Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
1981. január I«. • PETŐFI NÉPE • I Oktatás és közművelődés a kecskeméti járásban Hogyan sikerült végrehajtani az oktatáspolitikai és közművelődéspolitikai párthatározatot a kecskeméti járásban? Milyen eredményekről és gondokról számolhatnak be az elmúlt évek munkáját mérlegelve a járás kilenc nagyközségének és tíz kistelepülésének vezetői, közöttük a közművelődési és oktatási szakemberek? Milyen társadalmi szükségletek igénylik ma a leggyorsabb intézkedéseket, a legtöbb segítséget? Ezt vitatták meg legutóbb a Megyei Művelődési Bizottság ülésén. Óvodai MUNKA, a járásban az utóbbi évtizedben az óvodai intézményhálózat fejlődött a legdinamikusabban — állapítja meg a beszámoló. A tizenkilenc település közül csupán egy, Kunba- racs nem rendelkezik gyermekintézménnyel; ám a VI. ötéves tervben itt is átadják az új óvodát. Az épületek állaga és szakmai felszereltsége jó. Ez egyebek között annak is köszönhető, hogy a járási szintjavító keretből évente 460 ezer forintot használtak fel a szükséges eszközök pótlására. Megnyugtató, hogy a területen egyre inkább csökken a képesítés nélküli óvónők száma. Ma mindössze tizenketten dolgoznak diploma nélkül. A gondot inkább a GYES-en levők pótlása, helyettesítése jelenti. Ez esetben gyakran kénytelenek képesítés nélkülieket alkalmazni. A másik nehézség, amivel a közeljövőben számolni kell: a túlzsúfoltság. Az 1980 81. tanévre 2775 helyre 3261 gyermeket vettek fel, mindemellett még ez a kihasználtsági fok is összehasonlíthatatlanul jobb helyzetet jelent a városi óvodákénál. □ □ □ Altalanos iskolai oktatás. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat lendületet adott az általános iskola fejlesztésének — olvashatjuk a beszámolóban. Jelentős mértékben javultak az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételei, mérséklődtek az iskolák közötti színvonalkülönbségek. Az elmúlt éyek legnagyobb feladata volt a körzetesítés. Megszüntették a tanyai, osztatlan kisiskolák jórészét. A felsőtagozatos tanulók 96 százaléka ma már szakrendszerű oktatásban részesül. A kunbaracsi. fülopházi, a Nyárlőrinc-világoshe- gyi és a Tiszakécske-kerekdombi iskolák felső tagozata részben osztott. A Bugac-alsómonostori és az Orgovány-kargalapusztái tanyai iskolák két, 1—8 összevonású tanulócsoportjában már csak 21 felsős diák jár. A művelődési bizottság ülésén ugyanakkor szóbeli kiegészítésként elhangzott az is, hogy pedagógiai-pszichológiai okok miatt szerencsésebb lenne az elkövetkezőkben bizonyos átmeneti megoldással végrehajtani a körzetesítést, így talán kevesebb ellenállást váltana ki a tanyai szülőkből a gyermek hirtelen kollégiumi elhelyezése... Az általános iskolát érintő feladatok közül a legfontosabb az új tanterv végrehajtása. A nevelők többsége ma már azonosult az új dokumentum szellemével, koncepciójával. Az iskolai munka mindennapi tapasztalatai ennek alapján általában jónak mondhatók; bár néhány zavaró ténynyel meg kellett birkóznia diáknak. tanárnak egyaránt. Például, hogy késve érkezett több tankönyv, segédkönyv, szemléltető eszköz. Ugyancsak szóbeli kiegészítésként hangzott el, hogy az új tanterv nagyobb követelményt támaszt, több. szorgalmasabb tanulást kíván a diákoktól. Am erre egyelőre sem a falusi, sem a városi iskolások nem törekszenek. Általában probléma a diákok munkaerkölcse. Nincs szellemi erőfeszítésre igényük, s a szülők többsége is inkább valamiféle adminisztrációs munkakörre szerelné felkészíteni gyermekét. Szó esett még a pedagógusok túlterheltségének arányosabbá tételéről, a pedagógiai munka magasabb szinten való ellátásáról, továbbá arról a gondról, hogy a községek nem kapnak célcsoportos lakáskeretet a fiatal tanerők letelepítésére. □ □ □ KÖZMŰVELŐDÉS. A kecskeméti járásban tizenkilenc művelődési otthon jellegű intézmény működik; közülük egy művelődési központ. A tervszerű felújítások eredményeként valamennyinek az állaga megfelel az igényeknek. Javult a berendezés, a felszereltség színvonala is. Az intézmények tartalmi munkája számottevően nem változott, inkább belső arányaiban módosult — írják a beszámolóban. Kiemelkedő szerepe van a falusi közművelődésben az amatőr művészeti mozgalomnak. Az öntevékeny kisközösségeknek egyre nagyobb a vonzása, különösen a népzenei együtteseknek, népdalköröknek. A járás községeiben húsz ifjúsági klub működik. 1980-ban tizenhat fiatalt küldték a Megyei Művelődési Központ klubvezetőképző tanfolyamára, ám közülük jónéhányan nem fejezték be a vállalt stúdiumot. Fontos szerepe lenne a tisza- kécskei művelődési intézménynek, mint járási módszertani központnak. A jelenlegi körülmények között azonban nem tudja feladatát kielégítően ellátni. Egyrészt, mert magával a megyei intézménnyel — mint magasabb szintű módszertani központtal — sincs megfelelő kapcsolata, másrészt, mert a járási intézmény dolgozóinak nagy része maga sem szakképzett népművelő. E tény persze nem egyedülálló, hiszen a tizenkilenc település közül csak négy község művelődési házát vezeti szakképzett igazgató... A beszámoló foglalkozik a színházi tájelőadások problémáival is. A kecskeméti Katona József Színház előadásait csak a tájcentrumként kijelölt tiszakécs- kei művelődési központ tudja fogadni. A Népszínház vállalt ugyan néhány előadást a járás területén, melyet az ígéretek ellenére később beszüntetett, hivatkozva a kis színpadi térre, a rossz körülményekre. (Több községben ezt követően kibővítették a színpadot, ám a helyzet semmit sem változott...) A megoldás egyelőre a megyeszékhelyre szervezett színházi buszok indítása. Végül a tanyai közművelődés egyik legkitűnőbb szervezőjének, a járási TIT-nek és a megyei könyvtárnak a munkájával foglalkozik behatóbban a beszámoló. □ □ □ KÖNYVTÁRI TEVÉKENYSÉG A kecskeméti járásban tizennyolc közművelődési könyvtár és hetvennyolc könyvkölcsönző' hely van. Az ezer lakosra jutó olvasók, a látogatók és a kölcsönzött kötetek száma a járás lakosságához viszonyítva jónak mondható — állapítja meg a beszámoló. A Katona József Megyei Könyvtár szakmai-mód Szertani munkáját színvonalasan látja el. A könyvtárak berendezése, felszereltsége már korántsem mondható kielégítőnek. A jelenlegi könyvtári alapterületnek minimum a négyszeresére lenne szükség: a felszereltséget tekintve csupán kettő nevezhető jónak. A közoktatási és közművelődési intézmények egymás munkáját megalapozó-kiegészítő és segítő együttműködése az utóbbi években céltudatosabbá, tartalmasabbá vált — olvashatjuk végül a beszámolóban. P. E. Művészefef iMhelfeg OjjászüteteU a régi, Bethlen körúti volt ma. lom Kecske. métert. A nem- rég még elhanyagolt, rogya dozó épület, ma jól felszerelt faragómü_ hely és bemutatóterem Képriportunk bepillantást ad a műhely hangulatába. a mindennapi alkotómunkába. • Jobb oldali képünkön: a fafaragómü- hely és .bemutatóterem bejárati része. • Szép és hangulatos a bemutatóterem óriási belső tere. 9 Jobbra: Kerekes Ferenc a földszinti műhelyben, munka közben. (Pásztor Zoltán felvételei) 9 Nagy Kristóf az utóbbi időben már aem csupán fa faragással fog - talkozik. A műhely udvarán éppen az utolsó simításokat végzi köböl készült térplasztikáján. Adalékok egy zeneművész életéhez Anekdotikus történetek, novel- lisztikusan tálalt élettények, események: ez jellemző arra a kötetre, amely az Életem történeteiből címet viseli. Találó ez a cím; e csevegő stílusban, mindvégig érdekfeszítően megírt önvallomás valósággal lebilincseli az olvasót. A szerző — Rózsa Miklós — egyszerűen, keresetlen szavakkal, nagyon őszintén vall önmagáról a könyvében. Van valami megejtően kedves és játékos könnyedség ebben a rendhagyó műben. A Zeneműkiadó jóvoltából veheti kézhez az olvasó -ezt a „verespéteriesen olvasmányos” könyvet. Rózsa Miklós zeneszerző egyike azoknak a „külföldre szakadt” hazánkfiainak, akik kiemelkedő alkotói tevékenységükkel öregbítik hazánk hírnevét a nagyvilágban. Eddigi szerteágazó művészi munkásságával sokszor és sok helyen felhívta már magára a figyelmet, széles e nagyvilágban. Mostani, szülőföldjén napvilágot látott kötetével ismételten, és minden eddiginél jobban magára vonta a zenekedvelő és zeneértő emberek figyelmét. S nem kevésbé azokét, akiknek nem közömbös az, hogy hazánkfiai mi mindent és hogyan produkálnak, határainkon kívül. A jeles, zeneszerző 1907-ben született Budapesten. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Lipcsében folytatta. Életének főbb állomásai voltak ezután: Párizs, London, Hollywood. Kezdettől fogva megmutatkozott a sokoldalúsága a zeneszerzésben. Irt balettzenét, hegedű- és zongoraversenyt, szonátát stb. És sok filmzenét is. Nevét a többi között a Bagdadi tolva! című film zenéje tette ismertté a világon. A harmincas évek elejétől kezdődően élt távol a hazájától. Amikor csaknem fél évszázad után ismét hazatért Magyaror- s/.agra, a találkozás kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne. A/, újraélt régebbi élmények nagy hatással voltak rá. Ugyanakkor a hívei száma is megszaporodott; ezentúl még többen figyeltek fel értékes művészetére. Az Életem történeteiből című kötetében vall a gimnáziumi éveiről, s az utána jövő esztendők történéseiről, eseményeiről. Mindarról, ami nyomokat hagyott benne. ami alakította felfogását, szemléletét, művészi magatartását. Megtudjuk, hogy kapcsolatban állott annak idején többek között Szép Ernővel, Bródy Sándorral és Molnár Ferenccel. Találkozott a pápával, közvetlen közelről ismerhette meg Marilyn Monroe-t, Toscaninit és Stravin- szkijt. Kuriózumnak számító dolgokat is megtud az olvasó Rózsa Miklós könyvéből. Hogy Honeg- gernek száz pipája volt, s hogy Korda Sándor igen-igen költekező hírében állott életében. A zeneszerző ebben a vallomá- scs kötetében elénk varázsolja egyebek mellett a lipcsei imuzsi- kusnegyedet. a párizsi Montpar- nasse-t, a hollywoodi művészi berkeket s Firenze lenyűgöző utcáit, tereit. Tehát érdekes-romantikus Utazásokra is invitál bennünket alkotása. Végül említsük meg, méghozzá nyomatékosan, hogy Rózsa Miklós vissza-visszatérően szeretettel, sőt elragadtatással vall hazájáról. Magyarországról. „Első hazám ihletforrás’’ — irta, és hozzátette azt is: „Zenei anyanyelvem alapjait onnan hoztam. ’’ E~ek a szavak is azt mutatják, hogy a hosszú-hosszú távoliét sem akadályozhatja az igazi művészt és az igazi embert abban, hogy szeresse a szülőföldjét, hogy ragaszkodjon hazájához és népéhez. Még akkor is, ha sokféleképpen befolyásolt sorsa őt más. messzi posztokra vezérelte egykor. Varga Mihály (35.) Előveszi a tintát, deákja meghegyezi a tollat, s mikor elkezdi, folynak a szavak, nem győzi jegyezni a gondolatokat: A pravoszláv keresztények egy része kénytelen volt a török kegyetlensége elől 'elmenekülni. Azonban az ördög, ami minden jónak az ellensége, elveti a gonoszság magját Magyarországon is, ebből kinőnek az igazságtalanság tövisei, kitör a háború a császárral. Ezután egy kemény tél jön ránk, és az igazhitűek közül sokan, papok és világiak, öregek, fiatalok és gyerekek menekülne! ... És menekülve éjjel és nappal az elárvult népemmel egyik helységtől a másikig, dobálva ide-oda, mint a hajó a nagy óceánon, váróm, hogy mikor derül föl a hajnal, és mutatkozik már a nap, hogy meghátráljon a sötét éjszaka és szerencsét- . fenségünk hideg nyomorúsága... A kétségbeesés nehéz percei ezek. Mi lesz: ha a cár nem teljesíti a kérést? S ha hajlandóságot mutatna is, ha rögtön beavatkozna, az is késő. lenne. Ismét micsoda hírek! Rákóczi hadjáratra készül a Bácska ellen. — Istenem, mit vétett ez a nép. hogy ennyi mérhetetlen szelj védést hozol rá! Mi marad még? Mindent megmozgatott már, ami megmozgatható. Csak istenben bízhat. Egymást érik a követek az üzenetekkel: aki csak fegyvert foghat. gyorsan fel a szegedi várba... Fegyverbe! Fegyverbe katonák !... Ez a fegyverbe szólitás egyenesen neki szólt. Rác Györgyöt többször felriasztotta a lidércnyomás. Mikor ismét elaludt, folytatódott az álom. Kínzó képek sorakoztak. Ösztönösen ragaszkodott hozzájuk. mintha vezekelnie kellene a bűneiért. Valahányszor fölébredt, úgy érezte, nem tétovázhat tovább. Az éjjel elhatározta, hogy a strá- zsarol megszökik. III. 9 Ahogy közelednek a várhoz, egyre gyorsabban ver az öreg Ba- logh szíve. Az örömtől van ez. Nem is sejti még. hogy hamarosan nagy veszélybe kerül az élete'. Kezdetben semmi baj. A sereg Bnthmonostorról megállás nélkül száguld végig Bácska nyugati részén Bácsig. Útközben sorra feldúlják a falvakat. Fegyveres katonaság sehol sem száll szembe velük. Akinek sikerűi az öldöklés elől megmenekülnie, fellármázza a környéket: meneküljetek! Mindannyian a nádasokba! Fusson, aki futhat, le a várba! Jönnek a kurucok! Mindent fölégetnek! Mindenkit levágnak ! Riadalom, jajveszékelés. Aki nem menekülhet, azt kíméletlenül kardélre hányják, öregek, anyák, gyerekek hiába esdekelnek kegyelemért. Égnek, füstölnek a viskók. S loholnak tovább a hadak. Felbomlott sorokban, fegyelmezetlenül, fejetlenül.. Nem merészel Rákóczi hadával senki szembeszállni. Nincs harc, csak tüzek vannak, egymás után sorakozó üszkös falvak. Egyre nyomasztóbb kép. Tépelödik a fejedelem: mivé lesz ez az ország? Újra eszébe jut. amit már nemegyszer megírt: Hogy pediglen az helységek felégettessenek, abban módot nem látok, ment vagy az egész hazát el kell pusztítanunk, mely által mi sem fogunk subsistálhatni’... az föld népét vagy ellenünk extre- mitásra juttatjuk, vagy éhenhaló- vá tesszük ... Hasztalan tiltakozik. A foglyok riadtan mesélik, hogy vezérük, Jovan Monasterli, Rákóczi hadainak közeledtéről értesülve, úgy határozott, hogy nem ütközik meg a kurucokkal, hanem délre vonul. Serege az utóbbi időben jócskán megfogyatkozott. Sokan hazamentek családjukhoz. Sokan átálltak a harciasabb Tisza és Maros menti egységekhez, amelyeket Jovan Popovic Tekelija, aradi főkapitány vezetett. Tekelija is többször vitézkedett a török ellen, Savoyai Jenő is nagyra becsülte. A híres zentai csata idején jelentős szerepet játszott. 0 volt az, aki a szeptember 10. és 11. közötti éjszakán lóhalálában vágtatott be Savoyai táborába. értesítve a hadvezért arról, hogy a török derékhad Zentánál hidat vert, s a környéket pusztítva készül átkelni a Tiszán. A hírre Savoyai serege nyomban megindult Zenta felé, ám csak Tekelija rendkívüli ügyességének köszönhető, hogy a csillagok állásából tájékozódva, minden baj nélkül, a végtelen mocsarakon át. a legrövidebb úton átvezette a sereget. A foglyok meséiének azonban nem lehet maradéktalanul hitelt adni. A felderitők nemegyszer jönnek vissza olyan hírrel, hogy a nádasban gyanús mozgolódást észleltek. Némelyek fegyvereseket is láttak. Nem árt az óvatosság nincs kizárva, hogy az ellenség cselhez folyamodott, be akarja csalni a mocsárba a kunicokat. hogy rajtaütésszerűen támadja meg őket Fél napra voltak a bácsi vártól. amikor Balogh Jánost és Rác Györgyöt — előző éjjel mégis úgy döntöttek, együtt maradnak — előőrsbe küldik. A Mosztonga partján délkeletnek tartanak. Előbb fürgén ügetnek a lovak, aztán, ahogy távolodnak a tábortól, óvatosabban tekintgetnek körbe. A bácsi vár helyőrsége nyilván védelemre készül. Iszapos, homokom vidék. Műveletlen földek, nádas, ingovány. Egetverő gaz, bokrok. Hát ez az a gyönyörű birodalom. amelyről az öregek olyan féltve adták át nemzedékről nemzedékre a hagyományt? Órányi járásra jutottak a tábortól, már azon tanakodtak, hogy visszafordulnak, amikor egy kis falu képe tárul eléjük: a templom romjai körül tíz-húsz földbe vájt. szalmatetős viskó. Megállítják lovaikat. Kérdőn egymásra néznek. — Bemenjünk? — kérdi Rác. — Én is ezt akartam kérdezni — mondja válasz helyett Balogh Lenéz. Előtte erős indákkal szétfutó tök nagy, sárga virágját nyitja a nap felé. Hátrább léptet, nehogy a lova rátaposson. Mintha jártak volna már Itt előttük a portyázók. — Ügy látszik, mindenki elmenekült — mondja Rác. — Vagy csak elrejtőztek. — Gyerünk, szétnézünk. Leszáll a nyeregből. Balogh húzódozik: — Csak ketten vagyunk. Arra gondol, ha már idáig szerencsésen eljutott, hát nem szeretne éppen itt meghalni. (Folytatjuk) Burány Nándor HADJÁRAT
