Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

1 • PETŐFI N£PE • 1980. október 5. ADALÉKOK A HALASI KÖTÖTTÁRUGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ Harcban a tekintély megszerzéséért EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZIKRAI GAZDASÁGGAL Évente hétszázezer facsemete Szőregről A megye, egyszersmind az or­szág egyik, legkorszerűbb gépek­kel felszerelt textilüzemének tör­ténetét — a beruházás elhatáro­zásától a termelés elindításának drága tanulságokkal járó buktató- sorczatáig — igencsak ismeri a közvélemény. Gondoskodott róla a napi sajtó, és Moldova György jó­voltából napjaink irodalma is. A Halasi Kötöttárugyárról inimár jó ideje szinte kizárólag negatívan, vagy Moldova könyvére * utalva esik szó. Ilyenformán: „Olvastad a Szent tehenet? No, mit szólsz hozzá?!...” Eközben a gyár ezer­száz dolgozója — nem említve most a mintegy háromszáz gyesen levő kismamát — nap, mint nap önnön munkája — s egyben a gyár — becsületéért száll síkra a kötődében, szabászatban, a kon­fekciórészlegben, a termelés min­den posztján. Mind több gyakor­lattal, tapasztalattal, szakmai hoz­záértéssel, mind fejlettebb mun­kásöntudattal és önérzettel bizo­nyítani akarnak. Vajon hol tartanak ebben? A tennék beszél A gyár egyik legfiatalabb szak- szervezeti bizalmija, a 22 éves meós Rausch Erzsébet, aki az érettségi után jegyezte el magát az üzemmel, keresetlen szavakkal és tömören felel a kérdésre: — A huszonkét fős meós cso­portból nézve az üzemet, biztos, hogy már van mit felmutatnunk. Szerintem a munkáról a legtöbbet a késztermék mondja el. Es szá­munkra nemcsak jó érzés, hanem ösztönzés is, hogy már nem a rak­tárakban halmozódik az áru. Van keletje, piaca idehaza és külföl­dön is. A megfontolt szavú Molnár Já­nos, aki üzemeltetési főművezető­ként hasznosítja a Hódmezővásár­helyi Kötöttárugyárból hozott szakmai tapasztalatait, a kérdést látszólag megkerülve kezdi vála­szát. Mint a gyár pártvezetőségé­nek szervezőtitkára, lényegesnek tartja előrebocsátani: Erjesztő hatás — öt évvel ezelőtt, huszonötén voltunk, jelenleg pedig százkilenc párttagot tömörít a gyárban mű­ködő három alapszervezet. S ez szinte kizárólag a tervszerű, tuda­tos pártépítés eredménye. Évente tíz-tizenkét elvtárssal gyarapod­nak soraink a szakszervezet és a KISZ javaslatára, ajánlására. A javaslat azonban ennél sokkal több. Es jó lelkiismerettel mond­hatom, hogy a párt tagjai szívesen vállalják a többletkötelességet, valóban betöltik az erjesztő szere­pet a gyár tekintélyének, az itt dolgozók becsületének megszerzé­séért folyó bizonyításban. Erre számos példát említhetnék. Tény, hogy értelmes célért, akár éjjel is képes maradni a gyári kollektíva. Az is tény, hogy rend­kívül kevesen futamodnak meg az üzemből, pedig egyelőre eléggé alacsonyak a bérek. Nem annyira a termelésre gondolok, ahol a tel­jesítményhez igazodik a kereset, hanem például a műszakiak fix bérére. Az átlagos életkor 24 év nálunk, sok a fiatal szakember, akiknek meggyőződése, hogy a gyáréval együtt a saját jövőjüket formálják. A mérnökök létszáma itt két­szerese az iparágban megszokott­nak. Mintegy harminc újítót tar­junk számon; eleven az újítómoz­galom. Ennek kellemes bizonysá­ga, hogy a Halasi Kötöttárugyár megnyerte az iparági újítási ver­senyt. Három megye: Békés, Csongrád és Bács-Kiskun ener­giatakarékossági versenyében szintén gyárunknak jutott az el­sőség. Talán elég, ha megemlítem: tavaly 1 millió 860 ezer terméket állítottunk elő, az idei első félév­ben pedig 1 millió 221 ezret, s az energiahordozók felhasználása a 65 százalékkal nagyobb termelés­hez, változatlan maradt. Tehát a gyár valóban gazdálkodik az ener­giával. Büszkék vagyunk energe­tikusunkra, Lugosi Zoltán villa­mossági üzemmérnökre, aki, mi­után elvégezte a könnyűipari mű­szaki főiskolát, most a textiles szakmában tanul. Megalapozott bizakodással Kószó János gazdasági igazgató pár hónapja foglalta el posztját. Okkal hangoztatja, hogy a halasi gyárral való elmélyült ismerkedé­se még tart. Ahhoz azonban már kellő áttekintéssel és ismerettel rendelkezik, hogy felelősséggel közölje: — Ez az év jelentős fejlődést mutat a korábbihoz képest. Azo­nos létszám mellett 20—25 száza­lékos termelésfelfutásra számí­tunk, s erre reális az esély. Hoz­záteszem, hogy az első félév még jobb eredménnyel biztatott, de a második félévre szóló megrende­lések a munkaigényesebb termé­kek irányába mozdították el a termelést. Ami az értékesítési volumenün­ket illeti, ebből 40 százalék a bel­kereskedelem, 45 százalék a szo­cialista, 15 százalék pedig a tőkés export hányada. A jövőre nézve biztató, hogy augusztusban meg­történt az 1981 első félévi terme­léslekötés a hazai piac számára. Előtte májusban a jövő évi szov­jet export 65 százalékát is lekö­tötték. Októberben pedig pótmeg­rendelésre kerül sor. Kószó János nem mulasztja el megjegyezni: az imént említettek végső soron Dóda Mihály termelési főmérnök vezetéséhez fűződő ered­mények. A HÖDIKÖT-ből a hala­si gyárba került, meglettebb korú szakember most tanácsadóként dolgozik. Majd hozzáfűzte: — Idekerülésemkor éppen a ki­tűnő szakember, Dódá Mihály mondta — korábban együtt doh* goztunk Hódmezővásárhelyen —, hogy milyen kellemesen csalódott a halasi vállalatban, az itt dolgo­zókban. Nincs az a nehézség, amelynek legyűrésétől megriad­nának, mert nem bírják elviselni, hogy a városban ők legyenek a „fekete bárányok”. S ami szintén nem mellékes; azzal fogadott Dó­da Mihály, hogy meg fogok lepőd­ni, milyen teljes itt a bizalom a gyár iránt. A városi pártbizottság, a szakszervezet, a tanács részéről ez abban nyilvánul meg, hogy nem szólnak bele az intézkedé­sekbe. A támogatás oly módon történik, hogy a vállalati vezetés intézkedései hitelt és messzemenő támogatást kapnak. Visszakanyaritva a szót a ter­melésre, Kószó János a beveze­tőül feltett kérdésre is válaszol: Jó úton — nehézségekkel — Itt mindenki bizonyítani akar. A gyár munkásközösségével együtt a szakemberek, akiknek többsége nem utolsósorban azért jött, mert lehetőséget kapott ké­pességei kifejtésére. S ha azt néz­zük, hogy hol tart ebben az együt­tes törekvésben a vállalat, bízvást mondhatjuk: jó úton haladunk. A belkereskedelem olyan partner­ként tárgyal a Halasi Kötöttáru- gyárral. amely képes a szerződé­ses kötelezettségnek eleget tenni. Az augusztusi kötésnél például tízezer darabos szériákat rendelt, ami már jó. A mai tárgyalásra ugyancsak szép mintákat vittek a kiválasztáshoz. Szaporodnak az olyan tapasztalataink, hogy a pia­cért való harcban termékeivel egyre kedvezőbb benyomást kelt a vállalat. A tőkés exportunkat egyelőre a kis szériák jellemzik. Es a külön­leges igények, amelyek közül a gyors szállítás a legnehezebb. Elő­fordult,. hogy a megrendelés két és fél hónap alatti teljesítését kér­te a nyugati partner, holott a ha­zai alapanyag, a fonalbeszerzés önmagában is csaknem három hó­napot vesz igénybe... Sajnos, emiatt akadtak elszalasztott meg­rendelők. örvendetes azonban, hogy vannak már ismételten je­lentkező vevők is, többnyire áru­házakkal" rendelkező nyugati cé­gek. Az emberek felkészültsége már adott, most az alapanvaggondok- kal kell megbirkózni. Mindenkép­pen nagy szó azonban, hogy a ta­valyinál körülbelül 40 százalékkal kisebb veszteséggel számolunk. Perny Irén A hobbikertek divatját éljük. A városszélek természetes velejáró­ja ma már a néhány hektáros kertíiget. Ahhoz, hogy az egy-két- száz négyszögölön idejében beér­jen az ízletes, zamatos gyümölcs, több minden kell. A féltő gondos­kodáson túl olyan facsemete is, amely már magán hordozza a faj­ta legjobb tulajdonságait A mai nagyüzemi telepítések pedig már nem is képzelhetők el nagy tételeket kibocsátó, korszerű faiskolák nélkül. Ezekkel a gondo­latokkal kezdtük a beszélgetést Bódi Jánossal, a Szeged-szőregi Tisza—Maros-szög Termelőszövet­kezet elnökével. A közös gazdaság faiskolájában ugyanis közel hét­százezer facsemete és díszcserje áll vesszőérés előtt A Szikrai Állami Gazdasággal 1972 óta van a szövetkezetnek — az elnök szóhasználata szerint — gyümölcsöző kapcsolata. A gazda­ságtól jelentős segítséget kapnak. Az új alanyfajták bevezetését és nem utolsósorban értékesítését kö­zösen végzik. Támogatást élvez­nek akkor is, ha külhoni gépek beszerzéséről van szó. A Franciaországból származó univerzális traktor „mindent tud”, amire egy ilyen faiskolában szük­ség van. Permetez, sorközt művel, töltöget, a magágyból kiemeli a csemetét és felszerelhető pneuma­tikus metszőollóval is. Ez utóbbi­ból hat helyezhető el a gépen. Termelékenységére jellemző, hogy korábban egy dolgozó 2500 olt­ványt metszett meg, kezet erőlte­tő, nehéz munkával, míg a mosta­ni ollósor gombnyomásra 5 ezer oltványt tesz rendbe. Távlati terveikben úgy szerepelt még négy-öt évvel ezelőtt, hogy 1980-ra 600 ezer oltvány kibocsá­tására lesz kéjjfes az iskola. Most már tényként könyvelhetik el, hogy vállalásukat 100 ezerrel meg­fejelték. A nemesítésnél ügyelnek arra, hogy egy-egy kiváló fajta javított típusait szaporítsák. A jonatán esetében például az Ny 47-et, a M 40-et és a Sárospatak elnevezésűt. A starkingnál előnyben részesül a NM 25-ös, a NM 28-as. őszibarackból több mint húsz fajtát szemeznek. így többek kö­zött a Juli Elbertát, az aranycsil­Az MTESZ-székházban tartot­ták meg az V. országos csomago­lási konferenciát, melynek három­napos eseménysorozatán csaknem 360 szakember vitatta meg csórna, golási technológiánk fejlesztési le­hetőségeit. A konferencia keretében osztot­ták ki az idei HUNGAROPACK csomagolási verseny díjait. A pá­lyázatra érkezett 228 csomagoló termék közül nagydíjjal jutalmaz­ták a Volán 23. sz. Vállalat tele­fonközpontok és számítógépegysé­gek szállítására alkalmas védő­lagot, a Blazing Goldot, a Cham- piont, az IH Halle-t és a Szegedi Aranyat, amely ennek a földnek szülötte. Nem Bódi Jánostól tu­dom, hogy ez . utóbbit Bódi-féle őszibaracknak Ismerték korábban. Szintén az elnök nemesítése a B 3-as is, valamint Fóki Istvánnal közös munkájuk eredménye a BF 1-es és a BF 2-es. A BF 2-es terméséből láttam egyet, le is mértük, 32 dekát nyo­mott, de negyedkilón felüli ter- más már természetesnek számít Ismerve a külföldi, elsősorban a svédek igényeit, meglehet, hogy ez a fajta lesz a jövő gyümölcse, ha exportról beszélünk. Abban az esetben, ha a fajtaelfogadási tor­túrán keresztülmegy. Szomorúan meséli a nemesítő: két évvel ez­előtt az egyik homoki gazdaság­ban mindent előkészítettek, hogy bemutassák a fát és a rajta termő gyümölcsöt a szakembereknek. A gyümölcsösben korábban leszed­ték már a barackot, csak azt a négy-öt fát hagyták érintetlenül, amelyen a BF 2-es virított. Veze­tői gondoskodás, hogy traktorral „elgereblyéztették” a fák alját. Külön pech viszont, hogy a trak­torosnak „megtetszett a portéka" és az -.utolsó szemig hazavitte, örült az asszony, mert ilyen gyö­nyörű befőttje senkinek nem volt a környéken. A szatymazi Finn—Magyar Ba­rátság Termelőszövetkezetben né­hány száz BF 2-es fa már terem. Lehet, hogy mégyénk homoki gaz­daságai is örülnének, ha hozzájut­hatnának ilyen nemesített facse­metéhez. A 30 hektáros területen díszfa- iskola is zöldell. ötvenezer platán-, hérs-, juhar- és díszalmacsemete. Díszcserjéből 100 ezret számlál­nak. Elősorban jezsáment, gyöngy­virágcserjét és aranyvesszőt. A 13 millió forintos termelési értéket adó faiskola újdonsága a konténeres, edényes csemete. Elő­nye, hogy az év bármely szakában ültethető és ára alig 15 forinttal drágább a hagyományosnál. Az új technológia szerint előállított sza­porítóanyagból 50 ezer áll a kis- és nagygazdaságok rendelkezésé­re. Sz. P. M. anyagát; az MMG Automatika Művek manométerek gyűjtőcso­magolására használt kartondobo­zát; a Kender-, Juta- és Politextil Gyár körszövött polipropilén zsák­ját; a Papíripari Vállalat nyíregy­házi gyárának bűvös kockát tartal­mazó kartondobozát; a Kőbányai Gyógyszerárugyár és a MIKÖV trópusi tabletta-csomagolását, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Központjának a Kner Nyomdával közös Hilton borcsalád csomago­lását. .«»i.teJOT» nsuutfeiiK ,U:i*novni\e-ot -eamovn,. asmto sA 'jwtma Díjazott csomagolóanyagok [páti milliós R FEKETE Ein titm-FANTASZTIKUS REGI (24.) — Nem, édesem. Nem szabad Nagyon fontos dolgot kell meg­beszélnünk. — Tudom — mondja József kis­sé türelmetlenül. Kevéske haja össze van borzolva, eléggé szeren­csétlen képet vág. — Meg kell beszélnünk, hogy mikor megyünk a mamához, hogy te mikor köl­tözöl a mamához, hogy ez a Fox- man milyen remek ember, meg a delfinjei... unom már. Érts meg, én is csak férfi volnék... Nem bánhatsz velem így! Nagyon sze­retlek, és le akarok veled végre feküdni! Ezen nincs mit megbe­szélni ! — Ne légy ingerült, édes Jó­zsefem. Minden úgy lesz, ahogy akarod, csak egy kicsit ' figyelj rám. Nagyon fontos, hogy most megértsük egymást'. — En megértelek téged, csak te nem értesz meg engem! — Ne veszekedjünk, édes Jó­zsefem ! Semmi értelme... — Nem veszekszem, csak mon­dom a magamét. Es abban pedig igazam van! Teljesen igazam van! Egy férfival sem lehetne ezt csi­nálni! — Dehogynem, édes Józse­fem ... de most nem erről van szó. Tudsz egy kicsit rám is fi­gyelni? — Tudok. — -Látod, ilyenkor úgy szeret­lek ! Amikor ilyen jó fiú vagy ... — Nem vagyok jó fiú! — De az vagy... Látom a sze­meden ... Te jó vagy... — Mondd már, hogy mit akarsz... , — Nagyon nehéz, átkozottul ne­héz. Röviden: segíts nekem ellop­ni a Fekete Gént. Segíts nekem eltűnni valahová, ahol nyugodtan megszülhetem. Segíts nekem ab­ban, hogy a Fekete Gén a mi ket- tőrk gyereke lehessen! — De miért? — Mert a Fekete Gént csak én szülhetem meg! Senki más! A Fekete Gén az enyém! Más még a közelébe se juthat! — Hát persze, hogy nem. A professzorod megtiltotta. — De nekem adott egy kulcsot! Tessék, nézd meg! Ez a kulcs az! Ha a Fekete Gént én nem lopom el, sohase lesz élő, eleven gyer­mek belőle! Értsd meg, édes Jó­zsefem, most az egyszer érts meg! Enyém a Fekete Gén, csak az enyém! — Értem. De Foxman azt is mondta, hogy ez a gyerek ../. — Gyereket mondtál, édes Jó­zsefem? A gyerekünk ... mondd így. a gyerekünk ... így sokkal szebben hangzik! — Na, szóval mi legyen a kö­lyökkel? — Édes Józsefem! Milyen jó vagy! Es csak az enyém ... — Meg a kölyöké ... ismerem én az életet. Szóval, mi a teendő? DS ne bőgj, mert azt nem bírom elviselni. Es okod sincs rá ... — Azért bőgök, mert nagyon szeretlek. — Mária sírása elcsi­tul, már csak kicsit hüppög, — Azonnal el kell lopnunk a na­rancssárga kapszulát, még ma reggel. Délelőtt, ha ügyes vagy, már repülőgépen ülhetünk. Száll­hatunk fenn, a magasban. Ha se­gítesz nekem, édes Józsefem. Je­gyet k,ell szerezned ... — De hová? — Nem tudom. Minél mesz- szebb... annnál nehezebben ta­lálnak ránk. » — Foxman nagyon fél... Ránk uszítja a világ összes rendőreit. Mindenképpen megtalálnak. — Menjünk egy sivatagba... egy kis faluba ... talán a Vörös- tenger környékére... az jó mesz- sze van. — És, ha ez a Fekete Gén való­ban annyira veszélyes? — Olyan buta vagy, édes Jó­zsefem. A Fekete Gén egy kap­szulába van zárva. Soha, senki el nem döntheti, hogy egyáltalán si­került-e a professzor kísérlete. Ezt csak az élet döntheti el. Ha a Fekete Gént világra segítjük, és felnő. És te olyan jó vagy... ha te leszel az apja... és én pe­dig az anyja ... hem lehet belő­le sem rossz ember. Lehet, hogy Foxman kísérlete egyáltalán nem sikerült, és csak egy átlagos egy­szerű csemete pottyan majd ki belőlem.De az is lehet, hogy csodagyerek lesz !... Nem tudunk, nem tudhatunk előre semmit. — Igazad van, Mária. Semmit nem tudhatunk. De mi lesz á kí­sérleteimmel? — Amit tudunk, összecsomago­lunk. Segítek én is, ha végez­tem az Intézetben. — Es nem félsz már a friss ke­nyér szagától? — Nem félek. Sőt, szeretem is a friss kenyér szagát. Csak, ha hosszú ideig kell belélegezni, azt nem tudom elviselni. Szóval, min­den rendben? — Igen. Minden rendben. Tíz­kor találkozunk nálam. Addig én összecsomagolok, amit tudok. — És mi lesz szegény Alger- nonnal? — Nem tudom. Vidd el a ma­mához. Ott jó helyen lesz. Algernon előbújik a rejtekhe­lyéről, izgatottan figyel. Mintha értené, hogy róla van’ szó. — A Vörös sivatagba mégse vi­hetjük magunkkal... — Az előbb Vörös-tengert mondtál... — Mindegy. Érted te így is, kedvesem. Algernon egészen közel megy Máriához, a cipője orrát szagol­gatja. — Ettél már, édes Algernonom? Ugye nem. Mária odamegy Algernon ete­tőjéhez: üres. — Ettél, ettél szépen. Ma már nem kapsz többet. És különben is: megyünk a mamához. — Akkor tízkor várlak! — Várj, édes Józsefem! És a repülőjegyek! El ne felejtsd! 65. Lilian az alvó Jonest ébreszt- geti. Próbálja a haját, a homlo­kát, a mellét csókolgatni, Jones meg se moccan. Lilian kitakarja Jones pizsa­más lábát, és megcsavarintja a jobb lába nagyujját. Jones mo­rog, próbál a fal felé fordulni, de Lilian nem hagyja magát: új­ra megcsavarja Jones lába ujját. — Mi a baj? — Jones lassan eszmél, látszik, hogy iszonyúan fáradt. — Mi a baj? Miért kel­tettél fel? — Átvilágíttattam Bertram agyát. Itt vannak az eredmények. — No és, ez még nem baj. Ez csak jó. y- De baj. Jones, nagy baj! — Miért? Tudja, hogy nekem dolgozol? • — Nem. Nem tudja. Azt hi­szem, nem is tudhatja. De mind­egy is, hogy mit tud rólam. Róla viszont mindent tudnak. — Hát persze. Például én is. — Te? Te csak annyit tudsz róla, amennyit én elmondtam. Az meg nem sok. — Miért? Csak nem csaptál be? — Nem Jones, nem csaptalak be. Valaki mégis mindent tud Bertramról, az MGB-ről. — De hogyan? — Bertram agyában van egy pont, ami agyátvilágításkor sem­milyen impulzusra nem válaszolt. Viszont leadóként működik. Bert­ram összes gondolatát továbbítja. — Értem! — Jones fölpattan, izgatottan jár-kel a szobában. Li­lian a tekintetével követi. — Értem! — ismétli Jones egy­re dühösebben. —• Értem, értem, értem! — Kis szünetet tart, Li­lian felé fordul. — Mit csinál most Bertram? — Alszik. — Ki csinálta az agyátvilágí­tást? . — Egy olasz orvos, a Dottore. — És ő hova lett? — Fölmondott. — Miért? — Mert rájött, hogy az MGB elvesztette a játszmát. — Másra nem? — De igen. Arra is rájött, hogy az én kérdéseim, melyeket ő tett fel Bertram agyának, nem egy szerelméért aggódó nő romantikus kérdései. Hanem egy kémnőé. — Ezek szerint lebuktál. — Nem. Bertram nem tud sem­mit — És ha a Dottore elmondja neki? ­— Nem mondja el. Azt mondta, hogy másodszor is megmenti az életemet Nem érdekli a hírszer­zés. Csak az emberek. — De a hétszentségit! Hát en­gem mi érdekel? Hát én nem az emberekkel törődöm? Mi érdekel engem az embereken kívül? — Én... — Ej, Lilian, ne viccelj. Te is ember vagy. De még milyen re­mek ember! Mit is mondtál? Hogy Bertram agyában leadó van. Gon­dolkozzunk csak! Ha az MGB- ügynökség főnökének agyában le­adó van, akkor az enyémben is le­het — Pontosan erről van szó, Jones! Ezért siettem! — Ezek szerint az én agyamat is át kell világíttatni! — Pontosan így gondolom én is. — Hol van Charlie? — Charlie? Az a vörös ördög? — Igen. De Charlie egy angyal. Vörösnek meg elég vörös vagy te is, Lilian. — Charlie ért az agyátvilágitás- hoz? — Igen. Charlie egy öreg, pom­pás bohóc, és mindenhez ért. — Akkor én most elmegyék. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents