Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

1931. január 30. • PETŐFI NÉPE • 5 PÓTOLJÁK A HIÁNYOKAT Iskolák átmeneti időben ÚTTÖRŐÉLET Nem sokkal több, mint egy esztendő van hátra ahhoz, hogy minden osztályban az új tantervek szerint tanítsanak. Az előkészítő folyamat soha nem látott mozgásba hozta az intézményeket, s számottevő megterhelést jelent a pedagógusoknak. A továbbképzések gyakorisága eleve felgyorsította a munka­helyi életritmust. Az átállást ráadásul hiányos tankönyv-, feladatlap-, szemléltetőeszköz­ellátás mellett kell véghez vinni sok helyütt, így nem csupán a korábbi „kényelmesebb tempóhoz” képest vált pezsgőbbé a szakmai háttérmunka, hanem olykor érthetetlennek látszó szervezési elmaradásokkal is szembe kell nézni. Ezek az évek tehát a mindig megújulni képes pedagógusok próbatételét is jelentik. Közös érdek, hogy egyre többen jussanak túl megerősödve, edzet­tebbén a jelenlegi szakaszon. Eh­hez a központi közreműködés mellett helyi segítség, kezdemé­nyezőkészség szükséges. A na­gyobb igazgatói önállóságnak na­gyobb átgondoltsággal, tervszerű­séggel kell párosulnia a fejleszté­si elképzelések kidolgozásánál, amihez célszerű igénybe venni a pártszervek, szakszervezetek és a szakmai munkaközösségek part­neri támogatását. Felülről és önmaguktól ugyan­is , nem oldódnak még a dolgok. A kezdeményezések egyik intéz­ményes kerete az a megyei újítási szabályzat, amely 1978 szeptem­berében lépett életbe az alsó és középfokú intézmények számára. Bejegyzett újítás viszont csak el­vétve fordul elő. Biztató példák­kal szolgál viszont a kecskeméti székhelyű pedagógus-továbbkép­ző intézet, ahol megszületett a kis tanyai iskolák osztatlan ta­nulócsoportjainak oktatását se­gítő magnóvezérlésű feladatlapos tanítási módszer. A tapasztalatok alapján készül a 4. osztályok orosz nyelvi tanítása, a cigányta­nulók anyanyelvi előbbrehaladá- sa és az első osztályok felzárkóz­tatási programja is. Az új utak keresése, s a be­vált kezdeményezések népszerű­sítése elválaszthatatlan a rend­szeres és szervezett tapasztalat- cseréktől. A Pedagógus Szak- szervezet Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága szorgalmazta például az élenjáró iskolák látogatását. Így ismerhették meg a középiskolás nevelők a fakultáció bevédésé­vel összefüggő új oktatási rend­szer tapasztalatait és tanulságait a hódmezővásárhelyi és budapesti gimnáziumokban. Országos hírű pedagógiai kísérletekről tájéko­zódhattak a fővárosi, tatai és kis­kunhalasi helyszíneken. A szak­munkásképző intézetek munkájá­ban hasznosulnak azok a tapasz­talatcserék, amelyek a gazdasági és politikai vezetők, illetve taná­rok és szakoktatók eszmecseréjét eredményezték. Szorosabbá vált a kapcsolat az általános iskolák és a kiskunfélegyházi szakmun­kásképző intézet között is, ami előmozdítja a kölcsönös tájékoz­tatást és lehetővé teszi a közös eredményméréseket. Igen lénye­ges, hogy igazi munkakapcsolat tartsa össze a gimnáziumok, szak- középiskolák és az általános isko­lák szakfelügyelőit. A közeledés megindult: a felzárkóztató időszak kezdetének eredményeiről már többhelyütt tájékozódnak az álta­lános iskolák, hogy felhasznál­hassák azokat a középiskolai elő­készítő tanfolyamok szervezésé­ben. Jó lenne, há szélesebb körben is kamatozódhatnának az intéz­mények helyi erőfeszítései. A fa­kultációs kísérletben résztvevő kecskeméti Katona József Gimná­zium például fizikai szemléltető­eszközöket és fóliákat, földrajzi faliképeket, matematikai eszkö­zöket, számítógépes programot készített. A Bányai Júlia Gimná­zium és Egészségügyi Szakközép- iskolában felzárkóztató feladat­lapokat dolgoztak ki matemati­kából, orosz és magyar nyelvből. A 607. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet munkavédelmi-kör­nyezetvédelmi segédanyaggal, a 623. számú Ipari Szakmunkáskép­ző pedig faipari szemlél tető-esz­közök gyártásával pótolja a köz­ponti ellátás hiányát. H. F. BESZÉLGETÉS SOK-SOK SZEREP UTÁN, A MINDIG LEGFONTOSABB ÚJ PREMIER ELŐTT PÁLYAFUTÁSRÓL, BARÁTSÁGRÓL Beekett: Oszter Sándor J,XJ tő3 J'v-'UOUBm 219CT aOjI . • u Versengve tülekedtek a Koldus és királyfi szünetében a tizedik sorhoz a gyerekek. Melyikük fe­dezte föl a kecskeméti pályatár­sak premierjét megtekintő Oszter Sándort? Mostanában nem láttam ennyi lelkes aláírásvadászt! Rózsa Sándor személyesen! A tizenéve­sek első számú kedvence pilla- nátnyi szusszanás nélkül gyártot­ta az autogramokat. Népszerű művész. Az idősebbek jókora csoportja számára ő — az utóbbi évtizedekben színpadjaink­ról hiányzó — magyaros, vagy annak vélt. férfitípus. Mintha neki írta volna Móricz a dzsentri figuráját, a „kedély aranyával befuttatott;” Nem élhetek muzsi­kaszó nélkül főszerepét. Hat esz­tendeje hódít benne! Az előnyös kiállást kevéssé ér­tékelő középnemzedék azonban szívesen venné, ha a művész több­ször kamatoztatná tehetségét más­féle erőt próbáló feladatokban is. A mindenkit skatulyába gyömö­szölő gyakorlat miatt sajnos rit­kán jutott olyan nagyszerű alka­lomhoz, mint most a Nemzetiben. A Zsámbéki Gábor rendezésében játszott színdarabról olvastam édest és keserűt, de Oszter Sán­dor mindenki szerint remekelt. Bernáth László. például így mél­tatta: „a történelmi tablóképek­ben csak ő válik nemcsak az írott anyag, hanem a megvalósított já­ték szerint a herceg (és Cserhal­mi György) méltó ellenfelévé.” Kecskeméten is bizonyíthat. Beke Sándor kérte föl Anouilh Beekett avagy az isten becsülete című drámájának egyik főszere­pére. Korábban érkeztem a megbe­széltnél, így jó órányit láthattam egy különösen fontos jelenet pró­bájából. II. Henrik kíséretében elnyo­mott népéhez látogat a politikus- prímás: Beekett. Oszter Sándor és Tolnai Miklós alaposan meg­dolgozik a jellemeket megvilágító ütközések, a nyílt és rejtegetett ellentétek érzékeltetéséért. Mon­datról mondatra, olykor többszöri nekifutásra alakul a szituáció. A két főszereplő néha-néha egymás­hoz fordulva tárgyal egy-egy hangsúlyról, mozdulatról. Látszik, nem ezek a szerepek hozták ösz- sze őket. — Valóban — erősítette meg sejtésemet a vendégművész, ami­kor a fárasztó próba után beszél­gettünk. — Barátságunk nem kecskeméti, de itt fedeztem föl a Szőke István rendezésében játszott Heilbronni Katica főszerepében. Utána már ismerősként találkoz­tam veié forgatásokon, a szink­ronban, a rádióban. Rokonszen­vem találkozásról találkozásra erősödött. Miért kedvelem? Sze­retem játékát, értem gondolkodás- módját. Különösen tetszik, hogy öntörvényű ember, aki igyekszik maga magát adni szerepeiben. Vi- szolyog az üres általánosságoktól. — Tudtommal elfoglalt színész, miért vállalta a kecskeméti ki­rándulást? — Nem unatkozom, szentigaz, Most fejeztem be a Háry János lemezfelvételét. A címszereplőt alakítottam. Rövidesen megkezd­jük A mi ügyünk forgatását. A kétrészes gengsztertörténetben Garas Dezsővel szélhámoskodjuk végig életünket. Az előbb említett alkotást Szinetár György rendez­te, az utóbbit Dobray György vi­szi filmre. Valószínűleg a nyáron áll munkába a francia—ameri­kai—magyar együttműködésben készülő Bartók-film stábja, örül­tem a felkérésnek. Most vették le a Nemzetiben az Ulyés-darabot, a Dániel az övéi közt címűt Kedves feladat volt, jól fogadta a kritika is. — Nagy formátumú lapunkban is egy hasábot töltene meg szerepeinek felsorolása. Többször hívták külföldre is. Két esztende­(Méhesi Éva felvételei) je — legutóbb —, Csehszlovák iá­ban, forgatott. Spk rendezővel .dől-, gozott. Kitől kapott szakmailag a legtöbbet, 'kinek köszönhet a leg­többet? — Szerintem rendezők sem ké­pesek csodára. Van egy köre min­den színésznek, amiből a legzse­niálisabb rendező segítségével sem hozható ki. Legfeljebb a kör sugara tágítható, szűkíthető, attól függően, hogy miként hatá­rozzák meg az embert; találkozik adottság és feladat. Érzésem sze­rint jó munka lesz ez a játék, mert Beke Sándor kitűnően ért a helyzetteremtés lélektani igazsá­gaihoz. — Szavaiból arra következte­tek, hogy fontos, jó műnek gon­dolja Anouilh drámáját. — Így igaz! Tíz éve figyeltem föl rá. Viszonylag gyorsan meg­ismerkedhettek a népszerű szerző új művével a magyar nézők. Szá­zadunk nagy formátumú, nagy erejű megvilágosítójának tekintem. Annak a századnak, amelyben a politika meghatározóbb, mint a történelem folyamán bármikor. Ott van életünk legapróbb póru­saiban. — Mikor láthatja a kecskeméti közönség? — Február 5-re tervezik a nyil­vános főpróbát, a bemutató más­nap lesz. H. N. Nyitott ajtókkal Hármas évfordulót ünnepeltek az idén a kiskunhalasi Jurinovits Miklós úttörőházban: a névadó, a mozgalom, és a megyében első­ként kaput nyitott úttöröház év­fordulóját. Az emeletes épületet az esemény kapcsán 1,4 millió fo­rintos költséggel felújították, kor­szerűsítették a fűtést, kifestették a szobákat, termeket is. Az úttörő­ház tizenhét szakkörét az idén csaknem négyszáz úttörő látogat­ja rendszeresen, de ahogy az igazgatónő, Szécsényi Mihályné megfogalmazta: a kapu minden kisdobos és úttörő előtt nyitva áll! Ottjártunkkor éppen jelentős esemény zajlott: negyven hete­dikes és nyolcadikos pajtás mér­te össze tudását matematikából! A csapatvetélkedőkön első helye­zéseket elértek szorgalmasan töl­tötték a tesztlapokat, törték fe­jüket a „jó nehéz”-nek ítélt fel­adatokon. A munkáról, a szakkörökről, a tervekről az igazgatónővel, Far- kasné Péter Agnes járási- és Ke­rekes Katalin városi úttörő­elnökkel beszélgettünk. — Huszonhárom úttörőcsapa­tunk van a halasi járásban — mondta Farkasné —, valameny- nyien kivették a részüket az őszi betakarítási munkából, dolgoztak az épülő táborért. Most természe­tesen bekapcsolódnak a mozgás- sérültekért meghirdetett prog­ramba is! Minden csapatnál tud­ják, hogy a Halason épülő intéz­ményre pénzt gyűjtünk! Ezt az úttörők mindig hasznosanyag­gyűjtésből teremtik elő. Hozzáfog­tak tehát a papír, a textil és a fém gyűjtéséhez, Egyetlen gond van ezzel a munkával: nehézkes a községekben a hosszabb táro­lás, ha a MÉH vállalat a jelzett időben nem küldi az autót érte! Minden úttörővezető joggal remé­li, hogy ebben az akcióban a ko­rábbiaknál gördülékenyebben ad­hatják át a sok, szabad időben gyűjtött hasznosanyagot. — A városban — folytatja Ke­rekes Katalin — az Ady Endre úttörőcsapat kisdobosvezetője, Hegedűs Istvánné hívta fel a pajtások figyelmét erre a tevé­kenységre. Az úttörőház udvarát aprósá­gok népesítik be miközben beszél­getünk. Az épületben ugyanis egy óvoda is helyet- kapott, sőt,- itt az emeleten .van a gyermek­könyvtár is, ahova minden dél­után és csütörtökön délelőtt is jöhetnek az olvasni szerető kis­dobosok, úttörők. Hunyadi Csaba, a könyvtár vezetője friss diplomás, tavaly fejezte be a Bajai Tanítóképző Főiskolát. — Három szobában mintegy tízezer kötetünk van, ebből vá­logathatnak a pajtások. Tavaly nyolcszázötvenkét beiratkozott olvasónk volt, az idén eddig két­százötvenen jöttek újra. Engedem őket válogatni, nem faggatom fe­leslegesen arról, hogy milyen könyvet akarnak olvasni. Beszélgetésünket egy új ifjú olvasó szakítja meg, Takács Eri­ka, a Szűts József iskola nyolca­dikosa József Attilával kapcsola­tos könyvet kér. Siet, de azt még elmondja, hogy igazán a fantasz­tikus könyveket kedveli, és egész­ségügyi szakközépiskolába készül! A nagyteremben még javában folyik a verseny! Az úttörőház tizenhét szakköréről beszélgettünk az igazgatónővel. — Örömmel mondhatom, nincs mesterségesen fenntartott szak­körünk! Mind a tizenhétbe öröm­mel járnak a tagok. A legnép­szerűbb? Azt hiszem a go-kart szakkör, ide hatvanan jelentkez­tek ! Szombatonként engedéllyel, lezárjuk az előttünk levő útsza­kaszt és gyakorolhatnak a pajtá­sok! öt kocsink van — és négy további kilátásban —, azonkívül két motorkerékpárral is dolgoz­hatnak. Vezetőjük, Szabó K. László, az Autóközlekedési Tan­intézet helyi kirendeltségének ve­zetője, munkájáért nemrégiben kapott Kiváló Űttörővezető kitün­tetést. A szakkör jelentőségét a gyerekek nagyszerű, szabad leve­gőn történő időtöltésén kívül ab­ban látom, hogy segíti a pálya- választásukat. A hajdani szakkö­ri tagok egy része már műszaki pályán dolgozik, vagy ezzel kap­csolatos szakmát tanul. Másik nevezetes szakkörünk a bélyeggyűjtőké, amit Sziklai Ist­ván vezet, szép eredménnyel. A* pajtások tagjai lesznek a MA- BÉOSZ-nak, ez évi 200—300 fo­rintos kiadást jelent, és megkap­ják a hazánkban megjelent’ bé­lyegeket sorra-rendre. Fontosnak tartom a honisme­reti szakkört is. Ezt Fekete Dezső könyvtáros vezeti, igazán kivá­lóan. Ötvenegyen járnak a rádiós klubba. A felszerelést ehhez az MHSZ-től kapjuk. És hadd dicse­kedjem : folyamatban van egy önálló rádióadó-engedély kérel­münk! Lehet, hogy néhány hét múlva a mi gyerekeink is az éter­be sugározhatják a kapott jelü­ket: HA—8 ... Dolgoznak sakkozóink, fara­góink, szövőink, fúvós-zenészeink, lovasaink, riportereink. Lám, sze­retném felsorolni valamennyiü- ket! Amit még fontosnak tartok el­mondani az, hogy nagyon örü­lünk annak, ha az utcáról bejön hozzánk egy kisdobos vagy úttö­rő, csak azért, mert látja a kapun a táblát, és hogy benn gyerekek vannak... Nekik mindig végig­mutogatjuk a játékszekrények tartalmát, az éppen soron lévő szakköri foglalkozásokat. Nem faggatjuk tanulmányi eredmé­nyeiről, hanem azt akarjuk, hogy jól érezze magát itt, a házban, akkor is, ha nem akar semmilyen szakkörre járni! Közben a vetélkedőt befejezték, a bírálók elkészültek az értéke­léssel is. A nyolcadikosok közül a jános­halmi Hanga Csaba, a tompái. Simola József, és a kisszállást Varga Edit — illetve a halasi Forgács Tivadar, Benkő Zsolt és Faragó Márta került az élre. A hetedikesek mezőnyében a bo- rotai Vizkelethy Sándor, valamint két kisszállási: Malustyik Zsu­zsanna és Gémes Erzsébet jeles­kedett. A halasiak közül Szabó Tamás, Gyenizse Pál és Mészáros Miklós lett dobogós. A kisszállási pajtások nagyszerűen szerepeltek, leírjuk felkészítő tanáruk nevét is: Bor Józsefné. Az országos vetélkedőre az első két helyezettet nevezhetik, kíván­juk ott is öregbítsék megyénk és városuk, járásuk hírnevét! Selmeci Katalin REJTVÉN YFEJTŐKN EK Az elmúlt héten közölt rejtvény helyes megfejtése: 57. Könyvju­talmat nyert: Szabó Zsuzsanna, Nyárlőrinc; Blehó Andrea, Kis­szállás; Sillő Éva, Kiskunhalas: Fekete Katalin, Bugac; Kovács Dániel, Petőfiszállás; Dudás Zita. Kecskemét; Seres Rózsa, Kun- adacs; Borsos Antal, Ordas; Mo­gyorósi Béla, Bácsalmás; ifj. G4- licze József, Madaras. KÖNYVESPOLC Jevtusenko: Ballada a nekifutásról Jevgenyij Alekszandrovics Jev- tusenkót, körülbelül húsz év óta ismeri és tartja szómon a magyar irodalmi közvélemény. Az 1963- ban, több, mint 16 ezer példány­bán megjelent Rakéták es szeke­rek című, válogatott verseit tar­talmazó kötetét hetek alatt meg­vásárolták a verskedvelők, s kö­zülük sokan ma is ennek a könyv­nek, a verseiből ismerik és sze­retik — mert értik — Jevtusen- két, az immár ötvenedik életévé­hez közeledő „fiatal költőt”. A fiatal jelzőt természetesen nem cinikusan értjük, hiszen szenve­délye, szókimondása, tisztasága és hevülete alapján ma is jog­gal tartjuk fiatalnak Jevtusen- kót. 'Mostani — ugyancsak váloga­tott verseit tartalmazó — kötete, a Ballada a nekifutásról, számos, a korábbi könyvből megismert és megszeretett verset tartalmaz. Miben rejlik Jevtusenko népsze­rűsége? A válasz egyszerű: a köz- érthetőségben és a költői tiszta­ságban, őszinteségben. Mert vall­juk be, hogy az úgynevezett „vi­láglíra” a szélsőséges kalandozá­sok korát éli, mintegy mellékes­nek tartva az olvasót, a husza­dik század emberét foglalkoztató kérdéseket, gondokat, örömöket és reményeket. Jevtusenko azon­ban vallja és hirdeti, hogy nincs felsőbbrendű művészet, nincs em­berek, népek fölötti költészet, s az értelmes ember nem hisz, mert nem hihet az önmagáért való „köldöknéző” művészetekben. Jevtusenko fnostani kötete ti­zennyolc év terméséből ad ízelí­tőt (a verseket E. Fehér Pál vá­logatta) s bizonyos értelemben gazdagabb, más vonatkozásban pedig mintha szegényebb lenne ez a kötet a Rakéták és szekerek­nél. Említettük már, hogy sok vers ismerős a korábbi közlések­ből. Ezek a versek méltón kerül­tek a mostani összeállításba is, hiszen Jevtusenko legjobb alko­tásai közé tartoznak. Olyan ver­sek ezek, amelyek a szó klasszi­kus értelmében maradandó mű­vek, amelyekből kétségtelenül érezzük, hogy szerzőjük nagy köl­tő. A következő versekre gondo­lunk itt: Majakovszkij anyja, Ab­lak nyílik a fehér fák sorára, Ha eléred a negyvenet, A Szus- csevszkáján, Bűvölő, Kakasszó, Eltávoznak az anyák, Jöjjetek el a síromhoz majdan és — talán ezt kellett volna először említe­nünk — a Ballada a nekifutásról. A Rakéták és szekerek elősza­vában E. Fehér Pál említi, hogy Jevtusenko költészete Puskin és Majakovszkij költészetével tart ro­konságot. Ennek a nyomait egy­értelműen megtaláljuk a korábbi és a mostani válogatásban is. Gyakran azonban ez a rokonság mór — egy-egy sor erejéig — gondolati azonosságot jelent, mint például a Jöjjetek el a síromhoz majdan című versben is. Itt a következőket olvashatjuk: „Nem kell nékem labrador, se már­vány ...” Majakovszkij viszont így ír: „Fütyülök én a mázsás büszke bronzra...” A rokonság azonban természetesen mélyebb, és sokkal áttételesebb, mintsem felszínes. Puskin és Majakovsz­kij „követését” elsősorban az elvi szilárdság, az őszinteség, a haza és nép ázeretete, a tisztaság, a költői igényesség jelenti. Említettük, hogy a mostani vá­logatás gazdagabb, s egyben sze­gényebb is a korábbinál. Gazda­gabb, mert sok új, immár a bratszki-korszakban írott verse­ket találunk a jelenlegi kötetben. Szegényebb viszont, mert olyan korszakos versek maradtak el a mostani kötetből, mint az Akar-e Moszkva háborút, aztán a Min­ket zsúfolt villamos döcögtet stb. Hiányolunk néhány olyan ver­set, amelyet első feleségéhez, a feledhetetlen költőtárshoz, Bella Ahmadulinához irt Jevtusenko. Igaz, kettőt felvett a szerkesztő a mostani kötetbe, de legalább ilyen színvonalú még akadt vol­na kettő-három. Sajnos, nem hallgathatjuk el kétségeinket sem, mint ahogyan E. Fehér Pál sem hallgatta el már a Rakéták és szekerek be­vezetőjében sem. Az akkor meg­fogalmazott kétség most, közel húsz év múltán is időszerű, mert az újabb verseket olvasva nem egyszer találkozunk olyan sorok­kal, strófákkal, sőt egész versek­kel, amelyet felszínes indulatok, mímelt lelkesedések, frázisszerü közhelyek és nagyotmondások pörgetnek. A versekre fogékony olvasó, a költészetet értő ember ezeket észre veszi, és csalódot­tan lapoz tovább. Figyelembe kell azonban venni, hogy Jevtusenko költészete olyan közegben fogan és teljesedik ki, amely közeg szokásaiban, igényeiben eltér a mieinktől. Az olvasónak azonban nem ezeknek a verseknek az alapján kell megítélnie Jevtusenkót, ha­nem a már említett, valóban vi­lágirodalmi szintű alkotások alap­ján. A szó klasszikus értelmében vett nagy versek közül is kiemel­kedik a címadó, a Ballada a ne­kifutásról. Nem kétséges, hogy a hattyúfióka maga a költő, s az egész város a nekifutáshoz szük­séges utat, a kifutópályát szim­bolizálja. Az érzékeny fordítás tökéletesen adja vissza a vers eredeti hangulatát, képeit, szim- bolisztikáját. A kötetet az Euró­pa Kiadó gondozta. G. S. Üj kiadvány Berlinről A lipcsei Gustav Kiepenhaukr kiadó minden eddiginél részle­tesebb mű kiadását készíti elő Berlin kultúrájának történetéről. A 420 oldalas kötetben 600 il­lusztráció, közte 200 seines talál­ható. A képek zömmel a berlini, illetve az egykori brandenburgi határőrvidék múzeumaiban őr­zött emlékeket, kincseket mutat­ják be, csupán egyharmaduk szár­mazik más — NDK-, NSZK-beli — gyűjteményekből:' A mű mind tematikáját, mind a felölelt időszakot, mind pedig kiállítását illetően az eddigi leg­részletesebb, legtökéletesebb „Berlin-könyv”. Sok olyan doku­mentumot tartalmaz, amely eddig nem került nyilvánosságra, és ki­állításon sem volt látható. Képet ad a nép, az udvar életéről, er köl­eseiről, szokásairól, ismerteti a középkori törvénykezést, • szá­mot ad a művészetek úgyszólván minden ágának fejlődéséről. (BUDAPRESS—ADN)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents