Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-06 / 261. szám

4 • PETŐFI NÉPE t 1980. november 6. TUDOMÁNY—TECHNIKA „Hómegmunkáló célgép” Az Antarktisz meghódítása hi­hetetlen erőfe­szítéseket kö­vetel nemcsak az emberektől, hanem a gépek­től is. Szinte minden fel­adatra speciá­lis gépeket és berendezése­ket kell konst­ruálnia, olyanokat, ame­lyek a számunk­ra elképzelhe­tetlenül zord időjárást 'és a nagy hideget kibírják. E gépek minden különleges anyagokból ké­szült fő szerke­zeti egységét csak ún. klí­makamrában végzett gon­dos átvizsgálás után bocsátják útjára. De bármilyen kitűnő gyorsabb, mint másutt. Az Antarktiszon tudományos kutatásra megjelent első expedí­ciók résztvevőinek még nem állt rendelkezésükre az a hatalmas méretű, széles hernyótalpakon ha­ladó, speciális jármű, amely na­gyon megkönnyíti a maiak mun­káját. A képünkön látható nyu­gatnémet gyártmányú „Pisten Bully” nevű gépnek az a feladata, hogy letisztítson, elegyengessen' hóval borított - jókora területeket, ahová például tábort, raktárakat építhetnek, vagy repülőgép le- és felszállópályákat. A különleges — fagymentes — hidraulikus be­rendezésekkel ellátott, 5 fonna sú­lyú, 137 kW-os dízelmotorral • rendelkező gép először összegyűj­ti a hatalmas [hőmennyiséget, majd egy előre kijjeliölt helyre el­nyomja azt. Ezutájn! már a hótól megtisztított terepen újra ! végig­megy és tükörsimára hengerli a felületét. A gép haladási! sebes­sége 30 km/óra, s az az érdekes­sége, hogy még 45'fokos lejtőn is lehet vele dolgozni.- í E különleges célgépet ma már nemcsak a távoli • földrészen használják, időközben Kiderült ugyanis, hogy jó Hasznát I lehet venni a lesiklópályák felületének „megmunkálásánál? is, a ver­senyekre való előkészületeknél. A gép segítségével előállított, bi­liárdasztal simasáfeú hószőnyeg, mentes a mélyedéséktől, ’Zökke­nőktől, hóbuckáktól. ] i ■ 1 jfÉSr TBk­Szállítás konténerben Kevés találmány gyakorolt olyan forradalmi hatást a fuva­rozás fejlődésére, mint a konté­ner. A nagy szállítóládák száma a világon ma már meghaladja a kétmilliót, pedig alig negyedszá­zada,-, hogy az USA-iban- elfcészí-- tették az első mintapéldányokat. Az Európába egy évtizedes késés­sel eljutott konténerizálási fo­lyamatnak lendületet adott, hogy 1968-ban véget vetettek a mére­tek területén uralkodó 'zűrzavar­nak, s nemzetközi szabványokat alkottak, amelyek alapjául a 20 láb (körülbelül 6 méter) hosszú­ságú konténeregységet (TEU) tet­ték meg. A szállítóládák népsze­rűségének jellemzésére egy adat: az említett kétmillió konténert tavaly harmincmilliószor moz­gatták meg a kikötőkben ;és pá­lyaudvarokon. • í Ami a jövőt' illeti, a szakembe­rek még sok lehetőséget »látnak a konténerek további elterjedése számára. A konténerizálási1 forra­dalom * kiteljesedéséhez hozzájá­rulhat, hogy a hagyományos acél- konténer mellett olyan kórszerű — összecsukható, Hősziget^Lt stb. — típusokat is (kifejlesztettek, amelyek jelentősen kiterjesztik a konténerekben szállítható . áruk körét. Mint már szó volt i*óla, az első konténereket ^z USA-ban ál­lították elő. Ezután; Viszont Euró­pa lett a konténergyártás ‘felleg­vára. (Franciaország, Anglia és az NSZK révén.) 'Nem árt tud­ni, hogy a hazai iparnak ■ is ke­resett exportcikké a konténer (Magyar Hajó- és jDarugyar.) I l Képünkön egy speciális, nagy. kapacitású, önjáró ; konténerdarut láthatunk, amint éppen ráemeli az ugyancsak különleges kialakítású teherautóra a 20 láb hosszú szállítóládát. A 40 tonna teherbírású, an­gol gyártmányú daru járósebessége 10 km óra, emelési sebessége pedig 7 méter percenként. | , t A Mexikói-öböl olajkatasztrófája Múlt év június 3-án a tenger alatti olajbányászat legnagyobb katasztrófája történt. A mexikói Pemex olajvállalat már két éve termelt ki kőolajat a tengerparti területein. Egy elég köznapi bal* eset történt itt . egy mélyfúrás köbben. A fúróberendezésben el­tört a kivezető cső. Ilyen eshető­ségre felkészültek ugyan, de a ja­vító-megszakító berendezés va­lamilyen okból felmondta a szol­gálatot. És a mélyben a kőolaj hirtelen szabad utat talált, és iszonyú erővel, mint egy gejzír szökött fed a tengerbe és a sza­badba.-Naponta 4500 tonna kőolaj került a tengerbe, két hónap filatt több mint 250 000 tpnna. A szeren­csétlenség után Hamarosan ki­gyulladt a kiömlő: kőolaj,!,és a helyzet szinte . íeménytélennek látszott. Nem egy szakember meg­fékezhet etlennek tartotta az olaj- ömlést. De a kőolajbányászok technikai vezetői jiem adták fel a reményt. A kitörés helyétől né­hány száz méterre’új mentőkutat nyitottak, és ezen , keresztül hoz­ták fel a kőolajat Ilyen ‘módon g kitörő kőolajat lassan elvonták a kitörés helyétől, >és nehéz mun­kával el tudták zákni a tengerfe­néken szabadon kitörő kőolaj- forrást”. Benzinjegy helyett készpénz Kényes hely-. 2. Minden a lábon múlik zetben vannak a személyautó-sofőrök. A fehérárunak az esetek többségé­ben mindegy, tíz perccel később ér-e oda, az embernek nem. Előfordulhat, hogy ripsz-ropsz rendelik Pestre a tisztvise­lőt, időre kell odaérnie. Mi volt eddig? Kölcsönös belátás. Elhangzott a jelszó: „Csapjunk a lovak közé!” A sofőr tud­ta a dolgát, kierőszakolt előzésekkel, sportos stílusban, oly­kor a 80 km/órás sebességkorlátozásra is fittyet hányva szállította a megadott helyszínre utasát. Mi lesz most? Utas fizess vagy vezetéstechnika... — Odacsapok én a lovak közé ezután is, azzal nem lesz baj — hümmögi egy öreg pilóta —, de csak egy esetben. Ha az utas ide, a zakóm jobb alsó zsebébe egy gyengéd mozdulattal belecsúsztat­ja a maga tízesét, húszasát. Ért engem, ugye...? Értem, persze bár nehezen tu­dok elképzelni egy hivatalos ki­küldöttet is, aki erre is áldozna 31 forintos napidíjából. Inkább fél órával előbb indul útnak. V. Nagy Mihállyal, a Bács-Kis­kun megyei Tanács gépjármű-elő­adójával és Miklós Zoltánnal, a garázs művezetőjével, egyebek közt erről is beszélgetünk. — Vajda József tegnap 290 ki­lométert tett meg, kiszámolta, egy forint ötven fillér a „haszna”. Hát nagyjából ez jellemzi a gép­kocsivezetők hangulatát. Számol­gatnak, megéri-e nekik, vagy sem. Számukra ez a fő kérdés. — 1600-as Ladával járok, az 5 százalékkal csökkentett normám 100 kilométerre 9,98 liter. Városi forgalomban- képtelenség ennyi­ből kijönni — véli Gyulai István. — Ha levették a normánkat, mi is lecsökkentjük a sebességet — mondja Vörös Sándor. — Ám­bár a városi forgalom így is kér­déses, az átlagszámítás miatt. Én ugyan beírhatom a menetlevélre, hogy fél óráig tartott az út a me­gyei tanácstól a szakszervezeti székházig, de ki hiszi ezt el? V. Nagy Mihály előrebocsátja, ha nem is minden, de a legtöbb a „lábon” múlik. Azaz a vezetés- technikán. ............. ~ — 'Há vadakra Célig gyorsít, és 1 előttél . öt’méterrel'i 9 fékez, ‘meg­• Gázpedálon - a láb. A jó láb. munka azonban jó fejmunkától függ. (Fotó: Tóth Sándor) járja. Próbamérést végeztünk váltott vezetővel. Ország­úton 9, illetve 9,7 lett az eredmény. Városban 12,53, illet­ve 11,23 liter. Úgy hiszem ez elég bizonyság. Alkatrész aranyért sincs — Megállapodtunk a sofőrökkel — egészíti ki az elmondottakat Miklós Zoltán —, ha túlfogyasz­tást észlelnek, egy percig se vár­janak-,- jöjjenek be- a műhelybe. Mindent bemérünk, beállítunk. —' Ha tudják.: — Hát éppen ez az! Polskihoz, Volgához, aranyért sincs alkat­rész. Barkashoz se. Az AFIT pél­dául Volgát, Barkast be se en­ged a szervizébe. Vagy vegyük a csecsemőotthon Nysáját. Öreg, rossz is. Háromszázötven gyerek ételét szállítják vele. Ha elvállal­ják a javítását, beletelik fél év­be. Akkor inkább a túlfogyasztás. — Mi van a fűtéssel? A so­főrök többnyire autóban várják' meg a főnöküket, s közben já­ratják a motort. — Ez kemény dió — bólint V. Nagy Mihály. — A rendelet ugyan­is napi két hidegindítás — és persze az ezzel járó túlfogyasz­tás — elszámolását engedélyezi, de csak akkor, ha a napi közép­hőmérséklet nulla fok alatt van. Ugyebár a lakások központi fű­tése is akkor kezdődik, ha 15 fok­nál hidegebb az idő ... Kezdeményezhet a sofőr... Megbeszélünk még egy-két — főként a hozzáértők számára ér­dekes — részletkérdést is. Kide­rül, elvileg nincs akadálya, hogy a sofőr saját pénzén tirisztoros gyújtásvezérlést építsen be a ko­csijába. Csak épp értelme nincs, hivatali kocsira hivatalosan is tettek már ilyet, de eredményt nem hozott. Nincs haszna annak sem, ha szuper helyett normált tankolna a pilóta, mert nemcsak a kocsi teljesítménye csökkene, de a fogyasztás is megnőne. Egy dolog azonban érdekes, minden autó akkor üzemel a leggazdasá­gosabban, ha teljesítménye két­harmadát nyújtja, ez az 1500, 1600 köbcentis hivatali kopsik esetében 100—105 kilométer/órás sebesség. Ha lassabban mennek — márpedig a KRESZ rájuk is vonatkozik, tehát muszáj nyolc­vannal hajtaniuk — a fogyasztás nő. — Hogyan összegeznék tapasz­talataikat? — összegezni korai lenne — mondja V. Nagy Mihály. — De meggyőződésem, hogy a rendelet, ha némi finomításra is sor ke­rül, jó és hasznos. ­Más a sofőrök, más a szakem­berek, m(is a kívülállók vélemé­nye. Ki ezért bosszankodik, ki a?ért Őrül. Ismételtén hangsúlyoz­ni kell azonban az új rendelet rendkívüli népgazdasági hasznát, ami mindenképpen meglesz, hi­szen klnek-kinek saját zsebe lát­ná kárát, ha nem tartaná be a legkisebb előírást is. Felvetődik azonban egypár más kérdés is, amolyan „utólag könnyű okosnak lenni” alapon. Most mindenki szigorításról beszél, megnőveke- dett felelősségről. Holott ennek eddig is így kellett volna lennie! Most egyszerre fontos lett a me­netlevéllel foglalkozók hozzáérté­se — de eddig ki foglalkozott az-, zal, hogy Bács-Kiskun megyében alig 30 százalékuk szakképzett? Nem ártana sürgősen tanfolyamo­kat szervezni. (Jó példa a BÁCS- ÉP, ahol erre időben gondoltak.) A rendelet előírja, azt a jár­művet, amelyik jelentősen töb­bet fogyaszt, mint a normája, leg­följebb hat munkanapon át lehet üzemeltetni. Utána ki kell vonni — megjavításáig — a forgalomból. Most tehát mindenki az alkatrész- ellátás javítását sürgeti, noha ed­dig is kardinális kérdés volt. Et­től függetlenül szükséges persze" az ellátás színvonalának emelése, de ez sem október elsején vált aktuálissá. Végezetül egy-két megfontolan­dó észrevételre hívjuk fel a fi­gyelmet. Akik az eddig igen-igen előnyös prémiumrendszer szerint minden hónapban 400—500 forin­tot kaptak fizetésükhöz, most — különösen, ha egy-két év múlva nyugdíjba niennek — panaszkod­nak, úgy érzik, rosszul jártak. Vi-, iágos megfogalmazást — alkal­masint változtatást — igényel az „akadályoztatott forgalom” minősí­tése. Talán megoldást jelentene, ha minden olyan úton (útszaka­szon), ahol valószínűsíthető az akadályoztatás, plusz 5—10 szá­zalékot számolhatnának el a so­főrök. Nem kellene nekik ravaszT kodni, s lényegesen csökkene az, ezzel kapcsolatos adminisztráció, is. Központi norma kellene a ki-, egészítő berendezések (autódarui,, benzinkályha stb.) működtetéséi, nek elszámolására, s humánosab-j, ban kellene szabályozni a személyei kocsik fűtését. Mindezek azonban nem érintik' a rendelet lényegét, ami, s ezt szükséges ismételten leszögeznünk,' rubel- és dollármilliókkal mérhe­tő népgazdasági hasznot hoz. Ez a fontos. Ballal József kongresszuson Felszólalt a Az újságíró T!- úgynevezett anyaggyűjtő kőrútján — a ..célfeladat” teljesítése mellett be-betér egy kis tájékozódó beszélgetésre útbaeső ismerősökhöz is. Jó ez kapcsolattartás szempontjából is, no meg nincs olyan „Hogy vannak, mi új­ság?” bevezetővel induló, tehát kevésbé feszes kérdések mentén folyó érdeklődés, amiből ne lehetne profitálni vala­mit. Természetesen éreznie kell az embernek, nem jött-e rosszkor, ne tartsa fel fölöslegesen a rendszerint amúgy is „nyakig munkába merült” partnert. Vidéki Imrénét, a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vál­lalat szb-titkárát — xlél közeledtével — éppen valami könnyebb adminisztrációs munka közben találom. Megen­gedek hát magamnak például ilyen általánosnak tűnő kér- ’dést. — Mi most a szakszervezet egyik fő gondja — itt a válla­latnál? % . ^ z- .,I *4 mmmmm * Az elején . - I bekapcsolódni v | — Egyik gondunk például az, hogyan vegyünk részt a tervezés­ben — közvetlenebbül, mint ko­rábban. Mert — s ez nemcsak ná­lunk volt így — bekapcsolódott már eddig is a szakszervezet a tervkészítésbe, de... Viszont olyan szakaszban, amikor már összeállt a terv. Elengedhetetlen most már, hogy a tervkészítés kezdeti szakaszában részt ve­gyünk a folyamatban... — Gondolom, ez most sem lesz olyan könnyű, hiszen még a ha­todik ötéves terv előkészítése... — Azért a legfontosabb „sa­rokszámaink” már megvannak. Van elgondolásom — s ehhez az élő kapocs az emberekkel —, ho­gyan tájékoztassuk dolgozóinkat a leglényegesebb követelmények­ről, amiket a terv vállalatunkkal szemben támaszt. Tudnak javas­latokat adni, közölhetik elképze­léseiket, s ezeket az szb vélemé­nyével együtt juttatjuk el a gaz­dasági vezetéshez. . Átfut a fejemen," hogy jól funk­cionálhatnak itt a vállalatnál a demokratizmus fórumai, ha ilyen biztosan alapozhat rájuk az szb- titkáir a tervezéshez, való hozzá­járulásért. Hiszen nem hosszú hónapokról van már szó, s hogy ilyen gyorsan lehessen számítani a visszajelzésekre, annak előfelté- < telét már meg kellett teremteni. Célzok is rá. Vidéki Imréné meg­erősít. — A szakszervezeti munka leg­nagyobb eredményének a vállalat élete iránt megnyilvánuló érdek­lődést, a tájékoztatásra való igé­nyességet tartjuk. Azt tehát, hogy tudati oldalról sikerült tovább­fejleszteni a vállalati demokratiz­must. — Ebben ma már nélkülözhe­tetlen szerepe van a bizalmiak­nak. Hogyan dolgoznak itt, a „fii- szerpaprikánál”? Élnek-e a meg­növekedett jog- és hatáskörrel? — Ez így elég „tág” kérdés ... Annyit biztosan mondhatok, hogy zömük jól megfelel a bizalomnak. Az ötven bizalmi nagy többsége kiáll csoportjáért, nyíltak, őszin­ték; igyekeztem őket ilyenné ne­velni ... — A gazdaságvezetők is egyön­tetűen partneroknak tekintik a bizalmiakat? — Ezen is túl vagyunk már. Amikor ■*- igazán csak egy-két esetről tudomást szereztem, hogy kis konfliktus adódott, azonnal tisztáztuk a jogkört az érdekelt­tel. Magam beszéltem vele... A bizalmiak jó felkészítése eleitő) fogrva szívügyünk volt... Erről az ÉDÓSZ-kongresszuson is szól­tam ... — Küldött volt? Ne hafagud- jon, erről nem is tudtam. — A központi elnökségbe is be­választottak. Küldött leszek a „nagy” kongresszuson is... Mi­kor a felszólalásomat fogalmaz­tam, önkéntelenül is végiggondol­tam, rengeteg gyakorlati tapasz­talat kellett ahhoz, hogy abba a pár percbe általános, de a mi vál­lalatunkra is sajátosan jellemző megállapításokat sűrítsek. — Például a bizalmiakról? — A tanácskozások tapasztala­tai Szerint három nagyon fontos dologra kell odafigyelnünk. Három fontos következtetés Gyakorlat igazolta, — kevés az, ha csak arra törekszünk, hogy a bizalmiak az írásos anyagot 14 nappal a tanácskozás előtt kézhez kapják. Meg kellett arról is győ­ződnünk, hogy a bizalmi valóban érti, és a kívánt kérdésekhez igényli-e csoportja hozzászólását. Ezért — s mert be is vált — jó módszernek tartottam, hogy az írásos anyag kiadása és a tanács­kozás közötti időben a napirend előadója rövid megbeszélésre ta­lálkozzon a bizalmiakkal. Segítse hozzá őket, hogy az esetleg fel­merülő problémákat tisztázzák, a számukra kevésbé érthető fogal­makat helyesen értelmezzék, s aszerint vigyék mondanivalójukat a csoporthoz. Másodszor: nélkülözhetetlen, hogy a kiadott írásos jelentést, beszámolót az szb véleményezze. Harmadszor pedig az szb tö­mören ismertesse a testületi ülé­sen hozott állásfoglalást, és ázt a visszajelzés elősegítése végett közreadja a bizalmiaknak. Ennek az eredménye, hogy az üzemi demokrácia gyakorlása ma már nem merül ki a vezetők ál­tal összehívott termelési tanács­kozások vagy más fórumok meg­tartásában. Megvan a szabad vé­leményalkotás lehetősége az üze­mi életben. Megjegyzendő azon­ban, hogy ma még szűk kör él a lehetőségekkel. Van javítani való a \jsszainfor- máláson is. Ma még a*émától is függ a visszajelzés gyorsasága. Ha bérről, nyereségfelosztásról, tehát ha juttatásról tárgyalunk, akkor a visszajelzés gyors, más témák­ban kevésbé. Pedig fel kell is­merni, hogy a tanácskozások elé kerülő anyagok összessége szoros egységet alkot; s egyébként is csak a megtermelt javakból jut­hat anyagi ösztönzésre ... A' bi­zalmiakat illetően még annyit: az ő szerepük is csak ott bontakoz­hat ki igazán, ahol a vele part­ner gazdasági vezetőknek van gazdasági önállósága. Ügy érzem, e téren is van még javítani való. — Említsen egy kérdéskört, ami — természetesen sok más közt — különösen megragadta a figyelmét. Biztató bejelentés — Sok szó esett az ÉDOSZ- kongresszuson az élelmiszeripari bérekről is. Biztató volt a beje­lentés, hogy keresik a lehetősége­ket, amelyek az ipar sajátossá­gainak megfelelően — munka- körülmények; igénybevétel stb. — vezetnek közelebb a jogos ké­rések megoldásához... Ez na­gyon fontos kérdés. Pár órával ezelőtt éppen azt elemeztük egyik szaktárssal, hogy miért olyan nagy a munkaerő-fluktuá­ció vállalatunknál is ... Két dol­gozónk tizenöt év után lépett ki tőlünk; máshol többet fog keres­ni. .. Hogy bizakodhatunk a kedve­zőbb megítélésben — bérkérdé­sekben —, Váncsa Jenő minisz­ter egyik megállapítása is alátá­masztja. Azt mondta, hogy a me­zőgazdaságot és az élelmiszer- ipart á párt határozatának szelle­mében még közelebb kell hozni egymáshoz. Nem egymás mellett, hanem együtt kell lépnie a két ágazatnak. Mindvégig napirenden volt a kongresszuson a minőség kérdé­se, meg hogy az élelmiszeripar milyen erősen exportorientált, s ezért is minden régi és új kapaci­tást ki kell használni... Az anya­gi ösztönzés sem maradhat el a követelményektől... ... Még jó, hogy titokban az órámra pillantottam. Majdnem elvettem Vidéki Imréné ebéd­idejét, olyan észrevétlenül me­rültünk el a témában. Azért mon­dom, nem árt soha benézni her lyekre, ahol nem voltunk mosta­nában; de ha már arra vitt az utunk... Tóth István ♦ 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents