Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-02 / 231. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. október 8. TUDOMÁNY—TECHNIKA Az éltető só Egy ember átlagosan évi 8 kg sót fogyaszt. A konyhasó (vagyis a tiszta nátriumklorid) a vér szer­ves része, a gyomornedvben hoz­zájárul a sósavképzéshez, ami nél- külözhetelen az emésztési folya­matban. Mindez azt bizonyítja, hogy az emberi test számára életfontosságú , anyag, nélküle megszűnne működni a szervezet. Vajon a föld sókészletei még mennyi ideig elegendőek? A tu­dósok szerint nincs ok az aggo­dalomra: hatalmas szárazföldi sókészletekkel rendelkezünk, de ha ezek idővel mégis kimerülné­nek az emberiség a tengerek és óceánok mérhetetlen sóraktárá­hoz fordulhat. A gazdag közel- keleti országban, Kuvaitban már ma is tengervízből nyerik ki a sót, igaz, hogy elsődlegesen azért végzik a bepárlást. hogy a felszál­ló gőzöket lecsapatva megfelelő mennyiségű ivóvízhez jussanak, s csak másodlagos termék a só. amit felhasználás előtt még több­szöri lépésben tisztítani kell. A sót az emberek régóta hasz­nálják ételízesítőnek, de koráb­• Vietnamban a tengervízzel el- áraszott területeken sót párolnak le a Nap melegével. ban szimbolikus jelentőséget is tulajdonítottak neki. Számos af­rikai országban a só igen so­káig fizetőeszköz volt. Etiópiában még a múlt században is egysze­rű sódarabokat használtak só­pénzként. És mennyi népfelkelés, lázadás tört ki a történelemben a só miatt. A legújabbkori tör­ténelem egyik érdekes epizódja volt az indiai só-menet, a Gandhi által tervezett tömegmozgalom, amelynek során több héten át kez­detleges eszközökkel a tengermel­lékre levonult emberek sót pá­roltak le, bebizonyítván, hogy az angol monopóliumok által mé­regdrágán forgalmazott só nélkül is meglennének. így a só egy nép függetlenségi törekvéseinek a jel­képe is lett. Ételízesitésen kívül már régóta használja a sót a festékipar, a szappanipar és a bőripar. Ma már a sót több mint kétszázféle célra használják. Közelmúltban tárgyalta a megyei szállítási bizottság az őszi csúcsforgalomra va­ló felkészü­lést. Ezen a tanácsko­záson a me­zőgazdasági üzemek gondjairól Pfenning Gyula, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes veze­tője adott tájékoztatást. Tekintettel a rendkívüli időjárásra, az idén fokozot­tabb figyelmet érdemel ez a téma, hiszen a termények egyszerre érnek és nagy mennyiséget, viszonylag gyorsan kell szállítani. Ebből kiindulva kértünk részlete­sebb információt Pfenning Gyulától. — Ez év őszén a mezőgazdasági üzemeknek mintegy 1,8 millió ton­na termék betakarításáról, szállí­tásáról kell gondoskodniuk — kezdte a tájékoztatást a megyei tanács osztályvezető-helyettese. — Ez körülbelül azonos az elmúlt évi mennyiséggel. A problémák abból adódnak, hogy a termények körülbelül egy hónappal később érnek, tehát ennyivel rövidül a csúcsforgalom. A szeptember hó­nap szinte kiesett, mert a legna­gyobb mennyiséget adó termékek — a kukorica, a cukorrépa, a sző­lő — szedése nagyobb mennyiség­ben csak októberben kezdődik. Ügy számolunk, hogy mintegy másfél-két hónapos, rendkívül nagy szállítási csúcsot kell leve­zetni üzemeinknek és az ezzel fog­lalkozó intézményeknek, vállala­toknak, hogy az őszi érésű mező- gazdasági termékeket veszteség- mentesen biztonságba helyezzék. Számolhatunk azzal is, hogy ez az idő tovább rövidül, ha esősre for­dul az időjárás. — Megoldható-e ez a nagy fel­adat, s miként alakul a szállító- eszközök mennyisége? Rövidebb idő alatt, gondosabb szervezéssel TÁJÉKOZTATÓ A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉNYEK SZÁLLÍTÁSÁRÓL — Az őszi betakarításhoz álta­lában a legtöbb üzemben elegen­dő munkáskézre számíthatnak. Természetesen figyelembe véve azt, hogy jelentős társadalmi erők — a tanulóifjúság, s az ipari dol­gozók — is segítik a munkákat. Jóllehet, még nem merítették ki az ezzel kapcsolatos tartalékokat üzemeink. Tovább lehet és kell bővíteni, szélesíteni a mezőgazda­ság és az ipari üzemek kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatát. Ez további jelentős munkáslétszámot biztosíthat. Növekedett a tavalyi­hoz képest az üzemek szállítóka­pacitása is. Mintegy 3100 gépkocsi és 1500 vontató áll ma már ren­delkezésükre a betakarításhoz. Ar­ról viszont nem szabad elfeledkez­ni, hogy alkatrészhiány miatt — annak ellenére, hogy évről évre javul' az ellátás — még ma is sok gépkocsi áll. Az őszi terménybetakarítással egyidőben üzemeinkben gondos­kodni kell mintegy 125 ezer hek­tárnyi őszi kalászos vetésének elő­készítéséről, és természetesen a mag földbe helyezéséről. Ugyan­akkor mintegy 110 ezer hektárnyi tavaszi növény főbb talajmunkáit is el kell végezni. Az idén ezt is rövidebb idő alatt, mert a terüle­tek jelentős részét még a betaka- rítatlan termények foglalják el. A csaknem ezer hektárnyi, őszre üte­mezett ültetvénytelepítés is újabb igényeket támaszt. — Hogyan segíti a MÁV és a Volán a szállításokat? — Éppen a bizottság ülésén el­hangzott tájékoztatásból tudjuk, hogy mindkét nagy fuvaroztató rendkívül pontos intézkedési ter­vet dolgozott ki az őszi forgalom sikeres bonyolítására. Sajnos, en­nek ellenére számolni kell azzal, hogy — ha átmenetileg is — lesz vasúti kocsihiány, előfordulnak késések és az áruszállításnál a mennyiségi meghatározás — % kontingentálás — is ismert foga­lom marad. — Tapasztalataink szerint az üzemek igyekeznek mindent meg­tenni. — Ez így van. Mivel nagy érté­kek betakarításáról van szó, fel­tétlenül szükséges. Hogy minde­nütt a legapróbb részletekre kiter­jedő, az esős napokat is figyelem­be vevő intézkedési terveket dol­gozzanak ki a szállítási lehetőség teljes kihasználására. Törekedje­nek mind a termelők, mind a szál-' lítók a csúcsidőszakban jelentke­ző feladatok kritikus pontjainak feloldására. A göngyöleg-, az al­katrészellátás, a rakodás, az áru­átvétel és átadás munkáit, felada­tait a lehető- legnagyobb szerve­zettséggel és zökkenőmentesen igyekezzenek megoldani. Tartóz­kodjanak a felesleges árumozga­tásoktól, csökkentsék az állásidő­ket, a rakodásra szánt időt. Az ünnep- és vasárnapokat is kihasz­nálva, ha lehet, nyújtott műszak­ban dolgozzanak, s akkor vélemé­nyem szerint e nagy őszi feladat megoldható. Végezetül még annyit: ha a gondokról egymást idejében tájé­koztatják a termelők és szállítók, s összefognak megoldásukra, az nagymértékben hozzájárul a vesz­teségmentes betakarításhoz, ami mindannyiunk közös érdeke — hangoztatta végezetül Pfenning Gyula. Különleges beton A cellulóz- és papíripar olcsó mellékterméke — a szulfidélesz- tő-keverék — különleges tulaj­donságokat ad a betonnak. E mel­léktermék adagolásával lassab­ban sűrűsödik, s így sokkal na­gyobb távolságokra szállítható. Javul a vízszigetelő tulajdonsága és a hideggel szembeni ellenálló­képessége is. A betonozáskor ke­letkező elkerülhetetlen deformá­ciók mintegy 15 százalékkal csök­kennek, száradáskor nem kelet­keznek repedések, ezért az épít­mény szerkezete tartósabb lesz. A samhóri (Azerbajdzsán) vízi- erőmű építésénél ilyen adalék­anyaggal kezelt betont használ­tak a vízgyűjtő kialakításához és az épületek alapozásához. Új magyar szüretelőgép Az egyre fokozódó kereslet, de ugyanakkor a csökkenő munka­erő-létszám a szőlő esetében is sürgetően követeli 3 kétkezi mun­kán alapuló munkaműveletek — közülük is elsősorban a legmun­kaigényesebb szüretelés — haté­kony gépesítését. Felismerve ezt a sürgető igényt, a kutató és fej­lesztő szakemberek éppen úgy, mint a gyártók, a szőlőszürethez is igénybe vehető betakarítógép létrehozásával igyekeztek a ter­mesztők segítségére lenni. A Budapesti Mezőgépfejlesztő Intézet tervezői olyan univerzális szüretelőgépet fejlesztettek ki, amely a bogyósok közül az ösz- szes köszméte, a fekete és piros ribiszke, valamint az ezirányú kísérletek biztató •' eredményei' alapján a málna, sőt a csipkebo­gyó szüretelésén kívül alkalmas a szőlő betakarítására is. Ez a MEZŐGÉP szekszárdi gyárában előállított és már sorozatban gyártható BOB—1 jelzésű önjá­ró, mechanikus hajtású bogyós- gyümölcs-betakarító gép, a rég­óta jól ismert MTZ—50-es erő­gép'felhasználásával kialakított hidas vázú eszközhordozóból és rászerelt szüretelőbői áll. A szüretelőadapter a hidas esz­közhordozó vázhoz ' állítihatóan csatlakozik. Ez egyrészt lehetővé teszi a leválasztó szerkezet beál­lítását a termésszintihez, másrészt az adaptert felemelve, jobb te­repjáró képesség érhető el. A kö­zel méteres hosszúságú üvegszá­las poliészterből készült és hid­raulikus motorral hajtva, víz­szintes síkban mozgó termésle­választó verőelemei a gyümölcs- termő felületeit belengetik. A len­géstől adódó gyorsulás és a köz­vetlen verőhatás következtében a bogyók leválnak. Az egymással szemben lévő verőujjak közel párhuzamosan, az egymás mögött elhelyezkedők 180 fokos fázisel­téréssel lengenek, amitől a szőlő­sorok szinuszgörbéhez' hasonló mozgásba lendülnek. A szemközti verőujjak távolságát a lombfal szélességétől, a termés elhelyez­kedésétől, és a fajtajellegtől füg­gően, a hajtórúdjaik hosszának állításával lehet a kívántra vál­toztatni. A lengésből adódó gyor­sulás és a közvetlen /'verőhatás következtében a bogyók levál­nak. A leválasztott bogyók és für­tök, a leszakadt levélzettel, vala­mint más szennyeződésekkel együtt hullnak le a lejtősen el­helyezkedő felfogótálcákra, ame­lyekről a részben tisztító hatást is kifejitő fúvóventillátor légáram­lata juttatja a bordás szállító­szalagra. A szállítószalag felett elhelyezett szívószeles ventillátor a még visszamaradt szennyező­déseket is kiszívja, és az ilyen módon megtisztult termés a ha­ladási irányból oldalra — hidrau­likus munkahenger segítségével *- 90 fokban elfordítható szállító- szalagra kerül, amelyről már a betakarítógéppel együtt haladó gyűjtő-szállítóeszköz befogadóte­rébe hullhat. A szállítószalagokat és a szívó­ventillátort is az eszközhordozó hidasitraktoron kialakított hidrau­likus rendszer hajtja meg. Még­pedig úgy, hogy a termésmeny- nyiségtől függően, a fokozatmen­tes fordulatszám-szabályozásu- kat teszik lehetővé a hidraulikus szivattyúk és a hidromotorok közé szerelt mennyiségszabályozó szelepek. A termésleválasztó szer­kezet, továbbá a termést gyűjtő­tartályhoz juttató szállítószalag emelését és süllyesztését, vala­mint ennek elforgatását szállítá­si-, illetve munkahelyzetbe, hid­raulikus munkahengerek végzik el, szimtén a hidas eszközhordozó hajtómotorjára épített hidrauli­kus' rendszerrel működtetve. Mindezek végzése közben a traktor vezetése az univerzális erőgépekéhez hasonló. A szüre­telőegységének vezérlését a meny- nyiségszabályozó szelepeket mű­ködtető és indítóifékező karok segítségével a vezetőülésből egy ember üzembiztosán megoldhatja. A betakarítás a géppel 30—180 cm-es magassági méretek között végezhető. A területteljesítmény 10 órás műszak alatt a szőlőben 7000 kg,óra áteresztőképesség mellett a termesztett fajtától és a termesztés körülményeitől füg­gően 1.5—3 hektár. A betakarítás veszteségei a megengedett vesz­teséghatárokon belül tarthatók az üzemeltetésre alkalmas felté­telek között. A vonatvezető áron a fejébe vet- Huszonhét év tengelyen te, hogy velem u ~ akar beszélgetni Kecskemétig, ám legyen. De szedje a lábát, mert az új menetrend szerint tizenhárom perccel korábban indulunk. Az sem baj, ha egy ki­csit csöndben marad. Legalább addig, amíg nyílt pályára nem érünk. Zöld, mehet, Ez nem magának szólt, hanem a motorvezetőnek. Elhagytuk Dorozsmát, most már kérdezhet, öt­venéves vagyok, született félegyházi. Szüleim úgy akarták, hogy cipész legyek. De aztán a derekam mi­att változtatnom kellett. Számolja ki. ötvenhárom­ban kerültem a vasúthoz... Huszonhét év. Nem kis idő. Különösen az első néhány hónapot számolom. Pályamunkás voltam, majd ötvennégytől ötven­nyolcig vonatfékező. Lehet, hogy fogalma sincs ar­ról, mit jelentett akkor, ez a beosztás. Mínusz huszon­öt fokban egy pléhkaszniban állni. Állni, a fenét, toporogni, mert ha nem mozgott az ember, ottfagyott. Majdhogynem örültünk annak, hogy sípolt kettőt a vonatyezető, mert akkor akadt egy kis munkánk... Na látja, ilyenek ezek a tehergépkocsi-vezetők. Dudál a kollégám mióta, de hiábaf Lassítani az is­tennek nem akarnak, aztán bravúrok árán állnak csak meg a piros jelzés előtt. Pedig száz—kétszáz méterre vagyunk tőle csak, és ilyenkor, ezzel a nagy böhöm jószággal megállni már nem lehet. Nézze, az oldalán a forráskúti Haladás emblémája. Nem tapsolna a közös gazdaság ágázatvezetője, ha látná a pilóta bravúrját, Hol is hagytuk abba? Igen, megvan! Vonatvezető 1958 óta vagyok. Én felelek a szerelvényért. Nem­csak a' sokmillió forintért, hanem az1 utasokért is. Persze, ha olyan segítőtársam van, mi'nt Szántó Jós­ka Szentesről, aki tizennyolc éve hajtja már ezeket a nagy jószágokat, akkor könnyebb a dolgom. Hogy milyen típusú a mozdony? MD 800-as. De mi csak Piroskának hívjuk. Hetvenötös évjárat, nekünk na­gyon megfelel. Persze, vannak erősebbek is. A svéd NOHAB, az kétezer lóerős. Vagy a szovjet M—62-es. a Szergei Mert mi, vasutasok egymás közt csak úgy hívjuk. Hogy milyen sok a kétezer lóerő? Nemegy­szer előfordul már — kell hozzá egy kis motorve­zetői ügyetlenség is —, hogy elszakította a gép a vonóhorgot. Meglódult aztán üresen. No, ilyen erős ez a mi Szergejünk. Látja, nem is kérdez, én meg mondom. Ha nyílt pályán vagyunk, azért, hogy beszélek, figyelek én... N^m, még most nem vagyok fáradt. Reggel hat­kor kezdtem még Félegyházán. Hatharminckor in­dultunk Szegedre, nyolcötvenkettőkor indultunk vissza, tizenegy titán nyolc perccel kell odaérnünk Ceglédre. Majd hozom vissza a vonatot Félegyt' zára. aztán negyed ötkor ülök át egy másikra, amely­nek a célállomása Szolnoki nem sokkal este-nyolc előtt visszaindulok, s ha az isten is úgy akarja, fél tizenegykor meglátom fatornyos falum fényeit... Hogy ez fárasztó? Higgye el, ezt is meg lehet szok­ni. Vannak járatok, amelyikért nem lelkesedik a vonatvezető Mondjak egyet? A lajosmizsei. Meglá­tunk egy nagy fát, menten megállunk. S ez így megy Kecskeméttől Pestig. Tehervonatot. vezetni, azt nem szeretek. Tavaly is. hogy jártam. Nagy gázzal elindultunk Félegyházáról Bajának. eljutottunk Harkakötönyig, ott félrelöktek bennünket egy vá­gányra, aztán azon vettük észre magunkat, hogy ti­zenhat óra múltával jött a váltás. No. ezt nem kí­vánom én még annak sem, akire nagyon harag­szom. Szép csendes állomás Balástya. Látja most itt le- horgonyzunk. aztán várunk az expresszre. Kilenc után huszonnégy perccel kellene ideérni, késése lesz megint... Most pedig regisztráljuk, hogy nyolc perccel később érkezett a gépcsoda, tehát mi, nyolc perccel később indulunk, mint ahogy a menetidő előírja. Nézi. látom, hogy a kijárati jelző már zöldet mu­tat. Az nem elég. Addig nem indulhatunk, amíg nem jön az ügyeletes a „palacsintasütővel". Meg (lé­nyeges. hogy a fején legyen a piros sapka. Szolgá­lati szabályzat írja elő. Persze, ilyenkor őszi délelőttön, jóleső érzés cso­dálni a végtelenbe nyúló párhuzamost. Képzelje té­len. amikor akkora a köd. mint egy nagykabát. Or­runkat nyomjuk mindketten az ablaküveghez, hogy lássunk valamit. A jelzők azért mindig elvezetnek bennünket, de mire vége a műszaknak, a szemünk ég a fáradtságtól, mintha millió tű szúrná.. Városföld. Maga már mindjárt hazaér. Nekünk meg még várni kell a miskolcira, a személyre, meg a 902-es teherre is. Látja, a balástyai nyolc percből lefaragtunk ha- ' tot. Két perc híján menetrend szerint érkeztünk Vá­rosföldre. Most újabb tizennyolc percet ráteszünk, kezdehetjük elölről. Nem vagyok ideges, nem azért mondom, csak, h' lásson tisztán. Tudja, hogy van az, aki ennyi évet eltölt a vasútnál, mint én is, az sok mindent észre­vesz. Mint például azt, hogy Halas után nem is olyan régen, Kopolya-megállónál megépítették . a magasperont, hatalmas költséggel, kandeláberedet is. aztán rá egy—két évre megszüntették a megállót. Jobb helyre is rakhatták volna azt a pénzt. Lassan csomagolhat, mert Kecskemét már fogad bennünket. Ugye, nép is olyan hosszú ez a rnajd két órahossza. Ha. magának úgy tűnik, hogy harag­szom a vasútra, amikor panaszkodtam, akkor nenj jól érzi. Nem rá, érte haragszom, hogy nekik is, a vasútnak, ha gondolja, írhatja nagybetűvel is. meg nekünk is, az itt dolgozóknak minél jobb legyen ... (Elmondta menetrendváltozás után egy nappal a Szeged—Cegléd között közlekedő személyvonat motorállásában Csuka László vonalvezető, nyolc óra ötvenkét perctől, tíz óra negyvenhét percig..) Szabó Pál Miklós Osztályozás és pénz A MA IS LÉTEZŐ kereskedel­mi vállalat egyik jogelődjénél szokás volt, hogy ami áru más­hol már nem kellett, nem kelt volna el, mindig akadt egy rászo­rult partnercég, amelyre rásóz­hatták a portékát. „Oda jó!” — ezzel menesztették útjára az árut. Múlt az idő. A partner a „sor végén” észhez tért. A szállító te­lephelyére elküldte megbízottját, aki ott, helyben minősítette a szó­ban forgó árut. Ennyi első, eny- nyi másodosztályú és ennyi — uram bocsá’ — harmadosztályú. A lábatlankodó embert érték ugyan mérges szemvillanások, de ügyelt rá, hogy a szállító jármű — vas­úti kocsi — legbelsejébe is friss árut és ne harmadnaposat rakja­nak. A partner vállalat átvevője jól szolgálta megbízója és közvetett módon a fogyasztók érdekét. / Ha egy külföldi állam — hiszen az átvevő annak a képviseletében járt el — megtehette, hogy az áru származási helyén végeztessen gondos minőségi vizsgálatot — még inkább megteszik (megtehe­tik) ezt nálunk, idehaza is az áruk frisseségén és a fogyasztók érde­kei fölött hivatalból őrködő szak­emberek. A HELYSZÍNI megfigyelés ered. ménye, hogy július 14—18-a kö­zött a Bács-Kiskun megyei Élel­miszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet munkatársa, Kiss Kálmán a ZÖLDÉRT Vállalat kecskeméti és kiskunfélegyházi kirendeltségén megengedhetetlen felértékelésnek volt a tanúja. Egész röviden, Kecskeméten egyetlen nap alatt 30 ezer forint jogtalan haszonszer­zéshez vezetett az az eljárás, hogy a másodosztályúként felvásárolt, aznapi zöldséget és gyümölcsöt részben első osztályúként küldték tovább az üzletekbe eladni. Baj volt az is — mint az intézet em­bere megállapította —, hogy az osztályozott árukhoz hozzákever­tek olyat is, ami sem az első, sem a másodosztály követelményeinek nem felelt meg, vagyis nem volt osztályba sorolható. így keletkez­hetett azután a termékek valps értékétől eltérően az a 30 ezer for rintos plusz — meg nem érdemelt — haszon, amelyhez az ugyancsak egynapi, ötezer forintos kiskun­félegyházi többletbevétel — a ZÖLDÉRT ottani kirendeltségén — már csak ráadás volt. A HELYTELEN osztályozással elkövetett manipulációt és annak körülményeit az intézeti kiküldött tárgyilagosan vizsgálta. Figyelem­be vette, hogy a vállalatnál ko­rábban tettek intézkedéseket a minőség javítására és általában véve jól szolgálják a lakosság el­látását, de vannak még megoldás­ra váró gondok. Ilyen — a többi között — a helytelen áruosztályo­zás. Mert szakmai berkekben hiá­ba szolgál az ábécé eleje az őszi­barack különböző méretének a megjelölésére, az avatatlan fo­gyasztónak az A, B, C, D-betűk semmit nem mondanak. De, ha ott az ártáblán egyértelműen: első­osztályú, másodosztályú, mód van az- árbeli differenciálásra, s a ve­vő maga is különbséget tud ten­ni áru és áru között. A két, fenti ellenőrzés ezúttal csak figyelmeztetéssel zárult. Az­zal megtoldva, hogy a vállalat tö­rődjön többet a belső ellenőrzés javításával. Ha pedig a követke­ző, őszi vizsgálat netán megerősí­tené a július derekán tapasztalta­kat, a Bács-Kiskun megyéi Élel­miszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet a jogtalan haszon elvoná­sát fogja javasolni a vállalattal szemben. A KIVÁLÓ ÁRUK FÓRUMA háromszögével jelölt termékek iránt általában egyöntetű a biza­lom. Jó lenne, ha a termelők és a forgalmazók hasonlóképp el­nyernék, vagy tovább erősítenék a bizalmat — akár külön pályázat híján — <az első. és a másodosz­tályú minőségi kategóriában is. S nem csupán a zöldség- és gyü- möicskereskedelemben, de a ke­reskedés minden szintjén. K—1 Az időjárás és a szív Gorkijban különleges szív- és érbetegség megelőző központot létesítettek, amelynek szakembe­rei' nyilvántartásba vették mind­azokat, akik érzékenyen reagál­nak a légköri változásokra, a hő­mérséklet-ingadozásra, a pára- tartalomra. Számukra kidolgoz­ták a táplálkozási, gyógyszer- fogyasztási előírásokat, és a mun­karendet. A szolgálat egyik he­lyisége meteorológiai állomás. Amint a műszerek alapján idő­járás-változásra lehet számítani, az orvosok azonnal értesítik pa­cienseiket. APN—KS K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents