Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

IMI. január 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Gránátalma-díjas alkotók tárlata „Valamiféle szépérzéket moz­dít meg bennünk minden tárgy, melyet emberi tíz ujj formált ki.” A kiállítás bejáratánál ez az Ily- lyés-idézet fogadta a látogatókat vasárnap délelőtt, a kecskeméti Katona József Múzeumban. Ez alkalommal azoknak az alkotók­nak a munkáival ismerkedhet meg — április 12-ig — a kecske­méti közönség, akik az 1973 óta kétévenként Nyíregyházán meg­rendezett Országos Népművészeti Kiállítás díjnyertes művészei vol­tak. Azóta, az úgynevezett Grá­nátalma-díjat három különböző — szövés, szoborfaragás, haszná­lati tárgy — kategóriában a leg­színvonalasabbnak ítélt munkák alkotóinak ítélték oda. A kecskeméti kiállítást Faragó Laura hangulatteremtő népdal­éneklése után Péterfy László szobrászművész' nyitotta meg a következő gondolatokkal: — Nem mindennapi kiállítás ez — mondotta. — Az elmúlt évtized újraéledő népművészeti mozgal­mának legjobbjai közül állítanak ki itt most néhányan ... Minden egyes tárgy ezeréves vonalakat, motívumokat őriz; mégis egyedi módon. Hiszen az igazi népmű­vész sajátja, hogy minden alka­lommal egyéniségének 'megfele­lően újra tudja teremteni az ősi formanyelvet... Ezt követően Bánszky Pál mú­zeumigazgató köszöntötte, és be­mutatta a Hajdúszoboszlóról, Mis­kolcról, Székesfehérvárról és több más távoli helyről a megnyitóra érkezett népművészeket, a gyö­nyörű használati tárgyak: a be- rakásos botok, csontkürtök, sótar­tók, faragott tálak, szobrok, népi bútorok és székely szőttesek ké­szítőit. P. E. • Jobbra: a kiállítást megnyitja Péterfy László szobrászművész. 9 Dr. Lannert Keresztély derecske! alkotó hon­foglalás kori motívumokkal ellátott tárgyai. (Pász­tor Zoltán felvételei) KÉPERNYŐ Ifjúsági és felnőtt új-ságok Valóban sok lenne az ifjúsági műsor, mint itt-ott panaszolják? Kétlem, hogy igazuk lenne a zsürtölődőknek. Több okból. To­vábbra is úgy vélem: az a döntő, hogy jó-e, érdekes-e míves-e. fontos-e, szórakoztató-e amit köz­vetítenek. A Tízen Túliak Társa­sága számos felnőttet a képer­nyőhöz enyvez, noha kimondottan egy meghatározott Korosztálynak szól. Akkor igazán jó, ha nem akar mindenáron rétegműsorrá szürkülni, mint éppen a leg­utóbbi adás néhány riportja. (Fő­ként a bányász honismereti szak­kör bemutatása sikeredett kissé „iskolásra”. Magam is szívesen nézem a Cimborát, ha időm en­gedi. (Egyik fiatalosan ötvenes kollégám újságolja, e pillanatban; „egészen jó volt a vasárnap ve­tített Mákszem Matyi.) Vállalom a megmosolygást: leköt a Min­denki iskolája. A legutóbb su­gárzott fizika- és földrajzóra fel­üdített. Mondják mások az Utazz velünk! remek — tanulságos és izgalmas. — játék volt január 11-én délelőtt. Száz szónak is egy á vége: a jó ifjúsági műsorokból sohase elég. Különben is mind nehezebh az életkor szerinti elkülönítés. Könyvtárosok a megmondhatói, hogy némely klasszikusunk — Gárdonyi például — ifjúsági író­nak számit. A csíkos könyveket egészen kicsik olvassák, noha ser­dülőknek szánták a sorozatot. Aligha kockáztatok túl sokat azzal a megállapítással, hogy a tévéhíradó a legnépszerűbb if­júsági műsorok közé tartozik. Fel­tevésemet tavaly kisüzemi felmé­réssel ellenőriztem. Több nyolca­dik osztályban beszélgettem ar­ról, hogy mit néznek, mit olvas­nak. A tévéhíradó mindenütt az élen volt. Ami kissé meglepett, jobban odafigyelnek az esti hír­magazinra, mint a többi műsorra. Aligha akad olyan gyerek, ifjú, aki nem hagyott ott csapot és pa­pot a Négy páncélos és a kutya — tudtommal ~ felnőtteknek ké­szített — lengyel tévésorozat is­mételt vetítésekor1. A Pamir lej-, tőin-t a legjobb ifjúsági műsorok közé sorolnám, ha valamilyen 'csoportosítást végeznék. (Kikiván- kozik belőlem: az rtv olykor fur­csán ajánl ezt, azt. Múltkoriban a János vitéz megtekintését az általános iskolák ötödik osztályo­sainak javasolta... Az említett expedíciós filmben szereplő Né­meth Károly pedig nem magyar származású, hanem magyar, ha jól értettem a dokumentumfil­met.) A lelkes, ötletes Nyugdíjasok műsorának is javára válna, ha rendezője, szerkesztője odaképzel­né a tíz-húsz-negyven év. múlva nyugdíjasokat is a képernyő elé. Mcgjobban élveznék az öregek a nekik szánt, de sokaknak szóló adást. Hisz éppen ez a gondjuk: kirekesztődnek. Édesített, hígított szellemi „papit” kínálva, előbb- utóbb észreveszik, hogy valóban másoknak tekintik őket, nyugdí­jasoknak. A világért sem a szójáték ked­véért írom: az elmúlt hét leg­fontosabb televíziós eseménye A hét megújulása. Rossz nydmon jár. aki soraim olvasásakor a fő­szerkesztő-változásra gondolna. A január második vasárnapján, az első igazi vasárnapon közvetített műsor alapján vélekedem így. Tetszett, nagyon tetszett a lényeg­re törő, a mikrofonnal dolgozó újságíró határozott állásfoglalását tükröző, tartalmában feszes, for­májában oldott, könnyed műsor­vezetés. Tetszett, hogy nemcsak dunántúlnyi országocskák, vagy nagyhatalmak — mindenképpen határainkon kívül, tevékenykedő — államfők miniszterek, fő-fő fe­lelősök kaptak, kaphattak kemény kérdéseket, hanem hazai vezetők is. A hét egyik leghatásosabb ri­portjának tartom a szegedi pa- nell pesti utaztatásáról készítettet. Ehhez persze olyan, belpolitikai' ügyekben jártas riporter szüksé­ges, mint jelen esetben Várkonyi Balázs. Az ilyeneknek híján van egyelőre a Szabadság téri intéz­mény, márpedig csak friss em- beiekkel tartható az a színvonal, az az irány, amit az idei bekö­szöntő szám ígért. H. N. Szövetkezeti dalosok és pávakörök találkozója Az idei Bartók- és a jövő évi Kodály-centenárium alkalmából a termelőszóvetkezetek, a fo­gyasztási szövetkezetek kórusai számára 1981-ben újabb lehető­séé adódik a zenei hagyomá­nyok ápolására, továbbfejleszté­sére, a szövetkezeti dalosok ta­pasztalatcseréjére. A Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, és a Kóru­sok Országos Tanácsa a szö­vetkezeti dalosoknak és a pá­vaköröknek országos találkozót hirdetett. Az országos szövetkezeti da­lostalálkozó területi bemutatói­ra március 7—8-án Tamásiban, március 21—22-én Debrecenben, április 11—12-én Kecskeméten és április 25—28-án Tatán kerül sor. A VIII. Országos Szövetke­zeti Dalostalálkozó június 13— 14-i szolnoki fináléjára a terü­leti bemutatók legjobbjai kap­nak meghívást. ^ A szövetkezeti pávakörök má­sodik országos találkozójának minősítéssel egybekötött terü­leti vetélkedőit március 28— 29-én Gyöngyösön, áoriUs 5-én Püspökladányban, május 2—3-án Baján, május 16—17-én Kanos- várott és május 23—24-én Ajkán rendezik meg. Az országos be­mutató színhelye: június 20—21. Eger. Mind a két találkozó győztesei nívódíjban részesül­nek. (MTI) A CfM láttán — meglehet —, lesznek, akik ide­genkedve fognak e cikk olvasásába. Ami bizonyos mértékig érthető, megmagyarázható, hiszen sok em­berben, főként a korosabbakban, máig megrögző­dött a gyanú, sőt ellenszenv mindennel szemben, ami a paragrafussal kapcsolatos. Hogy annak jogi érte­lemben vett jelentése törvénycikk, tehát érvénye „szent”, s amit kimond, annak „hétszentség-úgy- kell-lennie” — ezt a múltban, az úri világban sosem vették készpénznek. Sem a kitanult, sem az úgyne­vezett egyszerű emberek. ,,Nem, nem — mondták —, azért van a paragrafusnak annyi kacskaringó­ja, hogy valahol mindig lehessen kibúvót találni rajta.” A sok csalódás, becsapatás bőven indokolta a fenntartást, ellenérzést mindenféle, paragrafussal megtámogatott szöveggel szemben. S nem alaptala­nul. Mert azokhoz az egykori paragrafusokhoz, tör­vénycikkekhez, szakaszokhoz, cikkelyekhez, bekez­désekhez a dolgozó népnek ó-besemmi köze nem volt. Sem közvetlenül, sem közvetve nem von­ták be a jog- s törvényalkotásba. NEM játszhatott olyan szerepet, mint a címbe kivetített 50. paragrafus megalkotásában. Ez a m i ötvenedikünk, a VI. ötéves tervtörvény IX. fejezetének cikkelye. A fejezet címe: Területfejlesz­tés. Miként Miskó István, Bács-Kiskun megye 7. számú választókerületének képviselője — Tisza- kécske nagyközség Tanácsának elnöke — kifejezte az országgyűlés téli ülésszakán elhangzott felszó­lalásálban, ez az ötéves terv is szíve szerint való, mert „a politika rangjára emelte a községek né­pességmegtartó szerepének növelését”. Nos ez az 50. paragrafus tartalmazza — a többi mellett — azt a célkitűzést is, hogy „a kisebb szerepkörű te­lepülések lakosságának is biztosítsuk az alapfokú ellátást, az emberibb életkörülményeket”. Hogy is szól ennek az „ötvenediknek” az 1. be­kezdése? „A településhálózatot — a termelés- és a településfejlesztés összhangját fokozottabban érvé­nyesítve — az eddiginél arányosabban kell fejlesz­teni. A városok fejlesztése jobban igazodjon von­záskörzetük lakosságának igényeihez, szükségletei­hez. A településhálózat hosszú távú fejlesztési cél­jainak megfelelően tovább kell csökkenteni az azo­nos és a különböző szerepkörű települések közötti ellátási különbségeket. Közeledjenek egymáshoz a városokban és községekben élő lakosság munka- és életkörülményei, erősödjön az erre hivatott köz­ségek népességmegtartó képessége.” VAJON milyen alapon bízhatunk ennek az 50. paragrafusnak a — bocsánat a régi felfogásra em­lékeztető kifejezésért — „szentségében?” Hogy te­hát úgy is lesz a valóságban, a gyakorlatban, ahogy ott le van fektetve. Azon az alapon, hogy — amiképp az egész VI. ötéves tervtörvény egészének, úgy minden egyes paragrafusának megalkotásához közünk van, részt vettünk a szentesítésig tartó folyamatban. Gondoljunk csak arra a számtalan jelzésre, gyak­ran szenvedélyesen megfogalmazott figyelmezte­tésre, ami már évekkel ezelőtt elhangzott belpoliti­kai életünk különböző fórumain — országszerte s megyénkben is — a településfejlesztés bizonyos aránytalanságairól. Pár esztendeje a Parlamentben — akkor némelyek szerint „szónoki an sarkosítva” — tette szóivá egy dunántúli képviselő, hogy a fej­lesztési arányokat tekintve bizony mostohábbak a falun élő állampolgárok, kénytelenek nélkülözni az urbanizáció előnyeit. Azóta már? Államigazgatási szakemberek köré­nek vitáitól kezdve, tanácstagi beszámolókon át a népfront- s szakszervezeti tanácskozásokig meg­annyi fórumon hangot kaptak a településfejlesztési aránytalanságok. S immár — terveink, benne gaz­dasági és közművelődési célkitűzéseink teljesítésé­vel, elérésével — megnőttek annyira anyagi és szel­lemi lehetőségeink, adottságaink, hogy törvényerőre emeljük: szerepkörüknek megfelelően fejlődjenek a különböző településtípusok. Ez pedig az alapellátás­ban nivellálást, a különbségek kiegyenlítésével egy színvonalra hozást jelent, míg az ezt meghaladó igé­nyek kielégítésében differenciáit, a szerepkörhöz mért fejlesztési politikát. Mindeközben azt a törek­vést, hogy időiről időre valamennyi település kor­szerűsödjék. NEM CÉLUNK egyetlen cikk keretében végig­menni az 50. paragrafus 8. bekezdésének ismerte­tésén, azt azonban bízvást leszögezhetjük így is. hogy Bács-Kiskun megye településhálózat-fejlesz­tési terve — a helyi sajátosságok érvényesülésével — céltudatosan rezonál az ország VI. ötéves ter­vének ezzel a fejezetével is. , Már a VI. ötéves területfejlesztési tervjavaslat — tervezet — tükrözte a „nagy terv” koncepcióját Né­hány kiragadott kitétel is érzékelteti ezt. Kiemelten fejleszthető települések: a 6 város, a 3 középfokú szerepkörű nagyközség, valamint kiemelt alsófokú központjaink és a népesség megtartására legjobban alkalmas városkörnyéki községek... A központok és vonzáskörzetük fejlesztését komplexen kezeli a megyei vezetés. A fejlesztések során igyekszik az egész terület igényeit figyelembe venni./. A váro­sok, különösen Kecskemét lakásgondjain, a feszült­ségeken enyhít, hogy a magánerős családiház-épít- kezéseket, az ehhez szükséges kedvező telekellátást a közvetlen vonzáskörzet, városkörnyék településein kezdeményezik, támogatják ... MINDJÁRT idekívánkozik ismét egy utalás Mis­kó István parlamenti felszólalására. Mint Tisza- kécske tanácselnöke, „gyakorlatból” is alaposan ki­tapasztalta, mennyi buktatója van a lakáshelyzet javításának. Nemcsak nagyközségi, hanem megyei — sőt országosra általánosítható — érdeket képvi­selt, amikor kérte a kormányt, hogy segítse fenn­tartani, sőt fokozni a vállalkozói kedvet a magán­erős családiház-építés bővülésében, s biztosítson ha­sonló kedvezményeket, mint amilyeneket más építé­si formákhoz biztosított. Olvashatták a Petőfi Népében, hogy mind ezzel, mind a helyi tanácsok építési telekértékesítési te­vékenységével összefüggésben milyen praktikus ja­vaslatokkal élt. Olyan szabályok megváltoztatására hívta fel a figyelmet, amelyek a nap mint nap az élét sűrűjében munkálkodó államigazgatási veze­tőket — tehát tanácselnök kollégáit is minden szin­ten — sokszor gúzsbakötik a helyes elvek jobb gya­korlati kivitelezésében; mert az idő, az új követel­mények folytán is, eljárt e rendelkezések fölött. íme egy friss példa arra, hogy a „lenti” tapaszta­laitok alapján kialakult indítványok miként egyen­getik az utat a mi paragrafusaink, törvényeink, minél zökkenőméntesebb cselekvéssé váltásához. Mert hogy csak ennél az egy szempontnál marad­junk: nem szükséges bővebb indoklás ahhoz, hogy a községek népességmegtartó szerepkörének növe­kedése, valamint a magánerős családiház-építkezé- sek célirányos támogatása — szorosan összefügg egymással. Persze, nem ez az egyetlen összefüggés. Megyei tervünkben az is benne van, hogy a területi fejlő­dés és ellátás fontos gócpontjai a 'kiemelt alsófokú központok. Az ilyen szerepkörű nagyközségek közül 10 település fejlesztését kezelik kiemelten. Ezek középfokú központjaikkal közösen — Bácsalmás, Kiunszentmiklós és Tiszakécske szerepét kiegészítve — látják el a vonzáskörzet lakosságát. A települé­sek zömét kitevő alsófokú központok és egyéb te­lepülések népességmegtartó erejét mindenekelőtt az ellátás kialakult színvonalának tartásával, fejlesz­tésével, továbbá új ellátási és szolgáltatási formák alkalmazásával, az alap- és magasabb fokú ellátó- és szolgáltató intézményekhez való hozzájutás és igénybevételi lehetőségek javításával növelik. EREZZÜK ugye, mennyire é 1 már is Bács-Kis- kunban az 50. paragrafus hatálya, pedig még jófor­mán a „felvonulásnál” tartunk a tervtörvény meg­valósítására. No — ez sem lesz olyan egyszerű és könnyű, mint ahogy leórjük. Ha mást nem mondunk is, — megyénkben valamennyi településkategória megtalálható szórványitanyától a felsőfokú közpon­tig. Ugyanakkor azonban megvan a jó terv is ahhoz, hogy biztonsággal megtalálják a helyi vezetők, hol. mikor és mi számít előrelépésnek. Tóth István ÍGY ÉLTÜNK 35 ÉVE — SZEMELVÉNYEK EGYKORI ÚJSÁGOKBÓL Nehéz, de bizakodó kezdet Múzeumban Görgey Artúr emlékdoboza A Magyar Nemzeti Múzeum az elmúlt ‘ hetekben több szerze­ménnyel gazdagodott. Az újkori gyűjteményhez került például Görgey Artúr honvédtábornok­nak, az 1S48—49-es szabadság- harc honvédhadsereg főparancs­nokának falemezből készült, rozs­dás zinű, bársonyborítású emlék­doboza. Fedelét aranyszállal hím­zett indamintával díszítették; a belső lapon a tábornok saját ke­zű bejegyzése olvasható: „Kap­tam Klagenfurtban néhai Rainer Marie kisasszonytul 1851 kará­csonykor. Ajándékoztam Návay Lenke barátomnak, Visegrád 1896. november 15”. A tervek sze­rint a múzeum történeti kiállítá­sának felújításakor a közönség is megismerkedhet az emlékdo­bozzal. m Egy különös szerkezet — a XX. század elején készített kézihajtású mosógép — is az újkori gyűjte­ményt gazdagítja. A muzeológu­sok kiderítették, hogy a káposztás dézsából fabrikált masina egy battonyai ezermester munkája. A mester a dézsára lábakat szerelt, és karos, fogaskerék-áttétellel for­gathatták magát a mosószerkeze­tet. (MTI) Az év első újszülöttje: leány Nyilas Teréziának hívják, ja­nuár elsején látta meg a napvi­lágot. Ot egy fiú ikerpár követte. (1946. január 5.) Hírek Budapestről Magyarország és a Szovjetunió között megindult a rendszeres postaforgalom. Újévkor megindult Bulgáriával a levél-, Jugoszláviával a távíró­forgalom. A Rókus kórház betegei hideg kórtermekben fekszenek, mert ellopták az intézet tüzelőjét. A vasúti rablókat és azokat, akik a rabiott holmikat megvásá­rolják, halállal büntetik. (1946. január 3.) Vigyázat! ' Bélyegcsalók! Nyomatékosan felhívjuk olva­sóink figyelmét, hogy gondosan ügyeljenek a felbélyegzett pén­zek átvételénél, mert már több­ször előfordult, hogy lelkiismeret­len csalók az ezerpengősre való piros bélyeget ragasztották a tíz­ezerpengős bankjegyekre, és ez­zel érzékenyen megkárosították áldozataikat. Megismételjük: az ezerpengő­sökre piros, a tízezresekre barna, a százezresekre zöld bélyeget kell ragasztani. (1946. január 5.) Kecskeméti vasutasok A kecskeméti osztálymérnökség területén, tehát Kecskemét köz­vetlen környékén a német go­nosztevők ötven épületet robban­tottak fel. 26 hidat, 70 kitérőt. A vasutasok óriási .munkával a rom­bolást .már 80 százalékban helyre­állították. A földig lerombolt kisnyíri ál­lomás helyén már emeletes épü­let áll, most fedik a teljesen ki­égett izsáki állomást. Köncsög, Tiszaug készen áll, és megkezd­ték a máriavárosi állomás építé­sét is. (1946. január 3.) Beiktatták Kecskemét új főispánját Az első üdvözlő beszédet Tóth László polgármester mondotta. A háború megtépett minden magyar tájat, de legjobban a kecskemétit, mert a gonosz ki­ürítés sorsára hagyta és pusztu­lásra ítélte. Aki most átveszi je­lenünk megmentését és jöven­dőnk formálását, annak számot kell vetni a kemény küzdelem­mel, komoly munkával, csak hősi helytállással és csak az erők meg­feszítésével megoldható felada­tokkal ... Vadász Ferenc (Komm. Párt): A demokrácia nemcsak divatos jelszó, de harcias tettekre van szükség, hogy abból kenyér, ci­pő, munka legyen. Meg kell ol­dani, hogy a tömegek visszanyer­jék bizalmukat a demokráciában. ’ Érvényt kell szerezni a kormány intézkedéseinek. Szádeczky Kardos László főis­pán : „ __tudom, hogy négy bő­rö nddel jöttem ide, a mai idők viharaiban szétmállott életmű­vem maradékát jelentő négy bő­rönddel, és tudom, hogy távozá­somkor akár örömteli, akár fáj­dalmas lesz, én ugyanazzal a négy bőrönddel távozom innen. (1946. január 10.) Iskolai hírek Az elemi iskolákban január 14-én kezdődik a tanítás. Csak néhány kültelki iskolában foly­tatódik a szünet fahiány miatt. Az elemi iskolák igazgatói és ta­nítói hivatásuk magaslatán áll­nak, és fáradságos, küzdelmes munkájúk legszebb bizonyítéka: valamennyi iskolában a legna­gyobb rend van. (1946. január 13.) A KMTE megkezdi a pálya - építését Ismeretes, hogy a thj, bizott­ság, majd a belügyminiszter a KMTÉ-nek adta oda sporttelep céljaira a Vigadó körüli park­részletet. A KMTE most hozzákezd a sporttelep felépítéséhez. (1946. január 13.) 500 pengő a Kecskeméti Lapok számonkénti ára ... a Kecskeméti Lapok egy­előre hivatalos úton nem tud pa­pírhoz jutni. A szabadpiacon vá­sárolt papír nemcsak méregdrá­ga, hanem hozzájön a méregdrá­ga fuvar is. A helyzet olyan sú­lyos, hogy most már fővárosi la­pok is jelennek meg kétoldalas terjedelemben. A Kecskeméti La­pok hűséget és ragaszkodást kér olvasóitól, és azon felül számon­ként csak — nyolcad tojást. (1946. január 17.) Mozi Az Árpád mozinak sikerült nagy áldozatok árán saját áramszol­gáltatást biztosítani. így az elő­adások hétköznap fél 3 és fél 5 órakor, vasárnap és ünnepnap .délelőtt fél 11, délután 2, 4 és 6 órakor kezdődnek. (1946. január 17.) (A szemelvényeket a Kecske­méti Lapok- bői válogattuk.) Összeállította: Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents