Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. Január II. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A keresztapa halála TERVEK, GONDOK, FELADATOK Az év eleje mindig a számvetések időszaka. Üzemek, vállalatok kasszát csinálnak mit teljesítettek az elmúlt évben, s mi az, ami áthúzódó tételként várat még magára. Különösen fontos most a teljesítmény regisztrálása, hisz decemberben nemcsak egy évet zártak az üzemek, hanem egy tervidőszakot is. Az V. ötéves terv utolsó esztendejében még mód nyílott arra, hogy az 1975-ben megszabott feladatokat teljesítsék. Az UNIVER szövetkezet hetényegyházi konzervüzeme alig 15 éves múltra tekint vissza. A kezdeti savanyító üzemből ma már bizton állíthatjuk, országos hírű termékeket előállító feldolgozó lett. Az V. ötéves.terv idejére vállalt termelésüket 36 százalékkal teljesítették túl. A siker záloga 0 Asszonyok rakják kartonba a minőségileg ellenőrzött gulyáskrémet. (Straszer András felvételei.) a pontosság, megbízhatóság... 0 Szarka Balázs ttzem- igazgató: — Eredményes munkához szükség van a külke reskedelem segítségére is. 0 Három nagy teljesítményű homogenizátor segíti, hogy a különféle ízesítésű* krémek, paszták minősége kiváló legyen. Szarka Balázzsal, a hetényegyházi feldolgozó üzem igazgatójával beszélgettünk az elmúlt öt év tapasztalatairól és a feladatokról, amely következő öt évben vár majd az ott dolgozókra. • — Közhelyszerű megállapítás, hogy csak hibátlan minőségű alapanyagból állítható elő kiváló késztermék. Az UNIVER ételízesítői, fűszerkeverékei nemcsak a belföldi piacon keresettek, hanem szívesen vásárolják külhonban is. Ot évvel ezelőtt 55 millió forint termelési értéket produkált az üzem. Tavaly 138 millió forint értékű fűszerkeveréket, ételízesítőt forgalmaztunk. Mindezt úgy értük el, hogy gyártástechnológiánkat állandóan fejlesztettük, új termékeket állítottunk elő. amelyhez jelentős segítséget nyújtott az a kutatógárda, amelynek tagjai évek óta együtt dolgoznak. A héttagú brigád adja a szellemi ötletet, kutatják, keresik az újat. Vegyészmérnök, kertészmérnök, élelmiszerkutató dolgozik a technológia kikristályosításában. Szerencsénk, hogy alapanyag-minőségi gondunk évek óta nincs. Hosz- szútávú szerződések biztosítják, hogy — elsősorban a- kistermelőktől —, mondhatni az időjárástól függetlenül közel állandó minőségű fűszerpaprika, paradicsom- paprika kerüljön az üzembe. Természetesen .ehhez az szükségeltetik, hogy a portékát tisztességgel megfizessük. .. — Az új termékek forgalmazása, rmég ha kiváló áruról van szó, akkor is rizikóval jár... — Így igaz. Piacra kerülő termékeink nem mindig fogynak el olyan ütemben, mint ahogy szeretnénk. Sajnos, ennek több ösz- szetevője van. Lehet, hogy mi hibáztunk, nem ismertük kellőképpen a fogyasztói közízlést, de sokszor előfordul, hogy a közvetítő kereskedelemben szakad meg egy láncszem, s hiába termelünk mi a kívánt mennyiségben például ízesített tubusos mustárt, ha a nagykereskedelem raktáraiban pihen karácsony és újév előtt, pontosan akkor, amikor a legnagyobb keletje' volna. Persze kockázatvállalás nélkül aligha léphetnénk előre. Feladatunk, hogy ezeket a zavaró tényezőket közösen megszüntessük. Szerződéseinkben szigorúak vagyunk. De úgy érzem, szigorúak vagyunk önmagunkkal szemben is, mert csak így biztosíthatjuk, hogy 'megmaradjon az UNIVER- termékek eddig szerzett jó hírneve. Ehhez technikai, technológiai teltételeink a jelenlegi színvonalon adottak. Nem a sopánkodás beszél belőlem, amikor azt mondom, az elmúlt öt évben belső tartalékainkat feléltük. Jelentős beruházás, gépvásárlás az elmúlt öt,.ávb®n npm történt. Ha előre akarunk lepni, márpedig akarunk, akkor a következő technológiákhoz már gépekre, berendezésekre van szükség. Elsősorban azért, hogy iminél többen ismerjék meg az UNIVER-ételízesítö- ket külföldön is. — Egy jelentésben olvastam, hogy összes termelési értékük alig 2 százaléka került külfödre. — Exportkálváriánk története hosszú. Az igazsághoz tartozik, hogy termékeinket ismerik a szocialista 'országokban, szállítunk Ausztráliába, 1 Svájcba, Finnországba, az NSZK-ba a magyar lakta területekre. Meggyőződésem, hogy közel sem annyit, mint amennyire ott reális igény volna. Évekkel ezelőtt az ételízesítők forgalmazására a HUNGARO- FRUCT külkereskedelmi vállalattal kötöttünk szerződést. Miután ott nem sikerült piaci sikereket elérni, így a MONIMPEX-nél kísérleteztünk hasonló eredménynyel. Most jelenleg ott tartunk, hogy a MONIMPEX-szerződés nemteljesítés végett kötbért fizet számúnkra. Sokkal jobban örülnénk viszont annak, ha a kötbér helyett a termékeinkből eredő nyereség kerülne az egyszámlánkra. Mi, üzemi szakemberek úgy látjuk, hogy az érdektelenség az elsődleges akadálya annak, hogy az olyan kis egységek is, mint amilyen a miénk, elvesznek a maróműt vállálátok hiearchiá- jában. Ettől az évtől kezdve a MO- NIMPEX kizárólagos értékesítési joga megszűnik. További két külkereskedelmi vállalattal vettük fel a kapcsolatot, a nemrégen alakult GENERÁLIMPEX-el és a HUNGAROCOOP-pal. Valljuk, hogy inkább árulják a termékeinket néhány forinttal, fillérrel olcsóbban, de azok menjenek, mert számításaink és tapasztalataink szerint az ételízesítők dollárkitermelési mutatója lényegesen jobb. mint ami az élelmiszeriparban elfogadott. Ügy gondolom, a népgazdaság nem áll abban a helyzetben, hogy néhány százezer, esetleg millió dolláros üzletről egykönnnyen lemondjon. Új év, új ötéves terv kezdődik, új feladatok, új gondok jelentkeznek... — Régi tervünk, hogy érvényesítsük a végtermék-értékesítés érdekeltségének elvét. Ami azt jelenti, hogy már a nyers árut előállító termelőnek se legyen közömbös, milyen áron és milyen mennyiségben kerüljön piacra az ételízesítő. Tervezzük a célrészjegyek kibocsátását, amely beruházási gondjainkon segít majd. A befektetett forintokért tisztességes kamatot fizetünk, s a nyersanyag értékének arányában i.s külön térítünk. A hetényegyházi üzemet kinőttük. A harmadik negyedévtől megkapjuk a megszűnő szezfőzde épületeit is, ott végre ideális körülmények közé kerülhet a zöldségfeldolgozó vonal. Tervezzük a konténeres szállítás bevezetését is. ami egyszerűsíti majd a forgalmazást. A választékbővítés érdekében pedig el kívánjuk érni, hogy a korábbi 100 tubusos egységcsomagolásban ne egyfajta, hanem a kereskedő és a vevő igényeinek megfelelően, 5—6 fajta ízesítésű mustár kerüljön akár a legkisebb üzletbe is. — Alapvető és legfontosabb célunk, hogy az exportra kerülő termékek mennyiségét jelentősen növeljük. Ehhez azonban a mi igyekezetünk kevés, szükséges hozzá a külkereskedelmi vállalatok korrekt segítsége is ... Szabó Pál Miklós A MÜLT ÉV VÉGÉN hirdetett ítéletet a megyei bíróság Harkai László (Mezőkovácsháza, Petőfi utca 6.) bűnügyében. A huszonegy éves fiatalember Jánoshalmán lakott nagyapjánál, a 81 éves Vén Istvánnál, a József Attila utca 3. szám alatti házban. Gyakran tartózkodott itt Harkai, hiszen szülei még akkor elváltak, amikor ő mindössze nyolchónapos volt, s így az őt egyedül nevelő anya többször kényszerült arra, hogy a nagyszülői segítséget igénybe vegye. Talán csak egy alapos és elmélyült pszichológiai vizsgálat tudná kimutatni, milyen összefüggés lehetséges a nyolchónapos korától ide-oda adogatott gyerek nevelési hiányosságai, majd a későbbiekben tapasztalt bűnözési hajlam kifejlődése között. Mert Harkai László még tizenhét éves sem volt, amikor már könnyű testi sértésért — tehát erőszakos bűntettért — vonták felelősségre. Ezt követte, méghozzá rövid időn belül a garázdaság, súlyos testi sértés, közlekedési vétség is. Pedig egyáltalán nem törvényszerű, hogy Harkai Lászlóból olyan embernek kellett len-' ni, aki — alig túl a huszadik életévén — dologkerülő, italozó, durva és akit halált okozó testi sértés miatt kellett elítélni. DE, HOGY MÉGIS ilyen ember lett, ehhez kétségtelenül hozzájárultak a nevelés . hiányossá- • gai (ha egyáltalán volt nevelés), s ez a körülmény a hajlamos embereket mindig a könnyebb ellenállás felé irányítja: nem dolgozni, tengeni-lengeni, megélni valahogy. Ennek a veszélyeire sem rokoni környezete, sem szű- kebb társadalmi környezete nem figyelmeztette kellő gyakorisággal és megfelelő szigorral. Harkai László mindössze hat elemit végzett, és kimaradt az is- ’ kólából. Segédmunkásként dolgozott különböző helyen, napszámos, volt. alkalmi keresetekből élt. Vagyona nincs, nem tart el senkit, nőtlen. Amint az orvosszakértő megállapította, primitív és disz- harmónikusan fejlett személyiségszerkezet. Alkoholista, cselekményét is súlyos alkoholos befolyásoltság állapotában követte el. Kényszergyógyítása indokolt... olvashatjuk az ítéleti indoklásban. Mit követett el Harkai, aki a múlt év márciusától ismét a nagyapjánál lakott, Jánoshalmán, ott segített a földművelésben, és napszámot is vállalt a községben? Esetenként dolgozott ifj. Vén István, Jánoshalma, Deák Ferenc utca 8. szám alatti lakosnál is. aki keresztapja volt. A keresztapa gyakran kifogásolta a fiú italozását, s ajánlotta neki, hogy válogassa meg a barátait. Emiatt gyakran vita támadt közöttük, de tettlegességre nem került sor. A fiú 1980. június 23-án egy barátjával” egész délelőtt ivott a kocsmákban. Három óra körül hazament a nagyapjához, lefeküdt, s mikor kialudta magát, folytatta az ivást. Este kilencre már súlyosan ittas volt, s így imént visz- sza a nagyapa lakására. Ekkor az udvar végében a fészer tetőszerkezetét javította idős és ifjú Vén István — a nagyapa és a keresztapa. Az ittas ember odamént hozzájuk, és megkérdezte a nyilvánvalót: — A fészert csináljátok? — Azt csináljuk! — hangzott a válasz ifjú Vén Istvántól, aki a földön térdelt, és léceket szegeit össze. Harkai úgy nyilatkozott, hogy csináljátok, úgyis a tiétek lesz, mért nekem az örökségből csak pénzre van szükségem. Ifjú Vén István azt mondta a részegnek, hogy menjen onnan és ne okoskodjon. Harkai ezt sértőnek találta, dühös lett, és meg akarta ütni a térdelplő: keresztapát, de az ütés annak csak a kalapját vitte le. Erre ifjú Vén István felugrott és az istállóból kialakított szoba felé szaladt, kezében azzal a rövid nyelű szojjpcsákánnyál, amivel dolgozott. Harkai utána eredt, de követte őket a nagyapa is, aki meg akarta akadályozni a verekedést. A SZOBÁBAN Harkai sarokba szorította keresztapját, aki kijelentette, hogy ha nem nézné, kivel áll szemben, szétverné a fejét Harkainak. Harkai npm volt ilyen elnéző, kétszer ököllel fejbe csapta az ötvenöt éves keresztapát, közben a szorongatott helyzetben levő ifjú Vén István eldobta a kis csákányt. Ettől a keresztfiú felbátorodott, megragadta a sértett kabátját, és többször odaverte a falhoz. A megrémült ember kérte, hogy ne bántsa, de Harkai nem irgal- mnzott. Átvitte a másik sarokba, és ott többször bele fejelt ifjú Vén István fejébe, úgy, hogy az néhányszor, nagy erővel- a falnak vágódott. A nagyapa próbálta védeni a fiát, de Harkai úgy ellökte, hogy elesett az idős ember. Miután megszabadult a nagyapától. az előre görnyedt keresztapát háromszor mellbe rúgta. Természetesen a sértett Összerogyott, de Harkai még ekkor is belerúgd egyet, s a nagyapa nyomába eredt, aki a rendőrségre indult. Kérte, hogy ne menjen a rendőrségre, mert nem halt meg a keresztapa. Idős Vén István azonban nem. fordult vissza, de Harkai visszament. S ekkor látta, hogy ifjú Vén István halott. Elkezdett sírni, kiment az utcára, ott egy ismerősével találkozott, akiknél egy liter bor volt. Ennek felét meg- ilta... Hamarosan jöttek a rendőrök és Harkai Lászlót őrizetbe vették. Ifjú Vén István, a keresztapa a súlyos bántalmazások következtében halt meg: az agykamrában részben alvadékossá vált vérzés és agyvizenyő lépett fel Ifjú Vén Istvánt akkor sem lehetett volna megmenteni, ha azonnal' szakszerű orvosi ellátást kap. A MEGYEI BlRÚSÁG Harkai Lászlót halált okozó testi sértés miatt hatévi börtönre ítélte, és további hat esztendőre eltiltotta a közügyektől. Ugyanakkor elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Súlyosbító tényező volt, hogy ittas állapotban az édesanyja testvérének sérelmére követte el. s már több esetben volt büntetve. Enyhítő körülményként vette figyelembe a bíróság Harkai viszonylagosan fiatal korát, beismerő, megbánó tanúvallomását. Az ítélet még nem jogerős. G. S. y.y (33.) Lassan-lassan új telepesek is kerültek: kiszolgált katonák készítettek maguknak és családjuknak földbe vájt hajlékot. Délről új menekültek is jöttek, s megkezdték az elvadult földeken burjánzó gaz irtását. Vetés alá készítették. az ugart. Néptelen volt a táj, de jó termőnek ígérkezett a föld. Azt remélték, ebben a végtelen pusztaságban senki sem fogja háborgatni őket. Élelemben szűkölködtek ugyan, de biztatták egymást, hogy az első aratásig csak kibírják valahogy. Néha kereskedők is megfordultak itt. A kurucok sejtették, hogy a nyomorúságos, zsúpfedeles viskókban nem találnak gazdag zsákmányt, mégis megörültek a néhány házas településnek. Fáradtak voltak, sokan mégis a portyázást választották pihenés helyett. Igyekeztek megkaparintani minden kínálkozó zsákmányt. Mire a derékhad odaért, a könnyű huszárok meg a Duna— Tisza közi gyalogok'már mindent letaroltak. Széttaposták a viskókat, felgyújtották a zsúpfedeleket, erőszakoskodtak,. gyilkoltak. A lángokban kardélre hányt asz- szonyok, gyerekek. Lehangoló a kép. — Legjobb lenne tovább menni — mondja Rákóczi a mellette álló udvarmesternek. — De a kvártélymester már rendezi a szállást — válaszol ez gyorsan. Rosszul érzi magát, szédül, kóvályog a feje a napsütéstől. — Szükségük is van a pihenésre. — Tíz órát meneteltünk ma is! — Ki tudja, holnap mi vár ránk — jegyzi meg a főkapitány. — Kvártélymester uram — szól Rákóczi a távozó, ugyancsak sürgő-forgó kvártélymester után —, a letáborozásnál csak szigorúan, ahogy megbeszéltük. Majd halkabban odaszól a körötte állókhoz: — Magamnak is utána kell néznem. — Pihenjen le inkább kegyelmed — intené Török András vicekapitány. Látja, hogy a fejedelmet nagyon megviselte a hoszszadalmas út. Körülnéz. A többiek beleegyezését várja: — Ne fárassza magát emiatt. Majd mi. — A, dehogy — legyint Rákóczi, hallgatásra intve a vicekapitányt. — Az őröket is körbe kell még járnom! Kőrösy György főkomornyik, aki kisgyerek korában mint nevelője sok nehéz pillanatában segített neki, az étkezés iránt érdeklődik. Rákóczi megint elhárító mozdulattal válaszol: — Majd meglátjuk — mondja, s már indul is. Saját kényelmét, egészségét sosem helyezte a közérdek fölé. Képtelen volt erre. — Pedig nem jó lesz így — csóválja a fejét rosszallón a főkomornyik. Miután ura távozik, Ráthonyi János étekfogóval halkabbra fogva a szót, mégis megbeszéli. mi készüljön vacsorára. — Vigyáznunk kell! — ismétli Rákóczi menet közben a mellette iparkodó Török András vicekapitánynak. — Olyan tábort verjünk, hogy ha az ellenség az éjjel netalán ránk törne, késedelem nélkül védelmi állásba helyezkedhessünk. —' Az őrségre kell nagyon ügyelnünk. — Magam fogom többször is körüljárni. — Károlyi Sándor írta — emlékezik vissza Török András —. hogy egy alkalommal, amikor pedig az ellenség közelében táboroztak. zászlóstól, mindenestől faképnél hagyta a strázsája. .' — Arról is gondoskodjon — fordul megint kísérőjéhez Rákóczi, —, hogy tüzek rakásával ne áruljuk el táborhelyünket. Sötétedik. A fáradt sereg pihenőre tér. Balogh János hanyatt fekve nézi az alkonyati égen előbukkanó csillagokat. Holnap megint meleg lesz — gondolja —, semmi jele annak, hogy az időjárásban változás készülődne. Egy hosszú lábú dömsödi legépy fekszik le mellé, nem szól semmit, mindjárt elalszik. Szája kiszáradt, kulacsa kiürült. Mit nem adna most egy ital vízéit ! Azt mondják, nincs nagyon messze a Duna, csak ingoványos vidék, nem mernek így, a sötétben nekivágni. Pedig ha település van itt, akkor lelhet ivóvíz is. A telepesek közül azt senki meg nem mondhatja többé. Azon a néhány férfin és egy szerzetesen kívül, akiknek sikerült elmenekülniük, faluból hírmondó sem maradt. Akit értek, mind levágták. A csillagok állását nézve az öreg Balogh azon gondolkozik, hogy benne is végbement valami. Ha felelősségre vonnák — meg is tehetnék ezt á felettesei —, bajosan tudná megmagyarázni, mi esett belé, amíg a kegyetlen öldöklést nézte. Nem először van már csatában, dg ilyesmi még nem fordult elő vele. Az öldöklés közepette, ‘ mintha lefogták volna a kezét, nem tudta fölemelni a szablyát, nem tudott vágni vele. Értetlenül gondol a váratlan bénulásra. Hogy éppen most történjen ez. ebben a hadjáratban, amelyre olyan türelmetlenül készülődött! Hiába töpreng, magyarázatot találni nem tud. Most nem is ezzel kellene törődnie. Hiszen itt van eljut végre a bácskai tájra, de még nem tudja, hogy lesz az ittmara- dással. Sőt! Ahogy közeledik, mind tanácstalanabb. Ha minde- níitt így lesz... Rákóczi szavait hallja. A fejedelem a strázsák felé tart a vicekapitánnyal. Balogh úgy érzi, a gondolataiba láttak. Elszégyelli magát emiatt. Ahogy a fejedelem aggódó homlokát látja, nyugtalansággal gondol arra, hogy önmagában talán elárulta a szabadság- harc ügyét. Visszadől a száraz fűre. A családja jut eszébe. A gyerekekkel nyomorgó felesége, mindaz a szörnyűség, amit sorsukról fia elmondott. Mikor látja viszont őket? Mikor... De hol lehet Rác György? Ahogy akkor este eltűnt, azóta nem látta többé..Csak- ugyan bement Szegedre? Az adósság ügyében ? — Az anyjuk keservit! —Megismeri. Szegedi Kis István» hangja. Kegvetlenség, elszántság csendül ki belőle. — Hej, megemlegetik a többiek is! — Hát alighanem! — Amelyik elébem kerül, nem emel ránk többet kardot. — Szekeres Gyurkának, az öreg végvári vitéznek rekedtes hangja ez. — Itt van mindjárt a Duna! — jön valaki a kulacsokkal. — Eh, meg se töröltem a szab- lyám. — Hagyd, én se, ki tudja, hátha megint kell az éjszaka. — Hallod? Gyerünk vízért — áll föl Balogh János. — De egypárah elszaladtak. — Nem mehettek messzire. — Lehet, hogy itt bújdosnak a nádasban. — Te, ha( meggyújtanánk, ez most úgy égne... — He? Hogy megtudják ők is. milyen az elevenen elégni. — Hagyjátok. Lehet, hogy a seregük itt rejtőzködik valahol a mocsárban, csak azt várják, hogy mi elaludjunk — az öreg megis- ismeri, ez Bácsmegyei. Tokaji tromfol rá elsőnek: — Elszaladtak azok, ne félj, mihelyt a hírünket meghallották. — Versengenek a dicsekvésben. — El, mi?,— ejti ki a szót Szegedi. —i No. Megmondtam én, hogy itt nem lesz ütközet — kezdi Tokaji a régi mesét. — Végül még majd a hírüket se halljuk. — Ó, tudom én, nem mernek ezek mielőttünk megállni. — ■ Vannak közöttük is hősök. — próbálkozik az ellentmondással Bácsmegyei. — Majd a bácsi várnál... — Eh. mit! — néz rá megvetően Szegedi, aztán halkabban hozzáteszi: — Megtisztítom mégis a szablyámat. Ezzel föláll, kihúzzá hüvelyéből. úgy tartja maga elé a meztelen Vasat. A hosszú lábú dömsödi legény mintha mindent hallott vplna, sóhajtva fölül, úgy mondja: (Folytatjuk.)
