Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. október 19. A jó közérzet is fontos A pártszervezet politikai munkája segítheti a jó közérzet kialakítását minden mezőgazdasági nagyüzemben. Erről beszélgetünk Török Péterrel, a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet pártvezetőségénck titkárával. Régi, tapasztalt mozgalmi ember. Évtizedek óta Városföldön él, 27 éve párttitkár különböző posztokon, három éve van jelenlegi beosztásában. — A mai viszonyok között már túl vagyunk azon, hogy csak arra törekedjünk: minél több jövedelmet teremtsünk a dolgozóknak, - illetve úgy szervezzük meg a gazdálkodást, hogy lehetőleg annyi keresethez jussanak, mtnt- ha ipari üzemben végeznék a munkákat. Más szóval, nem minden a pénz. Olyan munkakörülményeket kell teremteni, hogy jól érezze magát minden tagunk, és alkalmazottunk. Pártszervezetünk a gazdaság- vezetéssel közösen éppen ezért már évek óta ezen munkálkodik. A legfontosabb szükséglete az embereknek a korszerű lakás. Ezért már a 60-as évek végén lakás- építési akciót kezdeményeztünk. Sajnos, meg kellett küzdenünk a bürokráciával. Addig, míg mi ez ellen harcoltunk, mintegy harminc család ment el. Megjegyzem, hogy miután sikerült a központi major körül kialakítanunk egy ötven parcellából álló lakótelepet, ahol víz, villany és gáz van, azóta megváltozott a helyzet. Nem érződik Kecskemét üzemeinek vonzó hatása, nincs olyan mértékű elvándorlás, mint azelőtt, sőt a városból is járnak ki hozzánk dolgozni. A közelmúltban újabb lépést tettünk a lakásépítési akció bővítésére.' Ismét ötven családi ház építéséhez elegendő területet parcelláztunk, a tagság igényeihez alkalmazkodva. Egyébként a családi otthon építéséhez számos kedvezményt kapnak a tagok, csak vállalniok kell. hogy tíz, illetve a kölcsön esetében tizenöt évig a szövetkezetben dolgoznak. A pártvezetőség titkára elmondja, azt is, hogy nagy gondot fordítanak az egészségvédelemre. Mindhárom üzemegységükben — Kecskeméten, Nyárlőrincen és Városföldön — állandó orvosi rendelés van. Gondoltak az élelmiszer-ellátás megszervezésére, vegyesboltot és vendéglőt nyitottak. Ez utóbbi reggel fél hétkor nyit, de csak kávét és cigarettát szolgálnak fel, szeszes italt munka idő után. — Fontosnak tartjuk — jegyzi' meg a pártvezetőség titkára — a tagság állandó informálását is a szövetkezet életének legfontosabb eseményeiről. Ezért már tizenkét év óta rendszeresen megjelenik a közös gazdaság híradója, ezenkívül évente egy-egy füzetet adunk ki, amely szintén tájékoztatókat tartalmaz. Mutat is egyet, amely az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit, és az idei terveket tartalmazza. — A gazdálkodás színvonalának állandó emeléséhez szükséges az ismeretek bővítése. Ezért gazdasági és politikai képzést szervezünk. Különösen a párttagság továbbképzését tartjuk fontosnak. A kommunisták jelen vannak a munkahelyi közösségek megbeszélésein, továbbítják a pártszervezethez a dolgozók gondjait, javaslatait. Ily módon tájékozódunk mi is, tudjuk, hogy mit kell tennünk a gazdaságvezetéssel együttműködve. Ez is hozzá tartozik a jó munkahelyi közérzethez. Egyúttal a szövetkezeti demokrácia fejlesztését is segíti. Most. amikor az őszi munkák nagy feladatokat rónak ránk, amikor ennyire későre tolódott a betakarítás. nem közömbös az emberek hangulata. Ez utóbbi befolyásolja a tenniakarást. Bátran mondhatjuk, hogy eddig mindenki lelkiismeretesen igyekezett részt venni a munkában — hangoztatja végezetül a pártvezetőség titkára. Képünkön: az épülő lakótelep eijy része. Lát-e~vendégeta vendéglátó? 3, A kör bezárult? Bocsássa meg nekem az olvasó, hogy lelkiállapotommal traktá- lom: torkomban dobogott a szívem, s azt hittem, oroszlánban- langba dugom a fejem, amikor beléptem Széli Istvánnak, a Bács- Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat igazgatójának a szobájába. Végül is: hozzá nem értő laikusként töprengtem a vendéglátáson, következtetéseket vontam le. s már-már szemtelen kérdéseket fogalmaztam. Nos. az „oroszlánbarlang" kellemesen berendezett szoba, süppedős karosszékekkel. Illatos, finom kávét kért titkárnőjétől. Széli István, majd rendkívül őszintén, elkötelezett indulattal válaszolt a legrázósabbnak ítélt kérdésemre is. Hosszúra nyúlt beszélgetésünk két magnó- kazettát töltött meg — ennek részletes ismertetésére két újság- oldal sem lenne elég; maradjunk teliét a lényegnél. — 1978-ban a vállalat II. és III. osztályú éttermeinek vesztesége 7 millió 832 ezer forint volt, a nagyjából ugyanennyi állami támogatás ellenére. Tavaly ez a veszteség 11 .millió 305 ezer forintra nőtt. Közben 1979. július 23-án nagyszabású áremelés volt, azzal a céllal, hogy ráfordítás- arányos árakhoz közelítsen aVen- déglátó szakma: mindenért any- nyit kelljen fizetni, amennyibe kerül. Ehhez új haszonkulcsokra is szükség volt: úgy alakították ki országosan ezeket, hogy 2—3 százalékos nyereséget biztosítsanak, megszűnő állami támogatás mellett. Ez. a haszonkulcs II. osztályon 150, III. osztályon pedig 96 százalék. Az üzlet beindult, de nem ment.,. Megállapítottuk, az árak túl magasak, s ezeket a fogyasztó nem is fogadta él. Nem veit mit tennünk; csökkentettük az. árakat, miután erre lehetőségünk nyílt. — Hány vállalat tette ezt meg az országban? — Budapesten és az üdülőkörzetekben egyik se. Ezek azonban frekventált helyeken levő egységeket üzemeltetnek. S mivel ezekben nem változtak az árak, a sajtó bírált, minek következtében olyan pszichés hangulat alakult ki, hogy mindenütt drága a vendéglő. Ez pedig nem ig£Z. Itt egy kimutatás, nézze: az országban a legdrágább Veszprém megye. Mi az átlagnál 12—20 százalékkal olcsóbba^ vagyunk. Egy konkrét példa: egy kiló sós teasütemény, az Aranyszarvasban 56,10, a szemközti ABC-ben 62,80. — Hogyan lehetséges ez? — Sokfajta árat alkalmazhatunk. Van beszerzési ár. Es van • Az ilyenek hozzák a nyereséget? (Fotó: Straszer András.) elszámolási ár. Ismét egy példa, hogy ez mit jelent. Az őzfiié 139 százalékos haszonkulccsal számítva 45.90. 150 százalékkal 47,50. Ha ugyanezt beszerzési árakon számlázzuk, akkor 139 százalékkal 70,20, 150-nel pedig 74,40. — Előírás a 139 százalék, vagy el is térhetnek ettől? — A II. osztályba sorolt üzletek a szabad áras formába tartoznak, nincs maximálva a haszonkulcs. Valami kis nyereséget persze el kell érnünk. * — És? — És nem érjük el. Az Arany- szarvas tervezett vesztesége az idén 1 millió 140 ezer forint. — Mi volt az elképzelésük az Aranyszarvas megnyitásával? — Előrebocsátom: 1968-ban, amikor döntés 'született széche- nyivárosi étterem építéséről, én még a vállalatnál sem voltam, tehát csak találgathatnék. Annyit azonban a mostani helyzetet ismerve tudok, hogy a tizenkétmil- liós építési költség úgy 15—20 év alatt térül meg. Nem fúl szerencsés olyan éttermet létrehozni, mint az Aranyszarvas. Azonkívül köztudott, hogy a Széchenyiváros az egy „szegénynegyed”, Kecskemét „szegénynegyede”: 20—30— 35 évre eladósodott lakótelepi lakotokkal. Viszont az'étterem színvonalát meg kell fizetni! — Mindenesetre furcsa, hogy épp egy vendéglátó üzlet veszteséges .. V — Hát ez az, amit mindenki rosszul tud. A haszonkulcs nem mind nyereség, ebből kell fedezni a ' ráfordításokat. Munkabért, villanyt, gázt, vizet, karbantartást, amortizációt, a vállalat fenntartási költségeit stb. — Mi lenne, ha az Aranyszarvas Aranyszarvas lenne, és nem lenne vendéglátó vállalat? — A kérdés logikája szerint a vállalati költség miatt magasak az árak. A • logika helyes, csak épp nem igaz. Akkor ugyanis automatikusan csak a beszerzési árakat alkalmazhatnák — drágább lenne minden, említettem az őz- filépéldát — Régi mondás: kis haszon, nagy forgalom. Mit szól ehhez? — Azt, hogy nézzük meg, mivel jár. Mit jelent a haszon? Az értéktöbbletnek az a része, ami a kereskedőnek — jelen esetben: vendéglősnek, kocsmárosrrak — jut. Sőt, kell hogy jusson, máskülönben nem él meg. Mármost, mi eddig nem annyiért adtuk az ételt, amennyibe került, említettem, hogy jelentős állami támogatást kaptunk. Most megszűnt, ki kell gazdálkodnunk. Tudja mégis miért nyereséges a vállalatunk? A kis, levegőtlen, .ciga- retlafüstös italboltok miatt. A nyereség egy Pásztor-kocsmában folyik be. Nagy forgalom, kis haszon, kérdi, Bizonyos költségek nem változnak, mert fűteni, világítani akkor Is kell, ha egy vendég s'incs. — És ha csökkentenék a haszonkulcsot? — Nézze, ezt megtehetnénk, dekát hogyan, van az, hogy az egyik oldalon vizet prédikálunk — kerüljön annyiba minden, amennyj^az, ára^-^a^násik oldalon pedig* Dorr’iszunk : olcsóbban adjuk? Itt egyj jápéla.. Az Expressz étteremben 31 százalék a haszonkulcs! Az üdítő italt bolti áron adjuk. Mégis veszteséges! — Itt van két, országos lapokban megjelent hirdetés. Ha vendég elviszi az ételt, 20—40 százalék engedményt kap. ' — Pesti vállalat hirdetése. Olyané, amelyik nem csökkentette az árait, a haszonkulcsot. Ha mi is 150 százalékkal dolgoznánk, mi is hirdethetnénk... Érti, ugye? — Ézt igen. De van, amit nem. Az t mondta, kerüljön minden annyiba, amennyi az ára. A kávé hazai fgyasztói és világpiaci óra. egyaránt csökkent, ebben az évben már másodszor. Maguk erre felemelték.-r- A veszteséges üzletek vezetőivel összeültünk, és megvitattuk azt, hogy körülbelül mi az az ár, ami még megfelel a fogyasztó pénztárcájának, s ami mellett még nem csökken a forgalom. Ezért emeltünk. — Térjünk egy percre vissza a haszonkulcshoz, úgy látszik, ez a rögeszmém. És ha mégis csökkentenék? — Egyezzünk meg! Maga megmondja, milyen haszonkulcsot alkalmazzunk. Ha veszteség lesz, fizeti, ha nyereség, viheti. Vállalja? — Momentán nincs egymillióm. Mégis, milyen kiutat lát? — A veszteségek a zsebünkre mennek, tehát mindenáron nyereséget kell produkálni.. Hogyan? Jobb minőségű ételt kell a vendég- asztalára tennünk, az- eddigieknél udvariasabban. Lehet takarékoskodni az energiával, az eszközök jó5b kihasználásával. — Mikorra várja azt, hogy nyereséges lesz az Aranyszarvas? Széli Istvánt beszélgetésünk során most láttam elbizonytalanodni először, — Hát... Három, esetleg négy év múlva... Ha minden jól megy ... Ha több a vendég, • hamarabb, ha kevés, később... □ □ □ Vannak olyan helyzetek, amikor az ember azt érzi. a kör bezárult. Ez — tipikusan az a helyzet. Egyfelől DRÁGA az Arany- szarvas. Másfelől NEM LEHET OLCSÓBB. Az olvasó várja a következtetések levonását, a ravasz kérdéseket. Nos úgy érzem, a ravasz kérdéseket föltettem, a válaszokat (amennyire meg tudom ítélni, tárgyilagosak voltak) megkaptam.; A következtetéseket pedig nem újságírónak kell levonnia. Azaz: a kör bezárult. De vajon — tényleg bezárult? Ballal József A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Méregtolvajok A múlt év márciusában úgyszólván teljesen kifosztották a kiskuromajsai Jonathán Termelőszövetkezet méregraktárát. A tettesek azóta természetesen kézre kerülték, sőt a bíróság jogerősen el is ítélte őket. Az eseten azonban érdemes töprengeni, hiszen olyan tanulságokkal szolgál, amely tanulságok — sajnos — megerősítik azt a ma még sok gazdaságban, Ipari és mezőgazdasági üzemiben tapasztalható tényt, hogy a közösség tulajdonával meglehetősen felületesen bánnak, nem tesznek hathatós intézkedéseket azok biztonságos őrizetére. A majsai Jonathán Tsz méregraktá- rána'k kifosztását is ilyen tényezők könnyítették meg, illetve tették lehetővé. A raktár ugyanis távol minden lakott helytől, a szőlők között épült, ami természetes. De a raktár két ajtaját deszkából ütötték össze, s gyenge lakatokkal zárták le. A benne lévő, akkor nagyon keresett, és sok tízezer forintot érő permetezőszert azonban senki nem őrizte, s amint később látjuk, az ajtók kinyitása sem okozott különösebb gondot, vagy erőfeszítést. Pótkocsis teherautókkal folyamatosan szállították az említett raktárba a hiánycikknek számító Dithane- és Cuprosan-szereket 1979 február elején. Ekkor haladt a Majsát Jászszentlászlóval összekötő úton gépkocsival Opóczki László (Tázlár, Rákóczi út 32.), aki látta a rakodást, s tudta, hogy a permetezőszer hiánycikk, s emiatt könnyen értékesíthető. Elhatározta, hogy lopni fog belőle. Néhány nap múlva — természetesen este — saját gépkocsijával meg is jelent a raktárnál, a lakatokat egy villáskulccsal lefeszítette, s már meg is kezdte a rakodást. A Ladába tíz zsák Cuprosant tett, a lakatokat visszahelyezte, és a lopott holmit a lakására vitte. A két' mázsa Cuprosan több, mint kilencezer forintot ért. Sajátossága a lopásnak, hogy Opóczkinak nem volt szüksége a méregre, hiszen egyetlen szőlőtőkéje sincs. Kizárólag azért lopta, hogy eladja. Talált is vevőt, pontosabban olyat, aki hajlandó volt értékesíteni : Péli Sándor (Soltvadkert, Bocskai utca 55.) átvette a két f^mázsa Cuprosant azzal az ígéret»’* tel, hogy ha eladja, négyezer forintot átnyújt Opóczkinak. Péli hatezerért adta el a készletet, így kétezer forint tiszta haszna volt, noha csak közvetített. Opóczki ezzel az egy akcióval a lopást be is fejezte, de döntő szerepe volt a további lopások elindításában. Sepsi László (Tázlár, Árpád utca 20/a.) ugyanis „ráharapott” a lehetőségre. Tudomására jutott (Péli Sándor ugyanis Sepsi műhelyében dolgozott), hogy Opóczki permetezőszert lopott. Sepsi László nem tartozik a túlzottan gátlásos emberek közé, hiszen például tiltott pálinkafőzés, adócsalás, hamis tanúzásra való reábírás, lopás, tiltott szerencsejáték szervezése miatt már volt ellene eljárás. Most Opóczkit faggatta: hol van az a raktár, ahonnan permetezőszert lehet lopni? Opóczki azonban csak kétezer forintért volt hajlandó elárulni a titkot. Megállapodtak abban, ha sikerül a lopás, Opóczki megkapja a pénzét. Sepsi László a készülő méreglopást alaposan megszervezte, minden részlétre kiterjedő tervet dolgozott 'ki. Először is Qpóczki- val kimentek a helyszínre, ahol felmérte, a terepet, a lehetőségeket, a körülményeket. Azután olyan embereket kerestek, akik a nagyobb mennyiségű Cuprosant, illetve Ditihanet hajlandók átvenni. Ilyeneket- is találtak. Végül Sepsi arra kérte Eiler Lászlót (Soltvadkert, Költői Anna utca 19.), hogy vegyen részt az akcióban. Eiler erre azonnal hajlandónak mutatkozott, és nagy aktivitással vetette magát az előkészületekbe. Kiszerelte például Sepsi mlkrobuszáiból a hátsó üléseket, hogy helyet csináljon a méregzsákoknak. Végiül elérkezett az előre meghatározott nap: március 10, szombat. A tolvajok tornacipőben, használt és később eldobható ruhában, a lakatok levágásához szükséges erőollóval, zseblámpával, új lakatokkal felszerelve elindultak. Ügy gondolták, rendkívül ravasz dolgot eszeltek ki, amikor „alibiszerzés” céljából előbb Kecskemétre hajtottak, s egy szórakozóhelyen várták meg, hogy besötétedjen. Ekkor a mikrobusz a kiszemelt méregraktár felé indult Minden, az előre megbeszélt terv szerint történt. A tolvajok nyugodtak voltak, hiszen „alibijük” volt. Így aztán levágták az ajtóról a lakatokat, a mikrobusz odafarolt a kinyitott ajtóhoz, és kezdődött a pakolás. Kettesével hordták a huszonöt kilós zsákokat, amelyekben Dithane' volt. Ötvenöt zsák fért a kis buszba, amely aztán nagy nyögve, erőlködve vitte a zsákmányt Tázlár- ra, ahol Péli Sándor lakásának udvarán egy szalmakazalba elrejtették. A mikrobusz ismét a raktár felé kanyarodott, amelyet immár az új lakatokkal lezárva, hagytak ott a tolvajok, s így csupán kulccsal kellett kinyitni. A rakodás azonos módon történt. Volt még a raktárban 22 zsák Dithane, ezt is elvitték, így a tsz teljes Dithane-készlete a tolvajok kezére került. De felpakoltak további húsz zsák Cuprosant (zsákonként 20 kg), s Péli Sándor még ellopott két - doboz Fundasolt is. Az ajtókat becsukták, rátették az új lakatokat, s ezt a második .szállítmányt immár Sepsi László sógorához vitték Kiskunhalasra, ahol a sógor engedélyével annak garázsába rakták le. Következett az eladás. Előre beszervezett orgazdákkal állapodtak meg, akik már várták a hiánycikket. Sepsiék a raktárból — ahol alig maradt utánuk valami — összesen több, mint 145 ezer lórin tértékű mérget loptak. Opótzki persze megkapta a két- ezér forint értékű mérget loptak, okozott gondot az eladás sem. Például Polgár István (Császár- töltés, Keceli u. 88.) áfész-boltvezető 46 ezer forint értékű szert vett át, és a boltiban értékesítette — természetesen jó haszonnal, ö volt a legnagyobb felvásárló. A Jonathán Tsz-ben a lopást hamarosan felfedezték, s feljelentést tettek. Hiába volt „príma” alibijük a tolvajoknak, hozzájuk vezettek a nyomok, s végül ők is mindent beismertek. Sőt, az eljárás során 72 ezer forintot meg is térítettek a közös gazdaságnak. A bíróság végül is — amint említettük — elítélte őket. Opóczki László egyévi börtönt kapott, és háromezer forint pénzbüntetéssel sújtották. Sepsi Lászlót két év és négy hónap börtönre ítélték,’ és tízezer forint pénz-mellékbüntetést szabtak ki rá. Péli Sándor büntetése két év hat hónap börtön, és ötezef forint pénz-mellék- hüntetés, de a bíróság további három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától is. Eiler Lászlót a bíróság kétévi börtönre ítélte, háromezer forint pénz-mellékbüntetés megfizetésére kötelezte, és két évre eltiltotta a közügyektől. Polgár Istvánt egyévi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság, és pénz-mellékbüntetésként tízezer forint megfizetésére kötelezte. A szabadságvesztés végrehajtását azonban a bíróság háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. A kiskunmajsai Jonathán Tsz-t kártérítési igényével, a törvény egyéb útjára utasította. G. S. INTEGRÁLT ÁRAMKÖRÖK 9 A harminc évvel ezelőtt alapított Műszeripari Kutató Intézet fő tevékenységi köre az automatikus mérő- rendszerek és műszeripari technológiák kidolgozása. Képünkön: az integrált áramköri lapok mérőelektronikáját vizsgálják. (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS.)
