Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

1981. január 29. • PETŐFI NÉPE • 3

A NÉPFRONT KONGRESSZUSI KÜLDÖTTE

A műhelyben változatos a munka

Éppen bizottsági ülés szünetében érkeztem a megyei népfrontszékházba. Vidám zsenyegéssel áramlott kifelé a nép a teremből. Itt az alkalom egy röpinterjúra valamelyik kongresszusi küldöttel. A sors úgy hozza, hogy a soktucat ismerős közül elsőnek kiskőrösiekbe ütközöm — Újhelyi Józsefbe és Csernák Józsefbe. Róluk viszont mindjárt a Petőfiről készült tévéfilm jut eszembe. Felén túl van már a sorozat — ó, újságírói mohóság! — lássunk némi spontán véleményt.

— Hogy tetszik — eddig? önkéntelen vállvonogatás.

— Hiányzik belőle az a tűz, ami a forradalmár Petőfi körül izzott.

— Persze, ahány ember, annyi Petőfi-kép ... Mintha ezt „átlagolta” volna a film... Több feszültség, izgalmas fordulat kellett volna. A forradalmi időkhöz, a főszereplőhöz méltóan. De nem akarok igazságtalan lenni. Várjuk ki a végét...

Érzem, van valami enyhe fonákság abban, hogy szendvicsfa- latozás, feketéscsésze-csörrenés., közben szedegél az ember „műbírálatot” a „Nagy Földi” életéről tiszteletteljes szándékkal alkotott sorozatról.

— Sajnos, a legutóbbi fejezetet nem láttam, munkatársaim mesélték el a tartalmát — így a harmadik ember vélekedése, széles mosollyal ízesítve a harapnivaló mellől. —‘Kevés szó van a filmben Kiskőrösről.

Abba is hagyom a rögtönzött „közvéleménykutatást”. ».

Inkább új arcot keresek.

— Ki még kongresszusi küldött rajtad kívül?

Újhelyi József kiskőrösi városi népfronttitkár az előszoba-folyosó végén csevegő nők egyikére mutat.

— Az a barna ,menyecske, Burányi Mihályné/'!

Két perc múlva társalgóasztalka mellett beszélgetünk a fiatal- asszonnyal, a MEZŐGÉP kiskőrösi gyárának betanított munkásával. Február 8-án lesz tíz éve, hogy ott dolgozik. Férjhezmene- tele után a szomszédasszonya kommendálására váltotta fel a mezőgazdaságot az ipari szakmával.

0 Baranyi Mihályné a munkahelyén.

(Pásztor

Zoltán

felvétele)

— Megszerettem. A lakatosműhelyben változatos a munka, van úgy, hogy a nyolc órában háromféle feladatot is végez, az ember ... Hegesztek is, ha kell... Nem akartam megkötődni egy szakmánál.

Derűsen magabiztos. Ha nem is merülünk most itt mélyebb vitába a szakmunkás-képesítés előnyeiről — elvégre népfrontról, közéleti szereplésről van szó —, kimondatlanul is sejteti: még semmiről nem késett le. Brigádjuk szocialista és Petőfi nevét viseli. Jó munkájuk jutalmaként jártak a Szovjetunióban, Lengyelországban. Jó közösségben, kiváló munkával a betanított munkás is karriert érhet el.

Mert annak egyik lépcsője az a közéleti megbízatás is, hogy mint a. városi . népfrontbizottság tagját a megyei értekezleten kongresszusi küldöttnek választották. Eltöltött idejét tekintve fiatal még a népfrontmozgalomban, de a másokért is vállalt helytállásából mint szakszervezeti bizalmi is sikeresen vizsgázott már. Érzi, hogy a kiváló egyéni munka, meg a közért való fáradozások eredményei egymást erősítve összefutnak a „nagy egészben”.

— A népfrontfórumokra elviszem az üzemi munkásélet és a lakóterület tapasztalatait. A népfrontmunkában is a változatosságot szerettem meg. Sok gyakorlatom még nincs, de annyit már látok, hogy a népfront mindenkivel törődik. Hogy is mondjam csak? ... A csecsemőtől a nyugdíjasig mindenkire van gondja.

— Családanya?

— Hétéves kisfiúnk van. A férjem hivatásos vadász. Szüléink szlovákok. Mi is értünk — én beszélek is — szlovákul. A külföldi jutalomkiránduláson örültem, hogy nemcsak magyarul tudok. A szovjeteknél, lengyelek közt jól megértettem magam. Annak is örülök, hogy a gyerek szlovák tagozatos; két nyelvvel csak több az ember... Ezt is jól csinálja a népfront, a párt nemzetiségi politikája szerint, Kiskőrösön, is- van*. Szlovák Tájház, tánccsoport működik — a fiatalok nagy kedvvel éltetik —, nemzetiségi napokon találkozunk a külföldön élő szlovákokkal. Akik idejönnek, láthatják, hogy a szlovákok egyenjogú állampolgárokként építik ezt a várost a magyarokkal... Egy a hazánk.

Tóth István

Mezőgazdasági

főmérnökök

tanácsa

A kecskeméti, városi pártbizottság kezdeményezésére a napokban megalakították a mezőgazda- sági főmérnökök tanácsa nevű társadalmi szervezetet. Az eseményre meghívták a kecskeméti és környékbeli mezőgazdasági nagyüzemek vezetőit. Három állami gazdaság és nyolc mezőgazda- sági szövetkezet képviselői jöttek el.

Az említett szervezet hasonlóan az ipari főmérnökök tanácsához, azzal a céllal alakult, hogy az együttműködést, a kapcsolatokat kiszélesítse. Az üzemek átadják egymásnak a termelési tapasztalatokat. Megállapították, hogy még a legjobban gazdálkodó egységnek is szüksége van a szomszédok segítségére, az együttműködésre.

A mezőgazdasági főmérnökök tanácsa önkormányzati szerv, maga irányítja munkáját, tevékenységét. Vezetőjének Labancz Antalt, a Városföldi Állami Gazdaság termelési igazgatóját választották.

Készülődés a nyári építőtáborozásra

Az önkéntes ifjúsági építőtábori mozgalom ez évben is jelentős mértékben járul hozzá a népgazdaság idényjellegű munkaerő-szükségletének kielégítéséhez, a fiatalok szocialista neveléséhez, közösségi szellemük erősítéséhez. Míg 1980 nyarán 99 központi, s 64 megyei-egyetemi önkéntes ifjúsági építőtábor működött 73 ezer fiatal részvételével, addig az idén 102 központi építőtáborral számolnak, s a tavalyihoz hasonló számban szerveznek megyeiegyetemi önkéntes ifjúsági építőtáborokat is.

A szervezés fő célja már nem a létszám növelése, hanem a minőségi munka és a pihenés eddiginél jobb feltételeinek megteremtése. A tanév későbbi befejezése miatt ezúttal négy turnusban június 28-tói augusztus 22-ig dolgozhatnak a fiatalok.

A diákok foglalkoztatásának legfőbb területe idén is a mezőgazdaság lesz: a táborozók. több mint 80 százaléka a növényápolásban és a gyümölcsszüre- telésben segédkezik majd. Az Enyingi Állami' Gazdaságban az öntözésben tevékenykednek majd a fiatalok. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban mintegy ezer fiatal segédkezik a nvári hónapokban, a Törökbálinti Állami Gazdaságba 1600, a Siófoki Állami Gazdaság balatonszéplaki és alsótekeresi táboróba pedig 1000—1000 diákot várnak. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát sátorhelyi és károlymajori táborában 2000 ifjú tölti vakációjának egy részét munkával.

Ott‘lesznek a fiatalok az út-, a vasút építkezés éknél, az ország nagy lakótelepeinek kialakításánál, $ más beruházásoknál is. Több mint 7 ezer fiatal# fogadnak az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alatt működő táborok.

A tervek szerint az idén 9 szakmai tábort nyitnak meg a tavalyi héttel szemben. Ez évben először vár e táborokba kőműves, festő-mázoió. csőszerelő és segédmunkás fiatalokat a 43. számú Állami Építőipari Vállalat és a Budapesti Lakásépítő Vállalat. (MTI)

gStöi;

ma ír

BRAVOK

f J . Jkr? 1 ■ ,-r

K

A porkolábok kezén

(15.) 1919-ben Kiskunfélegyházán Héjjas Iván Vánnai-Hertelen- dy Lászlót bízta meg a városparancsnoki tisztséggel, de Murakö- zy Dezső és Francia-Kiss Mihály is át-átjárt Kecskemétről, úgymond segédkezni a rendcsinálásban. A gyilkosságokra a városban — a többitől eltérően — valamivel később, 1920 középső hónapjaiban került sor.

Május 28-án éjjel a Kneffel-féle szállodából ismeretlenek elhurcolták és meggyilkolták Ehrenfeld Ignácot és Grósz Henriket. Másnap Gátérpuszta vasúti állomásán Vannai-Hertelendy László, Bakos és más ismeretlenek lakásukból kiűzték László Sándort és feleségét, akiket agyonlőttek és holttestüket egy tóba dobták. Ugyanezen az éjszakán Kiskunfélegyházán Vannai és társai elhurcolták Bar- ta Miksát, akinek hulláját június 12-én a város határában találták meg. i

A népbíróság 1947-ben született ítélete szerint Bakos József részt vett az 1920 júniusában fogva tartott Iványi Sándor, Mártonfi Ernő, Héderi Antal és Németh Gábor összeszedésében. A cellákba Vannai-Hertelendy László,

* Brávó, a magyar nyelv értelmezd szótára szerint: .bérgyilkos, kalandor.

Puskás János, Bakos Sándor és Ocskó József mentek be. Seres Sándor felismerte Mártonfi hangját, amikor a politikai foglyokat ki'hurcolták. Mártonfi a következőket kiáltotta: „Megismerlek Bakos Jóska, ezért felelni fogsz." A kint lévők között valaki aztán azt kiáltotta, „Jóska, szúrd le.” Az említett Seres Sándor ezután már csak hörgést hallott. Bakos tagadta a gyilkosságok elkövetését. Azt azonban nem tagadhatta, hogy a fogházban tartózkodott, és a tanúk egyértelműen bizonyították, hogy részt vett négy ember meggyilkolásában.

Bakodi Béla tanúként mondja el, 'amit az 1919-es gyilkosságokkal kapcsolatban fűd. „Én az egyik politikai letartóztatottal ror konságban voltam. Némedi Sándor feleségemnek unokabátyja volt. így mint ilyen, meglátogattam barátomat, aki az úgynevezett fehér iskolában volt fogva tartva. Ez a látogatás 1920-ban történt, a júniusi gyilkosságok előtt'... Beszélgetésünk folyamán Némedi Sándortól megkérdeztem, hogy hogy van? Némedi lemondóan legyintett a kezével, majd utána súgva, hogy az ajtónál álló porkoláb azt meg ne hallja, megkérdeztem, hogy bántották-e és

ki? Némedi szintén súgva mondta, hogy Bense János és Zimányi Béla járnak be, és ezek többször testének több-több pontján rugdosták őt. Magam láttam Néme- din az ütiegek nyomait, az arcán kék és zöld foltok voltak, amelyek feltétlenül ütéstől származhattak, azonkívül kezeit sem bírta emelni, szintén verésekből kifolyólag. Meggyilkolásáról csak hallomásból tudok. Hallomásból tudom azt, hogy őt Deskó kocsiján Borbás Imre kocsis vezetésével elvitték ... Ugyancsak a nép beszélte, hogy ha ásnák dr. Pjts- kás János ügyvéd udvarát, megtalálnánk az elásott, legyilkolt emberek holttesteit.”

Eszik Béla tanúvallomási jegyzőkönyvéből: „1919 május óta a kiskunfélegyházi szegényháznál gondnok és boncmester voltam. Így történt, hogy 1919-ben beszállították hozzám azt a két hullát és súlyos sebesületet, akit éjjel gyilkoltak meg a megyeházán. A súlyos sebesültet, Iványi Sándort, elsősegélyben akartam részesíteni, azonban ezt az őt kísérő rendőr nem engedte meg.

Másnap dr. Kránovitz Dezső tisztiorvos hullaszemlét tartott, és felszólított engem, hogy tegyek esküt arra, hogy a két halott ön- gyilkosság áldozata lett. (Mártonfi Ernőről és Héderi Antalról volt szó) ... Én megtagadtam az eskütételt ... Iványi Sándor Kecskemétre került kórházba, ahol meghalt. Határozottán állítom, hogy a sepsis készakarva fordult elő, mert megfelelő kezeléssel lványit meg lehetett volna menteni az életnek.”

Szabó Sándor rendőr főtörzsőrmester előadta: „1919-ben a kommün bukása után, a rendőrség kötelékében teljesítettem szolgálatot. Sok embert hoztak be a fogdába azért, mert kommunistagyanúsak voltak. Az elővezetéseket szinte kivétel nélkül Endre Zsigmond nyugalmazott főszolgabíró rendelte el. Abban az időben az egész városban beszélték, hogy a különítményben attrocitásokat követ el Bakos József hentesmester ...”

Bajzák Sándornak is volt mondanivalója: „1919-ben márciusban, amikor a vörösőrség megalakult, abba beléptem, és Kiskunfélegyházán teljesítettem szolgálatot. Amikor a román csapatok bejöttek, kihallgattak, de hamarosan szabadlábra helyeztek. 1919 novemberében, amikor a fehér csapatok Kiskunfélegyházára bevonultak, sorozás útján bekerültem én is közéjük. Mint őrparancsnok, 1920 május első felében a járásbíróságon kaptam szolgálati beosztást. Azon a napon, amikor Mártonfit és társait meggyilkolták, én voltam szolgálatban, a járásbíróságon megjelent Van- nai-Hertelendy hadnagy, a Pró- nay-különítmény tagja, és átadott a fogházőrmesternek. Kásának, piros ceruzával írt, öt-hat személyből álló névsort... Este 11 órakor Vannai vezetésével hat fegyveres férfi érkezett: két Bakos nevű. Messzi István, Czagán István, dr. Puskás János és Deskó Márton. Valószínűnek tartom, hogy az udvaron még többen is lehettek, mivel az ott lévő két őrszemet megkötözték. Bár az őr- szobán négyen voltunk, védekezni nem tudtunk, mert fegyvereink a folyosón voltak, ezért könnyedén megkötöttek bennünket, és a szánkat zsebkendőikkel betömték. Később a megkötözöttségkől, miután a gyilkosságot elvégezték. Hertelendy és társai oldottak fel.” A Bajzák által elmondottakat Tóth Antal és Király Mihály is megerősítette.

Szolnok László: 1919-ben unokaöcsém, Némedi-Varga Sándor, mint üzembiztos volt a kommün alatt kinevezve. Ezen beosztás' folytán a városban működő cséplő- és egyéb gépeknek használhatóságát vizsgálta felül. Némedi- Varga Zimányi Béla cséplőgéptulajdonos gépeit is felülvizsgálta, és az egyiket nem találta üzembiztosnak. Meghagyta: azzal a géppel nem lehet csépelni. Majd az ellenforradalom felülkereke- dése után, a kiskunfélegyházi ébredők Zimányi feljelentésére Némedi-Varga Sándort elfogták.

Belső cserearányok

KIS TÚLZÁSSAL azt állíthatjuk: Magyarországon az érdekeltek (a keresők-fogyasztók milliói) az elmúlt néhány évben többet tanultak „közgazdászul” mint elődeik hosszú évtizedek alatt. Többi közt ma már nélkülözhetetlen szakkifejezések tucatjait sajátították el (begyűrűzés, árrobbanás, mérleghiány, konvertibilitás stb.) s nyelvismeretük mostanában új (?) fogalommal bővült: cserearány. Ügy, egyedül a szó persze ritkán használatos, állandó társai a „tovább romlik”, vagy a „javítani kell”, esetleg a „legalább jelenlegi szintjét tartsuk meg...”

MIRŐL VAN SZÓ tulajdonképpen? Némiképp egyszerűsítve azt mondhatnánk: ugyanazon meny- nyiségű külföldi termékért ma több magyar árut kell exportálnunk, mint tegnap, a nemzetközi árucserében megmérettünk és az eddiginél könnyebbnek találtattunk. (A magyar külkereskedelem 1970-es cserearányait száznak véve, jelenleg körülbelül nyolcvannál tartunk ...)

A „miért”-re adható válaszok meglehetősen sokrétűek. Kezdjük az úgynevezett objektív körülményekkel: a világpiac — immáron nyolcadik éve — kedvezőtlen változásokkal lep meg többnyire bennünket. Ezek közül egy (igaz, alighanem a leglényegesebb) az energiahordozók ára, amely a csillagos éghez közeledik. Ehhez járul (pontosabban összefügg ezzel) az hogy: a piacokon minden korábbinál élesebbé vált a ver-, seny, az importőr kegyeinek elnyeréséért folyó küzdelemben. Sikert elérni ma már csak mások .rovására, a konkurrencia kiszorításával lehet, s ebben a harcban nem egyenlők az esélyek. Mi magyarok néhány fronton gyengén állunk.

INDOKOLATLANUL szerény ma is a^nemzetközi kooperációban gyártott forgalmazott termékeink részaránya (a KGST-n belül kb. 25, a dollárelszámolású piacokon mindössze 7—8 százalék), jóllehet ennek növelése, • mint tudjuk, újabb műszaki fejlődéssel

járna, külpiaci pozíciónkat erősíthetné ... Az exporthoz kapcsolódó szolgáltatások — szerviz, alkatrészellátás, az üzemeltetők betanítása, a folyamatos kapcsolatok fenntartásához nélkülözhetetlen piaci munka stb. — színvonala elég ritkán éri el a kívánatosnak tartott nemzetközi szintet,.. Az exportcélú fejlesztések egy része előkészítetlen, kevéssé számol a várható piaci helyzettel, a konkurrencia megerősödésével, ráadásul a fejlesztési döntés meghozatalától a termék elkészültéig tartó átfutási idő indokolatlanul hosszú.

Sorolhatnánk a gondokat, melyek egy, a nemzetközi munka- megosztásra erősen ráutalt országban hatványozottan jelentkeznek, s melyek megléte az élet- színvonal alakulására nagy hatást gyakorol.

KÖZISMERT: jelenlegi élet- színvonalunk megtartása, vagy szerény emelése a kormány idei és a VI. ötéves tervben szereplő programja. Eléréséhez — többi közt — a szabályozórendszer észszerű módosításával, az eddiginél jobb — ámde még mindig alapos „kiigazításra” szoruló — érdekeltségi viszonyok kialakításával járultak hozzá. Változatlanul gond azonban: mi, a közgazdaság dolgai iránt igencsak érzékeny milliók, mit teszünk életszínvonalunk megőrzéséért, jobbításáért? Mennyire tartjuk „istencsapásnak”, hogy számunkra kedvezőt-' lenül változik a világgazdaság, s mennyit teszünk gazdasági megerősödésünk érdekében.

Unos untalan emlegetett fogalmak (jelszavak?): takarékosság, szervezettség, hatékonyság, munkafegyelem, szakmai felkészültség ... Tegyünk most egyet hozzájuk: „belső cserearányok”. Képletünk egyik oldalán álljon az egyén életszínvonala, a másikon az eléréséhez — cserébe adott — szükséges munka, alkotó tevékenység. S ha ezeken javítunk — s ez nem a világpiacon, hanem rajtunk múlik — akkor életszínvonalunk is kedvezőbben alakul.

P. L. T.

A takarékos takarmányozás további feladatai

A takarmányok, mindenekelőtt az abrakfélék sokkal takarékosabb felhasználásával számol a hatodik ötéves terv, amely az elmúlt 5 évben 'bekövetkezett, ám korántsem a végső állomást jelentő állatélelmezési sikerekre épít. Mindez annál is inkább fontos, mert az előirányzat, további hús- és húsexportnövelést helyez^ kilátásba a következő években — a zavartalan hazai húsellátás biztosítása mellett — a mezőgazdasági termőterület azonban alapvetően nem változik, és szerkezete is csak kisebb mértékben módosul. Ennélfogva előtérbe kerül a még takarékosabb takarmányozás, valamint a technológiák felülvizsgálata, illetve a géppark bővítése, korszerűsítése.

A terv szerint a korszerű ele- ségreceptek, valamint a szakmailag jobban megalapozott gazdálkodás lehetővé teszi, hogy valamennyi állatfaj takarmányfelhasználását három százalékkal csökkentsék a hústermelés mérséklődése nélkül. Különösen nagy tartalékok vannak az abrakolás jobb programozásában; a következő 5 évben akár 5—6 százalékkal javítható a magas energia- tartalmú szemes takarmányok hatékonysága, ami évente 100—120 ezer tonnás megtakarítást eredményezhet. Ebhez azonban nemcsak szakszerűbb, gondosabb állattartásra van szükség; nem lehet számítani ugyanis ilyen nagyságrendű javulásra csak akkor, ha fokozzák a komplettebb tápértékét adó tápok — ezek összetett, iparilag előállított takarmányok — gyártását. A mezőgazda- sági nagyüzemek öt év alatt várhatóan 20 százalékkal fokozzák a tápgyártást és -felhasználást, lényegesen nagyobb arányban, mint ahogyan, az abrakfogyasztás növekedik.

A tervidőszakban értékesebb takarmányokhoz jutnak az állatok. Ez lemérhető abból, hogy. 10—12 százalékkal növelik a fehérjetartalmú eleségek etetését.

A MÉM-ben hangsúlyozzák, hogy a tervidőszak alatt jelentős változást kell elérni a tömegtakarmányokat fogyasztó állattenyésztési ágazatok ellátásában. A takarmányadagok összeállításánál —. a termelési színvonalhoz igazodóan — az eddiginél jobban figyelembe kell venni a gyepterületek hozamát, és tudatosabban hasznosítani kell a szántóföldi növénytermesztés mellék- termékeit. Mivel a tervben a szántóföldi fővetésű tömegtakarmány- termő területek csökkentésével számolnak, ezért a következő időszakban jobban kell élni a növények ismételt termesztésének lehetőségével. (MTI)

I

Vizsgáztak az óvónőjelöltek

• Nyolcszázötven leendő óvónő tanul a Kecskeméti Óvónőképző Intézet falai között az 1980*81 -es tanévben. A nappali hallgatók után a napokban fejezték be félévi vizsgájukat a levelező oktatásban részt vevő lányok és asszonyok. Többségüknek sikerült — a nem éppen könnyű — feladatta' megbirkózni. Képünkön azok láthatók, akik a vizsgaidőszak legvégén elégedetten sóhajthattak fel, hazaindulás előtt. (Tóth Sándor felvétele)