Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
4 • PETŐFI NÉPE • .1981. január 18. A PÁRT ALAPSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL A termelékenység növeléséért Kulcsra kész export A BRG Magnetofongyár 1-es számú pártalapszervezetének titkára, Molnár István az elmúlt két-thárom évre úgy tekint visz- sza, mint küzdelmes, de eredményes időszakra. A harmincnégy tagú pártalapszervezet — amelynek átlagéletkora 35 év — az elmúlt esztendőkben a szó szórós értelmében vállvetve a gazdasági vezetőkkel küzdött azért, hogy meghonosítsa Magyarországon a magnetofonmotor ' gyártását, illetve növelje darabszámát. Így vall erről Molnár István: — Japán importból vásároltuk 1979-ig a magnetofonmotorokat, amelynek 6—7 dollár volt darabja. Nem csoda, hogy elhatározták, itthon kell megoldani a gyártást. A mi gyárunk kapta a feladatot, s a műszakiak kidolgozták a szalagszerű termelést. Ehhez kérték a pártalapszervezet segítségét, azt, hogy győzzük meg az embereket ennek fontosságáról. A szalagnál mindössze két kommunista dolgozott, s mi úgy ítéltük meg, ők ketten nem tudják megoldani ezt a feladatot. Ezért a szakszervezethez fordultunk. Mondanom sem kell, az első időszakban bőven akadt selejt, s itt megint a kommunisták léptek közbe. Elhatároztuk, brigádokat hozunk létre, amelyeknek tagjai a selejtmotorokból a javítható alkatrészeket 'kiszerelik, hogy azt ismét felhasználhassák. Az áldozatvállalás eredményesnek bizonyult, hiszen 1979-ben már e szalagszerű termeléssel 120 ezer darab megnetofont gyártottak világszínvonalon. A motorok mennyisége azonban kevésnek bizonyult, nem volt magas a termelékenység, s a szalagrendszer sem volt elég ösztönző a munkások számára. Gondot jelentett például a betegek pótlása is. A gazdasági vezetők keresték azokat a . módszereket, amely- lyel nemcsak a darabszámot tudják növelni, hanem több bért is fizethetnek. Még abban az évben kitalálták az úgynevezett csoportos szerelést, ahol egy-egy részegységet szereltek össze, lehetőség nyílt a besegítésre, sőt a munkások azt is tudták, hogy menynyit keresnek naponta. A gyár vezetői, de a párttagok is tisztában voltak azzal, hogy ez még nem az igazi, nem vezet a termelékenység jelentős növekedéséhez. ' — A csoportos szerelés mellett — folytatta Molnár István — folyamatosan készültünk fel a 3 M-re, azaz a mozdulatelemzéses munkamódszer bevezetésére. Erre azért volt szükség, mert tudtuk, az 1980-as évben nagyobb mennyiségű motort kell gyártanunk, s meg kell tartanunk a munkásgárdát, olcsóbban kell termelnünk. A pártalapszervezet vezetősége félévenként tárgyalta e munkamódszer előnyeit, kialakításának lehetőségeit. A termelékenyebb munkához szükség volt a három műszak bevezetésére, illetőleg a nagyértékű gépek kihasználása miatt. A kommunisták magukra vállalták e gépek feletti védnökséget, azaz a beállítást, ellenőrzést, s ők voltak azok, akik elsőként vállalták a három műszakot. A munkásokkal már nehezebb volt a dolgunk, hiszen nem szívesen szakítottak a régi, kényelmes munkaidő-beosztással. A kommunisták minden emberrel külön beszéltek, de eleve csak azokra számítottak, akik nem házasok, vagy nincs kisgyermekük. Nem volt könnyű dolguk, de a 40 százalék éjszakai pótlék elegendő érvnek bizonyult. A termelékenység növeléséhez azonban ez csak az első lépés volt. Már 1980 elején éreztük, a számokból is kiderült, hogy a termelékenységnövekedés még a három műszak bevezetésével sem megy. Kellett a három M. Ettől is félt mindenki, ugyanis a munkások a normarendezéstől féltek, attól, hogy képtelenek lesznek annyit termelni, hogy a régi fizetésüket megkeressék. Kemény és szívós meggyőző munka kezdődött, hiszen az embereket arról kellett biztosítani, hogy nem csökken, sőt növekszik a kereset. Az első bérfizetés minket igazolt. Utána már szükségtelen volt az agitáció. Igaz, addig két alkalommal is taggyűlésen kellett foglalkozni e munkamódszer bevezetésével, a motorgyártással. A kommunisták tettrekészsé- ge, agitációs munkája, az emberek meggyőzése nem volt hiábavaló, amelyet a gyár eredménye is igazolt: 1980-ban 460 ezer magnetofonmotort gyártottak kiváló minőségben. Gémes Gábor LEHALÁSZÁS IPARI HÍREK JUGOSZLÁVIÁBÓL Színes tévé, szerszámgép, tehervagon Új vagonsorozat gyártásához kezdett hozzá a szarajevói ENER- GOINVEST gazdasági társulás tagja, a „Vaso Miskin Crni” vagongyár. A tehervagonok speciális alumíniumötvözetből ké. szülnek, 25 százalékkal könnyebbek a hagyományos vasúti kocsiknál, és igen alkalmasak szén, cement, foszfát, gabona és más speciális teheráru szállítására. Ez évben száz készül az új típusú vasúti teherkocsiból. • Numerikus vezérlésű szerszámgépek első sorozatát készítették el a rasai szerszámgépgyárban, a zágrábi „Prvomajska” vállalat egyik üzemében. A gépeket a jugoszláv fémipar céljaira gyártják. A „Prvomajska” szerszámgépek keresettek a világpiacon: a vállalat vevői között nyugatnémet, amerikai, kanadai, brit, francia, olasz, svájci, cseh és lengyel partnerek egész sorát találhatjuk. * Szinestelevízió-gyár kezdte meg működését a szerbiai Nis- ben, az El vállalat keretében. Eves teljesítménye 150 000 — 200 000 színes készülék lesz. Az El üzemei ez évben több mint 290 ezer tévékészüléket gyártottak, amelyek nagy része exportra került, ötvenezret ezekből iraki, további tízezret pedig brit és olasz vevőknek továbbítottak. Ma, amikor gyakran emlegetjük a romló cserearányokat, a növekvő energia- és nyersanyag- árakat, mindenki keresi a megoldást, hogy olyan termékeket exportáljon, amelyeknek az ára lépést tart a rohanó inflációval és termelési költségekkel. A legjobb persze az lenne, ha olyan magas szellemi tartalmú cikkekkel rendelkeznénk, amelyekben kevés az anyag és sok a tudás. Mint például az integrált áramkör vagy a gyógyszer, hogy a legkézenfekvőbbeket említsük. Természetesen egy olyan országnak, amelyiknek nemzeti jövedelméből minden második forint a külkereskedelem révén realizálódik, s ez jellemző Magyarországra, nem elég egy- vagy kétféle jól menő portékával kirukkolnia. Egyre többen vallják, hogy rendszereket, rendszercsaládokat kell eladni a magyar vállalatoknak külföldön. S hogy ne maradjon homályban, miről is van szó, hozzunk néhány példát., Amikor egy komplett kórházat vagy iskolát, netán egy mintafarmot' vesznek meg Dél-Amerika, Afrika vagy Ázsia országai, akkór az eladók kulcsrakészen szállítanak. Épületet, berendezéseket, ha kell személyzetet, s minden hozzávalót. S ez utóbbin például technológiát, know-how-t is kell érteni. Ha például egy mintafarmot szervez meg a magyar mezőgazdaság, úgy nem elég gépeket és növényfajtákat adni. Ennél több kell. S ez a több, a termesztési rendszer. Magyarországon már sokan hallottak a bábolnai, a bajai vagy a nádudvari kukorica, illetvé búzatermesztési rendszerről. Ha a teljes technológiát eladjuk, gépekkel, szaktudással együtt, úgy jóval nagyobb bevételre tehetünk szert, mintha az egyes tételeket külön-külön exportálnánk. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen rendszerexport esetén az árakat nehéz összehasonlítani' a versenytársak ajánlataival. Hiszen sok nyugati cég húzódozik attól, hogy a technikát, a szellemi tőkét is áruba bocsássa. Többek között. ennek köszönhető, hogy az Egyesült Izzó komplett lámpagyárakat adott el Indiában, a Közel-Keleten és Indonéziában is. Komplett kórházak A magyar gazdaságnak jelenleg három: olyan területe van, ahol jelentős eredményeket tud felmutatni, ha? rendszerexportról beszélünk. Az egyik ilyen terület az egészségügy. A Medicor már több komplett kórházi egységet szállított és helyezett üzembe Cél-Amerikában és Afrikában. A tengerentúlon elsősorban Peruban és Brazíliában, Afrikában pedig Nigériában találhatók meg a magyar berendezések. Egyik- másik helyen már közreműködött az építésben is, az orvosok és az ápolónők kiképzését is segítette, esetleg magyar egészségügyi dolgozókkal indították be a kórházat, klinikákat. Tavaly létrejött a MEDINVEST, annak érdekében. hogy a magyar egészségügy és a hozzátartozó ipari bázis a legigényesebb kéréseknek is elegei tudjon tenni! ha kell építkezzünk, ha kell berendezéseket szállítsunk és ha kell, üzemeltessünk egészségügyi létesítményeket. A Medicor vezetői úgy látják, hogy az ilyen típusú üzleteké a jövőp még akkor is, ha. egy-egy szerződés megkötéséig évek telnek el, néhány esetben pedig hiábavaló a fáradság. Az egyedi műszerek és berendezések piaca ugyanis telített. a konkurrenciaharc éles. emiatt az árak bizony kevés nyereséget foglalnak magukba. Az oktatási üzlet A másik terület, az oktatás. Hagyományaink már itt is vannak, hiszen a két külkereskedelmi vállalat, a Metrimpex és a Technoimpex már több mint 10 éve foglalkozik az „oktatási üzlettel”. A fejlődő országokban ugyanis az egészségügy mellett az oktatás az a terület, amelynek fejlesztését állandóan napirenden tartják, hiszen a jövő szakmunkásai és műszaki-gazdasági értelmiségei meghatározzák egy-egy ország felemelkedését. Az ilyen üzleteknek kettős haszna is van. Egyrészt számítani lehet arra, hogy á magyar berendezéseken tanuló egyetemisták, akik később a fejlődő országok iparában vezető pozícióba kerülnek, emlékeznek még a „tanultakra” , s előnyben részesítik a mi eszközeinket, berendezéseinket. A másik szempont már inkább üzleti: egy-egy komplett szállítás esetén á keresett cikkek mellett. olyan készülékeket is el lehet adni, amelyeket egyébként nehezen lehetne exportálni. Hiányzik a vállalkozó kedv A korábbiakban már szó volt a mezőgazdasági rendszerexport- ró). Ezen a területen a magyar mezőgazdasági üzemek és gépgyártók elsősorban arra képesek, hogy a nálunk már bevált növénytermesztési és állattenyésztési rendszereket adják át, mindazokkal a tapasztalatokkal együtt, amelyek a hazai gyakorlatban meghonosodtak. Noha itt most három ágazatot ^ VóYÖttünk fel, kbrántíétíi akarjuk azt mondani, hogy ezzel kimerültek a rendszerexport lehetőségei. Hiszen a gépipar és a vegyipar számtalan tevékenységet fog át. mint például az -elektronika, a híradástechnika vagy a petrolkémia. Az Egyesült Izzó és Bábolna kivételével ezeket az esélyeket még alig „játszottuk meg”, noha árualapokkal bőségesen rendelkezünk. Több vállalkozó kedvre, no meg központi segítségre van szűk. ség ahhoz, hogy a ma még parlagon heverő tudásunkat dollár-, vagy rubelmilliókra váltsuk. E. F. ISMÉT SZÁNTANAK • A kiskunhalasi Vörös Október Tsz traktoristái az elmúlt napokban végre hozzáfoghattak a szántáshoz. (Pásztor Zoltán felvétele) • A paksi Béke Halászati Termelszövetkezet a kéményesi holt Duna-ágon befejezte az őszi lehalászást. (MTI-fotó) AZ ÉVSZÁZAD JÁRMÜVE (4.) Kisebb, könnyebb, modernebb A JÖVŐ GÉPKOCSIJA A hatalmas gépkocsicégek futószalagjairól naponta sok tízezer .autó gördül le. A tervezőirodáikban, kísérleti pályákon azonban a szakértők már előre tekintenek, azon töprengenek, milyen legyen a következő évek autója. Mondani sem kell, hogy a vállalati terveket, a kidolgozott modelleket a legszigorúbb titoktartás övezi, az azonban a gyors technikai fejlődés ellenére felvázolható: általában milyen irányba tart a világ gépkocsiipara. Az például biztosra vehető, hogy az üzemanyagárak mai árszintje és további várható növekedése mellett a holnap autótípusainál alapvető célkitűzés marad a „kisebbet, könnyebbet” elve. Ez a fejlődési irányvonal a motorok tökéletesítésével együtt lehetővé teszi a gazdaságosabb, takarékosabb üzemanyag-felbasználást. A korszerűsítési törekvések persze nem csak a gépkocsitulajdonos pénztárcáját kell, hogy kíméljék, hanem ki kell, hogy elégítsék a szigorodó környezetvédelmi előírásokat is. A tervezők előtt áll az a feladat is, hogy egyszerre tegyenek eleget a nagyobb kényelem és a fokozottabb biztonság követelményének. V Egy visszhangmentes kísérleti terem. A szakértők szerint a 80-as években még nem várható az alternatív üzemanyiagú (azaz gázüzemű vagy elektrómos) gépkocsik tömeges elterjedése, ehihez azok gazdaságossága és műszaki színvonala sem elég kedvező. A fő fejlődési vonal tehát a jelenlegi technika korszerűsítése marad. A gépkocsik méretének csökkentése még az Egyesült .Államokban is uralkodó cél (a becslések szerint . a nyolcvanas évek végére a négyhengeres autók aránya az USA-ban 25-ről 70 százalékra nő), s ezzel egyidejűleg törekszenek a könyebb alkatrészek felhasználására. A motor, vagy a karosszéria készítésénél előtérbe kerül az alumínium és a műanyag. Fokozott gondot fordítanak a jármű áramvonalának • A General Motors aerodinamikai kísérleti alagút,jában a legtökéletesebb gépkocsiformát keresik. • Korszerű japán autógyár kutatólaboratóriuma. (Fotó: US News and World Report) hiszen kevesebb munkáskezet igényel, s gyorsabb típusváltást tesz lehetővé. Az a műszaki terület azonban, ahol az előttünk álló esztendőkben a legnagyobb előrehaladás várható: az elektronika. A mikroprocesszorok felhasználású a műszerfalat szinte kikísérletezésére: a légellenállás csökkentése 4—5 százalékos üzemanyag-megtakarítást is jelenthet. Terjed a motor elöl történő elhelyezése, ez szabadabb kezet ad a tervezőknek a belső tér kialakításában. „Sohasem tévesztjük szem elől a lehetetlen célkitűzést, hogy olyan kocsit építsünk, amely valamiképp nagyobb belülről, mint kívülről” — mondta félig tréfásan a Newsweek hírmagazinban Christian Hildebrandt, a Volkswagen tervezési igazgatója. A gépkocsigyártás technológiája is folyamatosan átalakul. Napjainkban kezd tért hódítani a robottechnika alkalmazása, amely úgy tűnik, még a hagyományos, nagy szériás futószalagrendszernél is kedvezőbb eredményeket ígér, „minikomputecré” fogja változtatni. Nemcsak 1 a tökéletesebb mérés, a motor állapotának és' hibáinak jelzése válik. így lehetségessé, hanem a beépített érzékelők és szabályozók fogják meghatározni az optimális üzemanyagfelhasználást, sőt — a forgalmi és időjárási adatokat feldolgozva — az útirányt és a sebességet is.
