Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. október 22. FORRADALMASÍTJA A ZÖLDTAKÁRMÁNY-TERMELÉST Császárkörte, Tyfon, a csodanövény barackpálinka Kecskemétről Kanadába KÉRDEZZEN — FELELÜNK A növénytermesztés az utóbbi száz esztendőben többet fejlődött, mint eddig sok ezer év alatt. A terméshozamok megtízszereződtek. A nemesitök olyan növényeket állítottak elő, amelyekről őseink ál­modni sem mertek volna. Napjainkban már megszokottá vált, hogy az Országos Mezőgazdasági Fajtakisérleti Intézet által évente kia­dott jegyzék mindig bővül újabb, nagyobb hozamú fajtákkal. Mégis sokan hitetlenkedve olvassák a híradást egy olyan növényről, amely két hónap alatt 80 tonna zöldtakarmányt hozhat, pedig ez a növény, a tyfon létezik, sőt már 4 ezer hektáron — megyénkben 16 gazdaság­ban — terem hazánkban. A tarlórépa és a kínai kel keieszteződéséből származó nö­vény két éve, Hollandiából került Magyarországra. Az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet vál­lalkozott a hazai elterjesztésére. A Budapest határában, Sorok­sáron gazdálkodó szövetkezetben Syposs Zoltán fejlesztési főmér­nököt kerestem fel, hogy bővebb információt szerezzünk az érde­kes növényről. — Köztudott, hogy a Vörös Ok­tóber Tsz felkarol minden új, gyakran kockázatos módszert, vál­lalkozást. A különböző termelési rendszerek irányítása mellett szá­mos új vegyszerrel, növényfajtá­val is kísérleteznek. Hogyan ke­letkezett és került hazánkba a tyfon? — Nem a tyfon az egyetlen új­donságunk, amelytől a termelés forradalmasítását várjuk — kezd­te beszélgetésünket a főmérnök. — Nálunk hagyomány az egység­nyi termelési területen nagyobb jövedelmet biztosító megoldások felkarolása. Visszatérve a tvfonra, több éves kapcsolatban állunk a holland Sluis en Groot vetőmag- termelő vállalattal. Jó néhány, a hazai választékból hiányzó haj­tatott paradicsom-, zöldborsó- és zöldbabfajtájukat vettük már át. Tőlük kapjuk a tyfonmagot is. A világ fehérjekrízis előtt áll, ezért a holland nemesítők mint­egy tíz évvel ezelőtt kezdtek fog­lalkozni egy jó télálló, évelő, ma­gas fehérjetartalmú zöldtakar­mányt adó növény előállításával. Végül a tarlórépa és a kínai kel kereszteződéséből származó tyfon felelt meg ezeknek a követeimé- . nyéknek. A kutatók eredményes munkáját dicséri, hogy az 1975- ben megjelent növény alig né­hány esztendő alatt elterjedt a világon, és fokozatosan kiszorítja az eddig termesztett takarmány- növényeket. Nemcsak Európában, de a tengeren túl is nagy sikert aratott. Lengyelországban és Csehszlovákiában számottevő te­rületen vetik. Bugáriában, Jugo­szláviában, Romániában és ha­zánkban most van terjedőben. — Milyen tulajdonságai vannak ennek a csodanövénynek, amely egy-két év alatt meghódította a világot, és amelyet jelenleg 299 gazdaságban termesztenek ha­zánkban? — A júniusban vetett tyfon még abban az' évben kétszer ka­szálható, a sikeres áttelelés után pedig harmadszor is. Jól beálit növényállomány esetén 120 tonna zöldtömegből 2250 kilogramm emészthető nyersfehérje nyerhető hektáronként A tyfon alkalmas 1 legeltetésre, kaszálásra, friss ta­karmányozásra, valamint zöldtrá­gyázásra is. Szakaszos vetéssel, legeltetéssel, illetve kaszálással — a 60 napos sarjadzási ciklusának köszönhetően — májustól novem­• Solton a - Szikra Termelőszö­vetkezetben folyamatos öntözés­sel termesztik a tyfont. (Méhes! Éva felvétele) bér végéig állandó friss takar­mányt biztosít. A tyfon kedvező étrendi (látásá­nak következményeként számos olyan növény is feletethető, amit eddig nem szívesen fogyasztottak az állatok. Az etetési kísérletek bizonyítják, hogy a tejhozamot minden egyéb más- beavatkozás nélkül 10—15 százalékkal növeli, azonos zsírtartalom mellett. — Természetesnek tűnik, hogy ez a kiváló tulajdonságú növény különleges ápolást is igényel. Fel­készültek-e erre a hazai növény- termesztők? — A termesztőknek egy kerté­szeti kultúrát kell szántóföldi kö­rülmények között ápolni. Egyelő­re számos gazdaságban gondot okozhat ez, de ott, ahol az állat- tenyésztési és növénytermesztési ágazat szorosabb kapcsolatban van, megoldható. A nagy hazai érdeklődés bizo­nyítja, hogy érdemes vele foglal­kozni, hiszen az eddig szokványos zöldtakarmány-növények hozamá­nak ötszörösét termi, ami jelentős területkiváltást eredményezhet. A növény elsősorban a kötöt- tebb talajokat kedveli, és az ön­tözést nagyon meghálálja. Bács- Kiskun megyei partnereink is fő­leg ilyen körülmények között ter­mesztik a Bácskában, a Duna mellett és Kecskemét környékén a Törekvés, valamint a Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövet­kezetben. A házai1 vetőmag előál­lításakor bizonyára a nemesítők találnak majd igénytelenebb típu­sokat is. — mondta végül az ócsai Vöiös Október Termelőszövetke­zet főmérnöke. Czauner Péter A Budapesti Likőripari Vállalat kecskeméti kirendeltségének egyik fontos tevékenysége a kü­lönféle italok palackozása és ér­tékesítése. A hazai igények kielé­gítésén túl egyre növekszik a ka­nadai exportra kerülő formaiive- gekbe töltött italok mennyisége. Míg az év első háromnegyedében 115 ezer palack császárkörtét, 11 ezer palack fütyülős barackot és 18 ezer palack pecsétes barackot szállítottak, addig a negyedik ne­gyedévben még 90 ezer palack császárkörtét, 12 ezer palack pe­csétes barackot és 6 ezer palack fütyülős barackot kell átadni a megrendelőnek. Elismerésre mél­tó szorgalommal dolgozik a ki- rendeltség két szocialista brigád­ja, vállalták a szabad szombati, sőt a vasárnapi műszakot is, hogy eleget tudjanak tenni a kötele­zettségeiknek. • Felvételünkön Piti József né, a Május 1. brigád tagja karton­dobozokba rakja a Kanadába kerülő, császárkörtével telt pa­lackokat. (Opauszky László fel­vétele) A beszámoló taggyűlések jó előkészítéséért! Az elmúlt — közel egy — évtized alatt az éves beszámoló taggyűlések egyre inkább a pártélet szerves részévé váltak. E fórumok szerepének növekedését jelzi, hogy ma már ve­zetőségek beszámoltatásán és a következő évi feladatok meg­határozásán túl a pártélet fejlesztésének és a tagsággal folytatott aktív politikai eszmecserének kiemelkedő jelentő­ségű eseményei. Mindezek azt jelentik, hogy az irányító pártszervek és alapszervezeti vezetőségek jó alapról, mintegy tíz év tapasztalatainak birtokában kezdhetik meg felkészü­lésüket a — KB Titkársága 1979. szeptember 22-i határo­zata alapján — november 15. és december 15-e között meg­tartandó éves beszámoló taggyűlésekre. A beszámoló taggyűlések po­litikai tartalmát elsősorban az a tevékenység adja, amelyet az alapszervezetek ebben az évben a XII. kongresszus határozatainak a megismertetése, értelmezése' és végrehajtása érdekében folytattak. Tehát a vezetőségeknek elsősor­ban arról kell beszámolniok, hogy' hogyan sikerült a párttagságot és a párton kívülieket a kongresszusi határozatok megvalósításáért moz. gósítani, illetve jobb munkára serkenteni, és melyek azok a fel­adatok, amelyeket e cél érdeké­ben a következő időszakra meg kívánnak határozni. A pártvezetőségek beszámolója az alapszervezet jellegének meg­felelően kiemelten foglalkozzon az 1980. évi gazdasági munka főbb tapasztalataival. Ezen belül érté­kelje a termékszerkezet átalakí­tására; az importtal való takaré­kosságra; a gazdaságos exportra és á hatékonyság növelésére; a minőség és a munkafegyelem ja­vítására tett intézkedéseket arról az oldalról megközelítve, hogy milyen szervező, segítő és ellen­őrző tevékenységet folytatott eze­ken a napjainkban egyre fonto­sabb területeken a pártszervezet. Értékelje a párttagság ideológiai, politikai fejlődését, a pártmegbí­zatások teljesítését, a párttagság és a dolgozók körében végzett agi- tációs és propagandamunka ta­pasztalatait. Elemezze a tömeg- szervezetekben és tömegmozgal­makban dolgozó kommunisták te­vékenységét. a pártirányítás hely­zetét, valamint az alapszervezet munkájának hatását a pártonkí- vüliek körében. Adjon számot az 1979-es beszámoló, valamint a kongresszusi irányelveket tárgya­ló januári taggyűléseken elhang­zott észrevételek és javaslatok hasznosításáról, valamint a to­vábbi tennivalókról. Ugyanez vo­natkozik az alapszervezet egy ré­szénél a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések tapasztalatainak hasznosítására is. összegezve: a vezetőségek be­számolója szóljon az alapszerve­zeti pártélet napjainkban aktuális minden fontos kérdéséről, tükröz­ze annak gazdagságát és sokszí­nűségét, de ugyanakkor ne mar­koljon sokat, ne akarjon a kong­resszusokat megelőző — öt év munkáját összegző — beszámoló­hoz hasonló „tételes leltárt” ké­szíteni, csak a leglényegesebb kérdésekről szóljon. Nagyon fontos, hogy a beszá­moló valóban a politikai tevé­kenység értékelése legyen és re­álisan tükrözze a kommunisták munkáját és magatartását, vala­mint politikai helytállását. Ne feledkezzünk meg arról, hogy csak akkor éri el célját, ha tárgyi­lagos kritika és önkritika jellem­ezi. Lényeges, hogy ebben az új rendszerben is a taggyűlések ösz- szegezzék az éves munka azon elmaradt tennivalóit is, amelye­ket a jövő évi feladatok megha­tározásánál figyelembe kell ven­ni. A beszámoló vagy a mellékelt határozati javaslat egyértelműen tartalmazza témánként, konkrétan meghatározva azokat a legfon­tosabb kérdéseket, amelyeket majd 1981. január—február havi taggyűléseken előterjesztett mun. ka tervbe figyelembe kell vénni. Az aktív vita kibontakoztatása szempontjából lényeges — ameny- nyiben külön határozati javaslat készül —, 'hogy az követlenül a vezetőség beszámolója után kerül­jön ismertetésre. A, beszámoló taggyűlések elő­készítése során — korábbi évek­hez hasonlóan a KB 1977. júni­us 22-i határozatának megfele­lően — első lépcsőként kerüljön sor az egyes párttagokkal foly­tatott személyes beszélgetésekre. Az elmúlt évek tapasztalatai — bennük a kongresszusi előkészü­letek vitái — ismételten és egy­értelműen bizonyították, hogy a párttagság igényli ezeket a be­szélgetéseket. Emiatt rendkívül fontos azok alapos előkészítése és lékiismeretes lebonyolítása. A beszélgetések több alapvetően fon­tos követelménynek kell, hogy megfeleljenek. Jelentőségük első­sorban abban van, hogy a párt­egység erősítésének nagyon fontos eszközét képezik. Egyben alkal­mat, lehetőséget jelentenek arról, hogy okos szóval, türelemmel, esetenként emberséggel kiigazít­sák azokat a helytelen nézeteket, amelyek a pártegység — ezen be­lül elsősorban a cselekvési egy­ség útjában állnak. Szorosan ide kapcsolódik az is, hogy már eze­ken a beszélgetéseken is felszínre kerüljenek mindazok a kérdések, választ váró felvetések, amelyek a párttagságot és a pártonkívüli tömegeket foglalkoztatják és akár a legkisebb mértékben is befolyá­solják a párt tömegkapcsolatát. Más vonatkozásban a beszélge­tés egyben nagyon lényeges kon­zultáció is az egyes párttagokkal arról, hogy hogyan látják a párta lapszer vezet alapvető poli­tikai feladatainak a teljesítését. Ahhoz azonban, hogy a beszélge­tések minden vonatkozásban el­érjék céljukat, elengedhetetlenül szükséges, hogy azok nagyon nyílt, őszinte légkörben, valóban emberi közelségiben kerüljenek lebonyolí­tásra. Érezzék az (egyes pártta­gok, hogy a pártalapszervezet ak­tívan részt kíván vállalni, segí­teni akar egyéni gondjaik, ne­hézségeik megoldásában. Csak is így érhető el, hogy a pártta­gok felszabadultan teljes energi­ával részt vállaljanak közös tár­sadalmi feladataink végrehajtá­sában. A személyre szóló felké­szülés elengedhetetlen része a be­számoló taggyűlésre való felké­szülésnek, de ugyanígy nagy je­lentősége van annak is, hogy párt­csoporton belül is megvitassák a legszűkebb pártkollektíva sajá­tos gondjait és feladatait. Az el­beszélgetésekre épülve — azok tartalmát felhasználva, elsősorban a csoport — ezen belül pedig az egyes párttagok magatartásának, tevékenységének az értékelését végezzék. Ennek során vizsgál­ják az egyes párttagoknál: a ka­pott megbízatások teljesítését; a közéleti és tár&adalmi tevékeny­séget, ezáltal környezetére gya­korolt hatását; a párt politikája melletti nyílt kiállást; a párt nor­máinak a 'betartását és a munka- területén való helytállását. Az alapszervezeti vezetőségek a beszámolók készítésénél ■ nagyon sokat meríthetnek a beszélgetések és a pártcspport-értekezletek ta­pasztalataiból és ezáltal válnak va­lóban kollektív munka eredményé­vé a taggyűlés elé kerülő beszá­molók. Amint ismeretes, 1981-től a pártszervek és pártalapszerveze- tek nem készítenek éves gazda­ságpolitikai feladataikat magáiban foglaló cselekvési programot. Szükséges azonban, hogy ezt a termelés területén, illetve a gaz­dálkodó egységekben működő alapszervezetek munkaterveikben dolgozzák ki. A munkaterv ké­szítésénél vegyék figyelembe: a beszámoló taggyűlések tapaszta­latait; a KB — későbbi — 1980. decemberi határozatát; az irá­nyitó pártszervek év végi állásfog­lalásait és a gazdasági egységek 1981. évi tervét. * Várad! László a Központi Bizottság munkatársa ' / ! Mit kell tudni az egészségügyiek munkaidőn belüli helyettesítéséről? „Egészségügyi dolgozó” aláírás­sal kaptunk nemrég levelet, amely kiskunhalasi keltezésű. Fel­adója amiatt kesereg, hogy a mun­kahelyén szervezetlenség, visz- szásság tapasztalható a munka­időn belüli helyettesítések gyakor­lata, s az ezzel kapcsolatos díja­zás körül. Például sohasem tud­ható ■ előre, kit, mikor és milyen pluszteendő elvégzésére utasíta­nak, s ezért mennyi bérre szá­míthat. Van olyan alkalmazott, aki a napi 8 órában szinte meg­állás nélkül lót-fut, hogy a saját munkája mellett maradéktalanul elláthassa a távol levő kollégája feladatát, de mégsem kapja meg a remélt pénzt, másvalaki pedig jóval kevesebb többletmunka árán is simán hozzájut a hason­ló jogcímű külön összeghez, pa­naszolja olvasónk, aki hallott ar­ról, e tárgykörben van már új rendelkezés. Azt kérdezi tőlünk — munkatársai nevében is —: mit tartalmaz az egészségügyiek helyettesítésére vonatkozó jog­szabály? Mindössze két hónapja van ha­tályban az egészségügyi miniszter 10/1980. számú rendelete, mely a kórházak, rendelőintézetek, kör­zeti egészségügyi szolgálatok, szo­ciális otthonok stb. foglalkozta­tottjainak helyettesítési rendjét szabályozza, melyből ezúttal a munkaidőn belüli helyettesítés feltételeit taglaló részt közöljük. Valamennyi egészségügyi dol­gozó kötelézhető a helyettesítés­re, amit előzetesen kell írásban elrendelni, konkrétan meghatá­rozva a feladatot, ellátásának várható időtartamát, valamint az érte járó díjazást. A fizikai ál­lományban levők és a szakdolgo­zók esetében a folytatólagosan hét, a más munkakört betöltők­nél pedig a harminc napon túl végzett jelentős többletmunka után számfejthető az ilyen bér, melyet vezető nem kaphat meg, ha a neki alárendelt dolgozó te­endőit a saját munkaidején belül látja el. Az összeg a helyettesítő személy alapbérének 10—50 szá­zaléka lehet. Ha egyazon munka­kört többen látnak el, 10—25 szá­zalékos lehet ^z egyénenkénti dí­jazás aránya, az együttesen, kifi­zetett összeg viszont ez esetben sem haladhatja meg a helyette­sített dolgozó béralapjának a fe­lét. Íme az alaprendelkezés lénye­ge, mellyel összhangban kell len­nie az intézmények munkaügyi szabályzatának, végső soron pe­dig a napi gyakorlatnak. Ez utób­bira talán érdemes lenne a jövő­ben jobban odafigyelniük a szak- szervezeti szerveknek, s a fel­ügyeleti hatóságoknak is! Van-e csendrendelet, s kikre A kecskeméti Széchenyi- és Hu­nyadivárosból többen keresték fel szerkesztőségünket a közelmúlt­ban. Valamennyien azt panaszol­ták, hogy az új, emeletes házakban található, szépen berendezett ott. hónaik nem mindig nyújtanak számukra nyugalmat, pihenést, mert a szomszédok — a fölöttük, mellettük, vagy éppen az alattuk lakó családok — gyakorta meg­feledkeznek a szocialista együtt­élés írott és íratlan szabályairól, következésképp túlságosan han. gosak, zajosak, s a televíziót, a rádiót, a lemezjátszót stb. néha szinte bömböltetve működtetik. Főleg, a sztereókészülékek okoz­nak rettenetes hangzavart, s a vékony falak miatt bizony nehe­zen viselhető el a születés-, vagy névnap alkalmából és még ki tudja milyen apropóból rendezett lakásbeli dáridó is, mely nem­egyszer hajnalig tart. Vannak, akik egyszerűen figyelembe se veszik a zenebona miatti tiltako­zást, mások nagyotthallásukra hi­vatkozván állítják erős hangerő­re tévéjüket, lemezjátszójukat, jó néhányan pedig azzal a magya­rázattal utasítják vissza a kifo­gásokat, hogy a város tanácsa ál­tal egy évvel ezelőtt kiadott házi­rend nem tiltja a csendháborí- tást, sőt effélére ki se tér. Olva­Kiszolgáltatottak-e a buszok Reggel és délután igen sok kis­iskolás veszi igénybe a kecske­méti helyi járatú autóbuszokat. A lányok és fiúk felszállása mindig zökkenőmentes, nem így azonban, ha el akarják hagyni a kocsikat. Több szülőtől — Szabó Józsefnétól és másoktól — tudjuk, olykor nem tudnak jelezni a gyerekek, hiszen jó részük még nem éri el karnyújtással sem azt a bizonyos gombot, melyet néha még kérésre sem nyomnak meg az ott álló felnőttek. így előfordul, hogy a kisdiák az Iskolájától, vagy ott­honától távolabbi megállóban kénytelen leszállni. Tényleg eny­vonatkozik? sóink aziránt érdeklődnek: ha gr- ’ vényben van a csendrendelet, az kikre vonatkozik? A kecskeméti tanács említett házirendjében valóban egyetlen utalás sincs a csendháborítás ti­lalmára vonatkozóan. Talán a 8. paragrafusnál kellett volna erre kitérni, mely az énekesek, együt­tesek stb. lakóházban való gya­korlásának feltételeit taglalja. Persze ennek híján sem szabad azt hinni, hogy a város emeletes házaiban korlátlanul lehet zajon- gani. Hiszen érvényben vannak a közrenddel kapcsolatos, kormány­rendeletek, miszerint aki lakott területei), lakóházban ^^^igdqjcp^ lattanul olyan zajt. okoz — tekin- j tét nélkül a napszakra —, mely'-, mások nyugalmát zavarja, sza-. bálysértést követ el, s a hatóság háromezer forintig terjedő pénz­bírsággal sújthatja. Ami pedig a konkrét eseteket illeti, azokat a tanács igazgatási szervéhez kell bejelenteni, melynek munkatár­sai például a helyszíni bírságolás intézménye keretében — esetleg rendőri intézkedést is kérve — járnak el a csendháborítók ellen. Igaz, ezt megelőzően van felada­ta a házfelügyelőnek (közös kép­viselőnek) is, aki figyelmeztethe­ti a ház rendjétresendjét zavaró lakókat. kisiskolás utasai? nyíre kiszolgáltatottak ezek az alsótagozatba járó kis utasok? — tudakolják olvasóink. Tapasztalataink szerint is valós a szóvá tett probléma. Elkerülé­sének egyik módja, hogy a na­gyobb iskolatárs, vagy a felnőtt a kisdiák kérésére készséggel jel­zi nyomógombbal a leszállási szándékot, s hogy a sofőr na­gyobb figyelmet fordít az ajtók kinyitására reggel, amikor a gye­rekek iskolába mennek és dél­után, amikor onnan hazafelé igyekeznek. Összeállította: Velkey Árpád TALAJMINTAVÉTEL... • A korszerű növénytermesztés megkívánja, hogy a talajerő után­pótlása a talaj igényeinek megfelelően történjék. A dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezetben háromévenként vesznek talajmin­tát. (MTI-fotó: Fehérváry Ferenc felvétele — KS) t B

Next

/
Thumbnails
Contents