Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
■y \ «. ,* 1981. január 8. • -PETŐFI NÉPE • 3 llTárea^Efcii^á ■ j Ip mozgássáiiliekéil 1,4Csodálatosan szép, hogy kik álltak mellénk” III. Részlet rádióműsorokból (A Magyar Rádió 1980. június 28-án a Kirakodóvásár, majd július 27-én a Mit üzen a rádió? műsorban foglalkozott az üggyel. Az utóbbin elhangzottak megje- : lentek az Ország-.Világ július 30-i számában.) „ ... A mozgássérültek ügyének szélesedő nyilvánossága újabb felajánlásokat váltott ki. Néhány ezekből. A Kőbányai Gyógyszer- árugyár injekciótöltő üzem szocialista brigádja (a Ludas Matyi- ban megjelent cikk alapján) kéri^ hogy közöljék a csekkszámlaszámot és negyedévenként postáz- . zák az e célra szánt összeget. —- A kiskunhalasi szakiparosok ‘ évente ötszáz óra szakipari és kőműves munkát vállalnak az ott- .hon létesítésére. A kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat Kossuth szocialista brigádja 1800 Ft-ot, a Komócsin szocialista brigád 1280 Ft-ot helyezett el az otthon építésére az OTP-nél. Levél dr. Juszt Lajos miniszterhelyetteshez Első elképzeléseink szerint a VI. ötéves tervidőszakban egy százszemélyes, részben bentlar kásos intézmény létrehozására . gondoltunk. Időközben tudomásul kellett vennünk, hogy ennek anyagi feltételei .ebben az időszakban nem lesznek adottak. Kompromisszumos megoldásként elfogadható Kiskunhalas ta- ; nácselnökének javaslata, amely szerint 2—3 millió forintos beruházással egy adott épületet kisajátítanának ... egy olyan intézményt tudnánk létrehozni, ahol egy, esetleg két csoportban (15, illetve 30 fő) megkezdődhetne a mozgássérült gyermekek szakszerű gondozása. Természetesen ezzel az első lépésben megvalósuló részeredménnyel nem sze- ‘retnénk lemondani eredeti elképzelésünkről. Tisztelettel kérjük Miniszter- helyettes elvtársat, hogy az intézmény működtetéséhez nélkülözhetetlen létszámot (3—4 fő) szíveskedjenek rendelkezésünkre bocsátani... Kecskemét, 1980. november 28. Elvtársi üdvözlettel • Dr, Gubacsi László megyei főorvos Dr. Gsjdócsi István elvtársnak Kedves Gajdócsi Elvtárs! ... Dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettes elvtárs tájékoztatott,' hogy a működéshez szükséges létszámról a minisztérium kellő időben gondoskodik. A létrehozandó intézetben a munkát 1981-ben szeretnénk megkezdeni. Abban az esztendőben, amelyet az ENSZ a fogyatékosok nemzetközi évévé nyilvánított. (Részlet az egészségügyi osztályvezető 1980. december 29-én kelt feljegyzéséből.) Mit üzen a rádió? „Én igazán tudom, hogy milyen sok-sok jószándék van az emberekben, ki mindenki van mel et- tünk... az a csodálatos szép, hogy kik álltak mellém.” (Tóth Istvánná). A továbbiakban Baranyi Ferenc költő Garai Gábort idézte, aki azt írta beteg gyermekéhez, hogy ép lábakat nem adhat neki, csak szárnyakat. Meg kell teremtenünk a mozgássérültek társadalmi beilleszkedésének legkedvezőbb feltételeit, meg kell szüntetni a társtalanság légszomját. Helyesli Péter-fillérek gyűjtését, ő maga is felajánlja legközelebbi könyve honoráriumának egy részét szívesen teszi, de nem érti: ha új vendéglátókra jut pénz, erre miért nem? Tudatta, hogy a halasi származású Bodor Tibor színművész kérte a csekkszámlaszámot. A pesti intézet igazgatója és a riporter megállapította, hogy jóval több mozgássérült van, mint amennyit a közvélemény feltételez. Bács-Kiskunban például csaknem 2000. Egy részük időben kezdett képzéssel részt vehet a termelésben, ntunkájával eltarthatja magát, harmonikusabban élhet. (A műsort 1980. december 27- én sugározták.) A Petőfi Népe szerkesztőségének (telex) „Válaszok kérdéseikre. A városi tanács 1981-ben a külső szociális otthonnál — Baki-kastély — olyan 8—10 fő mozgássérült elhelyezéséről gondoskodik, akiknek állapotában javulás nem várható. A szükséges átalakításokat saját pénzeszközeinkből fedezzük. Három épületet tartunk alkalmasnak a mintegy 25—30 fős mozgássérült-gondozó intézet elhelyezésére. Amennyiben a megyei tanácstól a kért 2 milliót megkapjuk, 1981-ben lebonyolítjuk a vásárlást és berendezzük a helyiségeket. Az átalakítást társadalmi munkában és saját pénzeszközeinkkel. végezzük. A városi tanács 1981-es társadalmi munkatervében kiemelten kezeli a mozgássérült-foglalkoztató megvalósítását. Megadta fejlesztési alapjának számlaszámát a halasi üzemeknek, hogy befizethessék az e célra szánt pénzt. Kiskunhalas, 1980. december 30. Elvtársi üdvözlettel Táncsos Sándor tanácselnök Telefon „A Honvédkórház kollektívája egy napi bérét felajánlja a mozgássérültek támogatására. Tisztelettel érdeklődnek a számlaszám felől.” ’ , Közlemény A Magyar Vöröskereszt Bács- Kiskun megyei szervezetének csekkszámlaszáma 250-98006/662. Kérik, hogy a mozgássérülteknek szánt összeget erre fizessék be a magánosok, közületek. A megyei tanács csekkszámlájának jeligéje: Mozgássérültek 1981. Számát hamarosan tudatják. Töprengés és remény Óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért éppen Bács-Kiskunból indul ez a társadalmi együttérzésre, felelősségtudatra hivatkozó, számító akció is? Kétségtelen: soha sem ringatta a történelem az itt élőket; megtanulhatták, hogy elsősorban saját magukra számíthatnak. A nagy társadalmi változások talán sehol sem jártak oly sok gonddal, mint ezen a tanyás vidéken. Nehezen ment az életformaváltás. A tömeges költözés, elvándorlás fellazította a családi kötelékeket. Mind igaz, de a teljés igazsághoz az eddigi vállalkozások buzdító, ösztönző tanulsága is hozzátartozik. A tanyai kollégiumi akció, az öregeket felkaroló mozgalom sikere, szemmel látható haszna megerősítette a meggyőződést: van értelme az összefogásnak, a közösségi cselekvésnek. A jóság, a szeretet, a segítőkészség mennyisége nem egyszer és mindenkorra adott mennyiség: bölcs vezetéssel, megfelelő célokkal növelhető. A legújabb szociológiai kutatások bizonyították, hogy az ilyen, úgynevezett személyes, vagy társas javak a nemzeti vagyon részei, nagyságuk, aktivitásuk közérzet-szabályozó tényező. Ezért is közügy a kiskunhalasi, máris sokak által felkarolt kezdeményezés. Hdtai Nánder Igyekeznek ' p beilleszkedni Ennek ellenére pár évtized alatt — tehát a történelmi előzményeket tekintve örvendetes tempóban — cigány dolgozók tízezrei kapcsolódtak be az össztársadalmi, rendszeres termelő tevékenységbe és teremtettek maguknak — húzzuk ezt alá — a társadalom segítségével rendezett lakásviszonyokat. Nagy eredmény az is, hogy — bár a folyamat még mindig nem elég gyors — (1979- es adatok szerint) a cigányságnak már csak egyharmada él a háború elöttről ittmaradt, hagyományos cigánytelepeken. A többi teleplakónak minősülő már , újabban emelt épületekben lakik, valamivel jobb körülmények között. A népcsoport egynegyede pedig az összlakosság között szétszóródva és nagyrészt környezete anyagi szintjével azonos viszonyok között él. Megvan hát bennük a képesség nagyarányú elmaradottságuk felszámolására, a beilleszkedésre. Tartózkodjunk hát a cigányok életmódját, életkörülményeit érintői, sok esetben kegyetlen általánosításoktól. Megyénkről szólva — ha csupán az 1979 novembere óta lapunkban megjelent cikkekre, elemző írásokra, riportokra gondolunk, számos cigány dolgozó, köztük s élükön a nőkkel, adta konkrét tényekkel alátámasztott tanúbizonyságát egyéni helyzete, családja, rokonsága, lakóhelye cigányainak emelkedett életnívójának. (Az említett időben zajlott le Kiskőrösön, a Hazafias Népfront szervezésében, három megye képviselőinek, cigány értelmiségiek, cigány munkások — részvételével az a tájértekezlet, amelyen megvitatták a népcsoport beilleszkedésével, helyzetének javításával összefüggd kérdéseket. Az itteni felszólalásoknak is figyelemre méltó vonása volt, hogy egy cigány sem csak a maga egyéni vagy szűk családi viszonyainak javulásáról beszélt.) Külső segítség is kell Feladat, probléma azonban bőven maradt még ezutánra is. jellemzően tükrözte ezt Kecskeméti Péterné felszólalása is a Hazafias Népfront 1980. december 13-i küldöttértekezletén. Azokról az erőfeszítésekről beszélt, amiket Kiskőrösön — a városi párt- bizottság, a tanács és a népfront kezdeményezésére — végeznek a cigányság szociális és kulturális elmaradottságának felszámolására. 1980 elején felméréssel kezdték a munkát. Első gond mindjárt a címadatok megszerzése volt, amihez a cigány tanulók adataiból és az egészségügyi nyilvántartásból- sikerült hozzájutni. Majd mivel néhány cigánycsalád tiltakozott a cigányok közé sorolása miatt, a hivatalos összeírás előtt azokat a családokat látogatták meg, ahol iskolaköteles korú gyermekek voltak, és „cigány életmódot” folytatnak. Hatvanhat család látogatása 328 személyt érintett, akik közt 102 iskolaköteles — 16 éven aluli — Nehéz kitömi — Ilyen primitív körülmények között a haladóbb gondolkozású fiatalok sem tudnak kivetkőzni régi környezetükből — állapította meg Kecskeméti Péterné. Elképzelheti bárki, hogy az ilyen zilált életkörülmények hatására bizony csökevényes marad az itt felnövő ember idő- és rend- érzése, hogy egyebet ne említsünk. Összefügg ezzel a hiányos iskolai végzettség éppúgy, mint a higiénia hiánya, az egészségtelen életmód, ami miatt elég magas a korán megrokkantak száma. Ahol sok gyerek van, a munkaképes nők emiatt nem tudnak munkát vállalni. Szólt Kecskeméti Péterné lakáshoz juttatásuk ismert problémáiról, pontos adatokat közölt munkaviszonyaikról, beszélt a gyakori munkahely-változtatás okairól. Az előtte vázolt helyzetkép tükrében csak megerősíteni lehet a népfrontaktivista véleményét, hogy „a cigánylakosság óriási külső segítségre Szorul, hogy -változtatni tudjon jelenlegi életvitelén, felfogásán”. Fontos lépésnek tekinti beiskolázásukat,, illetve az ezt megelőző foglalkoztatást. Helyzetük megváltoztatásához magasabb tudati szintjükön keresztül vezet út. Azon az 1979-es, kiskőrösi tájértekezleten teljes volt a résztve-. vők egyetértése abban, hogy a cigánykérdés megoldásának három kulcspontja a munka, lakás és iskola. Kecskeméti Péterné azt is megjegyezte, hogy „a vállalatok nagyrészt elégedettek a náluk alkalmazott cigányokkal.” Tóth István BÁCS MEGYEIEK ALGÉRIÁBAN (IV.) Arab szokások, arab gyerekek . Egy közlekedési szakember óha- atlanul megfigyeli,* tapasztalatodat szerez egy idegen államban a cözlekedésről. Rigó István, a Vo- án 9. számú Vállalat igazgatója s. így járt. Megfigyelte, hogy az ilgériai rendőröknek igen nagy ekintélyiik van. Messziről észre- 'ehetők, hiszen világoskék nad- ágjuk, sötétkék zakójuk és fehér apkájuk messziről kiviláglik a crgalomból. A rendőrök életkorá 0 év alatt van, s rendkívül szigorúak. A záróvonal átlépése pél- lául egyet jelent a vezetői énge- lély bevonásával, és súlyos pénz- lüntetéssel. Egy alkalommal, ami- :or az egyik kisvároson hajtottak eresztül, csupán megközelítették záróvonalat, amikor már mellük is .szegődött egy motoros endőr, és határozottan intett, térinek vissza a forgalmi sávba. Algériában a tilosban történő arkolás nemcsak pénzbe, de je- -ntős időbe is kerül. A tilosban arkoló gépkocsikat egy elmés 'érkezettel szabályosan lebilin- ?elik. • (A gumiabroncsra helyeit nagy méretű vasbilincstől em bú* elindulni a gépkocsi.) A ípkocsi tuiajdortosn ha el akar tdulni. meg kell keresnie a rend- rf,, aki a büntetés ellenében le- iedi az abroncsról a bilincset. A irgalom ' szinte valamennyi vá- isban zsúfolt, s a gépkocsivezetők erőszakosan, de egyben udvariasan is közlekednek. Ez némi magyarázatra szorul. A mellékútvonalakról besoroló gépkocsiknak nem adnak elsőbbséget, s azok araszolva egyre beljebb és beljebb kerülnek, míg végül is sikerül a forgalomba bekapcsolódniuk, vagy áthaladniok a kereszteződésen. Emiatt rengeteg az úgynevezett koccanásos baleset, s nem látni olyan személy-, vagy tehergépkocsit, amelynek ne volna behorpadva a karosszériája. Ettől függetlenül amikor koccannak, nem szitkozódnak, ha ilyen előfordul, az illető biztosan magyar. A csúcsforgalomban a haladási sebesség igen lassú, egy kilométert körülbelül egy óra alatt lehet megtenni. A helyi közlekedést autóbuszokkal oldják meg azzal a különbséggel, hogy nagyon ritkák a járatok. Az okát kutatva meg-" tudták, hogy nagyon sok a személygépkocsi, és ezért nem szükséges annyi autóbuszjáratot indítani. A személygépkocsik típusa főleg Peugeot, Renault, a tehergépkocsik franciák és nyugatnémetek. Á közlekedéshez tartozik még, hogy a- sebességkorlátozás mellett az utak burkolatát ötven méterenként hunoanóval látják el. így képtelenek a gépkocsik a megengedett sebességet túl• Lefátyolozott nők Sidi-Aissa utcáin. lépni. Ezt főleg olyan helyeken helyezik el, ahol üdülők, gyermekintézmények vannak. Az arabok nagyon szolgálatkészek. segítő szándékúak, de egyben tartózkodók is. A kint dolgozó munkások kissé óvatosak, ha vendéget fogadnak, ugyanis meg kell tudakolniok, elfogad-e szeszes italt. Általában igen, de a hithű mohamedánok ezért megsértődnek. Annak ellenére.1 hogy este 6 óra előtt a müezzin — igaz, magnetofonról — imára szólít, az utcán normális az- élet, senki nem áll neki imádkozni, ezt legfeljebb otthon teszik. Külön érdekesség, hogy Algériában a nők esetében két véglet van. A lefátyolozott, tehát a hagyományokat tartó nők életkorát, szépségét megállapítani nem lehet, s ezek még szinte bújnak az utcákon is. A másik véglet, hogy a felvilágosultabbak már a legújabb párizsi divat szerint öltöznek, tűsarkú csizmában, erősen dekoltált ruhában és kifestve sétálnak. Ami feltűnt a kint dolgozóknak, az a gyermekek száma. Családonként átlagosan öt, de nem ritka a tizenegy-tizenkét gyerek sem. Mondani sem kell, hogy ezt képtelenség tanteremmel, iskolával győzni, és ezért a tanítási idő mindössze két óra. Így váltják egymást a vidám, pajkos, de határozottan jól öltözött gyerekek. S bár nem ritka a gépkocsi, ezek a csintalan „srácok”, amikor csak tehetik, megszállják az autókat, s a gépháztetőn üldögélve játszanak. Egy személyes élmény, amely talán minden magyartiak jól esett volna a sivatag szélén. A fényképezőgépből elfogyott a film. s Rigó István az egyik Sidi-Aissai bazárba tért be, s az arab kereskedőnek a már szokásos nemzetközi mutogatással adta tudtára: filmet akar vásárolni. A kereskedő nyomban értette, miről van szó, s bűvészhez illő mozdulatokkal pillanatok alatt az asztalra tett egy 20 dines Forte-filmet Nem is arab, s nem is kereskedő az Algériában, aki ne dicsérné a portékát, ezt tette ez is. Ezt a szót ismételgette: madzsar ... madzsar. Mondani sem kell. alku nélkül lérejött az adás-vétel. Gémes Gábor * Gyermekek az utcán. Évezredes elmaradottságból törnek'.ki' MWmMm "SlilBH A cigányságnak, ge sajátos népcsoportnak a felemelkedése — beilleszkedése, helyzetének javítása érdekében, igen sok intézkedés történt a felszabadulás —, de különösen 1961 éta, amikor az MSZMP Politikai Bizottsága határozatában foglalta össze a legfontosabb teendőket. Bár azóta is mind több pozitív változást vehetünk számba ennek az etnikumnak az életében, tennivalókat még bőven találunk. Bizony — évezredes elmaradást nem lehet máról holnapra pótolni. Sokkal mélyebbről indultak, mint a társadalom bármely más rétege. Gondoljunk csak a gyűjtögető életmóddal, alkalmi szolgálatokkal eltöltött évszázadaikra. Az éppen csak a létfenntartást lehetővé tevő viszonyok között kialakulhatott-e köztük társadalmi szervezettség, munkamegosztás, mások jogainak „magas szintű” tisztelete? Évezreden át űzték, hajtották őket Európa szinte minden országából, nem engedték letelepedésüket. Örökös zaklatás mellett hogyan szokhattak volna rendszeres munkára, hiszen annak fontos előfeltétele a létbiztonsággal vele járó megnyugvás. S mindezek beilleszkedésük későbbi, körünkben folvamatáha is hátránvnsam látszottak h»l* fiatalt találtak. A családok átlaglétszáma 0 fő, ami azt jelenti, hogy Kiskőrösön 39 olyan cigánycsalád él, amelyben 3 vagy ennél több — nem ritka a 8—8—10 — gyermek van. Lakásviszonyaikra az 1 szoba, konyha jellemző, de gyakran csak 1 helyiség van egy család számára. A 60 család 35 lakásban él, 24 család lakik saját házában, amely tanácsi segítséggel és OTP- hitellel épült. A lakások berendezése hiányos, szegényes, 26 családnál a fekvőhelyen kívül legfeljebb csak egy vaskályha fér el. Még egy elgondolkodtató adat: 328 személynek feszesen 201 fekvőhelye van. E /iszonyok mellett 24 családnál rá- iiót, 24-nél televíziót láttak, mo- lógépet pedig 28 helyen.
