Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

1980. december 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Sl\^ MONDJA MEG ŐSZINTÉN... (Magyarázkodás: fórumrovatunkba mára eredetileg egy kis lazítást terveztünk. Inter- juaíanyamkat arra biztattuk: nyugodtan ke­zeljek a kérdéseket az alkalomhoz illő ko­molytalansággal. Nem tették. Ök tudják az okát...) 1 Nem egyébre voltunk kiváncsiak, mint­hogy on... Miért drukkolt és aggódik, mit kérdezne? ... kiért vagy miért drukkolt 1980-ban? ... ... aggódik 1981-ben? ... ... s mit kérdezne most a Petőfi Népe szerkesztőségétől? Ba László kisiparos, au­tószerelő és géplakatos mester — Kis­kőrös: ■ ■■ 1. Amit ma­gamnak ez év* re beütemez­tem, úgy 80 százalékig be Is jött. Igaz, nem napi 8 órával, de hát ezt nem szokás manapság felpa­naszolni. Régóta dédelgetett vá­gyam teljesült például azzal, hogy kijutottam Lengyelországba, Bi- elsko Bialába, a Polski Fiat autó­gyárba, ahol hivatalos engedély­ivel, tíz napig tanulmányozhat­tam a kiskocsik1 gyártásának leg­apróbb fázisait, műveleteit. Mi­vel jó ideje a P 126-osok javí­tására specializáltam magam, «bi­zonyára nagy hasznát fogom ven­ni a kint szerzett ismereteknek. Persze, nemcsak bámészkodtam, dolgoztam is az üzemben és jól eseti, hogy barátként, munkatárs­ként egyformán befogadtak ven­déglátóim. Majd’ elpirultam, ami­kor — látva igyekezetemet — a magyar melósok átlagon felüli munkaintenzitását dicsérték ... 2. Az ember előre fél a janu­ártól: milyen árak változnak megint, milyen újabb terhek ne­hezednek a kisiparosokra. Bár ez utóbbi szorítás mostanában azért nem jellemző. Két tanuló gyakorlati felkészítése van rám bízva; szeretnék majd ügyes szakembereket átadni a szolgálta­tóiparnak. Aggaszt a jövő évi al­katrészellátás is: csak nehogy még rosszabb legyen. Mi ugye, zöm­mel azokat a munkákat végez­zük, amelyeket az AFIT már nem vállal el, ebhez pedig méginkább szükséges, hogy mindent megkap­junk. Az igazat megvallva, nem ártana, ha néha az állami keres- 0 kédélmi Vállalatok is egy kicsit rha^ek szemlélettel élnének. Te- nat érdekeltebbé kéne tenni őket a beszerzésben. Mert hiába zárt milliós haszonnal a kiskőrösi áfész autósboltja is, ha áruinak túlnyomó részét a közületek és nem a lakosság felé forgalmaz­ta... 3. Miért nem lehet mindig megírni a teljes igazságot, és miért kevés a lapban az egysze­rű állampolgártól származó nyi­latkozat? Bármilyen témában — például városfejlesztés, közmű­építés, társadalmi munkák Szám­bavétele stb. — miért nem szó­laltatják meg gyakrabban a fi­zikai dolgozókat; hogy lássák a politikai és társadalmi vezetők: mi foglalkoztatja az embereket, s ne csupán az „illetékesek” által kikozmetikázott „valóságról” le­gyen tudomásuk. Csapói Lajos IBUSZ-iroda vezető — Ka­locsa: 1. Lehet, hogy ilyen természet vagyok, de ne­kem rengeteg szurkolniva- lóm akadt 1980-ban. Az obiigát embe­ri drukkon túl (ki tudja-e mon­dani a kisfiam az „r" betűt, elég lesz-e a fizetés elsejéig, stb.) és például lélegzetvisszafojtva, má­sok kissé (túl) lihegve figyelték a mi Berci fiunk bravúros űr­repülését. Nekem special bepárá­sodott a szemüvegem, hogy az irdatlan messzeségből magyarul cseng a szó... Ha már a kozmosz­nál tartunk, nekem is lett volna néhány jelöltem a fellövésre, per­sze csak odaútra, ahogy ezt ná­lunk mondják. Aztán: szurkoltam Misa macinak, úgy általában és természetesen a magyar olimpiai csapatnak, konkrétan. Legjobban viszont Julis néninek drukkoltam, — akivel 1980-ban egy jugoszlá­viai tengerparti utazáson vettünk ' részt —, hogy végré 'el "tűdja ad­ni a ,szépen hímzett kalocsai ing- vállat, mélyet végighurcolt az összes elképzelhető piacon, míg végre Pulában sikerült megszaba­dulnia tőle. Egy honfitársunk vet­te meg, természetesen forintért... 2. Aggódom, hátha, tényleg konvertibilis lesz a forint és be­csukhatják az Intertourist üzle­teket. Izgulok, hogy ne legyen igaz, amit suttognak, s hogy igaz legyen, amit kiabálnak. Aggódom, hogy felmegy, hogy elfogy, hogy elhagy, hogy csökken, hogy stag­nál, hogy nem jut be, mert erős a csoportbeosztás, hogy megint begyűrűzik, meg minden ... Tar­tok tőle, hogy erősödik a hideg nyugati szél, s majd jobban szi­getelni kell „nyílászáróinkat”, s nem tárhatjuk ki kedvünkre az ajtót, ablakot, hiszen a szabályo­zók sem melegítenek már úgy, mint régen. 3. Milyen magatartást javall a szerkesztőség az újságírónak, ha úgynevezett kényes témával találkozik: a) megkerülni, b) át­ugrani, c) beleütközni (mint a betonfalba) ? Magyar Ist­vánná kenyér­bolti eladó — Szabadszállás: 1. Ne vegye rossz néven: magamnak szo­rítottam, két­szeresen is. Először, hogy bírjam testi és lelki erővel a családi bajokat, megrázkódtatá­sokat. A férjem ugyanis érbeteg, van egy szellemi fogyatékos nagy­lányom, és velünk él szívinfark­tusos édesanyám. Mindennek te­tejébe: az idén építettünk egy új házat, amibe október 1-én be is költöztünk. Mit mondjak, meg­úsztam, három hónap idegkime­rültséggel. A másik izgalom: je­lölnek-e, megválasztanak-e újra tanácstagnak, hogyan értékeli a lakosság közéleti szereplésemet. 1 örömrriél nyugtáztam az ismételt bizalmat,- - külön megtiszteltetés számomra a végrehajtó bizottsági tagság. 2. Ugyanígy kettős szorongással várom az új esztendőt: magán­életemben ugyan milyen veszedel­met tartogat még, s vajon ezután is el tudom-e látni közmegelége­désre a szívesen vállalt képvise­leti feladatokat. Annál is jogo­sabb a félelem, mert egy új lakó­negyeddel gyarapodott a körze­tem; csupa fiatal, sajátos problé­mákkal, s bár bízom a segítsé­gükben, állandóan az motoszkál a fejemben: meg tudok-e majd felelni a várakozásuknak? 3. Miért nem foglalkozik töb­bet az újság a nők, a dolgozó nők helyzetével? Miért nem tárja föl alaposabban, hogy évente, vagy ötévenként mennyit fejlődnek a községek? És nem ártana ismer­tetni olykor egy-két közkeletű rendeletet, jogszabályt is: ezek különösen az idősebbeket érdek­lik nagyon. Új gyógyszerek A BIOGAL Gyógyszergyár az elmúlt öt évben 2,2-szeresére nö­velte termelését. Az eltelt évek alatt a termék- szerkezetet jelentős licencvásár­lásokkal frissítették fel: a ZYMA. CIBA — GEIGY, LABOR ATOI- RES OM és a VIFOR cégektől beszerzett receptekkel és techno­lógiákkal — új gyógyszerek gyártását is megkezdték. Jelen­tősen fejlődött az antibiotiku­mok területén végzett kutató­munka. Sikerült előállítani, a TOBRAMICIN nevű antibiotiku­mot, és ennek további munkái során végtermékként a BRULA- MICIN injekciót. Ebből a klini­kai használatú gyógyszerből a hazai egészségügyet — a hösonló nyugati termék kiváltásával — a BIOGAL látja el. A BRULA- MICIN KGST-exportja jelentő­sen fejlődött az elmúlt években. Az ötödik ötéves tervben a humánkészítmények mellett meg­kezdték az állattápok és takar­mányadalékok gyártását. Ezek a PREMIX-készítmények az ország minden jelentős állattenyésztő rendszerébe eljutnak. 9 A steril ampullaüzem. • Csomagolják a kész gyógyszereket. Selyem Zsig- mond tsz-el- nök, országgyű­lési képviselő — Kunszent- miklós: 1. Hát első­sorban azért, hogy szövetke­zetünk tagsá­ga mindenféle kedvezőtlen előjel — időjárás, gazdasági sza­bályozók, miegymás — ellenére betakarítsa a termést és elérje a kívánt eredményt. Most már biz­tos: nem volt hiábavaló az ösz- szekapaszkodás, a nekigyűrkőzés, lesz nyereség, több is mint vár­tuk. De még ennél is fényesebb sikerről számolhatnék 'be, ha a juhászatunkban az apaállatok va­lamivel fürgébben mozogtak vol­na. Mert vagy ezer kisbárány bennük maradt... 2. Nem mernék rá mérget inni, csak remélem, hogy 1981-ben el­készül nagyközségünkben —, melynek várossá fejlesztése ro­hamléptekben megindult — az új nevelési központ. Nyugtalan az ember, amíg nem érzi zsebében az ígért állami támogatást, s nem lát­ja honfitársai kezében az önként fogott ásót, lapátot. Mindenesetre bizakodó vagyok: hiszek az itte­ni konok, megátalkodott, de me­legszívű, jószándékú kunokban, s a vállalatok, intézmények veze­tőiben. 3. Cikkjeiket elég frisseknek, ütőképeseknek .tartják-e, őszinte meggyőződés vezérli-e mindig tol­lúkat, és minden alkalommal sze­mélyesen is látják, hallják, meg­tapasztalják-e, amit leírnak? Lejegyezte: Kutasi Ferenc Új termékek Hírt adtunk aról, hogy a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat új termékeket hozott for­galomba, ezekből bemutatót tar­tott a kecskeméti Alföld Áruház­ban és a Kossuth téri élelmiszer- boltban. A gabonaipar és az UNI- VER ÁFÉSZ megállapodást kö­tött, hogy a városközponti ABC- áruházban, valamint a széchenyi- városi üzlebten rendszeresen for­galomba hozzák a borsó-, rizs- és kukoricalisztet, a tengeridarát, az étkezési búzadarát és korpát. Az említett termékeknek igen ked-' vező az étrendi hatásuk. A búza­csíra például közismerten értékes tápanyagokat tartalmaz, könnyen emészthető fehérjét, zsírt, vitami­nokat, s gazdag ásványi és nyom­elemekben. A szerződés szerint egyelőre még kisebb mennyiségben forgal­mazzák az említett termékeket, és az érdeklődéstől függően növelik majd gyártásukat. Garzonház és jövője Négy és fél éve olyasmi történt Kecskeméten, ami azóta is példa nélkül való: az egyéb tanácsi kijelölésű és értékesitésű lakásokon kí­vül 180 fiatal házas kapott otthont. A Széohenyivárosban magasodó hétemeletes épület — közismert nevén: a garzonház — egy sok Jövőt ígérő, biztató lehetőség kezdete volt. Megcsillantotta a lakáshoz jutás reményét azok előtt is, akik egyébként képtelenek lettek volna belát­ható időn belül összegyűjteni 100—160 ezer forintot. Megszüntetett sok-sok kilátástalan, egészségtelen albérletet. Kik és hogyan lettek garzonházi lakosok? Azok a 30 éven aluli házaspárok szerepeltek a kiutalási listán, akik jó közösségi — KISZ — munkájukkal kiemelkedtek társaik közül, akiknek volt 15 ezer forint­juk, s akik vállalták, hogy öt éven át havi nyolcszáz forintot fizetnek be egy ifjúsági takarékbetét-számlára. Cserébe egy Ígéretet kaptak: öt éven belül tanácsi kijelölésű OTP-lakáshoz jutnak. A határidő 1981 júliusában lejár, s a lakók meglehetősen bizony­talanok, vajon tényleg kapnak-e nagyobb lakást, hiszen négy és fél év alatt szinte mindenhol született gyerek — nem ritka a háromgye­rekes család sem — és bizony egy szobában igen-igen szűkösen élnek. A lakásokat bérbeadó Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat kimutatásai szerint eddig hatvanan költöztek ki a garzon-házból. Bonyolítja kissé a helyzetet, hogy bár a tanácsi ígéret egyértelműen OTP-lakást he­lyezett kilátásba, sokan szövetkezeti otthont kaptak. Ennek igen egy­szerű a magyarázata. A garzoniház 210 lakásából harmincat a színé­szek kaptak, 15-öt a megyei tanács, 15-öt a vállalatok és 5-öt a városi tanács, tehát gyakorlatilag a fennmaradó 145 otthonra vonatkozik a kötelező OTP-lakás-vásárlás ... Ez azonban részletkérdés, maradjunk a lényegnél: az öt év letel­téig, 1981 közepéig kap-e nagyobb lakást a garzonházi közösség — azaz, megkezdődik (megkezdődhet)-e a ‘második „generáció” garzon­házi élete... Mint mondottuk, a lakók bizonytalanok, a városi tanács illetékes osztályán „körülbelül”, „majd meglátjuk” típusú válaszokat kapnak — ezért láttuk indokoltnak, hogy a kérdéssel dr. Mező Mi­hályhoz, a városi tanács elnökéhez forduljunk. — Elöljáróban egy alapkér. dés. Hogyan értékeli a fiatal házasok otthonának eddigi tapasztalatait? — Akármilyen — jogos, vagy talán nem helyénvaló — bírálat is érte a garzonházat, úgy érzem: volt értelme, hogy létrehoztuk. Ez a garzonház nem más, mint egy kibontakozási lehetőség, egy lépcsőfok a végleges otthonhoz jutáshoz. Mit vettünk figyelem­be a létesítéskor? Azt, hogy a fiataloknak nincs induló tőkéje. A 15 ezer forintos előtörlesztés nem nagy összeg, ezt akár köl­csönkérhették. Másrészt azt is néztük, hogy egy viszonylag rö­vid idő alatt lehetőséget teremt­sünk a „beugró” megspórolására. Úgy számítottuk, hogy a 800 fo­rintos ifjúsági, takarékbetét öt év utáni végösszege elegendő lesz, kétszobás lakással számolva. ösz-' szegezve tehát, azt mondhatom: igen jól sikerült akcióról van szó. — Mi a helyzet a kiköltöz­tetéssel? — Tudomásom szerint folya­matosan halad. Többen voltak olyanok, akik nem várták meg az öt év leteltét, mert korábban összegyűjtötték a szükséges ösz- szeget. Ok kaptak is lakást. Tény azonban, hogy a garzonházban élők körülményei sok gondot vet­nek föl, gondolok itt arra, hogy egy-két-három gyerek majd min­denhol született. Ezt a feszültsé­get OTP-lakásra való kijelöléssel fel kell oldanunk. — Képes erre a tanács? — A nyáron kaptuk az első jelzéseket, hogy jó néhány csa­lád nem juthat lakáshoz az ötö­dik év végén. Ennek két oka le­het: valami miatt nem tudták fizetni a havi nyolcszáz forintot. Vagy pedig — nincs elég lakás. Miután a városi KlSZ-bizottság jelezte ezt, a végrehajtó bizott­ság a jövő évii programjára tűz­te a garzon-ügy megtárgyalását: hányán maradtak még bent, mi­lyen okok miatt nem 'kerültek ki, s mi a teendő. — Ezek szerint, nem az okoz gondot, hogy erre a célra nincs lakás. — Nem. Szerintem OTP-lakás kijelölésére van lehetőség, és, ha azt akarjuk, hogy tényleg átme­neti otthon legyen a garzonház, akkor ezt a lehetőséget maximá­lisan ki is kell használnunk. — Ez tehát azt jelenti, hogy jövőre mindenki kap lakást? — Igen, azt jelenti. — Egy szintén fontos kér­dés: elég lesz-e az öt év alatt összegyűlt pénz? — Elégnek kell lennie. 480 ezer forintos lakással számolva, munkásigénylőt, két gyereket feltételezve, plusz 10 százalékos munkahelyi támogatást, 34 ezer forint a befizetendő összeg. Ha pedig nem munkás, és nem kap támogatást, akkor 105 ezer forint. Az ifjúsági takarékbetét a külön- kölcsönnel együtt 112 ezer forint, s az előtörlesztésként befizetett 15 ezer forint mostanra nagyjá­ból 18—20 ezerre kamatozott. Ma­rad tehát bútorra való is. — Mi lesz azokkal, akik nem tudták fizetni a 800 fo­rintos ifjúsági takarékbetétet? Magam is ismerek kétgyerekes családot, ahol gyesen van az asszony, és csak egy fizetésből élnek. — A rendkívüli eseteket a vég­rehajtó bizottság megvizsgálja. Biztosan találunk valamilyen megoldást, például azt, hogy egy évvel meghosszabbítjuk a szer­ződést. — És akiknek nem elég a kétszobás lakás ? — Lehet nagyobbat is kérni. Egy a feltétel: legyen hozzá elég pénzük. — Mi a helyzet a jövőt il­letően? — A VI. ötéves terv egyik je­lentős beruházása lesz az Árpád­városban egy újabb — 281 laká­sos — garzonház, ez körülbelül 1982 végére lesz kész. Mivel azon­ban a lakásárak emelkednek, nyilván változni fognak a beju­tási, lakhatási feltételek. Ebben még nincs döntés, dé várhatóan havi 900 forint körül alakul majd a kötelező takarékoskodás össze­ge, erre a módositott ifjúsági be­tét egyébként ad lehetőséget. □ □ □ Lehetséges, hogy sok olvasó számára jelentéktelen ügynek tű­nik 180 ember lakásgondja, s a viszonylag hosszú cikk. Ám nem kizárólag erről a 180 családról (különben is a duplájáról, hiszen a garzonházból kiköltöző helyére úiabb pár kerül) van szó, hanem egy lehetőség legteljesebb kihasz­nálásáról, az otthonház egy sajá­tos formájának csaknem a végle­ges tapasztalatairól. Ezek a ta­pasztalatok rendkívül kedvezőek, ami nemcsak azt jelenti, hogy tovább lehet lépni, hanem azt is, hogy a garzonház jellegű ott­honokkal enyhíthető a legnépe­sebb korosztály legnyomasztóbb gondja, a lakáshoz jutás. Ballal József Petőfit keresem Örömmel olvastam a Könyv­világ tudósítását Alexandr Gerskovics Petőfi és a szín­ház című kötetének decembe­ri megjelenéséről. Végre — gondoltam —-olvashatunk egy alapos tanulmányt a költő színműírói kísérleteiről. Ille­tékestől ráadásul: az orosz tu­dós ide s tova negyedszázada foglalkozik a XIX. századi ma­gyar irodalommal. 1962-ben ismertettük Katona Bánk bán­járól készített tanulmányát. Több cikket publikált Petőfi­ről. Különösen a Tigris és hié­na mondandóját, a drámában sistergő indulatokat, a mű szö­vetét elemző írásai keltettek várakozást, sürgették az össze­gezést. Azt terveztem, hogy az Aka­démiai Kiadó új kötetét mu­tatom be a költő születésének évfordulóján. Két-három na­ponként hozott a posta kövér csomagokat -a kecskeméti könyvesboltba, de Gerskovics müvét hiába vártam. Kaptak néhány példányt Hatvány La­jos: tgy élt Petőfi című re­meklésének új kiadásából, sok-sok gyönyörű, értékes, fon­tos könyv került néhány órá­ra vagy néhány napra — amíg szét nem kapkodták — a pol­cokra, de a tanulmánykötet késett, késik. Kényelmetlen, a várakozás, de mit tegyünk? A főként szakembereknek szánt értekezés késése a nyomdai vi­szonyok ismeretében magya­rázható, érthető. De Petőfi verseskötet sincs/ Most sin., Olvastuk, hallot­tuk, tudjuk, hogy újra és újra kiadják nagy példányszám­ban. Mégsem kapható. Újabb és újabb nemzedékek tűnnek fel és törekszenek saját Pető- fi-kötet birtoklására. Még olyan ’* könyvespolcán is láttam a Nemzeti dal szer­zőjének költeményeit, ame­lyikben ritkán forgatnak ver­seskötetet. Petőfi müvei a mi számunk­ra többet jelentenek irodalom­nál; a nemzeti köztudat, a nemzeti közérzemény, ma­gyarságunk, emberségünk ré­szei. A kötetei iránt megnyil­vánuló érdeklődésnél mi sem gyarságunk, emberségünk ré­gi, régi igazságot. Azt sem most írjuk le először, hogy Pe­tőfi egy pillanatra sem hiá­nyozhat a könyvesboltokból. Egyetlen egy könyvesboltból sem. Különösen születési év­fordulója táján, amikor a tele­vízió életrajz-sorozata révén nyilván újabb ezrek kívánnak rá a műsorban megismert, em­legetett költeményekre. Az sem véletlen, hogy jobban fi­gyelünk szavára, példájára, amikor nehezebb idők járnak, amikor tisztán kell látnunk, amikor keményebb munkát kö­vetel mindenkitől a haza. H. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents