Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

1980. október 16. • PETŐFI NÉPF. • 3 • A kerekegyháziak joggal büszkék az egészségügyi intézményre. Selyem Zsigmond országgyűlé­si képviselő jelölő gyűlésén tör­tént. Kerekegyháza szószólója — csinos fiatalasszony — így agi­tált a nagyközség mellett: „Aztán gyakran jöjjön ám hozzánk Zsi­ga bácsi, hiszen Kerekegyháza olyan Kecskemét és Kunszent- miklós között, mint a takarékszö­vetkezet: útbaesik jövet-menet.” A takarékszövetkezethez hasonla­tosan jövet-menet útbaeső tele­pülést 1970. augusztus 20-án nyil­vánították nagyközséggé. □ □ □ Amikor Bajnóczi József tanács­elnök három hónappal később idekerült, a helység nagyközség mivoltát jószerével csak a mi­nisztertanácsi határozat jelezte. Más egyéb, tárgyi bizonyítéka nem volt e címnek. — Akkoriban létesült a községi törpevízmű — emlékezik vissza Bajnóczi József. — Volt összesen egy kilométeres vízvezeték-háló­zatunk és 4 millió forint adóssá­gunk. Ma pedig 15 kilométeres hálózat 800 család otthonába jut­tatja el az egészséges ivóvizet. S, hogy a víz valóban folyjon, ne cs^k csöpögjön a csapokból, azt az idén megépült 2. számú víz- műkút biztosítja. A tanácselnök aszályról, víz­korlátozási intézkedésekről beszél. Mindez a múlté. Hogy így van, ahhoz az egész község összefogá­sára volt szükség. — Ismerve lakosságát, tudtuk, mindenki segíteni fog. Meghirdet­tük a programot. Minden lakos kapott egy felhívást. A gazdaságok úgyszintén. Mit mondjak? A biza­kodásunk nem volt alaptalan. A lakosságtól bejött 100 ezer forint, az üzemektől több, mint félmillió. Így lett Kerekegyházának máso­dik vízműkútja. □ □ □ És így lett Kerekegyházának sok más egyebe is. Például 15 ki­lométerrel több szilárd burkolatú útja, mint 1970-ben volt. A lakos­ság és a gazdaságok; pénz és tár­sadalmi munka. Ezek a gyarapo­dás talán legjelentősebb forrásai. Az 1970. évi 5860 fővel szemben ma mintegy 6100 lelket számlál a nagyközség. És a gazdaságok? Viszonylag jól iparosított köz­ség a miénk — mondja jogos büszkeséggel a tanácselnök. — Legnagyobb ipari üzemünk a ME­ZŐGÉP Vállalat gyáregysége, amelyben négyszázötvenen dol­goznak. Ez a gyáregység nemcsak a termelőmunkában — tizenkét esztendő óta megszakítás nélkül élüzem! —, a községpolitikai cél­kitűzések megvalósításában 'is élen jár. További ipari munkahe­lyeink: a Habselyem Kötöttáru- gyár üzeme, a • Kecskeméti Sütő­ipari Vállalat tésztaüzeme — mindkettő zömében női munka- vállalókat foglalkoztat —,• vala­mint a ktsz, amelynek fő pro­filja a faipari termékek, nyílás­zárók gyártása. A felsoroltakhoz csatlakozik még a Kossuth Szak- szövetkezet és a Dózsa Tsz, vala­mint a Kiskunsági Erdőgazdaság kerekegyházi erdészete is. — Mindebből arra lehet követ­keztetni, hogy van elegendő mun­kalehetőség a nagyközségben? — Sőt, még több is, mint ameny- nyire elegendő a munkaerő-fede­zet! Vannak üzemeink, amelyek munkaerőhiánnyal küszködnek. Ám azt is tudni kell, hogy négy­százan még ma is eljárnak innen. Négyszáz ingázó nem kevés. Igaz, tíz évvel ezelőtt sokkal töb­ben voltak. És az is tény, hogy ma százan más településekről járnak át ide. □ □ □ Kerekegyháza nagyon sokat gyarapodott az .elmúlt évtizedek­ben. Nem mintha itt bővebben lett volna anyagi fedezet a beru­házásokra, mint másutt. Lelkese­désben, összefogásban és kezde­ményezőkészségben azonban soha nem volt hiány. — Több év óta eredményesen folyik, már-már szinte hagyomány az „Egy nap a községért” akció. A kommunista műszakokon mun­kát végzők egynapi munkabére — ez az egyik forrás. A másik a gazdaságok által folyósított támo­gatások összege, amelyet főként sport- és közművelődési célokra, valamint a gyermekintézmények fejlesztésére fordítunk. A harma­dik — s talán legjelentősebb for­rás a társadalmi munka. És ezt minden szépítés nélkül mondom. A termelőüzemek, szocialista bri­gádok egy-egy konkrét feladat el­végzésére tesznek felajánlást, amit szerződésben rögzítünk. Évente két alkalommal koordinációs ér­tekezleteken ismertetjük a gazda­ságok vezetőivel a feladatokat, az időközben felmerült lakossági igé­nyek alapján. Ezt követően még végig is járjuk az üzemeket. Ki, mit vállal? — erre a kérdésre ké­rünk és kapunk választ. A módszer eredményességét té­nyek bizonyítják. Kerekegyházán az esztendő első felében 768 fo­rint volt az egy lakosra eső tár­sadalmi munka értéke. A lako­sok számában csecsemőtől aggas­tyánig mindenki benne van. □ □ □ A nagyközségben tíz esztendő alatt öt újabb óvodai csoport szá­mára teremtettek elhelyezési le­hetőséget. Negyedik éve már, hogy Kerekegyházán minden gye­reket felvesznek az óvodába. Fel­vételi bizottságot nem alakítanak. Nincs rá szükség. — Azaz hogy az idén volt — helyesbít Bajnóczi József tanács­elnök. — Harminc gyereknek ezen az őszön ugyanis sehogyan sem sikerült helyet szorítani. Csak­hogy mi ebbe nem nyugodtunk bele. Fejlesztést kértünk, és tel­jes egészében társadalmi munká­val egy épületben kialakítottuk az óvodai foglalkoztató termet. A munka szeptember 16-án indult, s mire e sorok napvilágot látnak, minden bizonnyal be is fejeződik. Októberben tehát óvodát avat­nak a kerekegyháziak. November­ben viszont iskolát! A község tör­ténetének eddigi legnagyobb be­ruházása ez a 23 milliós költség­gel felépülő, tíztantermes, torna- csarnokkal ellátott iskola. A ki­vitelezést a BACSÉPSZER Válla­lat végzi, a szerződés szerint de­cember 31. a befejezés határideje. Az építkezés munkálatai azonban már olyan előrehaladottak, hogy minden remény megvan a novem­ber 7-i átadásra. Már ami a tan­termi szárnyat illeti. A tornacsar­nok ugyanis a jövő év végére ké­szül el. □ □ □ Há a kerskegyháziak büszkék az épülő új iskolára, legalább annyira azok a már meglevő nagyszerű egészségügyi komp­lexumra is. Sok város is szívesen mondaná a magáénak az 1976-ban átadott (a BÁCSÉPSZER 11 hó­nappal határidő előtt készítette el!) intézményt, amelyben kör­zeti rendelés, anya- és gyermek- védelmi tanácsadás folyik. Az emeleten pedig három korszerű orvosi lakás áll az egészségügy szolgálatában tevékenykedők ren­delkezésére. — Amikor idekerültem — pil­lant vissza ismét a múltba a ta­nácselnök — az egészségügyi el­látás a mélyponton volt. Rádióri­port is készült akkoriban erről. Azóta gyökeres változások tanúi lehettünk. Megépült ez a városi színvonalú intézmény, háromra gyarapodott az orvosi körzetek száma, és éppen a minap vettem kézhez nagy örömmel azt az érte­sítést, amely arról tájékoztat, hogy engedélyezték Kerekegyháza nagyközség számára a második fogorvosi státusz betöltését. Nagy­községünk lakossága — a Fülöp- házán és Kunbaracson élőkkel együtt — nagyon elégedett az egészségügyi ellátás jelenlegi szín­vonalával. □ □ □ Vízről, útról, óvodáról, iskolá­ról/ egészségügyi ellátásról esett eddig szó. Nagyon sok dolog van azonban, amiről e cikkben nem történt — terjedelmi okokból nem is történhetett — említés. Hiszen külön írást érdemelnének a ta­nyavillamosításban, a lakásépítés­ben elért eredmények, a település- fejlesztési versenyben való sike­res szereplések, vagy az olyan kezdeményezések, mint a tanyai mozgóbolthálózat létrehozása, amelyben Kerekegyháza úttörő szerepet vállalt. Szólni lehetett volna még a kulturális életről, a művelődési házbar működő szak­körökről, s az an atőr színjátszó csoportról, amelyn 1 találóan je­gyezte meg a Meg 'ei Művelődési Központ munkatársa: „Ritka, mint a fehér holló.” A vázlatosság ellenére is bí­zunk viszont abban, hogy sikerült érzékeltetni a legfontosabb vál­tozásokat. Azt, hogyan, milyen módon, a lakossági, intézményi összefogás milyen lelkesítő példá­ja nyomán valósulhatott még mindaz, ami Kerekegyházát az 1970-es minisztertanácsi határo­zatot követő egy évtizedben való­ban nagyközséggé tette. Sitkéi Béla • Hamarosan elkészül az új, tíztantermes iskola. Lépcsőfokok NÉHÁNY HÓNAP után új tervidőszakot kezdünk. Van-e jelentő­sége annak, hogy az országépítő terveket ötéves ciklushoz kötjük, s igyekszünk a tervben megszabott feladatokat - teljesíteni, a célokat elérni ? Ha visszatekintünk az eltelt évtizedekre, aat látjuk, hogy a tervek közt voltak sikeresek, és olyanok is, amelyekhez kellemetlen emlé­keink (fűződnek. Az első ötéves terv céljai közt — amelyet 1948 nya­rára dolgoztak ki — alapvető volt az elmaradott gazdasági szerkezet megváltoztatása, az ipar súlyának növelése, a munkanélküliség meg­szüntetése, az egész népgazdaság új alapokra helyezése. Később a túl­feszített iparosítás nyomta rá a bélyegét a kezdetben ihelyes irányú törekvésekre, s (hibás politikai elképzelések okoztak károkat az ország népének. » Amikor az ellenforradalom által összekuszált és tönkretett népgaz­daságot kellett helyrehozni — csak három évre szabva, a tervidősza­kot —, tulajdonképpen új alapokra helyeződött sok minden. Oj módon, új módszerekkel, a helyes arányok megtalálásával sikerült biztosítani az átmenetet a tervszerű, ütemes fejlődéshez. Az ország második ötéves tervének végrehajtását 1961. január 1-én már olyan célok elérése érde­kében lehetett megkezdeni, amelyek — a mezőgazdaság átszervezésé­nek befejezése, a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítása után — a népgazdaság .egységes alapjairól sokkal .biztosabban szolgálhatták a párt, a kormány helyes politikai törekvéseit. A fejlődés átmeneti időszakát felváltotta a szocialista társadalom építésének, megteremté­sének korszaka. LEEGYSZERŰSÍTVE, azt mondhatnánk, hogy az ötéves tervek egy- egy lépcsőfokot jelentettek az országépítő munkában, a szooialista társadalmi viszonyok kialakításában és megerősítésében. Ha nem is minden ötéves terv időszakában ilyen látványosan, de fokról fokra ja­vult az ország helyzete, gyarapodott a népgazdaság, .benne a mi me­gyénk társadalmi, gazdasági állapota, lakosságának életkörülménye is. Ilyen szempontból különösen jelentős volt a IV. ötéves terv időszaká­ban elért fejlődés. Az akkord eredményekről számot adó jelentéseket olvasva, a ter­mészetes bizakodás mellett számos jelét találjuk a később még hatá­rozottabban megfogalmazott reális törekvéseknek, a gondok felsorolá­sának, és a mérsékletre intő tényezőknek. Amint a tervidőszakot záró összegezés megállapította: az elért eredmények mellett számos meg­oldatlan gondot is viszünk magunkkal, s több ötéves tervidőszak alatti megfeszített munkára lesz szükség ahhoz, hogy megyénk felzárkóz­hasson a közepesen fejlett területek színvonalára. Ugyanott esett szó arról is, hogy népgazdaságunk az utóbbi években új helyzetbe került, s ezt az V. ötéves terv kidolgozásánál már figyelembe kellett venni. Tovább szűkültek a munkaerőforrások, nehezebbé váltak a nyersanyag- beszerzés és energiafeltárás feltételei. Nagyobb követelményeket tá­masztott és támaszt velünk szemben a nemzetközi munkamegosztás­ban való részvétel — és nemcsak a tőkés piacokon. Mindezek növelik a követelményeket munkánk minőségével, hatékonyságával, a belső tartalékok mozgósításával szemben. MAGYARÁN SZÓLVA, már öt esztendővel ezelőtt is olyan meg­fogalmazás került népgazdaságunk helyzetével és várható kilátásokkal, követelményekkel kapcsolatban a tervkészítők asztalára, amelyekhez hasonlót {nostanában is elég gyakran olvashatunk és hallhatunk. Vagyis, a népgazdaság egészével szemben támasztott követelmények azóta sem lettek kisebbek, sőt inkább növekedtek, s a nemzetközi ki­látások sem jobbak áruinkkal, termelvényeinkkel szemben, sem a nyersanyagokat, az energiahordozókat illetően. A mostanában elhangzó vitákból az is kiderül, hogy a kidolgozás alatt álló irányelvekben még realisztikusabban fogalmazzuk még a következő időszak tervcéljait. Azt is mondhatnánk, hogy csak kerete­ket jelölnek majd meg az irányelvek, s nem iléhet azt várni tőlük, hogy mindenre kész sémákat, meghatározott, pontos mérőszámokat kapjunk a fejlesztés ütemére, .mennyiségi növekedésére vonatkozóan. Sőt, abba is bele kell majd törődnünk, hogy a megszokottól eltérően, bizonyos területeken már a korábbi szintek megőrzése is eredménynek számít az energia- és nyersanyagárak,, termelési költségek tendenciái amiatt. A KÖZÉPTÁVÚ TERVEK vonulatában tehát nem számolhatunk' folytonos és egyenletes fejlődéssel, illetve a fejlődésről alkotott "fogal­mainkat sok tekintetben — mennyiség, minőség stb — át kell majd értékelni. Ha lépcsőfokokat említettünk a bevezetőben hasonlatként, akkor bele kell nyugodnunk, hogy ezek nem mindig ívelnek meredeken fölfelé. De azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a szocialista magyar nép­gazdaságért felelős vezető testületek, a széles körű tanácskozások után minden tudásukat latba vetve alakítják ki az ország, a lakosság szá­mára is leginkább elfogadható megoldást. T. P. Megemelem a kalapom... Hírmozaik a Krímből Több, mint négy év telt el az­óta, hogy az Ukrán Kommunista Párt — összhangban az SZKP XXV. kongresszusának határoza­tával — megvitatta és kidolgozta a gyermekintézmények fejleszté­séről szóló tervét. Testvérlapunk munkatársa arról tájékoztatta ol­vasóit, hogyan hajtották végre ezt a fontos határozatot, mi valósult meg az elmúlt négy és fél óv alatt. 224 óvodát és bölcsődét építet­tek, csaknem 43 ezer kisgyermek számára, 70 millió rubel érték­ben. Az elmúlt hónapokban újabb' kétezerrel növelték ezt a számot, ám a hátralévő időben is kemé­nyen kell dolgozniuk ahhoz, hogy a tervet teljesítsék. A nagyobb városokban CSzimferopol, Szevasz- topol, Jevpatorija, Keres), és e városok körzetében már elkészül­tek az óvodákkal, bölcsődékkel, s minőségi munkát végeztek az itt dolgozó építőipari vállalatok. Ki­elégítő a helyzet Jaltában, a ki- rovszki és a dzsankoji járásban is. Lemaradás Alusta és Kraszno- perekovszkij körzetében van. Las­san haladnak a belső munkála­tokkal, mert sok helyen hiányoz­nak a. burkolóanyagok, bútorok, és más berendezési tárgyak. Az említett helységekben várhatóan az év végére fejeződik be a mun­ka. * Immár hét éve, hogy a szaki járás egyik állami gazdaságának tehenészetében új technológiai el­járást alkalmaznak a szakembe­rek. A nyár elején 50 ezer rubel ér­tékben korszerűsítették a meglé­vő formát, s ezzel munkaerőt és időt takarítottak meg. Az állat­gondozás fáradságos és időigényes munkáját szinte teljes egészében gépek végzik. A továbbiakhoz képest jelentősen megrövidült a fejési idő; 8 fejőgépet irányít egy ember, elektromos vezérlésű be­rendezések adagolják a takar­mányt a tejhozamtól függően, és az almozás is speciális szerkezet­tel történik. Nemcsak a Krím területi gaz­daságok tanulmányozzák a kor­szerűsített változatot, hanem Uk­rajna más területéről is jönnek szakemberek tapasztalatcserére. Az ésszerűen kidolgozott, kevés anyagi befektetést igénylő beru­házás megtérül, mert jelentősen megnöveli a gazdaság tejtermelé­sét. A szimferopoli központi áruház alatt kihasználatlanul levő helyi­séget a közelmúltban barátságos, kellemes üzletté varázsolták. Az Ifjú technikusok boltja olyan áru­készlettel várja iskolás korú vásár­lóit, amely alkotó képzeletet, gon­dolkodást és ügyes kezet kíván. Sok gyerek szeret barkácsolni, építeni, szerelni. Az ehhez szük­séges alkatrészeket olcsón meg­kaphatják az üzletben. Készíthet­nek rádióvevőt, televíziót, külön­féle mechanikus szerkezeteket, barkácsolhatnak polcot, tervezhet­nek házat, és más hasznos dolgot. Néhány hónap alatt rendkívül népszerű lett a bolt, s az üzlet vezetői a választék bővítésére az ország minden részéből rendelnek árut. Az elkészített tárgyakból az iskolákban tudományos-technikai kiállítás nyílik. Győri Ilona A szovjet kultúra napjai Az október 30-án — az Erkel Színházban rendezett díszelőadás­sal — kezdődik meg a „szovjet kultúra napjai”-nak hagyományos eseménysorozata. A nyitókoncert műsorában, miként a tíznapos program egészében is, közremű­ködik majd a Szovjetunió művé­szetének számos világhírű repre­zentánsa. Az élő szovjet kultúra új értékeit közreadó rendezvény- sorozatra együttesen 'mintegy 500 vendégművész érkezik hazánkba. Rendkívül gazdagnak ígérkezik a zenei program. Az orosz mu­zsika nagyjainak számos alkotá­sát hallhatja a közönség kiváló szovjet együttesek tolmácsolásá­ban. Ismét találkozhat a közönség régi, kedves ismerősével, Arka- gyij Rajkinnal. A jeles művész vezetésével hat alkalommal mu­tatja be műsorát a leningrádi Mi­niatűr Színház társulata. Vendé­günk lesz a Néva-parti város má­sik nagyhírű együttese, a Gorkij Szinfiáz: Solohov, Tolsztoj és Oszt- rovszkij egy-egy müve szerepel a műsorán. A két társulat Budapes­ten a Nemzeti, a Thália és a Víg­színházban valamint Győrött és Székesfehérváron lép fel. Az eseménysorozat keretében az idén is megrendezik a szovjet filmek fesztiválját, a bemutató­vetítéseken hét alkotás kerül a közönség elé. (MTI) Az egyik leninvárosi lép­csőházban minden különösebb hírverés nélkül emlékeztek meg a félemeleti ablaktábla kitörésének egyéves jubileu­máról. A költözködő Krampa- csekék behemót ebédlőasztala meg két liter egri leányka nyomta meg az üveget. Ok és oksági kapcsolat van a szilárd és a folyékony tettestársak kö­zött: az ómamától öröklődött bútor azért nem vette be a lépcsőházi nagy kanyart, mert az alkalmi cepekedők habozás nélkül bevették a palackozott leánykákat. Maszatos furnérlemezzel ta­karták el a sajnálatos baleset következményét arra a néhány napra, amíg odaérkezik az In­gatlankezelő Vállalat illetékes szakembere. A házfelügyelő azonnal jelentette a „kárese­tet", a Villám István utcai mű­szakiak azonnal elkészítették a négypéldányos munkalapot, azonnal továbbították vala­mennyit a javító részleghez, a ma is KIK-nek emlegetett vál­lalat kihelyezett megbízottja azonnal elújságolta az ügy fo­lyamatba tételének jó hírét. Pontosan tájékoztatta az érde­kelteket: a papírok folyamato­san időztek az asztalfiókokban, ő folyamatosan sürgette az in­tézkedést, folyamatosan hall­gathatta a lakók kifakadásait, a noszogatásokkal zavart tiszt­viselő már-már rendreutasitó halogatását: „Jól tudja, hogy nincs üvegesünk. Maguk is be­látással lehetnének, ha a szé- chenyivárosi loggiás épületek­ben türelmesek. Pedig ott vi­gyázatlan kisgyerekek ki is es­hetnek az ablak nélküli er­kélyről Volt egy betanított üvege­sünk, munka közben lépőty- tyant a Széchenyi tér 1—3- ban. Azóta is hiányzik ott egy tábla, pedig de régen volt. ,Kétszer is operálták dolgo­zónkat. Csak a lelkiismeretes orvosoknak köszönheti, ha újra mozgatni tudja m id a lábát. Egyelőre táppénzen van. Szinte kidobott pénz az ál­láshirdetés, de újra és újra megpróbáljuk. A szövetkezet elegendő szakember hiányában csak lakásüvegezést vállalt, kisiparosokkal sem sikerült boltot kötni...” Az enegiatakarékossági fel­hívásoktól felbuzdult a furnér- lemez mellett besüvitő széltől ki sejti miért bosszús lakók maguk vették kezükbe az ügyet. Kiderült: az egész, sok­mezős ablakkeretet kellett vol­na hidegvágó, kézidaru és más eszközök segítségével kézbe venni. A szervezett felderítö- utakon talált, hajlandóságot mutató kisiparos helyrehozta volna' a törölt ablakot, és a szakma tekintélyét, ha (egy Trombita utcai lakoshoz ha­sonlóan) műhelyébe szállítják a gyógyításra váró „nyílászá­rót”. Igaza van az Ingatlankezelő ügyintézőjének! A türelem az egyetlen orvosság. Ügy soha­sem volt, hogy valahogy ne lett volna. Különben is, miért őket froclizzuk? Hová tűnnek el az iparosok, erre feleljünk. Miért rabol mind több időt, ha drága pénzért csináltatni, vagy javíttatni akarunk valamit Még szerencse, hogy közel az orvosi rendelő, és ingyen ke­zelik az embert, ha hajadon­főit megfázik a huzatos lép- csöházban. Mert kalapdoktort hiába keresek évek óta sza­kadozó, rongyolódó fejfedőim­hez. Minek kalapos egy csak­nem ■ százezres városba? Pesten vagy falun próbál­kozzak? Ha eredménytelenül járok, veszek egy kalapot. Sze­retném megemelni az előtt, aki segít az Ingatlankezelő Vállalat és az ablaktalanok üvegezést gondjain. H. N. TÍZ ÉVE NAGYKÖZSÉG Kerekegyházi változások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents