Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
4 *• PETŐFI NÉPE • 1981. január 1. A vállalati információs rendszer fejlesztése A népgazdasági egyensúly javítása érdekében a gazdasági szabályozórendszer egyes elemei 1980. január 1-t hatállyal módosultak, sőt a változások folyamata ezzel nem is zárult le. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata utal arra, hogy a népgazdaság tervszerű fejlődését a változó körülményekhez Igazodva kell biztosítani. Ez pedig természetszerűen . maga után vonja a gazdaságirányítási rendszer egyes elemeinek módosítását is. Mindehhez természetesen a döntés-előkészítő információs rendszernek is alkalmazkodnia kell. A gazdaságirányítás bármely formájánál szükség van bizonyos alapmutatókra a tervezésben és a statisztikában. A döntés-előkészítésben nélkülözhetetlenek a népgazdaság helyzetét alapvetően jellemző — nem változó — termelési, munkaügyi és a gazdálkodásról tájékoztató más mutatószámok, mellettük azonban fontosak az irányítás módosuló formáihoz lényegesen jobban alkalmazkodó információk is. Az Információs rendszer különböző lépcsőfokain is módosultak az elvárások. A népgazdaság felső szintű irányítása számára sem elegendő ma már a dinamikus vizsgálat, a hosszú. és középtávú tervek teljesítéséneik figyelemmel kísérése, hanem részletes elemzést és .térbeli összehasonlítást igényelnek az adatok. Ugyanakkor az ágazati irányítás részben megváltozott feladatrendszerét is követnie kell az információ- áramlásnak. Sőt a vállalatok és az ágazat eredményeit el kell helyezni a hazai és nemzetközi környezetben. Az információs rendszer hierarchiájába szervesen illeszkedik a területi tájékoztatás, amelynek a statisztikai szervezeten kívül számos funkcionális feladatokat ellátó tagja van, mint az MNB, az OTP, a PM Bevételi Igazgatóság, a MÉSZÖV, a tsz-szövetsé- gek, a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóság megyei szervezetei, és sorolhatnánk még. A területi irányítás sem lehet meg anélkül, hogy döntéseit jól összehangolt gazdaságpolitikai és társadalompolitikai információk ne segítsék. Ma már elképzelhetetlen, hogy mindez a gazdálkodó szervezetekkel való rendszeres és őszinte kapcsolattartás nélkül történjék. A döntések mind nagyobb hányadát magúik a végrehajtást végző vállalatok, szövetkezetek hozzák. Ehhez a korábbiaknál lényegesen 'bővebb és a makroszintű igényektől eltérő információs bázisra van szükség. Az ilyen jellegű igények kielégítését pedig csak összehangolt rendszerben lehet biztosítani, jól gazdálkodva az anyagi erőkkel, a rendelkezésre álló számítógépparkkal és nem utolsósorban a szellemi tőkével. A gazdálkodó szervezetek a vállalati információs rendszer hatékony kialakításához és rugalmas továbbfejlesztéséhez még nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, ezért hasznos több fórumon is a téma • felvetése, elméleti és gyakorlati kérdéseinek megvitatása. A közelmúltban a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetei a kecskeméti Tudomány és Technika Háza tanácstermében sikeres összejövetelt szervezte, ahol dr. Fülöp Sándor, a Pamutnyomóipari Vállalat gazdasági igazgatója tartott vitaindító előadást a vállalati információs rendszer kialakításának eddigi eredményeiről, s azokról a feladatokról is. amelyek a vállalati vezetők előtt állnak a döntés-előkészítő, rugalmas, jól összehangolt rendszer kialakítása, illetve továbbfejlesztése terén. Körvonalazta a feladatok megvalósulása során fellépő gondokat, problémákat is. Néhány gondolat az előadásból: — nőtt az igény a vállalati környezetre vonatkozó jelzések iránt; — bővült a vállalati belső igény, különösen az árképzéssel kapcsolatos információk körében; — meg kell találni a vállalat helyét a belföldi és külföldi partnerek körében, amelyhez szükséges információk már messze túllépik a statisztikai beszámolási rendszer kereteit; ' — az információk költségei milliókat tesznek ki és a személyi állomány sem bővíthető korlátlanul, ezért a szervezést nagyon körültekintően kell végrehajtani. — a vezetés csak akkor kap jó információkat, ha jól definiálja az igényeit és részt vesz a rendszer előkészítésében. Az említett előadó tollából módszertani tanulmány jelent meg a Statisztikai Szemle 1980 novemberi számában „Feladatok a vállalati információs rendszer fejlesztésében” címmel. Ebben többek között a következőket írja: „A vállalat valóságos helyzetének megítélését gátolja' a fontos információ, például a piacok terjedelmére, a piacok irányzataira vonatkozó adatok hiánya, ha az adatok rosszak, vagy csak késve állnak rendelkezésre. Cikkét a következőképpen fejezi be; „Az 1980-tól érvényes ár- és szabályozórendszerben kibővült vállalati döntési körben és felelősség mellett csak akkor tudnak a vállalatok a magasabb szintű hatékonysági követelményeknek megfelelni, ha döntéseik megalapozottsága is növekszik. Ez pedig nem képzelhető el a vállalati információs rendszer folyamatos fejlesztése nélkül.” Sántha Józsefné dr. az SZVT tervezésiszervezési szakosztálya titkára SZERSZÁMGÉPEK EXPORTRA • A Csepel Művek Szerszámgépgyárának célgép üzemében korszerű számjegyvezérléses szerszámgépeket — megmunkáló központokat. fúró-maró műveket, esztergagépeket, radiál-fúró gépeket — gyártanak. A gépek nagy részét exportálják, a KGST országai mellett az Egyesült Államokba, Mexikóba, NSZK-ba, Franciaországba, Ausztriába, Olaszországba is szállítanak. Képünkön; programellenőrzés a megmunkáló központ kapcsoló- egységénél. CUKOR ERCSIBŐL • Az Ercsi Cukorgyár kétszázncgyvennyolcezer tonna cukorrépa feldolgozására kötött szerződést az előzetes becslések alapján, amelyből várhatóan huszonhatezer tonna cukor lesz. A korai hideg, nedvesség, esőzések dacára a cukortartalom a vártnál kedvezőbben alakult: 16,1 százalék volt. A beérkezett szállítmányok béltartalmának vizsgálatára vásárolt Venenía számítógépes vegyelemző laboratórium kizárja a termelők és a gyár közti minőségi vitákat is. Képünk a vegyelemző laboratóriumban készült. (MTI-fotó.) AZ ÉVSZÁZAD JÁRMÜVE (2) 'S sä • Japán autó-karate. (Fotó: Spiegel—KS) • Japán autó. dőmping: gépkocsik ezrei várnak a külföldre szállításra. (Fotó: US News and World Report — KS.) kimenetele? Hol az ellenszer al japán gépkocsik exporthadjárata ellen? — ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják az elmúlt időben a tőkés világ üzleti berkeit. Különösnen szembetűnővé vált a nyugati autóipar változásainak Iránya és tempója, amióta 1980 nyarán | nyilvánosságra került: Japán — 1980-as részadatok szerint — még az Egyesült Államokat is megelőzte a gépkocsigyártásban. Mivel az USA hosszú évtizedeken át „több súlycsoporttal” megelőzte kon- kurrenseit, egy ilyen trónfosztás világraszóló szenzációt jelentene. A helycsere háttere Mi vezetett a tőkés autópiac átalakulásához, a japán kereskedelmi „hadjárat” sikereihez? Alapvetően két folyamat. Egyrészt az Egyesült Államok gépkocsiipara még mindig óriási gondokkal küzd. Á detroiti mammut-kon- szernek, a General Motors, a Ford és különösen a Chrysler elkésve vonták le a tanulságot az olaj-, válság következményeiből, az üzemanyagárak megvalósulásából. Ma már mindegyikük elismeri, hogy véget ért a „benzinfalóknak” csúfolt, hagyományos „országúti cirkálók” ideje, de a termelési szerkezet megváltoztatása korántsem egyszerű. Az új típusok ki- fejlesztése, a gyárak átállítása évekbe telt — s eközben az eladatlan, s egyre inkább eladhatatlan modellek komoly pénzügyi veszteséget okoztak. (A Chryslert például több milliárd dolláros állami segítség tartja csak a felszínen.) A másik oldalon viszont a japán cégek gyorsan alkalmazkodnak a megváltozott fogyasztói igényekhez. „A mi stratégiánk: még takarékosabb, kicsi, olcsó, jó minőségű autókat gyártani” — jelentette ki például Ishihara Ta- kashi, a Nissan elnöke. Az eredmény nem is maradt el: az USA piacán napjainkban eladott külföldi gépkocsik túlnyomó része a távol-keleti szigetországból érkezik — márpedig 1980-ban már importból származott az Egyesült Állomokban eladott autók mintegy 27 százaléka! Japán szemszögéből nézve: 1980-ra 5 millió gépkocsi exportjával számoltak, s ebből kétmillió az USA-ba került. Nem támadás, kihívás... Ráadásul a Toyota, a Nissan, a Honda a Mazda és társaik Nyu- gal-Európában is egyre sikeresebbek. Kevés a foganatja az „önmérsékletre” történő felhívásoknak: a japánok — csakúgy, mint európai és amerikai vetélytár- saik —, a társulás, a külföldi gyáralapítás, azaz a multinacionális terjeszkedés minden eszközét felhasználják. Az erős kihívás meggyorsítja a Nyugat-Európában évek óta tartó folyamatot: a kisebb gyárak beolvadását, hatal-1 más egyesülések létrejöttét. Mindennek ellenére hiba lenne belejezettnek tekinteni a helycserét. A szerkezeti változásokkal és környezetvédelmi előírások teljesítésével ' birkózó amerikai autóipar, úgy tűnik, befejezi az átállást, s maga is korszerű kisautók millióit fogja piacra dobni. A detroiti cégek ugyanúgy benyomulnak a fejlődő országok piacaÍ7 ra, mint Japán, vagy európai ve- télytársaik. Tőkeerejük pedig 'óriási: 1985-ig a „három .nagy” fantasztikus összeget, mintegy 80 milliárd doHárt szándékozik befektetni új típusainak kifejlesztésébe, gyártásába. Fordék és társaik persze szívesen vennék emellett a japán export adminisztratív korlátozását is. az USA Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága viszont épp november közepén utasította el panaszukat. A hivatalos Washington nem hozhat ’— vélhetőleg Reagan republikánus kormányzata alatt sem — olyan büntető inétzkedéseket, amelyek világméretű protekcionista hullámot indíthatának el. A külföldi konkunrenciát tehát minden ország (az USA is) kénytelen lesz nem támadásként, hanem kihívásként felfogni, amelyre a helyes válasz a korszerűsítés, az alkalmazkodás. Nem látható pontosan előre, milyen szerkezeti átalakulást, piaci erőviszonyokat hoz a következő évtized a világ gépkocsiiparában, de az biztos, hogy a küzdelem ezen a téren is tovább folytatódik. (Folytatjuk.) Tőkés gépkocsigyártás m, ,«*.«. FOLYIK AZ AUTÓHÁBORÚ kés autóháború NE VÁGJ KI MINDEN FÁT! Mint. ismeretes, össztársadalmi feladat hazánkban a környezet- védelem, melyre vonatkozóan törvény van hatályban évek óta. Végrehajtása sok szép eredménynyel járt már, aimi elégedettségre, örömre ad okot. Ám nem feledtetheti az itt-ott megnyilvánuló ezzel kapcsolatos hiányosságokat, visszásságokat. Mint amilyenről a napokban értesített egyik kecskeméti olvasónk. Közlése szerint a Bocskai utca elrettentő példája a környezeti értékek semmibevevésének a közterület egyéni célú átalakításának, kisajátításának. A színt, hangulatot adó és tiszta levegőt árasztó fákról van szó, amelyek minden tavasszal egyre fogynak. Hogyan? A nyesést végző munkásokat arra bírjak rá az utca egyes lakói, hogy véglegesen távolítsák el az otthonukat beárnyékoló fát. És a fűrészek, fej- I szék hatásosan dolgoznak... | Nemrégen már ilyen „jószolgálati I kollektívára’” sem volt szükség, ugyanis az utca 20-as számú házába beköltözött szövetkezetiek önmaguk erejével csonkítottak meg két fát, mely előttük ékes- I kedett. Valaha itt volt a város egyik legszebb területe. Dús lombú fasora mentén sétálni pihentetőnek tűnt, élményszámba ment. Az uua hivatalos neve is Zöldkert | volt. Ma már sivár erre minden, I még az emberi lélek is... — írja levelezőnk. Jártunk a helyszínen, s láttuk a lehangoló képet. Az egyik lakásból messzire hangzóan szárnyalt Koncz Zsuzsa közkedvelt dala: Ne'vágj ki minden fát... Paradoxonként hatott ez ebben a milliőben! KEVÉS A KÉPESLAP Sajnálatos tapasztalatról számolt be Farkas Béla. A közelmúltban Kalocsán járt, s mint vendég, nem akart onnan távozni valamiféle kedves emlék nélkül. Ügy tervezte, hogy a helyi hímző asszonyok és lányok ügyes kezét dicsérő ipari termékek melleit megtiszteli önmagát képeslapokkal is. Nem tehette ezt, hiszen ilyesmit hiába keresett. furcsállom — panaszolja mások nevében is olvasónk —, hogy egy patinás városban, mint amilyen Kalocsa, nem gondolnak az illetékesek az oda látogató idegenekre, akik szívesen vinnének magukkal egy-egy hangulatos, dekoratív képes kiadványt. Nemes, szép vonás a szerénység, de nem mindig, például a jelen esetben is érthetetlen ez. Mert büszkélkedniük lehetne és kellene a helybelieknek számos műemlékkel, s más nevezetes ihtézmény- nyel, alkotással. Szeretném remélni, hogy az új esztendőben pótolják e mulasztásukat! A nevezett észrevétele bizony nemcsak Kalocsára igaz, és jogos. Baja, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös és nem utolsósorban Kecskemét szintén szűk- matkuan kínálja a képeslapokat, melyek a kisebb megyebeli helyiségekről isem készülnek kellő számban. Pedig magunkról, dolgainkról, életünkről, értékeinkről a leghitelesebben és talán a legolcsóbban informálhatnánk az országot, a világot e papírlapocskák segítségével, amelyeket örömmel helyeznek el az emberek a kirándulásaik, turistáskodásaik színhelyéről tudósító albumukban, vagy egyéb gyűjteményük- ben. CIKKÜNK NYOMÁN _______ Mi az igazság a GELKA-munkadíjak körül? Sajtóposta rovatunkban három héttel ezelőtt foglalkoztunk ama olvasói panaszokkal, miszerint a GELKA' szerelői egyes esetekben irreálisnak tűnőén nagy összeget számítottak fel az elromlott televízió helyszínen történt, és aránylag rövid ideig tartó javításáért. Közöltük, mindezt sérelmezik az érintett és megnevezett tulajdonosok, akik úgy meditálnak, a hasonló szisztéma alapján kalkulált munkadíj óránként meghaladhatja a 300, sőt az 500 forintot is, melynek jogosságát kétlik. , Írásunk megyeszerte széles visszhangra talált. Többen telefonon, illetve személyesen mondták el, hogy szintén soknak találták a pénzt, amit fizetniük kellett a kisebb hiba miatt nem működő tévéjük, rádiójuk, magnójuk és lemezjátszójuk odghazai helyrehozásáért. Egy nyugdíjas férfi arról számolt be, ő nyomban kifogásolta a magas összegű számlát, mire a javító szakember nemhogy készséges felvilágosítással. magyarázattal szolgált volna, de azonnal visszaszerelte a készülékbe már behelyezett új alkatrészt és dühösen, felháborodottan eltávozott. Beszéltünk olyan emberekkel is, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy bonyolult és árammal működő, tehát végső soron veszélyes szerekezetekről van szó, így aztán a javítási tarifájuk sem összeegyeztethető a fodrász, a cipész, vagy éppen az esernyős szolgáltatói munkája utáni — általában 100 forint alatti, s csak ritkán feletti — díjösszeggel. A Kecskemét. Árpád körút 2. szám alatt lakú Szántainé Kovács Gabriella pedig hosszú — és igen rokon- , szenves érveket felsorakoztató — levélben vette védelmébe a GELKA dolgozóit, akik szerinte mindig hivatalos és pontos egységárakat használnak a számlázásnál, melyről készült papír egyúttal felelősségvállalást is jelent a jó munkáért, s az érte fevett he-' lyes összegért. Ezek után így ír olvasónk: Mivel műszerész, pontosabban tv-szerelő a férjem is, gyakran hallom másoktól, így könnyű élni, hiszen csak elegánsan megjelenik a megrendelő lakásán, valamit bütyköl a készüléken, s elteszi a sok pénzt. Arra már kevesebben gondolnak, hogy neki szintén van főnöke, aki rendszeresen ellenőrzi, milyen munkát végzett, és mennyiért, e bevétel további feldolgozásra kerül, s a vége az, hogy a felvett háromszáz forint helyett csak 20—22 forint lesz az övé, mint órabér. Fjgy átlagos munkáskereset ez ma mar, mely aligha forrása az' iri- gyelt meggazdagodásnak ... A közérdekű ügyben megkaptuk a választ az illetékestől, a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat Bács-Kiskun megyei Ki- rendeltségétől. is. Szőke Ferenc megbízott szervizvezető egyebek között arról tájékoztatott bennünket, felülvizsgálják a lapban reklamált díjszabást, s indokolt esetben felelősségre vonják, sőt kártérítésre kötelezik a vétkes műszerészt. E sorok mellékleteként megkaptuk a Díjszabás című könyvet is, mely a háztartási és közhasznú gépek, készülékek, illetve berendezések javítási-kar- bantartási-szerelési munkáinak árjegyzékét tartalmazza. A kiadványt lapozgatva szembetűnő a megállapítás,-nem éppen a laikusok olvasmányáról van szó. A lényeg azért megérthető az idén január elseje óta érvényben levő tarifarendelkezésekből. Például, az, hogy a híradástechnikai készülékek javításáért, karbantartásáért a hibajelenségtől. és a típustól (a tévé, rádió stb. gyártási idejétől) függően kell a munkadíjat fizetni. Ez az összeg a műve- letdíjas, egységáras, illetve óradíjas tételek alapján határozható meg, melyet még terhelhet szállítási, valamint kiszállási díj. Az utóbbiakra vonatkozóan szükséges megjegyezni, a szerviz telephelyéhez tartozó közigazgatási területen kívül lakók hátrányosabb helyzetben vannak, nekik ugyanis adott esetben többszörös dijat felszámolhatnak ilyen címen. Még egy fontos dolog, a megrendelőnek átadott számlán a szolgáltatást egyértelműen kell feltüntetni, részletezni, szintúgy a díjazást. Természetesen a szóban forgó dokumentum birtokában sem vállalkozhatunk arra, hogy a szerkesztőségünkhöz fordult panaszosok egyedi sérelmének jogosságáról. jogtalanságáról döntsünk. Feltételezzük, ezt szívesen megteszik a szervizek, ha, hozzájuk ilyen célból bizalommal fordulnak. Mi csupán az efféle kellemetlenségek megelőzése érdekében vonunk le egy tanulságot, nevezetesen, hogy tanácsos, ha a szerelők minden megrendelőnek előzetes árajánlatot tesznek a javítási-karbantartási munka várható díjáról — erre vonatkozóan ugyancsak tartalmaz előírásokat a minisztériumi) kiadvány —, ennek ismeretében ugyanis nem érheti meglepetés a tévé, rádió stb. tulajdonosait, akik választhatnak, igénybe veszik-e a szolgáltatást, vagy sem. Meggyőződésünk. hogy a megrendelőkkel való jobb együttműködés csak segítheti a GELKA feladatának eredményesebb elvégzését, következésképp növeli e fontos cég népszerűségét, megérdemelt rangját is! Összeállította: Velkei Árpád
