Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-05 / 285. szám

1980. december 5. • PETŐFI NÉPE • 3 karácsonyi A PÁRTALAPSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL Bőség és hiány a vásárban összefogva a gazdasági vezetéssel A legtöbb kirakat már karácsonyi díszbe öltözött, és akik nézegetik az áruválasztékot, szintén többnyire azt kutatják, kinek, mit ajándékozhatnának. Első pillantásra minden ed­diginél gazdagabbnak ígérkezik az ünnepi vásár, a bőség hangulatát árasztják az áruházak, a boltok, de a határozott, konkrét kívánsággal jelentkező vevőt mégsem tudják mindig kiszolgálni. Bőség és hiány valóban egyidejűleg jellemzi most az áru­ellátást. Rengeteg a ruhanemű, a gyermekjáték, a lakásfel­szerelési cikk, sokféle rádió, televízió, magnetofon, lemezját­szó, hanglemez és könyv kapható — bizonyos fajtákat, már­kákat, típusokat ennek ellenére is csak nehezen talál, vagy hiába keres a vásárló. Jó félórát kellett várakoznom, amíg a Kéziszerszámgyár Resze- lőgyáregysége valamelyik pmhe- lyéből előkerült Mányoki Tamás, a párlalapszervezet titkára. Bo­csánatkéréssel kezdte volna, de természetesnek találja a bejelen­tés nélkül érkező látogató, hogy az üzemben dolgoznak. Az alap­szervezet titkára fiatal ember, de tíz éve tölti be ezt a. funkciót, s bizony sok tapasztalatot szerzett a pártmunkában. — Az ismeretek, a rutin meg­szerzésére a kényszer vitt rá, ugyanis öt évvel ezelőtt a párt- alapszervczet és a kommunisták azzal foglalkoztak, hogy honnan kapunk segítséget a gyár talpra állításához. A különböző közgaz­dasági szabályozók, a besorolás megszüntetésre ítélte a gyárat, mégpedig válaszút elé állítva: vagy rekonstrukció, épületek, gé­pek felújítása; vagy szanálás. Mondanom sem kell, ez kihatott az emberek, a munkások, a mű­szakiak hangulatára, de a kom­munisták közül is jó néhányan elvesztették a reményt. Az ötven­két tagból álló pártszervezet har­minckettőre zsugorodott össze. Évente ötvenen hagyták itt a gyárat. Két évig tartott ez a felemás állapot, amikor is a pártszervezet vezetősége a kommunisták kez­deményezésére, a gazdasági ve­zetés felmérése alapján munkás­gyűlés összehívását indítványozta. Tisztában voltak azzal, hogy be­ruházásra nem számíthatnak, csak a munkások, a vezetők ösz- fogására. Ezért pontosan, szépit- getés nélkül feltárták a helyzetet: nem tudnak új gépeket vásárol­ni, új épületeket építtetni, maga­sabb bért adni. Mi a vélemé­nyük, akarnak-e itt dolgozni, vál- lalják-e a biztosabb jövő remé­nyében a nehézségeket? A mun­kások csak azt kérték, szervezet­tebben, termelékenyebben Irá­nyítsák a munkát, akkor menni fog a dolog. . — A pártalapszervezet a tag­gyűlésen döntött: itt Kecskemé­ten kell reszelőt gyártani. Min­den taggyűlésünkön ezzel kezd­tük a beszámolókat, és felvázol­tuk a fejlődés lehetőségeit. Mon­dani sem kell, nem voltunk ak­kor népszerűek, de vállaltuk, mert bíztunk a kommunisták, a munkások tenniakarásában. A bérfejlesztéseknél még olykor a kommunistákkal is vitáznunk kellett A gazdasági vezetés el­határozta, 'hogy csökkenti a túl­óra-felhasználást. Rengeteg pa­nasz és ellenvetés volt, de ml tá­mogattuk a vezetők elképzeléseit. Nem sokkal ezután az embe­rek már nemcsak értették, de a zsebükön is érezték, nekünk volt igazunk, hiszen az órabéreket 25 fillér helyett 70 fillérrel tudtuk emelni, s már volt lehetőségünk ditferenciálni. Három év kemény munkája kellett ahhoz, hogy megváltozzon a gyárban az emberek szemlé­lete. Rájöttek, aki itt dolgozik, annak ebből a gyárból kell meg­élnie, de itt csak jól lehet dol­gozni. A változás tulajdonképpen 1978-ban kezdődött azzal, hogy ne legyen rosszabb az eredmény, mint a korábbi években. A kö­vetkező évben már előbbre lép­tek, és ebben az esztendőben már 10 millióval több a termelési ér­ték, és a nyereség a tavalyi dup­lájára növekedett. — A pártalapszervezet tagsága és a gazdasági vezetés összefor­rott a feladatok végrehajtásában. Ha a. gyár vezetői elhatároztak valamit, azt taggyűlésen, vagy pát tcsoport-értekezleten ismertet­tük a kommunistákkal, akik utá­na mozgósították a törzsgárda tagjait, a szakszervezetet, meg­értették mindenkivel, hogy mi a legfontosabb gazdasági feladat. A 10 millió forintos termelési érték a termelékenységből, a munkain­tenzitásból, a költségcsökkentés­ből adódott. A gyárban a pártalapszervezet vezetősége és tagsága oroszlán- részt vállalt a gazdasági munka segítéséből. Az ő eredményük is, hogy sikerült társadalmi munkát szervezni, az emberek szívesen jönnek dolgozni, jó a munkahe­lyi közérzetük, javult a munka­idő-kihasználás, és nagyobb a ke­reset. Igaz, e fejlődésnek az alap­ja, hogy jó partnernak bizonyult az igazgató és a többi vezető is, akik szívesen fogadták a párt­alapszervezet ellenőrző tevékeny­ségét, sikerült mindig közös el­határozásra jutniok. A közös ál­láspont olykor vitával alakult ki, de a döntés után a végrehajtás már egységes volt. A pártmunka, a gazdasági ve­zetés segítése ma sem könnyű eb­ben a gyárban, de az alapok már szilárdak, a munkások szemléle­te alapvetően megváltozott. Ez is a kommunisták érdeme volt Gémes Gábor Karácsonyi ajándéknak általá­ban valami különlegeset szeret­nénk, valami igazán meglepőt, addig nem látottat, és ilyet job­bára a külföldi áruk közt talá­lunk. Ismerve ezt az igényt, a ke­reskedelem úgy időzíti az impor­tot, hogy a szállítmányok java az év végére érkezzen az ország­ba. így van ez az idén is: az ün­nepre szánt ajándéktárgyaknak több mint egyötöde külföldi ere­detű. Mégsincs minden, amit sze­retnénk, mert a behozatalnak is vannak akadályai. A szocialista országok szállítóképessége kor­látozottabb, a dollárért történő import lehetőségei csak • csekély mértékben nőttek. Az itthon gyártott termékek kö­zött is akad olyan, amiből nem jut elegendő a fenyőfák alá: pél­dául a világsikert aratott bűvös kocka, vagy a Siesta betétes gyer­mekcipő, hogy ne is említsük, mondjuk, a herendi porcelánt, amelyből néhány szerény tányér sem lelhető fel a bolthálózatban. De lássuk inkább a reális le­hetőségeket. A vágyva vágyott különlegességek között talán meg­érdemli az első helyet a kvarc­óra, amely végre nemcsak az ut­cán, a csempészektől vásárolha­tó. Árusítanak többfélét már a szaküzletek is, jobb minőségűt, igaz, drágábban. Ám amit bolt­ban veszünk, annak alkatrész­utánpótlásáról, javításáról is gon­doskodnak, garanciát vállalnak érte. A zsebszámológép sem elérhe­tetlen, különleges automata, elektronikus fényképezőgépek, filmfelvevők, vakuk szintén kap­hatóak a karácsonyi vásárban. Javult, színesedett a gyermekjá­tékok választéka is. És kapható többféle színes televízió, import magnó, hordozható rádió, sőt, végre, az automata mosógép is lekerült a hiánycikkek listájáról. A háztartási kisgépek, konyhagé­pek között is találhatunk számos ügyes, praktikus jószágot. Az elegánsabb ajándéknak szá­mító kozmetikumok között meg­találhatók a hazai ipar jó minő­ségű, folyamatosan kapható ter­mékei mellett az olyan külföldi márkájúak is, amilyen a Max Factor, a Rímmel vagy a Given­chy,. illetve férfiaknak a Shul- ton. Az arc- és testápolószerek, a kölnik, rúzsok, szemceruzák, szempillaspirálok, szemhéjpúde­rek kínálata általában gazdag, de a teljes választékot csak a szak­üzletekben, illetve a nagyobb áruházakban láthatjuk. A ruhaneműk közül az irha- és bőrkabátok emelkednek ki, nemcsak szépségükkel, hanem árukkal is. Tavaly még hiányoz­tak, most, hogy megdrágultak, több jut belőlük' az üzletekbe. Szerencsére, hagyományos szövet­kabátokból és sportos, fiatalos dzsekikből szintén van elegendő, akárcsak divatos női csizmákból, amelyeket már többféle szárbő­séggel is árusítanak. A pulóverek, harisnyanadrágok között sok az import eredetű, így a választék is gazdagabb, mint a múltban. Sál, sapka, kalap, táska, kesztyű szintén rengeteg fazonban, szín­ben látható a kirakatokban, ami annak köszönhető, hogy ezeket a kiegészítő cikkeket nemcsak nagyüzemek, hanem helyiipari vállalatok, szövetkezetek is gyárt­ják — s mind mást és mást kí­nál. Amikor a hiány és a bőség egyszerre jellemzi a karácsonyi piacot, akkor az tud jól vásárol­ni, aki időt, energiát is szán az ajándékok beszerzésére. Mégha fárasztó is, érdemes sokfelé, ala­posan körülnézni, mert a külön­böző vállalatok, áruházak önállóan szerzik be áruikat, így kínálatuk is eltérő. Összességében a keres­kedelem árualapjai jóval bősé­gesebbek, mint amennyit az or­szág lakossága karácsonyig meg­vásárolhat, de azzal is számolni kell, hogy a legkelendőbb áruk általában már hetekkel az ünne­pek előtt elfogynak. G. Zs Az angol lordtól újra ,,megkívántuk“ (Tóth Sándor képe« riportja) Az október végén hivatalos látogatáson Magyar- országon tartózkodott lord Carrington, brit külügy­miniszter — mint tudjuk — az Intercontinental Szállóban megtartott nemzetközi sajtókonferencián összegezte tapasztalatait. A magyar televízió ripor­terének kérdésére azzal kezdte válaszát, hogy el­ragadtatással szólt fővárosunk világviszonylatban is ritkaságszámba menő panorámájáról. Hogy a „hűvösnek” tartott angol természetre ilyen „gyújtó hatással” volt Budapestünk szépsége, szinte ihle­tet kaptunk az „ezerszer látott”, de soha meg nem unt várnegyed besétálására. November végi ajándéknapsütést fogtunk ki, így felvételeink szinte az utolsó pillanatokat örökítet­ték meg, mielőtt a budai nyár emlékeire ráhull az első hó (t) .4 negyed központja — fennállása óta — a Szent- háromság tér. Nevét a közelben álló barokk Szent­háromságoszlopról kapta. (Bal oldali képünk.) Ungleich Fülöp műve, 1710—1713. A háború okoz­ta sérüléseit nemrégen javították ki. Jobbra a tér legnevezetesebb épülete a több mint 700 éves Mátyás (Nagyboldogasszony) templom. Magasra nyúló gótikus tornya Budapest egyik leg­jellegzetesebb városképi eleme. A templomot IV. Béla alapította. A maival azonos méretű — több mint 60 méter hosszú — épület 1255—69 között készült — pompás faragványokkal ékesen. Magas déli tornyát Mátyás korában emelték, rajta 1470- ben helyezték el a király címerét. Ez indokolja a Mátyás templom nevét. Évszázadokon át nevezetes történelmi események színhelye volt. Itt koronáz­ták Róbert Károlyt, itt helyezték el a diadalmas hadjáratok győzelmi jelvényeit, itt tartotta mind­két esküvőjét Mátyás király. 1541-ben a törökök mecsetté alakították. Kiűzésük után (1686) barokk stílusban építették újjá. Ma látható alakját 1874— 96 között nyerte, amikor Schulek Frigyes irányí­tásával restaurálták. A Schulek-jéle restaurálás nemcsak a Mátyás templom teljes kül­ső-belső felújítását jelentette, hanem a környezet méltó kialakítását is. Lebontották a templomot korábban szorosan közrefogó barokk épületeket, és 1901—2-ben felépítették a Halászbástyát, a szentély mögött, ugyancsak Schulek Frigyes tervei alapján. A középkori vár­fal helyén emelt díszes neoromán építmény Budapest egyik neveze- te'ssége és kedvelt kilátóhelye, ahonnan Pest, a Margitsziget a Du­nával és hidjaival és a budai oldalt övező hegykoszorú tárul a szem­lélődő elé. Északi részében működik a Halászbástya „vendéglátó kombinát". Az ős negyed központi épületegyütteséhez a mi korunk is hozzá­adta a magáét. 1976 végén adták át a Hilton Szállót. A szálló szeren­csés és ízléses keveréke réginek és korszerűnek. ,A Hilton nagyvona­lúan modern épületei közé „szervesen" ékelődnek az ódon műemlé­kek. A tervezők művészien kapcsolták össze a régi Domonkos-rehdi kolostor helyreállított részével a modern épületet. Itt mutatják be az építés során feltárt régészeti leletek egy részét is. Az üvegborítású külső homlokzatban mint óriási tükörben, nézegeti magát a Halász- bástya. A Hiltonban megyénk is „képviseletet kapott". Az Anjou. Visegrád s más nevű káprázatos termei mellett Kalocsa-étterem is fogad vendégeket — tájjellegű színekkel és ízekkel. Ifjúság és testkultúra j Tizenegy néhány évvel ezelőtt, amikor orvosok és pedagógusok azt kezdték hajtogatni, hagy ba­jok vannak ifjúságunk edzettsé­gével, még kevesen gettók fonto­lóra a figyelmeztetést. Többen mosolyogva legyintettek rá, abban a hiszemben, hogy nincsen való­ságos alapja a panasznak, csupán az idősebb nemzedék egy része füstölög már megint a fiatalok ellen. Aztán hamarosan ugyaner­re a megállapításra jutottak ta­nulmányok tudós szerzői is, mert ez derült ki a különböző ifjúsági rétegek körében végzett felméré­sekből. Sietünk leszögezni, senki sem gondol arra, hogy biológiai érte­lemben satnyulna az ifjúság, hi­szen az észlelt negatív jelenségek — az edzettség, a teherbírás ala­csony foka, a testi-lelki egyensúly megingása — a felnőtteknél is mind gyakrabban megfigyelhetők. Valójában az életmód megválto­zásából eredő káros hatások rej­lenek az állóképesség megcsap­panása mögött. Az oly sokszor emlegetett tu­dományos-technikai forradalom­nak egyebek közt az is következ­ménye, hagy napjainkban egy­oldalúan növekszik az idegrend­szeri megterhelés az üzemekben, hivatalokban, iskolákban dolgo­zóknál egyaránt. A felnőttekre is, de kiváltképpen a gyerekekre jel­lemző, hogy a lakásban, s más zárt helyen eltöltött idő mennyi­sége mit sem csökken, holott a szabad idő jelentősen megnöveke­dett napjainkban. Sajátosan mo­dern jelenség s nagyon aggasztó tünet, hogy — főleg a városok­ban — évről évre kisebb a gye­rekek mozgástere, és a mindezek következtében szükséges mozgás, rendszeres testedzés nem épül be az emberek életrendjébe. Az élet­mód megváltozásának hatására új társadalmi szükségletek jelent­keznek tehát, amelyek egyre- másra sürgetik, hogy újraértékel­jük a testnevelés és a sport szere­pet a mai ember életében. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a sportolás, a testedzés ha­zánkban nem a kevesek kiváltsá­ga, hiszen bárkinek joga és mód­ja van hozzá, és mind több em­ber ismeri föl: a testnevelés • nem öncélú szórakozás, a testkultúra a szocialista ember műveltségé­nek szerves része. Elgondolkod­tató viszont, hagy sokan mégsem jutnak tovább a felismerésnél, hisz csak szólamszerűen hivatkoz­nak az ép testben ép lélek jel­szóra, a valóságban messze elke­rülik a sportpályákat, de még a kirándulóhelyeket is. Aki úgy nőtt föl, hogy idegen maradt számára a testedzés, az már aligha bújhat ki a bőréből, és deresedő fejjel nem fog — vagy csak nagyon keservesen — kondicionáló gyakorlatokra járni. A rendszeres testedzést is fiatal­korban kell elkezdeni. Ha a gye­rekben az iskolai évek alatt ki­alakul ennek igénye, akkor később is magától értetődőnek tartja majd, hogy mozgás, turisztika.' testedzés, sportolás nélkül nem lehet élni. Csak sok mozgással, egyenletes és tartós fizikai megterheléssel fejlődik harmonikusan a gyerme­ki szervezet, ezek nélkül nincsen normális testi érés. Kutató orvo­sok egybehangzóan állítják, hogy az embernek a mozgások irányí­tásában szerepet játszó idegei 2— 16 éves korban alakulnak ki. Ezért nem lehet elég korán kez­deni a testedzést, és ezért nem kell félni attól, hogy .^állandóan futkároz ez a gyerek, ezért ilyen sovány”. A serdülőkori szívpana­szok és érrendszeri megbetegedé­sek többsége a mozgáshiányból ered. A gyermekkori edzettség el­maradása súlyos felnőttkori be­tegségekhez is vezethet. Ezek után azt ne mondja bár­ki is, hogy a testgyakorlás, a sportolás olyasféle gyógyszer, mint a csukamájolaj: keserű, de hasznos. Erről szó sincsen. Aki egyszer belekóstolt valamelyik sportba, aki gyerekkorában részt vett sok testmozgással járó játé­kokban, annak aligha kell bizony­gatni, hogy a testedzés, a spor­tolás örömszerző forrás is. De még mennyire! Nézzünk csak rá fo- gócskázó gyerekeinkre: boldog­ság sugárzik önfeledt, kipirult arcukról. A megnövekedett technikai kö­vetelmények miatt a termelésben is egyre nagyobb szellemi igény- bevétellel kell számolnunk, erre és a szabad idő értelmes eltöl­tésére fel kell készíteni fiatal­jainkat. Elsősorban az iskolában. Hat év óta a heti három testne­velési óra már ezt a célt szolgál­ja. Az új' testnevelési tantervek­nek nem titkolt céljuk, hogy mindenekelőtt az úszás, az atléti­ka, a gimnasztika és a sportjáté­kok mozgásanyagainak segítségé­vel kifejlesszék ifjúságunkban az életkori sajátosságoknak megfe­lelő erőt, állóképességet, gyorsa­ságot, ruganyosságot, ötletességet, (ügyességet. Ennek eléréséhez a heti három óra természetesen nem elegendő. A fiataloknak naponta van szük­ségük testük edzésére, sok játék­ra, szabadtéri foglalkozásokra, amihez a mostaninál több időt és alkalmas terepet kellene talál­nunk számukra. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents