Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
1981. január 6. • PETŐFI NÉPE • 3 KISKUNHALASI KEZDEMÉNYEZÉS Társadalmi összefogás a mozgássérültekért jk „Csodálatosan szép, hogy kik álltak mellénk” N V DAR MAS 9 Félmillió kéve nád betakarítását tervezik a tél folyamán a Dunántúli Nádgazdasági Vállalat szakemberei a Velencei-tó hatalmas nádrengetegéből. (MTI -fotó: Szabó Imre felvétele — KS.) Az állattenyésztés jó évei Egyenletesen, jó ütemben fejlődött a magyar állattenyésztés az V. ötéves terv időszakában. Ennek megfelelően tovább javult és nemzetközi mércével mérve is magas szintűvé vált a hús-, a tej- és a tojásfogyasztás az országban. (D Véletlenül, félfüllel hallgattam a Mit üzen a rádió? december 27-i műsorának ismétlését. Örömmel értesültem a mozgássérültek fiatal Bács-Kiskun megyei szervezetének első sikereiről. A konzervgyár pénzzel, az egyik fémipari szövetkezet a rokkantkocsik javításával, a Fémmunkás Vállalat klubhelyiség felajánlásával könnyített helyzetükön. Abbahagytam munkámat, amikor egy — számomra ismeretlen — kiskunhalasi kezdeményezésről tudósított Király Györgyi: jól haladnak a mozgássérültek gondozására, speciális képzésére tervezett intézmény előkészületei. Ha a megyei tanács megadja a kért támogatást, ha a kiskunhalasi tanács állja a szavát, akkor 1981 végén megnyílhat a gondozó-nevelő otthon. Az állattenyésztés fejlesztésére hozott kormányhatározatok nyomán nőtt a tenyésatői-tartó'i kedv. A gyarapodó és genetikailag magasabb értékű állomány termelésének értéke öt év alatt 13 milliárd forinttal nőtt. Figyelemreméltó, hogy sikerült biztosítani az egyenletes fejlődést, amire korábban — ötéves időszakokat alapul véve — kevés példa volt. A mezőgazdaságnak ez az ágazata ezúttal elkerülte a sokszor a lakossági ellátást és az exportot is zavaró termelési hullámzásokat; évente 3,2—3,5 százalékkal nőtt a termelés értéke.' A kiegyensúlyozott, zavartalan fejlődés a belső összetételre nézve már arányeltolódásokat mutat, ezek azonban nincsenek ellentétben a hazai fogyasztói szokásokkal. A legdinamikusabban —- amint az vágható volt — a sertés- hústermelés nőtt. A kistermelők öt év alatt hozzávetőleg 30 százalékkal, a nagyüzemek pedig mintegy 10 százalékkal fokozták a húskibocsátást. Nemcsak az állomány lett nagyobb, javult az állatok „termelékenysége” is. 1980- ban az állami gazdaságok kocái után az 1975. éviihez képest eggyel több hizottsertést neveltek föl és mintegy 50—60 kiló hússal nőtt a tsz-ekben az egy anyaállatra jutó éves hús„-gyártás”. A sertéshús- termelés eredményességé - döntően hozzájárult ahhoz, hogy az egy főre jutó hazai húsfogyasztás az 1975. évi 68,5 kilogrammról — ami már akkor is magas színvonalnak számított — 74—75 kilogrammra emelkedett. | A szarvasmarha-tenyésztésnél mindenekelőtt a tehenészeti telepek teljesítménye javult. Az idevonatkozó kormányhatározat nyomán 20—22 ezer fajtiszta, illetve keresztezett tejtermelő típusú állatot tartanak 'az országban. Egyéb tekintetben is javult a tejtermelés szakmai munkája, öt év alatt a tsz-ekben 1420 kilóval, az állami gazdaságokban 1360 kilóval emelkedett az egy tehénre jutó termelés, ami az állami gazdaságokban tavaly elérte a nemzetközileg is kiemelkedő értéket, a 4700 kilogrammot. Így vált lehetővé a hazai tej- és tejtermék- ellátás javítása; 127 literről 160— 165 literre nőtt az egy főre jutó fogyasztás. Viszonylag szerényebb eredményéi «vannak a húsmarhát tartóknak, a vágómarha-termelés föllendítésének programja a VI. ötéves terv, időszakában is munkát ad májd. Hatszázezerrel nőtt_ öt év alatt äz anyajuhállomány A juhhúsból felével adtak többet az üzemek és a kistermelők 1980-ban, mint 1975- ben és 40 százalékkal több gyapjút adtak át a feldolgozó üzemeknek. A baromfitenyésztők, -tartók is fedezték a. szükségletet. A nemzetközi élvonalban van ^ továbbra is az egy főre jutó hazai tojásfogyasztás, amely öt év alatt 280-ról 320—330 darabra nőtt. (MTI) „Csodálatosan szép, hogy kik álltak mellénk” öfvendezett a rádió mikrofonja előtt a kezdeményező Tóth Istvánné. fgy vélekedett dr. Gubacsi László, a megyei tanács egészségügyi osztályának a vezetője is, akit a közvetítés után egy órával fölhívtam. Tudatta: a rádiófelvétel óta is előbbre jutottak. Már intézkedett a Vöröskereszt országos elnöksége a gyűjtés megindítására. A mozgássérültek részére számlájukra befizetett pénzt — esetleg annak megfelelő hányadát — a Bács-Kiskun megyei akció támogatására fordítják. Igen, igen valószínűsíthető, hogy az új esztendőben megnyílik a halasi intézet. Beszélgetésünk közben kereste telefonon a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője. Közölte: feletteseinek állásfoglalása értelmében az évvégi pénzmaradványok felosztásánál javaslatként, támogatólag figyelembe veszik a mozgássérültek otthonának megsegítését indítványozó beadványt. Lelkesítő segítőkészség! Most már a kiskunhalasi városi tanács kezében van a helyzet kulcsa. Amíg eldől mit tesznek, sikerül-e realizálni elképzeléseiket, vállalt kötelezettségeiket, érdemes áttekinteni ügyiratokból, levelekből vett idézetekkel az újabb Bács- Kiskunból .származó társadalmi akció kibontakozásának történetét, □ □ □ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER ELVTARS BUDAPEST Elnézését kérem Miniszter Elvtársnak, hogy levelemmel felkeresem, s itt is először a magam gondjával, problémájával kezdem, de sajnos nemcsak én egyedül vagyok ilyen helyzetben még Kiskunhalason sem. Nagy szeretettel vártuk első gyerekünket, de sajnos, szülési sérülés miatt mozgásképtelenné vált. Nevelésében, gondozásában fáradtságot nem ismerünk, nagyon sokat segít ápolónő édesanyám. Amíg remény volt javulásához, addig évekig — több ízben — először az úgynevezett „szülők iskolájában” foglalkoztak vele, majd bentlakó volt a Mozgássérültek Nevelőképző- és Nevelő Intézetében Budapesten, de sajnos azt már kinőtte. Ebben az intézetben igen sok gyermekkel eljutnak arra a pontra, amikor visszaadják a szülőnek gyógyultan, de sok gyermeken már az ő lelkes munkájuk sem képes segíteni. A gyereket hazaadják, vagy egészségügyi gyermekotthonba utalják. Ezek az intézmények igen szűkös be- fogadóképességűek, ... ezért szeretnénk kezdeményezésünket a Miniszter Elvtárs elé terjeszteni amely bizonyos mértékben enyhítene a gondokon. A Nemzetközi Gyermekév, valamint az 1980-ban meghirdetett Mozgássérültek éve jegyében szeretném kezdeményezni, hogy társadalmi összefogással egy egészségügyi gyermekotthont hozzunk létre Kiskunhalason olyan gyermekek részére, akik mozgásképtelenek ugyan, de szellemileg épek. Tudomásom szerint ilyen intézet még nincs hazánkban, ahol ilyen szempontból differenciált elhelyezésre lenne mód. Férjemmel — művezető — életünk további fő céljának tekintenénk ezen intézet létrehozását. Már most felajánlunk 5000 forintot. Ezen túl vállalnánk a majdani épület tetőszerkezetének költségeit, ezenkívül a két ügyeletes nevelői szoba teljes bebútorozását, évi 200 óra ápolási munkát díjtalanul, évi 100 óra karbantartó munkát. Megértő támogatásában bízva: tisztelettel Tóth István Tóth Istvánné üzemmérnök Kiskunhalas, 1979. nov. 26. □ □ □ TISZTELT TÖTHNÉ ELVTÁRS- Nö ÉS TÓTH EL VT ARS! Az Egészségügyi Miniszter Elvtárshoz írt levelükre a következőket válaszolhatom. Az olyan intézetekre, amilyenről Önök írnak, valóban nagy szükség lenne. Köszönjük levelüket és javaslatukat, melyet a konzultáció céljából megküld- tünk a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének. Elvtársi üdvözlettel Dr. Pintér Attila osztályvezető Budapest, 1980. január 24. □ □ □ KEDVES FŐORVOS ÜR! ... örömmel küldöm a mellékelt kártyát, tessék úgy tekinteni, mint az első tárgyi bizonyítékot! A papíripar egyik szocialista brigádja készítette társadalmi munkában, egyik napról a másikra. Érveléseim alátámasztására — hogy miért Kiskunhalason legyen a mozgássérültek intézete — a következőkre hivatkozom: itt van a kórházon kívül, de vele szoros egységben az egészségügyi szakiskola, az egészségügyi szakmunkásképző. Ha mindkét iskola 1—1 napot felajánlana hetente, sokat könnyíthetnének a fürdetésben. Van minden kívánatos is- . kolatípus: szakmunkásképző, gimnázium, általános iskola, óvoda. K foglalkoztatáshoz: háziipar, dobozgyár, papíripar stb. Sok munkahely csak arra vár. hogy jelenjen meg valamilyen fórumon a felhívás, és már csatlakoznak is. Nagy lépést tettünk előre érzésem szerint a múlt,, héten. amikor ,a kiskunhalasi építőipari vállalat igazgatója segítő szándékáról biztosított. Jól ismerem, fix pont! Kérem Főorvos Urat, „hagyja nyitva az ajtót a postaládát” az ügy számára. Tisztelettel Tóth Istvánné Kiskunhalas, 1980. február 25. (Folytatjuk) Heltai Nándor BÁCS MEGYEIEK ALGÉRIÁBAN (II.) Munkahely az Atlasz fennsíkján A Sidi-Aissa közelében dolgozó magyar munkások egyszerűen Holdbéli tájnak nevezték el ezt a •kopár, köves, agyagos vidéket — mondta Rigó István, a Volán Vállalat igazgatója, akit még kiutazása előtt kértünk meg arra, gyűjtsön lapunk számára anyagot — ahol tenyérnyi zöld folt sem élénkíti a napfény vibrálását. Nagyon ritkán esik az eső, de amikor zuhogni kezd, a kősivatag agyaga olyanná válik, mint a korcsolyapálya, s gépkocsikkal mozdulni sem lehet. A munkának pedig haladnia kell, hiszen nem túlságosan kényelmes a norma. A VOLÁN 9. számú Vállalatának hat gépkocsivezetője, akik egy autóbuszt, két ZIL-billencset, két Skoda billenős pótkocsis szerelvényt, egy ZIL fixplatós gépkocsit vezetnek, nincsenek könnyű helyzetben. A szállítási útvonal a következő: az algíri kikötőből Bli- da, majd Medea, át az Atlasz hágóján, amely 1400 méter magas; majd Sidi-Aissa. Ezen a 180 kilométeres úton kell a munkahelyre szállítani az alapozáshoz szükséges vasanyagot,' betonacélt, a tárolókhoz szükséges szénkezeteket és berendezéseket., Algériában az utak jók, .de a szállítás mégis óriási nehézségek elé állítjá a gépkocsivezetőket. A példa kedvéért csupán egyet ezek közül: A billenős pótkocsis szerelvénnyel kell szállítani a hosz- szú betonacélt s bizony a kanyarokban — ebből pedig akad jócskán — araszolnia kell a gépkocsiknak. Előfordulnak veszélyes helyzetek is. A munkahelyre ho• Sidi-Aissa melletti gabonatároló alapjainak acélváza, háttérben a konténerváros. Jobbra: Sidi-Hadjeresben már ássák az alapokat. Wfc9 mt-1 .*v,i • Berger Ferenc a Skodával homokért indul mokot kell szállítani a mintegy 70 kilométer távolságra levő homokbányából. A munkások figyelmét már kezdetben felhívták arra, hogy a homokbányában előfordul a szarvasvipera, amelynek marása halálos. A szarvasvipera mérge másfél perc alatt képes megölni az embert. A homokbányában a gépkocsivezetők nem szállhatnak ki csakúgy, mint a markoló kezelője sem. Minden gépkocsiban védőszérum áll rendelkezésre arra az esetre, ha esetleg mégis megmarná őket a vipera. A gépkocsivezetők azonban mégsem félnek, bár óvatosak. Olykor lapáttal veszik üldözőbe az alig 70—80 centiméter hosszú hüllőt, s amikor sikerül megölni, trófeaként teszik el emlékbe. A legnagyobb nehézséget és gondot a meleg okozza. A munkahelyeken, az árnyékban 50—60 fokot mérnek, de a vezetőfülkében még ennél is nagyobb a hőség. Talán télen a legkellemesebb, hiszen az átlaghőmérséklet csupán 20—25 fok. A kint dolgozók mondják. hogy a nagyobb hőséget is köny- nyű megszokni, ugyanis viszonylag kicsi a páratartalom. Sokkal nehezebb helyzetben vannak a KUNÉP munkásai, akik a kiásott alapokat töltik meg Vasbeton-szerelvénnyel, hogy utána elkészítsék az alapokat. A napon dolgozni bizony fáradságos és kimerítő. Sidi-Aissában már „kibú^ tak” a föld alól, s már messzire látszanak a vasbetonelemek. A távolabbi munkahely Sidi-Hadje- res-ben még csak az alapok kiásásánál tartanak, de a szükséges gépek rendelkezésükre állnak s a szállítással semmi gondjuk nincs. A munkarend, akárcsak itthon, ugyanúgy alakul, s ebben sem a vezetők, de maguk a munkások sem ismernek tréfát. Valóban keményen dolgoznak s olykor többet is, .mint amennyit elvárnak tőlük. Jellemző erre, hogy a legjobban igénybe vett gépjárművek közül egyetlen egy sem állt műszaki hiba miatt, igaz. a két szeI relő ha kell éjjel-nappal dolgozik a járművek kijavításán. Sokszor maguk a munkások mondják azt, mit is tehetnének ezen a kopár, még madár sem jár.ta vidéken, dolgoznak, teszik a dolgukat. Igaz. ebben az is benne van, hogy szinte valamennyien érzik azt a nagy felelősséget, amely rájuk hárul: hírnevet szerezni a magyar munkásnak, a magyar termékeknek, berendezéseknek. Igyekeznek a kint élő munkások jó kapcsolatot teremteni a helyi lakossággal. Sidi-Aissa város vezetőinek igen jólesett, s ezt nem győzik eléggé hangsúlyozni, a magyarok kezdeményezése. A város közelében a konténervárosban lakók felajánlották, hogy társadalmi munkában a város főterén parkot létesítenek. Hittek is nem is, amikor ezt bejelentették, ám nemsokára — amikor elkészültek a munkával — már nem hitetlenkedtek, hanem csak dicsérték őket. Galambos Illés létesítfnény- igazgató csak felső fokú jelzőkkel emlegette a Volán gépkocsivezetőit, akik mindig pontosan érkeztek az anyaggal, szállították el a szükséges földet, rajtuk sosem múlott a határidő betartása. Gémes Gábor
