Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1981. Január 11. * HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Reagan találkozója a mexikói elnökkel. — Algériai köz­vetítéssel felgyorsulnak a túszügyről folytatott tárgyalások. — Megalakul az új portugál kormány. — Kissinger közel-keleti körútja. KEDD: Brit képviselők látogatása Kabulban: Afganisztán bejelenti. ho°y hajlandó ENSZ-megbízottak közreműködésével tárgyalni Pakisztánnal.­SZERDA: Genfben konferencia kezdődik Namíbia jövőjéről. — Is­mét tanácskoznak a ciprusi görög és török közösségek képvise­lői. — A nyugatnémet kancellár Marokkóban. — [JJDK—dán külügyminiszteri megbeszélések. CSÜTÖRTÖK: Kormányválság Izraelben, vita az idő előtti válasz­tások 'kiírásáról. — A japán miniszterelnök délkelet-ázsiai kör­útja. — Egyre súlyosabbá válik a salvadori polgárháború. — Üjabb hírek Hua leváltásáról. PÉNTEK: Gazdaságpolitikai intézkedések Lengyelországban, a kor­mány közleménye a szabad szombatok problémájáról. — Fran­cia csapatokat kívánnak küldeni a Közép-afrikai Köztársaságba. Csád szomszédságába, nyilatkozatok a líbiai—csádi egységtervek­ről. SZOMBAT: Ellentmondó hírek, felélénkült harcok az' Irak és Irán közötti frontvonalakon. — Kormányzati krízis Nyugat-Berlinben A hét három Miről tárgyal a genfi Namíbia-értekezlet? A genfi tárgyalóterem patkó­alakú asztalánál, egymással szem­ben foglalnak helyet, vagy inkább néznek farkasszemet a küldöttsé­gek. Ez nem is meglepő, hiszen a megbeszélésekkel párhuzamosan még folyik a fegyveres küzdelem, s a tárgyalás napirendjén szere­pel a tűzszünet kérdése is. De már ez az együttlét is eredmény­nek számít, hiszen a két esztendő­vel ezelőtt, ugyancsak Genfben megtartott Namíbia-konferencián, a dél-afrikai kormányképviselők nem voltak hajlandók egy helyi­ségben tartózkodni a SWAPO, a Délnyugat-afrikai népi szervezet vezetőivel, s ENSZ-tisztségviselők siettek ide-oda a vita ^oráp el-' hangzott véleményekkel, válaszok­kal és viszontválaszokkal. Az afrikai kontinens délnyugati partvidékén elterülő Namíbia te­rületileg kilencszer nagyobb ha­zánknál, de lakosságának száma alig egymillió. Leginkább kietlen tájék a Kalahári- és a névadó Namib-sivatag országa, de az utóbbi időben értékes ásványi kincsekre, mindenekelőtt uránérc­re bukkantak földjének méhében: a Bálna-öbölben található a dél­nyugati part egyetlen mélyvízi ki­kötője, nagy gazdasági és katonai jelentőséggel; gyorsan nőtt halá­szata és halfeldolgozó ipara is. Története meglehetősen viharos, hiszen Anglia, majd a császári Németország gyarmatosítja, s az első világháború során kerül is­mét a britek, majd később a* brit dominiumi státuszban levő Dél- Afrika fennhatósága alá. Hivata­losan népszövetségi mandátum, il­letve az Egyesült Nemzetek létre­jötte óta ENSZ gyámsági terület, valójában dél-afrikai gyarmat. Az ENSZ több, mint száz alka­lommal foglalkozott jövőjével, s 1966-ban hivatalosan bejelentet­ték a gyámsági időszak végét, vagyis Namíbiának függetlenséget kellett volna biztosítani. Pretoria természetesen elszabo­tálta ezt a döntést, Namíbiát gyar­mati tartományaként kezelte. Ek­kor kezdődött, ugyancsak 1966-ban a SWAPO vezette felszabadító há­ború, amely széles körű nemzet­közi szolidaritást élvez. A portu­gál gyarmatbirodalom bukása, a Namíbiával szomszédos Angolá- ban aratott győzelem, Zimbabwe felszabadulása különösen kedve­zően hatott Namíbia harcára. Dél- Afrika kénytelen volt visszakozni, s elvben függetlenséget ígért az kérdése országnak. Csakhogy két feltétel­lel. Namíbia jövendő vezetői a fajüldözőkkel együttműködő ve­zetők legyenek, akik részt vesznek egy olyan választáson, amelyről kizárják a SWAPÖ-t, a nép igazi képviselőjét. Ráadásul még meg ts csonkítják az országot és a gyar­mati múlt különböző helycseréire hivatkozva a Bálna-öblöt, a kikö­tővel, ipari létesítményeivel, vala­mint uránbányáival. Dél-Afriká- hoz csatolják. Ilyen körülmények között elfogadhatatlan volt a dél­afrikaiak által kínált tárgyalási alap, s a már említett korábbi Namíbia-konferencia eredményte­lenül végződött. ■ Azóta változatlanul folytatódik a fegyveres gerillaharc, amelyet az angolai területen elhelyezke- ... dő1'’nairobiai menekijáétábprok el­leni jég!támadások sem | voltak --’■kéjSlSsát visszavetni»“ Az ENSZ, hosszas tárgyalások után 'kidol­gozta egy kompromisszumos tűz­szünet lehetőségét, s ebiben — kényszerűen — öt nyugati hata­lom is közreműködött: szeretnék elkerülni, hogy dél-afrikai part­nerük és védencük állandóan a vádlottak padján üljön a világ­szervezetben. Pretoria azonban még egy utolsó manőverrel pró- ■ bálkoztk. A genfi asztalhoz a nia- míbiai, együttműködő pártok ve­zetőit, ülteti, s a dél-afrikai pat- rónusok csak a második sorban, megfigyelőként foglalnak helyet. De hát ez már nem változtat a lényegen, igazi tárgyalások kel­lenek, s a SWAPO messzemenően hajlandó erre. Valóban Dél-Af- rikán és nyugati partnerein mú­lik, sikerül-e még az idén valódi függetlenséget biztosítani Namí­biának, s túljutni az évtizedek óta húzódó.válságon. Mi a célja a közel-keleti Kissinger-utazásnak? Az öt-hat esztendővel ezelőtti karikatúrák az amerikai képre­gények denevérszárnyú szuper- emberének, Batmannak alakjá­ban ábrázolták Kissingert, az ak­kori nemzetbiztonsági főtanács­adó és külügyminiszter dübörgő diplomáciájára utalva. Most á felfelé követ görgető Sziszifusz- kánt rajzolják, amint a „közel- keleti rendezés" feliratú sziklát próbálja mozgatni, kevés re­ménnyel. Kissinger azért keres fel hat közel—keleti , országot, hogy Camp David látható csődje után — anélkül, hogy hivatalosan te­tt Angliában országos szenzációt keltett a feltételezett yorkshire-1 gyilkos, Peter Sutcliffe letartóztatása. Képünkön: ezer fős tömeg tüntetett a dewsbury-i törvényszék épülete előtt a gyanúsított el­len. (Fotó: AP — MTI — KS.) • Ronald Reagan találkozott a mexikói elnökkel. Képünkön: a megválasztott amerikai elnök. Jósé Lopez Portillo (Jobbra) társasá­gában. 9 Salvadorban a héten is folytatódtak a harcok a gerillaoszta­gok és a kor- mánycsapatok között. Képünkön: a junta katonái egy gerillahar­cos holtteste mellett. 1 • Lemondott posztjáról a szenegáli államfő, Leopold Sédar Senghor (balra). Utóda az afrikai ország eddigi miniszterelnöke. Abdou Diouf lett. metnék ezt a formát — az új le­hetőségekről tapogatózzon. Min­denekelőtt a Jordániái megoldás . vetődik fel; palesztin állam he­lyett egy homályos jordániai-pa­lesztin államszövetség létrehozá­sa — a nyugati part Izrael által visszaadott részének bevonásával, természetesen a mai ammani po­litikai vonallal. Ehhez új izraeli kormány kellene, de éppen a hé­ten robbant ki súlyos- kormány- válság, s könnyen lehet, hogy idő előtti választásokra kerül sor, minden bizonnyal a Begin vezet­te koalíció bukásával. A Kissin- ger-út szépséghibája csupán az volt, hogy éppen Jordániába nem tudott eljutni, Husszein király egyelőre nem tartotta időszerű­nek ez a találkozást. Az ex-küiLügyminiszter nem vállalt könnyű feladatot magára, ám útjának célja a Reagan-kor- mányzat számára történő felde­rítés mellett nem utolsósorban az, hogy saját visszatérését készítse elő, ha nem is a kormányba, de a hivatalos washingtoni övezetbe. Ezt a követ talán könnyebb lesz görgetni Mi jellemzi Washingtont tíz nappal az új elnök beiktatása előtt? Nemcsak a beiktatási ünnepség emelvényeit ácsolják szorgosan az amerikai fővárosban, megsű­rűsödtek a jövendő Reagan-kor- mányzattal kapcsolatos hírek ’ is. A megválasztott elnök még kül­földi utazást is - tett, iigaz csak másfél órásat, hogy a 'határ men­tén találkozzék a mexikói elnök­kel. ' Folyik a szenátusban a kor­mány új tagjainak meghallgatá­sa, különösen Halig külügyminisz­tert faggatták a Watergate-ügy- ben játszott szerepéről, ám kine­vezésének aligha lesz komoly el­lenzéke. Hangzanak politikai nyi­latkozatok is: a hadügyi bizott­ságban féléves „SALT-szünel" szükségességét hangsúlyozták, a gazdasági szakértők a költségve­tés általános megnyirbálásáról beszélnek, ami alól az.. egyetlen • kivétel a fegyverkezésre szárit összegek. (A lelépő Carter-admi- nisztráoió közben szinte csak a túsz ügyre korlátozta tevékeny­ségét . . .f . i Mindenesetre egyszerűbb lesz a világnak, ha már valóban a megválasztott elnök kormányoz és hiteles nyilatkozatok látnak napvilágot. Igaz, az sem lesz ke­vésbé lényeges, hogy ezek az ál­lásfoglalások milyen tartalommal töltődnek .... • TOLLHEGYEN Kacsák Kabulról A Muslim című pakisz­táni hetilap a minap szen­zációs hírt reppentett fel: Abdul Rasid Arján afgán miniszterelnök-helyettes disszidált és menedéket kért. Az Amerika Hangja még azt is hozzátette, hogy munkatársa találkozott a politikussal egy pakisz­táni faluban. Másnap az afgán államférfi nyilatko­zott is, természetesen a kabuli televízióban, az or­szág időszerű kérdéseiről. Mindez csupán egyetlen eset a sok közül: a pakisz­táni és egyes nyugati tö­megtájékoztatási eszközök gyakran közölnek rágal­makat, névtelen „szemta­núkra" hivatkozva: Pedig szemtanúkat nem is na­gyon kellene keresni. A héten például brit parla­menti képviselők egy cso­portja járt az afgán fő­városban, akik az élet nor­malizálódásáról és a fő­városban tapasztalt nyu­galomról számoltak be. Igaz, ők valóban szem­tanúk voltak. R. E. Líbia visszautasítja a francia állásfoglalást A líbiai< Legfelsőbb Népi Bi­zottság kútkapcsolatokkal foglal­kozó irodája pénteken este nyil­vánosságra hozott közleményben határozottan visszautasítja a Lí­bia és Csád tervezett egyesülésé­vel kapcsolatos francia állásfog­lalást. A közlemény leszögezi, hogy az egyesülés a két ország népének elidegeníthetetlen joga, s a Párizs által közzétett „elfogad­hatatlan" külügyminisztériumi közlemény csak azt támasztja alá, hogy Franciaország „minden lehetséges eszközzel megkísérli visszaállítani közvetlen gyarmati uralmát az afrikai földrészen”. A tripoli közlemény hangoztatja, hogy Líbia nem fenyegeti egyet­len szomszédos afrikai ország biz­tonságát sem, de Csáddal együtt vállvetve szembe fog szállni min­denfajta csádi beavatkozás ellen. A dokumentum a francia kato­nai lépésekkel összefüggésben utal arra is, hogy „ez a magatar­tás hátrányosan fogja érinteni .Franciaország érdekeltségeit Lí­biában, az arab hazában. Afri­kában”, s hogy a csádi háború újbóli felszításának „az ország ha­tárait túllépő súlyos következmé­nyei lehetnek, fenyegetve az egész kontinens biztonságát”. Az Afrikai Egységszervezet je­lenlegi elnöke. Siaka Stevens Sierra Leone-i elnök 12 afrikai ál­lamfőt felszólított, hogy január 12-én üljenek össze Loméban a Csádban kialakult „súlyos hely­zet” megvitatására — jelentette be pénteken este Sierra Leone külügyminisztere. Siaka Stevens ugyanakkor felszólította az AESZ irodájának nyolc tagját, valamint a csádi kérdés megoldására ala­kult ad hoc bizottság négy tag­ját. hogy ezzel egyidejűleg tart­sanak ülést a togói fővárosban. (MTI) 35 éve nyílt meg az ENSZ közgyűlésének első ülésszaka 35 évvel ezelőtt, 1946. jánuár 10-én nyílt meg Londonban az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének első ülésszaka. Az évforduló alkalmából a „Szelsz- kaja Zsizny" szovjet napilap a kö­vetkezőket írja: „Az ENSZ taglétszámának ki- szélesedése elősegítette, hogy fo­kozódjon világszervezetnek a nemzetközi békéért, a biztonsá­gért. vívott harca, az új háború ve­szélye. a fajüldözés és a gyarma­tosítás elleni küzdelme. Az e cé­lok megvalósítására irányuló fon­tos javaslatokat mindig a Szov­jetunió és a szocialista országok kezdeményezték. Őket támogat­ták a gyarmatosításból felszaba­dult, fiatal független államok. Az ENSZ nagy figyelmet szen­telt a leszerelés problémája meg­oldásának. Nagy és pozitív jelen­tőségűek voltak azok az ENSZ-UsV -rjurltXer-vA : H KJ c EGYÉSÜLT ÁLLAMOK által megvalósított politikai, szer­ződésekben testet öltő lépések, amelyek az államok közötti kon­fliktusok megelőzésére, felszámo­lására, a népek békéjének és biz­tonságának megteremtésére irá­nyultak. A világszervezet természetesen nemcsak eredményeket könyvel­het el magának. Tevékenységében sikertelenségek is előfordultak, amelyek oka az imperialista kö­röknek az államok közötti fe­szültség keltésére, a fegyverkezési verseny szítására irányuló törekvé­sei. Mindezt összevetve és a jövő perspektíváit figyelembe véve elmondható, hogy a világszerve­zet „fontos eszköz, amely képes arra, hogy sikeresen szolgálja a népek békéjének, biztonságának és kölcsönösen előnyös együttmű­ködésének ügyét" — írja befeje­zésül a szovjet napilap. ’ (MTI) Vita Haig külügyminiszteri kinevezéséről Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai szenátus külügyi bizottsága szombaton folytatja a Haig külügyminiszter kineve­zésének jóváhagyásával össze­függő vitáját. A meghallgatás első napján a State Department kinevezett új vezetője részletesen kifejtette né­zeteit, amelyek lényege az Egye­sült Államok világhatalmi ambí­cióinak 'minden eszközzel való tá­mogatása, a szocializmus erőinek _ nemzetközi méretekben való visszaszorítása. Haig, aggj a meghallgatáson a „legjobb védekezés a támadás" taktikáját választotta, nem is leplezte, hogy annak idején tu­datosan támogatta a Nixon-kor- mányzat vietnami politikáját: az amerikai légierő kambodzsai bombázását és az Észak-Vietnam elleni terrorbombázásokat. Az amerikai politika „sürgős prioritásai” közül Haig sajátos módon első helyen a .^lengyelor­szági helyzetet” említette. Afganisztán esetében a bizott­ság néhány liberális gondolko­dású tagja szaván fogta a tábor­nokot, érzékeltetve, hogy Haig a „kettős könyvelés" tipikus hi­báját követi el, amikor az afga­nisztáni események teljes félre­magyarázásával az állítólagos amerikai érdekek védelmére kel, másrészt igazolni próbálja a chi­lei egységkormány elleni akna­munkát. Ez utóbbi nézeteivel összefüggésben Haiget emlékez­tették: míg a Szovjetunió egy törvényes kormány segítségére sietett, az Egyesült Államok an­nak idején egy törvényes kor­mány megdöntésére szőtt össze­esküvés élére állt. Alan Cranston szenátor, a bi­zottság egyik demokrata párti tagja lényegbevágó kérdéssel fordult a 'külügyminiszterhez: mit kíván tenni annak érdeké- -ben, hogy a Szovjetunióval való versengés ne fajulhasson nuk­leáris konfrontációvá! Haignek ezúttal sem volt más válasza, mint a nukleáris elrettentés il­luzórikus elméletének tavább- fűzése. Bár „a nukleáris háború katasztrófát jelentene” az Egye­sült Államok Haig szerint „nem kötelezheti el magát amellett, hogy semmilyen körülmények között nem folyamodik nukleáris fegyverek alkalmazásához”. Gondozási modell - tanyai öregeknek (Folytatás az 1. oldalról.) megnyílik az öregek újonnan ki­alakított húszszemélyes panzió­ja, ahol kizárólag a tanyák népe talál majd egész heti elfoglaltsá­got, s kap komplett ellátást. Hét­végén aztán mindig visszaviszik őket lakásukba, előzőleg azonban befűtlk kályhájukat, kemencéjü­ket. Á szociális otthont Idegen­nek, megalázónak érző éltesebb parasztemberék örömmel fogad­ták ezt a megoldást; nem kell te­hát. attól tartani, hogy ,üresen marad, vagy csak félig telik meg a kis „szálló”, A minisztérium megbízásából a Szociális intézetek Központja kü­lön. munkaterv szerint kíséri fi­gyelemmel az elkövetkező két esztendőben a Bács-Kiskun me­gyei tanyai öregek házi gondozá­sát, illetőleg a társadalmi törő­dés legkülönfélébb, a sajátos he­lyi viszonyoknak; hagyományok­nak megfelelően létrejött és már több-kevesebb sikerrel meghono­sodott változatait. Ezek hatékony­ságának, 'életrevalóságának meg­állapítására a kísérlet után kerül­het sor, mégpedig azzal a végcél­lal, hogy ne csak a tanyás, ha­nem az aprófalvas megyéknek is kapjanak és ajánlhassanak meg“ felelő, a' körülményekhez igazít­ható gondozási minta módszert. K. F.

Next

/
Thumbnails
Contents