segítségével keverik és készítik itt a borpárlatot zamatosító, ízesítő eszenciákat. Szarvas Imre, az üzem vezetője (képünkön) a Meggy Bacchus „felgyorsított” összeállítását mutatta be. Az elmúlt években megszoktuk, hogy a legfinomabb hazai borpárlatok innen, a kunfehértói üzemből kerülnek a boltok polcaira. A Bacchus, a Dionysos már mégszerettette magát a fogyasztókkal. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság a csonthéjas gyümölcstelepítési programban jelentős területen ültetett meggycsemetét. Ezért az év első negyedében újabb borpárlattal jelentkeznek a piacon. A Meggy Bacchussal. Szarvas Imrétől, a szeszüzem vezetőjétől megtudtuk, hogyan is készül ez az új termék. A szeszüzemben évente 1 millió 400 ezer hektoliterfok értékű alapanyagot állítanak elő. Ennek jelentős részét, csaknem a felét folyó állapotban — hordós szállítmányként — a Kereskedelmi. Ipari és Szolgáltató Szövetkezeti Vállalatnak adják át, de 350 ezer hektoliterfoknyi mennyiséget juttatnak a gyöngyösvisontai Reménység Termelőszövetkezetnek is. A maradék 10 százalékból lesz a halasi vegyes-, törköly pálinka, a szőlővodka és a már említett borpárlat. A legértékesebb italok: a borpárlatok, a brandy kategóriába tartoznak. Ezek tölgyfa hordóban érlelődnek. A módszer titok. Az eredmény viszont finom, érzékeket borzoló nedűként. jelentkezik a több évig tartó kezelés végeztével. Az elmúlt nyáron kezdték meg a kisüzemi kísérleteket a Meggy Bacchusszal. Három-négy hónapig kellett csak a meggylének állni, míg elegyíteni lehetett a tiszta konyakkal. Mint szeszfőzde, a kunfehértói a legnagyobb az országban. Szinte már ipari méretű. Ezért, ha a termelésben valamilyen fennakadás van, óriási lehet a kiesés. "Például a november végi '. nagy' hóesés következtében akadózö par kuraszállítás miatt a hőigényes termelési folyamatok leálltak, és a veszteség termelési értékben naponta csaknem egymillió forinvlöLfelt Hi■Islegyven. dolgozót kellett'ezeken a* napokon „kényszer” szabadságra küldeni. Azóta azonban a termelés zökkenőmentes. Cz. P. • Csatári Ká- rolyné címkézte az első tucat új párlatot. ÉtÉfe CIKKÜNK NYOMÁN Megszűnnek a tanyavillamosítás ellentmondásai December 10-én megjelent Sajtóposta rovatunkban a ménteleki tanyavillamosítással kapcsolatos visszásságokkal foglalkoztunk.' Nevezetesen, hogy az elektromos- energia-szolgáltatást az utóbbi időben igénybe vett ottani tanyaiak túlságosan előnyös helyzetbe kerültek, mert csupán az otthonukhoz eljutó légkábel .— esetleg a hozzátartozó pár oszlop — kiépítéséért, no meg ' a belső vezetékek felszereléséért kellett fizetniük, ám a térségbeli hálózat létesítésének költségéhez egy fillér hozzájárulásra sem kötelezték őket. Ez utóbbit igazságtalannak tartják azok a családok, amelyek a környéken kezdődött villamosítási program megvalósulását jelentős összeggel támogatták! Érdekelt olvasóink egyenlő teherviselést követelnek, egyidejűleg aggódnak, hiszen a vezetékrendszerre történt sok rákapcsolás következtében olyannyira csökkenhet a feszültség, hogy kevés lesz a tévézéshez, vagy éppen a háztartási gépek használatához: A jogosnak tűnő panasz érdemi orvoslását sürgető írásunk nyomán más helységekből is jártak tanyai lakosok személyesen a szerkesztőségünkben, s szinte egybehangzóan mondották, hasonló okok miatt bosszúsak, elkeseredettek. Véleményük szerint nem szabadna lehetővé tenni, •hogy egyesek könnyen, olcsón juthassanak villanyáramhoz. Javasolják, . hogy az illetékesek részükre is terjesszék ki az úgynevezett közmű-hozzájárulási kötelezettséget, s az ebbéli összegnek meg kell egyeznie azzal a pénzzel, melyet a kezdet kezdetén fizettek ama tanyatulajdonosok, akiknek összefogása révén épült villanyhálózat abban a körzetben. E témakörben levelet is kaptunk Kiskőrösről, ahonnan Dulai György irta a következőket: Mint tanácstag voltam a kezdeményezője, szorgalmazója az alsócebei tanyavillamosításnak. Magam házaltam, és igy sikerült összeszedni a családonkénti ötr ezer forintot. Persze, nem mindenki óhajtotta a technika eme áldását, így aztán nem gyűlt össze annyi pénz, hogy a terület köz- ' világítására is 'jussö'ti’bélőlé. Azóta .hosszabb idő telt fi, ám erte- féíé ,'séritr’ tétlenül,'‘ ugytrdit1' "dia már keresni kell olyan cebei tanyát, mely még nem villamosított. Csakhogy itt sem kellett ötezret fizetni e szolgáltatásba utólag bekapcsolódóknak. Nem tartom mindezt tisztes séges dolognak. Mint ahogy aligha megengedett az is — erre precedens van —, hogy valaki a szomszédjától hivatalosan a pincéje megvilágításához vezeti át az áramot, de a valóságban a lakása úszik villanyfényben. Álláspontom az. hogy az eredeti összeget a körzetünkben is meg kelt fizetnie minden lakosnak, aki a közelmúltban köttette be házába a villanyt! Közérdekű cikkünkre hatósági reagálás is érkezett, a Bács-Kis- kun megyei Tanács VB építési, közlekedési és vízügyi osztálya válaszát Sándor Béla osztályvezető írta alá. Idézzük a legfontosabb sorokat: A megyénkben immáron nyolcadik éve folytatódó és számottevő központi pénzzel támogatott tanyavillamosítási program végrehajtása során nemegyszer találkoztunk olyan esettel, amikor egyes tanyai emberek elzárkóztak a bekapcsolás lehetősége elől. Amint azonban elkészült a vezeték, ők is kérték, sőt követelték az áramot. És meg is kapták a DÉMASZ jóvoltából, mely — az energiatörvény értelmében — kielégíti a lakosság ilyen igényét, ha annak nincs műszaki akadálya. E szolgáltató cég pedig sem előre, sem utólag nem tette, teszi kötelezővé a vezeték kiépítése költségeihez való részarányos hozzájárulási összeg befizetését. Az egyenlőtlenség, az ellentmondás eme gyakorlatának megszüntetésére kezdeményeztük a szakminisztériumban a szóban forgó jogszabály oly módon való megváltoztatását, hogy a főleg lakossági erőforrás révén létesített villamoshálózatra ezentúl csak akkor kapcsoljon új fogyasztót ai áramszolgáltató vállalat, ha a helyi tanács azt engedélyezi, melynek feltétele az említett hozzájárulási kötelezettség teljesítése. Tájékozódásunk szerint a tárca illetékesei már dolgoznak az energiatörvény ilyen célzatú kiegészítésén. Köszönjük a megyei építési osztály levelét, nem utolsósorban pedig a rugalmasságot, az élet ''diktálta helyzet reális felméréséből adódó gyors intézkedést, mély ' rémél’hetőleg mielőbb méghozzá a kívánt eredményt. Összeállította: Velkei Árpád AZ ÉVSZÁZAD JÁRMÜVE (5.) Érdekességek az autóvilágból A jövő: a hidrogén? Tervezője szerint a benzinmotorok számos hátrányát kiküszöböli az általa kifejlesztett, folyékony hidrogénnel működő gépkocsi. A levegőszennyeződést nem okozó, mindössze 550 köbcentiméteres miniautót Tokióban már sikeresen ki is próbálták. Igaz, a kétütemű motorral ellátott, egyelőre 40—50 kilométeres sebességet elérő autó kereskedelmi forgalma csak akkor lehetséges, ha megoldják a folyékony hidrogént tároló tartály sorozatgyártását is. A japán tervező szerint az autó végsebességét 120 km'órára lehet növelni. NanplpmM miniautn Lennart Christoffersson svéd [Napelemes IllIIIldUlU méi.n6k konstrukciója ez a napj elemekkel működő, kétszemélyes, 50 kilométeres maximális sebességű kisautó. A kocsi áramszolgáltatását 502 kisméretű, kovás palalemez biztosítja, amelyek vékony ónhuzalokkal vannak kibélelve, és a Nap energiája hatására generátorként működnek. Furcsa, de takarékos ÜZ^ÄT bár furcsa külsejű járművet szerkesztett a hollandiai Enschede Műszaki Főiskola egyik diákja. A háromkerekű járgány 732,5 kilométernyi utat tett meg egy liter benzinnel, igáz, átlagsebessége mindössze 15 km'óra volt. A 17 éves Volker Schramm üzemanyag- takarékossági autóversenyen maga tervezte „gépkocsijával”, egy liter dízelolajjal 1028 kilométert tett meg! A verseny második helyezettje ugyanennyi üzemanyaggal „csupán” 868 kilométeres távot hagyott maga után. Üzemanyag-takarékossági verseny m f VŰj rekord Günter Weber nyugatnémet autószerelő háromkerekű járművével négyütemű Heinkel motorral 18 köbcentiméter szuperbenzint fogyasztott - 15 kilométeres távolságon a hockenheimeni verseny- pályán, ami átszárhítva azt jelenti, hogy egy liter benzin 781 km megtételére elegendő! Jogosítvány se kell Guy Ligier a Forma—1. kategóriájú versenyautók egyik híres francia gyártójaként ismert, néhány hónapja mégis másféle készítménnyel mutatkozott be. A képen látható miniautó hossza két méter, szélessége 1,3 méter, 50 köbcentiméteres benzinmotorja csupán 2,5 litert fogyaszt 100 kilométeres távon. A végsebesség kb. 45 kilométer óra. Az apró jármű várható ára — méretéhez képest — elég borsos: több mint 4000 . dollár, viszont vezetése olyan egyszerű, hogy tervezője szerint minden 16 évnél idősebb fiatal jogosítvány nélkül is használhatja. >(Fptó: AP—MTI—KS)
