Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-21 / 247. szám
1930. október 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Mutattak más szépet is... • Ilyen nagy és szép Jánoshalma sportcsarnoka. Jánoshalma gyönyörű főtéri parkját csodálom, s azon tűnődöm; miért nincsenek ma már mindenütt ilyen ízléssel tervezett, a jó gazda gondosságával karbantartott belterületi parkok? Dísze efc a településnek. Itt mintha minden fának, díszcsérjének, bokornak, sétaútnak külön felelős gazdája lenne. A közművelődés otthonai Jánoshalmán Ilyennek látom a környező épü-> leteket is. Ezek egyikébe igyekszem, a Béke tér 7. számú házba. A térre néző falán emléktábla hirdeti: „Ebben a házban alakult meg 1944. december 12-én a Magyar Kommunista Párt jánoshalmi szervezete". Neves épület. Ma ez a nagyközség művelődési háza. Vajon mit csinálnak, mit terveznek, s egyáltalán mit tudnak máj nyújtani itt az új közművelődési évadban a szórakozni, művelődni vágyó embereknek? Agócs János, az intézmény vezetője bemutat dr. Solymosi Jánosnak, a helyi közművelődési és sportintézmények igazgatójának. Kérdően nézek rájuk, ezért gyorsan megmagyarázzák, hogy február óta egy igazgatás alatt működik a művelődési központ, a nagyközség könyvtára és sport- csarnoka. A 'megnövekedett feladatok követelték meg az úgynevezett integrálási kísérletet. Az intézményeknek természetesen kü. lön felelős vezetőik vannak. Erről beszélgettünk, de nem állhatom meg szó nélkül a kint látottakat: dicsérem a szép parkot. Mutatnak ők más szépet is, ha érdekel, mondják, az ő. házuk táján. Már hogyne érdekelne! Nekiindulunk deremről teremre, aztán épülettől, épületig kocáival»,' hogy gyorsabban haladjunk. □ □ □ A művelődési központ három épületből áll. Udvarában szabadtéri színpad. Agócs János friss festékszagú helyiségeken vezet végig. Nagyterem, klubtermek, szakköri helyiségek, zenei gyakorlószobák. Oj és felújított bútorok, korszerű felszerelések. — Most fejeződött be az intézmény teljes külső és belső felújítása, a helyi tanács költségén, a berendezésekkel együtt hétszáz- nyolcvanezer forintért. Jelentősen tovább javultak a közművelődési munka lehetőségei, amit igyekszünk majd jól kihasználni. Tavaly háromszáz rendezvényünknek mintegy harmincezer résztvevője volt. Reméljük, hogy a kellemesebb, szebb környezet ennél is több látogatót vonz majd, s együtteseink, klubjaink, szakköreink tagjai is még szívesebben tartózkodnak az intézmény falai között. Innen a könyvtárba megyünk. A Bajai utca 1. számú épület külseje szép, de nem sokat árulhat el a belső látványból, lehetőségekből. A szabadpolcos nagy könyvtári helyiségből a látogató felsétálhat a galériára, vagy lesétálhat a pincébe, az újonnan kialakított klubterembe. Csupa romantika az egész. — Akárcsak a művelődési központot, ezt is most újították fel és bővítették is, hatszázötvenezer forint költséggel — mondja Horváth Attila, a könyvtár vezetője. — A pincerészben gyermek- és ifjúsági klubfoglalkozásokat, iskolai szakköri összejöveteleket, irodalmi órákat, óvodásoknak mesedélutánokat rendezünk majd. — Milyen a könyvtár látogatottsága? — Tavaly hetvenezer kötetet vittek ki a könyvtárból. □ □ □ .Néhányiperc csupán, s,máris a Szabad Május téren levő sport- csarnokban vagyunk. Használatát — akárcsak a többi intézményét — működési szabályzat rögzíti. Ebben egyebek között a következőket olvasom: „A Jánoshalmi Torna- és Sport- csarnok megyei, járási és helyi sportversenyek politikai és kulturális rendezvények lebonyolítására szolgál. Ezenkívül az ifjúság testnevelési feladatainak magasabb szintű ellátását, valamint a lakosság tömegsportigényeit hivatott megoldani. Mint ilyen, a helyi testnevelés és sport legfontosabb központja." A bejárati folyosón órarend. — Csak így lehet a foglalkozásokat összeegyeztetni, órarend • A művelő dési központ megszépült főépületének udvari homlokzata. • Dobos Ivett délelőtti zongoraleckét vesz Iván Sándornétól. (Straszer A. felvételei) szerint, mert reggel héttől este nyolcig olykor egyszerre három csoport is használja az intézményt — magyarázza Zag József testnevelő tanár, a sportcsarnok vezetője.' — Most üres a csarnok — vetem közbe. — Igen. Ebdédidö van, de mindjárt jön egy csoport. Alighogy ezt kimondja, máris gyermekzsivaj hallatszik, s újabb egy órára foglalt az intézmény, amely egyébként jelentős társadalmi összefogással készült el néhány éve. — Az utóbbi időben évenként mennyit költött a nagyközség tanácsa közművelődési célokra? — Ezt már Mikó Sándor vb-titkártól kérdezem, az irodájában. — Körülbelül négyszázhúszezer forint volt évente az az összeg, amelyet ilyen célra fordíthattunk. A tanács egyébként igyekszik minden egyéb eszközzel is támogatni a 'közművelődés, a sportfejlesztés ügyét. Arra törekszünk, hogy szakembereink minél jobb körülmények között dolgozhassanak, hogy még jobb eredményeket érjenek el. A következő feladat az MHSZ-klubtermek korszerűsítése lesz. □ □ □ Vendéglátóimtól megtudtam: a gazdálkodó szervek is támogatják a közművelődés ügyét. Az intézményeknek szocialista megállapodásaik vannak a helyi üzemekkel. A művelődési központ működéséhez például a Jókai Tsz, a Haladás Tsz, a tsz-közi vállalat és az áfész összesen százhúszezer forinttal járul hozzá évenként. Éz volt az a „más szép”, amit a parkon kívül megmutattak, örülök, hogy megtudtam, és közreadhatom: a nagyközségben jó gazdája van a közművelődésnek. Rapi Miklós NAPKÖZBEN Levél a táborról Több hét telt el azóta, hogy véget ért Kiskunmajsán a főiskolások sikeres népművelési nyári tábora. Többek között azt a célt szolgálta a tartalmas együttlét, az esemény- és rendezvénysorozat, hogy azok a fiatalok a leendő nevelők, népművelők, akik hivatásukul választották a kultúra rendszeres és módszeres terjesztését, egy ideig az előre elkészített program alapján ismerkedjenek a falusi, (tanyasi életformával, az ott élő emberek sorsával, törekvéseivel, gondjaival és eredményeivel. A tábor szervezői értehetöen arra számítottak, ihogy innen visszatérve, a leendő diplomások éleslátásban, szemléletben és szocialista meggyőződésben egyaránt megerősödve végezhetik 'további munkájukat. Hogy ebben az előzetes elképzelésükben mennyire nem csalatkoztak, azt az alábbi levél szövege egyértelműen bizonyítja. Soós János, a tábor egyik lelkes résztvevője utólag az alábbiakban fejezte ki elismerését, sót elragadtatását a közös élményekkel, törekvésekkel kapcsolatban: „Vannak táborok, amelyek szórakozási-pihenési feladatot töltenek be, másokban viszont tanulni, művelődni lehet. Amelyik táborról én írok, annak csak a neve volt tábor; valójában igazi gyakorlati munka folyt naponta, sőt olykor" az éjsz0kába nyúlóan. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola népművelő szakos hallgatói a tartalmas program alapján keményen megdolgoztak szerzett élményeikért. A csoport tagjainak java része városi volt. Egy héten át viszont alkalmuk volt közelebb kerülni a falu és a tanyavilág népéhez, a kigyóspusztai tanyák gazdáihoz. Kíváncsiságból a közeli Ül- lés, Rúzsa, Pusztamérges és Zsana határaiban is megfordultunk, legtöbbször gyalogszerrel. Segítségünkre volt a Benedek házaspár. Mindketten már Itarminc év óta tanítanak Kigyóspusztán. Esetenként az esti megbeszélés közben raj-’ tunk kivül jelen voltak pedagógusok, népművelési szakemberek, művészek, újságírók, rádióriporterek stb. Sok baráti kapcsolat szövődött, sokan állították, hogy a hasonló rendezvényeken máskor is részt vesznek, összegezve: mindannyian gazdagabbak lettünk élettapasztalatban, és az sem lebecsülendő dolog, hogy nem egy fiatal az itteni élményei alapján határozta el, hogy diploma megszerzése után falura vagy ,tanyára kíván elmenni, hogy a műveltséget, a kultúrát az ott élő emberek között terjessze." V. M. Új zenei kiadványok Zenei életünk nemzetközi jelentőségű éve lesz az 1981-es Bar- tók-centenárium. A zeneszerző születésének századik évfordulója alkalmából számos intézmény kívánja reflektorfénybe állítani a nagy alkotó életművét. A Zeneműkiadó az elkövetkező hónapokban, azokat a álapműveket jelenteti meg, melyek a legfontosabb adalékokkal szolgálnak a jeles komponista életútjáról. Újból kiadják Bónis Ferenc „Bartók Béla élete képekben és dokumentumokban” című könyvét, valamint a Bartók-breviáriu- mot Űjfalussy József szerkesztésében. Máris kapható a könyvesboltokban Kroó György közkedvelt Barták-kalauza. (Az utóbbi két kiadvány fűzött változatban, ötvenszázalékos áron lesz kapható az évforduló évében). A legifjabb generáció számára jelentetik meg Bartók Béla „Képeskönyv gyermekeknek” című füzetét, melyet Reich Károly színes illusztrációi és több hanglemezmelléklet tesz teljessé. Pásztory Ditta előadásában csendül fel a „Gyermekeknek" című zongorára írott sorozat számos kis darabja, A Bartók-év végéig több, a zeneművészet ' egyéb területeivel foglalkozó újdonságot vehet kézbe az olvasó. A memoárirodalom kedvelői bizohyára érdeklődéssel olvassák majd Rózsa Miklós, a világszerte ismert magyar zeneszerző „Életem történeteiből” című könyvét. Az író e kötetben valóságos történeteket mesél, világihírű muzsikusokról, vatamint'a hollywoodi filmvilág számos csillagáról, akikkel hosszú ideig együtt dolgozott. A Zeneműkiadó egy másik újdonságában Tito Gobbi, korunk operajátszásának egyik vezéralakja eleveníti fel életét. A kötetből megismerhetjük a nagy pályatársak életútjának egy-egy állomását is. Az opera barátai több könyvújdonsággal is találkozhatnak. A New York Herald Tribune híres zenekritikusa, a magyar származású Paul Henry Lang tíz év alatt írt munkáit sűríti „Az opera” című kötetben. Könyvében szubjektív, átfogó, de nem szokványos operatörténetet ad, és élményszerűen számol be a legsikeresebb amerikai operaelőadásokról. A műfajjal barátkozni szándékozó fiatal és idősebb zenebarátoknak egyaránt szól Tótfalusi István „Operamesék" című, immár harmadik kiadásban megjelenő könyve. E kötetben a szerző 35 népszerű opera történetét, cselekményét foglalja egy- egy kisebb elbeszélésbe. iMáris megvásárolható a könyvesboltokban jó néhány reprezentatív könyvújdonság. Eösze László „119 római Liszt-dokumentum” című kötete a kutatások eredményeinek részletes közlésén túl érdekes információanyagot nyújt a Liszt-rajongók népes táborának. Maróthy János „Zene és ember" című művében többek között azt vizsgálja, miként nat a zene' hallgatójára és hogyan válik a muzsika igazán az ember sajátjává. „A reneszánsz zenéje" című szép kiállítású könyvet is a közelmúltban jelentette meg a Zeneműkiadó. A szerző — e korszak világ- viszonylatban ismert szakértője — a reneszánsz részletes bemutatásán keresztül ad választ arra, hogy miért olyan eleven és közkedvelt ez a zene a mai ember számára is. P. E. NAGY ÉLVEZETTEL olvastam a Társadalmi Szemle idei, augusztus—szeptemberi számábán Nemeskürty István „tűnődéseit" történelmi tudatról és nemzeti önismeretről a szocialista eszmei- ségű közgondolkodásban. Agyat és szívet egyaránt megmozgató gondolatsorából egy „szakaszt” szó szerint idézek: „A magyar történelem nem maradhat szakmai belügy — írja Nemeskürty István. — A magyar történelmet nem lehet egyedül és kizárólagosan abban az érteimben népszerűsíteni, hogy egyszerűbb nyelven, érdekesen átfogalmazzuk- közvetítjük a tudomány pillanatnyi eredményeit — bár ez is szükséges és felvirágoztatása kívánatos; hanem főképpen a történelmi tudatot kell a szocializmus szellemében ápolva ébrentarta- nunk, minden országlakos személyes ügyévé téve hazája történelmét. Ha a gyerek az iskolában egyebet, se hall, mint szinte már hittudományin • elvont téziseket törvényszerű folyamatokról: akkor hiába tanul meg kétségtelen és cáfolhatatlan alapigazságokat, a szerzett ismereteket nem hatja át az élmény és a hit ereje; nem érti, hogy a hallottak miért jelentik az ő saját múltját, az ő saját sorsát is. Az az erős család, melyben a gyermek tudja anyjáról, apjáról, nagyapjáról, nagyanyjáról: hol dolgozott, mit tanult, mit élt át gyermekkorában, minek örült, mit utált; melyben tehát mindenki úgy érzi, folytat valamit — természetesen a ma szellemében. Ha a múlt nem a miénk, ha nem tudjuk, hogy egy örök folyamat alkotórészei vagyunk: érdeklődésünk kihuny és kiszolgáltatva magunkat a jelen esetlegesnek vélt eseményeinek, megszűnik a közösségi történelmi tudat, s egyedüli értékmérő mérce az anyagi jólét egy elképzelt foka marad.” HOGY MIÉRT ezt választottam ezúttal a sok — súlyosan szép gondolatból? Mert „tűnődéseinek” ezek a sorai azon melegében felidézték bennem a megyei népfrontbizottság legutóbbi ülésének gondolati és érzelmi légkörét. Banos József referátuma alapján a szocialista hazafiságról. internacionalista nevelésről, á honismereti munkáról tanácskoztak. Bár a tanácskozás szó helyett — éppen az okos és szívből jövő hozzászólások hangulata okán — nemkülönben Nemeskürty István írásának sugallatára — szívesebben élnék a „tűnődés” kifejezéssel. A véleményüket nyilvánító népfrontbi7ottsági tagok ugyanis nem „előre megcirkalmazott” mondanivalóval álltak elő, hanem — nem kis mértékben a jó előadás hatására — töprengve, élményekre, tapasztalatokra emlékezve. így szívükre is hallgatva beszéltek az ifjúság hazafias neveléséről. Jóformán csak címszavakkal utaljunk most erre. Fontos az érzelmi nevelés. Nevel a szülői ház. Az iskola, a pedagógusok felelőssége, szerepe nemzeti — anyagi és szellemi — értékeink megbecsültetésében, a tudatos szocialista hazafiságra való nevelésben. Nevel a környezet kulturáltsága is. A jelen ismerete akkor teljes, ha, a múltját is ismerjük annak a földnek, tájnak, ahol élünk. A szocialista hazafiságot és internacionalista szemléletet a szocialista életmód részeként fogjuk fel.'' Az ifjúságnevelés össztársadalmi feladat. Magyarságunk kinyilvánításában nem ritkán túl szemérmesek vagyunk. Ezt kényes kérdésnek tekintjük. Merjünk magyarok lenni, mert más népeket is akkor tudunk igazán megbecsülni. Ifjúságunkat kellő arány- érzékkel neveljük magyarságtudatra. Legyenek példaképek régmúltból, közelmúltból, a mából. Ne romboljunk mindenáron illúziókat. íme a szinte egyszerű bővített mondatokba sűrített gondolatok Nyirádi Jánosné (Kalocsa), Müller Márton (Madaras), Konfár Sándor (Kecskemét), Vidákovits Teréz (Bácsalmás), Fehér Sándor (Kecskemét), Bognár Ferenc (Kecskemét) hozzászólásából. TÖBBEN — személyes élményeikkel, teliát érzékletesen szemléltették, milyen töméntelen és eltéphetetlen szállal kapcsolódik egymásba helyismeret, honismeret, hazaszeretet. Az idősebb, meglett korosztályt képviselő Deák István (Kecskemét), Tóth-Szöl- lős Mihály (Kecskemét), majd az ifjúság nevében is szóló Nyúl Margit (Solt) „tűnődéseiből” a torokszorító, a nehezen visszafogott és lelkes meghatottság egyaránt elősugárzott, amikor felejthetetlen emlékeiket tárták elő. Deák István ifjúkora biciklitúráira emlékezett. Diáktársaival — hátizsákjukban az elemózsiával, útikellékékkel — így vágtak neki nyári vakációban az ország tájainak. Ezerszeresére erősítette fel az iskolai történelmi tanulmányokat, amikor szemtől-szembe, a helyszínen „élhették át” Eger várában Dobó Istvánék diadalát; vagy a sukorói református templomban, ahol az 1848-as pákozdi csata egyik fontos mozzanata lezajlott, azokba a padokba ülhettek, melyekbe a haditanács részvevői. Sárospataktól Kőszegig, Diósgyőrtől Pusztaszerig így ismerkedtek nyaranta a hazával, történelmével. A szállás nem volt gond, hiszen szívesen adtak helyet éjszakára egy-egy iskolában, internátusbán ... Miért ne tudna a KISZ is ilyen kötetlen kerékpártúrákat szervezni? (Kedves»1 náló olvasmánynak szívből ajánlom önody Éva képes riportját az Oj Tükör október 5-i számából. A címe: Kerékpárral a történelembe. A csehszlovákiai magyar diákok hagyományos találkozójáról, tíznapos kerékpártúrájáról szól, melyen bárki részt vehet előzetes bejelentés nélkül, menetközben is csatlakozva. — T. I.) IGAZ, MA MÁR összehasonlíthatatlanul többet utazhatnak a fiatalok, mint a múltban, de ... Hány tehetős, vagy kevésbé jómódú, rövidlátó szülő van, aki „a külföld” bűvöletében, sznobságból, nagyzolásból — .előbb viszi gyerekeit más országokba, mintsem azok saját hazájukban igazán körülnéznének!... Megszívlelendő tanács: az ifjúság országjárásából.nem szabad üzletet csinálni ! Elérzékenyülve mesélte el Deák István, milyen megindító hatással volt rá az egykori kecskeméti rajztanár, Irányi István képeiből nemrég rendezett kiállítás. A „kecskeméti képek”, mára talán már örökre eltűnt utcarészek, ré- genvolt köznapi események — dinnyepiac, a városi iparosok műhelyei, karácsonyi sátrak stb. — rajzokon megörökített látványa régesrég elfeledettnek hitt emlékeket ébresztett fel benne. S amikor az egyik kép előtt egy fiúcska megkérdezte az apját, mi volt az emberpiac,. s megkapta rá a magyarázatot — ez a kis epizód, a személyes’' ’élménnyel együtt' megerősítette a „tűnődőben”, hogy az ilyen kiállítások is hozzátartoznak a hazafias neveléshez. Tóth-Szöllős Mihályban a fel- szabadulásunk 25. évfordulójára szervezett helytörténeti gyűjtőmunka szívderítő eseményei elevenedtek meg ezen a meleg hangulatú, együttes „tűnődésen”. Du- naegyházán lelkészkedett akkor, és feleségével együtt (tudjuk) igen lelkes mozgatója volt a nemes ak-1 ciónak. Tűzbejött az egész falu, gyerekektől kezdve öreg nénikig mindenki szorgoskodott, kutatta, „takarította be" a múlt szellemi s tárgyi értékeit, lexikonokban búvárkodtak, levéltárban nyomoztak okiratok után. Ez jellemezte az egész járás igyekezetét. — Bolváry László barátom em- y lékszik rá — fordult a szintén jelenvolt bizottsági taghoz a tiszte- letes —, hogy egymás nyakába borulva örültünk a sikernek, mikor mi... Bolváry' László arcáról mindenki leolvashatta, felejthetetlen idők voltak azok is. UTÁNUK nemsokkal kért szót Nyúl Margit. — Bárcsak mi is ilyen szépen, érzelemgazdagon beszélhetnénk egykor az utánunk jövőknek ha-, zaszeretetről, ifjúságunkról, mint... — és mondta a neyeket. Aztán az érzésektől is felfokozott bölcs-okossággal hangsúlyozta a művelődési otthonok felelősségét a honismereti szakkörök tevékenykedésének színvonaláért. Részt vett ifjúsági vitakörökön s bizony szomorú tapasztalatokat is szerzett a szocialista hazafiság és internacionalizmus tudati-érzelmi felfogása szempontjából. Solton a KISZ és a művelődési otthon karöltve szervezett vetélkedőt faluismeretből, ami üzem-,' tsz-ismeretre is kiterjedt. Tizennyolc csoport nevezett be, a siker teljes volt. Az „anyaggal” a község lakosságát is megismertették a vetélkedő után rendezett kiállításon. Legközelebb a rádióadó mutatkozik be ily módon, jövőre pedig a tsz. — A falumúzeumnak óriási jelentősége van — hangoztatta Nyúl Margit, és hozzáfűzte. — Ha fiatalok nem tudják meg, milyen mesterségekből fejlődtek ki a mai szakmák, hogy milyen szerszámokkal dolgoztak apáink, hogyan laktak, öltözködtek, nem értik meg, nem érzik át természetes kapcsolatunkat a közeli és távoli múlttal. Enélkül pedig nincs jövőt építő nemzeti önismeret. Tóth István
