Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-02 / 231. szám
1M0. Október 8. • PETŐFI NEPE • » TANFOLYAMOKTÓL A GYAKORLATIG A politikai képzés lépcsőfokai Szeptember legelején, a pártoktatási év kezdetén a propaganda rendszerébe illesztve ösz- szefoglaltuk a közép- és felsőfokú politikai képzés, illetve továbbképzés formáit. Szóltunk az érdeklődésről, résztvevőkről, és a minőségi javulást célzó további változásokról. Már az első héten elkezdődött a pártiskolán a városi-járási vezető propagandisták fölkészítése a feladataikra. A marxista—leninista középiskolában és két egyéves vezetőképző tanfolyamon is elhangzott az első előadás a hónap közepén. Térjünk ki tehát ez alkalommal a marxista—leninista középiskolára, valamint a tömegpró- paganda-tanfolyamokra, ahol végbemegy a pártalapszervezeti és tömegszervezeti vezetőknek, illetve a termelési egységek irányítóinak alapfokú politikai képzése és továbbképzése. Annál is inkább, mert sokakat szólít szervezett eszmecserékre a világnézeti ismeretek megszerzésének és a társadalmi kérdésekről való tájékozódásnak ez a lehetősége: Bács-Kiskunban csaknem ezer tanfolyam több mint tizenhétezer hallgatójáról van szó. Ebben az oktatási évben még a régi tanfolyami rendszerben, de új tankönyvekből tanulnak a résztvevők. Június 10-én a párt megyei végrehajtó bizottsága állást foglalt . a párt- és tömegszervezeti oktatás részletesen dolgozza fel a XII. kongresszus dokumentumait. illetve a Bács-Kiskun megyei, a városi és járási pártértekezletek határozatait. A legfontosabb összefüggések megértése a jelenlegi ötéves tervidőszak befejező feladatainak a megoldására is mozgósít. A tanultak fölkészítenek a politika helyi képviseletére, a nehezebbé vált nemzetközi feltételek közötti eligazodásra, a hazai építőmunkára, a szocialista tudat és életmód térhódításának támogatására, az emberi együttélés szocialista normáinak fejlesztésére. Szép és még inkább lényeges célkitűzések! Fontos, hogy 'mindenki — minél teljesebben — át is érezze őket, tudatos cselekvésben azonosuljon velük. Ehhez az alapfokú politikai tanfolyamokon is a marxizmus—leninizmus elsajátításán, meggyőzőbb védelmen, alkotó alkalmazásán; az elmélet és gyakorlat egységének az erősítésén, a múlt és jelen együttes befogadásán, valamint érvelő vitákon át vezet az út. A személyi és tárgyi feltételek már jóelőre létrejöttek mindehhez. Miután a pártalapszervezeti taggyűlések döntöttek a tanfolyamok indításáról, a propagandisták megbízásáról és a hallgatók beiskolázásáról, s a szervezeti előkészületek megteremtették hozzá az alapot kezdetét vette a tanév. Az első foglalkozásokon már túljutott a marxis- ta—leninista esti középiskola két évfolyamának ezerkétszáz hallgatója, továbbá a marxista—leninista világnézet alapjaival ismerkedő ötszáz, és a magyar munkásmozgalom rövid történetével foglalkozó háromszázötven hallgató. Október közepétől száz tanfolyamon ezerhétszázan vágnak neki a pártélettel kapcsolatos témák feldolgozásának. Csaknem négyezren foglalkoznak majd ipari, illetve mezőgazdasági tárgyú gazdaságpolitikával. S még többen járnak a társadalmi, a világnézeti és etikai, illetve a kulturális vonatkozású eszmecserékre. A szintén súlyponti helyet betöltő nemzetközi politika kérdéseinek tanfolyamát kétezer-nyolcszázan választották. Milyen a párttagok részvételi aránya? Legtöbben a folyamatos továbbképzést szolgáló elméleti konferenciákon, a marxista—leninista világnézet alapjait és a hazai munkásmozgalom történetét elsajátítok között vannak. Velük együtt a helyi állami, tömegszervezeti, gazdasági vezetők, a szociálisa brigádok irányítói, az MSZMP leendő tagjai kapcsolódnak be a politikai oktatásba. A nők jelenléte meghaladja a teljes létszám egyharmadát. Okét, valamennyiüket több mint ezerháromszáz propagandista segíti hozzá a szükséges ismeretek és készségek megszerzéséhez. Magas szintű elméleti és politikai fölkészültségű és a gyakorlatot is jól ismerő párttagok bevonásával javult az összetételük. Nyolcszáznak egyetemi, főiskolai, háromszázötvennek felsőfokú politikai végzettsége van. Folytatódott a pedagógiai módszertani fölkészítésük is, hogy a leghatékonyabban mozdíthassák elő az ismeretek megszerzését. Pontosabban szólva: a „tananyag” olyan elsajátítását, amely politikánk helyi alkalmazására késztet — a döntéshozataltól a végrehajtásig. H. F. Avicenna születésének millenniuma A haladó világ közvéleménye az UNESCO határozata alapján az idén emlékezik meg Abu Ali Ibn Szína, a kiváló keleti enciklopédista tadzsik természettudós, filozófus születésének 100«. évfordulójáról (980—1037.) A nagy tudós orvostudományi munkásságáról irt most Juszuf Nuralijev, az orvos- tudományok doktora (Tadzsik Tudományos Akadémia), “AViCferinä több mint 400 különféle munkát írt rövid, alig 57 életéve alatt. Jól ismerte kora tudományának eredményeit. Ismereteihez rendkívüli megfigyelőkészség és összegező tehetség párosult, s ez tette lehetővé, hogy már akkor megoldja az orvostudomány és a biológia egy sor rendkívül fontos és nehéz problémáját. Ibn Szína munkássága kiterjedt a sebészetre, a belgyógyászatra, a traumatológiára, a gyermekgyógyászatra, a pszichiátriára, az onkológiára, a fülészetre, a szülészetre és nőgyógyászatra, a bőrgyógyászatra, a higiéniára és a járványügyre, a parazitoló- giára, a patológiára, a fiziológiád ra. gyógyszertanra és így tovább. A tudós anyanyelvén, tadzsikul és arabul írta munkáit. Vannak köztük poémák, amelyek ezzel a tadzsik szóval is kezdődnek — urdzsua. Gazdag hagyatékában központi helyet foglal egy ötkötetes , enciklopédia A gyógyító «tudomány kánonja címmel. Ebben gyűjtötte össze a múlt orvostudományának örökségét: a X. századig a perzsa, az ógörög, a római, az arab, az indiai, a kínai, a tibeti, a közép-ázsiai és más orvostudósok eredményeit. A kánon alapjait mindenekelőtt a nagy gyakorlati tapasztalat, a szerző által kidolgozott alapvető orvosi problémák jelentik. A nagy természettudós rendkívül nagy figyelmet szentelt a betegségek megelőzésének. Nagy és kisebb lélegzetű munkáiban Ibn Szína egy sor hasznos tanácsot ad a betegségek meglőzésére. és az egészség megóvására. Ezek között az első helyen áll a testnevelés, majd a táplálkozási rend. a víz, a pihenés, az álom rendje és így tovább. A nagy tudósnak az a véleménye, hogy aki sportol, annak nincs szüksége gyógyszerekre: „Légy barátságban a sporttal, légy derűs, / S megélsz száz évet vagy talán még többet is. / Hamis út az egészséghez pirula és porok / Gyógyítsd magad a természetben, a kertben, a mezőn .. Az alvás fontosságáról pedig a Kánort 1. kötetében így írt: „... Az alvás megerősíti az ember természetes erőit, megtartja a velünk született meleget, és gyengíti a szellemi erőfeszítést... eltüntet minden fáradtságot”. A gyógyszereknek több mint 10 munkát szentelt. A Kánonban magában mintegy 2000-féle egyszerű és bonyolult gyógyszer jellemzését olvashatjuk. Az Ibn Szína műveiben leírt gyógyszerek tanulmányozása és tudományos elemzése a modern gyógyszerészet szempontjából is újszerűén tárhatja fel a régi gyógyítás sok titkát, s azokat a modern ember szolgálatába állíthatja. Ibn Szína szerint az orvosnak a sólyom éleslátásával, egy leány kezével — az anyai kéz gyengédségével, a kígyó bölcsességével (vagyis óvatossággal), s egy oroszlán (bátor) szívével kell rendelkeznie. Ibn Szína gazdag és sokrétű tudományos öröksége tíz évszázadon át kiállta az idő próbáját. Avicenna tekintélyes helyet foglal el a világ géniuszainak sorában, s az emberiség mindig megőrzi a nagy tudós és humanista emlékét, aki halhatatlan művekkel gazdagította a világ tudományát. APN—KS BORSOS MIKLÓS ÁLLANDÓ GYŐRI KIÁLLÍTÁSA „Magyarországon egyedülálló hely” A zegzugos Lépcső közön fel-felbal- lagott Borsos Miklós aranyműves-vésnök közeli munkahelyéről a Káptalan- dombra, ha csendre vágyott, ha teremtő ihletet remélt a Hé- dervári kápolna színes mozaikján átszűrendő fényben ragyogó Szent Laszló- herma tökéletességétől. Szinte naponta szemügyre vette az öreg házakat. A rómaiaktól kezdve minden kor formálta a hajdani erősséget. Nézegethette bizonyára a most második szülővárosának adományozott műveit befogadó négyszáz esztendős épületet is. Udvarházként tartották nyilván a - „páratlan szépségű, Magyarországon egyedülálló helyet”. Az elszármazott művészeit újra magához ölelő dunántúli nagyváros előbb köztereket szépítő szobormegbízatásokkal. kamarakiállítással elevenítette föl a régi kapcsolatot. Kölcsönös jószándék, az eg y másra találás öröme szik- ráztatta ki az állandó Borsos-kiállítás ötletét. Szorgos, szíves munkálatok után 1978nban köszönthette Salamon Nándor művészettörténész, aki Borsos Miklóssal. közösen rendezte be a* Martinovics téri termeket. Helyükre találtak a csillogó fehérségű. bazalt keménységű szobrok, bronz kisplasztikák. Tárlóba került száznál több érem. Falakon sorakoznak a korai olajfestmények és a gazdag grafikai termés legjava. Az iskolával, a világgal harcban álló, egykori bolyongó, szépségre, művészetre vágyó, álmodó gimnazista... a szülőföldről elűzött hajdani .hontalan’ műveiben végleg hazatalált.” Azóta sűrűbben felkeresi ifjúsága, pályakezdése évtizedeit. Kicsit lehangolódva sétálgat a hajdan szokásos munkás- és hivatalnok telepeknél csinosabb, színes faal'katrészektől, játékos erkélyektől otthonos Gyárvárosban, ahol több mint félszázada megismerte hűséges társát, élete nagy adományát. Honda oszlopok, kivagyi kerítések csúfítják. A régi barátok, ismerősök azonban mindig örömre hangolják. Különösen, ha olyan rokonérző, lényét a muzsika és a képzőművészet ikercsillagzatára függesztő művész, mint a Párizsból — a győri múzeum hívó szavára — előbb a Napóleon-házban, majd a fővárosi Szépművészeti Múzeumban a közönség elé álló Derkovits-díjas Konok Tamás, Szárnyas örömmel vállalta, hogy megnyitójával, közreműködésével is segíti negyedszázaddal fiatalabb pályatársa hazatalálását. Itt találkoztunk vele, állandó kiállításán, így érezhettük kétszeresen is jelenlétét. (Héltai Nándor—Pásztor Zoltán) pátiüliklös ete Bénimül-FANTASZTIKUS fíEGl 57. (21.) József és Mária feszült figyelemmel hallgatja Foxmant. — Röviden: arról van szó, hogy hosszas kísérletezés. számtalan génsebészeti beavatkozás után sikerült előlállítani egy olyan kromoszómaszerelvényt, amely az újszülött számára azt az információt hordozza, hogy elpusztítson mindent. Ez az, egyetlen lehetősége az élő anyagnak, hogy örökké éljen. — Igen, a professzor úr megcsinálta az Antikrisztust. Érted, édes Józsefem? — Értem, Mária. Értem. Mégiscsak adj egy cigarettát... — Ugyan József, miért akarsz ebben a történelmi pillanatban rágyújtani? — Mert ideges vagyok! Foxman föláll, József számára egy szivardobozt nyújt. — No, nem bánom... de 'ez aztán tényleg az utolsó legyen! — Igenis. Máriám! Milyén jó, milyen türelmes vagy! József rágyújt egy szivarra, pöfékel néhányat, majd elnyomja a szivart. — Nem is ízlik! Mit szerettem én ezen ... — No, látod ... — Professzor úr! Csak azt hem értem, hogy mi szükség volt erre a kísérletre, mi szükség volt a Fekete Génre? Foxman hátradől a székén, arcán valamiféle révület, áhítat, önhittség, hatalomvágy látszik. — Nézze, fiatalernber.,. Azt maga, mint fiatal tudós, már nyilván tudja, hogy a tudomány egy öngerjesztő rendszer. Ha a tudós elkezd gondolkodni valamin, kivált, ha elkezd csinálni valamit, akkor semmiféle akadályt, semmiféle külső gátló körülményt nem vesz, nem vehet figyelembe! Ha az űrkutatás tudósai azon törték volna a fejüket, hogy egy- egy utazásnak mi a valóságos, kézzelfogható haszna, akkor sose értük volna el. hogy most. a Vénusz-program közepe táján tartsunk. Egyáltalán: a tudomány olyan kockázatvállalása az emberiségnek. melyben sokszor önmaga létét is próbára teszi... — De a Fekete Gén, a pusztítás eszméje... ez mégiscsak sok egv kicsit... nem gondolja, professzor úr?. — Nem gondolom. Egyáltalán nem gondolom. Hiszen az ember számára örök probléma marad az örök élet problémája. Az én Fekete Génem nem tartalmaz semmiféle információt arra nézve, hogy az újszülött tulajdonképpen a halál felé menetel, világra születése óta. A Fekete Génben-nincs halálösztön, nincs tudomása a szervezetnek arról, hogy valaha is elpusztulhat. Arról van szó, egészen röviden, hogy az életműködés során maga a működést szabályozó DNS is megsérülhet, ha a sejtben szabad gyökök keletkeznek. Sikerült olyan információt bevinnem a DNS-be. hogy pusztítsa el a sejtbe került szabad gyököket, bármi áron. Így a DNS maga nem sérülhet meg. és semmi akadálya annak, hogy az élő anyag örökké, vagy legalábbis szinte örökké éljen, azaz: azonos maradjon önmagával. — Ez volna a halhatatlanság? — Ezt Mária kérdezi. —' Kegyetlen halhatatlanság ez. kedves Mária. Hiszen a DNS-be bevitt információt — miszerint ne csak építse a sejtet, de pusz-- titsa is mindazt, ami ellene törhet, már sohasem lehet kitörölni belőle. Végső soron ezért kereszteltem el ezt a génkonstrukciót Fekete Génnek: olyan ez, mint a pokol fekete ördöge; mindent képes elrontani, elpusztítani, csupán azért, mert ő maga örök. Sőt, örökkévalóságának feltétele eme hatalom fenntartása és megőrzése, e hatalom működtetése nélkül a Fekete Gén is elpusztulhat. — Értem. Értem, professzor úr... — Fiatal barátom, kedves József, akkor értenie kell azt is, hogy ezt a Fekete Gént nem szabad senkinek sem odaadnom. * Olyan vagyok, mint a sasmadár: erős a szárnyam, a lábam, a csőröm, de humanitárius okok miatt mégsém repülhetek. Nem fitogtathatom az erőmet, nem győzhetek. — Ezért kell a teljes titoktartás ... — Igen, Mária, ezért. Nem vállalhatom annak felelősségét, hogy én pusztítom el az emberiséget. — De professzor úr ... ha ezentúl csupa olyan újszülött születnék. mint a Fekete Gén, az ember akár visszatérhetne a Paradicsomba: mindenki örökké élne, — Egyszer, talán majd egyszer ... De egyelőre nem tudok, és nincs is kedvem több Fekete Gént előállítani. Hogy is mondjam: egészen egyszerűen, még nem tart ott a tudomány. S lehet, hogy soha nem is fog. — Akkor meg mi az értelme ennek a kísérletnek? — kérdezi Mária. — Semmi, kedves Mária, semm.i. Az égvilágon semmi. 58. Erzsébet és Dan a Kék Pisztráng tizenhetes szobájában kutatnak. Mindent fölforgatnak, kirámolnak, egyre idegesebbek., — Nincs itt semmi. Az égvilágon semmi. — Nézd csak. Dán. Egy lyukkártya. — Erzsébet! Ez nagyszerű! F.zen a lyukkártyán Mária vagy József összes útja megtalálható! Ezzel a lyukkártyával utaztak a madárkák! Egyetlen útjuk sem titok többé. Hívom Jonest! — Hívd csak... addig én alszom egyet. Dán lemegy a portára! Tárcsáz. Jonest hívja. De Jones nem felel, nem válaszol. Dán föllépdel a lépcsőn, a tizenhetes szoba száma furcsán vibrál, fluroeszkál. Hangosan kopog, dörömböl. Erzsébet ajtót nyit, ártatlan arccal kérdezi: — Mi történt? — Jones nem felel. Kikapcsolta magát az öreg. — Biztosan alszik ... — Dehogyis alszik, vagy ha igen, fölkel. Vagy baja történt, vagy nő van nála. — Mi baja történhetett? A biztonsági) tökéletes... — Nem elég baj, hogy nő van nála? — Nem. Nálad is van nő... s talán ez sem olyan nagy baj... — Nem hát, Erzsébetem... Gyere, pihenjünk mi is. Ha Jones akar valamit, hát majd fölhív. — És ha Mária, meg ez a fickó itt akar aludni? — Nem jönnek azok már ide visrza ... erre mérget vehetsz. Erzsébet megadóan kitárja a karját. Dán odabújik hozzá. . — És a gyerekünk ... vele mi lesz? :— Az én Erzsébetem olyan fiút szül majd nekem, mint a pinty. — A pintyek nem szülnek, csak tojnak... — Hát jó... szóval, olyan okos fiú lesz, mint én, és olyan szép, mint az én Erzsébetem ... — És ha fordítva sikerül? Ha olyan buta lesz, mint én és olyan csúnya, mint te, és ráadásul még lány is? — Brrr... Borzasztó még elképzelni is. 59. Oj helyszín: egy komputer, annak belseje. Egy idegen, sötétruhás férfi kongó léptekkel halad a komputer kövezetén. Közben, jobbra balra, és fent is, de még a kőpadlón is, mindenütt műszerek, kijelzők, furcsa villogások, állandóan berregő, elektromosságra utaló, feszültségeket vibráltató hangok hallatszanak. Monoton zúgás, ibolyaszinű fény. (Folytatjuk)
