Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
1981. január 8. • PETŐFI NÉPE • 3 ROMÁN ANDRÁS Elő város - élő műemlékek Román András tanntaánja az Építés, épité- U Kecskemét) szettudomány XII. kötetében jelent meg. A kiadványt — amely a Magyar Tudományos Akadémia műszaki tudományok osztályának közleményeit tartalmazza — neves professzorok, az építés és az építészet legkiválóbb hazai szakemberei gondozzák, szerkesztője a bajai születésű Major Máté akadémikus. Az 1980-as szám a világhírű építészt, Dercsényi Dezsőt köszönti, aki munkásságának java részét a műemlékvédelemnek szentelte. Elméleti és gyakorlati útmutatásokat dolgozott ki, mondhatni megalapozta ezt a szakágat Magyar- országon. Követői, tanítványai tanulmányaiból állt össze a kötet, amelyben helyet kapott Román András írása: Elő város — élő műemlékek. A szerző, aki kívülről ugyan, de szakértő szemmel figyelte Kecskemét főterének, s a város egészének átalakulását, nagy elismeréssel szól a látott, tapasztalt városszépítő, -fejlesztő tevékenységről. írását szívesen adjuk közre lapunkban is. Műemlék városok Magyarországon? Sopron, Kőszeg, Eger, a budai vár révén Budapest, Pécs. Győr s a többiek. Sorolhatjuk Vácot, nosztalgiával Veszprémet, tágabbra húzva a kört Ma- gyaróvárt. Pápát, talán Sárospatakot is. Magyarország műemlékszegénysége közismert. A jogi, törvényes védelem mai hatálya 21 együttest tud egyáltalán felmutatni, közülük is 5 .falusi. Az 1950-es években kezdődött a legelsők védelme, akkor, amikor a magyar műemlékvédelem kormánykerekét olyanok forgatták, mint Dercsényi Dezső,. Per czel Károly és mások... Eltelt azóta egy negyedszázad. Büszkeségünk lett á budai várnegyed, Európa- aranyérmet érdemelt Sopron, saját útján, tömbről tömbre halad Eger, nemzetközi hírű Hollókő, -H-iizomorúságra ’hangol Veszprém. ö^oAz elsőként-Védett tíz vácos mel- lé azóta sorakozott még egyszer annyi. Azt, hogy a műemlékvédelem és az urbanisztika egyazon dolog két oldala, ezt a Kolumbus tojását, ezt a legtöbb országban mellőzött kétszerkettő—négyet Dercsényiék nemzedéke ismerte fel, valósította meg, tette gyakorlattá. Elsősorban ő maga. Felismerni, elindítani, az utat kijelölni — nagy cselekedet volt. Mert ezen az úton botladozunk azóta is. Mert botladozni csak járva, haladva lehet. Annak idején műemlékvédelemre, urbanisztikára nagyon kevés jutott. Koncentrálni, súlyozni kellett. Buda. Sopron mellett kevés energia jutott a többi városra. Ma sem vagyunk gazdagok, de ma már Van mit mutatni egyebütt is. Ahogy a dercsé- nyiek mögött felnőtt egy új generáció, kezdünk eszmélni, hogy a magyar városok nagy öregjei mögött sincs űr, nem csak Sopron van meg Kőszeg. Rangot kér Szeged, letette névjegyét Szek- szárd, tudva tudjuk, lesz még műemléki terület Salgótarján. Ha a műemlékeket nem az ur- banistáktól védik, ha a várost nem műemlékmentessé rendezik, a műemlékvédelem településvédelemmé terebélyesedik. Sze- mély szerint jómagam főleg ezt tanultam meg a „Dercsényi-is- koláhan”. □ □ □ Műemlék város-e Kecskemét? Nemrég nem lett volna aki igennel válaszol. Ma se sokan. De hogy ma ez a nagy kiterjedésű, szélesen terpeszkedő alföldi település várossá nőtt, ez nem azért van,' mer.t lélekszáma már 80 000 fő, hanem mert megtalálta, felismerte önmagát. A hivatalos jegyzék 9 műemléket ismer Kecskeméten (a műemlék jellegű és városképi jelentőségű objektumok száma 30), ez nem sok. De ha nem szégyellik, sőt óvják őket, szárba szökkenhet tőle egy város. Az alma nálunk olcsó gyümölcs. Puha kézzel, meleg lehelettel tükrösre fényesítve ékessége lehet az ünnepi tisztáinak. Kecskemét tehetséges, értő építészei, lelkes, bátorító vezetői ezt tették. A dolog azzal kezdődött, hogy lebontottak egy szép copf házat. Ez a 60-as évek első felében történt. Kevesen értették — magam se — hogy a fájdalmas áldozatokra szükség volt. Közlekedést és látványt zárt le a főtér és a rossz, szlömös városrész között, melynek helyén egykor új főtér formáló- ■ dik majd. Az egykor azóta múltbeli időhatározó lett. Kevés magyar városban rakódik egymásra, egymás mellé olyan harmonikusan a múlt sok rétege, mint a kecskeméti városközpontban. A volt ferences templommal, finom középkori részleteivel összecseng az impozáns ké- söbarokk nagytemplom monumentalitása, tornyaik városképi motívumára a romantikus zsinagóga hagymakupolája felel rá. Reazonban megtették ezt és megtették a zsidó templommal is: megtalálták a rendeltetést, megkeresték a pénzt, s mindehhez a jó építészt is Kerényi József személyében. Nem történt minden nehézség nélkül. A zsinagóga szép belső terét fel kellett áldozni a teljesen más funkció zavartalanságáért. Fáj ez, de mennyivel kevésbé, mintha az egész épület vált volna áldozattá. Pezsgő műszaki élet, a városnak szükségeid rendeltetés, megújuló színfolt a városképben, a tradíciók ápolása — mindez olcsóbbért, mint amibe a bontás-építés került volna. Ezt nyerték bölcs döntésükkel, cselekedetükkel a kecskemétiek. □ □ □ Ahogy lenni szokott, a helyreállítás-átalakítás megtörténte, átütő sikere után elhallgattak az ellenzők. S a továbbiakban harcok helyett legfeljebb akadékoskodások voltaik, ha voltak. A műemlékvédelem csatát nyert Kecskeméten. A műemlékvédelem, ami mindenütt a városfejlesztés része, de az ügyes-okos funkciókkal itt különösképpen az. meket alkotott itt - a (századelő is: Mende - Valér újvonalú/ épületei arűhitektonikus megfogalmazásukkal, a Cifra palota (van-e még ilyen, becenéven, közismert műemlék az országban?) ornamentikájának pompájával lett Kecskemét dísze, nevezetessége Pártos— Lechner városházáját kevésbé szeretem, de a város ma nem lenne nélküle Kecskemét. Mint ahogy a jelenkor alkotásai nélkül se. Ez a sok korból összehordott főtér ugyanis a ma építészetével mezővárosi teresedésből város- centrummá érett. Kiterjedt, kiegészült, jobb értelmet nyert. Eleinte nem egészen egyértelműen. Janáky István szállodája nagyon jó indítás volt, egyszerű raszteres tömege . hivalkodásmentes, léptékben, hangvételben éppen olyan, amit a nagytemplom szomszédsága igényel és elbír. Nem hinném, hogy hiba volt a térfal egyenes vonalából visszalépni, a piazetta intim, meg aztán a kecskeméti főtér amúgy sem szabályos, zárt, inkább teresedések konglomerátuma, ötvözete. Gyengébb, sivárabb a szállodára merőleges lakóház, meg az egykori Beretvás-szálló helyén álló. Kár, hogy így alakult, mert jó együttesben különösen kár elszalasztani a teljesség lehetőségét, éppen a többi példázza: lehet Itt jót is építeni. Szerencsére azonban ezek a házak se annyira rosszak, hogy csúnyaságuk fedné, feledtetné azt, ami szép. □ □ □ A főteret ezzel körbejártuk. S eljutottunk oda, ami a kecskeméti városfejlesztésnek mintegy szimbóluma lett: a Technika Házához. Ha úgy tetszik, a zsinagógához. A zsinagógához, ehhez a jellegzetes, voltaképpen nem is nagyon szép, mégis igényes, karakteres, főteret és várossziluettet formáló épülethez. Voltak akik le akarták bontani. Rendeltetését elvesztette, erről precízen gondoskodtak a magyar és német fasiszták. Húsz év alatt állapota leromlott, hatalmas hagymakupolája ledölés- sel fenyegetett. Helyreállítása drága, gazdaságtalan, más rendeltetésre nem alkalmas, meg aztán nem is igazán értékes, eklektikus alkotás — hirdették a mindent bontani akarók, akikből jutott Kecskemétre is egy-kettő. Szerencsére csak egy-kettő. Kecskeméten — mint más esetekben is — a szólamokkal szemben az érvek győztek. Volt erre már példa korábban is. Kevés városban tartották volna meg szigetszerűen az új lakónegyed közepén azt a kis barokk kápolnát, ami azóta könyvtárként az alapfokú ellátást szolgálja. Kecskeméten Nem bontották ie az ú| központ (lesz még róla S3Q):,impozáns,;épületei szomszédságában a tartózkodóan szép, nemes arányú, egyszerű, népies, gazdaházat, (Gáspár András utca 11.). Rendeltetése ideális: az ország első, eddig egyetlen olyan múzeuma, ami a naiv művészeteknek ad otthont. A város egyik kulturális-idegenT forgalmi nevezetessége lett rövid idő alatt, s keresve' se lehetne jobb helyen, mint itt, a nagy múltú, nagy kultúrájú parasztváros modern, holnapra ébresztő épület- együttesében. Ami pedig az egykori ferences- templom körzetében történt, az e folyamat igazi kiteljesedése. Legyen a volt kolostor Kodály Intézet: ez Kecskeméten nyilvánvaló gondolat. Tudjuk azonban, hogy az igazán jó ötletek sosem mesterkéltek, inkább mindig nyilvánvalóak. Kodály géniuszának nem állíthatott volna méltóbb emléket szülővárosa ennél az intézetnél. S aki a műemlékeket kedveli, az örül annak, hogy ehhez az eszköz, a lehetőség: műemlék. Aki pedig ért is hozzájuk, az még annak is örül, hogy az építészeti kialakítás hibátlan: Kerényi munkája (mert ez is az övé) egészében és részleteiben kiérlelt, színvonalas, igényes. S a ház előtt az ország leghangulatosabb, legkellemesebb sétálóutcája, a Kéttemplom köz. Gyalogoszónákról, bevásárlóutcákról sokat beszélnek manapság, történni kevesebb szokott. Budapesten az első belterületi közúti aluljáró véglegesítette a járműforgalmat a Petőfi Sándor utcában, pedig ha van a világon gyalogoszóna, úgy ez az. A nagy vidéki városok közül csak Pécsett, Győrött és Szegeden van egy-egy gyalogosutca. Holott .olyan adottságú, * mint a Kéttemplom köz, lenne több is. Kecskeméten viszont megvalósult. Korszerű, tetszetős üzletekkel, nívós portálokkal, közvilágítással, díszkúttal, növényzettel. Öröm tudni, öröm sétálni, nézelődni, vásárolni, inni egy jó kávét. Otthonosabb, intimebb, ne szégyelljük nevén nevezni: szebb lett általa a város. A Kodály Intézet és sétálóutcácskája olyan színfoltja lett Kecskemétnek, ami így együttesen, a műemlékvédelem és urbanisztika közös alkotásaként ma pár nélküli Magyarországon. Mint ahogy az is, hogy nemcsak ez a kis köz a gyalogosoké, hanem az egész főtér. Veszprémben a közlekedés ürügye alatt bontottak le egész utcákat, legutóbb Debrecenben magának a főtérnek a térfalát. Kecskemétnek volt ereje, bátorsága és tehetsége au- tótlanítani a főteret. Pótolhatatlannak hitt forgalmi irányok váltak nélkülözhetővé, a gépkocsik kerülgetik, oldalazzák a teret, de ott a hely, a park, a csend, a nyugalom a gyalogosoké. Az évszázadokon át épült, alakult, szépült, meg néha sikertelenedett főtéren ez már a holnap szelleme. (Tervezők: Mayer Antal—Farkas Gábor.) Ami pedig a ma: ez nemcsak a műemlékek féltése, csiszolgatása, a múltból a mába emelése. Kecskeméten van múlt nélküli ma is, nevezzük így: a jelen autonomi- zálása. S jól megfér a tegnap hegemóniájával. □ □ □ Mint volt róla sző, a dolog azzal kezdődött, hogy lebontottak egy szép copf házat. Azóta? Tegnap és ma, múlt és jelen jeles harmóniája valósult meg itt. Kecskemét főtere kitárult, megduplázódott, a városközpont kibomlott, újjászületett. A régi, spontánul nőtt, ma dinamikusan fejlődő városok központjának fejlesztése mind nagyobb gond. Veszprém, Szolnok — régen álmos, jórészt stagnáló városok voltak, a felszabadulás után viszont jelentős regionális szerepkörhöz jutottak, lélekszámúk, fontosságuk megsokszorozódott. Ide sorolható Kecskemét is, ami 1950 előtt még megyeszékhely se volt. Nyilvánvaló, hogy a kisvárosi központ az új igényekhez mérten szűkösnek, elégtelennek bizonyult. Szolnokon a régi helyén hozták, hozzák létre az új központot, szinte mindent lebontva, a város morfológiájának kontinuitását feladva. Veszprémben a központot nem bontották le, csak éppen degradálták, a város lüktetéséből küktatták, mellékessé tették. Itt az új a minden, ami viszont hivalkodó, ami idegen, ami a város (ha nem is központi, de) értékes negyedeit söpörte le, ahol ilyen-olyan építészeti színvonalú házak állnak szervezetlenül egymás mellett. Kecskeméten — és például még Szekszárdon — nem így jártak el. Az új főtér itt a réginek nem ellentéte, hanem folytatása, logikus következménye, a harmonikus fejlődés új generációja. Bontani kellett itt is, de amit bontottak, azért többnyire nem volt - kár, az értéket — mint a naiv képek házát’ "megtartották«* Itt nem bontották le, mert az építész nem tudta, nem akarta. Nem úgy, mint Veszprémben, az ország talán legszebb copf-klasszicista zsinagógáját. □ □ □ A kecskeméti köapontkiterjesz- kedés építészetileg még nem kész. Ami azonban eddig megvalósult, az a mai magyar urbanisztika és építészet élvonalát reprezentálja. A pártház és tanácsház magasba törő, jó arányú csoportja a művelődési központ laposabb tömegével együtt városias kifejezője annak, hogy Kecskemét már nem hatalmassá vált falu, mégcsak nem is „alföldi város” abban a pejoratív, lekicsinylő értelemben, ahogy Kecskemétet, Debrecent. Szolnokot még a jelen század első felében is szokás volt szembeállítani a dunántúli városokkal, lefaluzni, lemezővárosozni akár a parányi Kőszeggel, Szentendrével szemben is. „Szélesen terpeszkedő” — ez volt az alföldi városok sztereotip jelzője (én is ezt használtam a bevezetőben), éppenséggel nem minden ok nélkül. Ezt fejem ki Lechnerék városházája is. Kerekes István új párt—tanács tömbje nem terpeszkedik, inkább az égre rajzolja a ma Kecskemétjének szimbólumát, értelmét, couleur local-ját. Az égre rajzolja, de úgy, hogy megfér lábánál a régi udvarház, kicsit odébb a városháza, a nagytemplom tornya, s mindez egybecseng, mindez egymást egészíti ki, mindez Kecskemét. Magas ház van a már citált városok központjában is. Azok robbantanak látványilag és tudatilag egyaránt. A kecskemétiek szintetizálnak. A városközpont rekonstrukciója nincs még készen Kecskeméten, még kevésbé az egész városé. (Lehet-e valaha is kész?) Jó okkal remélhetem, hogy nem térnek le a megkezdett útról, s Kecskemét az ezredforduló táján korszerű, szép nagyváros lesz. Jó okkal hi- hetem, nemcsak az eddig elmondottakból, nemcsak a Kada Elek utca városias, lakótelepet feledtető, ma máshol ritka beépítéséből. (Tervezd: Peschka Alfréd). Jó okkal hibetem a város általános rendezési tervéből (Korbonits De- zsőné munkája), az egész építészeti — urbanisztikai — műemléki mentalitásból, ami az eddigi sok jó forrása, amit következetesen támogatott a helyi, vezetés, igeneit a közvélemény. Hogy műemlék város-e Kecskemét vagy nem, az kérdés. De hogy minden reménye megvan arra, hogy egy-két generáció múltán azzá legyen, az bizonyos. Nagy ígéret volt Kondor György születésének 60. évfordulója Fájdalmasan rövid életút, mindössze 24 esztendő adatott neki teljes sorsként, jószerivel annyi sem, mint amennyi ma, a művészi útnakinduláshoz szükséges. Különös dolog leírni: Kondor György, a rendkívül tehetséges, mártír festőművész még csak most lenne 60 éves. Tragikus sorsa összefonódik azzal a korral, amelyről Radnóti így írt Dési Huber Istvánt sirató versében: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod / ez volt a múlt, emez a vad jelen, — / hordozd szívedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.” Kondor György 1921. január 5- én született, s életútja úgy alakult, hogy gyerekfejjel már egy óbudai gyár textiltervező gyakornokaként tartotta fenn magát. Közben szorgalommal és tudásvággyal tanult. Tizenöt esztendősen Vaszary János növendékeként részt vett a Nemzeti Szalon 1936- os tárlatán. Ekkor kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak, és részt vállalt az Országos Ifjúsági Bizottság szervező munkájában. Az Illegális Kommunista Pártba Goldman György hatására kapcsolódott be. Politikai és agitatív tevékenysége mellett látogatta a Szocialista Képzőművészek Csoportjának összejöveteleit, majd annak megszűnése után, 1940-ben, Nolipa István Pállal és Kania Istvánnal egyik kezdeményezője a Csoport újjászervezésének. Az 1942-ben rendezett és hamarosan betiltott Szabadság és Nép kiállítás után letartóztatják és államellenes izgatás vádjával három évi fegyházra ítélik, majd Dachauba hurcolják. A tehetséget tudjuk, nem az osztályhelyzet határozza meg. de tartalmát és irányát már igen. Kondor György művészetének értékét sem a sorsa adja: a művészi érték teszi sorsát még izgalmasabbá. Már első próbálkozásai között is találunk olyan munkát, mint a Kiáltok című linómetszete, amely az erőteljes grafikai megfogalmazáson túl pontos, világos tartalmi kifejezésre is törekszik. Tizenkilenc és huszonévesen már olyan, festőileg is érett művek születnek keze alatt, mint a Vasút mentén, amelyen a nehéz, sötét, vasúti felüljáró mögött az egymáshoz zsúfolódó * "külvárosi-' házak nem csupán, egy, adott tájat jellemeznek, hanem eéy társadalmi osztály életének, létezésének színterét. Még határozottabban fogalmazódik meg ez a gon0 Tanuló elvtárs. • Önarckép. dolat legismertebb képein, az 1940-es Gondolkodóban, s az 1941- ben készült Hajnal a vonaton című munkáján. A monumentális hatású szénrajzon már osztálytartalmat hordoz a helyszín, és típust a törődött, elgyötört munkásasszony és társa. Ezután a kinti világot már csak emlékezetből festi, Megrendítő egy 1943-ból való képének címe: Tájkép emlékezetből vagy „Cella- ablak-perspektívából”. Ami még marad, az a börtön világa, az udvaron dolgozó munkaszolgálatosok, a foglyok sétája, a barát. Goldman György börtönbeli alakja, s a Háy Károly képéről is ismert vaskályha. A börtönben készült el a háború idején megsemmisült tusrajzsorozata is. amelyben egy forradalmár útját rajzolta meg az első lépéstől a halálig... Kondor György 5 nappal 24 születésnapja után, 1945. január 10-én Dachauban halt mártírhalált. Nem a kegyelet, hanem a jószerivel 3—4 zaklatott, ezerféle rettegetést vállaló év alatt 'étre- hozott művei fogalmaztatják meg. hogy Kondor György a magyar képzőművészet egyik nagy ígérete volt. Fantasztikus, hogy szinte autodidakta módon mennyire elsajátította a festői látás és komponálás lényegét, gondolatait milyen-határozott és nyers-.erővel alakította, képpé. Az ,a néhány múhkí ■'amr áz utókorra0Wifradt. fájdalmas torzó, ám ugyanakkor kétségbevonhatatlanul a magyar képzőművészet derkovitsi hagyományait folytató alkotásai közé tartozik. H. M. Nyugdíjas amatör művészegyüttes A szakszervezetek ulánbátori kultúrpalotájának legnépszerűbb társulata a tíz évvel ezelőtt megalakult öntevékeny művészegyüttes, amely egyedülálló a maga nemében: kizárólag nyugdíjasokat tömörít soraiba. Az amatőr művészek életkora 55 és 80 év között váltakozik. Sok közöttük a népművész, énekes, táncos, koreográfus, zeneszerző, de karmester, muzsikus, díszletező, maszkmester is kikerül közülük. Az együttesben dolgozik a Mongol Állami Népi Együttesnek, a Mongol Néphadsereg Művészegyüttesének számos régi tagja, de olyan nyugdíjasok is — munkások, parasztok, értelmiségiek —, akiket a mongol zene és tánc, a kimeríthetetlen folklórkincs szeretete, ismerete vezet ide. Az együttes neve: Cuuria (Vissz-, hang). A művészeti vezető D. Cer- ma érdemes művész, aki nagy szeretettel foglalkozik az együttes minden egyes tagjával. Buzgón fáradoznak a népi hagyományok felelevenítésén, megismertetésén. mert vallják az együttes első vezetőjének, D. Isgombónak az életelvét: „A népdalok és néptáncok sora olyan kulturális örökség, amelyet féltőn kell óvni és gazdagítva továbbadni, nemzedék- ről-nemzedékre!” Az idős művészek fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel, vitalitással végzik munkájukat. Ez számukra hivatás, az öregkor néha kínzó magányának a feloldását szolgáló eszköz. De nemcsak a társasélet vonzza őket a kultúrpalotába, hanem az a vágy is. hogy hasznossá tegyék magukat, részt vegyenek országuk, fővárosuk életében! A kultúra veteránjai havi rendszeres összejövetelükön is bizonyságát adják fiatalos lendületüknek és lelkesedésüknek, amikor élénk vita közben kovácsolják új. meg új terveiket, és sok hasznos, ésszerű ötlettel jelentkeznek. Nem csoda, ha aztán a hallgatóságukat is eltölti ugyanaz az ifjú: öröm, boldogság, mint ami e „nagy öregeket" élteti.
