Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
IMI. Január 1«. • PETŐFI NÉPE • 3 MONDJA MEG ŐSZINTÉN^... _' Mi bosszantja általában? Ezúttal is három olvasónknak tettük fel ugyanazt a — bevalljuk: nem egyszerű — kérdést, nevezetesen, hogy mi bosszantja, idegesíti önt általában? Molnár Györgyné gyártáselőkészítő, Halasi Kötöttárugyár: — Hát most már engem is, a munkatársaimat is zavar egy kicsit ez a nagy sajtónyilvánosság; hogy tudniillik mostanában túl' sokan és sokat foglalkoznak- — néha bizony rosszindulatúan — a várossal, üzemiünkkel. Nem azt mondom, hasznunkra válhat ez, de árthat is. És hát azért figyelembe kéne venni, hogy nem is olyan rég még hol volt Kiskunhalas és hol tart ma... A másik: ha valaki egyedül, magára hagyatkozva teremt családjának otthont,' az sincs mindjárt rendben, ezernyi gondja-ibaja, kiadása akad évekig. Ez sajnos így van ... Aztán .... hát az utak, a sorompó — régi nóta, rossz rágondol- ni. Borzasztó, hogy az új 53-as például, ha elered az eső, néhol teljesen víz alá kerül, a zebra sem látszik, gyalogszerrel szinte lehetetlen átkelni rajta. Azt hiszem, sűrűbben meg kéne hívni Sarlós elv,társat, vagy más elv- társakat, és nemcsak a városközpontba, mert amikor legutóbb itt járt, szélvészgyorsán rendbe tudtak tenni néhány utcát és járdát. Rendkívül aggasztó a közvilágítás helyzete is. Az 53-as fényárban úszik, ötven méterenként állnak kétoldalt a hatalmas ostor- nyelek, más forgalmas utcák — mint a Kossuth Lajos utca — meg sötétek. Számtalanszor előfordult már, hogy munkából, iskolából hazafelé tartó nőket, gyerekeket inzultáltak, támadtak, s vertek meg. Szerintem egyes városrészekben tűrhetetlen ■ állapotok uralkodnak, és hiába nevezik minden évben a tanácsülésen elfogadhatónak, sőt jónak a köz- biztonságot, egyáltalán nem az. A Félegyházi úti nagy sorompóra már nem érdemes a szót vesztegetni, de itt a hátsó vasúti átjárónál is minden áldott nap 16 óra tájban kezdődik a tolatás. Hát ettől szalad fel igazán az ember vércukra. Ott toporgunk több tucatnyian — más üzemekből jövők is — a kellemes fagyban, a MÁV meg vidáman tolo- gázza az orrunk előtt a szerelvényeit. Nem igaz, hogy ne lehetne odafigyelni: műszakváltáskor, munkaidő végén, legalább fél órára mindig legyen szabad az átjárás. / Réti Aladár körzeti orvos, Szabadszállás: — Nehéz erre ilyen hirtelen ... Fölsorolni is hosszadalmas, mi mérgesít például munka közben. Nem a páciensek, azok a legkevésbé. Az viszont igen, hogy alapvető eszközök — például a fecskendő — égen-föl- dön nem kaphatók. Van egy városi méretű, csodálatos gyógyszertárunk — november 7-én avattuk — az áruellátás és -utánpótlás azonban kritikán aluli. Meghűléses, felsőlégúti, vagy más hasonló megbetegedésre Tetránt vagyok kénytelen kiírni. Gyöngébb antibiotikum is megfelelne, de nincs. Vagy ezt adóm, vagy elküldöm az illetőt Kecskemétre. Most gondoljon bele: hány tanyai lakos, hány idős ember fordul meg itt naponta. Hogy tudnának azok gyógyszer után szaladgálni?! Ráadásul nincs a patikában hétvégi ügyelet. Nyolcezer ember —> szombat déltől hétfő reggelig orvosság nélkül. Én sem vagyok itthon minden .vasárnap és nem is tartok mindenféle szert. Kérem szépen én most lettem tanácstag. Beszélik, ugye, hogy új seprő ... Hát nem tudom. De azt már látom: két tűz közé szorulok. Benyújtják a választók jogos igényüket — mert annyi minden hiányzik még ebben a községben — én továbbítom, aztán hallom a tanácson: nincs pénz, kicsi a lehetőség. Ígéret, jóindulat mindig van, dehát ez akkor is elkeserítő. Tavaly megalakult a faluban a környezetvédelmi társaság. Fájdalmas tapasztalatom: néha teljesen kihal az emberekből a közösségi szellem, hiányzik a kívánt hozzáállás. Tisztasági hónapot hirdettünk, jóformán az utolsó négyzetméterig kitakarítottuk a települést; tényleg nagyszerű dolgokat műveltünk, különösen a Lenin Tsz tagjainak becsületes munkája érdemel elismerést, aztán hirtelen minden abbamaradt'. A társadalmi munkát az óvodaépítéshez koncentrálták, a közterületeken meg újból tombol az anarchia; az emberek kihordják és szétszórják az utcán a szemetet, nem vigyáznak a fákra, parkokra és így tovább ... Rájöttünk: csak büntetéssel lehet rendet tartani, szép szóval nem, és ez rendkívül szomorú ... Szállási János hegesztő, központifűtés- szerelő, Fémipari Vállalat Dunavecse: — Nem vagyok éppen ideges természetű, ám egyre többször veszem észre: nem minden úgy megy, ahogy kellene. Most leginkább az izgat, hogy végképp meguntam, amit csinálok. Kazánokat hegesztünk, minden nap ugyanúgy, belebukva a pajzsba, tudom, hogy ettől eddig és gyerünk ... Hát ebből elegem van, ebből a monoton melóból. Négy éve bűvölöm ezt a szakmát, de itt olyan egyhangú, annyira nincs mód a változtatásra, és nem lehet belevinni semmi újítást, csak mindig a norma, a norma, hogy az már őrület. Leszámolok és — bár sajnálom itthagyni az üzemet — elhelyezkedem mint fűtésszerelő. Különben apostagi születésű vagyok, Pesten tanultam és nyolc éve dolgozom a cégnél. Megfizetnek tisztességesen, nincs okom panaszra, csak éppen — nem tudom érti-e — az égvilágon semmi fantáziát nem találok a napi 8 árai munkámban. Bemegyek, tudom, hogy oda kell nyomni, mindig ugyanoda, csak éppen egy másik kazánnál, és gyorsan és minél előbb, ami belefér... Mint vecsei lakosnak, az piszkálja a csőröm, hogy nem lehet az esti órákban és hétvégeken szabadon használni az új községi sportcsarnokot. Többen szeretnénk — ha nem is versenyszerűen — mozogni egy kicsit, pláne így télen, amikor a hógolyózáson kívül egyébbel .itt nem foglalkozhat az ember. Szóval kevés a lehetőség, vagy inkább úgy mondom: több 'is lehetne. Múltkor is hívom a srácokat, gyerünk teniszezni. Kiderül: csak minden második szombaton szabad, akkor is csak két órahosszát. Hát itt a pálya, nem azért építették, hogy élvezzük?! Ki kellene függeszteni, hogy naponta ettől eddig foglalt, azután aki akarja, igénybe veheti. Persze fegyelmezetten, és igazságosan beosztva a jelentkezőket és a sportágakat. Lejegyezte: Kntasi Ferenc Az idén is 43-44 ezer lakás A népgazdaság idei terve — mint ismeretes — a VI. ötéves tervidőszakra előirányzott 370—390 ezerből 76—78 ezer lakás átadásával számol. A múlt évben 82 ezer lakás volt az előirányzat, s a teljesítés is e körül alakult. A kivitelező építőipari szervezetek — a minisztériumi és tanácsi vállalatok, valamint a szövetkezetek — az idén is, akárcsak tavaly, 43—44 ezer új otthon átadását tervezik, ugyanakkor erőteljesebben növelik a lakásfenntartás, -felújítás ütemét. Elsősorban a tanácsi vállalatok és az építőipari szövetkezetek bővítik a lakóház- és lakásmegfia- talítási programjukat, s ennélfogva az új otthonokból viszonylag kevesebbet, a tanácsiak mintegy 2800, az épitőipari szövetkezetek pedig 3600 új otthont adnak át. A tömeges korszerű lakásépítésre legjobban felkészült ÉVM- vállalatok a múlt évihez hasonlóan az idén is 37 ezer új laikás átadását tervezik. Valamennyit korszerű technológiával építik fel. s ebből 32 ezret paneles módszerrel! A fejlett eljárásokat azonban a korábbinál nagyobb arányban vállalkoznak egyedi és csoportos telepítésű társasházak, - családi házak építésére, s a termelékeny házgyárak teljesítőképességének kihasználását javítják a lakótelepekhez kapcsolódó közösségi létesítmények és szálloda-, illetve szállásjellegű épületek létesítésével is. Budapesten az ÉVM-vállalatók az idén 13 ezer korszerű, új otthont adnak át, ennek nagyobb részét, mintegy 8 ezret a 43-as. és 2500—>3600 lakást-a Budapesti Lakásépítő Vállalat. Ebben az évben is segítséget nyújtanak a főváros lakásépítési programiénak teljesítéséhez a megyei ÉVM- vállalatok dolgozói. Ám a korábbi tapasztalatok alapján .az eddiginél koncentráltabban, egy-egy lakótelepre vonják össze erőiket, s a lakásokkal együtt gondoskodnak a kapcsolódó létesítmények építéséről is. Az iskola, óvoda és bölcsőde építésére szakosodott 23. számú Állami Építőipari Vállalat főként a lakótelepen kívüli oktatás és gyermekintézmények kivitelezésében hasznosítja a korszerű építési módszereket. A fővárosban a régi épületek felújításába, korszerűsítésébe is bekapcsolódnak az ÉVM-vállalatok. elsősorban a speciális felszereléseket és a magasabb szakmai ismereteket igénylő paneles lakások felújításába, fenntartásába, s nagy közintézmények épületeinek megfiatalításába. (MTI) C rdemei elismerése mel>»*“' lett...” — „Saját kérésére...” — „Egészségi állapotára való tekintettel...” Ismerjük ugye ezeket a sablonos kitételeket, amelyekkel a bizonyos beosztásokban, tisztségekben, funkciókban történt személyi változásokat szokták indokolni a hivatalos hírekben. Nemde ismerősek azok a kaján „hát-hát”-ozások, gúnyos fintorokkal kísért hümmögések is, melyekkel nem kevesen „kommentálják” az ilyen értesüléseket. S az külön érdekesség, hogy gyakorta pont az úgynevezett „jólértesült”, bennfentes emberek körében vált ki indokolatlanul nagy susmust egy-egy személycsere, váltás közéleti, hivatali posztokon. Az ilyenek buzgóságának is köszönhető, hogy a más területre átirányított emberekről, mint „bukott vezetőkről” terjengenek kövérebbnél kövérebb kitalációk, vagy ha úgy tetszik, anekdoták, Aztán nincs mit csodálni azon, hogy az ilyen „propaganda” nyomán elég széles körben elterjed a funkcióváltások hátsó gondolatokkal beárnyékolt megítélése. Na, hogy a személyi változásokat kísérő gyanakvások esetleg még azoknak az időknek a módszereiből „rezegnek visza” az emberek mai tudatába, amikor csakugyan köztudott volt, hogy a kegyetlen szűkszavúsággal közhírré tett személycserék csakugyan bukást, leváltást lepleztek. De hát hol vagyunk már az általános gyanakvás korától! És mégis — hányszor indul meg sokak fantáziája, hogy az egyenesen leírt, kimondott szavak, mondatok mögött sandaságot sejtsenek, s erre „orientáljanak” másokat is. Van tehát időszerűsége annak a felvetésnek, amit Vörös János érsekcsanádi küldött foglalt bele felszólalásába a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletén. Beszélt a népfront igen jelentős közjogi tevékenységéről a népképviseleti szervek választásában. Rámutatott, milyen alapos körültekintéssel tesz ajánlásokat a vezető beosztásokra. Ügy tűnik — vélekedett a küldött —, hogy épp e felelősségteljes munka során nem kap elég hangsúlyt a volt vezetők fáradozásának társadalmi elismerése, megbecsülésük kifejezése. Ez a hirtelen „elhalványí- tás”, — ami persze nem szándékolt, csak az új ember irányába forduló reflektorfény okozza a feledékenységet — indítja el aztán könnyen a mendemondákat — „bukásról”, „leváltásról”, s legtöbb esetben alaptalanul. A régi, a leköszönő ember munkásságának méltatásával is segítse a népfront olyan társadalmi légkör kialakulását, amelyben mindenki számára nyilvánvaló és természetes, hogy egy-egy ciklus után sok új ember kerül az országgyűlésbe, a tanácsokba, a Hazafias Népfront vezetésébe. Ügy értékeljék az állampolgárok ezt a folyamatot, mint a közéletben lezajló egészséges mobilizációt, mozgást. Rendszerünk demokratizmusából következik, hogy a közéleti megbízatás, funkció nem egy életre, hanem ciklusra — ha erő, képesség annyi van hozzá — ciklusokra szól. (Groteszk ellentmondásként — pont a személyi váltások vélt okain elcsám- csogók szokták más esetekben-sűrűn duruzsolni, hogy „X is mióta ül már a posztján, pedig — állítólag — nálunk nem hitbizomány egyetlen funkció sem”.) A közéleti megbízatások a nép szolgálatát jelentik. Ennek becsületes ellátása bizony sokszor nagyon fárasztó, és egy ember aligha bírná egész életén át folytatni. A téves felfogások — valószínűleg a törzsgárda fogalmával analóg alakultak ki. Pedig ma már a törzsgárda fogalmát sem értelmezhetjük mereven. , Mind az egyénnek, mind a társadalomnak előnyös az egészséges mobilizáció, hogy mindenki ott fejtse ki tevékenységét, ahol arra, adott időben a leginkább szükség van, s olyan irányban, amire legjobban van energiája, hozzáértése. A személyi változások azonban nem jelenthetik a „régiek" elszakadását a közélettől. A népfront sokat tud tenni azért, hogy azok a tisztségviselők, akiket nem választanak újra, továbbra is lelkes aktívák maradjanak, kísérje, övezze* őket azok bizalma, akikért volt beosztásukban tevékenykedtek. Vigyázni kell arra, ‘ hogy a közéleti munkában tisztességgel, becsülettel eltöltött évek után — csak mert valaki kifáradt, máshova került — ne érezze magát végképp „elejtett" embernek. ... A témához vág, ezért Is emlékeztetünk arra, milyen újszerűén és emberséges volta miatt is szimpatikusán jelentette be Pozs- gay Imre művelődési miniszter — a .tévé nyivánossága előtt — az Állami Népi Együttes vezetésében bekövetkezett személyi változásokat ... Tóth István TOVÁBB JAVULTAK AZ OKTATÁS FELTÉTELEI Üj iskolák, diákotthonok épültek országszerte • MESTERSÉGEK UTCÁJA KECSKEMÉTEN Űj és régi együtt a városépítészetben • Készül az új városrendezési terv. Balról Losonczy főmérnök,, aki hisz a városépítészet jövőjében. ./Tóth Sándor (elvétele.) Az elmúlt öt esztendőben számottevően. javultak az oktató-ne- velő munka tárgyi feltételei: országszerte számos új, korszerűen felszerelt tanintézetet adtak át, csökkent az iskolák közötti színvonalbeli különbség, a diákotthoni helyek ezrei teremtettek jobb lehetőséget a falun élő fiatalok továbbtanulására — erről tanúskodnak a most lezárult tervidö-. szak oktatási gyorsmérlegének adatai. A társadalmi igényekkel összhangban az óvodák, az általános iskolák és a szakmunkásképzés intézményhálózat-fejlesztésére fordították a művelődési beruházásokra szánt összegek legnagyobb részét: ezt nemcsak a pedagógiai munka tartalmi és módszertani korszerűsítése indokolta, hanem az is, hogy az utóbbi években a korábbinál jóval népesebb korosztályok lépték át először az iskola kapuját. Csaknem 40 százalékkal teljesítették túl az óvodai ellátottság iavítását célzó előirányzatokat: a tervidőszak során épült új óvodákban 63 ezer kisgyermeket helyezhettek el, s egyéb bővítések révén további 43 ezer “hely létesült részükre. Így a legtöbb településen már nem kell visszautasítani az igénylőket, bár gyakori még, hogy az optimálisnál magasabb a csoportok létszáma. Jelenleg 3200-zal több általános iskolai osztályteremben folyik a tanítás, mint a tervidőszak elején. A tantermek fele új, a korszerű pedagógia követelményeinek megfelelő iskolaépületekben létesült. !Áz erőteljes növekedést segítette, hogy mind gyakrabban alkalmazták a CLASP könnyű- szerkezetes építési módot.’ A sok- gyermekes családoknak' otthont adó új lakónegyedekben' — főként a fővárosban — szervezési intézkedésekkel is. segítették az iskolai zsúfoltság csökkentését: több középfokú tanintézetet költöztettek él a belső városrészekbe, hogy a kisdiákok lakásukhoz közel tanulhassanak. Négyszáz gyógypedagógiai tanterem is elkészült, s a fogyatékos gyermekek számára létesített otthonok 1400 férőhellyel gyarapodtak. A középfokú oktatás fejlesztése több új szakközépiskolában illetve szakmunkásképző intézetben kezdődhetett meg az elmúlt években a tanítás. így például modern .tanműhelyekkel felszerelt szakközépiskola épült Újpalotán, s a szakmai képzést szolgáló tanintézetet adtak át Salgótarjánban és Debrecenben is. Annak érdekében, hogy a távolabbi településekről bejáró középiskolások is városi társaikéhoz hasonló körülmények között készülhessenek fel választott pályájukra, öt év alatt ll ezer diákotthoni férőhelyet létesítettek, ám így sem sikerült teljesen kielégíteni az igényeket. Négymilllárd forintot fordítottak a felsőoktatás - intézményhálózatának bővítésére. Budapesten, a Villányi úton kapott korszerű otthonában kezdhette meg munkáját az Államigazgatási Főiskola, s néhány éve költözött ugyancsak új épületegyüttesbe a Győri Távközlési Műszaki Főiskola. A budapesti orvosképzés számára teremtett kedvezőbb feltételeket a SOTE elméleti tömbje, a Nagyvárad téren. A szegedi József Attila Tudományegyetem új épülete a biológiai kutatómunkát szolgálja. Az V. ötéves tervidőszakban fejeződött be az Ál- ilatorvostudományi Egyetem nagyszabású rekonstrukciója is. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói nyolcszáz, a» ELTE diákjai pedig ötszáz személyes kollégiumót vehettek emellett birtokukba, s az elmúlt év végére elkészült a SOTE diákotthona is. Több pedagógiai főiskola kapott új kollégiumot, illetve gyakorló- iskolát. (MTI) Egy település népességmegtartó képessége, egyenlő: milliók, egyik beruházás a másik után — sokan, sok helyütt csak ezt a képletet ismerték eddig. Márpedig van más is. Erről a másról beszélgettünk az új esztendő, s az új ötéves terv kezdetén Kecskemét város Tanácsának városrendező főmérnökével, Losonczy Lászlóval és Juhász István csoportvezető főmérnökkel. —‘ A városrendezők előtt milyen feladatok állnak? LOSONCZY LÁSZLÓ: — Kecskeméten a lakásigénylők száma tíz év alatt rohamosan nőtt, annak ellenére, hogy az elmúlt két tervidőszakban 11 ezer lakás épült. Megváltoztak, sokrétűbbek lettek a városépítészet feladatai. . Ha most a < 13 éve kidolgozott városrendezési terven nem változtatnánk, nem állná ki tovább az idő próbáját. 1985-re ugyanis az időközben elavult koncepció 90 ezernek „jósolta” a megyeszékhely lakosságát. Ezt a valóság már túlhaladta. Halaszthatatlan tehát, hogy új városrendezési tervvel váltsuk föl a régit, annál is inkább, mivel a jövő század első évtizedében már mintegy 12 ezerre nő a belvárosi lakások száma. A rendezés nem könnyű. Részben, mert kusza, össze-vissza telkeken kell új házakat, létesítményeket építeni. Ahány ház, szinte annyiféle módon készült annak idején. Változás, hogy minden eddiginél nagyobb lehetőséget kívánunk teremteni a magánerős építkezésekre, és — ahol lehet — korszerűsítésre, bővítésre is lesz mód, hogy ezzel a meglévő — szanálásra rövidesen nem kerülő — épületek állaga, s általa a bennük lakók életkörülménye javulhasson. Noha egyesek tagadják, én azt vallom, hogy van és lesz a jövőben is a városépítészetnek létjogosultsága. Ezért dolgozunk az új «terven. — Lesz-e további funkciójuk, avagy jó gazdájuk — több is — Kecskemét műemléki, műemlék- jellegű és városépítészeti jelentőségű épületeinek? JUHÁSZ ISTVÁN: — Mint városiaké sem nézhettem tétlenül, mennyit károsodott egy időben a szaloniki tulajdonosok által létrehozott görögkeleti templom. Tizenöt kitört paláját azóta sikerült pótoltatni, és a csaposgerenda-fö- démet 8 négyzetméteren rendbehozatni 36 ezer forintért. Á templomot csak ritkán használják. Kéthavonta rendeznek benne misét a volt fenntartók emlékére. Ahhoz azonban, hogy a szép épület fennmaradjon, szükséges a további karbantartása. A templomot egyházi múzeummá volna célszerű kialakítani. — Kecskemét történetileg legrégibb, legősibb magva az egykori Gazdasági Gőzmalom környéke, ahol a Zimay és a Losonczy utcában a török hódoltságtól követni lehet a város fejlődését, nemcsak értékes építészeti emlék, de sok száz embernek egyúttal lakóhelye is. Akik ott élnek, szeretik az otthonukat. A járdák és az utak itt a legtisztábbak. A fű és a virág otthonos errefelé. Szabó József, aki a Mária utca 7. szám alatti, több mint 150 éves házban lakik, mint IKV-bérlő. gondos gazdája az épületnek. Tizenöt éve lakja. Tatarozza, festi minden esztendőben, és virágtövekért nem sajnál alkalmanként 50 forintot adni, hogy azokkal díszítse a ház elejét. A Munkácsy Mihály utcán áthaladva, a Tompa Mihály és a Szűcs Lajosné utca sarkán leéő ház falán pedig egy ilyen figyelemreméltó felirat ötlött a szemembe: „Tór- mássy Károly cipész. Javítást pontos időre vállalok!" Ez annak a jele, hogy ebben a negyedben a kisipari munkákat többen, vagy legalábbis szívesebben végzik? JUHÁSZ ISTVÁN: — Igen Nem messze, a Marx Károly téren is van egy cipészmester: Török Gáspár. Azonkívül a Mária utcában található géplakatos, női szabó, s ugyanebben az utcában dolgoznak az ÉPSZISZ könyvkötői. De megférne — és elférne — ebben az óvárosban takács, kékfestő, bognár, pintér, diszmű- kovács, fazekas, mézeskalács-készítő és más szakmabeli is. Pályázat útján ide telepíthetnénk azoknak a mesterségeknek a folytatóit (Katona József édesapja például takács volt), akik munkájukkal segíthetnék a lakosság ellátását. Piacot, felvevő helyet találnának az Alföld áruháztól egészen a népművészeti boltig, esetleg azon túl is. Amikor a hiányzó cikkekből, úgy tűnik, sose „fogyunk ki”, és több cipójavítóra, meg bőrdíszművesre lenne szükség, azt hiszem, itt az alkalom, hogy végre jó kezekbe kerüljön minden, gondozásra érdemes, régi épület. A szolgáltatói tevékenységet ellátó kisiparosak újabb adókedvezménye is abba az irányba mutat, hogy a sajátos arculatú Hoffmann János, Mária, Báthori, vagy Losonczy utcák valamelyike méltán válhatna a mesterségek utcájává. K—I
