Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

1980. október 22. • PETŐFI NÉPE Népképviselet, önkormányzat HARMINC ÉVE, 1950. október 22-én, az állam­polgárok szavazatainak eredményeképpen megszü­lettek a különböző szintű, tanácsok, létrejött a nép­hatalom merőben új rendszere, amely az állam­polgárok bizalmára, az új rend iránti odaadásra, a nép képviseletére épül. A tanácsrendszer létrejötte azonban nem egyik napról a másikra való. Megelőzi ezt néhány jelen­tős politikai aktuson történt elvi állásfoglalás. Ezek közül való az Egyesülési Kongresszus, amelynek programnyilatkozata ezt tartalmazta: „A Magyar Dolgozók Pártja síkra száll az államgépezet teljes demokratizálásáért, a közigazgatás olyan reformjá­ért, amely végleg megszüntet a feudális maradvá­nyokat ... megerősíti az önkormányzatokat, egyben biztosítja irányító szerepét: népi jellegűvé teszi közigazgatásunkat.” Egy évvel később, a munkásosztály egységére és az idézett passzusra támaszkodva új törvény szü­letett: a magyar Alkotmány, amely többek között megszabja az állam felépítésének és kormányzatá­nak rendszerét. Kimondja: ,fAz államhatalom he­lyi szervei a.megyei tanács, a községi tanács, a vá­rosi kerületi tanács... A helyi tanácsok munká­jukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezde­ményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában.” Az 1950. májusában létrejött tanácstörvény sze-: rint megszűnnek a főispáni, polgármesteri hivata­lok, a törvényihatósági bizottságok és a képviselő testületek. A helyi önkormányzat szerepét a taná­csok töltik be, amelyek egyben a központi hatalom végrehajtó szervei is. . HATALMAS jelentőségű politikai lépésről volt •szó, amely egycsapásra megszüntette a régi világ feudális jellegű kereteit, és szerte az országban olyan népi szerveket hozott létre, amelyek képesek lesznek az ország minden zugában kifejezésre jut­tatni a népi hatalmat. 1950' júniusától kezdve szerte az országban, a me­gyében is ideiglenes tanácsok alakultak, amelyek azt jelentették, hogy az államigazgatás egész rend­szerében megvalósul, és befejeződik a népi demok­ratikus államrend kialakulása. A különböző szintű tanácsok a harminc évvel ezelőtt lezajlott demok­ratikus választások után lettek véglegessé. Az elkövetkező időben — összefüggésben a po­litika bizonytalankodásaival és hibáival — a taná­csok, — beleszámítva tapasztalatlanságukat is — hullámzóan, zökkenőkkel váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Itt-ott a tanácsörvényben hir­detett elvek meghalványodtak, az államhatalom he­lyi szerveinek fő tevékenysége a gazdasági teendők ellátásában merült ki. Tennivalóik első sorában a begyűjtés, az adószedés, ,a tagosítások végrehajtá­sa és amennyire lehetett, a közellátási nehézségek enyhítése szerepelt. Ez volt az alapvető oka annak, hogy nem jöhetett létre a kívánt kapcsolat a tanácsok és a lakosság között. A személyi kultusz időszakában túlhangsúlyozód­tak a lakosság kötelességei és kevésbé vált lehető­vé jogaik gyakorlása. A községek — minimális be­ruházási összegek birtokában — alig fejlődtek, háttérbe szorult a kommunális, szociális és az egész­ségügyi igények kielégítése. Mindez nem kis mér­tékben volt oka sok ezer ember megyéből történt kivándorlásának. A TANÁCSOK munkájának megítélése ezekben az években sok fórumon szerepelt. Szükségessége. és életrevalóságát senki sem vitatta, annál több szó esett arról, miként válhatnának igazán önkormány­zati szervekké, hogy képviselhetnék jobban a lakos­ságot, hogyan fejlődjenek és tartsanak legalább mi­nimálisan lépést a lakosság igényeivel mindazok­ban a kérdésekben, amelyek az embereket az ellá­tás, az iskolai oktatás, a gazdálkodás javítása, a szövetkezeti mozgalom erősítése, a beadási kvóták és az adófizetés szerripontjából érdekelték. A taná­csoknak azzal is számolniuk kellett, hogy elsősorban a falun nemcsak a zsíros parasztság ellenállása volt jelen (ez szűk értelmezés volt), ott voltak a régi rend minden rendű-rangú hívei, volt csendőrök, ka­tonatisztek, a közigazgatás levitézlettjei, akik együtt — a feltételezettnél nagyobb csoportban — képvi­selték az osztályellenséget. A politika felemás volta, az adminisztratív esz­közök igénybevételére ösztönző központi döntések zavart okoztak a tanácsok működésében. Ebben a helyzetben került sor 1954-ben a tanácsok újjává- lasztására, amely a testületek ötven százalékos cse­rélődésével járt. Ilyen körülmények között érte a magyar népha­talmat, a tanácsokat az 1956-os ellehforradalmi tá­madás. Nem véletlen, hogy az ellenforradalom a párt megsemmisítésén túl, elsősqrban a tanácsok megszüntetését tekintette programja egyik fontos pontjának. Az államhatalom kellett nekik, hiszen tudták, hogy esetleges létük fenntartása szempont­jából ez alapvető. Rendkívül rövid idő alatt létre­jöttek a különféle elnevezésű, de egyet akaró bi­zottságok, ahová kommunista, tanácstag, a nép ál­tal megválasztott vezető, termelőszövetkezeti tag nem tehette be a lábát. A NÉP' TÖBBSÉGE egyöntetű akarata következ­tében a már egyszer íevitézlett urak rövid hetek alatt eltűntek a porondról. Az államhatalom válasz­tott helyi szervei ismételten elfoglalták helyüket, és nem kevés tanulsággal tovább folytatták a közsé­get, várost, megyét és az országot építő munkáju­kat. Kilábaltak a nehéz helyzetükből, a helyükön állnak és tevékenykednek a választók érdekeinek képviseletében, és a nép óhajának megfelelően. Azóta már több tanácsválasztásnak voltunk tanúi, és figyelemmel kísérhettük azokat a változásokat, amelyek fokozatosan bekövetkeztek. Nem véletlen az, hogy a településfejlesztésben kiemelkedő ered­mények születtek.. Ennek, a lakóhelyet építő és szé­pítő mozgalomnak nem volna olyan nagymértékű támogatása, ha a választópolgárok — különböző lé­tesítményekben megtestesülve — nem látnák az eredményeket. A valamikor bénító kötelezettségek megszűntek. Az önállóság erősödött, de nemcsak a tanácsoknál, hanem a helyben gazdálkodó szervek­nél egyaránt. Ezek munkájának összehangolása a községek-városok fejlődése érdekében a tanácsok gondja. De nemcsak az, hanem szervezeti működé­sük jelentős és sikeres területe is. A SZOROS KAPCSOLAT a lakossággal, nemcsak az említettekben — hanem abban is megnyilvánul, hogy egyszerűsödik és gyorsul az igazgatási „gé­pezet” működése, humánusabb és közvetlenebb az ügyintézés. A tanácsok céltudatosan tevékenykedő, és gondolkodó emberek testületét képezi, amely a továbbiakban annál jobban felel-msg elhivatott­ságának, minél felkészültebben, . bürokráciamente­sen, a közérdeket, az egyéni érdekkel összehangolni tudó módon intézik az állampolgárok ügyeit. A VÁROS FELSZABADULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁN Ünnepi tanácsülés Baján / Baja felszabadulásának 36. év­fordulója alkalmából ünnepi ülést tartott Baja város Tanácsa. A zászlódíszbe öltözött Béke téren a Kommunista Ifjúsági Szövetség Bajai városi Bizottsága koszorút helyezett el a városi tanács épüle­tén levő felszabadulási emléktáb­lán. Ezt követően a földgáz Bajá­ra érkezését megörökítő emlék­tábla leleplezésére került sor, amely előtt a DÉGÁZ dolgozói rögtönzött földgázfáklyát szerel­tek fel, s ennek ünnepélyes meg­gyújtása jelképezte, hogy sok-sok éves várakozás után végre meg­érkezett Bajára a földgáz. Ezután következett az ünnepi tanácsülés, amelyen megjelent dr. Matos László, a megyei tanács el­nökhelyettese, Papp György, a városi pártbizottság első titkára, Zornbor testvérváros küldöttei és a város vezetői. Baja felszabadu­lásának 36. évfordulójáról Jenei Jánosné, a tanács végrehajtó bi­zottságának tagja emlékezett meg. Ezt követően — immár hagyo­mányosan — kitüntetések adomá­nyozására került sor. A tanács végrehajtó bizottsága, valamint a városi pártbizottság nevében dr. Kincses Ferenc tanácselnök díszpolgári kitüntető címet ado­mányozott Miskolczi Ferenc fes­tőművésznek, aki több évtizedes alkotó és szervező munkájával jelentősen hozzájárult Baja kul-i turális életének fejlesztéséhez. „Baja városért” kitüntetést ka­pott Felvidéki István, a bajai Új Élet Halászati Termelőszövetke­zet nyugalmazott elnöke, Petz István, a bajai szikvízüzem nyu­galmazott igazgatója, Rabi Béla, a Bajai Vas- és Fémipari Szövet­kezet nyugalmazott részlegveze­tője és Sárosi Józsefnél a bajai Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolájának .nyugalma­zott igazgatója. Miniszteri kitün­tetést és emlékplakettet kapott a Gázipari Tröszt több dolgozója. Ugyancsak itt adták át a polgári védelmi szolgálatban kimagasló eredményeket elért dolgozóknak az őket megillető kitüntetéseket. Ezután Galambost István, a Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgál­tató Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese rövid előadást tartott Ba­ja város gázszolgáltatásának 93 éves történetéről. Ezt követően határozatot fogadott el az ünnepi tanácsülés arról, hogy november 5-én néphadseregünk egyik ha­dihajóját a városról nevezik el, a hadihajó legénységét pedig dísz- lobogóval ajándékozza meg. Az ünnepi tanácsülés befejezéseként a városi tanács bizottságai elnö­keinek és tagjainak megválasztá­sára került sor. A városfejleszté­si bizottság elnöke Bohus Mi­hály, a termelési és ellátási bi­zottság elnöke Jaszenovics Sán­dor, a művelődési bizottság elnö­ke Lehoczki Sándor, az egészség­• Miskolczi Ferenc festőművész átveszi a díszpolgári kitüntetést dr. Kincses Ferenctől. ügyi és szociálpolitikai bizottság elnöké pedig dr. Szetele Fülöp lett. Az ünnepi tanácsülést követően a Petőfi-szigeti fedett uszoda alapkövének ünnepélyes lerakásá­ra került sor. Az alapkövet az uszoda építését kezdeményező épületasztalos-ipari és faipari vállalat „Vörös Sugár” szocialista brigádja rakta le az alapító ok­mánnyal és a Bajai Hírlap leg­utóbbi számával együtt. Sz. F. • A Petőfi-szigeti fedett uszoda alap- • ünnepélyesen meggyújtották a földgáz Bajára érkezését kövének elhelyezése. jelképező fáklyát. Kiskunfélegyházán rendezik az első nemzeti ballonbajnokságot ÍVFÉNY VILLAN, SZIKRA ZÁPORZIK Hegesztők versenye A legjobb hegesztők — állító­lag — a nők és a volt cigányprí­mások. A hímzésben, vonóhúzás- ban megkönnyült kezűek tehát'; mesélik, volt valaha egy hegedű­virtuóz a kecskeméti Fémmun­kásban is, amolyan arisztokrata­féle (már amennyire ez ráfogha-' tó egy hegesztőre), az utolsó mozdulatig kiszolgáltatta magát; ketten dolgoztak a keze alá. Tán papírja sem, volt a tudományáról, ki tudja ezt már annyi idő után, csak az a biztos, hogy amit meg­csinált az meg volt csinálva, méghozzá' jól, röntgenezhették napestig a varratokat, abban hi­bát nem leltek. Bakos Péter, akinek, mint a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára meó-vezetőjének kisujjá­ban' van a szakma minden for­télya, tudna még más legendát is, ehelyett azonban a legfonto- saibbra hívja fel a figyelmet. — Ha én elmondanám sziép sor­jában, hogy mitől jó egy hegesz­tő munkája, estig irkálhatna a füzetébe. Mert ne higgye ám, hogy ez. az izomkolosszusok szak­mája, dehogyis! Itt a csúcsra jut­hat a bicebóca is. Könnyű kéz, ez a legfontosabb! Szesz maxi­mum fél deci, ennél több már. árt. És ha nincs meg az éjszakai nyu­galom, akkor reggelre megreme- gősödiik a kéz, fabatkát sem ér a munka. Bonyolult dolog ez, na­gyon bonyolult'... A virtus azonban ennek elle­nére a gyárba vezetett tizenegy- néhány versengőkedvű fiatalt, Kiskunhalasról, Lajosmizséről, Ba­járól, Kalocsáról, Kiskőrösről, Kiskun, félegyházáról, Dunavecsé- ről. Lám-lám Kubecska Attila begipszelt bal kézzel is rajthoz áll. 1 Ha pályaválasztási szakember lennék, csakis .ilyen versenyre szervezném meg az általános is­kolások látogatását. Többet tud­nának meg a szakmáról, mint akárhány színvonalas előadásból. Mert — beszéd ide, beszéd oda — a legfontosabb mégis a gyakorlat. Két vasdara'bból egy lesz. Jelen esetiben 52 D típusú le­élezett lemezt hegesztenek össze a fiúk, méghozzá bázikus elek­tródával. Ezt csak a klasszis tudásnak képesek jól megcsinálni. — Ajánlok magának egy fo­gadást — súgja Bakos Péter — állja-e? Lánggal hegeszteni nem nagy kunsztj azt bárki tudná. De el!hiszi-e, hogy ez az elektróda egy pillanat múlva odaragadna a lemezhez? Olyan ez, mint a mág­nes. Aggodalmat, ennek ellenére, egy arcot sem látok. Ki-ki ké­szülődik: élezi a köszörűt, sötét­üveget tesz a hegesztőpajzsba, szorosabbra köti a bőrkötényt. A feladat máskülönben nem mindennapi, aki ezt megcsinálja, méltó az ifjú mester névre. A kész varratnak ugyanis mínusz negyven fokon sem szabad eltör­nie; ilyen anyagból könnyűszer­kezetes épületcsarnokok készül­nek, például Szibériában. Itt, a Fémmunkásban a tompa varra­tot készítő, államilag vizsgázott hegesztők, ha tökéletes munkát végeznek, havonta plusz három­száz forintot kapnak,' a gyár ál­tal minősítettek havi kétszáz pluszt. Tekintve, hogy évente 20 ezer tonna fémet dolgoznak fel, a munka egynegyede hegesztés, s ennek is körülbelül a negyede az ilyen extra-feladat, látható: nam kis szükség van a jó szak­emberekre. A csarnokban ívfény villámlik, aztán a varrat folyamatos köszö­rülésekor vastagon záporozik a szikra. Seres Sándor a kiskunfél­egyházi Április 4. Gépipari Mű­vek fiatal szakmunkása kész el­sőnek a munkával. Homlokáról patakokban csörgedezik a verej­ték, 1 mégis í boldog; ugyanakkor némi bosszankodással vizsgál- gatja a lemezt. — Ahhoz képest, hogy életem­ben először hegesztettem áram­mal, nem, rossz — mormogja .az orra alatt, és csóválja a fejét: két helyen kidudorodik a varrat. — Miért éppen hegesztő lett? Nagyot nevet a kérdésen. — Férfiszabónak jelentkeztem eredetileg, de ott nem volt hely. így lettem hegesztő. — Megbánta? — Huszonnégy forint az óra­bérem, szeretem amit csinálok. Ugyan mért bántam volna meg? A teremben az elméleti kérdé­sek fölött töprengenek a verseny­zők. Eredményeik sorban a táb­lára kerülnek. Feltűnik Virágh Ferenc (a kecskeméti Fémműn-, kasból) magas pontszáma. Iz­galomnak nyoma sincs rajta, ik­szeli nagy nyugodtan a Válaszo­kat. ö érettségivel hegeszti a le­mezeket, csöveket. Hamarosan megszületik aZ idei ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok megyei hégesztőversenyének hivatalos eredménylistája is. felső Virágh Ferenc, második Ta­mási József — mindkettő a'Fém­munkás Vállalat kecskeméti gyá­rának dolgozója, harmadik Seres Sándor. A KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának különdíja Tamási Józsefé, az'SZMT külön­díja pedig Virágh Ferencé — élőbe hi a politikai, utóbbi a munkavé­delmi kérdésekre válaszolt a leg­jobban. •Boldogok, , nagyon boldogok, dehát miért is ne lennének azok... B. J Hazánkban újkeletű sport a ballonrepülés. Az első meleg le­vegős léggömböt a Repülőgépes Növényvédő Szolgálat lelkes tech­nikusai építették, s mindössze há­rom éve, 1977 nyarán emelkedtek vele a magasba. Nem sokkal ké­sőbb a MALÉV Repülőklub vett külföldről egy ballont, s megkez­dődött a pilóták kiképzése. Jelenleg nyolc hőlégballon van Magyarországon, s nem sokkal több, mint két tucat pilóta. De egyre nagyobb az érdeklődés az új sportág iránt, amely ma már törvényes elismerést kapott, és az év eleje óta a Magyar Honvé­delmi Szövetség hatáskörébe tar- • tozik. Már szerveződnek a szak­osztályok a vidéki városokban is. nálunk az MHSZ megyei repülő­klubja készül ballont építeni. Az első kísérleti repülések óta gyorsan növekedtek az eredmé­nyek Tavaly átrepülték a Bala­tont, s az idén a rekordok túl­haladták a négyezer méteres ma­gasságot. Ezt épp nálunk, a kis­kunfélegyházi repülőtéren érték cl alig két hónapja a MALÉV ballonpilótái. Bács megye érdekes kísérletek színhelye is volt. Az idén ■ ta­vasszal az Izsák melletti Kolon- tónál sikerült bebizonyítani a bal­lon használhatóságát a tudomá­nyos kutatásban. A Kiskunsági Nemzeti Park részére madár- számlálást végeztek a levegőből. Ez a csendes jármű nem hábor­gatta az élővilágot, a kutatók pontos és megbízható adatokat szerezhettek az állományról, a fészkelőhelyekről. Más feladatok­ra is alkalmas lehet a hőlégbal­lon. a többi között igen jól hasz­nálható például reklámcélokra. A léggömb azonban főleg sportesz­köz Hazánkban még nem sok ver­senyt rendeztek. A legismertebb közülük a nemzetközi találkozó jelleggel megtartott Olefin Kupa Leninvárosban. tavaly és az idén nyáron. Pilótáink több külföldi versenyen is megfordultak Len­gyelországtól Norvégiáig. Nemzeti bajnokságot azonban még nem tartottak Magyarországon. Az MHSZ a sportág népszerűsí­tésére. s hogy alkalmat teremt­sen a legjobb pilótáknak tudásuk összemérésére, október 26-tól no­vember 2-ig megrendezi az I. hő­légballon nemzeti bajnokságot. A rendezők előbb a kiskunfélegyhá­zi MHSZ-repülőtérre gondoltak, ám nagy lesz a létszám, csehszlo­vák, lengyel, svájci, NSZK-beli és osztrák résztvevőkre is számít­hatunk. Ezért igen értékes, és a magyar repülés történetében is feljegy­zésre méltó az a támogatás, amit a Városföldi Állami Gazdaság nyújt az első magyar bajnokság­nak, amikor otthont és szállást ad a gazdaság kiskunfélegyházi építőtáborában. A verseny ünnepélyes megnyi­tására vasárnap 11 órakor a ren­dezőig várják a közönséget. A ter­vek szerint a nyitó ünnepség után mindjárt megrendezik az első versenyszámot. Ez „rókavadászat” lesz. Előre küldenek egy ballont a megadott irányba. A leszálló- helyen^ a személyzet összecsöma- golja, s kifektetnek egy célkeresz­tet, azután várják a versenyző­ket. A többi ballon pilótáinak az a feladata, hogy minél közelebb ke­rüljenek a célkereszthez, s akkor ledobnak egy jelző eszközt. Aki legközelebb ér a célhoz, az nye­ri a számot. A ballon természete­sen továbblebeg, hogy helyet adjon a többinek. Akik ott leszünk vasárnap, en­nek az érdekes, új sportnak nyil­vános születésnapján, bizonyára remek látványra és jó szórako­zásra számíthatunk. —r —ó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents