Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-31 / 305. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 31. A szolgáltatás fejlődése Bács-Kiskun megyében Bács- Kiskun megyében 1975 és 1979 között a különböző párt- és kormányhatározatok, valamint a megyei intézkedések hatására a szolgáltatások teljesítményértéke egyharma- dával növekedett. Ezek több mint felét a szocialista szektor, a többit a kisiparosok végezték el. A szocialista szektoron belül a szolgáltatások nagyobb részét — 1979- ben kétharmadát — a szövetkezetek végezték, bár arányuk csökkent 1975 óta. Motorkerék- pár-javftás, -mosás, kelmefestés, vegytisztítás 1979-ben kizárólag már a szövetkezetekben folyt, s a hagyományos szolgáltatások 88, a személyi szolgáltatások 92 százalékát nyújtották. Az állami vállalatok által végzett szolgáltatások is dinamikusan növekedtek 1975 és 1979 között, s értékük közel kétszeresére nőtt. A tanácsi vállalatok pedig több mint hatszorosára növelték szolgáltatásaikat. Teljesítményük főleg az építőipari karbantartásnál, a vegyes vas-, fém- és gépipari javításnál, valamint az egyéb személyi szolgáltatásnál emelkedett számottevően. A minisztériumi vállalatok elsősorban a kiemelt és a kereskedelmi szolgáltatásokból vették ki jobban a részüket. A közületi igények kielégítése A közületek részére 1979-ben a vállalatok, szövetkezetek és a kisiparosok majdnem 400 millió forint értékű szolgáltatást teljesítettek. Az összes szolgáltatás egy- harmadát végezték a közületek- nek, ez az arány 1975 óta azonban fokozatosan csökkent. A közületek részére végzett szolgáltatások teljesítményértéké-. nek alakulásában jelentős hullámzás tapasztalható. Ez összefügg az 1976. január 1-én bevezetett szabályozással, ekkor vezették be a kijelölt fogyasztási szolgáltató szervezetek preferenciarendszerét, ami a lakossági szolgáltatások fejlesztésére és a közületi szolgáltatások arányának visszafogására ösztönzött. Hatása lülji-bgn és 1977-ben erőteljesen jelentkezett, később azonban - a vállalatok, szövetkezetek — megtalálva a helyes arányokat — növelték a közületek részére végzett szolgáltatásokat is. Ezen a téren 1980- ban további, mérsékelt fejlődés volt tapasztalható. Különösen gyors ütemben növekedett az építőipari javítási, karbantartási igény, s ez tette ki 1979-ben a közületi szolgáltatások 61 százalékát. Fokozatosan csökkent ugyanakkor a személygépkocsi-javítások teljesítményértéke, amit a közületi gépkocsikkal kapcsolatos takarékossági intézkedések idéztek elő. A kisiparosok is szolgáltatásaik egynegyedét közületi megrendelésre végezték 1979-ben, másfélszer annyit, mint 1975-ben. A kisipar közületi szolgáltatásainak 78 százalékát 1979-ben az építőipari javító-karbantartó szolgáltatások tették ki. Ezáltal a közületi igények 43 százalékát elégítették ki. Évről évre emelkedett azonban a közületek részére végzett személygépkocsi-javítás is. A vegyes vas-, fém- és gépipari javításokból a kisiparosok a közületi megrendelések felére vállalkoztak. A lakosság részére végzett javítások 1979-ben a vállalatok, szövetkezetek és a kisiparosok csaknem 826 millió forint értékű szolgáltatást végeztek lakossági megrendelésre, s ez 59 százalékkal több az 1975. évinél. A lakossági megrendelések 45 százalékát a szocialista szektor teljesítette. Az V. ötéves terv időszakában jelentősen megnőtt a lakossági igény az építőipari javító-karbantartó szolgáltatások iránt, ösz- szohasonlítható árakon is közel kétszeresére emelkedett. Ez a tendencia 1980-ban is tartott. A személygépkocsi-javítás, az elektromos háztartási gépek és a híradástechnikai cikkek javítása is évről évre bővült. A mosás, kelmefestés, vegytisztítás iránt 1979- ben a kereslet kissé visszaesett, ami az áremelkedés hatásának tulajdonítható. A kiemelt szolgáltatások közül csak a motorkerékpár-javítások értéke csökkent 1975-höz mérten. A hagyományos szolgáltatások közül két és félszeresére emelkedett az egyedi termékek készíttetése, igen sokan rendeltek kiegészítő bútorokat, styl-garnitú- rákat. • Folyóáron ugyan pár szá- znlékkal meghaladta az 1975. évi megrendelések összegét a bőr- és szőrmeruházat, valamint a ruházati és lábbeli termékek mérték utáni készítése, ez azonban elsősorban az áremelkedésből származott. Ebben szerepet játszott a szolgáltatási díjak emelkedése; a konfekciókínálat -javulása és kedvezőbb árfekvése; a szolgáltatási lehetőségek csökkenése. 1975 után csökkent a ruházkodási cikkek és a lábbelik javításának teljesítményértéke, ami összefügg az életszínvonal emelkedésével is: gyorsabban cserélődött a ruhatár, rövidült a hordási idő, kevesebb szükség volt a javításra. Ezzel szemben 1979- ben, de főleg 1980-ban fordult a helyzet. Az igények fokozódtak, a cipőárak jelentős emelkedése nnatt gazdaságosabb lett a javíttatás. A korábbi tervidőszakhoz képest jelentősen csökkent a vegyes vas-, fém-, gépipari és a vegyesipari javítások értéke is. Ennek hátterében ugyancsak az életszínvonal emelkedése, valamint az új termékek és a szolgáltatások arányai álltak; Az elromlott termékek helyett inkább újat, korszerűbbet vettek. Sokszor célszerűbb is volt a javíttatás helyett a csere. Olykor a szolgáltatást végzők hiánya gátolta az igények kielégítését, számosán pedig maguk végezték el a szükséges javításokat. A barkácsolásra 1976 óta közös, üzletszerű (barkácsműhelyek) keretek között is lehetőség van, azóta egyre többen veszik ezt igénybe. Növekedett a kisipar szerepe A lakossági megrendelések 1979-ben 05 százalékát a kisiparosok elégítették ki. Munkájuk értéke több mint kétharmaddal haladta meg az 1975. évit. A kisiparosok különösen az építőipari javító-karbantartó szolgáltatásokból vették ki részüket, s a lakossági megrendelések 82 százalékát teljesítették. A hagyományos szolgáltatások 71 százalékát a kisiparosok adták, akik gyorsan reagáltak a lakosság igényeinek és a szocialista szektor nyújtotta lehetőségeknek a változásaira. Azokon a területeken. ahol a szocialista szektor csökkentette vagy megszüntette tevékenységét, a kisiparosok gyorsan átvették a kereslet kielégítését. így növelték arányukat szinte mindegyik hagyományos szolgáltatásnál. 1979-ben például a lakosság részére végzett bőr-, szőrmeruházat-készítés és -javítás, a ruházkodási cikkek javításának. a vegyesipari, a vegyes vas-, fém-, gépipari javításoknak döntő többségét a kisiparosok végezték'" A lakosság a személyi szolgáltatások felét a kisiparosoknál vette igénybe. Az egyéb személyi szolgáltatásokat (például takarítást. ablaktisztítást, fordítást, az áru házhoz szállítását stb.) többnyire kisiparosok végezték. Az elkövetkező években tovább nő a szolgáltatások iránti igény. Ehhez a szolgáltató szervezetek, kisiparosok hatékonyabb munkájára. az igények jobb megismerésére. rugalmasabb alkalmazkodásra, gyors, pontos, jó minőségű szolgáltatásokra van szükség. Gaborjákné Vydareny Klára a KSH közgazdász-csoportvezetője T udtam én, hogy 1 nem hagy cserben az én kedves „hírős” városom, Kecskemét. Mert — magunk közt szólva — kezdtem már kételkedni irántam való jóindulatában, amikor karácsony estéje előtt egy nappal még csak álmodoztam a híres-nevezetes kecskeméti fütyülős barackpálinkáról. Álmodoztam? — enyhe kifejezés. Minden idegszálammal rajta csügg- tem éber és alvó állapotban. Szuggeráltam a sorsot, engedje, hogy fütyülőshöz jussak. Lehet már három hete, hogy egy könnyelmű percemben megígértem Istváh nevű szolnoki jóbarátomnak : névnapjára „meglepem” őt egy fütyülős barackpálinka- garnitúrával. Tetszenek tudni —'vagy emlékezni —, olyan díszdobozos változattal, ami mellé azok a kisaranyos fütyülős poharacskák járnak körítésül. Eleinte könnyen vet^ tem az egész ügyet. Van még idő karácsonyig, vígan beszerzem addig a pálinkakülönlegességet, akár négykézláb járjak is utána. No nem gondoltam, hogy majdnem a négykézlábhoz kelljen folyamodnom. Minél jobban közeledett a fenyőünnep, annál ziláltabbak lettek nappalaim s' éjszakáim. Mivel másik hazámban Pista komám széliében-hosz- szában eldicsekedett vele, hogy névnapjára mit kap tőlem, amiből ő is csak a legeslegkedvesebb haverjait fogja megkínálni, egyre több boldog-boldogtalan szolnoki ismerős szólított meg utcán s boltokban: „Lesz-e kecskeméti fütyülős barackpálinka?” Nekem pedig mind kínosabb mosollyal kellett őket biztosítanom: „Hát persze. Pont Kecskeméten ne kapnék?” Márpedig minden úgy kezdett alakulni. Kapkodva szedtem be az ebédet, ámokfutóként rohantam a vasútra, mert minden szabad percemben fütyülős után kajtattam, Cseme. ge- és édességbolt, állami gazdasági szaküzlet, ABC-áruház, vendéglő, állami szektor és maszekkereskedelem sorra fiaskóval várt felfedező rohangálásaimon. Nemhogy díszskatulyás vagy szólópalackos fütyülős barackot nem találtam sehol, hanem azok a nemzetiszínű kis pántlikával jelzett „közönséges., üvegű barackpálinkák is ritkaságszámba mentek. Na mondom, ezzel aztán befürödtem. Hogy fogom majd kimenteni a kecskeméti barackpálinka forrásvidékét ebből a blamázs-helyzet- ből, de főként az én adott szavammal mj lesz? ! Kínomban már valóságos néprajzkutatásba fogtam, s akivel csak szóbaálltam Kecskeméten, három—négy mondat váltása után a fütyülősre tereltem a beszélgetést. „Tudod-e, mitől fütyülős a kecskeméti fütyülős barackpálinka?” — indultam a ke- rülőútnak ártatlan fondorlattal, hogy nemsokkal azután elsóhajtsam magam: „Hej, csak lehetne még egyszer ilyet látni az üzletekben ...” Az most mellékes, hogy a „fütyülős” felségjelző eredetéről — írd és mondd — egyetlen kecskeméti sem tudott felvilágosítást adni, mígnem egy Hortobágy tájáról ideszármazott barátom, a szakszervezet könyvtárosa bámulatosan részletes információval szolgált. Ezt se mondom most el. Arról azonban neki se volt halvány sejtelme sem, hol lehetne Kecskeméten fütyülőst felhajtani. Nem mondom, ő és mások is elláttak jószándékú tippel, hol próbálkozzam még. így vettem be magam a Sétáló utcai pezsgés itókába, majd onnét — dolgom végezetlenül — a vele sré vizavé eső „dolláros” ajándéküzletbe, ahol... Ahol, drága jó istenem, egész glédáját pillanthattam meg a csicsás, hengeres dobozú barackpálinkának. Ezt hajszolom én, ezt a garantáltan fütyülőst! Ó, de forintért? ! Én naiv, még beugrottam a hírnek, hogy most forintért is adnak, jóllehet hazámfia vagyok, ’s láttam, tényleg egymás hegyén-hátán tolongtak honfitársaim ... Csak a sajnálkozó fejcsóválást kaptam, mikor bátortalanul tudakoltam — „Forintért is? ” Egye meg a f... ezt az egész fütyülős mániát, borultam ki magamból. Holnap már messze leszek Kecskeméttől. Gyerünk az Alföld Áruházba, jó lesz ennyi búcsújárás után valami -kommersz pálinka is Pista barátomnak. De, hogy lássa, „külföldi” portékát kap, beletétetem egy Alföldemblémás szatyorba... Fogom a kosarat, be a szeszes italok bástyái közé! De mi ez, a szemem káprázik? Hát ez nem igaz, csípjen már meg valaki. Egy szó mint száz, a polcon egész kis gléda. fütyülős barackpálinka várt. díszdobozban. Azért mondom, aki Kecskemétben bízik, nem csalatkozik. Csak nyissa ki a szemét. Tóth István Gyarapodott a nemzeti vagyon t Az új kábái cukorgyár napi 6 ezer tonna cukorrépa feldolgozására képes. '] • Automata zárógép a bébiételgyárban. Megszokott rítus: átadták, föla vatták, üzembe helyezték. Filmkockák a televízióban, tudósítások az újságokban. Beszédek, tapsok, kitüntetések. S ami az ünnepi pillanatok előtt és után van: hétköznapok tömege, tele vitákkal, küszködéssel, olykor kegyetlenül nehéz erőfeszítésekkel, újra meg újra átrajzolt tervekkel, holtfáradt emberekkel, félretolt és betartott határidőkkel, utánozhatatlan izgalommal az első próbákon. Aztán végre elkészült a beruházás, működni kezd, gyarapodott a nemzeti vagyon! Hajdúsági Cukorgyár A hosszú ideig meglehetősen mostohán kezelt élelmiszeripar kiemelkedő nagyberuházása a Hajdúsági Cukorgyár. A kábái üzem — mely 7,2 milliárd forintos költséggel épült — idén kezdte meg működését — teljes kapacitással. Naponta 6000 tonna répából készít cukrot, megrövidítve így országosan a földolgozási időszakot, csökkentve az elhúzódó cukorgyártási kampány miátti veszteségeket. A kecskeméti bébiételgyár Annak idején a Magyar Nők Országos Tanácsa javaslattal fordult az országos szervekhez, minisztériumokhoz, hogy tegyenek olyan intézkedéseket, amelyekkel könnyíteni lehet a dolgozó nők helyzetén. E javaslatok alapján került sor az V. ötéves terv időszakában terven felül a Kecskeméti Konzervgyárban a bébiételüzem létrehozására. Kéthónapos üzempróba után december 3-án avatták fel a 230 millió forintos beruházással épült és a legkorszerűbb nyugatnémet, angol gépekkel berendezett bébiételgyárat. Az új üzem évente 30 millió üveg bébiételt gyárt 29-féle recept szerint, s termékei máris igen népszerűek a kisgyermekes anyák körében. csaladok cserearanyai Megint túlléptük a keretet. Elterveztük, hogy kinek mennyiért veszünk ajándékot: a gyerekeknek, a nagymamáknak, a testvéreknek, és magunknak. A szeretet ünnepére készülve a „kerettúllépés” bűnébe estünk. Karácsonyra vásárolni jó, bár olykor idegeinkre megy a zsúfoltság, a tömeg és az, hogy éppen az nincs, amit keresünk — egyébként minden kapható. Nem mondhatom, hogy nálunk olcsóság van. Megkérik az áru árát. Ami pedig olcsó, az hamar elfogy. Az árukínálat az idén bőséges volt. Karácsony előtt azonban megnő a hiánycikkek száma, mert az emberek többsége előre megfontolt szándékkal vásárol, s nem azt veszi meg, ami van. A kereskedelem pedig egyfolytában szabadkozik: képtelenség előre felmérni, hogy miből mennyire lesz szükség! El kell fogadni ezt az érvelést. Kormányunk nagy súlyt helyez a fogyasztói biztonságra — ezen belül az ellátási és az árbiztonságra. Az ellátási biztonság fenntartásában sikerei nagyobbak, mint az árbiztonság fenntartásában. Ebben a hónapban a fogyasztói árak színvonala mintegy öt százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt decemberben. Mi, vásárlók ezt képtelenek vagyunk kiszámítani — jobb, ha a Központi Statisztikai Hivatalra bízzuk a dolgot. Eléggé megzavart bennünket az elmúlt hónapokban a rengeteg árengedmény. Esetenként 30—40 százalékkal lehetett olcsóbban vásárolni. Évtizedek óta először fordult elő, hogy az ipar futott a kereskedelem után, az pedig a vevő után. Akinek volt pénze és szerencséje, az sok mindent olcsón meg tudott venni. Aki pedig „tervszerűen" vásárolt, az esetleg ráfizetett. Valakikor nem így gondoltuk A jó áruellátásnak ára van. Évek óta drágul az élet, egyre nehezebben tudunk kijönni a pénzünkből. Az árak mozognak — rendszerint felfelé. Valamikor nem így gondoltuk. Természetesnek vettük, hogy nő a munka termelékenysége, csökken az önköltség, s azt vártuk, hogy fokozatosan csökkennek az árak is. Nem egészen így történt. Évek óta csak drágul a termelés, nő az önköltség. Régebben az növelte az önköltséget, Hogy megnőttek a vállalatok úgynevezett általános költségei, amelyek az üzemek szociális ellátásával, a hatalmas adminisztrációval kapcsolatosak. Aztán meg az növelte az önköltséget, hogy megnőttek a szocialista állam szociális, kulturális, egészségügyi ellátó funkciói; növelnie kellett az adókat, az elvonásokat, ez pedig emelte az árakat. Az időközben jelentkező munkaerőhiány miatt gyorsítani kellett a gépesítést; elsősorban a nehéz és egészségre ártalmas fizikai munkát kellett kiküszöbölni. A gépesítés az esetek többségében nem csökkentette, hanem növelte a termelési költségeket. A vállalati nyereségérdekeltség olyan rendszere érvényesült, hogy a vállalatoknak évről évre növelni kellett nyereségüket. Ezt pedig csak úgy érhették el, ha mindig „új” és „új” termékkel jelentkeztek, amelynek árába már az előzőeknél magasabb nyereséget kalkulálhattak. Olykor az állam is belekényszerült hatósági áremelkedésekbe, mert ha az önköltség nő, a termelői ár emelkedik, akkor a fogyasztói árszínvonal csak úgy tartható, ha az állami költségvetés támogatást ad. Amikor már az állam úgy érezte, hogy a növekvő támogatási terheket nem bírja, kénytelen volt emelni a fogyasztói árakat. Más oka is volt erre. Sok területen a termelés bővítésépek, a szolgáltatások fejlesztésének, a háztáji tevékenység növelésének nem volt egyéb akadálya, mint az alacsony ár. Ilyenkor az ellátási szempont az árstabilitási szempont fölé kerekedett: emeltük az árakat. Kimondtuk, hogy az a legdrágább, ami nincs. Végül:' ne felejtsük el, hogy a világon mindenütt a mezőgazda- sági és a bányászati tevékenységek területén ki kellett terjeszteni a termelést a rosszabb feltételek ellenére is. Az olajat, a földgázt, a búzát, a kukoricát, a húst olyan körülmények között is elő kell állítani, ahol a természeti, geológiai feltételek rosszak, az önköltség magas. A nyersanyagok és az energiahordozók féktelenül gyors áremelkedése nem kerülte eí hazánkat sem. Tavaly nyáron a megnövekedett terhek jelentős részét kénytelen volt az állam áthárítani a vállalatokra és a lakosságra. ’ Valamikor nem így képzeltük... Az átvészelés nehéz útja Körülbelül hét évvel ezelőtt megbolondult a világpiac. Teljesen megváltoztak az árarányok,- méghozzá a mi kárunkra. Az általunk kivitt termékek ára lassabban nőtt, mint az általunk behozottaké, tehát romlott a cserearány. Leértékelődött a munkánk. Nemsokára a vállalatok, szövetkezetek számára is bekövetkezett a cserearányromlás: a költségek gyorsabban nőttek, mint az általuk előállított késztermékek árai. Végül pedig eljutottunk oda, hogy a munkásember számára is romlani kezdtek a cserearányok: nem nőtt olyan mértékben a keresete, mint amennyire megemelkedtek a mindennapi élet költségei. Arra törekszünk, hogy a magánháztartások „cserearányai” a VI. ötéves tervidőszakban ne romoljanak, az árszínvonal-emelkedést az ezzel azonos mértékű béremelkedés ellensúlyozza. Régen, ha az életszínvonal' valamilyen okból lassan nőtt, azzal vigasztaltuk az embereket, hogy közben azért épülnek a kórházak, rendelőintézetek, óvodák, bölcsődék, iskolák, művelődési otthonok; nemcsak az a jövedelem, ami a borítékban van. Most inkább azzal érvelünk, hogy a családok többségének nő a vagyona; mind több családnak van automata mosógépe, színes televíziója, új lakása, nyílnak az új áruházak, üzletközpontok. Ez talán nem mindenki számára meggyőző vigasz, de sok benne az igazság. Ha nem nő egy család reáljövedelme — vásárlóerőben kifejezett pénzbevétele —, akkor is javulhatnak az étetkö- rillményei. Ha eddig félre tudott tenni”bizonyos összeget, ezután is spórolhat, így javulhat a lakás felszereltsége, a bútor-, ruhaállomány, tehát javulhat az életszínvonal. Ma már egy nemzetgazdaság növelését nem csak azzal mérik, hogy évente hány százalékkal nő a nemzeti jövedelem, hanem azzal is, hogy hány százalékkal nő a nemzeti vagyon. Igazi vigasz Mai nehéz helyzetünkben igazi vigasz az, hogy hazánk népessége életszínvonalban, ellátottságban, szociális juttatásokban viszonylag jól áll. Az is vigasz, Hogy ma már hazánkban önhibáján kívül alig él valaki nyomorban. Az állam viszont 'mindent elkövet azért, hogy az árszínvonal-emelkedés elviselhető legyen, ne veszélyeztesse a fogyasztói árbiztonságot. Stabil, erős, ellenállóképes népgazdaságunk, szorgalmas munkásságunk és parasztságunk van. És annyi belső tartalékunk, amely — ha gyorsabban megmozdulna —; talán elég is volna a világpiac káros hatásainak ellensúlyozására. p. o. ■ Fütyülős
