Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
1980. Oktober 7. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ p A szegedi körzeti stúdió K és a néphagyományok A jó kenyértől a nerrí létező sóskifliig Köztünk maradjon: kenyér- és péksütemény ügyben maholnap a kenyértörésnél tartunk. Egy országos ki mit tud nem szit akkora szénvedélyt, mintha kimondjuk: kenyér, zsemle, kifli. — Ilyen Jó kenyeret még nem ettem — újságolja az egyik Z3ör- tölödéséről ismert hazánkfia. — Ilyen csapnivaló bodagtól kitörik az ember foga! — fakadt ki egy kenyerespajtás. — A nyáron külföldön jártam. Egy üzletben vettem négy szelet kenyeret. Hát!... papír nélkül kaptam az eladótól, a hozzá való szalonnát meg csak úgy 'újságpapírba tette — hozta föl valaki a nyári élményét. — Ötvenegyben, odahaza, ha leejtettünk egy darab kenyeret, fel kellett venni és meg kellett csókolni — emlékezik Kiskunfélegyházán Huszik Cyuláné, a BEK-kirendeltség vezetője. A zsákos ember A tiszaaLpári Tisza táj Tsz kenyere .híres a környéken. Annyira, hogy jugoszláv, olasz, török és jordán kamionosok is megállnak a félegyházi Körösi Csorna Sándor utcánál, hogy a ropogós, foszlós kenyériből a határon túl is egyenek. Takács Mihályné, egy személyben. boltos és mindenes, reggel fél hattól sötétedésig árulja a kenyeret itt, a Tiszatáj három félegyházi péküzletének egyikében. Szeptember 17-én 1711 kiló kenyeret adott el. — Szombaton hoztam tőle fél kilót, és még. foszlós — nem titkolja Szabó István a közelben, a Vörös Hadsereg útja 33. szám alatt. Ki tudna igazságot tenni kény ér ügyiben? A zsákos ember — pontosabban egy férfi, papírzsákkal — legfeljebb csak megerősítheti azt a közismert tényt, hogy — bocsánat a parlagi kifejezéséért — van kenyér dcigivel. Amikor ugyanis az illető egy csendes nap délutánján megjelent a 2113-as Felszabadulás úti kis élelmiszerboltban, s kért tíz veknikenyeret, nem állhattam meg szó nélkül: — Névnap? Lakodalom? — Á! Csak nagy a család... Keze egy csöppet remegett, míg tárcáját a pénztárnál kétfelé kattintottá, de miután fizetőit, könnyedén húzta maga után a zsákot, kifelé. A (boltvezető, Vakulya Jánosné 250 kenyeret ad el egy nap. „Mennyit rendeljünk?” A vevők egyetértenek arról, hogy pár napja különösen nagyon jó az új, sütőüzemi egykilós kenyér. Csak kár, hogy a kocsi rendszerint későn, 9—.10 órakor jön az éjszakai sütéssel. Huszik Gyuláné, a BÉK kirendeltségén : — A szállítás egyenetlen az egész városban. Ezért kapjuk késve mindennap a friss kenyeret. A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat huszonnyolc félegyházi üzletéből tizenhét ABC, élelmiszer-szaküzlet. Ha csupán két embernek nem jut valahol kenyér, szaladnak a tanácshoz és írnak az újságnak. A 2101-es, városközponti ABC- ben, a legnagyóbban, tényleg résen kell lenni. Mennyit rendeljünk, hogy veszendőbe se menjen túl sok, de ha berobog a városba négy-öt turistabusz, azoknak az utasai se panaszkodjanak: nem kaptak kenyeret. Nekünk, Ibolito- sdkiiak a rendeléseinkkel jól fedezett ellátásra kell törekednünk. Így is előfordul, hogy ha valamelyik boltunkban fogytán a kenyér, kisegítjük egymást. Ez bevált dolog, de arra a legrátermettebb kereskedőt se lehet rászorítani, hogy kilóra, dekára megmondja: „Ma ennyit’1. Még a legpontosabb rendelés ellenére is, naponta 5—6 mázsa kenyér a szociális otthon és a vágóhíd konyháján köt ki, hogy a sertések moslékjához adva, legyen valami haszna. öt-hat mázsa egy nap, több mint 10 tonna egy hónapban — nem sok ez egy kicsit? És a zsákos emberek, meg a hasonlók, a magániházaknál? Vajas- és sóskifli: 1:0 S míg kenyérrel mennyiségileg telített — talán túlságosan is — Kiskunfélegyháza, a kereskedők az emberektől azt várják, fogadják el, hogy a kenyér a sütéstől 72 óráig eladható és fogyasztható, naponta kapják a jogos szemrehányást: ,^Hová tűnt a köményes sóskifli?” „Miért nincs nagy kifli, vajaskifli, buci, rozscipó, amikor korábban volt és szerettük ezeket?” „Nem értjük: 40 millió forintért szép, új sütőüzemmel gazdagodott a város, de a választék mégis sokkal roszabb?” • Van-e szebb kenyér a világon? A Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat új, 1-ll-es Felszabadulás úti kenyér- és péksüteményüzemében Hadas József üzemvezető válaszolt a fogyasztók megalapozott kérdéseire: — Korszerű, nagy üzem a mienk — kezdte az üzemmérnök. — Nagy értékű lengyel gépekkel száztíz emberünk két műszakban tíz és fél, esetenként tizennégy- tizenöt tonna félkilós fehér, egykilós félbarna kenyeret, tejeskif- liit, vizeszsemlét és zsemleyeknát gyárt. Mivel 16 óra alatt 24 tonna termék előállítására vagyunk képesek, az' emberi és a technikai erő százszázalékos kihasználásáért kétszersülttel is foglalkozunk. Húsz tonna kétszers ültet sütünk havonta, hazai ellátásra. Kell a betegeknek. — Kell Ez nem vitás. De amit megszoktak és megszerettek az emberek: a kenyérrel csaknem egyenrangú, hiányolt, ízletes péksütemények, végképp „kiszorulnak” az új üzemből? — Egy modem sütöde már nem olyan, mint volt egy manuális pékség. A gépi kapacitás és a mai gazdasági helyzet köt bennünket, hogy megtartsuk azt az optimális technológiai minimumot, amitől lefelé nem térhetünk el csak felfelé. Vagyis, kis meny- nyiséget nem tudunk gyártani semmiből. A dagasztócsészék olyanok, hogy ha valaki azt kérné: süssünk neki 200 kiflit, nem tehetnénk, mivel egy csésze kapacitása 1100—1200 kifliadag. — Ezt valószínűen nem kívánhatja senki, hiszen odakint, a városban tízezerszámra veszik a sima kiflit. Hát még, ha lenne sós-, köményes-, vajaskifli, meg buci elegendő, az mennyire kapós lenne! — vetem ellen váratlanul. — Honnan tudjuk mi, hogy mi az igény? A kereskedelem nem rendel... — Nem. Mert nincs miből. — Azért mi mégis igyekszünk kielégíteni az igényeket — folytatja — A kenyerünk már jó. Várjuk, hogy megérkezzen az új, vetőszerkezetes berendezés, amellyel ráállhatunk a vajaskifli készítésére. — És a sós? Só és sodrony, meg az állambácsi — Megmondom őszintén. Állambácsi nem örülne, ha elkezdenénk sóskiflit is gyártani. — Hogyan? — Mint mondtam, igen korszerű a technológiánk. A kemencében, forrógőzös alagútban, egy vassodronyos szállítószalagon halad végig a formázott tészta. Ha a sodronyt só érné, tehetnénk a füstre: kidobhatnánk időnap előtt. Vehetnénk helyette újat. Ez pedig gazdaságtalan lenne. — Nézze! — védi az álláspontját Hadas mérnök. — Mi nemcsak ellátók, gazdálkodók is vagyunk. A technológia meg ilyen! Mit tehetünk? Ezt a fogyasztónak is be kell látnia. Szegény átlambácsi, mekkora köpönyeget viseljen, hogy a .Minden a technológia!" bűvös szemlélettel mindenki beférjen alá? Nem tudom. De megkérdeztem egy fogyasztót, egy háziasszonyt — Urban Sándornét — a negyven- milliós beruházástól mintegy 500 méternyire: — Mi a véleménye a sóról és a sodronyról? Azt mondta: — Olyan korszerű gépeket vegyenek vagy csináltassanak, hogy ne tudjon rajta kifogni a só. Mennyire igaz. Ejnye csak! Régen hogyan csináltak sóskiflit? Kohl Antal Mesebeli bőségszaru a táj gazdag népművészete, sokszínű néphagyománya a szegedi körzeti stúdió számára. Gyönyörű, mutatós, érdekes, látványos emlékek, szokások, alkotások kívánkoznak a képernyőre. Sürget az idő! A matkói Túri bácsi, a Móricz Zsigmond ámulatát kiváltó kiskunsági naiv művész, a kunszent- miklósi Szappanos Lukács-jelenség már csak az őket ismerők emlékezetében él, mert a hirtelen felcseperedett tévé nem jutott el hozzájuk. A Tisza-partiak vállalkozása elismerést érdemel: értékeket tár föl, nemzeti kultúránkat gyarapítja. A rádió, a tévé hitelesítése nélkül aligha bontakozott volna mozgalommá a népzenei, népi tárgyalkotói művészet ápolása, terjesztése. A „parasztost” bizony lenézték, megmosolyogták. A nagyon érzékeny falusiak, tanyaiak a sublót mélyére süllyesztették a citerát. nehogy kitudódjék hozzá fűződő szeretetük, muzsikás tudományuk. önérzetes parasztember titkolta városiak előtt, hogy kevéske szabad idejében dallal, faragással, képek pingálásával, húrok pengetésével szórakoztatja magát. A herflis csasztuska-bri- gádok tudománya volt a pláne, a kuplés haknibrigádok műsora jelentette az annyira óhajtott „városiasodást”. Kideríthető-e valaha, hogy egy-egy sikeres Repülj páva-műsor, egy-egy népművész-portré- film után hányán szedték elő a porosodó citerát, hány községben alakult újjá a valamikor szét- foszlott éneklő csoport? A közönségsiker, a —■ sajnos — újság ingere, idővel felkeltette a divatcsi- nálók érdeklődését is. Hellyel- közzel üzletté, az érvényesülés, a kitüntetés eszközévé vált a folklórral való foglalatoskodás. Ocsu keveredett a búza közé! Következésképpen: azok szolgálják jól a népművészet ügyét, akik válogatásra, mérlegelésre buzdítanak, tanítanak. A váltoBethlen Gábor születésének 400. évfordulója alkalmából kedden emlékkiállítás nyílik meg a Hadtörténeti Múzeumban. Amint Bán- kuti Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője hétfőn a sajtó képviselőinek elmondta, a Magyar Nemzeti és a Hadtörténeti Múzeum, az Országos Levéltár és a Széchényi Könyvtár gyűjteményében őrzött Írásos és tárgyi emlékek kiállítása első ízben ad zó társadalmi körülmények megváltoztatták a népművészet funkcióját, szerepét is. Tudnunk kell ezt a helyes eligazodáshoz, tudni kell ezt a népi énekesekről, naiv művészekről, a népszokásokról tudósító újságíróknak, filmeseknek, tévéseknek is. A „Gyönyörű átok ül rajtam ...” dokumentumfilm szerkesztője, rendezője nem művészi portrékban gondolkodott! „A szegedi körzeti stúdió vonzáskörzetében levő három megye, Bács- Kiskun, Békés és Csongrád mai alkotóinak bemutatásával szociográfiai metszetet szerettünk volna készíteni a .naív jelenségről’”; olvasható a rádió- és tévéújság előzetesében. Következetesebbek lehettek volna jól megválasztott kiindulópontjukhoz, alapelveikhez, de szándékuk megbicsaklásai ellenére is tartalmas, okos, eligazító film sikeredett fáradozásaikból. Jellemző „alanyokat” válogattak! A megszólaltatott, bemutatott festők, fafaragók nemcsak saját- magúkról, saját világukról adtak hű képet, hanem tevékenységük körülményeit is szemléletesen érzékeltették. A feltehetően bőséges anyagból kiválogatott, összeszerkesztett nyilatkozatrészletek távlatosabb, igazabb képet adtak a naiv művészek és a naiv művészet helyzetéről, mintha a „teljességre” törekedve kevésbé szigorúan szelektálnak. A „Gyönyörű átok ül rajtam” jól tükrözte Bács-Kiskun megye illetékeseinek példás, szakavatott törődését is. A nyári alkotótáborokkal, a naiv múzeum értékre tájoló tevékenységével növeli az igazi népművészet érvényesülésének az esélyeit. Méltán került főműsorba az egy tájról, de az egész országnak szóló dokumentumfilm. A Játszik a falu... 24 órával később, szerda este hevenyészettnek tűnt. Mást kaptunk, mint amit a cím ígért. Kár. Heltai Nándor átfogó képet Bethlen koráról. Bemutatja Erdély legkiemelkedőbb fejedelmét, aki a magyarság történetének egyik legkritikusabb időszakában, a három részre tördelt Magyarországon felismerte a külön álló erdélyi fejedelemség hivatását és lehetőségét. Ismerteti Erdély XVII. századbeli gazdasági, politikai, társadalmi helyzetét, kultúráját is. Bethlen Gábor-emlékkiállítás 2vX#X*Xí#X#^»X*X#X#£X&vXv$X*XvX*X#XvXv«vXvav*VoV« yX<*X*X«X»X«X<nn^A»AyA»X<*X»X*X»X*X*X«Xg*X»X«X»X»X«X«X*X*Xl*B Ez is, az is: Jánoshalma # Valóban falumúzeum, tájház lesz valamikor Rapcsányiék múltidéző otthona? Alkalmasabbat nehezebben találnának, a ház gazdáinál önzetlenebb segítőket se nagyon. # Ideális körülmények között rendezhetik mérkőzéseiket a nagyközség teremsport- csapatai. Még örvende- tesebb. hogy csendes hétköznapi délutánokon is felkereshetik az erőnlétüket ápoló fiatalok. • A hajdani jánoshal- miak mintha az utódokat pász- torolnák a kis dombra kúszó, mediterrán hangulatú temetőből. Mivel ők nem kaphatják el a sírkertet csúfítok frakkját. a gondnok próbálja el- ■riasztani a rendetlenke- dőket. Szép tőle, de nem így... (Straszer András felvételei.)
