Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. január IS

Fél évtized az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben

Az V. ötéves terv első esztendejében egyesültek az fesáki termelőszövetkezetek Sárfehér néven. A három közös gazdaság tagságának döntését főként az indokolta, hogy a kedvezőtlen körülmények között csak összefogással lehet meggyorsítani a fejlődést. A

fél évtized alatt a szellemi és az anyagi erők központosításával sikerült jelentős előrehaladást elérni a 7000 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemnek. A Sárfehér dolgozó tagjainak és alkalmazottainak létszáma meghaladja az ezernyolcszázat.

Farkas János főkönyvelővel arról beszélgettünk, hogy miként zárják az elmúlt esztendőt.

— Ügy számítjuk, hogy a tervezett 21 millió forint nyereség helyett 32 millió körül alakul a mérlegünk. Sok gondunk volt nekünk is tavaly. Ennek ellenére a fő ágazatunkban, a kertészetben jó eredményeket értünk el. A több mint 700 hektárnyi termő szőlő 9 tonna átlagot hozott, amely kétszerese az elmúlt évi hozamnak. Hasonlóképpen kedvező a többi ágazat eredménye is.

Az V. ötéves tervidőszak alatt rohamosan fejlődött a gazdálkodás, amelynek egyik magyarázata az, hogy a felsőfokú szakemberek száma mintegy háromszo- i osára emelkedett. A szellemi kapacitás növekedése egyúttal elősegítette, hogy alkalmazzuk a korszerűbb termelési módszereket. Lérehoztuk a termelőszövetkezet szaktanácsadó szolgálatát. .

A szolgálat munkájáról elismerően nyilatkozik Kormos János főagazatvezető.

— Foglalkozik növényvédelmi és tápanyag-felhasználási kísérletekkel, műtrágyázási javaslatokat ad a paprikára, paradicsomra,';. búzára és a szőlőre. Komplex technológiákat készít a szólő, az alma. a meggy, a kajszi paprika, a paradicsom, a burgonya termesztésére. Ilyenkor például szőlőrügyvizsgálatokat vogez a fagykárok megállapítására. A növényvédelmi és a táp- fcnyaggazdálkodási csoportunk fénycsapdákkal ellenőrzi különböző rovarkártevők megjelenését, rajzását. Ebben is segítséget ad a szakszolgálat. Ezenkívül számos laboratóriumi vizsgálatot végez még. Javaslatai alapján történik a műtrágya- és a növényvédő- szer-felhasználás. Az eddigiekből is kitűnik, hogy szinte tudományos alapon végezzük a talajerő karbantartását és a növény- védelmet.

Annak idején a termelőszövetkezet 1976-tól 1985-ig szóló, tízéves szőlő- és gyümölcstelepítési tervet készített. Ezek szerint 500 hektáron szőlőültetvényt és 300 hektáron almást létesítettek volna az említett időpontig. Az V. ötéves tervidőszak alatt a beütemezett munkák közül megvalósult 176 hektárnyi szőlőültetvény és 97 hektár almás. A terv ennél több volt, de mivel a csepegtető öntözésre nem kaptak állami támogatást, kénytelenek voltak beérni ennyivel. Ügy tervezik, amennyiben nem lesz anyagi erejük az almatelepítéshez, mivel

ez utóbbit öntözés nélkül nem lehet termeszteni a rossz vízgazdálkodási talajokon, kevesebb gyümölcsöst létesítenek és inkább több szőlőt telepítenek.

A tereprendezések jelenleg is folynak, s az időjárástól függ, hogy mennyire tudnak előrehaladni.

Mivel gyenge adottságú a termelőszövetkezet, melléküzemágat létesítettek, hogy a betakarítás idején legyen elegendő munkáskéz. A három cipőfelsőrész-készítő üzemben mintegy három-négyszázán találnak munkát, s tavaly is 3 ezer munkaórát dolgoztak a mezőgazdaságban.

A főkönyvelő azt is elmondja, hogy a melléküzemág jövedelméből segítik az alaptevékenység fejlesztését. Az új telepítések viszont azt is indokolják, hogy a jövőben a betakarítás idejére több segítségről gondoskodjanak. 1981- ben 7 millió forintot tartalékolnak KISZ-tábor építéséré. ugyanennyit a következő évben is. Addigra termőre fordulnak az új telepítések, tehát szükség lesz a ? fiatalok segítségére.

Ez már a VI. ötéves terv feladatai közé tartozik. A KISZ- tábor létrehozása lesz egyébként a legnagyobb beruházása a gazdaságnak tekintetbe véve azt, hogy a kertészet marad a legfőbb ágazat.

K. S.

• Kormos János főagazatvezető: — Sok segítséget kapunk szövetkezetünk szakszolgálatától.

• Balra: a sava nyitóüzem ben elszállításra vár a tartósított káposzta, amelyből az ország minden részébe kerül.

• Lenn: serényen dolgoznak a javítóműhelyben. Most van az ideje a gépek javításának és felújításának.

Tudományos módszerekkel

• Tereprendezés az új telepítések előkészítéséhez.

A tárgyalóterembői;;?

Egy kislány halála

' Erről a megrázó esetről nagyon nehéz indulatok nélkül, elfogulatlanul írni. fíehéz, mert egy kislány, pontosabban még csecsemőkorban levő, mindössze 13 hónapos gyermek volt az áldozat és az anya a tettes. A tragédia annakidején, a múlt esztendő júliusában óriási visszhangot váltott ki Kecskeméten, különösen a Szé- ohenyivárosban, hiszen ott történt a bűncselekmény, pontosabban ott fejeződött be. Mert Gon- da Andrásné született Hadarics Erika már korábban, úgyszólván a kislánya világrajötte óta gyötörte, kínozta, verte az apróságot.

Az asszony — aki jelenleg huszonegy éves — 1978-tól a Kecskeméti Konzervgyárban dolgozott segédmunkásként, majd még ebben az évben férjhez ment Gonda Andráshoz és 1979-ben született Andrea nevű kislányuk. Eleinte a férj édesanyjánál laktak, de 1980. júniusában lakást kaptak a Gőzhajó utca 12. szám alatt és oda költöztek. Gondáné gyermekgondozási segélyen volt. A házaspár között már korábban is voltak nézeteltérések, s ezek a jobb lakáskörülmények között sem nagyon csillapodtak. Előfordult .például, hogy az asszony a vasalót a férjéhez akarta vágni, de azzal a csecsemőt találta el. Az asszony a veszekedések miatti hosszúját gyakran a kislányon töltötte ki, többször megverte a néhány hónapos gyereket. Há- romlhónapos volt Andrea, amikor súlyos tüdőgyulladással került kórházba. Alig gyógyult meg, egy hónap múlva ismétlődő hányások és újbóli súlyos tüdő- gyulladás miatt kellett visszavinni a kórházba. De amíg itt kezelték, bejelentés érkezett a gyámhatósághoz arról, miként bánik az asszony kislányával. Állami gondozásba vették a gyereket, s csak a szülők többszöri kérésére adták ki 1980. február 29- én.

Egy hónap sem telt el, amikor 1980 márciusában Gondáné tisztába tette a gyereket, de mert nagyon „ideges” volt, ököllel olyan erővel ütötte meg a kislány lábát, hogy eltört a sípcsontja. Gondáné panaszkodott a védőnőnek, hogy ha tornáztatja a gyereket, sír. így került Andrea az orvoshoz, a baleseti sebészetre, ahol megállapították a törést és sínbe rák- ták a gyermek lábát, ami két hónap alatt gyógyult meg. Amint említettük, az új lakásban sem volt türelme Gondánénak a gyerekhez. Gyakran úgy elverte, hogy az ujjasnak a helye sokáig meglátszott a kislány testén.

A múlt év július 4-én —.ekkor már önállóan járt a kislány — délután két óra körül megetette a gyereket: tarhonyalevessel és szárazkolbásszal készült öreg- tésztával (!) majd vízzel megitatta és letette a konyha kövezetére. A gyerek bement a szobába s ott kis idő múlva kihánytá az ebédet. Gondáné feltörölte, de a kislány újra hányt. Ezt is felta- karítolta, tisztába tette a gyereket, de akkor már nagyon „ideges” volt és ököllel, nagy erővel hasbaivágta a kislányt, aztán közepesnél nagyobb erővel kétszer pofonvágta (pedig korábban a védőnő figyelmeztette, hogy a gyerek gyomra nem bírja a felnőtteknek való ételt!)

Másnap, július 5-én délben szintén megetette a kislányt tésztalevessel, vízzel megitatta. A kislány ezt az ebédet is kihányta. Gondáné mostmár nagyon „ideges” lett, hogy második napja hány a gyerek, de nem az orvos, nem a védőnő tanácsa jutott eszébe, hanem ököllel ismét hasba- vágta a kislányt, aztán tenyérrel ;; az arcába csapott. Ettől a pici' lány hanyatt esett a szőnyegre. A felbőszült Gondáné — cipő nem volt rajta — rátaposott a gyerek hasára, majd két kézzel elkapta a nyakát s úgy megszorította, hogy a körmök nyoma ottmaradt. Ezután felvette, lefektette. A gye-, rek elaludt.

A férj hat óra után ért haza., Látta, hogy kislánya betakarva alszik a rekamén, mellette pedig az anyja. Az asszony, miután a férje hazajött, még egy darabig feküdt, aztán megnézte a televízióban az esti mesét, de egyetlen szóval sem említette, hogy megverte a gyereket. A férj fél nyolc körül fölvette kislányát a Tékáméról, kivitte a konyhába és a. székre ültette, tejjel kínálta. De a gyerek nem tudta tartani egyensúlyát, feje többször előrebicsak-; lőtt. Bevitte a szobába s a parkettára tette, a kislány összeesett. Ez már gyanús volt a férjnek. Föltette a rekaméra, hogy tisztába tegye. Amikor levetkőz-: tette, észrevette, hogy nagyon hideg a kislány keze, körmei kezdenek feketedni, dereka és hasa lila. Rémületbe esett. Átfutott az agyán, hogy talán megint megverte az anyja a kislányt. Azonnal felöltöztette, karjára vette, lerohant az utcára, megállított egy gépkocsit, amellyel a gyereket a kórházba vitte. Az ügyeletes orvos azonban már csak azt tudta megállapítani, hogy Gonda Andrea meghalt.

Az orvos telefonon értesítette a rendőrséget a gyermek haláláról. A nyomozók ■* Gonda Andrással együtt,mentek a lakásra, ahol az asszony a legnagyobb lelki nyugalomban a televíziót nézte. A csöngetést, a zörgést nem hallotta meg, csak akkor nyitott ajtót, amikor észrevette, hogy be akarják törni. Gondánét őrizetbe vették. majd letartóztatták ...

Nem akarjuk részletezni az orvosi jelentést, amely megállapította, hogy a bántalmazások miatt milyen sérüléseket szenvedett el a kislány, s azok közül melyik volt a halálos. Nem volt azonban kétséges, hogy Gonda Andreát az anyja, ölte meg. Az anyáról egyébként a következőket olvas-*3 hatjuk az ítéletben: „... elme- betegségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben, illetve személyiségzavarban nem szenved és nem szenvedett a cselekmény elkövetésekor sem, de a legalsó normál intellektus és az enyhe fokú gyengeelméjűség határán áll... ” Mégis miért tette ezt a szörnyűséget? Ahogyan ő kifejezte magát a tárgyaláson: „idegbe jött”.

A megyei bíróság Gonda And-, rásné bűnösségét emberölés bűntettében és súlyos testi sértés bűntettében (a kislány lábának eltörése) állapította meg és ezért halmazati büntetésként 12 évi börtönre ítélte s további nyolc esztendőre eltiltotta a közügyektől. .Súlyosbító körülményként vette figyelembe a bíróság, hogy* Gondáné cselekményeit az oltalomra, gondozásra szoruló, védekezésre képtelen kisgyermekével szemben, kitartóan követte el. s hogy a megye területén az élet és testi épség elleni bűncselekmények s ezen . belül a gyermekülések nagyon gyakoriak. Enyhítő volt viszont részbeni beismerő vallomása, viszonylag fiatal kora és az, hogy Gonda Andrásné most várja második gyerekét. Az ítélet nem jpgerős.

G. S.

(39.) A meleg nyári éjszakában a bokrok, nádasok között szétterpeszkedve aludt a tábor. A nappali menetelés fáradalmait pihenték ki a katonák. Csak a fő- strázsamester sátra körül nem szűnt a sürgés-forgás. Egyre azt találgatták, menjen ugyanazon az útvonalon, mint az előbbi, kémlelje a nyomokat, tudja, meg, mi történt Bologhékkal. Nagy izgalmában Jancsi is szeretett volna velük tartani, de nem engedték.

Előbb csak azért türelmetlenkedett, mert minél előbb meg akarta mondani apjának az otthonról kapott újságot, vagyis hogy mi történt Béla bátyjáékkal, később már az apjáért aggódott, annak késése miatt szorongott.

Baloghék sokáig ügetnek, anélkül, hogy szót váltanának.

A vár előtt elhagyják a folyócskát, nagy ívben balra kanyarodnak, nehogy összetalálkozzanak ai őrökkel. Egy puskalövés- nyire konioran feketéllenek a magas bástyafalak. Az ott a bal oldali, annak tövében kellené ásni. A torony ablakai se világítanak. Talán már el is vonult az őrség — gondolja, de nem szól róla. Megint lónyerítés, ugyanabból az irányból.

Lám, itt vagyok — borong magában Balogh János —, itt a híres vár töyében, de nem győztesként vonulok be a kapuján, hanem üldözött menekültként kell elszöknöm m ll*»tr»- az' éjszaka leple alatt. Fölnéz az égre, keresi a Göncöl szekerét. Melyik lehet az a nyugati kincses bástya? Megállítja a lovát. Szemléli a falak sötét, körvonalait. Sóhajtva visszafordul, inkább csak önmagának mondja: — Legalább a gyerektől élbúcsúztam volna.

Leszáll a nyeregből, bámul visz- szalelé, az elhagyott tábor irányába. Megint úgy érzi, hogy nem teheti meg, nem mehet Rác Györggyel. Az már eltávolodott, de most úgy hallja, megállította a lovát. Talán hallgatózik, hogy ő követi-e.

0 csak áll, nem indul se előre, se hátra: Talán itt, ahol áll, itt lehetett őseinek a háza, ha egyikük mégis itt maradt...

Valahonnan távolról lövés hallatszik. Aztán a vár irányából közeledő lódobogás. Gyorsan nyeregbe pattan, de már nem mehet sehova. Kis lovas csapat közeledik feléje.

Hirtelen szablyájáhóz kap, de megismeri a huszárokat. Azt hiszi, zsákmány után portyázó csapat. Ám azok elmondják, hogy az ö keresésükre jöttek. Mielőtt még Rác György felől érdeklődnének, a Mosztonga felől segélykiáltás hallatszik. Megindulnak abba az irányba. A kétségbeesett kiáltás megismétlődik. Visszafordul. Nemsokára utoléri őket Rác György is. Süppedős talajon, sötétben vakoskodnak. Végre ráakadnak a bajba jutottra. Nem az ellenség kezébe került, de a mocsárba süppedt bele nyakig egy katona, amikor át akart gázolni a folyócskán.

Kihúzzák, s nézik. Ott áll előttük lucskosan, sárosán. Reszket az ijedtségtől.

' —i- Talán meleged volt? — tréfálkozik vele egy fiatal huszár.

'-+• No ha így meglátna a hadnagyod! — nevet egy másik.

— Még jó, hogy mi találtunk rád! — mondja megint az első.

Valahol megint lövés dördült. Elnémulnak, s a beállt csöndben távoli nóta foszlányait hallják.

— Azok már vidámabban vannak. — mondja az előbbi fiatal katona, és megindulnak a tábor felé.

Balogh János és Rác György' némán, kedvetlenül baktat a vidám társasággal. Mintha fogságba estek volna, vagy mintha jóvátehetetlen hibát követtek volna . el. s amiatt bánkódnának.

Csak mikor visszaérnek a táborba, akkor mondja Rác György:

— Reggelre Hóknál lehettünk volna.

De Balogh János most nem törődik Rác György szavaival, amit fia újságol, az köti le figyelmét.

A családja azt üzeni otthonról, hogy jól vannak, az aratás miatt ne bánkódjon, akadt, aki levágta a búzát, Béla bátyjáékat nagy szerencsétlenség érte. A haramiák egy éjjel kifosztották őket, felgyújtották házukat, s a család most Balogh János otthonában húzódott meg.

— Mindenből kifosztották őket? — kérdezte az öreg a kecskeméti kocsist.

— Mindenüket elvitték meg fölégették — erősíti meg az.

— Szigorú rendelet tiltja már, hogy a városón kívül építkezzenek, de nem tartják be.

— A mai világban csak a palánkon belül érezheti magát biztonságban az ember — toldja meg egyik is. másik is.

Az öreg némán hallgatja őket, csak bólogat vagy a fejét csóválja közbe-közbe.

Rosszkedve másnap sem múlik el. Csak -fokozódik aggodalma.

amikor reggel, kenyérosztásra ment, a hadnagya megállítja és megkérdezi tőle:

— Ugye öreg, a Ráccal voltál te az este?

— Igenis, kérem — válaszolta gyorsan és készségesen. A hadnagy továbbment, neíh kérdezett semmi mást. Az öregnek ez szöget ütött a fejébe. Már ez is tudja — nézett utána sokáig, s aggódva gondolt a lehetőségre, hogy valaki esetleg kihallgatta a beszélgetésüket. szökési terveiket.

V.

Ez a bácsi vár! A hires bácsi vár! — ismétli magában Jancsi ujjongva s az apjára gondol, aki annyit mesélt neki az ősökről Most szeretné, ha itt állna mellette. Jobbra-balra tekinget, de nem látja.

Akármilyen viszontagságos volt is Balogh Jancsi útja, lám, végűi mégis sikerült eljutnia Rákóczi ■táborába. Kitartó keresés után megtalálta az édesapját is, s a hadjárat kezdetekor ott volt ő is a fejedelmi udvarban szolgálatot teljesítő ifjak között.

(Folytatjuk)