Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-21 / 247. szám

4 m PETŐFI NÉPE • 1980. október 81. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Közös energiahálózat Szőlőtelepítés közös erővel Arany- és ezüstérmes borok a szabadszállási szövetkezetben, állami gazdaságban OKTÓBER 27-TŐL : Minőségügyi tanácskozás A Vinnyica—Albertirsa között felépített 750 kilovoltos magasfe­szültségű távvezeték úttörő volt a maga nemében. E távvezeték üze­meltetésének rendkívül kedvező tapasztalatai alapján azt tervezik, hogy újabb hasonló vezetékrend. szerekkel bővítik a ICGST-orszá- gok energiaszolgáltató hálózatát. A Szovjetunió egységes energeti-. kai rendszerét a KGST-rendszer- rel összekötő szupervezetékek nemzetközi összefogással készül­nek, s rendkívül nagy energia­megtakarítást tesznek lehetővé (minél nagyotfb feszültségű az energiatovábbítás, annál kisebbek a szállítási veszteségek). A két rendszer összekapcsolásával — a számítások szerint — eddig már mir.tegy másfél millió kilowatt kapacitású áramfejlesztő berende­zés megépítése vált szükségtelen­né a KGST-országokban. Az újabb szupervezeték, amely­nek építési • előkészületei már megkezdődtek, a szovjetunióbeli Hmelnyickij atomerőműből juttat majd áramot Lengyelországba. A vezeték építésében Magyarország is részt vesz a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Csehszlovákiá­val és az NOK-val együtt. De már folyik egy harmadik hasonló szupervezeték tervezése is. Ezen keresztül Romániába és Bulgári­ába vezetnek majd szovjet ára­mé, t. Közben a szakértők vizsgál­jál; a negyedik 750 kilovoltos, na­ponta mintegy 500 000 kilowatt áramot továbbító távvezeték épí­tésének a lehetőségeit, amely a Szovjetuniót Lengyelországon ke­resztül az NDK-val kapcsolná össze. Hazánk árucsere-forgalma a KGST-országokkal Negyvenötezer Lada személy- gépkocsi érkezik az idén Magyar- országra a Szovjetunióból. Ezen kívül az ország gépparkja 1800 ZIL teherautóval, 3500 traktorral bővülj, de érkezik i 800 szerszám­gép, sokfajta kohászati berende­zés, 15 millió rubel értékű szá­mítástechnikai termék is. A fo­gyasztási cikkek választékát élső- sorbEjn a legújabb típusú szovjet automata mosógépek, porszívók, hordozható tévék, rádiók, hűtő­szekrények, varrógépek bővítik. Emellett természetesen a Szovjet­unióból származó import döntő részét az energiahordozók és a nyersanyagok jelentik az idén is Az ország kőolajimport-szükség­letének 96 százalékát a szovjet kőolaj fedezi. Kohókokszból 800 ezer tonnát, villamos energiából 7,5 milliárd kilowattórát, 2,2 mil­lió tonna vasércet, 1,1 millió köb­méter ipari fát, 850 ezer köbmé­ter fenyő-fűrészárut, 44 ezer ton­na gyapotot, 86 ezer tonna cellu­lózt, 70 ezer tonna papírt és még sok egyéb fontos terméket szállít számunkra a Szovjetunió. Hatezer Ikarus Az 1980-as esztendőben a ma­gyar—szovjet árucsere-forgalom várhatóan minden eddigi rekor­dot megdönt, a megállapodások szerint ugyanis 5,3 milliárd rubel értékű áru cserél az idén gazdát.' Az áruforgalom nagyságának nö­vekedését jelzi, hogy az ezt meg­előző tervidőszakban összesen 10 milliárd rubel értékű árucserét bonyolítottak le, most egyetlen évre irányozták elő ennek a felét. A ' magyar kivitelnek „ csaknem kétharmadát gépek és berendezé­sek alkotják. Az egyik legjelentő­sebb kiviteli cikkünk az Ikarus autóbusz, melyből az idén hatez­ret szállítunk a Szovjetunióba. Fontos exportcikkek az élelmi­szer. és vegyipari gépek, komplett gépsorok, a folyami hajók, számí­tógépek, gyógyászati berendezé­sek. A könnyűipar és a mezőgaz­daság is jelentős exportőr. Kon­fekcióáruból és kötöttruházati cikkekből mintegy 140 millió, tex­tíliákból 45 millió rubel értékű árut, cipőkből 12 millió párat szállítanak a magyar vállalatok az idén a Szovjetunióba. Friss gyümölcsből, főként almából 300 ezer tonna, konzervből 250 ezer tonnányi, borból 65 millió palack és húsáruból is jelentős mennyiség kerül a szovjet piacra. A KGST-államok közötti teljes évi külkereskedelmi forgalom megközelítőleg 120 milliárd ru­bel, melyben Magyarország 9 mil­liárdos forgalmával, a nemzeti jövedelem nagyságát és a lélek- szamot tekintve, arányainak meg­felelő, aktív szerepet tölt be. Kőolajtermékek Az 1980-as esztendő a hosszú távú együttműködések megala­pozásában is döntő jelentőségű. A világszerte gondokat okozó ener­giaellátás megoldásárá a KGST- tagországok növelik az olaj fel­dolgozottsági fokát, javítják az olajszármazékok minőségét, ezzel együtt, mind szélesebb körben terjesztik el a takarékos gyártási és felhasználási megoldásokat. A kőolajtermékek feldolgozásáról szóló egyezmény az olajipari be­rendezésék’ gyártásának közös fej­lesztését is magában foglalja. Hosszú távra határozza meg az együttműködést a számítástechni­ka közös fejlesztéséről elfogadott újabb egyezmény is. Ennek ke­retében a közös kutatások, kísér­leti konstrukciók megalkotása, és a szakosított gyártás már az első öt esztendőben 15—16 milliárd rubel értékű számítástechnikai termék kölcsönös szállítását irá­nyozza elő, melyből Magyaror­szág exportja eléri a 750 millió, importja pedig a 270 millió ru­belt. Az elkövetkező tíz esztendő­re a vegyipar és öt gépipari ága­zat együttműködését biztosítják az idén aláírt egyezmények. Ezek értelmében például a szovjet vál­lalatoknál összpontosítják az épí­tőipar és az útépítő gépek gyár­tását és fejlesztését, a műszer­iparban továbbra is fontos szere­pet kapnak a magyar komplett laboratóriumok, környezetvédel­mi műszerek, orvosi, röntgentech­nikai berendezések, az automati­kus és folyamatszabályozó mű­szerek. A hírközlő eszközök gyár­tásában a Szovjetunió és Ma­gyarország között olyan megálla­podás született, amely szerint ha­zánk továbbra is a Szovjetunió­ból vásárolja a nagy tévé- és rá­dióadókat, a hajók hírközlő be­rendezéseit. A magyar szállítá­sokban pedig előtérbe kerülnek a rádió- és tévéstúdió-berendezé- sek, a mérő- és szervizműszérek. Kölcsönös előnyök A nehézipari megállapodás a petrolkémiai együttműködés foko­zására teremt lehetőséget, a KGST-országok és így Magyaror­szág és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolataiban, a mezőgazdaság­ra vonatkozó pedig a növényter­mesztés és az állattenyésztés szinte minden fontosabb terüle­tére kiterjed. A KGST-tagországok között immár több mint 120 többoldalú és 660 kétoldalú szakosítási és kooperációs egyezmény van meg­alakulóban, amely csupán a gép­iparban több mint 10 ezer ter­mékfajtára terjed ki. Az egyez­mények és megállapodások a ne­hezedő gazdasági körülmények között is a kölcsönös előnyök alapjain nyugszanak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tagországok egyformán érdekeltek az együtt­működés hatékonyságának növe­lésében, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek mind gyorsabb bevezetésében. (MTI— APN) A huszonnégy év óta minden esztendőben meg­rendezett megyei borversenyről az idén sem tért haza üres kézzel Szabadszállásra Tóth Sándor bo­rászati üzemágvezető., Az Aranyhomok Tsz pincé­szete mint már annyiszor ‘—, az idén is nevet szer­zett a szabadszállási homokon termesztett szőlő­nek. A Duna—Tisza közi borok megyei vetélkedő­jén bemutatott, kiváló minőségű italaiért két arany- és egy ezüstérmet, három oklevelet ado­mányozott az Aranyhomok Termelőszövetkezetnek a verseny bíráló bizottsága. Az eredmény azért is örvendetes, mert a sza­badszállási szövetkezet nem tartozik BácS-Kiskun nagy szőlőtermesztő gazdaságai közé, de már el­indult ezen az úton. Az 1960-as években telepített, hagyományos művelésű szőlőit az V. ötévé? terv második felében alakította át az Aranyhomok tag­sága, korszerű, magasművelésű, szélessorú ültet­vénnyé. Az idén még csak 202 hektár hozott ter­mést, de a következő években' elültetett, korszerű fajtákkal 340 hektárra nő a szabadszállási szövet­kezet termőszőlője. — Az idén fejeztük be annak a 84 hektáros sző­lőnek a felújítását, ami még hátra volt —' mondja Tóth Sándor —. és előkészítettük a talajt az 1981- ben kezdődő telepítésre. A szövetkezet anyagi ere­jéhez mérten, négy év alatt 138 hektárral gyara­pítjuk a nagyüzemi ültetvényt. Részt vesz ebben a munkában a megyei borversenyen úgyszintén több díjat szerzett izsáki gazdaság is, amellyel Balázspusztán közösen telepítünk. — Nem hamarkodjuk el az idén sem a szüretet — jegyzi meg Tóth Sándor. — Akkor szabad szed­ni a szőlőt, ha már érett és kialakult benne a faj­tára jellemző illat-, íz- és zamatanyag. Ha ez hi­ányzik, akkor hiába' minden mesterkedés. Nem lesz abból aranyérmes, bor. Amit a borászati üzemvezető mondott, ahhoz tartották magukat. Csak pár napja- kezdték el az Aranyhomok Tsz-ben a szőlő szedését, amikor számos gazdaságban már javában tartott a szüret. A szabadszállási termelőszövetkezet azonban 1981- ben is szeretne sikeresen részt venni a megyei versenyen, és díjat elhozni a borvetélkedőről. Így kívánja ezt a hagyomány. K. A. • Feszt Julianna boripari szakmunkáslány mintát vesz a iopóval az aranyérmes bőrből. Mellette Tóth Sándor, a szabadszállási termelőszövetkezet borászati üzemágvezetője. A minőségvédelem, a minőség- ellenőrzés egyre fontosabb sze­rephez jut hazánk gazdasági éle­tében. A KGST-tagországok kö­zel egy évtizede foglalkoznak a minőségszabályozás elveinek egyeztetésével. A 70-es évek kö­zepére már kialakultak azok a nemzeti ellenőrzési rendszerek, amelyek beilleszkednek az adott ország gazdasági mechanizmusá­ba úgy, hogy egyidejűleg biztosít­ják az egymás közötti együttmű­ködést is. A KGST minőségügyi szekció­ja épp ezeknek a feladatoknak az egyeztetését tűzte ki célul. Ok­tóber 27-től öt napon ót Kecske­mét látja vendégül a tanácskozás résztvevőit. A kecskeméti ülés el­sőrendű feladata lesz a termékek minőségi szintjének általános ér­tékelése. Meghatározzák, egyez­tetik majd az egyes árucikkek tartósságával, élettartamával kap­csolatos különféle számítási és vizsgálati módszereket. Szóba ke­rül majd a vizsgálati eredmé­nyek országok közötti elismerése, közös nevezőre hozása. Az öt napon át tartó tanácsko­záson a 'delegáció tagjain kívül meghívottként részt vesznek az egyes napirendi pontok megtár­gyalásában illetékes hazai vezető, szakembereink. A korábbiakhoz képest bővül a minőségügyi szek­ció ülése, mert Mongólia és Ku­ba képviselőin kívül megfigyelő­ként részt vesznek Jugoszlávia és Finnország illetékes szabvány- ügyi vezetői is. varrónők Maszekolunk Az ország egyik (ele maszekot, a másik (ele irigyli. Aki tud, kita­lál magának valamilyen külön munkát, hogy jövedelmét kiegészítse, lakásra, bútorra, autóra spóroljon. Közben (elvetődik a kérdés: le­het-e szocializmust maszékban építeni? Szüretelő Az ágasegyházi Mathiász János Szakszövetkezet központjában va­lami eltér a megszokottól. Az iro­daházzal szemben levő hosszú épület ablakjaiból nem villan ki a neonfény, nem dolgoznak a varrónők... — Szüretelnek a „habselyme­sek” — világosít fel készségesen a portás bácsi. — Nem is tudom pontosan, hogy most melyik táb­lában dolgoznak, de ha elmegy a pincéhez, megtalálja Takács Jó­zsef elnökhelyettest; ő megmond­ja: merre keresse őket. Nincs a pincénél az elnökhe­lyettes, az ott dolgozók sem tud­nak eligazítást adni a varrónők hollétéről. A már-már tanácsta­lan újságírót ekkor kellemes meglepetés éri, előbukkan a szomszédos ház mögül az egyik legilletékesebb, Magyari Jözsef- né, a varrónők üzemvezetője. — Éppen most indul ki a kocsi az ebéddel — újságolja. — Kel­káposztafőzelékkel ( és fasírozot- tal verhetik el éhségüket a szor­galmas lányok-asszonyok. Most mi, a szakácsnők is megebéde­lünk és ha előkészítjük a holnapi menü alapanyagát — .burgonya­főzelék lesz marhapörkölttel — megyünk a szőlőbe. A gyorsan bekapott ebéd után Kovács Lajosné, Orgoványi Fe- rencné, Somodi Imréné és Ürögdi Istvánné nekilátnak a burgonya hámozásának, mi pedig úttalan utakon gurulunk a szüretelők fe­lé. Magyari Józsefné útközben örömmel és büszkén meséli, hogy mind a nyolcvanhatan részt vál­lalnak a7. idei termés betakarítá­sában, mint ahogy már a tavasz- szal is dolgoztak, kötöztek, haj­tást válogattak, sőt, kapáltak is. — A Habselyem Kötöttárugyár részére végzett bérmunkát — női nadrágok varrását — időarányo­san teljesítettük — tájékoztat az üzemi tevékenységükről is. — Bízunk abban, hogy az év végéire sikerül a 4,5 millió forint árbevé­telt elérni. Jó néhány kilométert magunk mögött hagyva, végre megérke­zünk a hatalmas szőlőtáblához, s megállunk egy halványzöld Lada mellett. Jöttünkre a szüretelők közül előkerül Takács József el­nökhelyettes. — Öröm látni ezt a szorgalmas munkát — mondja elismerően. — Nemrégen ebédeltek, de alig kap­ták be az utolsó falatot, máris fogták a vödröket, s nógatták a puttonyosokat. Nem is tudom, ho­gyan szüretelnénk le a 132 hek­tárról, ha a varrónők nem vállal­nának részt ebben a munkában. Ami a termést illeti — sajnos —, nincs sok okunk dicsekvésre. Nem volt kedvező az idő az érés­re és bizony alig 13 fokos a must. A szőlőt különben az Izsáki Ál­lami Gazdaságnak szállítjuk, ahol pezsgő készül belőle. Ha az idő­járás nem szól közbe, reméljük, hogy október 25-ig legalább 20— 22 ezer mázsa szőlővel járulunk hozzá a pezsgőgyártáshoz. Takács József elbúcsúzik, mi pedig Magyarinéval a szüretelők nyomába eredünk a süppedő ho­mokon. Nem irigyeljük a húsz puttonyost, akik alig győzik a dű- lőúton ácsorgó vontatókhoz hor­dani a termést... O. L. Tulajdonképpen nem lehet. Ha azonban tárgyilagosak aka­runk lenni, felelnünk kell arra a kérdésre is, hogy lehet-e napja­inkban a szocializmust csupán szocialista nagyüzemi termeléssel építeni? Ezt sem lehet. Vannak olyan tevékenységek, amelyeket egyedül is lehet végezni, drága felszerelés sem kell hozzá. Ezek olyan igényeket elégítenek ki, amelyek központilag fel nem mérhetők, területileg elaprózot­tak. Sok közülük töredékkapa­citásokat hasznosít, olyanokat, amelyeket másképp a termelésbe bevonni nehéz lenne. Gondoljunk csak a kiskertekre, gazdasági ud­varokra, pinceműhelyekre. Lehet ezeket a kapacitásokat, az itt végzett munkákat „államo­sítani”, „szövetkezetesíteni”, csakhogy akkor egycsapásra rá­fizetésesekké válnak. Mint aho­gyan a MÁV nem lehet magán­kézben, éppen úgy a lángossü- tést, a házkörüli kistermelést sem lenne célszerű államosítani. A maszek lángossütő, ha ráhajt, meggazdagszik — az „állami” lángossütés alig hoz nyereséget. A maszek zöldségesek egyike. másika villát épít — az állami zöldség- és gyümölcskereskede­lem több oldalról támogatott te­vékenység. Az öreg maszek susz­ter szerényen bár, de megél a kis javításokból — a cipőipari szö­vetkezetnek a lábbelijavítás nem sokat hoz a konyhára. Gyakran elgondolkodom azon, mi értelme van annak, hogy él és dolgozik a faluban egy aszta­los vagy egy lakatos, aki egy tá­voli szövetkezet tagja. Végzett munkájának egy részéről elszá­mol, másik részéről nem. Es gyakran elgondolkodom azon is, mi lenne a lakossági el­látással a háztáji gazdaságok nélkül? Bizony: ,a szocializmust maszekben is kell építeni. Ott, ahol, éppen csak így lehet. Mert megtanultuk, hogy a termelési viszonyok a termelőerők fejlett­ségéhez igazodnak. Ez igaz nem­csak történelmileg, hanem egy adott társadalmi-gazdasági rend­szerben is. Ha fejletlenek a ter­melőerők, nem szabad rájuk öl­teni egy fejlett termelési viszony — állami vállalat, szövetkezet — ruháját. Rosszul, érzik magukat benne. Miközben elismerjük a maszek tevékenységek nélkülözhetetlen ellátási szerepét, nem árt töre­kedni ezek sajátos társadalmasí­tására szerződéses termeltetéssel, szervezett felvásárlással, adókö­zösségek és munkaközösségek létesítésével, szervezett. anyag- és gépellátással. Ezek formái szépen kialakultak. Az MSZMP jf.ll. kongresszusá­nak határozata szerint „., .támo­gatni kell az egyéni és a családi munkaerő-tartalékok jobb kiak­názását. A dolgozók nagy hánya, da szabad idejében olyan munkát és kereső tevékenységet is végez, ami hasznos mrnda népgazda­ságnak;" mind az egyénnek. fejlődésünk olyan kiegészítő for­rása, amelyv hozzájárul a bővülő és gyorsan változó szükségletek rugalmas kielégítéséhez, a nem­zeti vagyon gyarapításához.” Nemcsak a kisipari és a lakos­sági szolgáltató tevékenységre vonatkozik ez, hanem a mezőgaz­dasági kistermelésre is, végezzék ezt tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók, vagy akár bányászok, kistisztviselők. El kell ismerni a kistermelés szükségességét és az általa szerzett jövedelmek jogos­ságát. Különösen a sertés-, a ba­romfi- és a kisállattartás terüle­tén szükséges a kisüzemi terme­lést növelni. De az sem mellé­kes, hogy hazánkban az élelme­zés egyik legsebezhetőbb pontja a nyers zöldség- és főzelékfélék­kel, valamint a gyümölccsel való ellátás. Nálunk ez azért nem in. dokolt, mert a hazai sajátossá­gok kedveznek ezen termékek termelésének; hosszú a szezon; megszokott népélelmezési tömeg­táplálékról van szó. De az egész­séges táplálkozás szempontjából is helyes minél több zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Ezekben az években az állam­nak kevés pénzé van termelésnö­velő nagyberuházásokra. A vál­lalatok sem állnak valami jól. Az ipar termelésnövekedése megtorpant. Most van igazán szükség az olyan tevékenységek gyors felfuttatására, ahol a ter­melésnövelés az államnak pénz­be nenrkerül és ahol olyan mun-. kaerő-kapacitás hasznosul, amely egyébként kihásználatlan ma. radna. A nagyvállalatok — ép­pen nagyságuknál fogva — nehe­zen tudnak igazodni a lakossági igények változásához, a helyi és elaprózott szükségletekhez. Most van igazán szükség olyan masze­kolásra, .amely az igények kielé­gítésében mutatkozó hézagokat kitölti. Persze nem munkaidő alatti vagy az üzemi munka ro-' vására történő maszekolásra, fu­sizásra gondolok. Sokan a szabad időt féltik a munkaidőn túli maszekolástól. De hát a fiatal lakást akar magá­nak. Az idősebb pedig szeret va­lami olyat csinálni, amelyben van fantázia, ahol nincs fölötte főnök. Ki kifogásolhatná, ha égj* vájár a délutánját a kis szőlőjé­ben tölti, s a fiatal mérnök hét végi maszekbrigádban családi házat épít? Nemzeti jövedelmet termelnek ők, nemzeti vagyont gyarapítanak, akár képes ezt ki. mutatni a statisztika, akár nem. Dr. Pirityi Ottó t Magyar) Józsefné üzemvezető (os/.akácsnö és- Kovács I.ajosné út­nak indítja az ebédet. • Bús János, az üzem műszerésze egyike a legszorgalmasabb putto­nyosoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents