Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-03 / 283. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1980. december 3. ŰJ TERMÉKEK, NÖVEKVŐ KERESLET A korszerű MEDICOR-üzem első évének mérlege 9 Kórházi inkubátorok elektromos egységeit szerelik az asszonyok. Egy esztendeje, hogy a MEDI­COR Művek Elektromedikai Ké­szülékek Gyárának soltvadkerti üzemét kitelepítették a nagyköz­ségben elavult bérleményéből új, korszerű körülmények közé a kis­kunhalasi út mellé. Pontosabban: az átköltözés csak részleges volt, az v idén, november közepére fe­jezték be teljesen, miután az új, saját telepen fölépítették a még hiányzó raktárát és szociális lé­• Kunszt Sándor klinikai inku­bátor burkolatát készíti. tesítményt. Ezzel a kétszáz—két­százötven dolgozó foglalkoztatásá­ra tervezett beruházást végrehaj­totta a MEDICOR. Keresztes László üzemvezetőtől megtudtuk, hogy az új helyen eltöltött első évben jó eredményeket értek el. A soltvadkerti kis egység nyolc­van százalékban készárut termel, kapacitásának fennmaradó ré­szét pedig alkatrészgyártással használják ki a Műveken belüli kooperációban. Hagyományos kórházi, valamint mentőautókban alkalmazott hordozható, ettől az évtől kezdve pedig klinikai inku­bátorok találhatók a terméklistán. A modern, IKS 21 és IKS 22 tí­pusú klinikai inkubátorok próba- gyártását már az új telepen vé­gezték el, s ott kezdték meg a sorozatgyártást. Ezt követően az év folyamán még további új ter­mékek készítésébe fogtak. Az oxi- génpárasítót és az injektoros szí­vókészüléket egyaránt három-há­rom változatban állítják elő. Eze­ket a készülékeket a koraszülött csecsemők őrzésére hivatott kli­nikai' inkubátorokhoz lehet csat­lakoztatni, azok szolgáltatásainak bővítésére. Ónálló termékként is értékesítik őket. A nagyközségi üzem gyártmá­nyait 95—97 százalékban export- , ra, zömmel szocialista országok­ba szállítják. Az egyik fő vásár­ló a Szovjetunió. Ebben az esz­tendőben 110 millió forintos ter­vet valósít meg a soltvadkerti kol­lektíva. Most, az év vége felé ehhez kisebb hajrára van szük­ség. Ennek az az oka, hogy az őszi betakarítás idején negyven dolgozó a Szőlőskert Szakszövet­kezetnek segítkezett. Erre a tá­mogatásra a MEDICOR és a me­zőgazdasági üzem régi kapcsola­ta alapján, öt évvel ezelőtt meg­kötött szocialista szerződésben kötelézte magát az ipari üzem, s nem maradt adós egyszer sem. A mezőgazdaság és. az ipar „ta­lálkozása” szerencsésnek mond­ható, végső soron népgazdasági érdekeket is szolgál, ezért az együttműködést ezután sem sza­kítják meg. A világpiacon növekszik a ke­reslet az inkubátorok iránt,.a ve­vők elégedettek a soltvadkerti termékekkel, ezért a telep dol­gozói arra számítanak, hogy 1981- ben növelniük kell majd a darab­számot. Természetesen ' gondjuk lesz arra is, hogy a minőséget ezután se érhesse kifogás. A. T. S. OTTHON, MAGÁNERŐBŐL Ezer bajai lakás története Örökzöld téma a lakásépítés. Ma sem beszélünk róla keveseb­bet, mint 30 évvel ezelőtt, pedig azóta csaknem kétmillió magyar család költözött új otthonba. Mégis erről hallunk a rádióban, a tv kerekasztal-konferenciáin. olvasunk a sajtóban, s erről hangzik el sok szó a magánbe­szélgetéseken. Lapunk beharan­gozás nélkül cikksorozatot indí­tott, amelynek állandó felcíme: Otthon, magánerőből. Az első ri­port az alpári lakásépítők gond­jaival foglalkozott. A továbbiak­ban fel kívánjuk tárni a lehető­ségeket és a korábban jól' bevált építési módszereket, hogy segít­séget nyújtsunk ezzel is a lakás- problémák megoldásához. Ezúttal az első kezdeményezés, a bajai KISZ lakásépítő akció történetét ismertetjük, mert úgy érezzük, hogy tapasztalatai ma is haszno­sak. Akkor építsünk... Amikor 1957-ben megalakult a KISZ, a bajai fiatalok nagy lel­kesedéssel láttak hozzá szerveze­teik kiépítéséhez, Szinte nem volt olyan politikai megmozdu­lás a városban, hogy az ifjúság ne vállalt volna oroszlánrészt be­lőle. Vidám, pezsgő élet folyt a KISZ-ben, jóformán minden es-, te összejöttek. Alig telt el egy esztendő, ami­kor Borsos György, a városi KISZ-bizottság titkára észrevet­te, hogy valami nem stimmel. Gondterheltek, kedveszegettek -voltak a fiatalok. A Fémipari Vállalatnál tartott KIS2V-taggyű- lésen is ezt tapasztalta, ezért megkérdezte tőlük — mi a baj? — Nősülni szeretnénk, családot alapítani, de nincs lakás —, buggyant ki belőlük a keserűség. — Hát akkor építsünk — vág­ta rá könnyedén a városi titkár, s talán nem is gondolta abban a pillanatban, hogy szaván fogják. — Építsünk! — villanyozódott fel a társaság. — De hogyan? — vetődött fel nyomban a ki­józanító kérdés. Ez volt ezután a vitatéma a KISZ-bizottságon is. Mindenesetre megbízták Mezős Mihály építészt, hogy készítsen két darab házilagos kivitelezésre alkalmas lakástervet. A kalkulá­ció szerint 82 ezer forint kellett kivitelezéséhez. A legközelebbi KISZ-titkári értekezlet fő témája már a la­kásépítés volt. A tervet a tanács­hoz is benyújtották és telkek ki­sajátítását kérték. Lassan min­den elindulj a maga útján. Meg­alakult a KISZ-építőközösség 100 lakás, felépítésére. A beugró 8 ezer forint volt lakásonként, amit ugyan nem volt' könnyű előteremteni, a legtöbbjük köl­csönöket kért a rokonoktól, jó­barátoktól. Felépült az első iker­ház is két lakással, ami minden­kinek tetszett. Ekkor azonban az örömbe üröm is vegyült. Jók ezek a há­zak. de a nyolcezer forint kevés. Honnan vegyék a többi pénzt. Az OTP akkor még nem adott ek­kora összegű kölcsönöket. Szinai Gyula, a bajai OTP-fiók vezetője szívesen támogatta volna a lel­kes fiatalokai. de nem tehetett semmit. Valaki azt tanácsolta: • Az első KISZ-lakótelep házai. meg kellene próbálni a vezér- igazgatónál. — Te vagy a városi KISZ- bizottság titkára — mondták Borsos Györgynek — hátha ve­led szóba áll. És Borsos György fel is kerekedett. Nagy merészen beállított László Andorh íz, az OTP akkori vezérigazgaiójához. Igaz, hosszasan kellett várakoz­nia az előszobában, amiből any- nyi haszna mégis lett, hogy meg tudta nyerni az ügynek Soltész Károly hitelezési főosztályvezető­helyettest. így sem ment azért könnyen. A vezérigazgató először elküld­te. majd gyorsan visszahívta. Közben tanácsot kért Soltész Károlytól, tárgyalt jobbra, balra, végül így szólt: — Tetszik a maguk lelkesedé­se. Lehet, hogy most az egyszer nem a szabályok szerint járok el, de adok ötmillió forint hitelt. Lakásonként ötvenezret. Szénporos tégla Ez már valami. Igaz, még min­dig nem' elég. Újabb kalkuláció, töprengés, hogyan lehet olcsón építőanyaghoz jutni. Megszületett a szénporos téglaégetés ötlete. Felfogadtak három családot, s a Duna mellett lévő elhagyott kubikgödrökben megkezdték a téglaégetést. Kiváló minőségű építőanyagot nyertek. A már fel­épült kétszobás lakásokban asz­talosműhelyt rendeztek be, itt készítették a felfogadott aszta­losok az ajtókat, ablakokat. A födémpaneleket is maguk gyár­tották betonból. Az anyagszállí­tásra vásároltak egy öszvért. Mielőtt azonban hozzákezdtek, volna, az építkezéshez, újabb akadály merült fel. Nem volt só­der az alapozáshoz, a betonkészí­téshez. Borsos György ekkor a MAHAJOSZ-hoz ment sódert vá­sárolni. Persze nem kapott, mert csak vállalatoknak szállítottak. Egy feltétellel mégis. Az éjjel érkező uszályokról nem volt aki kirakja a szállítmányt. Ami ilyenkor érkezik, megvehetik, ha kirakják. Hát persze, hogy vál­lalkoztak erre is. S megkezdődött az építés. A pénz viszont még mindig nem volt elég. Ekkor pontosították azt a korábbi határozatot, hogy minden építkező hatezer forint értékű, vagyis 1200 óra munkát köteles végezni az építkezésnél. A falazást fogadott kőművesbri­gád végezte, a közösségben vi­szont mindenféle foglalkozású ember volt. Keményen dolgoztak ők is. A szakmunkások a szak­májuknak megfelelő munkát vál­lalták. A villanyhálózatot a vil­lanyszerelők, a vizet a vízveze­ték-szerelők csinálták. Mindenki minden lakásban becsületes munkát végzett, mert senki sem tudta, melyik lesz az övé. A la­kásokat akkor sorsolták ki, ami­kor az egész lakótelep elkészült. Az OTP természetesen állan­dóan ellenőrizte a munkát. Szi­nai Gyula sokat volt a helyszí­nen, Herold József a megyei OTP-fióktól járt Bajára, de so­hasem akadékoskodni, mindig segítő szándékkal. Ma is jóleső érzéssel gondolnak rájuk a haj-. danvolt KISZ-esek. Az első 86 kétszobás, 65 négy­zetméteres lakás 1960-ban ké­szült el. Ünnep volt a kulcsát-' adás napja az építkezők számá­ra. ezért ünneplőbe öltözve gyü­lekeztek. S mindenki elégedett volt. A minap felkerestem a KISZ- lakótelep egyik lakóját, Lakatos Sándor gépésztechnikust. Már sűrűsödnek az ősz hajszálai, de visszafiatalodik, amikor a lakás- építési akcióról beszél. — Nagyszerű munka volt, jó összhangban, baráti közösségben dolgoztunk. Én külön hálás va­gyok az akkori társaságnak, mert nem volt meg a nyolcezer forin­tom, mégis megszavazták, hogy köztük maradhassak. Volt itt vagy húsz ember, aki éjt nappal­lá téve dolgozott azon, hogy fel­épüljön a telep. Köztük volt Borsos György, Bácsi Gábor, Koszó Ferenc, Elketz Balázs és még sokan. Azóta is elégedett vagyok, sőt bővítettem is né­hány négyzetméterrel a lakást. Borsos György még egy akciót kezdeményézett, s 36 lakás épült fel irányításával. Azután megyei KISZ-titkár lett, s Pető József, az új városi KISZ-titkár foly­tatta munkáját, összesen tizen­9 Lakatos Sándor: Nagyszerű munka volt. ■ (Straszer András felvételei) két újabb akciót bonyolított le. Mind modernebb, sőt már emele­tes társasházakat is építettek, a módszer azonban maradt. A kö­zösségek egymásnak adták át a/ téglaégetőket, az asztalosokat, az építőbrigádot. Az építő közössé­gek tagjai továbbra is úgy dol­goztak az építkezésen, mint az első társulat tette. Közben teher­autóval. daruval gyarapodtak, meg téglavető géppel. Újra feléleszteni A bajai kezdeményezésnek hí­re ment. s a megye határain túl is elterjedt. Országszerte mintegy 10 ezer lakás épült fel hasonló módon. Pető József ma már a városi pártbizottság titkára. Amióta nem ő szervezi a mun­kát, még hat közösség épített, s mintegy ezer otthon létesült így Baján. Pető elvtárs szerint, azon­ban még most*is él a régi mód­szer,, jelenleg is épülnek közös , összefogással lakások a városban, ha nem is olyan szervezetten, niinl azelőtt. Egyébként nem sza­kadt meg teljesen a kapcsolata az építőkkel, ugyanis az egyik KISZ-lakótelepen választották meg tanácstagnak. Erről így be­szél: — A közös munka örökre ösz- szekovácsoita a KISZ-lakótelepen élőket. Jó barátok, jól ismerik egymás gondját, baját és közös­ségi emberek lettek. Az új, ál­lami beruházással épült lakótele­peken jóformán azt sem tudják ki lakik mellettük. Eléggé kö­zömbösek a környezetük iránt. A KISZ-lakótelepeken fordított a helyzet. Könnyű társadalmi munkál szervezni, ők maguk kezdeményezik a parkosítást, óvodák fejlesztésére önként vál­lalnak ingyen munkát. Ha szük­séges, saját pénzükön vásárolnak virágot, fűmagot, s nem közöm­bösek/ a rongálásokkal szemben. Tudják — mert számon tartják — mindennek az értékét, azét is, amit a tanácstól kapnak. S ezt a szemléletet átültetik gyerme­keikbe is. Riportomat Pető József szgvai- -val fejezem be: Érdemes lenne újra feléleszteni a lakásépítésnek ezt a módszerét. Nagy Ottó ■ CIKKEINK NYOMÁSI ■ Tisztítanak, mosnak, vasalnak A közelmúltban bírálóan fog­lalkoztunk Sajitóposta rovatunk­ban a kecskeméti vegytisztító és mosodai szolgáltatással. Megír­tuk, a Lutiher-udvari részlegben csak a reklamálás után — mint­egy kegyet gyakorolva — végezték el kifogástalanul az expressz- tisztítási munkát az egyik meg­rendelő részére, a Petőfi Sándor utcai mosoda pedig már nemegy­szer adott vissza foltosán és gyű­rötten asztalterítőt, meg ágyne­műt, s hogy e helyen eltűnt né­hány értékes holmija több tulaj­donosnak. Sorainkra) a Kecskeméti Ruha­ipari és Vegytisztító Szövetkezet­től kaptunk választ. Sibalin Ist­ván elnök egyebek között az aláb­biakat írta: Üzemünk idén október végéig csaknem ,százötvennyolcezer da­rab felsőruhát tisztított ki. Ez idő alatt csupán nyolc reklamáció érkezett hozzánk, melyet kivizs­gáltunk és érdemben elintéztünk. További ilyen panaszokról nincs tudomásunk. A Petőfi Sándor utcai szalon — szintén tíz hónap során — körül­belül ötvenegyezer kilónyi ruhát' mosott ki, mely munkát két mű­szakban hárman-hárman végez­ték, akik naponta sok száz ruhát vettek kézbe, elképzelhető hát, hogy e mennyiségből egy-kettő el­kallódott. Szolgáltatásaink minőségét — de hogyan? igyekszünk folyamatosan javítani, e célból rendszeresen kérjük az emberek véleményét, a rendelke­zésükre bocsátott válasz-levelező­lapokon. A legutóbb visszaérke­zettekből például kiderül, negy­venkilencen elégedettek tevékeny­ségünkkel, s csupán négyen pa­naszkodnak miatta, egyikük igen sok vasalási hibát olvas fejünk­re. Ami pedig a foltok eltávolítá­sával kapcsolatos kifogásokat ille­ti, tudni kell, ha valaki a fehér­rel együtt lényegesen több színes ruhát is bead hozzánk mosásra, az alkalmazandó technológiát a na­gyobb mennyiséghez igazítjuk, el­lenkező esetben ugyanis kárt te­hetne benne a túlfőzés, illetve a túlfehérítés. Ilyenkor nincs mó­dunk a fehér abrosz, párnahuzat stb. külön mosására. A hibamentes munkát nem ga­rantálja szövetkezetünk a jövő­ben sem, a reklamációt azonban rövid időn belül orvosoljuk, de csakis akkor, ha a megrendelők az üzleteinkben elhelyezett vá­sárlók könyvébe jegyzik be észre­vételeiket. Köszönjük e tájékoztatást, melyhez van hozzáfűznivalónk: Megítélésünk szerint a vegytisz- títás, mosás és vasalás után tisz­tességes díjat kasszíroz be a cég. s ennek ellenében joggal remél­heti a megrendelő a kifogástalan munkát, meg azt is, hogy a szö­vetkezeti részlegekbe bevitt ruhá­ja sohasem kallódik el! Társasházban társas módon kell élni! Szintén e rovatunkban írtunk korábban, a Kecskemét, Ady End­re utca 20. szám alatt levő 96 la­kásos társasház több lakójának panaszáról. Nevezetesen, hogy egyikük sem tudja, mi a sorsa a . fenntartási költség címen havon­ta befizetett összegeknek, mert az ilyen ügyekkel is foglalkozó helyi fórumra, a közgyűlésre évek óta nem került sor. Következésképp kívánnivalót hagy maga után a lépcsőház, s más helyiségek taka­rítása, baj van az előforduló kü­lönböző műszaki hibák ' kijavítá­sával, meg a közös tulajdon meg­becsülésével is. ,, -E^oikkünk nyomán személyesen kereste fel szerkesztőségünket a Ház'KoZtfe'képviselője, Fásy Attila mérnök, aki a következőket mon­dotta:' — Több mint tíz esztendeje köl­töztünk be otthonainkba, s már a legelején megalakítottuk a kö­zös ügyeinkben eljárni hivatott intéző bizottságot, melynek lega­lább két évig sok feladata volt, ugyanis a rosszul beépített fűtő­testek kicserélésével kapcsolatos bírósági perekben működött köz­re. Miután a családok eme égető gondja közmegelégedésre, rende­ződött. sok lakón passzivitás vett erőt, s ez abban nyilvánult meg, hogy egyre kevesebben vettek részt a közösséget érintő megbe­széléseken. sőt egyeseket a min­denkire vonatkozó döntések sem érdekelték. Uralkodóvá lett „az én lakásom az én váram” elv. — A bizottsági tagoknak sem sikerült változtatni ezen a hely­zeten? — Sajnos nem. tgy aztán csak a gondok szaporodnak. — Például? — Egyesek újra és újra oda nem való dolgokat (vattát, rongyot, kést, villát stb.) dobnak a vécé­lefolyóba, emiatt nagyon sokszor muszáj tisztíttatnunk a szenny­vízaknát. persze a közös költségek terhére. A csapadékvíz-elvezetés udvari aknája sem működik ren­deltetésszerűen, mert vannak, akik ott szerelik a gépkocsijukat, sőt olajcserét végeznek,- a vízbe tehát tömítő anyagok is belekerülnék. Szemetesek közös helyiségek, van aki a pincét egyéni célra sa­játította ki. Jó néhányan évek óta nem fizetik a közös pénzbeli hoz­zájárulást, az ebbéli hátralékok összege eléri az 50 ezer forintot is. — És mi lehet a megoldás? — Szót kell végre értenünk egy­mással, s mindannyiunknak tudo­másul kell venni, társasházban csak társas módon lehet és kell élni. Mit tehetünk ezekhez hozzá? Sajnos nem egyedi esetről van szó. Ezért tűnik indokoltnak, hogy a társasházakra. s az ottani lakó- közösségekre vonatkozó 1977. évi 11. számú törvényerejű rendelet végrehajtását időnként ellenőriz­zék az illetékesek. „Mi nemcsak beszélünk a takarékosságról...” November 19-i lapszámunkban írtunk egy — a felnőttekben csa­lódott — kiskunhalasi iskolásfiú­ról, akinek az eddig perselyben gondosan összegyűjtött aprópén­zét nem fogadták el a városi pos­tahivatalban — a bankban sem — így az összeget nem helyezhette el takarékbetétkönyvben. Az eset­tel kapcsolatban az alábbi levelet kaptuk a Rónasági Takarékszövet­kezet csengődi kirendeltsége Dan- kó Pista szocialista brigádjától: Kollektívánk felháborodással olvasta „Az aprópénz nem pénz?" című cikket. Ä postai dolgozó ma­gatartásától elhatároljuk magun­kat. Hazánkban a fillérek, s a fém­ből készült nagyobb címletű pén­zek törvényes fizetőeszközök, eme szabályt azonban sokan elfelejtik, semmibe veszik egyes pénzügyi dolgozók. Mi nemcsak beszélünk a taka­rékosságról, s hirdetjük azt, de a szellemében is cselekedünk nap mint nap. Az óvodásokat és isko­lásokat arra buzdítjuk, gyűjtsék az aprópénzt, melyet bármikor be­váltunk bankjegyekre. A húsvéti locsolásból származó filléreket is mindig készséggel átvesszük a gyerekektől. Köszönjük a brigád sorait, s bízunk abban, hogy módszerük másutt is — például a halasi pos­tán — követésre talál! Összeállította: Velkei Árpád ÜDÍTŐK RŐCSRŐL 9 A bocsi sörgyárban az üdítő Italok palackozását új, nyugatnémet Seitz gépsorokon végzik. Óránként körülbelül harmincezer palackot tölthetnek meg Gyöngy üdítő itallal, illetve Pepsi-Colával. (MTI-fotó: Herényi László felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents