Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. október 88. VERSENYEK, ANYAGI ÉS ERKÖLCSI ÖSZTÖNZÉSEK Lábbeli - kiállítva FIATALOK ÉS AZ ANYAGIASSÁG Egyre nagyobb figyelemre és támogatásra érdemes napjainkban az újítómozgalom. Nem véletlenül, hiszen népgazdaságunkban mindinkább előtérbe kerül a takarékosság, az energiával, a munkaerővel és az alap­anyagokkal egyaránt. A termelőeszközök korszerűsítésével, hatásfokuk javításával, ésszerűbb munkafolyamatok, jobb termelési technológiák kidolgozásával jelentős ered­mények érhetők el a takarékosság terén, s ebben elsődleges szerepet kapnak az újí­tók. Az újítómozgalom támogatása, fejlesz­tésének anyagi és erkölcsi ösztönzése tehát minden termelői egységnek érdeke. E szem­pontok figyelembevételével, s a helyi érde­kek, lehetőségek szerinti alkalmazásával igen aktív és hatékony újítómozgalmat épí­tettek ki az elmúlt évek folyamán, az ÉPGÉP kalocsai gyárában.' 9 A kézi csőhajlítógép új, módosított változata. (Straszer András felvételei) Űjítómozgalom egy kalocsai gyárban — Milyen stádiumban van ez az újítása? — Jelenleg folyik a henger ter­heléspróbája, s a hasznosításáról ennek eredménye szerint dönte­nek a szakvéleményezők. — Ha elfogadják, itt helyben történik majd a sorozatgyártás is? — Nem, mert ahhoz jelentősebb gépi beruházások kellenének. Vi­szont vannak konkrét terveink er­re vonatkozóan. Már tárgyaltunk az egyik hazai céggel, s ha újítá­somat elfogadják, ez a vállalat gyártja majd részünkre a mun­kahengereket, mivel rendelkezik az ehhez szükséges gépparkkal, s elegendő szabad kapacitással is. — Melyik újítására a legbüsz­kébb? — Talán a kézi csőhajlítógépre — mondja némi tűnődés után. Nem új., találmányról, hanem a regi típusú csőhajlító konstruk­ciós módosításáról van szó, amellyel gyárunk e termékének sorozatgyártása egyszerűbbé vált, s emellett korszerűbbé, könnyeb­ben kezelhető maga a gép is. Két éve fogadták el ezt az újítá­somat. Ezer darab korszerűsített csőhajlító előállítása csaknem fél­millió forinttal kevesebb ráfordí­tást igényel, mint ugyanennyi gyártása a régi típusból. K. E. Százas sebességgel... Június 21-én este Sevaracz Jó­zsef kényelmesen elhelyezkedett a Bácsalmás, Fürst Sándor utca 37. szám alatti lakásának szobá­jában, szemben a televízióval. El­határozta ugyanis, hogy megnézi a Belgium—NSZK labdarúgó­mérkőzést. Az izgalmakat leveze­tendő, bort is készített maga mel­lé, s mire a rangadónak vége lett körülbelül másfél liter bort ivott meg. Éjfél körül feküdt le, de hajnali öt óra tájban már feléb­redt. Első dolga az volt, hogy még másfél deci bort megivott — szó­dával. Mindez óriási könnyelmű­ségnek számított, hiszen Sevaracz, aki a Bácsalmási Állami Gazda­ságban, mint műszakvezető dol­gozott, gépkocsival járt a,munka­helyére, s az említett időben — június 22-én — hat órakor szin­tén beült a Ladába, és útnak in­dult. Amint később az orvosszakértő megállapította, az elinduláskor 1,45 ezrelék alkoholkoncentráció volt a vérében, ami közepes it­tasságnak felel meg. Munkahelyé­ről háromnegyed kilenckor azért távozott, mert fogytán volt az üzemanyaga. Tataházára hajtott, de ott zárva találta a benzinkutat, elhatározta hát, hogy Mélykúton próbálkozik. Szükséges itt meg­jegyezni, hogy a vérében levő ál- Kohol az észlelési időt tíz száza­lékkal megnövelte, és együtt járt a figyelem fellazulásával. Bizo­nyára mindezek hatására, gépko­csiját százkilométeres óránkénti sebességgel vezetve robogott Mélykút felé. Óriási magabiztosság lett úrrá Serauacz Józsefen, s alig figyelt az útra, sőt balra kinézve hosz- szasan elmerengett egy napráfor- gótábla szépségein. Nem vette észre, hogy közben a száguldó Lada egyre inkább áttér a bal ol­dalra. Szembe jött egy másik gép­kocsi, amelynek vezetője észlelte Sevaracz balrahúzódását, de mert már semmit sem tudott tenni, kénytelen volt lehúzódni az út­padkára, hogy megússza az ütkö­zést. Sevaracz az utolsó pillanat­ban vette észre a Ladát, hirtelen jobbra rántotta saját kocsija vo­lánját. Így a 'két autó elsuhant egymás mellett, de közöttük alig­ha fért volna el akár egy macs­ka is : i'.i: •- : c Qth A jobbra rántott, száz kilométe­res sebességgel haladó gépkocsi természetesen átment az úton, ke­rekei leszaladtak az útpadkára. Sevaraczban — éppen a szesz ha­tására — már nem volt annyi ön­fegyelem. hogy higgadtan vissza­vezesse járművét a szilárd burko­latra, hanem onnan — a volán balra rántásával — szinte „átlőt­te” önmagát újra a bal -oldalra. Illetve csak lőtte volna. De mert Mélykút felől abban a pillanat­ban kilencven kilométeres sebes­séggel ért oda egy Citroen, amely­ben osztrák állampolgárok ültek, a Lada oldalba kapta a szembe jövő autót, az az óriási erejű üt­közéstől megperdült, és az út melletti árokban a tetejére érkez­ve felborult. A Lada kerekein csúszva saját tengelye körül még korcsolyázott egyet, és megállt. Az eső szemerkélt, az út síkos volt... A Citroenben négy osztrák ál­lampolgár ült, közülük kettő a helyszínen halt meg, egy pedig kórházba szállítás közben. A ne­gyedik szilánkos combcsonttörést szenvedett, kórházba vitték. Gyó­gyulása három-négy hónapot igé­nyelt. Sevaracz József nyolc na­pon belül gyógyuló, könnyű sérü­léssel úszta meg a borzalmas üt­közést. Sevaracz József korábban még nem volt büntetve, sem a bíró­sággal, sem a közlekedési rendőr­séggel nem volt elszámolni való­ja. Az említett este is bizonyára azt hitte, azt gondolta, hogy neki nagy rutinja van a vezetésben, s cgy-két pohár bor nem befolyá­solja majd, ha útnak indul. Ál­talában itt, és így tévednek a gépjárművezetők, azok, akik még nem. karamboloztak, csupán má­sok balesetét hallották, olvasták. Sokan úgy vannak ezzel;'nem hi­szik el, ném feltételezik egy pil­lanatra sem, hogy ők is éppen olyan emberek, mint azok, akik tegnap, tegnapelőtt, vagy egy év­vel korábban ittasan okoztak köz­lekedési balesetet. Pedig ponto­san olyanok, s hiába mondják, hiába írják orvosok, közlekedési szakemberek, pszichológusok, hogy elég egyetlen pillanat, egyetlen rossz, kellően át nem gondolt mozdult a helyrehozhatatlan tra­gédiához. Ezt mindenki hallja, ol­vassa, érti, és megérti a tényeket, de min'dazt csupán másokra tart­ja érvényesnek, önmagát — ért­hetetlen módon — kivételnek te­kinti. Éppen az ilyen „kivételek” engedik meg aztán maguknak, hogy — mint Sevaracz József — ittas állapotban is volánhoz ülje­nek. Persze, a bíróság előtt már Se­varacz József is beismerte vét­kességét, megbánta mindazt, amit tett, cselekményét elismerte, rész­letes beismerő vallomásával még segítette is a nyomozók, majd.^a bíróság munkáját. Mindez azon­ban csupán enyhítő, de nem men­tő körülmény. Végül is a bíróság Sevaracz Józsefet több ember ha­lálát okozó ittas járművezetés miatt ötévi fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, további öt esztendőre eltiltotta a köz- ügyektől. Az ügyész az ítélet el­len súlyosbításért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. G. S. A KISZ-titkár gondjai — Tavaly újítási versenyt hir­dettünk meg a szocialista brigá­dok között — mondja Jéri Bálint, a kalocsai gyár újítási előadója. — A verseny győztes kollektívá­jának 10 ezer forint, a legjobb .egyéni újítónak pedig ötezer fo­rint jutalmat tűztünk ki. Az egy­éves határidő hamarosan lejár. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a verseny jelentős lendüle­tet adott gyárunkban az újító­mozgalom fejlődésének: Ez év el­ső felében 16 elfogadott újítással gazdagodtunk, ami az elmúlt esz­tendő hasonló időszakában szám- láltaknak éppen a kétszerese. Ez­zel elsők lettünk az ÉPGÉP ki­lenc gyára közötti újítási ver­senyben, a féléves elbíráláskor. — Hányán foglalkoznak újítás­sal a kalocsai gyárban? — Dolgozóinknak több mint 10 százaléka, vagyis jelenleg har­mincegyen. Az eltelt kilenc hó­nap folyamán 21 újításukat fo­gadták el. amelyek bevezetése egy év alatt körülbelül 550 ezer forint megtakarítást eredményez majd gyárunknak. A szocialista brigá­dok között meghirdetett verse­nyen kívül, más ösztönzők is len­dületet adtak újítómozgalmunk fejlődésének. Például, a négyezer, forinton aluli újítási díjakat — az előző évek gyakorlatától elté­rően — közvetlenül az újítás hasznosításának megkezdésekor ki­fizetjük, nem pedig csak akkor, ha a konstrukció már tényleges hasznot hozott a termelés adott területein. Ez egyfajta előleg... — Kollektívákban, vagy inkább önállóan dolgoznak újítóik? — Előfordul, hogy két-három ember munkája egy-egy bead­vány, de jellemzőbbek az' egyéni újítások. — Véleménye szerint miben áll az egészséges újítói szellem kiala­kulásának lényege? — Abban, hogy ha a dolgozók a közvetlen munkaterületeiken találnak olyan ésszerűsíteni, tö- kéletesíteni_ valót, ami takarékos- sági, munkavédelmi vagy üzem­viteli szempontból hasznos lehet, akkor nem mennek el közönyö­sen mellett. Persze elengedhetet­len, hogy a gyári és vállalati ve­zetés igyekezzen erre buzdítani a szakembereket, különféle anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel. Hamaro­san sor kerül gyárunkban egy an- kétra; az újítók, a szakvélemé- nyezők és a vezetők eszmecseré­jére. Ezen a találkozón díjazzuk ma .id a legsikeresebb kollektívá­kat. a legeredményesebb újítókat, és ismét meghirdetjük a szocia­Zsúfolt napja van ma Pestality Istvánnénak, a bajai FÉKON- gyár KISZ-titkárának. Reggel szép számmal voltak teendői a készáruraktárban, ahol csoportve­zető. A délelőtt folyamán a városi KISZ-bizottság egyik munkatár­sa kereste föl, hogy az aktuális feladatokat megbeszéljék. Ez el­tartott délig, s most sietne be­kapni az ebédjét, mert nemsoká­ra iskolába kell mennie. Közgaz­dasági szakközépbe jár. Nem tu­dom, mit mulaszt el, de szakít pár percet rá, hogy kérdéseimre vála­szoljon. — Az év elején, a városi párt- értekezleten a gyár egyik küldöt­te nem túl mozgalmasnak mu­tatta be hozzászólásában az itte­ni KISZ-életet. Változott a kép azóta? — Sajnos, az akkori gondjaink, amelyek egyébként jórészt orszá­gos problémákkal esnek egybe, még mindig nem szűntek meg. Az ezernél több dolgozóinak fele KISZ-korú, az ifjúsági szervezet­nek mégis mindössze 118 tagja van. — Mi az oka, hogy a KISZ nem vonzza eléggé a fiúkat-lányokat? — Véleményem szerint ennek társadalmi gyökerei is vannak. A fiatalok körében is tért hódít az anyagiasság szemlélete. Közülük sokan azt keresik, hogy szabad idejükben milyen munkával jut­hatnának még egyéb jövedelem­hez. Ez önmagában még nem len­ne baj, hiszen a családalapítás­hoz kell a becsületes módon szer­zett pénz, de sajnos őket más nem is érdekli. Akadnak fiatalok, akik­nek a látóköre még szűkebbé vált, az anyagi javak se gyakorolnak rájuk különösebb hatást, mert ne­kik otthon a szüleik révén min­denük megvan. Ezek befelé for­dulnak, kisebb, laza közösségeket alkotnak. Mindehhez hozzájönnek még a gyári sajátosságok: sok az ingázó dolgozónk, akiknek az időbeosztását a közlekedési esz­közök menetrendje határozza meg. És ami ez ideig nagymér­tékben gátolta a KISZ-élet föl­élénkítését : a munkavégzéshez sem volt- elég helyünk itt a gyár­ban, nemhogy az összejövetelek­hez lett volna. — Gondolom, az a száztizen­nyolc KlSZ-tag legalább aktív. — Nem egyformán lelkesednek. Az az igazság, hogy a tagság nem jelentéktelen hányada a szerveze­ti élet olyan eseményét, mint a taggyűlés, legszívesebben elkerü­li. Társadalmi munkára inkább kaphatók. — A KISZ-szervezetnek meg­van az a rangja, ami megilleti, például a munkahelyi demokrá­ciában? — Mindenről várják tőlünk a véleményt, de a lehetőségeivel csak a Radnóti és a Hámán Kató alapszervezet tud élni. Egyébként ők a legjobbak a KISZ-munka minden területén. (Ez utóbbiakat később megerő­síti Obádovics Istvánné, a gyári pártbizottság titkára-) — A vezetőség mindent meg­tesz? — Talán mi sem tudtuk eddig olyan tartalommal megtölteni a szervezeti életet, amely széles kö­rű érdeklődésre tarthat számot. Beismerem, hiba, amikor a párt- szervezetet próbáljuk utánozni, többek közt a taggyűlések formai követésével. Könnyedebben, fia­talosabban kellene lebonyolítani még fontos politikai kérdésekkel foglalkozó összejöveteleket is. Ta­nácsolják az idősebbek, a pártta­gok, hogy a komoly témákat kös­sük össze szórakoztató progra­mokkal. — A gyárbővítés után most már helyiségük lesz a foglalkozások­hoz. — Igen, és mindent megkísér­lünk majd, hogy színesebbé, tar­talmasabbá tegyük a KISZ-moz- galmat. Ifjúsági klubot alakítunk, s ismét megkezdi működését az üzemi hangszórók segítségével az ifjúsági rádió. Jelenlegi feladata­ink közül fontos az alapszerveze­tek önállóságának növelése. A szervezet taglétszámát gyarapítani akarjuk, de nem mindenáron. Olyan fiatalokat veszünk magunk közé, akik hajlandók KISZ-mun- kát végezni. A pártszervezet azt várja tőlünk, hogy erősítsük a párttagságra való előkészítő te­vékenységet. Gondolnunk kell a jövő év májusában megtartandó X. KISZ-kongresszust megelőző választásokra is. Bízom benne, hogy a kongresszusig jelentős változások történnek nálunk. A. T. S. Wenszky Ferenc 33 éves gyárt­mánytervezd, akit úgy emleget­nek, mint a kalocsai gyár egyik legjobb, legtermékenyebb újítóját. — Hat újításomat fogadták el eddig, s valamennyit hasznosít­ják már — mondja munkájáról. — Hamarosan elkészülök a hete­dikkel, egy hidraulikus, teleszkó­pos munkahenger konstrukciójá­val. Ez a henger, gyárunk egyik legnagyobb mennyiségben gyár­tott termékének, a különböző mé­rető szerelőállványoknak a főda­rabja lesz. Országunkban sehol nem készítenek ilyen munkahen­gereket, így ma is importból kénytelen beszerezni vállalatunk, a szükséges mennyiséget. Ki gondolná, hogy a lábbeli — mai tudomásunk szerint — csak­nem négyezer éve tölti be hiva­tását. Nem törődünk ezzel akkor sem, amikor a kirakatokat néze­getve válogatunk a legdivatosabb sarkok, orrok és fazonok között. Pedig — mint mondják — nincs új a nap alatt, s a divat mindig visszatér. Kis cipőtörténet Az általunk ismert legrégibb ci­pő az időszámításunk előtti 2000. évből származik. Ez a lábbeli, amelyet Egyiptomban, Kairótól délre találtak, egy — az ottani mocsarakban még ma is fellelhe­tő — fűféléből készült. A cipő szára a talpból indul, s a nagy és a második lábujj között áthalad­va veszi körül a lábat. Másfél évezreddel később már több cipőváltozatot is találunk, sőt, ekkor a kivitel á viselő rang­járól is árulkodott. S a későbbiek­ben is a társadalmi hierarchia mutatója maradt.' Az 5—12. szá­zadban a .magasabb társadalmi osztály hölgyei kizárólag piros ci­pőket, a középosztály képviselői posztócipőt, a szegények pedig egyszerű, bőrből készült lábbelit hordtak. A jobb- és ballábas cipők meg­különböztetése csak a 700-as évek óta divat; a méretek terén pe­dig II. Edward angol király ki­jelentése hozott újat, miszerint három gabonaszem egy inch-csel egyenértékű. (A mai értelemben vett cipöhosszmértéket Szt. And­• Terhelés- próba alatt a hidraulikus, teleszkópos munkahenger. Mellette Wenszky Ferenc, az újító. lista brigádok között az újítási versenyt, az eddigiekhez hasonló feltételekkel. rás angol szerzetes alkotta meg 1600-ban.) Az első cipészcéhek megalaku­lása a 12. századra tehető. Ettől az időtől kezdve ez az iparág is gyors fejlődésnek indult, a divat- irányzatok egyre gyakrabban vál­tották egymást. Az első divatdik­tátor Taki kínai császárné volt. A kínai nők elnyomorított láhdivat- ját tulajdonítják személyének. Az 1300-as években a csőrös, 1350-től a tehénszájú cipő a divat, a 16. század közepe táján pedig — a királyi udvarokban — a papucs­viselés terjedt el, mígnem 1574- ben Medici Katalin meghonosí­totta a magas sarkú lábbelit. Sok érdekes-értékes darabot ta­lálunk a gyár területén elhelye­zett vitrinekben: Jászai Mari to- pánkáját, Erzsébet királynő ma­gas szárú lábbelijét, a középkori csőrös cipő egy fennmaradt pél­dányát, eredeti holland fapapu­csot és indián mokasszint, vala­mint a hazánkban készülő papucs­típusok teljes gyűjteményét, tech­nológiákkal, szerszámokkal és papucstörténettel együtt; továb­bá perzsa gyöngyházbetétes papu­csot, gyönggyel díszített estélyi cipőt, Nehru ajándékát dr. Mün- nich Ferencnének: egy arannyal átszőtt kék estélyi topánkát, és ki tudja, hányféle soha nem lá­tott furcsaságot. Egyelőre Szombathelyen A hazai cipőipar a 19. század­ban indult fellendülésnek. A ha­gyományok megőrzését célzó első lépéseket Magyarországon 1931- ben tették meg. A II. világháború során azonban minden bőripari gyűjtemény megsemmisült. A Könnyűipari Minisztérium 1955-ben azzal a kérdéssel for­dult a vállalatokhoz, hogy szak­májuk tárgyi emlékeit, főleg a régi gépeket őrizzék meg. Ugyan­akkor létrejött a Bőripari Tudo­mányos Egyesület Műieumi Bi­zottsága, és az évek során komoly anyagot (termékeket, dokumentu­mokat, kiadványokat) gyűjtött össze. Ezt a gyűjteményt 1968- ban az egyesület megőrzésre és további kezelésre a szombathelyi Sabaria Cipőgyárnak adta át. 8 Régi idők cipői a kiállításon. Páratlan múzeumi anyag A tárgyi emlékek mellett írott anyagokat, dokumentumokat, ki­adványokat is gyűjtenek. A hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is páratlan cipőtörténeti anyag, bizony, jobb kiállítási körülményeket érde­melne! Nemrégiben Kőszeg Város Tanácsa sietett az „eldugott” mú­zeum segítségére, felajánlva egy állandó bőr- és bőrfeldolgozó ipari kiállítás céljaira a kőszegi vár északi tornyát. A Sabaria Ci­pőgyár — mint illetékesei mond­ták — ki akarja és ki fogja hasz­nálni ezt a lehetőséget, hiszen je­lenleg a nagyközönség, néhány ki­vételes alkalomtól eltekintve, csak csoportosan tekintheti meg a gyűjteményt. M. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents