Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZÉT _____________________ _____________________ Me dgyessy Ferencről születése századik évfordulóján Atyai jóbarátunk volt. Jó órákban derű és bölcsesség, nehezekben támasz és segítség. Bármikor érkeztünk Debrecenből, otthon lehettünk nála, családtagok. Mindent megosztott velünk, csak a bájáról nem beszélt, súlyos óráiban is fontosabbnak tartotta a művészetet. Rosszat senkiről nem mondott, inkább hallgatott. Szelíd odaadással, nagy alkotóhoz illő alázattal becsült minden arra érdemes munkát. Visszatekintve barátságunkra, áz egyenes, tiszta lelkű emberen, s munkáin kívül művészi szemléletét érzem maradandónak. Amikor a rosszul értelmezett tükrözést elmélet divatozott, Medgyessyt idéztük: „Nem is lú az, ha szobor" — mondta debreceni rokonának, aki azt kifogásolta, hogy a szobor lovának a nyaka vastag, dereka rövid, szügye magas. Ebben a rövid válaszban minden esztétikai értékelés benne van. Vagyis: „Lovat a csődör is tud csinálni, szobrot nem”. És „A modern szobrászatnak nem célja a természet másolása, a művészben benne él a természet minden mozzanata, a modell csak emlékezteti a valóságra..„Nincs egyetlen szomorú szobrom se, az én műtermemben senki nem sir, senki nincs válságban, egyetlen moáellem sem ütközött össze a fennálló világrenddel." „A nevetés és a munka megóvja az ifjúságot". Szülővárosát, a mostanában át ünneplő Debrecent is „ujjábán érezte", mindhalálig. Ezért ment el utolsó útja előtt is a város meghívására, félig bénán Debrecenbe, ezért álmodott a debreceni Pantheonról, a Csokonai-sírem- lékről. Móricz Zsigmond kérdezte. tőle Leányfalun, amíg Medgyessy mintázta a nagy diófa alatt, „Meddig emlékszel vissza gyermekkorodra?" — mert Móricz úgy tartotta, hogy az író gyermekkori élményeit írja meg élete] végéig. „Amit akkor éreztem. amikor hazajöttek a tehenek a Bethlen utcai udvarunkba!" ■Medgyessy megmintázta Móricz Zsigmondot, ott van domborműve a debreceni Kollégium falán, ott áll a szobor is a Déri Múzeum előtt. S mert személyes találkozásainknál kezdtem, hadd fejezzem be azzal, hogy amikor az első Móricz Zsigmondról készült reliefjét nekem adta, naiv megdöbbenésemre bekente piros cipő- pasztával. „Adok egy kis színt neki." Hol van már a paszta illata, de a szürkére égett terakotta így megszínesedve élteti Móriczot, s jelképesen ez a „szín” az, amivel több vagy más Medgyessy a hozzá hasonló kortársak művészetei- ' nél, Bourdelle-nél, Maillol-nál, Dcspieau-nál. A művészetek történetében naggyá nő az, aki egyéniségének akár csak ennyi „színét" is hozzá tudja adni kora művészetéhez. Szobrász volt, de képei mutatják, hogy valóban, szerelte a színeket. • Medgyessy Ferencről szobrot készített Peter Zlatarev, bolgár szobrászművész. Képünkön: Medgyessy a szoborral. Koczogh Ákos 0 A Jelky András-szobor, Baján. 0 Medgyessy szobra Móriczról. PARDI ANNA: Téli vers Elvarázsolt ftlggés. Most a földfelszín, máskor meg az ég. Pillantások tusája, a fehérre spontán lelkesedés, , majd bánat, ismeretlenek között ismerős érzéseim havával. Ujv Megtalálom karórámon az időt. J&a Csüggedésem cáfolják a friss levegőjű fák. Sok ember éneke ez a Magyarország. Már fiatalon is meghallottam örökkévaló és hétköznapi himnuszát. SZIKSZAI KÁROLY: Havazás Fekete szárnyakon csillagokból zuhan, vij, vij. Megrázza magát nagyanyám: ekkora hideget! Bran tu az angyalokba, brantu Betlehembe! Ameddig szem ellát, megrozsdult szögek a földben, megolvadt vérük kettéhasítva a hó alatt. Mennék angyalt lesni. Mondják, már alszanak. Tejfogaim pirosodnak, sírok, Aztán az éjféli harangszóra megérkeznek a farkasok, belevonítanak az éjszakába, hogy a szél is elfelejti falni a havat. Anyám hajában felriad egy angyal, reggelre hoz nekem csutkababát. KÖNYVESPOLC Beke György: Fölöttünk a havasok Beke György neve nem ismeretlen a hazai olvasók előtt, hiszen „Meghívó nélkül” címen válogatott szociográfiai írásait, riportjait 1979-ben bocsátotta útjára a Magvető Kiadó; és a Forrás olvasói is olvashatják sorait. Balladákat termő tájakkal, kultúrájukat őrző, a beilleszkedés gyötrelmeit, gondjait és lehetőségeit élő emberekkel ismertet meg a figyelő, a valóságot kutató író. Beke — Sütő Andrástól kölcsönzött szavakkal — a nyelvterelők, szóvigyázók közé tartozik, aki legújabb kötetének műfajválasztásával is a legnemesebb hagyományokhoz — Móricz Boldog emberéhez, Sütő Anyám könnyű álmot ígérjéhez — kapcsolódik. A Fölöttük a havasok műfaját átmenetinek tekinthetjük a szociográfia és a regény között. Nem arról van szó, hogy az átmenetiség valamiféle kétarcúságot, esztétikai negatívumot takar; hanem arról, hogy a kettősség erősíti egymást. A regénytől általában a kor nagyszabású, általánosítható ábrázolását várjuk. Ettől — többségében — nem választható el a fiktív történés, az olvasó számára fel nem ismerhető szereplőik felvonultatása. Beke ezzel szemben vállalja a konkrét szereplőket (apósát és családját), a történelemtudomány számára is feltárható eseményeket (egy, a történelem viharába és sodrába kerülő csángó-magyar család történetét), annak érdekében, hogy mondanivalója még hitelesebb legyen. Nála a regény- szerkezet „csak” kiemeli az egészet az egyediből és így általánosítja azt. A szociográfiától a dokumenta- rista hitelt kérjük számon. Beke György — Móriczhoz hasonlóan — nemcsak beszélteti hőseit, Hanem általános érvényű történelmi és társadalmi gyökereket is keres és talál. Ha kell, akkor az objektivitást erősítő dokumentumokat közöl. Ez utóbbit úgy teszi, hogy első olvasásra az idézett szövegek „kilógnak" a regény sodrából, és csak később döbbenünk rá, hogy a lényeget húzzák alá, azt erősítik meg. A szerző éppen úgy közelhajol embereinek életéhez, ugyanúgy kötelességének érzi környezetének pontos és hiteles bemutatását, mint Sütő András. De Beke György nem egy tájegységet és embereit, hanem egy hétfalusi és kocsira összegyűjtött pénz után a román főváros bérkocsisainak számát gyarapította; életét már mint gépkocsivezető fejezte be Mindig szüksége volt pénzre, de még inkább a becsületre. A becsület nála a jól végzett, pontos munkát jelentette. Ügy van jelen a krónikában, mint az életben lehetett: csendben. Csak akkor szólal meg, ha nagyon kell. Mégis ő a főszereplő, nem közbe- és beleszólásával, hanem jelenlétével. Nem volt tehát hős Jakab Mihály; csak egy ember, akit megrázott a történelem szekere. Jakabné Szegedi Anna „A béke sokszor kívánja a hallgatást”-elvet vallotta éá élte. Akarata, hite, alázata és csángó-magyar család rajzát, egy szívóssága — alighanem a szívós- Bukarestbe kerülő, egymástól /ság számít ebben legtöbbet — ez szükségszerűen eltávolpdó népesed ági - jf--------------------J ' po rt tagjainak életét mutatja be. Szociográfia és regény is egyúttal ez a könyv. Joggal mondhatjuk valóságirodalomnak. Ehhez szükség volt alapos valóságismeretre. határozott írói célkitűzésre, sajátos megoldásokra is. Beke György családi krónikának nevezi újabb munkáját. Ami igaz is, de nem abban az értelemben, hogy az eseményeket időrendben, tényközlő formában rögzítő művet olvashatunk. A jeles író felhasználja a beszélgetés, az emlékezés törvényszerűségeit, és így írása mozgalmassá, soknéző- pontúságot és sokidőpontúságot sugalló és mégis egységes művé válik. A Romániával közös könyvkiadási . megállapodás keretében megjelent mű szereplői Jakab Mihály és családja. A főhős — ez a sokaságban mindig elgyámol- talanodó ember — a megszokott csángó utat járta be. Először kenyeresfiú volt, majd’egy már lóra volt a forrasztóanyag nemzedékek és különbözőségek között — mondta róla temetésekor a fiatal pap. A család többi tagjai, barátaik módot adnak arra is, hogy a bukaresti csángókról adjon érzékletes képet az író. Azokról az emberekről, akik külsőre teljesen belesimultak, a Város képébe, szokásaik közül egyik-másik már hasonult. De házon belül makacs ab bak a szokások, olykor tartják magukat a babonák, és testükön hordják még a falusi csángó 'népviseletből megmaradt bőrövet és tüszőt. Beke György,* egyéb más írásaihoz hasonlóan, most is faggatja a múltat, idézi nagy elődei — Veress Sándorék, Kóós Ferencék ' — szellemét az „eltűntek emlékezetére és eljövendők gyámolítá- sára”. Mindezt őszinte, igazmondó szándékkal. Komáromi Attila '•"•‘•’•V§V«VÉVéVéViV#VéVf'#V A bosszú i Magas, karcsú lány, az arca nyúzott. Mint aki már napok óta nem aludt. A szeme alatt sötét karikák. Máté, a traktoros, a kályha melletti asztalnál ül, és a lányt bámulja. Előtte az asztalon üres és félig telt sörösüvegek. Máté .teletölti a poharát és egy hajtásra kiiissza belőle az italt. A lány bőrkabátban áll a pultnál, és szörpöt iszik. — Ferkó! — inti magához Máté a pincérfiút. — Beszélni szeretnék azzal, ott ni — és mutatja a lányt a pultnál. — El tudnád intézni nekem? Amaz megvonja a vállát. Hát persze, miért ne. Máté félretolja a sörösüvegeket. A könyökével' szárazra törli az asztalt. — Szevasz — köszön egészen halkan a lány. Tétován áll az asztal mellett. Máté a bakancsával kintebb tolja az egyik széket. — Ülj le — biztatja a lányt. 2. Máté és a lány szótlanul ülnek. Máté konyakot és sört rendel. A konyakos poharat a lány elé tolja. — Igyál, Zsiike. Zsike belenyal a konyakba. Máté nézi és elönti testét a forróság. Oldalt a kályha is ontja a meleget. Máté feje nehéz, mintha ólomból volna. Hát itt van. Itt ül az asztalnál. A József menyasszonya ! — Máté — szólal meg Zsike. — Mondani szeretnék valamit. Szemrevalö a lányi Csinos az arca, szép a szeme. Az ajka duzzadt, érzéki; Máté még mindig szerelmes bele. A József menyasszonyába! — Máté — ismétli meg Zsike, — József és én ... Mátéval imboiyog a kocsma. Szédül, rosszul érzi magát. A József! ö is traktoros volt. Jobb traktoros, mint Máté. A szántóversenyt is megnyerte! És Zsike is az övé! Máté nem figyel a lányra. Sír. Belül sír, láthatatlanul. A József lopott a közösből. Éjszaka ment a géppel, meg ne tudják. De ő mégis megtudta. Megleste. Látta, hogy magasra van púpozva a pótkocsin a rakomány. Egyszer, kétszer, sokszor. Szólt az elnöknek. Az elnök komoly arccal, szó nélkül hallgatta végig Mátét, közben a bajuszát simogatta. Józsefet már másnap elbocsátották. Ez a lány — úgy érezte — vonzódik hozzá. A tsz- irodán ismerte meg; érettségi után került oda Zsike adminisztrátornak. Máténak mindjárt megtetszett. Elhívta magával moziba, bálba, ide-oda. Jól keresett, .tellett belőle szórakozásra. Zsike meg szívesen volt vele, és Máté hamarosan egészen bele- habarodott. Akkor még azt hitte, hogy Zsike, meg ő... 3. — Máté, figyelsz? — kérdezd csüggedten a lány. Máté figyel. Most valóban ráfiigyel a lányra. Valami furcsa van azon. Valami nincs rendben. Igen, megvan! Máté már józan. Zsike füle csupasz! Nincs benne a fülbevaló! — Hol van? — kérdi Máté és beleremeg a sejtésbe. — Hol?... Zsike csaknem elbőgi magát. — Nincs — mondja. — Visszaadtam neki. — Visszaadtad? — Máté nem hisz a fülének. A teste zsibbadt, a feje szédül. — Vissza bólint a lány. — Vége. Máté szíve bolondul kalimpál. Nézi Zsike kezét: jeggyűrű sehol, a köves is eltűnt. Csak azt a vékony ezüstgyűrüt viseli a lány, amit az édesanyjától kapott. Hogy nem látta? Hogyan nem vette észre ezt előbb?! A Józsefi Hát vége! Hiszen tudta ő! Azazhogy... jaj, dehogyis tudta, dehogyis remélte. A Józsefnek kocsija, háza van, és a másik gazdaságban, ahová elhelyezkedett, már brigádvezetö. Ez a kis buta meg... Bosszúból tette a József, az biztos, hogy abból! Elcsavarta Zsike fejét, így torolta meg azt, hogy a lelkiismeretére hallgatott, és nem lett a cinkosává. Amikor megtudta, hogy Zsike a József menyasszonya lett, azt hitte beleőrül. Azóta nincs egyebe, csak a munka, munka után meg a kocsma. De most már minden másként lesz! Zsike és ő most mór végleg. «...Ic/.-■ — Gyerünk Innen! — ugrik talpra Máté, és nyúl a lány keze után. De Zsike Visszahúzza a székre. — Várj Máté. Mondanom kell valamit. Máté összeszűkült szemmel nézi a lányt. — Mondani? — kérdi..— Mit? A- lány teste megrázkódik. Zokog. — Máté, nekem ... — Nem tudja folytatni. A feje lehanyatlik. Máté agyát elborítja a köd. A nyakán kidagadnak az erek. — Zsike! — Nekem gyerekem lesz, Máté — leheli Zsike. Mintha a lelkét lehelné ki. Máté iszonyatosat jajdul, imbolyogva feláll, és szélütötten bukdácsol kifelé. Testével elsodorja az asztalt. A sörösüvegek csörömpölve zúzódnak szilánkokra a kőpadlón. — Az isteneteket! — üvölti artikulátlan hangon Máté. 4. József gatyában, meztelen felsőtesttel rohan ki az udvarra. A hatalmas traktor bömbölve vágtat a ház felé. Mögötte pántjairól leszakadva, torz ronccsá tekeredve hever a kovácsoltvas kapu. — Állj meg, te őrül! — üvölt József. — Te ba*- romállat! Máté a gázra lép. Felbőg a motor, remegve lódul előre a gép. József döbbenten hőköl hátra. Menekülne, de már késő. A szemében megfagy a rettenet. 5. Mátét megbilincselve viszik el a rendőrök. Józsefet harmadnapra eltemetik. Zsike kónházban fekszik. Édesanyja kisírt szemmel érdeklődik lánya hogyléte felől a főorvosnál. — A lánya hamarosan rendbejön — mondja az ősz hajú doktor. — De gyereke, sajnos, nem lehet többé. * Sitkéi Béla
