Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1980.. november 2. VERSENYDlJÁS TERMÉKEK AZ ARANYHOMOK KÖZÖS VÁLLALATNÁL FAJTAKI VÁLASZTÁSI, TERMESZTÉSI KÍSÉRLET Az Aranyhomok Szőlő-, Gyümölcstermelő, Feldolgozó és Értékesítő Közös Vállalatot meg 1962-bén — nem sokkal a mezőgazdaság át­szervezése után — alapították a balotaszállási szövetkezetek. Rövid idő alatt rájöttek arra, hogy egymással összefogva, erejüket egye­sítve küzdhetik le leghamarabb a mostoha természeti adottságokat. A ház körüli kertek ugyan elég tűrhetően fizettek, de a falu határá­ban hektáronként mindössze 730 kiló búza, ennél is kevesebb rozs és 1320 kilogramm kukorica termett akkoriban. Vanyicska János, a társu­lást megala­kító egyik tsz jelenlegi elnö­ke szerint, kezdettől fog­va az ültetvé­nyes gazdál­kodásban, a szőlő, a gyümölcsös és az erdő telepítésében láttak kiutat a balotai- ak. A megyei szervek is erre ösztönözték őket, hiszen akkoriban kezdődött el a II. ötéves terv telepítési program­jának a végrehajtása. Eleinte az erdőt is a közös vállalat ültette, amelyet később saját kezelésbe vett a helyi Aranyhomok Terme­lőszövetkezet, a társulás névadó­ja. Napjainkban a tsz 1060 hektár nyár-, akác- és fenyőerdőt gondoz, s megkezdte a véghasználatra al­kalmatlan fák kitermelését. A 600 hektáros nagyüzemi sző­lőt, gyümölcsöst művelő közös vállalat főkertésze Aradszky László kertészmérnök. — A pusztamérgesi termőtáj­nak, amelyhez mi is tartozunk — az olaszrizling a legjellegzetesebb szőlőfajtája. A 6 négyzetkilomé­ter nagyságú, üzemi ültetvé­nyünkben ez 200 hektáron terem. Évtizedes kapcsoltunk van az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet több állomásával. Amikor az 1970-es években foly­tattuk a telepítést, az onnan'szár­mazó, legújabb fajtákat igyekez­tünk megszerezni és elültetni. A Kecskemét-Miklóstelepen neme­sített szőlők többségét mi állítot­tuk fajtaösszehasonlító, üzemi kí­sérletbe a kiskunsági körzetben. Á K—11-es fajtából —, amely később a Jubileum 75 nevet kap­ta, s ötéves átlagban hektáron­ként 14 300 kilogramm, legkeve­sebb 17,4 cukorfokos termést adott, — nekünk van a legna­gyobb ültetvényünk. Az egész Or­szágban 72 hektáron telepítették. A közös vállalatnak ebből csak­Géphasználati együttműködés Balotaszálláson A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Csúszós a parketta! • Aradszky. László főkertész: — Ez az a kiváló minőségű termést adó szőlőfajta, a Jubileum ’75., amelyet a Kecskemét-Miklóstelepen nemesitettek. nem 20 hektárja van. Kiváló tu­lajdonságú fagytűrő' fajta, ami különösen Balotaszálláson, ezen a mélyfekvésű talajon nagy előny — mondja a főkertész. Az Aranyhomok közös vállalat évek óta kiemelkedő eredmény­nyel szerepel a megyei és terü­leti versenyeken. Az idén tizen­kilenc bormintája kapott érmet. Ezek többsége az új fajták ter­mése. Üzemi ültetvényén 40 faj-1 tával folytat kísérletet. A társu­lás szakemberei azt vizsgálják többek között, hogy azon a ter­mőtájon miként viselkedik a fe­hér és szines szőlő. Az Ezerfürtű, a Karmin, a Zalagyöngye, a Kun­leány, a Bíborkadarka, a Jubile­um 75, vagy az előzetesen elis­mert Rubintos fajta. A föld mi­nősége gyenge, a homoktalaj aranykorona-értéke csupán 20—24 krajcár hektáronként. A közös vállalat azonban a szakszerűen művelt, s jó táperőben tartott ül­tetvényéről az idén is átlagosan hét-nyolcezer kilogramm szőlőt vár.' Kísérleteinek eredményét nem­csak a szőlőnemesítők figyelik, hanem a szomszédos Kiskunhalasi Állami Gazdaság is, amely balo- tai kerületében a közös vállalat­nál jól vizsgázott új fajtákat he­lyezi előnybe a saját telepítései­nél. Az Aranyhomok az állami gazdaság helikoptereivel perme­tezi szőlőjét és * gyümölcsét. A szomszédos, nagyüzem pedig a közös vállalat kombájnjaival szü­• Az 1975-ben termőre fordult legújabb szőlőfajták terméséből bor- múzeumot rendezett be a közős vállalat. A kisérletsorozatnak ez a vizsgálat is része. (Méhes! Éva felvételei) retelteti le a balotai kerületének termését azokról az ültetvények­ről, amelyek gépi szedésre alkal­masak. Legújabban a két nagy­üzem a közös gépalkatrész-ellá­tásra úgynevezett konszignációs' raktárai tervez, amelynek á szö­vetkezeti vállalat és az állami, gazdaság egyaránt hasznát látja. A balotaszállási szőlő-, gyü­mölcstermelő vállalat tevékeny­sége jól példa arra, hogy miként lehet a mai viszonyok között is sikeresen termelni, és évről évre jobb minőségű termékkel megje­lenni a piacon. ■ ■ Kiss Antal Az élet is őket Kilencedik hónapja, hogy Kiskunfélegyházán megtartották a vá­rosi pártértekezletet. Az MSZMP XII. kongresszusára készülve, 176 kommunista jött el akkor, hogy mint küldött részt vegyen az érte­kezlet munkájában. A felszólalók elmondták véleményüket, több hasznos javaslatot tettek. Hogyan dolgoznak azóta? Hogyan váltják valóra elképzeléseiket a város kommunistái? Érről beszél egy cipőgyár! munkásnő, vgy te­lepvezető és a félegyházi KISZ-bizottság titkára. Az „ötezres” fiataloknál Petróczi Ká- rolyné, betaní­tott munkás (hat éve párt­tag, 1980-tól tagja a városi pártbizottság­nak). — Mi, tüző- dei dolgozók, ötvenegyen, ugye, mekkora zajjal vagyunk? Zúgnak a vil- lanyvarrógé­____ pék. Akik itt dolgo zunk, az átlagos életkorunk 24 év. A fiata­lok, helyből, de Pálmonostoráról és ,Eelőfiszállásról is, szép szám­mal és szívesen járnak hozzánk, az Alföldi Cipőgyár félegyházi gyáregységének felsőrészkészítő műhelyébe. j Az ügyesebbje egész jól keres, mint például Tóth Vera szakmun­kás. Az őszi hajrában szeptem­berben ötezer forint járt neki. Mócza Marikának szintén. Mind a ketten 140 százalékra teljesítet­ték a normát, aminél a többiek is igyekszenek többet — több és jobb cipőfelsőrészt — tenni az asztalra. Hogyan sikerül a normánál száz­zal többet, vagyis ezer pár felső­részt készíteni egy műszakban? Ügy, hogy a kötelező 14 helyett 19—20-at is megcsinálunk. Elöl ül a művezető, Bállá Józsefné. ö irányít, de ugyanúgy dolgozik, mint mi. Van egy igen jó brigád­vezetőnk. Szepesi Sándorné, őt a legutóbbi taggvűlésünkön vettük fel a pártba. Megérti, — és hall­gatnak rá a többiek is, hogy most a legfontosabb a jó exporttermé­kek előállítása, • A MERT munkatársai rendsze­resen jönnek hozzánk. Egyikük itt vizsgálja nálunk, mit adunk ki a kezünkből. Ezerből 40 mun­kadarabot vesz szemügyre. Amíg baj volt, a prémium úszott. Há­rom hónapja azonban vigyázunk: nem talál rosszat. Most már van prémium, három-, négy-, öt-, vagy hatszáz forint egy hónapban. Szeptemberben így álltunk: 7258 forint prémiumot kapott a szalag, plusz négy százalék (4839 forint) mozgóbért. Ebből nekem 550 fo­rint jutott. A munkáért, a minőségért min­denki saját maga felel. Úgyneve­zett meleg váltás nincs többé. Aki délutános, az mindig újat kezd. A délelőttösnek viszont be kell fejeznie, amibe reggel belefogott. Olyan nincs', hogy „Ezt nem én csináltam!” Nálunk a szereposz­tás ez: . Buggolás : Takácsné. Körültűz: Mócza Mária. A szárat szegi: Szepesiné. És így tovább. Ez a „forgatókönyvünk.” Váltás november 1-gyel Kádár Imre, a Bács-Kiskun megyei Kom­munális Szob gáltató Válla­lat félegyházi telepének (egy hónapja) veze­tője: — A pártér­tekezleten • ar­ról beszéltem, hogy a Villa­mosszigetelő- és Műanyaggyár 2-es számú gyárában, ahol mű­vezetőként dolgoztam, a vezetői gárda megfiatalodott. Győri Fe­renc gyárrészleg-vezetővel akar­tunk és mertünk is fiatalítani. A nőkre számíthattunk Európa legnagyobb bakelitpréselőjében. Ösztönöztük, segítettük őket, hogy tanuljanak, váljanak közép­vezetőkké. Berta Józsefné — ma csoportvezető —, Kovács Gábor- né, Lajos Györgyné és mások ná­lunk lettek szakmunkásokká. A szakmunkás-bizonyítványért Ma­gyart Pálné hívta magával tanul­ni Tóth Jánosnét. Társult hozzá­juk Magyariné öccse. Ma nincs olyan csoportvezető a VSZM-ben aki ne tanulna valamilyen formá­ban. A 17 csoportvezetőből kilenc érettségizett. Volt, aki visszariadt a beszá­molóktól, nem mert elmenni fe­lelni. Gondjában nem hagytuk magára. Segítettünk neki, hogy felkészüljön, és ne szakítsa félbe a tanulmányát. Egy hónapja, hogy a gyárból á szolgáltató vállalathoz kerültem telepvezetőnek. Talán nem vélet­len, hogy éppen egy nő. Farkas LAszlóné — volt beosztottam, ké­sőbb csoport-, majd segédműve- zetŐ — lett az utódom. Mi változott azóta? . Mondjam, hogy őrségváltásra jöttem? Igen, hiszen Pintér Kál- mánné, az elődöm november 1 1-gyel nyugdíjba meev. Én pedig ismerkedem az új hellyel. Azelőtt, ha a VSZM-ben végig­mentem a műhelyben, láttam mindenkit. Itt nem. Itt nincs ke­rítés, nincs "Kapu.. Az emberek — huszonheten — kint dolgoznak a határban. Jászszentlászlótól Tisza- kécskéig hét szippantókocsival járják a vidéket.» A napokban bejött hozzám az egyik gépkocsivezető. — Nem indul a kocsim. No, ugrottam ám hamar, mert amúgy nem vagyok túlzottan író- asztalpárti. Kiszedtük a sebváltót, megnéz­tem. s láttam, hol a hiba. A kék köoeny, amit akkor ma­gamra .kaptam, azóta is ott a< szekrényemben. Annyi jó dolgot csinálnak Uevér Terézia, a városi KISZ- bizottság titkárai — A KISZ kommunista jelle­gének az erősítésével, az ifjúság kommunistává nevelésével tu­dunk a legtöbbet tenni a párt utánpótlásának biztosításáért. Er­ről is szóltam a pártértekezleten1 annak a 3342 félegyházi KISZ- fiatalnak a képviseletében, aki közös céljainkért szeretné meg­nyerni azt a több mint 11 ezer, 14—30 év közötti kortársát, aki a környező községekben él, de még nem tagja a szövetségünknek. Annyi jó dol­got, csináltak, és csinálnak nálunk ma is a fiatalok! Az egyik nyári va­sárnap het­venhárman el­mentek Tar- hosra, a kör­gátat bontani. Nem KISZ-ko- rúak is velük tartottak. Sokat gondolunk Ke­mencére. A tanács 1979-ben vett ott egy telket az úttörőknek, hogy majd tábort építünk rajta, 100 ke­mencéi és száz félegyházi pajtás­nak. Azért, hogy az alföldi gye­rekek jól érezzék magukat a szép, északi fekvésű környezetben, az üzemi fiatalok 80 ezer, á 608-as szakmunkásképzőben tanulók pe­dig 30 ezer forinttal járultak hoz­zá eddig a táborépítéshez. A kar­neválok és a módszertani vásárok bevételét szintén Kemencének ad­juk. Az ifjúsági brigádmozgalomtól sokat várunk. Az iparban 649-en. a mezőgazdaságban 172-en, s a kereskedelemben 32-en dolgoz­nak így együtt, KISZ-es és KISZ-en kívüli fiatalok. Egészsé­ges versengés alakult ki köztük, ami mindannyiukat a jobb. a ha­tékonyabb munkára serkenti. Ve- ‘res Sándor, alapszervezeti KTSZ- titkár társával. Szemerédi Sán­dorral, a Vörös Csillag Tsz-ben újított. A fáradtolajat azóta na­ponta helyben tisztítják, és hasz-' nosítják. A traktorok elhasználó­dott kenőanyagát .megszűrik, és á munkahelyi fürdő olajkazánjában égetik el. A melléktermékből fgv lesz újra hasznos energiahordozó. Aki így gondolkozik, és cselek­szik, mint a Sándor-páros, nem elveszett ember. A párt is bizton számíthat rájuk. Az élet őket iga­zolja. Kohl Antal HARMADOSZTÁLYÚ, úgyneve­zett C minőségű parkettán „csú­szott” el Lantos Józseí (Csongrád, József Attila u. 26.) épületburko­ló kisiparos, Pintér Gyula (Kecs­kemét*, Széchenyi krt. 22 b.) az Alföldi TÜZÉP Vállalat volt áru­forgalmi főosztályvezetője, és Bg- logh László (Kecskemét, Lánchíd utca 9/a), aki jelenleg — ez év augusztus végétől a Városföldi Állami Gazdaságnál, mint üze­meltető mérnök dolgozik. Az el­csúszást természetesen úgy kell érteni, hogy a három vádlottat .csalásért, illetve üzérkedésért fe­lelősségre- vonta és elítélte a bí­róság. LANTOS JÓZSEF azért lett az ügy elsőrendű vádlottja, miért 1978. decemberében ő volt a kez­deményező. Akkor ugyanis egy csongrádi kőműves kisiparos, mint generálkivitelező Csongrá- don orvoslakást épített a városi tanácsnak. Lantos ennek lett al­vállalkozója, s azt a feladatot kapta, hogy a padlók burkolását szalagparkettából készítse el. Az alvállalkozó Pintér Gyulához for­dult, aki 52 négyzetméter, C mi­nőségű parkettát — amelynek négyzetméterenkénti ára Í99 fo­rint — 250 forintos négyzetmé­terenkénti áron adott el Lantos Józsefnek. Nos, Lantos ezt a par­kettát elsőosztályúnak árazta, négyzetméterenként 420 forintos ár őrt. A számla összegét — 21 840 forintot — túlságosan nagynak találta Csongrád város Tanácsá­nak műszaki ellenőre, s felszólí­totta Lantost: hozzon igazolást a beszerzési árról. Lantos hozott is. Ebijén nagy segítségére volt Pin­tér Gyula, akitől megkapta a hamis számlát. Ezt a tanács most már gyanútlanul elfogadta, és az összeget kifizette a generál-kivi­telezőnek. Az illető mesterember azonban a pénzt nem adta át Lantosnak, hanem a későbbi el­számolásig^ visszatartotta. Erre az elszámolásira azonban már csak a bíróság előtt került sor, s a büntetőeljárás .során a jogtalanul leszámlázott összeg visszakerült a tanácshoz. Lantos József ettől a kudarctól nem lett óvatosabb. A múlt év áprilisában elvállalta egy csong­rádi magánház parkettázását az­zal, hogy ő adja a burkoló anya- •> got is. A szükséges 53 négyzet­métert — ugyancsak C minőségű kőris szalagparketta — Pintér Gyula nevére számlázottan kapta meg a* parkettagyárban, s ezért Pintérnek 13 ezer forintot fize­tett, a megrendelőnek pedig 16 ezerért adta tovább. A parketta gvári eladási ára 199 forint volt négyzetméterenként, összesen te­hát tíz és fél ezer forint. Mind­ketten — Lakatos és Pintér — több ezer forintos hasznot szereztek. Kétségtelen, hogy Lantos József semmire sem ment volna Pintér Gyula nélkül, aki korábban a parkettagyár főmérnöke volt, ott mindenkit ismert. Lantos ezért minden ese'tbeh Pintérhez for­dult parkettaügyben. Így például akkor is, amikor Csongrád város Tanácsa megbízta a városi úttö­rőház 1 három helyiségének par­kettázást munkálataival, és az anyag beszerzésével. Lantos nagy üzletet sejtett ebben. A negyven­két négyzetméter C minőségű par­kettát Pintértől vásárolta meg összesen 10 500 forintért. A mun­kát elvégezte, és a tanácsnak a parketta árát már 17 556 forint­ban jelölte meg. noha ennek gyá­ri ára alig haladta meg a nyolc­ezer forintot. A tanács kifizette az összeget, nem is sejtve, hogy több. mint kilencezer forinttal be­csapták. Lantos, már a büntető­eljárás „szorításában” ezt az ösz- szeget postán elküldte a tanács­nak. LEGNAGYOBB FOGÁSÜK azonban tavaly decemberben volt. Ekkor —í pontosabban 10-én — a kecskeméti Kossuth Tsz-től ket­ten felkeresték Pintér Gyulát, s kérték, segítsen abban, hogy a. VacsiKpzön épülő tsz-lakásokhoz szükséges szalagparkettához hoz­zájussanak. 153 négyzetméterről van szó. Pintér azt ígérte, meg­próbál valamit tenni, másnap új­ból keressék fel. Másnap már csak egy ember — Balogh László, a tsz akkori termelési főmérnö­ke ment el Pintérhez, aki ék­kor már tudott „segíteni”. Elő­ször, is azt ajánlotta, hogy a mun­kát Lantos József csongrádi kis­iparossal végeztessék, akinek van parkettája is., „Véletlenül” éppen akkor érkezett meg a csongrádi kisiparos Pintér irodájába. Pin­tér Gyula ugyanis előzetesen már tájékoztatta Lantost az üzletről, elmondta azt is, hogy a tsz költ­ségvetésében 508 (!) forintos négy­zetméterenkénti beszerzési áron szerepel a szalagparketta. Pintér irodájában hárman — Lantossal és Baloghgal — meg­beszélték, hogy olcsóbb anyagot használnak fel, de elsőosztályú parkettát számláznak a tsz-nek. A különbözetet pedig elosztják. Ezzel egyetértett Balogh László is, noha — mint említettük — a közös gazdaság termelési főmér­nöke volt. Akadt' viszont egy ap­rónak tűnő akadály: a közös gaz­daság csak akkor vásárolhatott anyagot kisiparostól—nevezetesen parkettát —, ha a gyár ilyet nem tud adni. Pintér Gyula jól*ismert mindenkit a parkettagyárban. Ez az ismeretség átsegítette az aka­dályon. Balogh László készített egy megrendelést, a gyárnak cí­mezve, s ezzel a megrendelővel Pintér Gyula kereste fel korábbi munkahelyét, ahol „igazolták”: a gyár’ a tsz parkettaigényét nem tudja kielégíteni, a megrendelést nem fogadják el. AZ IGAZOLÁSSAL EGYIDO. BEN, ugyan azon a napon viszont Pintér Gyula ismeretsége révén mégis megkapta a gyártól a szük­séges C minőségű szalagparkettát, amit a TÜZÉP Vállalat tehergép­kocsijával a tsz-lakásokhoz szál­líttatott. Lantos József másnap hozzá fogott a munkához. Ba- loghnak úgy látsziló nagyon kel­lett a pénz, mert sürgette a kis­iparost: készítse el a, számlát. Lantos ezt szemrebbenés nélkül tette, hiszen a tsz főmérnöke be­avatott volt. Még aznap 153 négy­zetméter parkettáról adott szám­lát Lantos —mintha azt ő adta volna el a tsz-nek — összesen alig kevesebb, mint 89 ezer fo­rintról. Az összeget másnap Lan­tos felvette és azonnal Pintér Gyulához ment vele, s az egészet átadta neki. Pintér, Balogh és Lantos kiszámolták, hogy mennyi a haszon. Bizonyára ők is meg­lepődtek, amikor 45 ezer forint jött ki. Ezt elosztották. Pintér: kapta a legtöbbet. . Pintérnek, az .áruforgalmi fő­osztály vezetőjének azonban úgy Játszik, nagyon megtetszett ez a| pénzszerzési' lehetőség, mert a ké­sőbbieknek — különböző, gyak­ran fiktív nevekre — szalagpar­kettát vásárolt a gyártól, és azt Lantosnak felárral adta tovább, vagy másokat vágott meg né­hány ezer forint erejéig. E ma­gánakció során Pintér Gyula 440 négyzetméter C minőségű parket­tával „gazdálkodott”, s ebből 28 ezer forint haszna származott. Később bővítette a kört, és ra­diátort is közvetített darabonként 300»forintos haszonnal. A KECSKEMÉTI JÁRÁSBÍRÓ­SÁG — természetesen figyelembe ve,ve és mérlegelve az enyhítő és súlyosbító körülményeket — Lan­tos Józsefet halmazati büntetés­ként egy év és három hónapi sza­badságvesztésre ítélte, amit bör­tönben kell letöltenie. Mellékbün­tetésül két évre eltiltotta a köz­ügyektől, és hatezer forint pénz- büntetéssel sújtotta. Pintér Gyulát társtettesként el­követett csalás és üzérkedés miatt halmazati büntetésként kétévi szabadságvesztésre ítélte, amit börtönben kell letöltenie. Mellék­büntetésként három évre eltiltot­ták a közügyektől, és tízezer fo­rint pénzbüntetéssel sújtották. Ugyanakkor a bíróság kötelezte Pintér Gyulát, hogy fizessen meg az államnak 40 ezer forint el­kobzás alá eső értéket. Balogh László társtettesként el­követett csalás miatt tízhónapi szabadságvesztést kapott, és mel­lékbüntetésként tizenötezer forint megfizetésére kötelezték. A sza­badságvesztés végrehajtását azon­ban a bíróság háromévi próbaidő­re feltételesen felfüggesztette. Az ügyész Lantos József bün­tetését tudomásul vette, Pintér Gyula és Balogh László1 esetében azonban súlyosbításért t jelentett be fellebbezést. A vádlottak és védőik viszont enyhítésért, illetve felventésért fellebbeztek. így az ítélet1 még nem jogerős. G..S. Űj kikötő épül a Dráván Eszéknél, a Dráva folyón új kikötő épül, amely — elkészülte után — 5 és fél millió tonna fe­héráru fogadására és továbbítá­sára lesz képes. A kikötői léte­sítmények vízparti hossza 1200 méter lesz, a szabadtéri rakodók melletti raktárházai és kisegítő létesítményei 60 000 négyzetmétert foglalnak el. Épül az új vasútvo­nal is a drávai kikötőhöz, vala­mint egy új homokosztályozó üzem, óránként 150 köbméteres teljesítménnyel. A régi eszéki ki- kötő az elmúlt évben 1,3 millió tonna árut fogadott. Ez évben — az új létesítmények egy részének a bekapcsolódásával — már 2 mil­lió tonna továbbítására lesznek képesek. ,

Next

/
Thumbnails
Contents