Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-03 / 283. szám
1980. december 3. • PETŐFI NEPE • 3 A társadalombiztosítás harminc éve Baján Ma már csak az idősebbek emlékeznek arra, amikor a 30-as évek közepén megépült Baján az 071 (Országos Társadalombiztosító Intézet) székiháza. Ekkor még az egészségügy és a társadalombiztosítás egy szervezet volt. Abban az időiben a társadalomnak csak egy bizonyos rétegét' érintette az egyébként is szűkre szabott biztosítás. 1930. október elsejétől a szakszervezetek vették át a társadalombiztosítást. Az azóta jelentősen megváltozott körülményekről és fejlődésről beszélgettünk a napokban dr. Németh Ferenccel, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság bajai kirendeltségének vezetőjével. — Úgy gondolom, harmincéves munkánk legnagyobb eredménye, hogy a biztosításba bevont dolgozók köre és száma az indulási évhez viszonyítva 100 százalékosan növekedett. Másik igen jelentős társadalmi vívmányunk, hogy 1958. január 1-től a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok számára is lehetővé vált a nyugdíjbiztosítás, majd 1961-től a kisiparosok és kiskereskedők is hasonló ellátásban részesülnek. Ma már megközelítően 100 százalékos az aktív keresők aránya a társadalombiztosításban. — Milyen változások történtek az ellátásban? — Az 1975. évi Il-es törvénnyel egységesítették a rendkívül nagy számú, mintegy félezer jogszabályt, s ezzel egyidőben megjelentek az ellátások fejlesztését célzó rendelkezések is. Ezek közül a legjelentősebb a szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárának 5 évvel való csökkentése, amivel nyugdíjkorhatáruk azonos lett az ipari és más dolgozókéval. Igen jelentősek a népesedéspolitikai határozatokat szolgáló rendelkezések, a gyes, az anyasági segély emelése, a gyermekápolási táppénzre jogosultság kiterjesztése, a családi pótlékra jogosultak körének bővítése. Az új egészségügyi törvénnyel állampolgári joggá tették az egészségügyi ellátást, amely nem kapcsolódik biztosításhoz, munkaviszonyhoz. — Meddig terjed a bajai kirendeltség körzete és mennyi a táppénzre jogosultak száma? — Kirendeltségünkhöz tartozik Kalocsa. Kiskunhalas város és a járás, természetesen Baja város és á járás is. A táppénzre jogosult 62 ezerből 52 ezer dolgozó üzemi kifizető helyeken részesül nyugdíjon kívüli társadalombiztosítási ellátásban. Igen nagyszámú társadalmiaktíva-hálózat működik a társadalombiztosítási tanácsokban, ahol jogorvoslati ügyekben, nyugdíj-előkészítéssel és ellenőrzéssel kapcsolatban fejtik ki tevékenységüket. — Mint ismeretes, a társadalombiztosítási intézet munkájának jelentős• részét képezik a nyugdíjügyek. Milyen intézkedések történtek ezek gyorsabb intézése érdekében? — A kérdés első részét csupán három adattal támasztanám alá. 1970-ben 4 ezer, 1975- ben 5 ezer, 1979-ben 6 ezer nyugellátási ügy elbírálására került sor. Sokat léptünk előre a nyugdíj-előkészítés terén, ami meggyorsítja az ügyintézést. Itt meg kell jegyeznem: sok gondot okoz a vállalatok részéről, hogy nem-szerzik be időben, vagy hiányosan küldik be a szükséges okmányokat, ami késlelteti az elbírálást. A nyugdíjkorhatár előtti Vdőelismerési kérelmek aránya még mindig nem éri el a kívánt szintet. A korhatár előtt egy évvel mód van a szolgálati idő tisztázására, az időelismerési eljárásra. Tapasztalataink szerint a nyugdíjba menők 25—30 százaléka él ezzel a lehetőséggel. A megnövekedett igény ellenére sikerült az ügyintézési időt 30 nap alá szorítani. — Milyen korszerűsítés történt az ügyvitelben? — Az utóbbi tíz év alatt erőteljesen gépesítettük az ügyvitelt, a folyószámla-könyvelés gépi úton, központilag történik. Számítóközpontunkban végzik a különböző adatok feldolgozását. Szinte minimális a reklamáció, s ezek kivizsgálását soron kívül végezzük. A táppénzes helyzet Baján valamivel jobb az országos átlagnál, ennek ellenére összehangoltabb intézkedés szükséges a felülvizsgálat és a munkáltatói betegellenőrzés között. Harmincéves fejlődésünkről, eredményeinkről ‘beszéltem. Annyit még 'hozzáteszek, hogy a megnövekedett feladatoknak kevesebb létszámmal, szűkös helyen, nem éppen jó munkakörülmények között tettünk eleget — mondta befejezésül dr. Németh Ferenc. Szabó Ferenc Alkalmazottak és fizikai dolgozók A JÓ KÖZHANGULATÉRT Szegedi példa: tanácskozási központok A kisebb-nagyobb településeken a helyi tanácsok és a népfrontbizottságok által rendezett nyílt várospolitikai fórumok több szempontból is hasznosak. Tartalmát illetően azért jelentős a tanácsi vezetők, s a lakosság közös eszmecseréje, mert az állampolgárok őszinte véleménye, javaslata elősegíti a településfejlesztés további irányának helyes meghatározását. Az együtt gondolkodás szorosabbra fűzi a tanács és a lakosság kapcsolatát, ami a jó közhangulat egyik nélkülözhetetlen alapja. A fórumokon szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az állampolgárok nem passzív szemlélői szűkebb hazájuk alakításának, továbbfejlesztésének, hanem ötleteikkel, elképzeléseikkel, javaslataikkal és vállalásaik megvalósításával cselekvő részegei. A Kecskeméten, Baján, Kalocsán és más ' városokban, községekben megrendezett fórumok hangulatából kiderült, hogy a lakosság igényt tart a közös ügyekbe való beleszólásra, véleményalkotásra. Lehetőségük van erre. De tegyük hozzá azt is, hogy az évente egy. legfeljebb két alkalommal, tehát rendszertelenül megrendezett fórumok nem adnak megfelelő módot arra, hogy a lakosság szűkebb környezetével, illetve a településfejlesztéssel kapcsolatos minden lényeges kérdésben kifejthesse gondolatát, vagyis több ilyen, vagy ehhez hasonló, tervszerűen megrendezett tanácskozásra lenne szükség. Valamilyen formában tovább kellene fejleszteni a község- illetve várospolitikai fórumokat. De hogyan? Ennek egyik módja a tervszerűség, vagyis az lenne, hogy gyakrabban tartanának előre meghatározott témakörökben fórumokat, a megoldás, illetve a továbblépés másik módja pedig úgy szervezhető meg, ha városrészenként rendeznek találkozókat. Szegeden például e célból úgynevezett tanácskozási központokat alakítottak ki. Ez az intézmény tulajdonképpen a nyílt várospolitikai fórumoknak egyik formája. Működésükről dr. Szilágyi Györggyel, a Szeged megyei jogú város Tanácsa szervezési és jogi osztályának vezetőjével beszélgettünk. — Mióta működnek a tanácskozási központok és tulajdonképpen mit jelentenek a gyakorlatban? — 1974-ben szerveztük meg a tanácskozási, vagy beszélgetési központokat. Jelenleg 21 helyen, a város különböző részeiben, a belvárosban több helyütt, a peremkerületeken például Dorozs- mán, Szőregen, Tápén működnek központok. Általában a körzeti pártszékházakban, a népfront- csoportok helyiségeiben szervezzük meg a beszélgetéseket, s ez egyebek között arra is lehetőséget ad, hogy tovább erősödjön a tanács, illetve a körzeti pártszervezet, népfrontcsoport kapcsolata, hiszen a fórumokon a helyi párt- szervezetek, népfrontcsoportok képviselői is részt vesznek. — Minden központnak külön vezetője van — folytatta az osztályvezető — valamennyien tanácstagok, s e feladatuk ellátására a' városi tanácstól kapták a megbízást. — A tanácskozási központok létrehozásával mi volt a városi tanács célja? — Kölcsönös tájékozódás. Ez alatt azt értem, hogy a tanácskozási központok rendezvényein, vagyis a beszélgetéseken elhangzottak alapján a tanács lényeges információkat kap a lakosságtól, helyesebben a városkörzet lakóitól a területfejlesztéssel kapcsolatban. Javaslatokat kérünk és kapunk arra, hogy hol és mit lenne legcélszerűbb megépíteni, bővíteni, vagy' történetesen felújítani, tehát mindez hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a feladatokat rangsorolni tudjuk az igények alapján. — A beszélgetéseken elhangzottak hogyan jutnak el önökhöz? — A városi tanács személyzeti és jogi osztályán dolgozó hát területpolitikai munkatárs foglalkozik közvetlenül ezekkel a rendezvényekkel, szervezésükkel, illetve az ott elhangzott vélemények, javaslatok, kérések továbbításával. — Milyen időközönként rendeznek beszélgetéseket? — Amikor a tanács az éves munkatervét elkészíti, megjelöli azokat a témákat, amelyek közérdekűek, tehát feltétlenül szükséges a lakosság ezzel kapcsolatos véleménye, javaslata. A tanács éves munkatervánek jóváhagyása után összeállítjuk a tanácskozási központok munka- programját is. Évente általában 4—5 beszélgetést szervezünk márciusban, májusban, szeptemberKI MINEK MESTERE? Középdöntő a híradástechnikában és a műszeriparban A híradástechnikai és műszeripari üzemek 150 betanított és szakmunkása versenyzett a napokban a KISZ KB Ki minek mestere? vetélkedősorozatának középdöntőjében; közülük 12-en kerültek a januári döntőbe. Mint a KISZ KB ifjúmunkás osztályán j elmondták, a fiatal szakmunkások tehetségét bizonyító, s egyúttal a hiányszakmákat népszerűsítő — negyedszázados hagyománnyal rendelkező — szakmai \ vetélkedőket az idén hat mesterségben hirdették meg. A KGM területén hasznosnak bizonyult az újítás, vagyis az. hogy ezúttal nemcsak a szak-, hanem a betanítottmunkás-fiatalo- Kat is versenyre hívták, ösztönözve őket a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésére, tudásuk fejlesztésére. A Ki minek mestere? vetélkedő szeptember óta zajló helyi üzemi versenyein a szakmunkásfiatalok egyharmada indult. Ezúttal rajthoz álltak a könnyűiparban dolgozó bútorasztalosok, a közlekedés területén a postai ÖRÖM VEVŐNEK, ELADÓNAK . ben. illetve novemberben. Ezek a tervszerű, rendszeres beszélgetések azért is hasznosak, mert mint azt már említettem, a tanácskozások vezetői valameny- nyien tanácstagok, tehát, egyéb kérdéseket is megbeszélhetnek e fórumokon a választóikkal. — Általában hányán vesznek részt a beszélgetéseken? — 1974 és 1979 között összesen 168 beszélgetést rendeztünk a 21 tanácskozási központban, s ezeken a rendezvényeken több mint 13 ezren vettek részt, s kétezernél többen szólaltak fel. Egy- egy rendezvényünkön általában 100—120-an vesznek részt, tehát a számok is bizonyítják a lakosság aktivitását. A beszélgetések hangulata is ezt bizonyítja, az állampolgárok elmondják véleményüket egy-egy tanácsrendelet-tervezettel, vagy a már megalkotott rendelet végrehajtásával, a város- fejlesztési elképzelések megvalósításával kapcsolatban. Sokszor jogosak a kritikai megjegyzéseik, amelyeket munkánk során figyelembe veszünk. — A novemberi beszélgetéseken milyen témákat tűztek napirendre? — A városi tanács decemberi ülésén tárgyalja meg az állampolgári kötelezettségek teljesítésének tapasztalatait.- Eddig több alkalommal foglalkozott a tanács az állampolgárok jogainak gyakorlásával, tehát oélszerű megvizsgálni a másik oldalt is, vagyis a kötelezettségek teljesítését. A tanácskozási központok rendezvényein egyebek között ezt a témát tűztük napirendre, vagyis a szabálysértésről, az adózásról, az önkényes lakáselfoglalásokról, az engedély nélküli építkezésekről beszélgetünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a lakosság többsége törvénytisztelő, de mégis szükséges e fenti témáról szót váltani, mert társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy az állampolgárok ne csak jogaikat gyakorolják, hanem alapvető kötelességeiket is teljesítsék. — A városrészek lakói hogyan értesülnek arról, hogy a tanácskozási központjukban mikor szerveznek beszélgetést? — A lakó- és utcabizottságok tagjai, a körzeti pártszervezetek és a helyi népfrontbizottságok képviselői és a sajtó értesíti a lakosságot a rendezvények időpontjáról. Nem a rendezvények elnevezését. hanem e fórumok tervszerű kialakítását, munkaprogramját érdemes átvenni a szegediektől Bács-Kiskun megye településein is. T. L. Piciny autó, daru, markoló ugyanolyan. mint az igazi. Matchbox. A karácsonyi vásárok slágere. A doboz angol nyelvű felirata szerint a kollekció 75 darabos. Kecskeméten, a Rákóczi úti BIK-játékboltban kedden reggel 15 fajtát árusítottak. Ügy másfél óráig. Mert ennyi idő alatt elfogyott, pedig az üzlet az idén kétszer annyit kapott, mint tavaly .. . Felvételűnk itt készült, tessék megnézni az arcokat, milyen élvezel tel nézi a piciny csodát vevő és eladó. Hát akkor mekkora lehet a gyermek eR öröme: Ha kapnak... (Straszer András felvétele.) HOSSZÚ ÉVEK ÓTA először fordul elő, hogy az anyagi ágakban nemcsak a fizikaiak létszáma csökkent, hanem megállt a többi foglalkoztatott, az alkalmazottak csoportjának növekedése is. Nincsenek megbízható adatok arra nézve, hogy mi nevezhető a fizikai és a nem fizikai munkavállalók optimális, ésszerű arányának. Napjainkban mozdulni kezd, a kívánatos irányba tartva, a vállalati, intézményi szervezet. E lassú, tétova mozdulás is elég azonban ahhoz, hogy — éppen szo- katiansága okán — erős visszhangot keltsen. Sok vállalatnál osztályokat, főosztályokat vontak össze, a nagyvállalati irányító apparátusból a gyáregységekhez csoportosították át az embereket, s voltak fölszabaduló státuszok, amelyeket nem töltöttek be. Idén január elsején a szocialista iparban a fizikai foglalkozásúak száma 1,319 millió volt. a nem fizikaiaké 337 ezer. Ez utóbbiban a legnépesebb tábor a műszákiaké — 152 ezer —, azután a számviteli, ügyviteli alkalmazottak következnek — 99 ezer, majd a többiek, igazgatási, gaz-- dasági, egészségügyi stb. beosztásúak. ELKERÜLVE a félreértést: az alkalmazottak szinte összehasonlíthatatlanul eltérő foglalkozá- súakból tevődnek össze, hiszen éppúgy idetartozik az irattáros, a gyártmánytervező, a számlaellenőr, mint a vezérigazgató, az üzemorvos, a műhelyírnok, a bérelszámoló. Éppen ezért elsősorban csak a konkrét vállalati helyzet ismeretében adható megbízható felelet a kérdésre: sok-e, s ha igen, hol és miért sok az alkalmazott? Erre a kérdésre ma még kevés helyen keresik céltudatosan és . következetesen a feleletet. Bizonyítja ezt a kereskedelem példája is,' ahol minden két fizikai munkavállalóra egy alkalmazott jut. előbbiek 310 ezres táborához utóbbiak 163 ezer fős csoportja társul. S ez még akkor is sok és aránytalan, ha figyelembe vesz- szük a kereskedelem sajátosságait, például az iparétól eltérő ügy- és számviteli rendjét. Hasonló aránytalanságokra bukkanhatunk azután egy-egy népgazdasági részterületen belül is. Aligha magyarázható kizárólag technológiai okokkal, hogy a bányászatban 96 ezer fizikai foglalkoztatottra — a műszakiakat nem számítva — kilencezer alkalmazott jut, a műszeriparban pedig 44 ezerre nyolcezer. VIZSGÁLATOK bizonyítják: ahány vállalat, annyi szokás, hagyomány, hosszú ideje cipelt örökség — ami az alkalmazottak létszámát, szervezeti elhelyezkedését illeti. Csak példaként. van olyan vállalat, amelynek hatfős kereskedelmi csoportja nagyobb forgalmat bonyolít le, mint a másik cég kereskedelmi főosztálya, ahol három osztály és huszonegy ember tevékenykedik. Merev, túlzottan hierarchikus a vállalati szervezet, mindennél nagyobb szerepet játszik működésében a megszokás, a hagyomány, éppen ezért legtöbbször csak a papírig — vagy még addig sem — jutnak el az egyszerűsítési, ésszerűsítési, azaz szervezési elképzelések, javaslatok: Hasonló a sorsa az itt-ott bátortalanul megfogalmazott, teljesítménykövetelményeknek, s áz ah- " hoz kötött bérnek, annak a törekvésnek, hogy mindenki a maga munkáját csinálja, de azt maradéktalanul és becsületesen. Nincs szó tehát arról, hogy a vállalatok érzéketlenek a felduzzadt alkalmazotti létszám okozta gondokkal szemben, mint ahogy arról sem beszélhetünk, hogy ne lenne igyekezet az ügyvitel gépesítésére, ám mindezek az elképzelések és intézkedések a levegőben lógnak, nem alkotnak egységes, összefüggő rendszert, nem kapcsolódnak a vállalati szervezet átfogó felülvizsgálatához. KEVESEBB, de magasabban képzett, megfelelően szervezett és fölszerelt környezetben dolgozó, s jobban fizetett alkalmazott — a mostani állapotokhoz képest ez a cél. Aminek egyaránt vannak szabályozási és szemléleti akadályai, de ugyanígy vannak biztató példái is. Ezek is azt bizonyítják, hogy lehet előrelépni. E lépések haszna elsődlegesen nem a létszám csökkenése, sokkal inkább a jobban működő szervezet, az áttekinthetőbb ügyvitel, a gyorsabb adatszolgáltatás, az információk értő elemzése, s fölhasználása a döntésekben — vagyis az alkalmazottak pontos célra irányított, s ezért a vállalat egész tevékenységében sikeresen kamatoztatott munkája. —ss —s HAZAI TÁJAKON Az ötvenházas faluban szállítók is. Az építőiparban az idén a hidegburkolók négytagú brigádjai tesznek tanúbizonyságot politikai ismeretekből, a szakma elméleti és gyakorlati tudnivalóiból. A középdöntők többsége már lezajlott, hátravan még a vegyipari szakmunkások januárra tervezett középszintű vetélkedője, s ugyanebben az időben a belkereskedelemben a vas-műszaki cikkek ifjú eladóinak meghirdetett vetélkedő. (MTI) A zalai táj hasonlíthatatlan. Egyedülálló. Völgyek, dombok, erdőszigetek. Szelidgesztenyék. szilvafák és piros levelű bokrok. Kicsiny falvak még kisebb hajlékokkal. Fehér présházak és öreg borospincék. Valamikor régen a Göcsej és a Hetés tudósa. Gönczi Ferenc még gyalog járta be e vidéket. Mit látott, mit észlelt? Minden bizonynyal azt is, hogy a zalai síkság másféle, mint az alföldé. A hegyek nem olyanok, mint a Bakony rengetege. Az erdők másképpen zúgnak, mint a Mátrában, s a dombok sem úgy simulnak egymásra, mint például Somogybán. A zalai vizek, a Kerka, a Vá- licka, a Zala sem úgy csordogál, mint más folyócskák, hanem valahogy szelídebben, csendesebben, rejtelmesebben. Zala: Kis morzsa a föld abroszán, de ízes morzsa. Ennek a megyének legszebb ré-, sze a Göcsej. Ember legyen a talpán, aki megmondja; hol van Göcsej. Kosztolányi szerint, ha az ember a Göcsejjel határos faluhoz ér, s megkérdi, azt válaszolják: „Ez még nem!” .......A szomszéd falu, már igen!” ... S a következő faluból visszaküldik az előzőbe. Ám higgyünk Gönczi Ferencnek : Göcsej határát a Zala, a Kerka és a két Válicka húzza meg. Göcsejt erdő borította, ma már nem. Falvai a horpadások mélyén, a vízmosás mentén épültek fel. A dombokat szőlők; koronázzák. A girbe-gurba sorok fölött egy-egy templom, kápolna. Látszólag egyhangú, zárt világ. Ezt a világot — nem egy óriás, de egy óriás szándék — ötvenházastól felemelte, és letette Zalaegerszegen. így nevezik: Göcseji Falumúzeum. Talán még igazabb is a valódinál. Itt is csordogál egy kis patak a rozs-szalmával — zsúppal — bevont ódon házak, a füves udvarok között. „Áll a malom, áll a vitorlája.” Útmenti pléh Krisztus néz le ránk bánatosan, öreg porták, füstszagú építmények a ké- ménytelen falucskában. Egy valami hiányzik csak: nem lakja senki a hajlékokat, nem kapirgál tyúk az udvarokon, nem röfög disznó az ólban. így hát arról csak kint az igazi Göcsejben • Zsúpfedelű ház. győződhetünk meg, hogy Göcsej lakói nagyon barátságosak, vendégszeretők. Ám a falumúzeum útjait, házait a kirándulók tarka serege lepi el, nagyobb zajW vannak néha, mint az igazi faluban. Az épületek a kovácsműhely kivételével, keresztvéges borona falúak. fából készült, de legalábbis favázas építmények. Kéménye csak a kovácsműhelynek van. A füstös ház, a füstös konyha égésterméke szabadon szállt a magasba. Ezekben a lakóházakban három helyiséget , találunk: szobát, konyhát, kamrát. Később aztán ékítettek hozzá egyéb rendeltetésű „sejteket” is. A legérdekesebb és a legrégibb a felsőszenterzsébeti füstösház. Azok a parányi ablakok!... A durva kivitelű fekvőpadok ... ! És egy kamra nagyságú kis nászszoba; egyetlen, kicsiny, szalmazsákos ágyacskával. Szekrény helyett egy rúd az ágy fölött; erre akasztotta föl göncét az ifjú pár. Itt el kell időzni, ebbe a helyiségbe bele kell szagolni, hogy meggyőződjünk arról, hogyan élt hajdanán a szegényparaszt, a jobbágy. Szabó József és Zsúppán József milejszegi lakosok éppen a füstösház zsúpfedelét javították őrjártunkkor. Mint mondották; az épület tulajdonosa, Józsa Jánosné még 80 éves korában is eljött ide, a hajdani házacskájának küszöbére sírdogálni. Hiába kapott a tanácstól annyi pénzt, hogy egy szép, új téglaházat építhetett magának, az ódon sárfalak visszahúzták ... emlékezni a régi időkre. De barangoljunk tovább. A Göcseji Falumúzeum épületei egy régi mezőgazdasági kultúráról, gazdálkodásról, életmódról árulkodnak. Érdemes megtekinteni a sajátos építészeti stílusról árulkodó kálócfai parasztházat, a sövény- falú méhest, a Náprádfáról való pajtát, a Kávásról származó por- itát, a hottói kettős istállót, vagy a bagodvitenyédi' kamrás ólakat. A zalalövöi kávásház, a csődéi kerített udvar, a pincék és galambdúcok egy mesebeli mikrovilág „kövületei”, tanúi. Nem árulunk el mindent! Azt az élményt, amit ennek a csöpp falunak a látványa ad, csak személyes tapasztalattal lehet megszerezni. Legyen hát a következő — autóbusz-, vonat-, vagy autóstúra — úticélja Zalaegerszeg, a falumúzeum, és ha jó idő van. maga Göcsej. S*. D.
