Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. január 30. Közös érdekeltség, jövedelmező gazdálkodás Beszélgetés dr, Boza Józseffel, az MSZMP kalocsai Járási Bizottságának első titkárával • A hektáronként 10 ezer kilogrammos kukoricatermés betakarítására alkalmas kombájnok a BKR bajai géptelepén. A kalocsai járási pártbizottság december lS-én tárgyalta az V. ötéves terv teljesítéséről, a VI. ötéves terv leiadatairól készített előterjesztést. Megkértük DR. BOZA JÓZSEFET, a járási pártbizottság első titkárát, hogy az előterjesztés és vita alapján értékelje az elmúlt öt esztendő erőfeszítéseit és szóljon a következő tervidőszak főbb tennivalóiról. — Azokat a célokat, melyeket az 1975. február 8-i járási pártértekezleten magunk elé tűztünk, összességében megvalósítottuk. A gazdasági növekedés üteme nem volt egyenletes, de meghaladta mind az országos, mind a megyei átlagot. Húsz ipari üzeme van a járásnak. Termelésük évi 8—10 százalékos növekedését terveztük, s ezzel szemben évi átlagban 16 százalékos növekedést értek el. Ez a dolgozók nagyszerű helytállását dicséri. Fontosnak tartom, hogy a községek egyik ipari üzemében sem termeltek gazdaságtalanul. A mezőgazdaság a tervezettnek megfelelően fejlődött. A negyedik ötéves terv utolsó esztendejéhez viszonyítva, termelését 19—20 százalékkal növelte. Ez a munka termelékenységének javulásából adódott. Az állami gazdaságok öt év alatt 50 százalékkal emelték termelésüket, a szövetkezetek viszont üzemenként változó mértékben. A negyedik ötéves tervhez képest, az V. ötéves tervben a búza termésátlaga hektáronként 810 kilogrammal, a kukoricáé 770 kilogrammal nőtt. Más megközelítéssel ez azt jelenti, hogy az előző tervidőszak éveiben a járás búzatermésátlaga 19,6 százalékkal, a megyéé 17 százalékkal emelkedett. A kukorica megyei átlaga 12 százalékkal, itt a járásban 53,8 százalékkal volt magasabb. Ezért is vállalkoztunk a 10 ezer kilogrammos hektáronkénti kukoricatermés kísérletére a BKR-rend- äi£l‘ ’ Segítségével.J uy><ur> ' A járási pártbizottság mind-. éMk'ismeretében1 jöggár tette dinamikusnak a mezőgazdaság fejlődését. Nincs szégyenkeznivalója a járásnak annak ellenére, hogy nyilvánvalóan gondjai is vannak. Ne mondjak mást, a gazdálkodásban a hatékonyság alapkövetelmény. Ehhez a vállalati, üzemi rugalmasságot, az önállóságot, a gyors, a követelményekhez igazodó intézkedések feltételrendszerét meg kellett teremteni. Anélkül, hogy kitérnék a gazdasági szabályzók hatására, a megváltozott gazdasági körülményekre, indokolttá vált, hogy néhány változást hajtsunk végre a testületi munkában és a járási pártapparátus munkamódszerében is. — önként adódik a következő kérdés: 1980-Jban az új ár- és szabályozó rendszer bevezetése miként hatott a mezőgazda- sági üzemekre? — A szabályozó rendszer szigorúbb gazdálkodást követelt. A tervcél és szabályzók közötti összhangot a gazdaságpolitika elvi alapján kellett, s kell a jövőben is megteremteni, vagyis a célok és eszközök korábbinál lényegesen jobb összehangolására van szükség. Testületünk úgy értékelte, hogy az üzemek, főként a mezőgazda- ságiak, jól alkalmazkodtak a köz- gazdasági körülményekhez. Növelni tudták nyereségüket, a tagok jövedelmét és a közös alapot. A tervidőszak elején néhány közös gazdaság, a homokmégyi Aranykalász, az öregcsertői Petőfi, a szakmári Alkotmány, a du- napataji Petőfi Tsz elég gyengén működött. Gazdálkodásuk a tervidőszak végére stabilizálódott. Vagyis kemény és szervezett munkával, odafigyeléssel tisztes, becsületes eredményt értek el. Ugyanakkor a rossz termelési, gazdasági szerkezet, a vezetési hibák következtében az apostagi Dunamenti Tsz-ben jelentős veszteség keletkezett. Ttt tehát nem a változó közgazdasági körülmények hatásáról van szó. Ez a szövetkezet több éven át gyenge eredményt tudott felmutatni. Ennek okát a járási pártbizottság is elemezte. A gazdaságot végül szanálni kellett. Az eljárás közben az említetteken kívül bizonyos visszaélésekre is fény derült. Anélkül, hogy most a részletekbe bocsátkoznék,' az ügy tanulságát le kell vonni. Ezt a következő pártbizottsági ülésen tesszük meg. — Az ország négy agráripari egyesülése közül egy Kalocsán, és a járásban működik. Közismert nevén a KAGE, hogyan és miben segítette a járás előtt álló gazdasági célok megvalósítását? — Az egyesülés tervszerű munkájának is tulajdonítható, hogy a zöldségtermesztés, ezen belül a fűszerpaprika jövedelmezősége javult. A KAGE segítette a zöldségtermesztés legkorszerűbb technológiai feltételeinek megteremtését, elterjesztését. Csökkent az üzemek között a termelés színvonalbeli különbsége. Közös beruházásból létesült Kalocsán az agrokémiai telep. Beszerzett a KAGE egy zöldségszárítót és felépített egy vetőmagtisztító telepet. — Az V. ötéves terv, valamint a járási pártértekezlet 1975-ben a termelés, az élet színvonal dinamikus fejlődését irányozta elő. A gazdálkodás külső és belső feltételeinek változása nyomán miként értékeli a lakosság életszínvonalának alakulását? — A tervidőszak első három évében a tervezettnél kedvezőbben változott a lakosság életszínvonala, azóta viszont mérséklődött a növekedés üteme. A lakosság kiadásainak szerkezete lényegesen nem változott. Nőtt a lakásra, a lakáskultúrára, a járművekre, tartós fogyasztási cikkekre fordított'kiadás.’ Az egy főre szá-> mított havi átlagbér az iparban- 2211 forintról 3149 forintra emel-1 kedett, vagyis öt év alatt 42,4 százalékkal. A szövetkezetben az egy személyre számított átlagrészesedés 29,5 százalékkal, összegszerűen 49177 forintra emelkedett. A tervidőszakban jelentősen előreléptek a köz- és munkahelyi étkeztetésben. Itt említem meg Har- tát, Dunavecsét, Szalkszentmár- tont, mint legkorszerűbbeket. Dus- nokon, Fajszon, ahol ez még nem rendeződött, szintén folyamatban van a megoldás. — A tervidőszakban hogyan fejlődött a gazdasági egységek pártalapszervezeteinek irányító munkája? — Eredményeink annak is köszönhetők, hogy a pártbizottság és a felsőbb pártszervek útmutatásainak megfelelően az alapszervezetek a helyi viszonyokhoz igazodva döntöttek, fontos kérdésekben. A kommunista kollektívák, a párttagság megértette mindenkori feladatát, mozgósított a végrehajtásra. Példát említek: Ismert, hogy 1979.- augusztus 19-én nyilvánosságra hozták az MSZMP KB állásfoglalását a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyrő). Ezt valamennyi üzem pártalap- szervezete feldolgozta. Kezdeményezésükre vállalásokat tettek a szocialista brigádok, a munkahelyi kollektívák. Azt tapasztaltuk, hogy a korábbi vállalásoktól ezek több tekintetben eltértek. Megtartották és megújították az éves tervükben feltüntetett mázsákat, a litereket, a hektárokat, de a munkafelajánlások súlya a minőségre, a termékek exportképességére, az olcsóbb, a gazdaságosabb termelésre irányult. Régebben az volt a gyakorlat, hogy az üzemek az éves gazdasági terveiket a járási célok és a lehetőségek határa alatt szabták meg. A biztonságra való törekvés mellett, ennek kissé prémiumszerzési szempontja is Volt. A pártalapszervezetek az utóbbi években arra ösztönöztek, hogy az üzemi tervek korántsem maradjanak a lehetőség határai alatt, és a gazdasági-politikai érdekek előbbsége, a szocialista gazdaság etikai elve érvényesült. — Térjünk át a következő tervidőszakra. — Politikai céljaink adottak. Ennek megfelelően kellett gazdasági feladatainkat, a megvalósítás eszközeit kidolgozni. Egészében fontos teendő a termelés hatékonyságának fokozása, a műszaki fejlesztés és ahol indokolt, a szerkezeti változás meggyorsítása. A járás néhány üzeme nemcsak a hazai piacra termel. Náluk a nemzetközi versenyképesség a döntő. A jövedelmező, a gazdaságosabb termelés érdekében észszerű takarékossággal kell csökkenteni a költségeket, s a meny- nyiség növelése mellett a minőséget kell elsősorban javítani. Ez az általános elv. Ami a konkrét feladatot illeti, az iparban a fejlesztési célokat Kalocsa várossal összehangolva szeretnénk megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy az ipari termelést olyan keretek között növeljük, ami a város üzemeitől nem von el munkaerőt. — A mezőgazdaság hatodik ötéves tervében 15—18 százalékos termelésnövelést jelöltünk meg, évi átlagban 3—3,6 százalékos fejlődési ütemmel. Megítélésem szerint ez reális, de szélesíteni kell a gazdasági együttműködést, az egyes szektorok és üzemek között. Jobban kihasználni a növénytermelésben a termelési rendszerek nyújtotta lehetőségeket. Itt említem meg, hogy szükséges átmenetileg csökkenteni a fűszerpaprika vetésterületét, mert csak akkor igazodik a feldolgozó kapacitáshoz. Ugyanakkor szeretnénk lényegesen javítani a fűszerpaprika minőségét. Ebben a munkában a kalocsai fűszerpaprika-kutató állomásra, 'mint tudományos bázisra támaszkodunk:.^ Állattenyésztésben a férőhelyek jobb kihasználása, a tenyésztő munka javítása, a hozamok növelése az egyik feladat. A duna- szentbenedeki Üj Hajnal Tsz szakosított szarvasmarhatelepet épített, a többi szarvasmarhatartó gazdaságnak pedig a technológiát szükséges korszerűsítenie. A sertés- és a baromfitartás mennyiségi és minőségi fejlesztése a cél a jelenlegi adottság jó kihasználásával. A közélelmezésben mind jelentősebb szerepe van a halnak. Ennek tudatában belterjesebb halgazdálkodásra célszerű áttérni, elsősorban a járás szikes talajú területein. Hartán halastavat építenek, Tasson és Szakmáron bővítéssel valósul meg a korszerűbb halgazdálkodás. — Sokat fejlődtek a háztáji és kisegítő gazdaságok. Mi a további feladat? — Az a meggyőződése a párt- bizottságnak, hogy bőven van lehetőség a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok együttműködésére. Erre számtalan jó példa van a járásban. Célszerű a munkaigényes zöldségféléket a háztájiban nagyobb mértékben termeszteni, s az üzemeknek azt segíteni. A háztáji gazdálkodás piacérzékeny. Jobban igazodik a mindenkori igényekhez. Ez előnyös abból a szempontból is, hogy az értékesítés kiegyensúlyozottabb; lesz, és egyben ösztönzi a termelési kedvet is. Az a véleményem, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok jelentős mértékben befolyásolták és befolyásolják a mezőgazdasági termelés alakulását. Erre utal, hogy a Bács-Kiskun megyei Ál- látforgalmi és Húsipari Vállalat kalocsai kirendeltségének kimutatása alapján a háztájiból 1976- fcan több mint 28 147 sertést vásároltak fel, 1980-ban pedig 56 761 vágósertést, ugyanakkor a közös gazdaságokból a tavalyi fel vásárlás 64 351 volt. az 1976-os 61 000 darabbal szemben. Űgv vélem, az említett Szám önmagáért beszél, és mutatja feladatainkat is. — Befejezésül miben látja a gazdálkodó szervek és munkás- toVektivák jövedelmező gazdálkodásában való közös érdekeltségét? Együttes cselekvésre van szükség a gazdálkodó szervekkel, a munkáskollektívákkal, mert csak így valósítható meg a VI. ötéves terv járási programja. Ebben döntő láncszem a párttagság egységes akarata, cselekvési készsége, amely eddig is mindenkor megmutatkozott. B. F. HÁZUNK TÁJA Hasznos tudnivalók a gyümölcsfák telepítése előtt Jó néhány klskerttulaj- donosnak nem sikerült gyümölcsfacse- metéit ősszel beszerezni, ezért tavasszal fognak telepíteni. Jó ilyenkor tudni — a vásárláskor —, hogy milyen fajtát keressenek, amelyek egymást termékenyítve segítik a jobb és nagyobb mennyiségű gyümölcs termelését. A fajtatársításkor a termesztés mennyiségi fokozásában további tartalékot jelent a nagy termőképességű fajták felhasználása. Ez azonban csak úgy valósítható meg, hogy ha az önmeddő vagy a nem kielégítő mértékben önter- mékenyülő fajtákat pollent biztosító, együttvirágzó fajtákkal telepítjük el. E fajták gazdaságos és biztonságos termesztése csakis vegyes ültetéssel érhető el. A hazánkban termesztett gyümölcsfajok és fajták nagyobbrészt idegen megporzást igényelnek, önmeddő fajoknak ismerjük az almát, a körtét, a cseresznyét és a mandulát, öntermékenyülök- nek pedig az őszibarackot, a málnát, a szamócát és a pirosribiszkét. A meggyfajták között vannak öntermékenyülők, mint a Meteor korai, az Újfehértói fürtös vagy az Érdi bőtermő. A kajszifajták általában öntermékenyülők. Néhány fajta azonban idegen megporzást igényel. A szilvafák is jól termékenyülnek saját virágporuktól, míg egyes fajták, például a Debreceni muskotály önmeddő. A megporzás feltételei Már a gyümölcsfák telepítésekor biztosítani kell a kedvező megporzás feltételeit. Minden esetben figyelembe kell venni a fajták sajátos virágzási és termékenyülő viszonyait. Ha egyes gyümölcsfajoknál a fajták között választási lehetőség van, akkor a telepítéskor elsősorban az öntermé- kenyülő fajtákat kell előnyben részesíteni. Az önmeddő fajták esetében pedig minden esetben fontos a jó termékenyítő fajtával az együttvirágzás biztosítása. Az éryényes megporzás. egyik feltétele a virágzási idő ismerete. A pollent adó fajták kiválasztásában nélkülözhetetlen, hogy a két vagy több fajta együtt virágozzék, mert ellenkező esetben hiába ad megfelelő mennyiségű port a fa, ha már a megporzándó virágok nem alkalmasak a termékenyítésre. A gyümölcskötődés érdekében arra kell törekedni, hogy olyan fajtákat telepítsünk, amelyek együttvirágzása a lehető legszorosabb legyen. A jó termés eléréséhez a nagy tapasztalattal rendelkező kertészek véleménye szerint, a megporzándó és a pollent adó fajták 3—6 napos 30—40 százalékos együttvirágzása elegendő. A gyakorlat, különösen az új fajták térhódításával azonban azt is bizonyította, hogy ennél jobb — 50—70 százalékos — virágzási idő átfedést kell biztosítani. csak 6—8 méterig hatékony. Mivel a pollenátvitelt — megporzást — elsősorban a méhek és a vadrovarok végzik, fontos a növény- védelem „méhkímélése” a virágzás idején. Tudni kell azt is, hogy egyes gyümölcsfajok virágait a méhek másképpen látogatják, például a körtefa virágait kellemetlen illatuk és kisebb nektártartalmuk miatt ritkában keresik fel, mint a málnáét, amely igen sok nektárt tartalmaz. Tehát a növények együtt-telepítése esetén már eleve kevesebb körtetermés várható. A méhek megporzási hatósugara 200—500 méter. Ezzel számolva, érdemes körülnézni a környező kertekben, hogy ott milyen fajtákat telepítettek a szomszédok. A fajtatársítás egyéb problémái Az optimális fajtaszerkezet kialakításakor a szedés- és érésidő is fontos befolyásoló tényező. Tehát nemcsak az együttvirágzás- ra kell törekedni, hanem az egyes fajták érési és szüreti idejének figyelembevételével kell a megfelelő fajtaszerkezetet összeállítani. Amennyiben kevés a gyümölcsfa, célszerű olyanokat választani, amelyek folyamatos érést, szedést biztosítanak, ilyenkor kevesebb a gond az értékesítéssel, hiszen a nagy mennyiségű termés nem egyszerre jelentkezik. Növényvédelmi problémákat is jelent a fajtatársítás. Elsősorban a kórokozókkal és kártevőkkel szembeni eltérő fogékonyságuk jelent nehézséget. A virágzás a legtöbb kártevő és kórokozó számára az egyetlen lehetséges fertőzési időszak. Ennék: megfelelően, kártételük^ megakadályozására már korábban kell gondolni. Hogy csak néhányat említsünk: a körte és a szilva termésének mennyiségét veszélyeztető kártevők a körte- és a szilvadarazsak. Kifejlett egye- deik a virágzás alatt helyezik to- - jósaikat a csészelevelekbe. Kártételüket a virágzás utáni permetezéssel lehet csökkenteni. Azonban minél később kerül sor a sziromhullás utáni első permetezésre, annál kisebb a védekezés hatékonysága. A kaliforniai pajzstetű elleni védekezésnél a csonthéjas ültetvényekben egyik lehetőség az előbáb- és bábállapotban levő hímek elpusztítása, érre azonban csak akkor van lehetőség, ha ezzel a fejlődési időszakkal a későn virágzó fajták nyílásideje nem esik egybe. A virágpor szóródása fajonként és fajtánként eltérő. Bács-Kiskun megyében leginkább a rovar- megporzású gyümölcsfajok terjedtek el. Ezeknél is beszélhetünk szélmegporzásról, de ez a szomszédos fákra érvényes, hiszen Láthatjuk tehát, hogy a fajták különböző érési ideje a kémiai védelemnek sok esetben legsúlyosabb akadálya. Részletes ismertetésre nem-térhetünk ki, ezért csak a Bács-Kiskun megyében található legfontosabb fajokra és fajtákra szorítkozunk. ötletek a fajtaválogatáshoz Az ALMA rovarmegporzású gyümölcsfaj. A szél csak kivételes esetekben szállít olyan mennyiségű virágport a szomszédos meg- porzandó fák virágaira, hogy megfelelő termésmennyiséget biztosíthat. A pollenadó fajtákat célszerű 25 méterre telepíteni egy-? mástól. A hazánkban termesztett almafajták önmeddők. A fajtaváltozatok és a spurok alapfajtájukkal egymást nem termékenyítik. A termékenyítés szempontjából pedig ugyanúgy viselkednek, mint az alapfajták. Nagy körültekintést igényel a hibridfajták társítása is. A Ceglédi pirost jól termékenyíti az Egri piros. A Jonatán-fajtákat, kiónokat általában a Starking, Starkrimson és a Golden Delicious termékenyíti jól. A Golden-fajtacsoportot a Stark-' rimson Delicious, a Starking, va-‘ lamint a Jonatán M 41 terméke- nyítl jól. A Starkingot pedig á Jonatán valamint az M 41-es kiónja termékenyíti jól. A KÖRTEFAJTÁK is önmeddők. Gyakorlatilag a legelterjedtebbek hazánkban a Hardenpont téli vajkörte, a Bőse kobak, a Hardy vajkörte, a Vilmos körte, valamint a Diel vajkörte. A körtéről tudni kell, hogy virágpora nedvesebb és ragadósabb, mint az almáé, valamint kevés nektárt' tartalmaz, ezért a rovarok egyrészt nem tudnak elegendő virágport szállítani, másrészt a körtefákat hátrányban részesítik máé, egyidőben virágzó gyümölcsfajok? kai szemben. A Clapp kedveltjét jól termék kenyíti a Vilmos körte, a Bőse. kobak és a Hardenpont téli vaj-' körte; a Vilmos körtét a Clapp kedveltje és a Bőse kobak; a Bőse kobakot a Clapp kedveltje és a Vilmos körte. A Diel vajkörtét a Bőse kobak, amely jó pollenadója a Hardenpont téli vajkörtének is. A cseresznyefajtAknAl az önmeddőség törvényszerű. A meggyfajtáknál a teljesen önmeddőktől az öntermékenyülőig műiden fokozat előfordul. Ha. á i£sferes2!nyefajtákaP‘ társítjuk® ÍPj 'kor célszerű a Jaboulay-t együtt ültetni a Bigarreau Burlat-tal; a Bigarreau Burlat-ot pedig a Ja- boulay-val., A Solymári gömbölyűt a Hedelfingeni óriással, ahogy a Germersdorfi óriást is. A Hedelfingenit pedig a Germersdorfi óriással. A MEGGY árufajtái közül az Érdi nagy gyümölcsűt jól termékenyíti a Meteor korai, a Pándy üvegmeggy korai és középidőben (7, 9, 48, 115, 141,) virágzó' kiónjait Cigánymeggy 3, 7, 59 vagy Parasztmeggyel, illetve' Hartai meggyel ültessük együtt. A késői Pándit ugyanezek a cigánymeggyek a 3 kivételével porozzák. A kedvező megporzás feltételeit a meglevő fákon különböző módon végezhetjük el. Leginkább át- oltással vagy kivágással és újra- ültetéssel. Az átoltás legalkalmasabb módja a szemzés. Az alma- és körtefák átoltására használhatjuk a szemzés mellett a vesz- szőknél a párosítást, a kecskeláb- ékezést és a héjaláoltást a galy- lyaknál és az ágaknál a javított hasítékoltást. Cl. P. Kritikus értékelés a gyümölcsfélék értékesítéséről A közelmúltban jelent meg dr. Laczkó Tibornak, a megyei ZÖLDÉRT igazgatójának a Gyümölcsfélék értékesítése című körfyve. Ismeretes, hogy hazánk az egy személyre jutó friss gyümölcs fogyasztásában előkelő helyen áll« Európában csak a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország ’ és Olaszország előzi meg. Lehetséges, hogy méginkább növekedne az érdeklődés, ha kiegyensúlyozottabb volna a kereslet és a kínálat. Ez utóbbit az événként megtermelt mennyiségen kívül á kialakult fogyasztói árak határozzák meg. A friss gyümölcsfélék sajátos szabadpiaca Jelentős hatást gyakorol az állatni’ és. szövetkezeti szaküzletek éves forgalmára. A ZÖLDÉRT vállalatok — mint ahogy azt a szerző könyvé- bén megjegyzi — szaküzleteiben megvásárolt gyümölcsfélék meny- nyisége csupán 20—35 százaléka a lakossági gyümölcsfogyasztás Összességének. Itt az árukínálat a szabadpiacinál kiegyensúlyozottabb és sokoldalúbb, a fogyasztói Or. Laczkó Tibor Gyümölcsfélék értékesítése árak színvonala mérsékeltebb. Ennek ellenére az említett vállalat szaküzleteinek gyümölcskínálata még ma sem mondható kiegyensúlyozottnak a tervszerű és a jelentős anyagi kockázatvállalás mellett sem. A szerző a kivezető utat a vállalatok szaküzleteiben alkalmat, zandó rugalmasabb üzletpolitikát; ban látja. A szerző foglalkozik a forgalmazó és a feldolgozó vállalatok termelői kapcsolataival, az áruismerettel, a gyümölcsfélék átmeneti és tartós tárolásával, a termesztési, kereskedelmi és forgat-’ mazási gyakorlattal. Külön feje-, zetet szentel az árpolitikának, s hangsúlyozza a rugalmas ármegállapítás szükségességét. A helyes felvásárlási árakat csak megközelítő pontosságú áru- becslés birtokában lehet kialakítani. A szerző megjegyzi, hogy a rugalmas ármegállapítást a valóságos árualapokhoz való igazol dás indokolja. A felesleges ingp- doztatás kedvezőtlen hatással van a termelőkre és a fogyasztókra egyaránt.
