Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. január 8. »I OOMÁNY-TECHNIKA Feszültség alatti szerelés A villamoshálózat-szerelők elengedhetetlen munkája a rendszeres karbantartás és javítás. Ezek végzésekor az adott körze- • tekben hosz- szabb-rövi- debb időre szüneteltetni szokták az áram- - szolgáltatást. Több külföldi országban már évek $ta alkalmaznak olyan módszereket, amelyekkel feszültség alatt, a hálózatrész áramtalanítá- sa nélkül is elvégezhetők a felújítási, javítási munkálatok. A ‘módszer lényege az, hogy a kiváló szigetelőképességű és me- ' chanlkai szilárdságú, könnyű rudakra szerelt és távolból működtethető szerszámokkal — ún. manipulátorokkal — végzik el a í munkát az áramjárta vezetékszakaszon. A szerelőkhöz közel kerülő vezetéket ilyenkor szigetelőburkolatokkal látják el, vezetékbontásokhoz szigetelt áthidalásokat alkalmaznak. A jól megszerkesztett célszerszámokkal ma már a legbonyolultabb javítások (például egész oszlop cseréje, árboc kapcsolócsere stb.j is végrehajthatók feszültség alatt. Az áram alatti munkák bevezetése lehetővé teszi a hálózat egyszerűsítését, így például a sok hibát okozó oszlopkapcsolók nagy részének kiiktatását. További előny, hogy az egyszerűbb hálózat üzembizto- sabbnak mutatkozik, létesítése és fenntartása is kevesebbe kerül. Végül, de nem utolsósorban a villamos balesetek számának csökkenése is várható a módszer bevezetésétől. A hálózati villamos balesetek okai között ugyanis a fegyelmezetlenségen kívül a feszültségmentesítés bonyolult műveletei is szerepet játszanak. Feszültség alatti munkánál viszont a szerelő eleve tudja, hogy a berendezés áram alatt van, s aszerint viselkedik. Hazánkban is rátérünk a villamos hálózatok feszültség alatti szerelésére, miután átvettünk egy Franciaországban alkalmazott módszert, s megvásároltuk a szükséges szerszámokat, és az azok szállításához szükséges gépjárműveket is. A szakemberek a szigetvári oktatóközpont tanpályáján „élesben” gyakorolják az áram alatt lévő magasfeszültségű vezetékek szerelésének mozdulatait, munkafogásait. Képünkön egy zárt kapcsoló szigetelt áthidalók segítségével végzett feszültség alatti karbantartását láthatjuk. Különleges motorkerékpárok A világ országútjain megfogyatkozott ugyan a motorkerékpárral közlekedők száma — sokan inkább a kényelmesebb autós utazást választják —, de egyelő- re szó..sem lehet a kétkerekűek „eltemetéséről”,. Annyi azonban .bizonyos, hogy nagyon megváltoztak a motorkerékpárokkal szembeni elvárások, s így maguk az újabb keletű konstrukciók is. Van azután egy szélsőséges irányzat is, amelynél az a félő, hogy a személy- és sportautókkal teljesítményben és árban egyaránt ^versengő nagy motorkerékpárok valójában mór nem is annyira közúti járművek, mint inkább egy költséges hobbi eszközeivé válnak. Míg a második világháború előtti években az európai országok (Németország, Anglia, Olaszország stb.j jártak az élen a motorkerékpárok gyártásában, addig az utóbbi három évtized során szinte kizárólagosan a japánok vették ót a vezető szerepet. Olyannyira, hogy a Kawasaki, Suzuki, Yamaha, Honda nevek napjainkra fogalommá váltak, „lekörözvén" a. BMW, Ducati, NSU és más, hajdan volt világhírű már- „ kákákat. A mai különleges — mondhatni luxus — motorekerék- pároknak az az egyik legfőbb jellemzőjük, hogy motorteljesítményük vetekszik az autókéval. Erre talán nem is a sebesség minden határon túli fokozása érdekében van szükség — hiszen a niotorkerékpárokkal sem lehet 200 km/óra sebességgel száguldozni —, hanem azért a megnyugtató ér- 1 zésért, hogy a gép minden helyzetben könnyedén képes sokkal többet nyújtani, mint amit általában kívánnak tőle. A legnagyobb változatosságot a motorkerékpárok „lelke”, a motor konstrukciója terén mutatják fel a tervezők. A kétkerekűek motorjai körében sokkal változatosabb, színesebb megoldások találhatók, mint az autóknál, így dugattyús és Wankel-motor, 1—6 hengeres változat, 20—70 kilo- wattos teljesítmény, 150—230 km/óra végsebesség között minden megtalálható, amit csak két kerékre lehet képzelni. Nem kevésbé változatos a vezérlési rendszer sem.' Vannak résvezérlésű és forgatótárcsás kétüteműek, és többnyire felülvezérelt négyüte- műek, egy vagy két vezértengely- lyel, amit lánc vagy fogazott szíj hajt. A kedvezd gázcseréről hengerenként 2—4 szelep is gondoskodhat. A lábkapcsolású váltóművek már korábban kifogástalan szerkezetekké fejlődtek, így a konstruktőrökre már csak az automataváltók kialakításának feladata várt. A konstrukciók megszülettek ugyan, de tömeges elterjedésükről még nem lehet beszélni. A motor és a hajtott kerék közötti kapcsolatot megteremtő lánc annak köszönheti a legutóbbi időkig tartó népszerűségét, hogy sokat fel tud venni a lökésszerű igénybevételekből. A kardánhajtásnak erre csak a legutóbbi konstrukciós változatai képesek. Jelenleg csaknem minden nagy motorkerékpár könnyűfém kerekeken fut már. Ez nem rendelkezik ugyan az acélküllös kerék kedvező torziós rugalmasságával, viszont nagyon pontosan központosítható, kiegyensúlyozható, és igen szilárd. A szuper motorkerékpárok mellső kerekén két, a hátsón egy hidraulikus tárcsafék van, s természetesen blokkolásgátlóval is rendelkeznek, ami a motorkerékpárnál talán ‘még fontosabb, mint az autónál. A motorkerékpár-váz fejlesztése eddig csak a merevség fokozásában és a kormánygeometria finomításában' nyilvánult meg. Az eszményi megoldás most van születőben: az egyik japán cég a sebességtől függően állítható dőlésszögű villával kísérletezik, amit mikroprocesszorral vezérelnének. • A képen egy igazi japán „motorkerékpár-csodát”, egy .Yamaha .versenygépet láthatunk (nyergében az egyik legkiválóbb magyar versenimével, Drávái Jánossal.). B. I. SZÁMVETÉS A BÁCSKAI ÉS A DUNA MELLÉKI TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN Sokat javult a gazdálkodás színvonala Ezekben n napokban történik az elmúlt esztendő zárása, az eredmények számbavétele a mezőgazdasági szövetkezetekben. A Bácska és a Duna melléki Termelőszövetkezet Területi Szövetségének 58 közös gazdasága és 4 önálló vállalata, többségében a várakozáshoz közel álló eredményről tud mérleget készíteni. A körzetben a termelési érték több mint 10 százalékos tervezett növekedése várhatóan megvalósul, lehet, hogy 1—2 százalékkal több is lesz, megközelíti a 8 milliárd forintot. A növekedés a növénytermesztésben nagyobb mértékű, mint az állattenyésztésben. Mindez annak ellenére, hogy a tavalyi esztendő időjárása nem kényeztette el a mezőgazdaságban dolgozókat. Ha nehéz körülmények között is, de biztonságba helyezték a termést. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-állomány 4, a tehénlétszám 2 százalékos emelkedésével számolhatunk. A tejtermelés mintegy 19 százalékkal több mint az előző évben. A vágómarhaértékesítés, a háztáji és a kisüzemi hizlalóanyag csökkenése és az ágazat jövedelmezőségének mérséklődése miatt 10—15 százalékkal elmarad a múlt évi teljesítéstől. A nagyüzemi vágósertésértékesítés 6—7, a háztáji 4—5 százalékos növekedésére számítunk. A kedvező értékesítési lehetőségek hatására 12 százalékkal nőtt a baromfihús-termelés. Kedvező tendenciák mutatkoztak az elmúlt évben a takarmány- gazdálkodásban. Nagyobb' gondossággal végezték az üzemek a tömegtakarmányok betakarítását, tárolását. A takarékossági szemlélet érvényesül az adagok összeállításában. A tudomány és a számítógép adta lehetőségek ötvöződnek például a Bácskai Termelőszövetkezetek Szakszolgálati Laboratóriumi Társulása által kidolgozott és több közös gazdaságban alkalmazott módszerben. A korszerű laboratórium a takarmányvizsgálatokhoz kapcsolódva végzi el a mintavételezést és a vizsgálatok eredményeinek birtokában állítja össze a szükséges adatokat, örvendetes, hogy az állattenyésztésben csökkent a növendék állatok elhullása, _ az emésztőszervi megbetegedések száma. Mindez segítette az előirányzatok teljesítését, és részben ellensúlyozta az ágazat termelési költségeinek emelkedését. Egészségesen fejlődött a nagyüzem és a háztáji gazdaságok kapcsolata. A termelőszövetkezetek segítik a kisüzemeket. Különböző támogatásokkal befolyásolják árutermelésüket. Az 1980. évi beruházások az előző évhez képest mérséklődtek, és a tervezett alatt maradtak. Megvalósultak az előirányzott ültetvénytelepítési és (meliorációs munkák. Rekonstrukció keretében növelték a szarvasmarha- és a sertésférőhelyeket, j uhhodályokat és baromfitelepeket építettek. A kívánatosnál kisebb mértékben bővült a takarmányfeldolgozás és a tárolótér. A • gépberuházások szintén elmaradnak az előző évitől, amelynek számos oka van. Többek között a gépárak emelkedése és a közös gazdaságok anyagi helyzete is hozzájárul a kereslet csökkenéséhez. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt évben fokozott figyelemmel kísérték az üzemekben a ráfordításokat, törekedtek a belső tartalékok hasznosítására, a költségcsökkentő módszerek, eljárások alkalmazására. Az árváltozások hatásaként mintegy 15 százalékos költségnövekedés jelentkezett a termelésben. Szerencsére a jó búzatermés hatására megnőtt az árbevétel, ami jórészt ellensúlyozza a ráfordítások emelkedését. A fejlesztési alap összességében eléri az előző évit, amely a jövedelemadó csökkenésének köszönhető. A bruttó jövedelem kismértékben felülmúlja a múlt évit. Először alkalmazzák a nyereségszínvonalhoz kötött részesedést. A közös gazdaságok ezzel kapcsolatosan sokoldalú számításokat végeztek. Ez a legvitatottabb intézkedés, és a közös gazdaságok egy része úgy ítéli meg, hogy finanszírozására a jogszabályok ellenére sem lesz meg a lehetőség. Helyenként ugyanis akadályozza ezt a nyereség mértéke, másutt a fejlesztési alap leterheltsége. # Mélyszántás előtti műtrágyázás a solt| határban. Az állami kötelezettségek teljesítése után a szövetkezetek pénzügyi helyzete kedvezőbb, mint az elmúlt — alacsony búzatermésű — 1979-es évben volt. A szabad nyereség azonban nem éri el az 1975. évi szintet. A szeszélyes időjárás okozta többletmunka és költség az ipari anyagoknak, eszközöknek, a mezőgazda- sági termékek árbevételét meghaladó költségemelkedések ellenére a körzet közös gazdaságai, társulásai összességében jól zárják a •tavalyi esztendőt. Előreláthatólag veszteséges gazdaság nem lesz. Mindez köszönhető annak, hogy javult a vezetés színvonala, a szakmai hozzáértés, felelősségtudat. Szinte általánossá vált az elemző, értékelő munka, a gazdálkodás változó körülményeire történő reagálás. A dolgozó tagság több mint felét átfogó szocialista brigádmozgalom aktivizáló erő a nehéz helyzetekben. Az 1980-as év befejezésével lezárul az V. ötéves terv időszaka is. Megállapíthatjuk, hogy az előirányzatok, a gazdaságpolitikai célok megvalósultak, annak ellenére, hogy az időjárási tényezők több esetben az átlagostól kedvezőtlenebbek voltak. A termelésben, a gazdálkodásban jelentkező sokféle kezdeményezés eredményeként, a foglalkoztatottak mérsékelt csökkenése mellett, a termelési érték évenként 9 százalék körül — a tervezett szintnek megfelelően — növekedett. A szö- vektezeti bruttó jövedelem valamivel több lesz, mint az a középtávú tervekben szerepel, a nyereség viszont mintegy 8 százalékkal elmarad az előirányzattól. A közös gazdaságok soron következő feladata a VI. ötéves terv elképzeléseinek kialakítása és az idei termelési és pénzügyi tervek elkészítése.' Szövetségünk decemberi küldöttközgyűlésén úgy hangzott el, hogy figyelembe véve a körzet természeti és közgazdasági adottságait, valamint a megyei célokat, az összes termelést 4—5, ezen belül a növénytermelést 5—5,4, az állattenyésztést mintegy 4 százalékkal növelik az üzemek. Körültekintő, megfontolt munkát, az üzemi lehetőségek alapos felmérését igényli a tervkészítés. Hasznos útmutatást ad mindeh- i h ez, a VI. ötéves» tervre von a tkozó törvény, a megyei pártbizottság december 11-i határozata, a járási, városi bizottságok testületi ülésein megfogalmazott fejlesztési előirányzatok, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium irányelvei. Dr. Németh István a TESZÖV titkárhelyettese (30.) — Biztosan a menyasszonyát! — mondja nevetve egy krumpliorrú tiszt, s ez is fokozza Jancsi zavarát. Honnan tudná, hogy Németi András, a testőrző palotásezer egyik kompániakapitánya nemcsak vele, de mindenkivel tréfálkozik. Pillanatok alatt eltűnik azonban a fiú zavara. Éles szeme gyorsan észreveszi,, hogy Rákóczi nem nevet a többiekkel a tréfán, de összevont szemöldökkel, fegyelmezően néz a krumpliorrú tisztre. — Nahát — mosolyodik el a fejedelem —, csak nem ijedtél meg tőlünk? — Nem én! — lép előbbre Jancsi. Össze kellett szednie minden erejét, hogy ezt a két szót kivágja. Arra gondolt, hogy ha már végre teljesült a kívánsága, s itt állhat a fejedelem elölt, akkor szégyenszemre csak nem ijed meg tőle. Mit szólnának a cimborái! Hogy kicsúfolnák, ha ezt megtudnák róla! Rákóczi meglepődik a bátor válaszon. Hisz tudja, hogy van ez, nem először fordul elő, hogy pelyhes állú legénykék elnémulnak előtte. . — Aztán hány éves vagy? — kérdi vidáman. Csupa jó hír az indulás előtt: az imént is épp arról értesítették, hogy. a bácskai hadjárat megindításának hírére újabb csapafok érkeztek a táborába. — Tizenhárom! — mondja keményen a fiú. Minden félelme eloszlik: ismerős arcot lát a fejedelem mögött. A sátrak közül az a fiatal hadnagy jön felé, akinek a lovát csutakolta meg az este. — Akkor nehéz lenne még karodnak a szablya. Dehogy — akarta mondani Jancsi, mert ekkora örömről még álmodni sem mert. Az előbb fájó szívvel nézegette a fejedelmi sátor fölött lengő zászló piros selymét, s rajta az arany betűket, amiket ugyan elolvasni nem tudott. Különben sem értette volna őket, de annyit látott, hogy szép ez, bezzeg nagyon szép. Most itt az alkalom, hogy e . zászló alá álljon. Egyszerre kiment a fejéből, miért is jött tulajdonképpen a táborba: nem azért, hogy itt maradjon, inkább hogy az édesapját is magával vigye. Eszébe jutott a tegnap látott két egyenruhás fiú. Hogy feszítettek, milyen büszkék voltak! Csak Rákóczi jóságos tekintetét látta, meg fönn a lobogó selymét. De nem mondta ki, amit gondolt. Apjára fordult a pillantása, aki összeráncolt homlokkal, szúrós tekintettel figyelte. Ez visszaparancsolta benne a szót. Közben a fejedelem már megfordult, tekintetével Gyulái István udvarmestert szólította: — Öltöztesse fel ezt a legénykét — utasította halkabban —, neki is jó iskola lesz ez a menetelésünk. Balogh János csak akkor tért magához, mikor Gyulai adjutánsa már eltűnt a fiával a sátrak között. Reggel gyönyörűség volt látni, ahogy példás rendiben indult délnek a fejedelmi tábor. Magasra csapott a jókedv, az indulók hangja vidáman harsogta be a környéket. Holnapután a körösi pusztán várja őket Esterházy a kocsisoraival. Onnan irány Baja: az ellenség hadiszállása. — Ez a hadjárat mindany- nyiunk dicsőségére fog válni! — mondja Rákóczi büszkén, az elvonuló sorokban gyönyörködve. Szemében távoli győzelmek reménysége ragyog. Tüzek és kísértések i. Rákóczi szigorú . parancsának meglett a foganatja. Esterházy fogatai a megszabott időre csakugyan a körösi pusztára értek. Seregeinek nem kellett fölöslegesen vesztegetni az időt. A gyalogosok rövid pihenő után kocsira ültek, és folytatták útjukat délnek a Duna mentén. A következő nap is azt bizonyította, hogy a fejedelem hibátlanul előkészítette hadjáratát. Minden az előre meghatározott terv szerint folyt. A hadakat útközben is oktatta, a táborhelyek kijelölésénél, a sátrak leverésénél nemegyszer segédkezett. Éjszakára sem vetette le egyenruháját. Példát akart mutatni katonáinak. Az úton keveset aludt, a haditudomány, az élelmezés, a ruházkodás, a lőszer- és a fegyverszállítás kérdéseit tanulmányozta. Ha nagyon elnyomta az álom, s nem tudbtt a könyvekre meg a számokra figyelni, akkor Roland nevű vizslájával körüljárta az őrséget. Maga akart meggyőződni: nem alszanak-e, nem szöktek-e meg az őrszemek. Ügy gondolta, hogy felelősség- érzetüket fokozza, ha személyesen végzi az ellenőrzést. Bajához közeledve több felderítő csoportot küld ki. Főstrázsa- mesterével állandó összeköttetésben áll. Főtisztjeivel ismételten megbeszéli a teendőket. Nem győzi hangsúlyozni: lesz majd a prédára is idő, de amíg az ellenséget meg nem verték, addig akadályozzanak meg mindenféle rablást. Sokszor tapasztalhatta: a katonák, miihelyt eljutnak a málhás szekerekhez, felhagynak az ellenség üldözésével, csak, a zsákmánynyal törődnek, .mire az ellenség összeszedi magát, s felbomlott soraikra tör. A tisztek megértik a kívánságát, és megy a legénységhez az utasítás: Rákóczi szigorúan megtiltotta a fosztogatást. Baja előtt megáll a tábor. A tisztek leszállást rendelnek el, ugyanakkor megparancsolják, hogy mindenki maradjon kantár- száron tartott lova mellett. A harc előtti feszültség fokozza figyelmüket. A nyeregbe szólító füttyszóra várnak csak. Több hónapi gyakorlatozás, készülődés, egyhelyben táborozás után eljött megint az ütközet napja. Most hallgatnak a máskor beszédesek is. Egy óra múlva talán, vagy még előbb, ki tudja, melyikük mond búcsút az életnek. Bácsmegyei Péter egyre pipis- kedik, pedig úgy sem lát sokkal messzebb. De a harci vágy nem hallgat az értelemre. Türelmetlensége együtt toporzékol a lovával, csak menne, menne már: — Mire várunk? Miért késlekedünk megint? Itt vagyunk az ellenségen, torkán tartjuk a kezünket, s hagyjuk, hogy elmeneküljön! Nem mondhatja rá senki, hogy nagyszájú, hencegő vitéz. Az unalmas tábori órákban, amikor sokan dicsekedtek nagy hőstetteikkel, ő egyszer sem szólalt meg. Le is nézték ezért némelyek. — Mondd már el, hogyan hajtották el a ménesedet az alpári pusztáról azon a szép októberi éjszakán — ugratták nemegyszer. (Folytatjuk)
